Tegnap meghozták a friss homokot a homokozóba. Sajnos a méretéből adódóan nem igazán lehet rendesen letakarni, és a szomszéd macska wc-nek használta a télen. Most keresem a megoldásokat a távoltartására. Délután átjöttek Lilláék és Lackóék is. Ildi nagyon bátor volt, elvitte a négy nagyot egyedül motorozni/traktorozni/fotóbringázni. Nagyon örült, mikor mentünk megmenteni, többet ilyet nem csinál szerintem:)
Panyónál talán kezd oldódni a durva szeparációs szorongás, Attilával is kezdenek egymásra találni, aminek nagyon örülök, mert nagyon bántott engem, hogy nem értik/érzik egymást. Sokat gondolkodtam azon is, hogy miért lehet ez. Egyrészt talán közrejátszik, hogy Panni nem tervezett baba volt és ezt Attila élte meg nehezebben kettőnk közül. Másrészt a nagyoknál az apa érzések kialakulásában komoly szerepe volt annak is, hogy ketten voltak. Az elejétől többet „kellett” velük foglalkozni. A tornák, masszázsok két emberesek voltak, és sajnos a lányok elég korán kaptak pótlást is a tej mellé, tehát Attila etetni is tudott. Panyi meg ugye csak anyatejes és délutánonként is egyszerűbb volt Attilának a nagyok körül segíteni. Remélem, hogy most, hogy Panni is nagylány már, változik majd a kapcsolatuk és szorosabb lesz.
Ma délelőtt Pannival egy kedves ismerősömnél jártunk látogatóban. Katinak egy évvel ezelőtt agyműtétje volt, aminek szövődményeként agyvérzést kapott. Újra kellett tanulnia beszélni, járni, enni. Kemény éve volt neki és a családnak is, de nagyon klassz csaj és most már készül vissza dolgozni.
Délután az udvaron tettünk-vettünk, Attila elkezdte kicserélni a homokozó deszkáit, mert a régit kicsit kikezdte az idő. Szombaton elvisszük a régi homokot és belekerülhet az új, aztán Panyi is nemsokára süthet homokpogácsát. A nagyok is még mindig nagyon szertik túrni, építeni.
Este, fürdés, tej után fogmosás. A mosdó előtt két sámli, jön Dorka: ÉN ÁLLOK A ROMLOTT MOSÓGÉP MELLÉ!
2011. március 29.
Panyót jóval tíz után tudtam csak letenni, megzavarhatta ez az óraállítás is, de legalább csak egyszer kelt enni, és aludt majdnem hétig. Erre az én szervezetemnek már nagy szüksége volt, mert olyan karikák vannak a szemeim körül, hogy elmehetnék pandának valamelyik állatkertbe.
Itt járt a mosógépszerelő, dobhatjuk el a gépet, mert az elektronika ment tönkre és nem éri meg javíttatni. Este el is mentünk vettünk egy újat (ez már hét kilót bír egyszerre), pénteken szállítják ki és el is viszik a régit.
Védőnő is ma jött, sok újat megint nem tudtam meg, igazából kicsit beszélgettünk, Panna játszott a táskájával, aztán ment is.
Mieink ma sem voltak udvaron, de legalább ragasztó nem volt a közelükben, vagdostak, rajzoltak.
Hazafelé ma szépen jöttek a csajok, Lilla már jött elénk Ildivel, így játszottunk egy jót az udvaron nálunk. Csajok egyre jobban eljátszanak hármasban, mennek a szerepjátékok, kevesebb a vita, bár előfordulnak összezördülések. Panni hintázott, azt hiszem ő is nagy hintás lesz.
Aki a dobozban ült, az volt a kisbaba, a többiek pedig ellátták ;-), jó ötlet volt kitenni a konyhát a kisházba, megy a főzés ezerrel.
Tesóék továbbköltöznek Győrből Mosonmagyaróvárra. Ebben az a rossz, hogy egyre messzebb lesznek tőlünk, a jó viszont, hogy Rolandnak jobb munkája lesz, amihez itt is gratulálunk!
2011. március 28.
Panni este tíztől aludt háromig, aztán meg nem, ötkor kínomban befektettem magam mellé az ágyba, mert már féltem, hogy magamat altatom el mászkálás és dúdolás közben. Persze a kis boszorka hétig aludt hang nélkül én meg moccanni sem mertem, nemhogy aludni.
Délután mikor mentünk a lányokért, az összes csoport kint volt az udvaron, a mienket kivéve. Gyermekeim az asztalnál ültek és Dorka éppen egy tubus festéket nyalogatott, a nagyobbak párban harcoltak a tatamin. Márti néni az asztalnál ült pár kicsivel. Erika néni mondta még előző héten, hogy azért nem mennek ki, mert nehéz őket felöltöztetni, sok a kicsi. Ezt meg is értem, mert nekem sokszor a hármat is nehéz összeszedni, de a másik csoportokban akkor hogyan sikerül?!?!
Hazafelé elég nehezen jöttünk, nem igazán fogadtak szót a csajok, főleg Lili, aki egy idő után már csakazértis megcsinálta, amire azt mondtam, hogy ne. Meg is beszéltünk, hogy vacsora előtt nem lesz mesenézés. Hazaérkezés után az udvaron maradtak, segítettek Attilának festeni, vacsora előtt pedig ovis feladatlapokat oldattam meg velük. Egészen ügyesek.
2011. március 27.
Negyed hatkor már megint a nappaliban játszottunk Pannival és előtte sem sokat aludtunk és még mindig nincs egy foga sem a kisasszonynak. Ráadásul Attilával is komoly súrlódási pont ez köztünk, mert szerinte elkényeztettem azzal, hogy fél éjszakákat hurcolom a fenekét a királylánynak alvás helyett. Szerintem meg ez a dolgom, másrészt meg így legalább ők tudnak pihenni és egyébként is, képtelen vagyok sírni hagyni. Azt nem nekem találták ki.
Ez a videó is megerősített abban, hogy jól csinálom, ha az ösztöneimre hallgatok:
Ranschburg tanár úr nyugodjék békében!
Engem személy szerint teljesen megdöbbentett a halálhíre, annyit dolgozott, annyira jelen volt, hogy azt hittem örökké fog élni.
Nagyok is fent voltak már hét húszkor, nesze neked óraállítás. Tíz körül kivittem a csipet-csapatot levegőzni. Csajok bicóztak, Panyi elaludt a babakocsiban, megérkezett az eső is. Volt még egy kis homokozás, ilyenkor jó, hogy fedettre terveztünk a homokozót. Ebéd anyuéknál, utána kivételesen mindhárom gyerekem egyszerre elaludt. Igaz a nagyok úgy, hogy Dorkát a mi hálónkba tettem le, mert különben felzavarják egymást. Miután ilyen aranyosak voltak és ráadásul két órát szunyáltak is, elhatároztunk, hogy elmegyünk a játszóházba, hogy este is legyen alvás. Hát az eső miatt sokan mások is itt kötöttek ki, így a végére elég zsufi lett, de a lányok élvezték.
Megadta magát a mosógépem :(
2011. március 26.
Nagyon féltem, hogy rossz idő lesz, és nem jutunk ki a Haleszba a Nyuszi-futásra, de reggel sütött a nap (illetve, hát nem rögtön, mert amikor Pannival keltünk, még csak akkor kelt ő is), így fél tízkor nekiindultunk melegítőben, sportcipőben. Panyó elaludt az autóban, arra sem ébredt fel, hogy átpakoltuk a babakocsiba. Meglepően kevesen voltak, arra számítottam, hogy tele lesz a park, ehhez képest voltunk talán hatvanan. Volt közös bemelegítés, amit a nyuszi tartott, ahogy az első kör futást is ő vezette. Egy kilométernek hirdették, szerintünk egy kicsit talán kevesebb volt, de nem sokkal. Dorka megállás nélkül végigfutotta Attilával! Nekem Panyi jutott és Lili, aki a rajt előtt kb. 10 másodperccel találta ki, hogy neki bizony pisilnie kell. Ekkor jutott eszembe, hogy ébredés után nem volt hajlandó meglátogatni a kishelységet, az indulós kapkodásban meg már én is elfelejtettem. Persze a fűben meg nem volt hajlandó, de azért végigkínlódtuk a távot. Egy részen úgy toltam a babakocsit, hogy a Lilit még a nyakamba vettem. Élvezetes volt ;-) (ha már sportolunk csináljuk alaposan) Végül úgy fél táv után nem bírta tovább és hajlandó volt a fűre csurgatni, aztán szépen befutottunk a célba. Kaptak nyalókát, Dorcika roppant büszke volt magára. Persze mi is, bevallom őszintén róla nem gondoltam volna, hogy végigcsinálja. Ezután készítettünk még nyuszifület és kaptak a gyerekek lufit is, majd csúszdáztak kicsit a játszótéren, de nagyon sokan voltak, így inkább áttelepültünk Anyósék háza előtti játszóra, úgyis ott ebédeltünk. Kicsit ott is „felejtettük” az aprónépet, egy bevásárlás erejéig, mert mióta Panyi is a bevásárlókocsiban ül (irtó büszke magára, esküszöm még a hátát is kihúzza), azóta nehézkes hárommal vásárolni, mert persze nővérkéi is mind bele szeretnének ülni és ketten három kocsit nem tudunk tolni (meg nem is akarunk). Hozzáteszem, eddig a lányok inkább kiszállni akartak és sétálni, de most nem akarnak lemaradni semmiről. Miután hazajöttünk még mindig nem esett, így maradtunk az udvaron játszani. Miután Panyival bevonultunk történt egy kis baleset. Lili lecsúszott a játékos műanyag rekesszel a csúszdán, Dodó meg utána és lefejelte a rekeszt, amitől felrepedt az orrnyerge. Úgy látszik, mégsem lehet még őket egyedül hagyni, pedig kismilliószor elmondtuk, hogy semmit nem csúsztatunk, gurítunk a csúszdán. Szegénykém nagyon sírt, vérzett is, de szerencsére csak kívülről, az orra sem dagadt meg, lejegeltünk. Ráadásul este még elmentünk, mert jegyünk volt ide. Lányokhoz Anyuék jöttek, nagyokkal nem is volt gond, jól elfáradtak, Pannika nem nagyon akart aludni és ezt sajnos hazaérkezésünk után is folytatta. Megint nem sokat pihentem éjszaka.
2011. március 25.
Lili nagyon nehezen kelt reggel, nem sok együttműködést tanúsított és csak azért nem kellett nagyon sokat várniuk ránk Ildiéknek, mert Lilla sem volt túl fitt már így a hét végére. Én sem, mert Panyi ötkor ébresztőt fújt és tágra nyílt szemekkel adta tudtomra, hogy köszöni szépen Ő kialudta magát, legyek szíves megetetni és szórakoztatni. Fél egykor vittem ki a levegőre, kettőt toltam a babakocsin és már aludt is a kisasszony.
Ráadásul jó két órát, így a csajok már az udvaron voltak a csoporttal, mire odaértünk. Hazasétáltunk, aztán hintáztunk, főztek a nagyok mindenféle finomat nekem, Lilike szépen meg is terített. Panyi addig erősködött, míg letettem egy kicsit a fűbe, bár félek, hogy neki még hideg azért. Meglepődött rendesen, először mindig csak egyik kezét tette le, a másikat a levegőben tartotta, mint a macska, ha víz éri a mancsát. Pár perc múlva azonban már tépte és ette volna, ha hagyom.
2011. március 24.
Panyi ma lilában játszott. Mikor elfáradt, előhúzta a hintáját a kanapé alól és belefeküdt.
Főznöm nem kellett, csak egy kis csokis kiflit sütöttem alvásidőben, mert délután Lackóék és Lilláék jöttek játszani.
Először kint voltunk a kertben, Dorka megtanult teljesen önállóan hintázni. Már pár napja próbálgatja, de ma érzett rá és egyre ügyesebb.
Panna is levegőzött. Teljesen fel van háborodva, hogy nem teszem le, menne a többiek után simán.
Volt homokozás,
kavicsozás, fű járdanyírás,
majd mikor hűvösebb lett bevonultunk vonatozni.
A buborékfújó is mindig bejön.
Nekünk este hétkor még jelenésünk volt a fodrásznál, a három kiscsajnak igazította meg Tündi a frizkóját. Ati is be volt jelentve, de a csipet-csapatnak elfogyott a türelme, így idegeink védelme miatt új időpontot kértünk neki. Este szó nélkül elaludt az összes kölök ;-)
2011. március 23.
Délelőtt Pannival főztünk, játszottunk. Nagyon szereti a tanuló kutyusát. Jó, mert némelyik gyerekjátékkal ellentétben tényleg pici gyerekkezeknek tervezték, nem kell nagy erőt kifejteni, hogy megszólaljon. Panni pedig nagyon élvezi, hogy ha nyomkorássza, rögtön van rá reakció.
Oviból hazaérve maradtunk az udvaron, kicsit később Lilla is csatlakozott. Pannika is hintázott egy keveset, aztán bevonultunk enni.
Jöttek velünk a nagyobbak is, mert most, hogy volt itt valaki, féltek a lányok kint maradni nélkülem. Érdekes. Ami viszont inkább elszomorító, hogy a lányok az ovi hatására nagyon irigyek lettek. Sosem volt rájuk jellemző, főleg Dorkára nem. Bárkivel bármit szívesen megosztott, és ha kapott valamit, az volt az első, hogy reklamált, hogy Lilinek is. Most meg, mindenen veszekednek és Lillát sem engedték felülni a mérleghintára.
Idebent aztán nagyot vonatoztak, Lili és Lilla jól eljátszott egymás mellett, Dorka veszett össze Lillával néhány kiskocsin, az egyiket sajnos hozzá is vágta. Hová tüntették az én jószívű, kedves kislányomat?!?!
2011. március 22.
Reggel csak cipőt kellett cserélni az oviban, mert reggeli után indultak is a tóhoz. Nem tudom miért, de mindig van egy minimális gyomoridegem ilyenkor egész nap, hogy mi van velük. Persze megvoltak és nem volt semmi gond, bár mesélnivalójuk sem nagyon akadt. Viszont aludtak egy nagyot az oviban a kirándulás után.
Itthon folytatódott a tegnapi kavicsozás.
2011. március 21.
Reggel Dodika közölte, hogy ő inkább a Mami óvodájába menne ma is. Végül aztán nem volt gond a miénkkel sem, nem volt sírás, vidáman mentek be. Megint sok kis egyenpólós, kék szalagos gyerkőc volt a víz világnapja miatt, egész héten ez lesz. Holnap, ha nem lesz nagy eső, akkor a Vidámparki tóhoz fognak buszozni.
Ma ezt lőttem nekik, valamikor majd kipróbáljuk: <http://www.napitipp.hu/tippek/1-nap-fedett-kalandpark-jatszohazba-2-db-oriaspalacsinta-kapuccino-kubu-kupon?utm_campaign=1-nap-fedett-kalandpark-jatszohazba-2-db-oriaspalacsinta-kapuccino-kubu-kupon&utm_medium=email&utm_source=nt-tipp&utm_term=2011-03-21>
Annyira élvezték a múltkor a Camponásat, most nőttek bele igazán az ilyesmibe, eddig olyan kis bátortalanok voltak, most már igazán élvezték, nem kellett a kezüket fogni, mentek kettesben szépen felfedezni.
Ma visszavittük a könyveket a könyvtárba és hoztunk újabbakat. Ezek voltak most nálunk:
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék; Pif, a vidám kutya
Marék Veronika: Kippkopp a hóban, Kavicsmese
Zdenek Miler- Eduard Petiska: A vakond autója
Ulrike Schultheis- Sophie Schmid: Lebbencs, a szellem-csemete
Devecsery László: Kisbuksi testvérkét kap
Nagy Natália: Lufimese
Disney: Mackómesék
Az első kettő volt az én választásom, többit Dorka hozta ki önállóan. Végül is kicsit nyúlt csak mellé, A Mackó és a Lufimeséhez még kicsik a lányok, a többi aranyos volt. A Lufimesében én kicsit csalódtam is, mert A nap születésnapja megvan a lányoknak dedikálva (Anyuék szerezték) és az annyira szuper, aranyos, felnőttnek is élvezhető, szóval azután ez, nem olyan jól sikerült könyv szerintem.
Az utazás kicsit kalandos volt, mert a buszon ezren voltak és bár a sofőr rendes volt, mert pont úgy állt meg, hogy a babakocsis ajtó előttünk legyen, ez sokakat nem zavart abban, hogy a két gyereket és a babakocsit félrelökve előttünk szálljon fel. És az a szomorú, hogy nők voltak! S bár megkértem a lányokat, hogy még az oviban vonuljanak el a mosdóba, a könyvtárban az első utunk a kishelységbe vezetett, Lili miatt, és aki járt már három gyerekkel közillemhelyen, az tudja, nem egyszerű dolog. A buszon egyébként nagyon ügyesek voltak a lányok, figyeltek egymásra, kapaszkodtak (mert persze ülőhely nem jutott, és senkinek nem jutott eszébe a két három és fél évest leültetni). Leszállásnál sem hagytam el egyiket sem, szóval ügyesek voltunk. A könyvtárban is okosan viselkedtek, köszöntek, választottak, kicsit játszottak a kihelyezett játékokkal, egyedül vitték a pulthoz a választott könyveket. (kicsit megint belenyúltam a kupacba, amíg nem figyeltek oda) Még Pannának is választottak keménylapos könyvet, helyesek voltak nagyon. A gond akkor kezdődött, mikor Panyit egy pillanatra letettem, hogy segítsek a lányoknak öltözni. Dorka véletlenül rálépett a kezére. Panyi azért ordított, mert fájt neki, Dorka meg azért, mert rászóltam, hogy máskor figyeljen oda. Így kissé hangosan és menekülésszerűen távoztunk az intézményből. Szerencsére hazafelé már kocsival jöttünk, mert Attila időközben hazaért. Itthon aztán a lányok meglátták a délelőtt érkezett három köbméter kavicsot és maradtak is kint segíteni elteríteni. Háromnegyed hétkor jöttek be. Ahogy ők mondták: SOKAT SEGÍTETTÜNK A PAPINAK, MÁR EGÉSZEN SÖTÉT VOLT ÉS MÉG MINDIG DOLGOZTUNK. MEGIZZADTUNK!
Én meg a fél kiló ruhákból kiszóródott sóder láttán izzadtam le egy kicsit, így estefelé.
2011. március 20.
Iszonyat éjszakám volt Pannussal, szegénykém nagyon megkínlódik azért a fogért. Sokat nem aludtunk. Délelőtt aztán babakocsiban tologattam egyet, de még itt is sírdogált először, végül a karomban altattam el, és úgy tettem vissza a kocsiba. Evése is katasztrófa, semmi szilárd, bár időnként kiflicsücsökkel masszírozza az ínyét. Az amúgy sem hatalmas súlyából is fog veszíteni így, mert nem hiszem, hogy tíz hónaposan elegendő táplálék már neki az anyatej, még ha mennyiségileg elég is.
Lányok közben homokoztak, majd jöttek velünk bicajjal is, hintáztak. Dorka egészen jól megtanulta már magát hajtani. Ezek után Másikmamánál igazán szépen ebédeltek, meg voltam velük elégedve. Hazafelé kaptak új esőkabátot, mert a régit bizony kinőtték. Hazaérkezés után is maradtunk az udvaron, Panka is hintázott egyet, nagyon élvezi. Elkísértük még Apu is kutyát sétáltatni, bár Dodó végignyígta az utat, mert már elég fáradt volt.
Lili bicajozás közben talál egy gilisztát, utánam kiabál: ANYA! TALÁLTAM EGY GILICÁT, DE MÁR MEG VAN DÖGVE!
Este Panyi rájött, hogy jó buli ülni a kádban, eddig nem volt hajlandó.
2011. március 19.
Tíz körül Dodót kivittük Anyuhoz, aki két gyerekkel árválkodott a Szárazréti Oviban, mikor odaértünk több volt az óvónő, mint a gyerek. Lili nem akart maradni, Dorka mindig szívesen megy. A megmaradt két gyerekkel meglepően gördülékenyen elintéztük a bevásárlást. A vacak idő miatt a továbbiakban nem dugtuk már ki az orrunkat a lakásból.
Beüzemeltük a buborékfújó gépet és kezdődhetett a buli. (Tesco játékosztályon 500 ft/l a bubifolyadék)
A nagyok a végén már a kanapéról ugrálva kapták el a buborékokat.
2011. március 18.
Panya este hőemelkedéssel feküdt le, nyűgös volt, be van durranva az ínye, egyfolytában matatja, két napja nem eszik megint semmi szilárdat. Éjjel viszont köhécselt is és lázasan ébredt, szóval délután doki. Valami biztosan nem stimmel, mert kétszer is aludt délelőtt, olyan kis elesett, karikásak a szemei.
Doktor néni szerint semmi baja Panyinak, tüdeje tiszta, torka nem piros, szerinte a foga a ludas. Azért kaphat kalciumot és C vitamint.
2011. március 17.
Rakott krumpli volt vacsira, Lili nézeget egy kicsit jobban megsült kolbász darabkát.
L: ANYA, MI EZ?
Én: Kolbász kicsim.
L: CSAK EGY KICSIT MEG VAN ROHADVA.
Mikor indultam a csajok elé Panyival esett az eső, esővédőt felszereltem, nem voltam túl lelkes. Három dolog volt biztos:
1.a lányok az összes pocsolyát ki fogják próbálni (már reggel gumicsizmát adtam rájuk)
2.nagyon fogják élvezni
3.iszonyat szutykosak lesznek, mire hazaérünk
Persze mindhárom bejött, itthon a ruhákat a mosógépbe, csajokat a kádba dugtam, de jó volt látni őket önfeledten mókázni és még néhány járókelőnek is szereztünk pár vidám percet.
A felvétel az utca aljában készült, ahol már szabadott komolyan ugrálni, aztán rohantunk hazáig. Miközben áztak a pirosra színezett vízben, szappanbuborékot fújva, főztem nekik jó forró teát.
Útközben találkoztunk pár gilisztával is és a felszedési projekt közben mulatságos figyelni a viszonyt kettejük között. Ami egyébként szinte napról napra változik, hol egyik, hol a másik a bandavezér. Bár a mai esett elég sokszor előfordul. Dorka vesz egy botot, és a távolból bíztatja Lilit, hogy tegye fel rá a kukacot. FOGD MEG NYUGODTAN, NEM HARAP! (erre előtte azért rákérdezett nálam) NEM BÁNT, ÚGY ÜGYES VAGY!
Panka egy éjszakai keléssel reggel hétig aludt, ezzel nagyon jót tett a szervezetemnek! Délelőtt egy kis mesenézés és rajzolás után felöltöztünk és felkerekedtünk sétálni. Lányok kitalálták, hogy ők bicajjal jönnek inkább, így az összes gyerek kerekeken gurult. Panyó elaludt a kocsiban és hatalmasat szunyált a jó levegőn
A lányok később az udvaron teljesen önállóan hóembert építettek, bár főleg Lili dolgozott, ő görgette a hógolyókat
Íme, a nagy mű:
Délután felkerekedtünk Lilivel és Panyival - Dodót Anyuék gondjaira bíztuk - és meglátogattuk a doktor nénit. Panyó pár napja piszkálgatja a fülét, az egyiket véresre is vakarta és bár más tünete nem volt, szerettem volna, ha ránéz egy orvos. Mondjuk ő sem látott semmi extrát, kaptunk fülcseppet, de fülészetre nem kell menni. Lili már jól van, hétfőn mehet oviba. Kértem Dodónak is igazolást, aki ugye szintén itthon töltötte a hetet. Mert nem akart egyedül menni. Én meg nem erőltettem. Suliban már úgyis kénytelen lesz, most még semmi nem történik, ha kihagy egy hetet. Egyébként úgy veszem észre, hogy egyre kevésbé vannak összenőve, de hagyom magától lazulni a köteléket, nem szeretném feszegetni.
Ha valaki újságos felé jár, lapozzon fel egy HelloBaby! magazint a 42. oldalon ;-)
2011. március 2.
Éjjel nem sok alvásban volt részem, mert Panni kétszer evett és Lilihez is többször kelni kellett.
Pannit is be lehet íratni lassan a könyvtárba. Reggel hatkor kelt, és reggeli után rögtön olvasni indult.
majd úgy döntött egy szinttel feljebb lép, és belelapoz néhány APG-be is.
Ez irányú ténykedését gonosz anyja megakadályozta.
Nagyok kilenc után keltek, már itt volt Anyósom is, hozta az ebédet, egész héten ellát majd bennünket. Ez nagyon rendes tőle, mert így nem kell éjszaka főznöm.
Csajok ebéd után felmentek a szobájukba „aludni”, ami elég nagy zajjal és hatalmas kuplerájjal jár. Panyi meg elaludt a hintában.
Így volt alkalmam a délelőtti rumlit kicsit elpakolni, hogy helyet csináljak a délutáninak.
Ebédnél Ati száján kiszalad valami nem gyerekfülnek való. Dorka megrovóan: APA, NE BESZÉLJ ILYEN CSÚNYÁN, MERT KISZABADÍTALAK INNEN! (Persze hüle apja rögtön rávágta, hogy: Hál’ istennek, már alig várom, hogy kiszabadítson valaki ;-)
2011. március 1.
Anyósom ma jött délelőtt és hozott nekünk ebédet, vasalt is, így nekem csak a lányokkal kellett foglalkoznom. Készülünk Anyu szülinapjára, ami vasárnap lesz, jó is, hogy kicsit itthon vannak, van időnk kreatívkodni együtt. Már amennyire Panni hagyja. A hűtőt már beborítják a szebbnél szebb alkotások, az ablakunk is tavaszi díszt kapott zseníliadrótból. Szerintem nagyon helyes lett és mire feltettük a nap is kisütött, pedig hóesésben kezdtük készíteni.
Volt azért a szokásosnál kicsivel több mesenézés is, bár Lili már láztalan volt délelőtt, viszont délutánra megint 38,2-t produkált.
Dodóka is egyre ügyesebb, tegnap ezt az Apát rajzolta. Teljesen egyedül, bár mondani kellett neki, hogy mit rajzoljon még rá. (nyak, pocak, kezek, lábak) Ez érdekes, mert teljesen tisztában van a testrészeivel már régóta…
Délután Anyu jött át az aprónéphez, mert a Marikáéktól kapott pénzen egy társasjátékot akartam venni Dorkának és mivel úgyis itthon vannak a héten, hát sürgős lett a dolog. Lehet, hogy nem ma kellett volna elindulnunk, kezdődött azzal, hogy a benzinkúton, ahová először mentünk millióan voltak, átmentünk egy másikhoz, itt gyanús volt, hogy egy lélek sincsen. Hát igen, nem volt sorban állás, igaz, benzin sem. Jött a kutas, hogy elfogyott az üzemanyag. Ilyet sem hallottunk még! Aztán itthon kiderült, hogy a megvásárolt colorama társasból hiányzik egy kék hatszög és Attila vett magának három db kb. egy hetes mézes zserbót ;-)
Délelőtt itt járt a védőnő is, kaphat Panni májat heti egyszer, túrót, sőt krémtúrót is, ezen mondjuk kicsit kiakadtam. Szerintem bőven ráérünk vele. Viszont a Mama levesében volt egy szép csirkemáj, ebből falatozott is Pannika délután, betolt még mellé három szál főtt répát is. Egyre jobb étvággyal eszik szilárdabb ételeket is, kedvence a kicsit darabosabb bolognai és sonkás tészta, spenót, tökfőzelék. Este, mikor vacsorázunk ő is köztünk ül, és majszolgat valamit, kifli csücsköt, sajtot, babakekszet, banánt. Természetesen ő a legmaszatosabb:
2011. március 10.
Panni elkunyizta a tízórai almámat:
Később, amíg az ebédet főztem, hatalmasat esett a kanapé mellett állva, a hátára, mindketten halálra rémültünk. Lehet, vissza kellene térnem az altatás utáni ebédkészítéshez, mert a leányzó még mindig önveszélyes.
2011. március 9.
Képes beszámoló arról, hogy az odafelé negyedórás utam, miért tart az oviból hazafelé több mint egy órát.
Egyébként már az oviban felhúztak, mert mindent csináltak, csak azt nem amit kellett volna, így elég lassan haladtunk az öltözködéssel. Elég mérges voltam kifelé jövet, Lilike rámnéz: ANYA, MOSOLYOGJ!
Azért végül csak hazaértünk, és még utoljára átjöttek Tesóék, akik holnap indulnak haza Győrbe.
Panya mondta, hogy VAU-VAU.
2011. március 8.
Bea és Tamás segítségével lett egy pótmacsekunk, az utolsó darab. Köszönjük szépen! Bár reméljük, nem lesz rá szükségünk.
Vajon miért mondta a Tamás, hogy ha nem küldöm át a cikkszámot, nem ismeri fel a jószágot?
Liliének a farkát varrta már a Másikmama új anyagból, Dorkáé pedig azért visel kesztyűt, mert az ovis cumi mentesség elején lerágódott a keze.
Lányok ma kaptak a Bencétől csokit az oviban, annyira édes volt, ahogy odajött reggel és mondta nekik, hogy boldog nőnapot kívánok! Hiába, vannak még igazi férfiak ;-)
Nekem a legjobban Dominóék művei tetszettek egyébként a nőnapi témában. Nézzétek: <http://dilidomino.freeblog.hu/archives/2011/03/08/4796_Ncinapos_virgok/>
Délelőtt komoly segítségem volt a főzésben:
Panni így vette át élete első nőnapi virágját az Apukájától:
Aztán kicsit igazított is rajta:
Délután az előtérben zászlót felhelyező Erika néni azzal fogadott negyed négykor, hogy Dorka már keresett és nagyon zokogott. Meg is ijedtem, mert reggel is úgy kelt, hogy nem akar oviba menni, ilyet talán még sosem mondott. Aztán megyek befelé és hallom az én lányom kiabál a mellékhelységből, hogy anya kakiltam. Mire végeztünk, jött a dadus, hogy megnézze, segíthet-e Dorkának. Ilonka nénivel beszélgetve kiderült, azért vár ennyire, mert WC-re kellett mennie. Érdekes, hogy még mindig nem szereti ott intézni a nagydolgot, vagy megvár vele, vagy hazahozza. Ma nem bírt várni szegényem. A hazaút vidáman telt, eljöttek elénk Esztiék is.
Panyi ma rájött, hogy jó móka nyitogatni a szekrényajtókat a nappaliban. Kicsit később az Apja asztalon felejtett üres üvegpoharát próbálja megszerezni, majd miután nem hagyom, dühösen kiabálni kezd: MAMMAMMAM!
2011. március 7.
Anyunak nagyon boldog születésnapot!
Panni tíz hónapos!
El sem hiszem. Hét kiló és nem tudom pontosan hány centi, de 74-es ruhákat hord. Éjszaka egyszer biztosan kell ciciért, de előfordulhat, hogy többször is szólít. Napközben is még négyszer-ötször tejet kér, ebből kettő biztosan csak szomjoltás. Próbálkozunk a csőrös pohárral éppen, mert a cumisüveg ugye nem jött be, de igazából a cicin kívül nem igazán vesz magához. Fogainak száma még mindig egyse. Kb egy hete bármilyen pozícióból fel vagy leül. Kapaszkodva stabilan áll, kapaszkodva lépeget. Néhány másodpercre megáll kapaszkodás nélkül is, aztán feldől. Paramama lévén többnyire ott állok mögötte, hogy elkapjam. Iszonyat tempóban mászik, főleg a tesók után. Imádja a NEMSZABAD! dolgokat, és hihetetlen patáliát csap, ha korlátozzuk elképezéseiben. Pelenkacserék egyre inkább pankrációra hasonlítanak, mert nem és nem akar a hátán maradni. Béna anyja meg nem tud úgy pelenkázni, hogy közben négykézláb kergeti a lakásban. Evés közben morog, imádja a hasát. Még mindig nagyon anyás. Rettenetesen huncut. És szép:
Délelőtt itt voltak Esztiék, játszottak kicsit Pannival, bár Sophia eléggé meg volt illetődve. Egyébként meg halálosan édes, igazi Primadonna a csajszi!
A hófordulós összegzés közben eszembe jutott egyébként, hogy milyen furán állnak hozzá az emberek még mindig a szoptatáshoz. Az első hetekben-hónapokban ugye boldog boldogtalan felteszi a kérdést, hogy van-e elég tejünk. Ha van, akkor megdicsérnek, ha nincs, akkor sajnálkoznak. Mintha bármi közük lenne hozzá. Aztán úgy a hatodik hónap körül jönnek a még mindig szoptatsz típusú kérdések, de itt még mindig hősként tekintenek rád, hogy de jó, még mindig van tejed. Aztán úgy a kilenc-tizedik hónap környékén már kis szörnyülködős felhang is vegyül a még mindig szoptatsz kérdéshez. Annyira nem érdekel egyébként, alkalmazkodom Panyihoz, szopik, amíg szeretne és remélem, hogy addig ki is fogom tudni szolgálni az igényeit.
2011. március 6.
Bár Panni csak egyszer kelt, nagyon rosszul aludtam, állandóan azon járt az eszem, hogy hol hagyhattuk a buta cicát, végigzongoráztam merre jártunk, hol láttam utoljára a kezében. Egyébként egészen a kocsiig azt hittük Attilával, hogy visszatette Lili a babakocsi aljába Dorkáé mellé. Hát nem!
Reggel még be kellett fejeznem a torta díszítését, délben Anyut köszöntöttük, aztán a nagyokat otthagytuk és elindultunk Budapestre. Végül először a Camponába indultunk, gondoltuk adunk még egy esélyt, és milyen jól tettük. Megtaláltuk! A Tesco vevőszolgálaton adta le egy Angyal! Ismeretlenül is köszönjük, nagyon hálásak vagyunk érte.
Közben Dorka és Lili jót játszottak az unokatesójukkal, mert Esztiék is jöttek Anyuhoz, ez talán kicsit elterelte Lili figyelmét, aki úgy ébredt, hogy: ANYA, ÉN AGGÓDOK A CICÁMÉRT! Arany kis szíve, volt ám nagy öröm a viszontlátáskor.
Csajok ezt készítették Anyunak.
(ötletet Csillusnak köszönjük)
Én pedig ezt:
2011. március 5.
Egy jól induló nap, tragikus végkifejlettel.
Tíz órakor felkerekedtünk, a Campona felé vettük az irányt. Leadtuk a temérdek cuccunkat a Tropicarium ruhatárába (kabátonként, csomagonként 100 ft-ért, agyrém), majd bevonultunk az akváriumok közé. Bevallom őszintén nagyobb érdeklődésre számítottam az ikrek részéről, Panyit jobban elbűvölte a vízi világ. Nagyokat talán a cápák kötötték le és oda voltak a rája simogatóért, majd belemásztak. Lili kicsit félt is odabent, mostanában nem szereti a sötétséget, félhomályt. Így viszonylag gyorsan végigrohantuk az egészet, mi sem tudtunk alaposabban körülnézni. Rája simogatónál állunk, Dorka nézi a ráját: ANYA, NÉZD, MAZDAGON VAN! Megebédeltünk, majd sportcipőt vadásztunk a csajoknak, viszonylag könnyen ment, bár sajnos nem kaptunk egyformát, ezen volt is egy kis vita, de túléltük. Bevásároltunk, aztán bevettük magunkat a Kalandpark nevű játszóházába az áruháznak. Na ez mindhárom csajnak bejött, Panyi még udvarlót is talált magának. Kicsit több mint egy óra rohangálás, ugrálás után két csatakosra izzadt, pirospozsgás csajjal és egy vidám kicsivel indultunk a ruháinkért. Eljutottunk az autóig, de már mindenki fáradt volt, így ez a menet már nem volt olyan egyszerű és mosolygós, de ezt is túléltük. Aztán kiderült, hogy Lili cicája bizony nincs meg. Attila körberohanta az áruházat, cica sehol. Lili rettenetesen zokogott, hazaindultunk. Majd visszafordultunk és én is futottam egy kört. Még a takarítónéniket és biztonsági őröket is megkérdeztem. Cica sehol. Elindulás után Lili álomba sírta magát, Dorka is elaludt, nekem Pannival még be kellett ugranom hazafelé a madaras áruházba, hogy Anyu ajándékát megvegyem. Fél nyolcra értünk haza. Lilus nagyon nehezen aludt el, sírdogált, hogy hiányzik a cicája. Ami Brendonos márkatermék és már kifutatták, nem gyártják. Végül kiderült, hogy a Váci útiban még van elfekvőben pár darab. El is határoztunk, hogy vasárnap elmegyünk érte, bár Lili kijelentette, hogy neki csak az övé kell, mert a másikat nem lehet szagolgatni.
Én még elkészítettem Anyu tortáját aztán elcsendesedett a ház.
2011. március 4.
Attila itthon maradt kicsit pihenni, még tavalyi szabadsága is van. Ő rendbe rakta a gépet, mert eléggé le volt már terhelve szegény, mi meg sétáltunk egy nagyot a lányokkal délelőtt és délután is. Ebéd előtt még hintázni is tudtunk picit, mert szépen odasütött a nap. Megérkeztek a csomagjaim, az egyikben hamis marcipán, a másikban tortázós eszközök lapultak. Már alig várom, hogy holnap élesben kipróbáljam őket.
Beszéltem az ovival is, hétfőn várják a lányokat. Este a csajok is bemásztak Pannihoz a kádba. Nem igazán lehet róluk rendes közös képet készíteni, mert Panya a kádban csak hason hajlandó tartózkodni. Háton üvölt, felülni pedig egészen egyszerűen nem hajlandó. Na, melyikükre hasonlít inkább:
Panna száj:
Éjjel fél egy, kisasszony dünnyögésére ébredek, megyek be a szobájába, már áll az ágyban. Észrevesz, majd megkönnyebbülten: MEMMEMMEM! Azaz, anyám végre meghozta a tejforrást ;-)
Dorka vezető típus, ő osztotta az észt ;-)
2011.március 16.
Dodóka megint sírt reggel, hogy nem akar oviba menni. Vagy történt valami az oviban - amit nem mond el, pedig kérdeztem - vagy neki is rövid volt ez a négy ötösben töltött nap. Olyan jó volt, nekem is fura volt, hogy este mindenkit készítenem kellett már másnapra. Erika nénit megkérdeztem reggel, ő nem tud róla, hogy bármi is történt volna Dorcival. Mindenesetre amint tartósan szép idő lesz kint, haza fogom őket hozni ebéd után, hogy minél kevesebbet keljen távol lennie itthonról, úgysem alszanak ott sem legtöbbször délután.
Panyival ma a védőben volt jelenésünk. 7420 g.
2011. március 15.
Már kilenckor a kertben voltunk, Panka hintázott, lányok homokoztak, Attila dolgozott. Később Panni elaludt a babakocsiban, még egy kis színe is lett a napocskától. Én meg nekiálltam kitakarítani a lányok kisházát, Attila felfúrta nekik a kosárlabdapalánkot, lehetett dobálni. Kint voltunk egészen ebédig, amit a Másikmamánál ettünk meg, aztán miután megjöttünk még estig udvaroztak a csajok.
2011. március 14.
Gyerekeink nagyon rendesek voltak, mert Panyi éjjel egykor ellenőrizte, hogy megvagyok-e, majd fél kilencig aludt. (mondtam is Atinak, hogy minden este felébresztem éjfél előtt egy fél órát tévézni ezután ;-), lányok kilencig szunyáltak. Furcsa volt a csendre ébredni. Délelőtt elugrottunk a kertbe venni pár dolgot, végre itt a tavasz, lehet rendet tenni odakint. Ebédre Mártiékhoz voltunk hivatalosak, még nem köszöntöttük meg Tomit a névnapján. Délután sétálni is elindultunk együtt, de a lányok már fáradtak voltak, így nem jutottunk messzire, inkább hazafelé vettük az irányt.
2011. március 13.
A tegnapi napunk jórészt takarítással telt, lányokat Másikmama gondjaira bíztuk egy kis időre, így jobban tudunk haladni. A három csaj mellett tisztességes munkát nem lehet végezni. A ma délelőtt a főzésé volt, ebédre vártuk a szekszárdi rokonokat, akik megint elhalmozták a csajokat ajándékkal. Nagyok megint elemükben voltak, de most Panna sem szégyenlősködött, alaposan szemügyre vett mindenkit, mosolygott. Ebéddel kicsit mellélőttem, de talán senki sem maradt éhen. Miután a vendégek elmentek, még bicajoztunk egyet a lányokkal, Panna aludt egy kicsit a babakocsiban. Estére jött Anyósom, ugyanis házon kívül töltöttük az estét Attilával.
Itt jártunk:
Nagyon-nagyon jó volt, Mártival és Tomival mentünk, beszélgettünk, táncoltunk, még ajándék CD-t is kaptunk, mint az első (két) táncospár. Itthon kicsit ledöbbentünk, mert Panyóka fél tizenkettőkor a villanyfényes nappaliban krimit nézett a Mamával, aki szerint nem akart aludni.
2011. március 11.
Attila itthon maradt szabadságon, lányokat elvittük az oviba, ma tartották az ünnepséget. Csinibe öltöztettük az egész csapatot, Pannit is, mert neki is varrt Anyósom ünneplőt. Lilinek nem volt kedve fényképezkedni reggel, így csak a többiek álltak modellt.
A nagyok természetesen az oviban átöltöztek rakott szoknyába, nagyon édesek voltak.
Délelőtt bevásároltunk, mert hétvégére vendégeket várunk. A csajokat elhoztunk uzsi után, majd gyors átöltözés következett és már túrták is a homokot az udvaron. Attila nekiállt a kocsit kitakarítani belülről. Nem sok idő telt el, a csajok már ott zsizsegtek körülötte, aztán jöttek egy lavór vízért. Kicsit később befutottak Ildiék is, hogy Lilla is csurom vizes lehessen.
