Untitled Page

2011. június 29.

Gyerekeim között dúl a láv, nagyon jó most nálunk Anyának lenni, olyan édesek, ahogy örülnek egymásnak.
Délelõtt jót játszottunk Tesóékkal az udvaron, volt aszfaltrajzolás, ugróiskola. Kicsik nagyon helyesek, ahogy próbálják utánozni a nagyokat.
Ebéd után Panni szunyált egy rövidet, közben a lányokkal alkottunk a konyhában, készült madártej, csoki fagyi, egres-ribizli lekvár. Volt még pár rész ho-ho-ho horgász, aztán kivonultunk homokozni, de az esõ felkergetett bennünket a kisházba, páholyból csodáltuk az égszakadást.
Közben Panni naponta háromszor inhalál beroduállal, komoly harcok árán. Délután már le kellett fognom, Lili tartotta a maszkot. Ilditõl kaptunk bioptron lámpát, délután ki is próbáltuk, de elég izgága a kisasszony, szóval ez sem egyszerû. Reméljük, használ lassan a sok küszködés. Ha nem javul, akkor péntek délután bemegyünk egy barátnõm anyukájához a kórházba és leszívják a váladékot.

2011. június 27.

Hála az égnek nem a tüdeje sípol Panninak, mert tegnap este már meg mertem volna esküdni a tüdõgyulladásra, olyan szinten hörög/zörög a háta. Tüdeje még tiszta, de felette tele van váladékkal és nem igazán tud felszakadni. Naponta háromszor kell hörgõtágítóval inhalálnunk, plusz kapott kevert orrcseppet, viszont a torka már halvány, így az antibiotikumot elhagyhatjuk.
Nap közben egyébként jó kedve volt, játszott, jött-ment. Idõnként állt csak meg fuldokolva/hörögve köhögni. Jaj, de iszonyatos ezt hallgatni. Ha a hátára/mellére teszem a kezem, érezni lehet a szaggatott, szörtyögõ légvételeket. Nagyon belekeveredett most ebben Panyóka. Éjjel is nyugtalanul alszik, többször kel, én meg sokszor éberen hallgatom, hogy kell-e ugranom. Általában hajnali négy-öt között jön rá egy köhögõ roham, néha komolyan attól félek, megfullad a kezemben.
Inhalálást természetes utálja, most már eljutottunk oda, hogy ha a porszívóval közelítek felé, akkor szintén sikító frászt kap.
Hétvégén pedig Gyõrbe mentünk volna, ott alvással. A Csónakházban aludtunk volna és végre személyesen megismerhettem volna Krisztát, akinek Dávid fia szintén koraszülött. Az távol töltött éjszakáról fájó szívvel lemondtam, mert ha meg is gyógyul Panya, és eljutunk valamelyik nap, nem rettegnék végig egy éjszakát idegen helyen, ill. nem akarom cipelni a teljes gép és gyógyszerkészletet fulladás esetére.
S ha már koraszülöttség, hadd említsem meg, hogy 2011. július 9-én megalakul a Koraszülöttekért Országos Közhasznú Egyesület, amelynek ha minden jól megy, alapító tagja leszek. Ez azt is jelente, hogy azon a szombaton távol fogok tölteni majdnem egy egész napot, hogy Budapestre utazzak és egy számomra fontos eseményen részt vegyek. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy egyedül mentem volna bárhová, csak úgy magam miatt.

2011. június 23.

Iszonyat küzdelmeket folytatok Pannával, hogy bevegye a gyógyszert. Ha egyedül vagyok velük, kénytelen vagyok betekerni egy plédbe, hogy legyen elég kezem a fejét is lefogni és a gyógyszert is adagolni, pedig ez most még jó ízû is. Borzalmas érzés ez nekem, de máshogy nem fog meggyógyulni. Ráadásul a nagyok mindig is jó gyógyszerszedõk voltak, versenyeztek egymással, hogy ki kapja elõbb. Ha pedig kivételes alkalmakkor csak az egyikük betegedett meg, akkor a másik rendszerint azért sírt, mert õ nem kaphatott orvosságot. Szóval nem vagyok én ehhez hozzászokva. Tegnap este fürdés után, Attila fogta le a kisasszonyt, míg orrot szívtam, gyógyszert adtam be, aztán mire felértem vele az emeletre a lépcsõ tetejére hányta az egészet. Nem volt lelkierõm elölrõl kezdeni a tortúrát, így megszoptattam és lefektettem aludni.
Panni ebéd elõtt belázasodott, így a tízórai gyümölcsön kívül nem is vett ma magához semmit, csak anyatejet. Ez volt az idei nyár eddigi legrosszabb napja. A láz miatt ugye a Minit nem vihettem ki. Alvásidõben felfújtam, feltöltöttem a lányoknak a kismedencét, de nélkülünk nem nagyon akartak kimenni. Azért végül eltöltöttek egy kis idõt a levegõn, telehordták vízzel a homokozót, homokkal a vizet, de tíz percenként jöttek be, hogy menjünk mi is és eközben a nappalit is telehordták vízzel és homokkal. Panni meg hol az ajtóban, hol az ablakban állva panaszkodott, hogy menjünk már a lányokhoz. Estére azért jobban lett és hála az inhalálásnak, levegõt is egész jól kap.
Este még beugrottak Mártiék, gyorsan sütöttem egy meggyes lepényt kukoricalisztbõl. Ízre nem lett rossz, ne de az állaga hagyott bõven kívánnivalót maga után.
Késõ estére a vihar is ideért, legalább locsolni nem kellett és talán a levegõ is felfrissül egy kicsit.
A lányokból elõbukkant a NÕ! Délután egy szál bugyiban rohangáltak. Egyszer csak elõvették az ékszeres dobozt és teleaggatták egymást nyakláncokkal, karkötõkkel, gyûrûkkel, majd ÉN VAGYOK A LEGSZEBB! mondat kántálásával masíroztak végig a lakáson. Elõtte még kértek egy szoknyát is, pólót nem kívántak felvenni. Külön felhívnám a figyelmet a mellkas közepére ragasztott tápszeres matricára, amit a legutóbbi orvos látogatáskor szereztünk be.

Egyébként a legritkább esetben finomak és nõiesek. A legkülönbözõbb hajmeresztõ tornamutatványokkal kápráztatnak el állandóan. Nem tudom, mi lenne, ha fiaim lennének, mert tele vannak különféle sérülésekkel, sebekkel, foltokkal. Pár napja Dorka horzsolta le a térdét, könyökét, miután felnyalta a betont, mert feltétlenül a crocs papucsban kellett versenyt futnia Lilivel. Tegnap Lili felesett a lépcsõn a bejáratnál, majd délután beverte a fejét Apuéknál a szekrénybe, miután bohóckodás közben hanyatt esett az elõszobában. Jó ronda púp lett rajta, ráadásul egy kis részen a kilincs fel is szakította a bõrt. Néha úgy néznek ki, mintha vernénk õket…
Néhány aktuális kedvenc:

Ha bent vagyunk, egyre többet szerepjátékoznak, nagy kedvenc az anyuka-kisbaba felállás, illetve a kutya és barátja (ahogy õk a gazdit nevezik). Legtöbbször minden segédeszköz nélkül játszanak, csak a képzeletükre támaszkodva, de a kutyás verziónál jó, ha van kéznél egy hosszabb öv, itt jó ideig tartott, mire megértettem velük, hogy egymás nyakára nem tekerünk semmit, inkább hámmal sétáltatunk. Az anyukás témánál pedig jó párszor lyukra futottam, amikor az ANYA! ANYA! kiabálásra lélekszakadva rohantam, majd kiderült, hogy csak játszanak ;-)

2011. június 22.
Tegnap Panyóka köhögve ébredt, egész nap nem is volt önmaga, így Ildiéknél sem engedtem vízre szállni, hiába jött volna utánunk. Ilyenkor nem egyszerû, mert a nagyok is csak anyával hajlandóak medencézni, meg Panni is engem akar, de végül egészen jól elvolt Ildivel, amíg pacsáltam a három naggyal. Délután az ikreket ott hagytam még egy kicsit játszani és Pannival elrobogtunk a doktor nénihez, mert nagyon nem tetszett nekem a kisasszony. Jól tettem, mert csúnya torokgyulladása van, sajnos megint nem úsztuk meg antibiotikum nélkül. Nem tudom, hogy szombat este fújta meg a szél, vagy vasárnap kapott el valamit valamelyik kisgyerektõl.
Éjjel már láza is volt, de reggel láztalanul ébredt, étvágya egész jó, kedve is kezd alakulni. Persze mikor lenne beteg, ha nem a negyven fokban…

Ma a volt koraszülöttosztályos társaság egy része jött hozzánk látogatóba. Hihetetlen, hogy mekkora lett minden kisgyerek. Nem mondom, hogy jót játszottak együtt, mert inkább egymás mellett tettek-vettek. Sajnos, mire eszünkbe jutott a csoportkép, addigra a társaság egy része már elment. Jó lett volna, ha többet tudunk kint lenni és a bográcsolás sem marad el a szél és idõnként csepegõ esõ miatt. A paprikás krumpli megfõtt a gázon is, és sok jó ember kis helyen is elfér, így a lakásban is megvoltunk.

Nagyon jó volt kicsit beszélgetni, igazán összejöhetne a csapat gyakrabban is. Jó néha látni, hogy milyen nagyszerû gyerkõcök cseperedtek a gyerekeinkbõl, tudva, hogy honnan indultak. Egy ikerpár kivételével senkirõl nem lehetne megmondani, hogy bõvel a 37. hét elõtt született és õk is fejlõdnek, csak a maguk ütemében. Nekik - és a szüleiknek - különösen sok munkájuk van abban, hogy eddig eljutottak. Jó találkozni azokkal a lányokkal, akikkel több-kevesebb ideig együtt laktam a kórházas idõkben, akikkel támogattuk egymást, együtt sírtunk vagy nevettünk, mikor milyen volt a helyzet.
Mi, így visszatekintve jó mozgalmas hosszú hétvégét szerveztünk magunknak :-D, fõleg, hogy este még Márti és Tomi is beugrott, hogy velünk vacsorázzanak a kissé túlméretezett mennyiségû paprikás krumpliból.

Délelõtt ránéztem a móri Múzeumok éjszakája programjára és láttam, hogy este nyolctól Group ’n’ Swing koncert lesz, megemlítettem Attilának, aki legnagyobb meglepetésemre, azt mondta menjünk. Elhívtuk Mártit és Tomit is, sõt Brigiéknek is szóltunk, de õk végül nem jöttek. Délután még megköszöntöttük Másikpapát, aztán este felöltöztettük a csajokat és nekiindultunk. Pannika odafelé elaludt, gondoltam, majd szépen átemelem a babakocsiba és alszik a jó levegõn. Hát, ahogy odaértünk kipattantak a szemei, érezte, hogy történik valami, amirõl nem akar lemaradni. Már rutinosan késtünk, így nem kellett sokáig várni a kezdésre. A Lamberg-kastély parkja kavicsos, így az összes lányom jól szórakozott különbözõ méretû kövek válogatásával, majd ide-oda cipelésével. A nagyok táncoltak, jó sokat lógtak szegény Mártiékon. Még mi is tudtunk kicsit táncolni. A beállás és a zenekar is profi volt most, nagyon jó hangulatú, színvonalas koncertet adtak. Ez volt az a zenekar, akit megismertünk és megszerettünk mikor elõször hallottuk õket, szintén Móron. Két blokkon bírtak a csajok (illetve igazából Dorka fáradt el nagyon), tizenegykor indultunk haza. Az autóban kidõlt minden aprótalpú, így otthon egyenesen az ágya cipeltük õket. Panni fel sem rezzent :-D. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy kiszakítottuk a megszokott rutinjából, de láthatóan jól érezte magát, remélem holnap sem lesz nagyon fáradt, mert még várnak rá élmények.

2011. június 17.

A lealkudtuk.hu -n lõttem félárú jegyeket az egész családnak a tatabányai Gyémánt fürdõbe , itt jártunk ma. Az élmény kicsit enyhített a tegnapi keserû szájízemen, mert igazán családbarát hely. Sok benti medence az olyan napokra, mint a mai, amikor délelõtt nem túl napos, szeles idõ volt, nem éppen ideális a szabadban való fürdõzéshez kisgyerekkel. Az étterem részen kívül egy külön kialakított étkezõs hely azoknak, akik az otthonról hozott ebédet szeretnék kulturált körülmények között elfogyasztani. Pelenkázós és szoptatós helységek is megtalálhatóak a kisgyerekeseknek. Játszóház a kicsiknek két fürdés közötti pihenésre, ahol, ha szükséges gyerekfelügyeletet is biztosítanak, de a szülõk is együtt játszhatnak a porontyokkal. A medencék hõfoka 32-35 fok bent, tehát a legkisebbek sem fáznak. Van 15 cm mély bébipancsoló, elvileg csak miniknek, de ha látják, hogy a kicsi önállóan még nem tud közlekedni benne, nem zavarják ki az anyukát sem, annak ellenére, hogy az úszómesterek tényleg figyelnek, és határozottan, de udvariasan tiltják pl. a medence szélérõl ugrálást. Elsõ körben érkezés után két órát pancsoltunk egyfolytában, még Panni is. Kis pihi után még jó egy órát, de ekkor már a nagyokat nagyon izgatta a közben felfedezett játszóház, így szárítkozás után elvonultunk oda. Ekkor szegény Panni már olyan fáradt volt, hogy alig élt, amint hazafelé bekötöttük az ülésbe, már aludt is :-D
Ez a hely tényleg élményfürdõ!

2011. június 16.

Tíz körül ért ide a lányok csoportja az óvó nénikkel és a dadussal, nem voltak sokan. Nagyon aranyosak voltak, semmi gond nem volt. Szépen eljátszottak, tetszett nekik a kisház, még a fiúk is fõzõcskéztek a konyhában. Készítettem elõ kreatívkodós asztalt is, három kislány készített is lepkét papírtányérból, sõt még pár fiú is rajzolgatott. Remélem azért ebédeltek is az oviban, mert készítettünk egy kis maci kekszet a csajokkal és hát volt eszegetés délelõtt. Kicsit féltem, hogy nehogy valami baleset történjen, ennyi gyerek még nem volt nálunk soha egyszerre, de mindenki egészben távozott ;-)
Azt hiszem, jövõre megismételjük!

Délután átmentünk Ilidékhez úszni egyet, mert este Anyu vigyázott a csajokra, gondoltam kicsit lefárasztom az aprónépet, hogy könnyebb dolga legyen. Fürcsi után Pannival és Attilával elmentünk vásárolni, a nagyok maradtak Lillával, sõt mikor mentem értük még maradtak volna.
Szülinapjára kapta tõlem Attila ezt az estét, kettesben. Táncolni indultunk az Orfeum ba, Group n Swing koncertre. Hatalmas csalódás volt az egész. Kilencre volt meghirdetve a kezdés, ehhez képest tíz óra tízkor kezdõdött a zene. Ami vacak volt, nagyon rosszul szólt az egész, fél óra azzal ment el, hogy próbáltak beállni. Amit nyugodtan megtehettek volna elõtte, hiszen már kilenctõl ott volt a zenekar, beszélgettek, cigiztek, jöttek-mentek. Ötven perc után tartottak egy jó fél órás, általuk rövidnek nevezett szünetet, aztán el is jöttünk a második blokk második száma után, mert táncolni sem lehetett. Az Orfeumnak zsebkendõnyi tánctere van és volt egy nagyobb pesti boogie-s társaság is. Szóval a móri koncert után a zenekar is csalódás volt, mert ott alig pár embernek tartottak egy tartalmas, színvonalas koncertet, itt meg abszolút profikhoz méltatlanok voltak. A legjobb az egészben az volt, hogy Attila evett egy finomat és tudtunk egy kicsit beszélgetni anélkül, hogy folyton közbekiabált volna valaki ;-). Azt hiszem egy darabig most nem vágyunk kimenõs estére! A legbosszantóbb az egészben, hogy szerettem volna Attilának egy élményt ajándékozni és nem sikerült.

A pillangóhoz a papírtányért hullámos vonalban vágom félbe, milton kapoccsal csatlakozik a WC papír gurigához, a csápja zsenília drótra fûzött fa golyó. A lányok filccel színezték, majd csillámos ragasztóval dekorálták és a ragasztóba formalyukasztóval készített mintákat nyomkodtak.
A katicabogár két tányérból készült, a szárnyához félbe vágtam az egyiket. A feje bordó fotókarton, mert nem találtam itthon feketét. A milton kapoccsal úgy kapcsoljuk a szárnyat és a fejet a testhez, hogy éppen a szemét adja ki.
A lányok nagyon élvezték az alkotást, biztosan fognak még papírtányér állatkák készülni nálunk. Szerintem a következõ egy teknõsbéka lesz. Sõt jövõ vasárnap gyerektársaság lesz nálunk, elõ fogok készíteni pár darabot, hogy le lehessen ülni, kicsit megpihenni a nagy játékban.
Ötletadó oldalak: <http://katalinjenei.multiply.com/photos/album/110/110>
<http://jennwa.blogspot.com/search/label/paper%20plate%20crafts?updated-max=2009-02-16T12%3A43%3A00-05%3A00&max-results=20>

Ma is a városban jártunk, mivel nem volt medencés idõ, így kimozdultunk egy kicsit, ne kelljen egész nap otthon gubbasztani. Bevásároltunk Attila tortájához, mert holnap lesz a szülinapja. Ebéd után Pannit letettük és nekiálltunk a nagyokkal tortát és sütit készíteni. Lúdláb torta és feketeerdõ kocka készült. Lányok lelkesen keverték a tésztát, nagyon sokat segítettek.

2011. június 8.

Délelõtt nem volt igazán medencézõs idõ, így elindultunk bicajjal az oviba, meglátogattuk a csoportot. Csajok nagyon ügyesen tekertek végig, szót is fogadtak, nem volt semmi gond. Márti néni teljesen el volt hûlve, hogy el merek velük így indulni. Mondtam neki, hogy azért mindig örülök, mikor egyben hazaérünk, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem egy kis izgalom menet közben, de ezt is gyakorolni kell. Azt sem állíthatom, hogy a lányok elsõ szóra hallgatnak rám mindig, minden esetben, de a közlekedés szabályait nagyon tudják, ha szólok, megállnak, útra sosem mennek ki. Tudják, hogy itt nincs kecmec, mert ha nem fogadnak szót, megyünk haza.
Ebéd után áthívtuk Lilláékat kicsit építeni, mert tegnap volt némi balhé Lilla játékai körül, nagyon nem bírja, ha a lányok a dolgaihoz nyúlnak. Gondoltam jobb, ha nálunk gyakoroljuk az együtt játszást elsõ körben. Enyémek jobban hozzá vannak szokva az osztozkodáshoz.
Három körül a nap is erõre kapott, így átmentünk pancsolni. Pannus áll a medence szélén, közli, hogy HOPPÁ, és ugrik. Este még szalonnát is sütöttünk, negyed kilencre értünk haza.
2011. június 7.
Tegnap délelõtt délután úsztunk Ildiéknél, KisPanna is igazi vízicsibe. Az ikrek meg már nagyon bátrak a karúszóval. Összekapaszkodnak Lillával és hármasban ugrálnak a medence szélérõl. Nagyon élvezik a vizet. Este éppen hazaértünk a jég elõtt, mázlink volt. Ebéd után persze nem volt alvás a nagyoknak, pedig próbálkoztam. Így aztán építettünk helyette.

Estére Lili már alig élt.
Ilditõl kaptam meggyet, lesz belõle szörp, fél éjszaka magoztam.
Napok óta foglalkoztat egy dolog. A szomszéd srác párjának vannak az elõzõ kapcsolatából gyerekei, egy kislány ikerpár. Hétvégén itt voltak és beszélgettem az anyukájukkal. Az egyik kislány ki volt festve és elmondta, hogy szülinapi buliban volt, de csak az egyiküket hívták meg. Fel volt háborodva, elsõre én is. Aztán gondolkodtam, hogy egész végig azon küzdünk, hogy elismerjék az ikreket külön egyéniségként, aztán amikor megteszik, nem tetszik. Persze én sem tudom, hogy mit mondanék a másiknak, aki szomorú, mert õ nem mehet. Talán ezért lenne jó a külön osztály, majd a suliban, mert akkor megvédem õket az ilyen dolgoktól is. De meg kell-e védenem õket?!?! Vagy hagynom kellene, hogy megtapasztalják, hogy nem szeretheti õket egyformán mindenki. Mi a jó megoldás?
Panna 13 hónapos, egyre stabilabban jár. Tapsol, csetteg a nyelvével, utánozza, hogyan fúj a szél. A zsebkendõt kap, az orrához illeszti és fúj. Igaz egyelõre a szájával. Használja az anya, pápá szavakat, a kutyát továbbra is bá-nak hívja. Mindent megért, de a beszédet nem igazán erõlteti még, mutogat és babanyelven magyaráz, így is elér mindent, amit szeretne. Tornyot már nem csak eldönt, de épít is. Duplóval is egyre ügyesebben dolgozik. Embereket autóba beültet, alaplapra ráállít, ráültet, egy két kockát összeilleszt. Autózás közben berreg.

2011. június 3.
Ovis kirándulás - Pákozd-Sukorói Arborétum
Az idõ kegyes volt hozzánk, végig szép napsütés volt, gyerekek jól érezték magukat, iszonyat koszt mostunk le rólunk itthon, közel öt órát töltöttünk el a csoporttal, volt közös játék is, találós kérdések, jelháború. A nap nagyobb részében azonban szabad játék, egyik anyuka csillámtetoválást festett a kicsiknek, nagy sikere volt. A kirándulásnak az is lett volna a célja, hogy kicsit összekovácsolódjon a szülõi társaság, ez nem tudom mennyire jött össze. Bennünket nagyon lekötött a három gyerkõc, alig tudtam pár szót váltani valakivel, és megint azt vettem észre, hogy mi „paraszülõk” vagyunk, mások sokkal jobban szabadjára engedik a gyerekeket. Igazából a lányok is azokkal játszottak itt is, akiket az oviból hazafelé emlegetnek, szóval sok új barátság nem nagyon született szerintem, de jól éreztük magunkat.
Legközelebb szeptember ötödikén találkozunk a társasággal, akkor mennek ugyanis a lányok oviba, ma szépen elköszöntünk. Jövõre már középsõsként térünk vissza. Úgy gondolom, hogy a lányok is, mi is egészen jól belerázódtunk az ovis létbe, és néhány apróságtól eltekintve meg vagyok elégedve az ovival. A lányok szeretnek járni - bár a végére elfáradtak szerintem - szeretik az óvó néniket és úgy érzem ez kölcsönös, szóval jó helyen vannak.
Jövõ héttõl pedig bízom a jó idõben, a türelmemben, rossz idõ esetére pedig beszereztem egy adag papírtányért, illatos filcet kreatívkodni ;-)