2011. Május hó
2011. május 30.
Tegnap ovi után a kertben piknikeztünk egy pléden, fociztunk, társasoztunk. Pannikát reggel elvittem az orvoshoz, kapott antibiotikumot, csúnya a torka és nagyon rondán köhög is.
Lányoknak nagyon bejött a gyereklakodalmas, mert naponta többször kiabálják, hogy CSÓKOT-CSÓKOT!
Dorka szókincsfejlesztése szépen halad, tegnap hoz nekem egy marék füvet a következő szöveggel: EGY KEVÉS FŰVEL TÉRTEM VISSZA!
2011. május 29.
Délelőtt még itthon játszottunk, gyereknap alkalmából amerikai palacsintát sütöttem a csajoknak, kakaóöntettel, délutánra terveztük a kimozdulást. Először a Bregyóhoz mentünk, a tónál Attila focis csapata szervezett horgászversenyt, megnéztük, hogy állnak.
Bent pedig kutyakiállítás zajlott, de már erősen a vége felé tartott a rendezvény, nem sok kutyát láttunk. Egy-egy vattacukor elfogyasztása után a városba indultunk.
A színpad előtt az első sorban találtunk helyet és megnéztünk egy igazán remek gyermeklakodalmast. A lányokat is teljesen lekötötte, mozgalmas volt, zenés-táncos, érdekes.
Ezután követtük el azt a hibát, hogy féltvén a jó kis helyeinket, nem mentünk el egyet sétálni és a Kaláka koncert előtt megnéztük még a ládafia bábszínház előadását is. A kiskakas gyémánt fél krajcárját. Elég szörnyű volt, Lili még sírva is fakadt, mert megijedt. A koncert késve kezdődött, mert nem tudtak rendesen beállni, a lányok már fáradtak volt, így három szám után el kellett jönnünk. Mentek még egy kört a nagyok a körhintán, aztán hazaindultunk.
Mindenki jól elfáradt ;-)
2011. május 28.
Sajnos az idő miatt eléggé beszorultunk ma a lakásba, ez hétvégén főleg rossz, mert ilyenkor lehetne jobban kimozdulni, hiszen Attilával azért egyszerűbb a három nőt terelgetni, mint egyedül. Délután olvasgattunk, játszottunk fent a lányok szobájában. Előkerültek megint a böngészők, Panninak tanítgatják a lányok az állatokat, járműveket. Én meg a nagyok szókincsét fejlesztem vele. Kinyitjuk egy oldalon és kérem, hogy meséljenek róla, mit látnak. Egyre ügyesebbek, szépen kiegészítik egymás mondókáját, néha kell csak közbeszúrnom egy-egy kérdést, hogy továbbsegítsem a történetet. Rengeteg mindenről tudok velük így beszélgetni, ma pl. az erdőtüzek is szóba kerültek. Pannika legtöbbször azért még türelmetlen a hosszas nézegetéshez, ő most inkább lapozni szeret, ezért két könyvvel dolgozunk.
A könyvtárban legutóbb Attilával és Pannival voltunk, mert elcsúsztunk a határidővel és amikor Ati szabin volt beugrottunk a nagyok nélkül. Így volt időm kicsit jobban átnézni a kínálatot és válogattam a saját ízlésemnek megfelelően. Így nálunk van most a Kaláka Ukulele verseskönyve, nekem nagyon tetszik, a versek ugye nem ismeretlenek a lányoknak sem, a CD-t hallgatjuk sokat, de nagyon igényesen megrajzolt kis könyv, öröm nézegetni.
Olvassuk estéről estére ezt is, nekem nagyon tetszik és a lányokat is leköti.
Általános iskolás voltam, amikor volt szerencsém az írónővel találkozni egy író-olvasó találkozón és most már a lányaimnak olvasom…
2011. május 27.
Szerda óta itthon vannak a lányok, gondoltam kikúrálom őket itthon. Csütörtökön Anyu elvitte őket a Szárazréti Oviba, mert gyereknapoztak. Szerdán és ma délelőttönként bicajozni mentünk. Volt még homokozás is bőven, ma délután pedig megkezdtük Ildiéknél a strandszezont. Pannika is nagyon élvezte az első pár perc után, amikor még bőszen kapaszkodott a nyakamban. Lányok pár perc után már a medence széléről ugráltak a vízbe. Azért a négyesben töltött napokat még szoknunk kell, mert Panni nem igazán tud pihenni nap közben a lányoktól. Próbálkoznak ők csendben maradni, de valahogy pár perc után mindig elfelejtkeznek magukról és kicsit hangosabb lesz a játék, Pannus meg ugye a csendhez van szokva nap közben.
2011. május 24.
Nagyon szuper volt az évzáró, lányok tündériek voltak, tudtak mindent kívülről, még a nagyok búcsúversét/énekét is. Nem tudom mi lesz velem, ha ők ballagnak majd, mert már most is pityeregtem. Annyira édes volt a sok ünneplőruhás kisgyerek, köztük a mieink a legkisebbek.
Közben volt egy vicces/megható történet. Lili tüsszentett és zsepire lett volna szüksége, épp azon rágódtam, hogy beszaladjak-e, vagy sem, amikor Dorka megoldotta a helyzetet és jó hangosan azt mondta: ERIKA NÉNI, MINDJÁRT JÖVÖK, CSAK KÉREK EGY ZSEPIT AZ ANYÁTÓL! Mindenki nevetett, tényleg édes volt, de közben meg nagyon büszke voltam rá, hogy kiállt a testvéréért és nem félt annyi ember előtt megszólalni és elintézni valamit Lilinek! Ami még nagyon tetszett - és az óvó néniket dicséri - hogy egy-két megszeppent kicsitől eltekintve, látszott, hogy élvezik a közös „munkát”.
A végén volt még egy kis sütizés a teremben, aztán hazajöttünk. Amikor átadtuk a vezető óvónőnek a lányok által készített virágot,
nagyon megdicsérte őket, hogy milyen ügyesek voltak.
2011. május 23.
Tegnap a Nagyok elmentek Anyuékkal Mosonmagyaróvárra, ma reggel pedig a doktor néninél kezdtünk, mert Lili még mindig köhög és Dorka is csatlakozott hozzá. Még mindig nem látszik semmi, torka, tüdeje rendben, csak tudnám, akkor mi a bánat ez. Kapott antibiotikumot, oviba mehet. Azért ha holnap túl lesznek az évzáró műsoron, én szerdától itthon tartom.
Két szív simi nekem mára:
Délután kapcsoltunk be zenét táncolni a nagyoknak, Pannika is rázta a popóját, majd járt körbe és mindenkit megölelt, annyira aranyos volt.
Kicsivel később kiszökött az előszobába, Lili utánament, kézen fogta és visszavezette. Pannikának annyira tetszett, hogy nyújtotta a kis kezét és mentek még pár hosszt. Olyan jó volt nézni!
2011. május 21.
Fél háromkor Panyókát Anyósomra hagyva elindultunk a lányokkal a Bábszínházba a Sztepp fesztiválra. Elég rossz éjszaka után tettük ezt, Lili nagyon köhögött, fáradtan ébredt mindenki. Az autóban persze ilyenkor nem alszanak el, így a második felvonás, már kínszenvedés volt mind a négyünknek. Pedig idén nagyon színvonalasra sikerült a műsor, nekem jobban tetszett, mint a tavalyi. Hazafelé aztán kidőltek a csajok, sőt Dorka ahogy hazaértünk, ment is fel a szobájába, nem kellett neki se vacsora, se tej. Panyóci nagyon örült nekünk, már nagyon fáradt volt. Egy délután alatt lefárasztott két Mamit és egy Papit, ami azért nagy szó egy egy évestől.
2011. május 19.
Fél tízkor elindultak a lányok Anyuval, nem volt semmi gond. Kétszer telefonáltam csak rájuk napközben, de minden rendben volt. Este fél nyolcra értek haza, kicsit meg voltak zizzenve a sok élménytől, nem is nagyon meséltek semmit, csak rohangáltak, bohóckodtak. Aztán fürdés után, mikor Panni már aludt, odakucorodtam melléjük az ágyra mesét olvasni, kitört belőlük és teljesen maguktól kezdtek el mesélni, persze pár kérdést azért közbeszúrtam.
Megtudtam az egyik legfontosabb dolgot a Fővárosi Nagycirkuszról, hogy ha bemegyünk, balra van a WC és van szappan is :-D
Aztán láttak FOLKÁT (fókát) is. Kérdeztem, hogy labdáztak-e. Lili édesen az égnek fordította a fejét, rányomta az ujját az orrára és mondta: IDETETTÉK ÉS NEM ESETT LE!
Láttak még Dorka szerint VIZIT is. Nagy okosan kérdeztem, hogy lovat? Dorka: NEM EMBERT! Először azt hittem az idomárokra gondol, de később Anyutól megtudtam, hogy volt vízi balett is.
Biztosan hatalmas élmény volt nekik. Anyunak köszönjük, hogy ott lehettek!
Pannival kettesben kókadoztunk így egész nap, mert éjszaka nem sok alvás volt, este tizenegytől éjjel kettőig sírt szegényem, sehogy sem volt jó neki. Bekentem az ínyét, de nem sokat segített, végül fél kettőkor kapott nurofent és nagy nehezen elaludt. Délután átszakította az ínyét a negyedik foga, szóval biztosan az volt a baj.
2011. május 18.
Tegnap ovi után a gyerekorvoshoz sétáltunk, mert Lili már egy hete köhécsel, hol jobban, hol kevésbé. Nyirokcsomói kissé duzzadtak, de a torka nem piros, tüdeje tiszta. Kapott egy kis nyákoldót, amit nem lehet kiváltani, mert nincs hozzá valami összetevő.
Panni egész nap megy, így jelentősen el vagyok maradva a házimunkával, mert állandóan az ajtóban áll, hogy menjünk már kifelé, örülök, ha a főzés összejön.
Nagyok holnap mennek Anyuék ovijával Budapestre cirkuszba. Már készítgetem a kis hátizsákjukat.
Szombaton a Bábszínházba megyünk a Sztepp fesztiválra szintén a nagyokkal, Pannihoz Anyósom jön majd, mert mióta jár, azóta nem ül meg egy pillanatra sem, csak szenvedés lenne neki. Azért fáj a szívem, hogy itthon kell hagynunk, de jobb lesz neki így. Szerencsére délután kezdődik a műsor, négykor, így fürdetésre itthon leszünk.
Mióta jó idő van, minden délután megyünk a Bregyóba futni. Lányok sokat szaladgálnak a friss levegőn, jókat esznek, alszanak azóta.
Délután később mentem a lányokért, hadd játszanak kicsit az oviban. Féltem, hogy már nagyon hiányolni fognak, de nem volt semmi gond. Egy nagymama várt a néptánc végére és miközben öltöztettem a lányokat, beszélgettünk kicsit.
N: Mind a három a magáé?
Én: Igen.
N: A nagyobbak ikrek?
Én: Igen.
N: Mind a kettő lány?
Én: Igen. A kicsi is. (megspórolva neki ezzel a következő kérdést)
N: Akkor fiú nincs is?
Már éppen válaszoltam volna, amikor Dorka felháborodottan közbeszól: DE, APA!
2011. május 15.
Anyósoméknál ettünk és a lányokat kicsit ott is hagytuk, hadd szórakoztassák egymást a nagyszülőkkel. Vettünk faanyagot a hintaállvány bővítéshez - nem elég a két hintakampó a három gyereknek - kaptak a csajok fürdőrucit nyárra, kicsit sétálgattunk, nézelődtünk kettesben. Nagyon jó volt, de még mindig nem igazán tudom elengedni magam, ha nincsenek körülöttem a csajok, mert úgy két és fél óra elteltével azt vettem észre, hogy egyfolytában az órát és a telefonomat figyelem és az jár a fejemben, hogy vajon mi lehet velük…
Mikor hazajöttünk, Attila még kiment a hintát szerelni, mi pedig nagy vonatozásba, labdázásba, kergetőzésbe kezdtünk.
Egyre jobban tud együtt játszani a három csajszi, olyan jó nézni őket ilyenkor.
Most változott a felállás és Lilivel huncutkodik jobban Panni. Nagy zsiványok, mind a ketten.
Persze előfordul baleset, a lányok nem mindig tudnak figyelni a kicsire, illetve nem érzik még, hogy hogyan nyúlhatnak hozzá a játék hevében, vannak borulások, sírások, de egyre kevesebb. Van persze Panya hiszti is, mert nem engedem neki szétszedni a sínt, amit a Lili fél órán keresztül, nagy gonddal épített.
Olyan ügyesek már. Nekiállnak, rakják, nem ér össze szétszedik. Egyre kreatívabbak, kitartóbbak, még Dorka is. Addig teszi, elveszi, kicseréli, míg olyan nem lesz, amit elképzelt magának.
Aztán jön Panni és ha nem vagyok elég gyors, kezdhetik elölről. Bár tegnap hosszasan elfoglalta magát a kicsi is azzal, hogy egy kisautót pakolgatott be egy alagútba.
Labdázni már remekül tudnak hármasban is. Panni is ügyesen gurít, dob, elkapni meg még a nagyok sem tudják ;-), pedig annyit gyakoroljuk, de egyszerűen lyukas a kezük. Mindenesetre jókat kacagnak egymáson. Dorkának viszont olyan erős dobása van, hogy néha már félek tőle. Mehet majd kézilabdázni.
Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar partner lesz Panni a közös játékban, persze állandó jelenlétet követelnek, de egyre kevesebbet kell közbeavatkozni.
2011. május 14.
Hát egy jó éjszaka után jön egy sereg rossz. Nyuszifülű úgy látszik, hármasával szereti növeszteni a fogait, jön a következő adag…
Elég borongós időben indultunk Mosonmagyaróvárra, de végül szerencsénk lett, mert igazi kirándulóidő lett belőle. Tesóékhoz érve megnyugodtam, hogy nem csak a mi lakásunk néz úgy ki, mint egy játéknagyker, úgy látszik nálunk ez genetikus ;-). Ajándékozás és ebéd után megcéloztunk egy játszóteret és hamarosan négy pár mancs túrta a homokot. Olyan szép idő lett, hogy a nagyok végül mezítláb rohangáltak a meleg homokban. Később etettünk kacsákat is, bár ezt még inkább csak az ikrek élvezték. Szuper nap volt, kár, hogy ilyen messze vagyunk egymástól. Szép környéken laknak Esztiék, lehet jókat kirándulni. levegőzni. Hazafelé mindhárom kislányunk kidőlt a kocsiban, ahogy kell.
2011. május 13.
Panni is jól elfáradt tegnap, mert átaludta az éjszakát. Éljen!
Egész nap megy! Szerintem kezdi azt hinni, hogy őt úgy hívják, hogy LASSAN!, mert ezt szajkózom reggeltől-estigJ
Napról napra egyre ügyesebb, nem csak a járásban, de minden másban. Ha meghallja, hogy szia, akkor emeli a kis kezét és integet, néha mondja is, hogy PÁPÁ. Ha meghallja az autó szót, rögtön berreg hozzá egy kicsit. Formaillesztős kirakóját is minden nap kicsit ügyesebben kezeli. A szülinapja óta, ha azt hallja, hogy lufi, akkor néz fel a plafonra. Aszfaltkrétával firkálgat, sapkát, hajpántot a fejére próbál húzni.
2011. május 12.
Délután én is futottam két kilométert a Bregyóban, hát állóképességem a béka feneke alatt, alig éltem a végén, de jól esett. Vittünk labdát, kergették a gyerekek a lasztit a fűben. Hétre értünk haza, jól elfáradt mindenki. Jobb az étvágyuk is, jót tesz a levegő, mozgás.
Panni ebédnél megetetett engem is, nagyon aranyos volt, dugdosta ő is a falatokat a számba. Érdekes, mert abszolút nem vonzza, hogy önállóan kanalazzon.
Dorkát és Lilit alig lehetett megint kirángatni az ovis homokozóból. Ráadásul a gyerekek Panninak is hoztak egy lapátot, így ő is ott kötött ki.
2011. május 11.
Panna ma egész nap ment, kergeti a kissé megszottyadt születésnapi fólia lufiját a lakásban. Nagyon vicces látvány a maga 71 cm-vel. Ott végződik, ahol az angoloknál a királyi mini, pár centivel a térdem felett, pedig én sem vagyok magas. Annyira furcsa, hogy ez az icipici emberke már jár. Pedig nagyon komolyan gondolja, kezecskéit az égnek emelve, koncentrálva egyensúlyoz, kissé még dülöngél, mint a matrózok egy hosszú hajóút után, néha fenékre ül. Aztán feláll és kezdi elölről.
Nagyok készülnek az évzáróra, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Alakul az év végi kirándulás is, szerintem utána mi nem is megyünk már többet. Kiveszik a lányok a két hónapos nyári szünetüket. Amíg még megtehetjük.
Szombaton Mosonmagyaróvárra megyünk, megköszöntjük Sophiát, nagyon várom már, remélem nem lesz nagyon vacak idő.
Délután a Bregyóban voltunk, Attila futott, csajok bicajoztak, Pannival a quaddal kergettük őket. Volt még fűben hempergés, Panyóci egészen ügyesen próbálkozik a járással egyenetlen talajon is.
2011. május 10.
Elérkezett az a nap is, amikor a kicsit fél nyolckor az udvarról egyenesen a kádba kellett vinni, mert olyan szutykos volt, hogy nem akartam letenni a nappaliban. Azt hittem ez még odébb lesz. Homokvárat építettünk, várárokkal, vízzel. Könyékig túrta a vizes homokot, jutott belőle mindenhová és nagyon élvezte. Ha ez így megy tovább tényleg hamarabb összenőnek, mint gondoltam volna.
Lányok végre kint vannak délután is az udvaron, ott is uzsonnáznak. Alig tudom őket hazarángatni, mert hiába rohannak sikoltozva elém, amikor meglátnak. Egy-egy puszi után, már ülnek is vissza a többiek közé, hogy még ezt befejezik…
2011. május 8.
Ki szerettük volna próbálni Panni új járgányát, de szinte egész nap esett. Nagy mázlink volt a tegnapi kerti bulival. Délelőtt Attila elment dolgozni kicsit, mi békát ugrattunk,
kirakóztunk, sínt építettünk, mesét néztünk. Aki tehette aludt is kicsit.
Ebéd után Dodóka felment a szobájába, kérte, hadd vigyen fel egyet a szülinapi lufik közül. Kicsit később ez a kép fogadott ;-).
2011. május 7.
Boldog szülinapot Panni!
Dorka, Lili, Anya, Apa
Délután négy körül gyülekeztek a vendégek, addigra Apu megfőzte az első adag zöldséges pulykaragut. A nagy szél miatt a grill begyújtásával akadtak problémák, de Attila végül győzött. Az ajándékozás pillanatairól lemaradtam, mert még pakoltam kifelé, aztán meg el is felejtettem a gépet kivinni. Nagyon sok szép dolgot kapott Panni, köszönjük szépen mindenkinek! Az ünnepelt nagyon jól érezte magát, még annak ellenére is, hogy kézről-kézre járt, alig láttam egész délután. Most meglepően jól viselte, bohóckodott mindenkivel, mosolygott egész délután. A nagyoknak kicsit fura volt, hogy nem róluk szól a nap, de aztán jól játszottak Lillával, volt horgászat, homokozás, főzőcskézés, csúszdázás. Nyolc után vonultunk be, mert már nagyon lehűlt a levegő. A tüzes dolgokkal ma meggyűlt a bajunk, mert a tortán sem akart meggyulladni a tűzijáték, de Attila ezt is megoldotta. A nagy tortán kívül Panna kapott egy kicsit, babakekszből és babapudingból, amit lelkesen szét is tapicskolt. Eredetileg répatortát gondoltam, de már nem volt időm elkészíteni. Kár, hogy Esztiék nem tudtak jönni és Lackóék is lemaradtak, majd legközelebb.
Milyenek az egy évesek?
Ekkor már araszol, áll. A késztetés erejétől is függ, mit tud, de ne soha siettessük. Sok baba már az első születésnapja előtt megteszi az első önálló lépéseket, de van, akinél még hónapokig várni kell erre. Mindenesetre, akár jár, akár nem, szélsebesen mászik, pillanatok alatt eléri a kitűzött célt. Egyre önállóbb, a most következő három hónapban megpróbál majd egyedül enni kanállal, sőt előfordulhat, hogy egyáltalán nem hajlandó enni, csak és kizárólag egyedül. A tányérra elé rakott ételfalatkákat azonban nagy örömmel majszolja.
Rendszeresen és mindent ki- és bepakol, rámol. A játékokat dobálja, és szereti, ha visszadobjuk a kislabdát, a léggömböt, egyéb játékokat. A dobálás szándékos, mert ekkor már tudja, hová akarja eljuttatni a tárgyakat. Elkezdődik a zajos játékok ideje. Mindent egymáshoz ütöget, kezd kialakulni a ritmusérzéke. Ilyenkor érdemes lágyabb zenét játszani neki. Egyre jobban figyel a zenére, élvezi a dallamokat, örömmel tapsol. Minden keze ügyébe eső tárgyat elvesz, kipróbál. Krétával, ceruzával rajzol, firkál. Élvezi a színes képeskönyveket, hosszan lapozgathat. Odafigyel, ha beszélgetnek körülötte.
Hatalma lesz a tárgyak fölött, egyre összetettebb a játéka, de hagyjuk, hogy ő találja ki, mivel akar foglalkozni.
Nincs veszélyérzete, ezért nekünk kell résen lenni. Az elérhető polcokat, szekrényeket le kell zárni, vagy veszélytelen holmikkal telerakni. Idegenekkel még nehezen barátkozik, de már kezd kapcsolatokat teremteni, és figyel a reakciókra. Mindig érdemes mellé letelepedni a szőnyegre, és együtt játszani vele. A magasból, tehát székről, fotelból nem lehet igazán egyenrangú félként együtt játszani vele.
Valószínűleg egyetlen értelmes szót sem tud, de gyakorolja a nyelvet. Egyetlen szó sok mindent kifejezhet, a szülőknek kell tudni, hogy az helyzettől függően mit jelent. Például a "cipő" jelentjheti, hogy "húzzuk fel a cipőt és menjünk sétálni", de azt is, hogy "most kaptam". Az "ott" szót értelmezi, kifejezi kívánságait, kér rámutatással is. Ugyanakkor akár két-három szót is használhat helyesen. A beszédfejlődésben, mint minden más fejlődési folyamatban, igen nagy eltérések mutatkozhatnak. Ne mi határozzuk el, milyen szót tanuljon meg. Vannak gyerekek, akik akár 8-10 hónaposan is tudatosan használják a nyelvet, de akkor sem kell elkeseredni, ha ez 12-14 hónap között következik be. (Ilyenkor van verseny a szülők között: a te gyereked hány szót tud már?) Kérdésre rámutat a dolgokra ("Hol a mackó?", "Hol van apa?"). Ha megkérjük, hogy hozzon oda hozzánk valamit, örömmel megteszi. Szívesen ajándékozgat, de vissza is kéri a tárgyakat hamar.
Élvezi a játékot a tükörrel, és jó játék arcának, testrészeinek megismertetése. Az idegen dolgoktól fél, és csak akkor érzi magát biztonságban, ha mindig van körülötte valaki ismerős.
11-13 órát alszik éjszaka, vannak babák, akik délelőtt, mások délután alszanak még 1-2 órát. Napi három főétkezés és két rövid köztes étkezés, uzsonna elégíti ki étvágyát.
Fontos, hogy próbáljunk következetesek lenni, ha a csínytevésért rászólunk. Például ha kiborítja az ételt, mérges lesz a szülő, és ezt a kicsi nem érti, hiszen előtte a kosárból is kiborította a játékokat, és azért nem kapott ki.
Nagyon nehéz, bonyolult, de meg kell próbálni az ő szemével látni. Sok idő telik el, míg örömeink azonosak lesznek.
Ebben a korban legfontosabb a játék, mert fejleszt, tanulni lehet belőle. Ugyanakkor ne legyen sok minden előtte, mert nem tudja értékelni, kapkod és nem alakul ki az elmélyült játszási folyamat, pedig az alapokat itt kell lerakni. Sokszor elég egy színes kendő, olyan jól elbújhat vele a baba, a játékos kéz is.
Egyre többet próbál helyet változtatni, ha elindult, élvezettel próbálgatja tudását, egyre merészebb lesz.
Dicsérjük, ha ügyes, de ne produkáltassuk, bármilyen nehéz is megállni.
forrás: babaszoba.hu
Milyen Panni:
Reggel, este még biztosan cicizik, ha itthon vagyunk, nap közben is előfordulhat akár többször is. Éjszaka minimum egyszer, de inkább kétszer kér anyatejet. E mellett egyre inkább azt eszi, amit mi is, főleg az ő kérésére. Ügyesen iszik csőrös pohárból. Anyatej nélkül sem halna tehát már sem éhen, sem szomjan, inkább az összebújás miatt tartja fent a táplálkozásnak ezt a módját szerintem.
Egyre jobban kifejezi magát, annak ellenére, hogy igen minimális szókinccsel rendelkezik. Anya, pápá, Bá (kutya, vau). Mutogat, kiabál, magyaráz a saját nyelvén. A lányokat is simán lekiabálja, ha nem tetszik neki valami. Ébredés után szinte rögtön megy a bejárati ajtóhoz és közli, hogy pápá, azaz, mehetnénk kifelé. Egyre többször tesz meg pár önálló lépést, de egyelőre inkább csak a lakásban bátor, kint még bizonytalan. Imádja a lányokat, legszívesebben mindig azt csinálná, amit ők, de ez ugye még sokszor nehézségekbe ütközik.
Imád pakolni, dobozokból ki, mostanában már be is. Játékos polcról leveszi magának, amivel szeretne játszani, egészen sokáig el tudja foglalni magát önállóan.
Éjszaka tíz óránál nem alszik többet, napközben vagy egy nagyot, vagy két kisebbet és inkább csak mozgásban (babakocsi, autó). Imád fürdeni.
Könyveket szívesen lapozgat, megmutatja a babát, labdát, ha éppen kedve van. Tudja, hogy a sapkát a fejére, cipőt a lábára kell húznia. Öltözködésnél, vetkőzésnél ügyesen segít. Pelenkázást viszont utálja, kemény harcokat folytatunk, lehet, hogy lassan át kell állnunk a bugyipelusra.
Nagyon mosolygós, vidám kisgyerek.
2011. május 6.
Pannika együtt töltött időt kapott tőlünk a szülinapjára. Attila szabit vett ki, Lányokat nem vittük oviba és elmentünk játszóházazni egyet. Panni nagyon rendes volt oda felé végig aludt, így két szólamban szólt a mikor érünk már oda?!?! (…mert én nagyon várom by Dodó) Nagyok kúsztak-másztak-csúsztak, nagyon élvezték a dolgot. Pannika több kilométert gyalogolt a játszóházban fellelhető különböző járműveket tologatva. Ugrált a trambulinon hangosan kacagva, a csúszda nem tetszett neki és sírva fakadt, amikor a lányok leérkeztek, mert azt hitte, elestek. Közel öt órát töltöttünk el odabent, hazafelé az autóban elég hamar elpilledt az aprónép ;-)
2011. május 5.
Ma volt a szülői értekezlet az oviban. Az utolsó idén. Beszélgettünk a ballagásról, év végi kirándulásról, az idei nevelési évről nagy vonalakban. Láttunk nagyon helyes képeket az óvódai életükről. Lányokkal minden rendben van, továbbra is nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Olyannyira, hogy Erika néni szólt, hogy az évzáró táncnál ne lepődjünk meg, hogy a szokásos fiú-lány formációt meg fogják törni a gyermekeim, ugyanis nem hajlandóak mással párba állni ;-)
Rákérdeztem a futásra, mert Dorka még mindig mondogatja, hogy neki nem szabad az oviban futnia, mert azt mondta az óvó néni. Kiderült, hogy ha futásról volt szó, Dorka azonnal közölte, hogy neki nem szabad, mert bibis a feje. A baleset után ugye mondtam neki, hogy pár napig ne szaladgáljon, sőt az oviban is szóltam. Ő meg szerintem úgy értelmezte, hogy amíg el nem múlik a seb a homlokáról addig nem is futhat újra. Most mondtam, hogy nyugodtan hajtsák csak meg.
Egyébként továbbra sem sok mindent tudok kihúzni belőlük azzal kapcsolatban, hogy mi történt velük az oviban. Sőt tegnap konkrétan azt mondta Dorka, hogy nem is volt oviban. Ha nem magam adtam volna be reggel, komolyan azt hinném, hogy már most az óvoda mellé jár…
2011. május 4.
Ebéd után jelenésünk volt a rendelőben Panyókával az egy éves státusz miatt. A kisasszony főbb paraméterei a következők:
Súly: 7660 g (sosem lesz nyolc kiló)
Hossz: 71 cm
Fogak száma: 3 (és fél a doktor néni szerint)
Amint a doktornő közelebb jött elkezdett sikítva sírni és ezt folytatta egészen addig, amíg távolabb nem ment tőle a végén. Nem tudom mi lesz majd a szülinap utáni agyhártyagyulladás elleni oltásnál. Rákérdeztem a szemészetes dologra is, ő is azt tanácsolta, hogy várjunk szeptemberig. Én még gondolkodom egy harmadik orvoson, de még alszom rá párat.
Érdekességképen az 1600 ill. 1700 grammal született elsőszülötteim egyévesen nagyobbak és nehezebbek voltak, mint most Panni. Dodó 6400/72, Lili 6530/74. Úgy néz ki, Panna sem lesz első a tornasorban.
Délután megérkezett Panni puha talpú cipője. Csodaszép. Valószínűleg csoda jó is lehet, mert öt perc után Panni megtette az első önálló lépéseit. Azóta folyamatosan gyakorol.
A végén nem kiesik a képből, hanem ha úgy ítéli meg, hogy már elég közel van, akkor inkább vetődik ;-)
2011. május 2.
Reggel nyolckor kezdtem Panni szemébe a csepegtetést, fél óránként, közben elvittük a nagyokat oviba. Tízre kellett a gyerekszemészeten lennünk, negyed tizenegy körül be is jutottunk. Pannika elég izgága volt, nézelődött, így lefogták szegényt, volt ordítás rendesen. + 4-esnek mérte a doktornő mindkét szemét, írt neki hármas szemüveget mindkét szemére. Szépen hazaballagtunk és elkezdtem másik gyerekszemészt keresni, hogy legyen egy másik szakvéleményünk is. Fél hatra szereztem is időpontot magánrendelésre - ma akartam mindenképen, ha már egyszer ki volt tágítva a pupillája - itt +1-nek mérte a doktornő. Szerinte nem kell szemüveg, szeptemberben találkozunk újra. Most megint meg vagyok lőve, ki tudja, hogy melyiküknek van igaza…
2011. május 1.
Panni kezdte az anyák napi köszöntést azzal, hogy reggel, amikor bementem hozzá, olyan áhítattal mondta, hogy ANYA, hogy könnybe lábadt a szemem. Aztán a lányok átadták az oviban készített ajándékot és elmondták a verset, akkor már potyogtak a könnyeim.
Anyukám, anyukám találd ki,
Hogy az én nagy kincsem,
Ugyan ki?
Ki más is lehetne,
Ha nem te,
Ültess hát gyorsan az öledbe.
Később átmentünk Anyuhoz és átadtuk az ajándékokat, neki is elmondták a verset, annyira aranyosak voltak.
Készültünk majálisozni is, de egész nap esett. A nagyok élvezték volna a gumicsizmás-esőkabátos verziót is, de Panni nem rajongott volna az esővédő alatti kuksolásért, így inkább társasoztunk, böngészőztünk.
Íme, az én kincseim:
