2011. November hó

2011. november 30.

Reggel Márti néni nagyon megdicsérte nekem a lányokat, hogy milyen ügyesen segédkeztek a mézeskalács sütésben. Fõleg Dorka, aki még a legapróbb tésztamorzsákat is összeszedte és összegyúrta a leesõ darabokkal. (nem is gondoltam, hogy ilyenek megmaradnak benne, mert bár mindig igyekszem a legkisebb veszteséggel dolgozni szaggatáskor, sosem emeltem ezt ki nekik) Óvó néni szerint látszik rajta, hogy itthon is szoktunk sütni.
Tegnap egyébként a lányok is lelkesen mesélték, hogy sütöttek és segíthettek õk is. Emlékszem a tavalyi ovis készülõdés még csak bánatot okozott nekik, mert nem segíthettek, csak nézhették.
Ma reggel bekevertük Pankával is a mézesnek valót, mert holnap adventi készülõdés az oviban, nem megyünk üres kézzel.

Annyira furcsa egyébként nekem, hogy ezek a dolgok nem mindenhol természetesek. Anyu mesélte, hogy hétfõn az oviban gyújtottak õk is gyertyát az adventi koszorún és a csoportban három kisgyerek volt, aki otthon is találkozott a gyertyagyújtással.
Update: Dodi végigcsinálta a tornát a mézesezést, aztán kidõlt elég magas lázzal. Éjjel is 39 fok körül volt neki, orvos csak holnap délután.

2011. november 29.

Megjöttük az oviból, Dodika papírt kért, rajzolt, majd jött pár perc múlva, hogy fákat rajzolt nekem. És tényleg!

Mostanában sûrûn látogatott oldalak:
<http://karacsonyidekoraciok.blogspot.com/>
<http://manka-christmas.blogspot.com/>

2011. november 27.

Egyesület ügyben ma Budapestre kellett mennem, így Attila menedzselte a csapatot, egészen ügyesen. Az utam jó volt, a vonaton tanultam kicsit, aláírtuk az aláírnivalókat, beszélgettünk, tervezgettünk. Mielõtt hazaindultam volna, még meglátogattam Ágiékat , bár vele sajnos nem találkoztam, de Zoltán nagyon kedvesen körbevezetett. Legközelebb a csajokkal megyünk!
Dorka már eléggé hiányolt, mire hazaértem, Panka kicsit meg volt sértõdve, mert elõször szóba sem akart állni velem, este pedig órákig szopizott, nem lehetett letenni, csak bújt. Nagyon nehezen aludt el végül.
Idei adventi koszorúnk a minimál jegyében. (szombaton jutott eszembe, hogy jaj, holnap lesz)

2011. november 26.

Én voltam tájékozatlan, mert igenis adott ajándékot a Mikulás. Tegnap este lefekvéskor Lili mondta, hogy õ inkább itthon marad velem, mert nem tetszik neki a Télapó. Ugye-ugye, akinek nem tiszta a lelkiismerete ;-). Végül azért oda is ment egészen közel, bár eléggé meg van szeppenve a kép tanúsága szerint. Odaadták a levelet is, Télapó meg is jegyezte, hogy ezen mindjárt van egy kis megvesztegetés is.

Mi pénteken írtunk egy szerintem felejthetõ tesztet angolból, de majd jövõ héten kiderül.
Gyerekek mostanában megint rákaptak az építésre, és van, amikor tíz egész percet kibírnak anélkül, hogy valaki visítva bõgne azon, mert a másik elvett/hozzátett/hozzáért az õ építményéhez/autójához/emberkéjéhez.
Panka nagyon ügyesen bilizik, de kizárólag pucér alsótesttel és szeret olvasni is.

2011. november 25.

Lányok nagyon várják már a holnap utat a Mikuláshoz, napok óta téma, számolgatják, hányat kell aludni. Lili ma hazafelé az oviból kijelentette, hogy megmondja a Télapónak, hogy Barbie-t szeretne. Dorkának sem kellett több, kezdte sorolni, NAP, ÉG, JÁRDA, ÉtTEREM, AUTÓ, HÁZ, KERÍTÉS, SZÉP KABÁT, CIPÕ, HARISNYA stb. a végtelenségig, hazafelé tartottunk, ami mellett eljöttünk, azt bevette a felsorolásba, de az abszolút kedvencem: TERASZ ANYÁNAK, HOGY TUDJON TEREGETNI. Hát nem édes?!?! Lili kicsit késõbb odasúgta nekem, hogy hoz majd nekem is csomagot, majd szól a télapónak. Annyira édesek voltak. Mondtam nekik, hogy szerintem most nem fog adni semmit a télapó, csak megkérdezi, hogy mit kérnek és majd decemberben amikor kifényesítik a csizmájukat, hoz bele valamit. Itthon aztán készítettünk ajándékot az Öregnek, lányok ragaszottak bõszen, a hátuljára meg ráírtam a levelet, amit diktáltak.

2011. november 24.

Õ tartott ma elõadást az oviban. Egy óra volt, elég tartalmas, adott gondolkodnivalót, de megerõsítést is. Érdekes egyébként, hogy kb. heten voltunk szülõk, plusz az óvónõk. Nem volt nagy érdeklõdés…
Gyerekek mennek szombaton Anyuékkal a Télapóhoz , már nagyon várják.
Vasárnap egyesületi gyûlés lesz Budapesten, gondolkodom rajta, hogy elviszem Lilit, legyen egy kis idõnk kettesben.
Ha minden jól megy, elkészül a bábszínház karácsonyra, Anyósomnak hoztam néhány kesztyûbábos könyvet a könyvtárból, készül majd királylány és királyfi, kislány, bohóc, aztán majd késõbb bõvül a készlet. Szerintem élvezni fogják a lányok.

2011. november 22.

Tegnap még nem voltak oviban a nagyok, igazolást szereztünk, elköltözött a rendelõ felújítás miatt a város másik végébe…
Ma hazafelé:
Aludtatok ebéd után lányok?
Lili: Én nem akartam aludni.
Dorka: Én nem aludtam, a Lili aludt!
Lili: Én aludtam? Hát jó!
Kicsit késõbb. Lili: Anya, nemsokára meghalunk? (nem tudom, hogy az oviban volt-e téma, de mostanában kérdezget róla)
Hát remélem, még nagyon soká halunk meg kicsim.
De a Másikmama nemsokára meghal, ugye? (honnan vesz ilyeneket?!?! most mit mondjak neki?!?!)
Tudod, kicsim, a Másikmama idõsebb, mint mi, valószínûleg hamarabb meg fog halni, de még reméljük sokáig velünk lesz.
Akkor jó, még mehetünk hozzá! (és részérõl elintézve a téma, legalábbis pár napig…)
Este megint iszonyat hisztibe hergelte magát, valami apróságon, Attila végül bevitte a kádba. Most gyerekpszichológust keresek, mert nem hiszem, hogy normális dolog és nem szeretném nagyon elcseszni, viszont teljesen tanácstalan vagyok…

2011. november 20.

A nagyok már teljesen jól vannak, Panninak még van egy kis hasmenése, de étvágya már lenne, ha gonosz anyja hagyná, hogy egyen amit és amennyit kíván. Cserébe viszont állandóan jön és közli, hogy szopizna.
Panna és a diétás ebéd

Utánozza a lányokat ;-)

Azért alkottunk is:

Ma délelõtt elvitték õket anyósomék, mert Attila dolgozik, én meg maradtam fertõtleníteni a lakást, nehogy visszafertõzõdjenek a gyerekek.
Jövõ héten angol tesztet írunk, jó lenne a héten kicsit többet tanulni.
Panni megint szárazon ébredt és ügyesen pisilt a bilibe, nappal viszont egyáltalán nem izgatja a dolog, nem jelzi, hogy pisilne, sõt a kakis pelussal is vígan elvan, amíg észre nem veszem. Érdekes, mert a nagyok elõször nappalra lettek szobatiszták.
Két könyvet szeretnék ajánlani, a könyvtárból hoztuk, igazából kicsit nagyobb gyereknek való, de a lányok nagyon szeretik. Mindkét történet nagyon szép és Szegedi Katalin csodálatos illusztrációi díszítik a könyvet.

Dodó sokat fejlõdött, mióta Sándor bácsihoz járunk. Láthatóan ügyesebben rajzol, de ami nekem sokkal fontosabb, hogy szívesebben ül neki a rajzolásnak és sokkal tovább foglalatoskodik vele, élvezi, hogy alkothat. Még mindig nem olyan aprólékosak a rajzai, mint Lilkónak és általában öt lapot rajzol tele, amíg Lili az elsõ képét színezi, de olyan jó látni, hogy fejlõdik és örömét leli valamiben, amit eddig a kudarcok miatt nem szívesen ûzött.
A képeken látszik az ovi hatása, hiába, aki lepkecsoportos…

Ez a kedvencem, Attila kicsit segített neki, mert mondta, hogy mit rajzoljon még rá, színezze még kicsit ki, de önállóan rajzolta.

Ez pedig teljesen önálló elgondolás alapján született:

Néhány Lilkó alkotás. Kedvencem a színes lepkés, nagyon sokat dolgozott vele.

házikó

2011. november 1.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek õrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

2011. november 18.

Dorka éjjel fél tizenegykor kezdett hányni, Panni fél négykor hajnalban, vele ötig fent is voltam, mert elõször is meg kellett fürdetnem (hajmosással), aztán meg többször próbált szegénykém szopizni, de mindig vissza is jött, végül a karomban elpilledt. Hétig aludt a társaság, Panna kérte a cicit és bent is tartotta a tejecskét. Többiek vízen és ropin/kekszen élnek. Ebédre megpróbálkozunk egy kis fõtt krumplival.

2011. november 17.

Ovis fénykép csak Dodókámról lesz sajnos. Lili kétszer hányt Sándor bácsinál, majd itthon folytatta, semmi nem marad meg benne, még a víz sem. Persze a rendelõ ma költözik felújítás miatt a világ végére.
Mondtam nekik tegnap, hogy felhívjuk a Másikmamát, hogy vigyázzon Lilire és Panyóra, amíg elviszem Dodit a fotózásra, mert õ nagyon szeretne menni. Persze Lilinek nem jó a Mama. Dorkával egyezkedtem ez után, hogy hátha elmegy õ vele az oviba, de õ is engem akar. Este kilenc, szegény Liló már alig él, Apamese nem jó, én mesélek, közben szoptatok, oltás miatt nyûgös Pankát ringatok. Egyszer csak megszólal Dorcika: ANYA, ÉN ELMEGYEK A MAMÁVAL, HOGY TE ITTHON TUDJÁL MARADNI A LILUSSAL! Édes, nagylelkû tündérlányom!
Kórház a szõnyeg szélén:

Dodó ötkor elaludt és nyolckor Attila vitte fel az ágyába, Lili felébredt egy kis fürcsire. Azt hiszem , Dorka sem ússza meg.

2011. november 16.

Jelentem Pöttöm Panka 8 kg 60 dkg és egy HÕS! Ugye mérlegünk egy ideje már nincsen, bár éreztem azért, hogy inkább felette vagyunk annak a bizonyos nehezen megugrott nyolc kilónak egy ideje. Megkapta a kisasszony a karonkénti egy-egy oltását is és az elsõnél egy hangja nem volt, sõt kicsit fátyolos szemmel még mosolygott is a doktor nénire - aki el is olvadt teljesen, ahogy kell - a másodiknál kiengedte kicsit a hangját, de hamar meg lehetett nyugtatni és odakint már újra mosolygott.  Hazafelé aztán kidõlt, annyira rossz ez a 12-14 közötti idõpont, éppen alvásidõben van.
Nagyok gyûrik az ovit, elég lelkesek, vannak barátaik. Nellikét emlegetik mindketten sokat, illetve Dorka részérõl még a Kalmár Zsófi és a Levike is a felsorolásban van.
Lilus nagyon bújós, anyás lett mostanában, sokszor mondja, hogy szeret, milyen szép vagyok, mellette viszont sok a hiszti, ha nem úgy alakul, ahogy õ szeretné, akkor rossz anya vagyok, utálos anya (ez gondolom az utálatos lehet, biztosan az oviból jött). Ha megszidom valamiért, rögtön heves zokogásban tör ki, elbújik, duzzog. Igyekszem minimálisra csökkenteni a „rosszaságainak” kiemelését, sokat dicsérem, ha jót csinál, de igazából elég tanácstalan vagyok, hogy jól viszonyulok-e hozzá. Még gondolkodom rajta, hogy felkeressünk-e egy szakembert, igazából az tart vissza, hogy retteg minden ilyen helyzettõl, nem tudom, jót tennék-e vele.
Dudus sokkal kiegyensúlyozottabb, alkalmazkodóbb mostanában. Általában õ az aki mindig enged a békesség kedvéért. Persze kivéve mikor nem ;-). Õ viszont nyávog, fõleg, ha fáradt, ha unatkozik, ezt elég nehezen viseljük mi többiek. Iszonyat édes szövege van, kis tudorka, mindent megmagyaráz és eszméletlen, hogy mikre nem emlékszik.

Pannika is kezdi megmutatni a kis oroszlánkörmeit, tud földön fetrengõs hisztit produkálni, fuldoklásig, ha valami nem a kedve szerint alakul. Iszonyat huncut, csillogó szemû, kopé mosollyal bûvölõ, ha minden kerek a kis világában. Roppant érzékeny a körölötte lévõk hangulatára, ha valamelyik nagy sír, rögtön ott terem és simiz, bújik. Sajnos ezt nem mindig értékelik a többiek, fõleg Lilkó, aki olyankor nem túl barátságos.
Holnap ovis fényképezés, bevihetem Panyót is, lányokat még próbálom lebeszélni a báli ruháról, egyelõre nem sok sikerrel…

2011.november 15.

Kicsit vegyes érzelmekkel tekintek vissza a tegnap estére. Egyfelõl csodálatos volt. A Hotel Magyar Királyban jártunk Anyuval Zorán koncerten. Nagyon szuper volt, ahogy azt Zorántól megszokhattuk. Kár, hogy ritkán jár errefelé.

Másfelõl viszont itthon hagytam három gyereket egy sánta pasasra, így kicsit izgultam is. Mint utólag kiderült, volt is miért, Lili nem akart felmenni aludni, amíg haza nem érek, Panni pedig este tízig sírt utánam. Negyed tizenegyre értem haza. Hajnali ötkor Lili bepisilt, amin teljesen ledöbbentem. Ráadásul nem is éppen csak, hanem szerintem arra ébredt csak fel, hogy fázik nyakig pisisen. Reggel kérdeztem tõle, hogy jó volt-e Apával, mire a következõt mondta. JÓ, CSAK SÍRTAM, HOGY SEBESEN FOLYT AZ ORROM (vérzett), ÉS FÉLTEM, MERT EGYSZER VOLT ITT BETÖRÕ. Mint kiderült Attila ezt a remek alkalmat választotta arra, hogy elmesélje a lányoknak, hogy mikor még pocakban voltak, bejöttek hozzánk. Remélem, hamar elfelejti szegénykém.

2011. november 14.

Megérkezett a hideg.

Ma mikor mentem a csajokért, Dodóka büszkén húzott a falhoz a csillagban, és mutatta, hogy kint van egy rajza a falon, bekeretezve. Nagyon meghatódtam, hogy milyen figyelmes óvó néniink vannak. Egyébként tegnap itthon is rajzolt egy csoda klassz apát, szóval Sanyi bácsi jót tesz neki. Az meg, hogy ilyen figyelmesek vele, hogy próbálják ösztönözni az oviban is, szerintem szárnyakat fog adni neki.

2011. november 13.

Lányok találós kérdésekkel szórakoztatják egymást a kocsiban. Dodika a nyelvújító: UGAT, HÁROM LÁBA VAN, ÉS GÖNDÖRÛ A FARKA.

2011. november 12.

Délelõtt angol, délután rokonlátogatás volt. Paksról jöttek a csajokhoz, minden leányzóm kapott saját névre szóló, csodaszép takarót. Lili az elején kicsit csendes volt, de aztán mindegyikük belelendült a végére.

2011. november 10.

Márton lámpást készítettünk tegnap. Így .
Este ki is próbáltuk, sétáltunk egyet a sötétben. Sajnos Lili elszakította az övét, és ezen úgy bepörgött, hogy kezdõdött megint a verekedés, rugdosás, köpködés. Végül itthon le kellett zuhanyoznom, mert felhergelte magát teljesen. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki, honnan ez a sok düh. Illetve sejtem, hogy a heti két angolóránk viseli meg. Megbeszéltük, hogy néha elmegyünk majd kettesben, mert az mondta szeretné. Még nem tudom, hogyan oldom meg, de muszáj lesz, mert nagy szüksége van az extra figyelemre. Gondolkodunk szakmai segítségkérésen is.
Azon gondolkodtam aztán - többek között - éjszaka, hogy hiába volt sokkal több idõm foglalkozni velük, Panni elõtt, õk sosem voltak egyedül. Most amíg a nagyok oviban vannak, csak Pannié vagyok (és a házimunkáé), de õk mindig is ketten voltak. Úgy látszik, Lilinek szüksége van most egy kis „egykeségre”. Pedig olyan szoros kötelék van ám közöttük. Múlt hétvégén mikor vártuk a rokonokat, felöltöztünk és gondoltam kimegyünk még egy kicsit sétálni. A lányok mentek elõl a kapu felé, amikor megérkeztek az autók. Anélkül, hogy egymásra néztek volna, felemelték a kezüket és megfogták egymásét és úgy sétáltak tovább.

2011. november 9.

Zajlik az élet. Tegnap Attilát felrúgták focin és elszakadt a bokaszalagja. A két hét fekvõgipszet saját felelõségre nem kérte, most öt hétig mûanyag sínt hord és szúrja magát véralvadásgátlóval. Hétfõtõl pedig már dolgozik is. Illetve most is dolgozik, csak itthonról.
Dodóval két hét után elõször mentünk Sanyi bácsihoz, voltak is krokodilkönnyek, de aztán végül úgy jött ki, hogy milyen jó volt és csináltak kígyót is. Délután még készítettünk karácsonyi énekeseket gurigából és fél pár zoknikból (amik rejtélyes módon egyre szaporodnak nálunk).

Fényképezõgépünk kezdi megadni magát, egyszerûen nem lehet vele fókuszálni, rögtön ellövi a képet, ha a gombhoz érünk.

2011. november 7.

A 18 hónapos Panni:
- még mindig nagyon anyás
- még mindig cicizik
- éjjel is
- bõszen fogzik
- ha éppen nem fáj a foga, akkor egy mosolygós kis tündér
- egyre ügyesebben eszik egyedül
- kicsit bõbeszédûbb lett, hangosan olvas magának mesekönyvbõl halandzsa nyelven, de azért van pár új szókezdemény is. Nagyon édesen mondja, pl. hogy JÓ!
- guggolásból páros lábbal felugrik
- imádja a nõvéreit
- továbbra sem cumizik, de nem kell azon sem aggódnom, hogy apró dolgokat a szájába vesz, nem az a fajta
- imád táncolni
- a tánchoz szeret csinosan felöltözni
- egyébként az öltözködés többnyire nemszeretem tevékenység
- nem tudom hány foga van, mert megint három-négy jön egyszerre, szinte naponta változik a számuk
- Centiben és kilóban sem vagyok pillanatnyilag képben, de lassan megyünk a védõbe a 18 hós oltásra, majd ott mérnek pontosat
- hála az égnek nagyon jól elvan a nagyszülõkkel sulis napokon, kicsit féltem tõle, hogyan fogja viselni, de simán vette az akadályt
- ügyesen fut már
- labdát szépen dob és sokszor sikerül is elkapnia
- hengeren simán átkúszik, mászik  (azt mondják a császáros gyerekek félnek tõle)
- szemetet kukába dob, játékokat sokszor elrakja maga után teljesen önállóan
- öt kockából tornyot épít, forma bedobózik, formákat formatáblán egyre ügyesebben illeszt
- továbbra is mindenre felmászik, és ahonnan csak lehet, lóg

- igazi bújós kismacska

2011. november 6.

Péntek-szombat suli, szombaton délután unokatesómék, nagybátyámék jöttek látogatóba, fényképezõgépet elfelejtettem átvinni, mert Anyuéknál voltunk. Gyerekek nem igazán foglalkoztak egymással, pedig azért már nem kicsik. Azt hittem, jobban összehaverkodnak majd.  Jó volt kicsit beszélgetni, olyan ritkán látjuk egymást. Este még tortázam egyet, mert ma Sophia-t mentünk köszönteni.
Jó hosszú volt az út, a torta és a gyerekek is nehezen bírták. Esztiék nagyon szép házat bérelnek, a kisasszony nagyon örült nekünk, meg úgy általában mindennek, aranyos volt nagyon.

2011. november 2.

Idõnként játszunk a lányokkal olyat, hogy képkártyákat mutatunk nekik és el kell mondani, hogy milyen tárgy vagy élõlény van a képen, esetleg milyen cselekvés történik. Képen egy férfi, megoldás, apa. Nem jönnek rá, Attila segít: Hogy hívják az egyik szülõt. Dorka: A NAGYOBBIK FÉRFI!