Untitled Page

2011. szeptember 25.

Megvolt a szokásos évi füstölõdésünk a Lecsófesztiválon, közel ötszázan fõztek, volt mindenféle lecsó, még körömpörköltet is láttam lecsósan. Volt kiskondér, nagybogrács és hatalmas lelkesedés. Ötösben voltunk délelõtt, délután már csak hármasban, mert a nagyok a Másikmamánál szerettek volna aludni. Délután láttunk lovakat, simogatunk kígyót, hallgattunk operettet. Délelõtt-délután is találkoztunk rég nem látott, és személyesen még soha nem látott ismerõsökkel.

2011. szeptember 23.

Megint csúnyán elhanyagoltam a naplót, de zombi üzemmódban mûködöm. Panni brutális módon fogzik, nappal még csak elvan, de az éjszakáink borzalmasak. Van, hogy kétóránként szoptatok, közben meg ringatom az ordító harmadikamat félkómában. Napközben a szép idõt kihasználva sokat vagyunk levegõn, a fennmaradó idõben fõzök, lakást próbálom rendben tartani több-kevesebb sikerrel.
Nagyok jól bírják az ovit, bár Lilit legnagyobb megdöbbenésemre tegnap úgy kellett letépni rólam Márti néninek, mert õ jönni akart haza velem. Ott álltam öt percig a csukott ajtó mögött döbbenten és hallgattam, hogy sikítozik, hogy ANYA, ANYA! Végül mielõtt bementem volna érte, hogy hazahozzam, gyorsan elmenekültem, mert hosszú távon egyikõnknek sem tettem volna jót ezzel a lépéssel. Egész nap gyomoridegem volt, hogy mi lehet vele. Uzsonna végén már az oviban toporogtam, még ettek. Márti néni nagyon rendes volt, kijött és megnyugtatott, hogy semmi gond, volt egy negyedórás hiszti, aztán szépen megnyugodott és beállt a többiekhez. Délután azt mondta, hogy szeret és hiányoztam, azért sírt. Ma reggel nagyon féltem, hogy mi lesz, de igyekeztem nem mutatni nekik és hála az égnek nem is volt semmi gond.
Panni kicsit megtorpant a bilizésben, nem nagyon van most kedve ráülni, de szól miután kakilt és pisi elõtt sokszor letolja a pelust, majd odapisil a bili mellé. Most kivárok.
A beszéde viszont sokat fejlõdött mióta megint kettesben vagyunk, és több idõm jut rá, hogy közvetlenül hozzá beszéljek. Egyre több szóval próbálkozik, vannak már egészen tiszták is, mint pl. a KAKA, CSÜCCS, DODÓ, BABA, HALLÓ, NEM. Ezenkívül TA (hinta), EEMENT (elment) A nem most nagy sláger lett, akármit kérdezünk tõle, rávágja, hogy nem, ez néha igen vicces szituációkat eredményez.
Délutánonként mostanában nagy gyurmázás folyik nálunk:

2011. szeptember 15.

Kezd kialakulni napirendünk Pannival. Úgy néz ki, hogy beállt hét-fél nyolc közti ébredésre - mivel a nagyokat hét húszkor kell keltenem és Panni még szopival indítja a napot, néha elég kaotikusra sikerültnek a reggeleink - így már nem alszik el délelõtt, viszont ebéd körül már nagyon fáradt. Fõzés ugye napi program, emellett legalább egy órát kint vagyunk délelõtt is, sétálunk, hintázunk, homokozunk. Fõzni olyasmiket igyekszem, ami mellett nem kell ott állni egész végig, így mellette olvasunk, táncolunk, babázunk, mihez van éppen kedve Pankának. Ebéd után kis anyatej vételezés, majd alvás két órát minimum. Általában úgy kell felébresztenem, mert indulni kell a lányokért. Odafelé szerencsére legtöbbször kibírja a babakocsiban, hazafelé viszont már inkább gyalogol a lányokkal. Így elég lassan haladunk, de jól szórakozunk közben.
Dorka és Lili szerencsére nagyon szívesen járnak oviba, jól érzik magukat. Hazafelé meg szoktam õket lesni, szépen játszanak a többiekkel, már nem is feltétlen szorosan egymás mellett. Úgy vettem észre, hogy inkább a nagyokhoz csapódnak oda, nem a saját korosztályukhoz, nem tudom mi lesz jövõre, ha elballagnak a nagycsoportos pajtások.
Ma reggel Panka ügyesen pisilt a bilibe, nagyok édesen szurkoltak neki, és utána felhívták Apát, hogy elmeséljék. Annyira lelkesek voltak! Miután megjöttünk az oviból és a bevásárlásból Panni megint ráült a bilire és pisilt is kicsit, ebéd után pedig egy kis barnamacit is sikerült belehelyezni, de láthatóan kényelmetlenül érezte magát, és amikor megkérdeztem, hogy kéri-e inkább a pelust, dugta a kis lábait bele. Majd arrébb vonult és leguggolt, hiába ehhez van szokva, ülve még nem komfortos neki. Viszont nagyon boldog volt, sokáig mondogatta a bili fölött, hogy KAKA, KAKA! Szóval alakul a dolog, erõltetni nem fogom az biztos.

2011. szeptember 14.

Panna esete a bilivel
Úgy kezdõdött, hogy Ildiéknél legalább három alkalommal kimászott a medencébõl, levetette magáról az úszóbugyit és leguggolt pisilni. Dagadt a keblem a büszkeségtõl rendesen, hogy milyen ügyes, okos gyerekem van, így ma délután ébredés után elõkaptuk a trónust, levettem a kisasszonyról a pelenkát és elmeséltem neki, hogy mi is kellene tennie. Boldogon kucorodott a bilire, még hangutánzó szavakat is hallatott vigyorogva. PSSS. PSSS. Aztán leszállt, leguggolt a célállomás mellé és odapisilt.

2011. szeptember 13.

Tegnap Lili hatalmasat esett Ildiéknél a kövön, az egyik térdén jó ötforintosnyi helyen nincs bõr, persze leragasztani nem engedi, olyan konok, hogy csoda. Ma rendeltem a patikában folyékony ragtapaszt, holnapra itt lesz, hátha nagyobb sikerem lesz vele.
Jártunk még Panyóval a könyvtárban is, visszavittük a nyári könyveket és megkérdeztük van-e élet APG után.
Szegedi Katalin Álomcirkusz c. könyvét és két Berg Judit könyvet ajánlott a könyvtáros - aki nem nagy barátja Bartos Erikának - elhoztuk a Cipelõ cicákat és a Micsoda idõ!-t is, meglátjuk, mennyire kedvelik meg a lányok. Szegedi Katalinnak van egy kisebb gyerekeknek szóló könyve is , de az most nem volt bent.
Bevallom, õszintén kezdem unni az APG összest, nemhogy én tudom kívülrõl, de már a lányok is. Azért hálás vagyok, mert igazán ezeken a könyveken szerették meg a mesét és megtanultak kis történeteket önállóan elmesélni, de tovább kell lépnünk, úgy érzem. Még úgy is lesz majd egy köröm Panyókával is belõle.
Hazafelé az oviból majdnem végig Panna is gyalog jött, tök édes, ahogy trappol a lányok után. Lányok is helyesek, mert sokszor bevárják, segítenek neki. Jó nézni õket!
Minden este mennek még hét körül anyuékkal kutyát sétáltatni, Panni a quaddal, lányok motorral. Utána vacsora, fürdés, esti rituálék. Fél kilenc körül általában mindenki ágyban van, ha nem is alszik.

2011. szeptember 11.

Repülõnap
Kettõre mentünk ki, hogy a Besenyei Pétert lássuk repülni, élmény volt, még Panka is leste az eget.
Mindent megnéztek, ahová lehetett be és felmásztak. Ugráló váraztak is egy kicsit, de nagyon meleg volt. Ez az egy baj van, hogy sehol egy fa, semmi árnyék nincsen. Kicsivel több, mint két óra alatt úgy kikészültek, hogy hazafelé elaludtak az autóban. Jól érezték magukat, persze lehetett volna fokozni, ha veszünk lufit, vattacukrot, befizetjük õket a csúszdás légvárba, esetleg repülünk…

2011. szeptember 1.

Tegnap este még megrendeltem a csajoknak 102 képet a nyárról. Királylányaim nem valami nagy mesélõsek és az olyan nekik szegezett kérdésekre, mint a mit csináltatok a nyáron?, általában mélyen hallgatnak, vagy Dorka szégyenlõsen közli, hogy nem tudom, ami annyit tesz, hogy hagyjál már békén, nem akarok beszélgetni. Gondoltam az oviban is könnyebben tudnak majd nyilatkozni a nyárról, ha lesz valami a kezükben, ami mentén megindulhat a társalgás. Csinálunk majd közösen egy albumot, az idõrendbe rendezett képekkel, hogy merre jártunk, mit csináltunk. Beleragasztjuk a jegyeket, emlékbe eltett ezt-azt, lányok meg rajzolnak hozzá.
Délelõtt Lilláékkal elkerekeztünk az oviig, gondoltam nem fog ártani, ha a hétfõi kezdés elõtt látják a lányok a helyet, így három hónap után. Hát az óvó nénikkel nem nagyon álltak szóba, de úgy nekiálltak játszani, hogy alig lehetett õket hazarángatni. Úgyhogy remélem, simán indul majd a hét. Délután úsztunk egyet Ildiéknél, Lilkó egyre ügyesebben halad a vízben.
Hatra még fodrászhoz mentünk a vasárnapi fotózás és az ovikezdés miatt egy kis igazításra.

2011. szeptember 9.

Reggel a lányok nyúzzák egymás idegeit. (Nem adom oda a pónikat! Neked nincs ilyen cipõd! stb.) Rájuk szólok: Ne piszkáljátok egymást! Testvérek vagytok, tessék kedvesen viselkedni egymással!
Lili: ANYA, ÉN NEM AKAROK FOLYTON A DORKA TESTVÉRE LENNI!
Késõbb még hozzátette: CSAK KINT AZ UDVARON, MERT ITT BENT MELEG VAN! (???)
Pannika jobban van, már nem lázas, éjszakáink viszont változatlanul borzalmasak, mert fogzik ezerrel, egy kibújt a lázas idõszak alatt, viszont egy másik fölött borsónyi lila duzzanat, rossz nézni. Azért legalább délelõtt a régi jókedvû, jön-megy, rendezkedik. Hozza a könyveit és tolat bele az ölembe, olvasunk. Ügyesen megmutogat egy csomó mindent. (baba, autó, labda, nyuszi, kutya, katicabogár magabiztosan mennek már) Mutogatja magán és rajtam is a testrészeit, most fõleg az arc a favorit. Beszédet továbbra sem erõlteti, bár napi szinten két új szót is használ, az egyik a BABA, a másik pedig az ADDIDE. Ha valamit odaad, mondja, hogy TE (tessék). Nem egy bõbeszédû gyerek, illetve, ha olyan kedve van a saját kis nyelvén karattyol bõszen, csak senki sem érti :-D
Megtanult kezet mosni, ebéd után megyünk a fürdõbe és tartja a kezét a szappan alá, majd dörgöli össze a kis mancsait, tök helyes. Aztán csattog a lányok ajtóra akasztott törölközõihez és meg is törli. Azt hiszem, lassan be kell szereznem neki is egy akasztót, mielõtt vita lesz.
Az oviban reggelente csattog õ is a lányok után a mosdóba, áll oda a csaphoz, már majdnem fel is éri. Aztán vonulna be a lányokkal a csoportba is, ha tehetné.
Nagyon szívesen mennek oviba, simán vettük az elsõ hetet, pedig kicsit aggódtam, hogy hosszú lesz a három hónap kihagyás. Tegnap bevitték a nyárról készült fotóalbumot, meséltek is róla Márti néni szerint.
Este Dorka az apjához:
APA KÉREK ZENÉT, SZERETNÉK TÁNCOLNI!
Milyen zenét kérsz?
KIRÁLYLÁNYOSAT!
Bõvebben?
IGEN!
Ma lehoztam a padlásról Panyó (lányoktól örökölt) õszi cuccait, lecserélem a szekrényében a nyári ruhákat. Lassan tényleg beköszönt az õsz, még ha ez a hétvége nem is erre mutat.

2011. szeptember 7.

Reggel jött Másikmama, hogy vigyázzon Pannira, amíg én az oviba juttatom a csajokat, mert Manci egész éjjel lázas volt, és reggel is így ébredt. Eredetileg Pestre mentünk volna Ildivel, de most ez elmaradt. Oviba érve nagy sírás-rívás volt. Dominik hisztizett valami új szandi miatt, amit nem akart felvenni, Dórika éppen akkor érkezett sírva, amikor mi is odaértünk. Zsófika pedig a mesefotelben pityergett, már a csoportban. Dodó kissé lefelé görbülõ szájjal kérdezte, hogy miért sír a Dóri. Már kezdtem aggódni, hogy õk is csatlakoznak a többiekhez, de aztán meg tudtam nyugtatni õket, megígérték, hogy játszanak majd Dórival, hogy ne legyen szomorú.

2011. szeptember 6.

Panyó éjfélkor lázasan ébredt, sírt, kettõ körül tudott visszaaludni. Egész nap lázas volt, így délután a rendelésre mentünk. Vírus. Antibiotikumot egyelõre nem kapott, ha csütörtökön is még lázas lesz, akkor vissza kell mennünk és megbeszéljük, hogyan tovább.
Lányok reggel szépen készülõdtek, nem volt semmi gond elváláskor sem. Szegényekért négy után tudtam csak menni, mert a rendelés háromkor kezdõdött és meglepõen sokan voltak. Szerencsére a lányok szerintem észre sem vették, pedig már nem sok gyerek volt az udvarukon. Szépen hazasétáltunk, mesélgettek is egészen sokat. Délután bementek Anyuékhoz, még kutyát sétáltatni is együtt mentek. Pannika egész délután matricát játszott, hét körül megint 38 felett volt a láza, csak hajtogatta a karomba, hogy: ANYA, ANYA, ANYAA! Nem is vacsorázott, csak megszoptattam és lefektettem, negyed nyolckor már aludt is. Ilyenkor örülök nagyon, hogy van még tejem, mert mikor ilyen kis elesett, mindkettõnk lelkének jót tesz.
Estére Dorka már alig élt, Lili viszont nem volt álmos, mert neki sikerült elaludnia az oviban. Így eljátszottunk párszor az anya pisilni kell, nem kell ez a plüss, mégis kell jeleneteket.

2011. szeptember 5.

Ahogy egyre közeledett az ovikezdés, sokat rágódtam rajta, hogyan fognak felkelni a kilencig alvó gyerekeim hét után kevéssel, fõleg Panka aggasztott, mennyire fogja megviselni az átállás. A kisasszony remekül reagál az érzéseimre, ugyanis múlt hét péntektõl teljesen önállóan ébred fél hét és hét között és már nem is alszik vissza. Cserébe úgy néz ki, visszaáll a napi két alvásra. Ma reggel is fent volt már fél hét körül, így nyugodtan meg tudtam szoptatni, mielõtt a nagyokat keltenem kellett. Meglepõen simán ment minden, idõben készen lettünk, senki nem tiltakozott, mindenki tette a dolgát, jó volt a lelkemnek. Kicsit féltem, hogy mi lesz az oviban, mert Lili este mondta, hogy õ nem megy oviba, majd holnap (értsd: soha a büdös életben), de reggel már nem jutott eszébe és szépen mentek be a csoportba, vidáman integetett. Igaz, amikor visszalestem, láttam, hogy szopja az ujját és szagolgatja a macsekot, szóval biztosan izgult kicsit édesem. Márti nénivel megbeszéltem, ha gond lesz, telefonál és megyek értük elõbb.
Panka volt édes, mert trappolt be szépen a nõvérkéi után a csoportba és ült volna le a fiúkkal vonatozni és nem értette, hogy miért hozom el. Azt hiszem neki lesz a legnehezebb megszokni, hogy újra kettesben leszünk.
Tegnap megejtettük Budapesten a családi fotózást, itt jártunk. Kicsit féltem, hogy a lányok szétszedik a stúdiót, de kellemesen megleptek, nagyon illedelmesek voltak, mire elfáradtak volna, már végeztünk is.
Délután nagyon örültek a csajok, a homokozóból rohantak hozzánk, ölelgettek bennünket Pannival. Napközben is csak az alvásnál volt gond, mert nem aludtak el a csajok és Dorkát háromszor kellett máshová költöztetni, mert még csak csendben sem maradt és zavarta a többieket a pihenésben. Pedig reggel megbeszéltem velük, hogy ha nem tudnak aludni, feküdjenek csendben. Arra számítottam, hogy nagy alvás nem lesz.

2011. szeptember 4.
Vége a nyárnak. Bevallom, amikor elkezdõdött, nagyon féltem tõle, hogy hogyan csinálom végig nagyjából egyedül a három gyerekkel a három hónapot. Végül sokkal könnyebb volt, mint ahogy gondoltam és jó is lett. Persze nem mondom, hogy néha nem voltam agyvérzés közeli állapotban a három nõcitõl, hogy nem szállt el néha az agyam és nem kiabáltam egy sort. (amiért aztán utólag nagyon utáltam magamat) Összességében azonban a szép pillanatok voltak többségében. A lányok nagyon jó testvérek lettek. (ami persze nem jelenti azt, hogy nem tépik meg egymást idõnként istenesen) A nagyok édesen terelgetik a kicsit, sokszor teljesen maguktól fogják közre, szaladnak utána, ha rossz felé megy, veszélyes dolgot mûvel. (ez nem kevésszer fordul elõ)