2011. Február hó

2011. február 1.

Lili kétszer ébredt sírva, fájt nagyon a torka, Panni fél háromkor lázasan evett, lázat csillapítottunk, aztán aludt tovább. Reggel Lili komolyan megijesztett, mert nem volt hajlandó sem enni sem inni, egészen tizenegy óráig. Nagy nehezen a gyógyszereket belediktáltam, végül ivott is egy kis teát, sõt ebédre pár kanál leves és egy kakaós csiga is eltûnt.
Ahogy Lili jobban lett, úgy lett Panni egyre rosszabbul. Ment fel a láza, az egész teste apró
tûhegynyi piros kiütéssel van borítva. Még jó, hogy Dorka már egészen jól van.  Ezzel együtt igyekeztem valahogyan lefoglalni a nyafka társaságot. Duplo tûnt a legjobb választásnak, azt hármasban is lehet, bár Panni még inkább csak a bontási munkálatokban segédkezik.
Negyed háromkor Lili megint rosszabbul lett, levetkõzött, felöltözött, semmi sem volt jó neki, végül közölte, hogy felmegy inkább a szobájába és elgondolkodik ;-)
Miután Anyu megjött, és átvette a nagyokat, Pannit eltoltam a rendelõbe. Calcimusc + fenistil csepp egyelõre, aztán várunk.

2011. február 7.

Esztinek itt is nagyon boldog születésnapot kívánunk!

Panyi kilenc hónapos! Még mindig hihetetlen nekem, nagyon rohan az idõ.
A legtöbb baba
·hangokat kombinál
·egyre ügyesebben állhat kapaszkodva
A babák fele
·két ujjal (hüvelyk- és mutatóujjal) megfog tárgyakat
·felül
·a bútorok mellett közlekedhet
·tárgyakat összeüt
·szótagokat ismételget (pl. ba-ba
·nevére figyel, tiltást ért
·ismerõssel huncutkodik, az idegentõl tart
·öltöztetésnél kezét, lábát dugja
Néhány baba
·bármivel jól eljátszik
·sajátos nyelven nevezi a szüleit

A 9. hónapban a baba már 1-2 percig egyedül is megül, kapaszkodva ülõhelyzetbe húzza magát. Oldalra és elõre tud hajolni, anélkül, hogy felborulna. Vannak, akik kúsznak, vannak, akik négykézláb csúszkálnak a térdükön, egyesek kizárólag hátrafelé vagy oldalra haladnak. Olyan baba is akad, aki a fenekén ülve a lábával hajtja magát elõre. Ül és mászik, párhuzamos a fejlõdés. Álló helyzetbõl tovább próbálkozik a leüléssel, de most még többnyire csak elengedi, amibe addig kapaszkodott, és a fenekére huppan. Közben hátradõlhet, leesve a fejét is beütheti, de ez többnyire nem komoly baleset. Ha lábai leérnek a földre, egy-két lépést is megtehet.
A játékokkal egyedül játszik, a tárgyakat dobozba vagy vödörbe ki- és bepakolja, tornyot még nem épít, de mindig ledönti, a fiókokat kipakolja, a tárgyakat eldobálja. A szobában már nem lehet egyedül hagyni, az asztalterítõt már lehúzhatja (a tányérral, üvegpohárral, ollóval együtt). Az étellel is nagy élvezettel játszik (nem rosszaságból!), szétkeni, beleturkál, ledobja. Mutatóujjal rábök arra, amit szeretne megkapni. Az "elengedés" fogalmát érti, és szívesen gyakorolja. A "kérem"-re reagál.
Nevére már figyel, esetleg ismételgeti is. Ismételget hangokat, utánozza a beszédet, anélkül, hogy konkrétan értené. Felhívja a figyelmet, pl. kiabál, dalol. Elkezdi utánozni a szülei viselkedését.
forrás:babaszoba.hu

Panni nekem még mindig keveset beszél, szerintem a lányok ebben a korban közlékenyebbek voltak, viszont, ha beindul, nagyon tudja cifrázni. Feláll bármibe kapaszkodva, kanapé mellett lépeget is ügyesen, néha nagyokat esik, ha nem kapjuk el éppen. Négykézláb közlekedik, ülni még mindig nem ül fel, állásból huppan le néha. Étvágya a betegség után megint jó, két napja szépen eszik, darabosabb kajákat is szívesen elfogad. Kiflivéget, babakekszet, körtét ínyével elrág, mert foga még mindig egy darab sincsen…
Bármivel jól eljátszik, ami a lányoké, vagy a miénk, esetleg háztartási hulladék ;-)

2011. február 6.

Dorkát megköszöntöttük ébredés után, rettenetesen élvezi a felhajtást, már tényleg érti/érzi, hogy ma õt ünnepeljük. Csak õ kap csomagot, de Lilinek is elrejtettünk benne egy pólót, de nem látszik most abszolút féltékenynek egyébként sem. Most érett meg rá, hogy elfogadja, hogy nem minden közös. Persze azért úgy választottunk ajándékot, hogy együtt tudjanak vele játszani.

Ebédre Anyuékhoz mentünk, hogy közösen ünnepeljünk. Dodókát, Tesó és az én szülinapomat! Nagy sikere volt a Dorka által kért epertortának. Lányoknak vettünk rá egy-egy Malacka marcipánfigurát, Lili rögtön el is tüntette, Dodó csak a fejét ette le. Nagyon tetszett nekik, jókat kacagtak közben. ANyuéktól és Tesóéktól is vasút tartozékokat kaptak, most már egész jó kis terepasztalt lehetne nálunk összeállítani, ha lenne annyi helyünk.
Ebéd után Auchanba indultunk, ahol megkaptam az Uramtól a kért fagyigépet, holnap ki is próbáljuk (de természetesen csak a három napos visszavásárlási garancia miatt). Innen Anyósomékhoz mentünk. Dorka útközben: ANYA, SZERINTED A MAMÁÉKTÓL IS KAPOK AJÁNDÉKOT! Persze kapott, de szegénykém kicsit csalódott is, mert pizsamát kapott, késõbb meg is kérdezte, hogy mikor kapja meg az ajándékot. Volt is némi vita belõle Attila szüleivel, mert szerintük éppen elég játékuk van már. Ez igaz, viszont ekkora gyereknek még az az ajándék. Szerintem.
Gyerekszáj:
Dorka egy Duplo elefántot sétáltat a szõnyegen: RÖF-RÖF-RÖF. Lili rászól: NEM AZT MONDJA! Elefánt megy tovább: EF-EF-EF
Lili: ANYA, EGY SZÖRNYETEG VAN A FENEKEMBEN, DE MINDJÁRT KIKAKILOM. (és tényleg egy szörnyeteg volt;-)
Veszem elõ a narancslevet a hûtõbõl. Lili: HIDEG NARANCSLEVET KAPUNK! EZ CSUDÁLATOS! Beleiszik: OLYAN HIDEG, HOGY MEGRÉMÜLÖK!
Fekvõkatona szobránál: MIÉRT NEM MEGY A BÁCSI? MEGÖLELEM! SZIA BÁCSIKA, JÖVÖK MÁSKOR IS!

2011. február 5.

Délelõtt elmentünk a régi általános iskolámba, mert Anyuék ovija ott versenyzett. Picit sétáltunk a tó körül is - hányszor futottuk körbe tesin - de aztán Panyó éhes lett, így Ati kirakott minket otthon, Õ meg a csajok segédletével kocsit mosni indult. Mire hazaértek készen lett a rakott karfiol is, amit elõzõ este már elõkészítettem.
Délután a városban bicajoztak egyet a nagyok, Panni meg szunyált a kocsiban, nagyon kellemes meleg idõ volt. Mikor hazaértünk nagyok megint unokatesózni mentek, mi meg vásárolni indultuznk.
Nagyon hiányzik a délutáni alvás a lányoknak, mert az estéink mostanában kaotikusak. Mindháromnak anya kell, mindenki egyszerre visít valamiért, mi meg csak nézünk egymásra, hogy most akkor mi van…

2011. február 4.

Nagyok a héten minden nap kilenc körül keltek, ma a mesenézés után elkezdtünk készülõdni kifelé. Azért elhiszem, hogy az óvónõk kivannak, mire mind a 20 gyereket kiterelik az udvarra, mert nekem a hármat is elég összekészíteni. Elsétáltunk egészen a spar-ig, vettünk kiflit, perecet, szép idõ volt. Panka aludt egy nagyot, lányokkal meg énekeltünk, verseltünk. Azt hittem elalszanak ebéd után, de nem sikerült, pedig jól elfáradtak, viszont ez már a gyógyulás biztos jele. Kicsit átmentek Toffihoz játszani, este elég nyûgösre sikerült a fáradtság miatt.
Mikor készülõdtek át, készítettem egy zacskóba perecet, mert a kis unokatesó is nagyon szereti. Dorka kaparintotta meg a csomagot. Lili kérdezi, hogy mi az?
Dokra: PERECEM.
Én: Dudus nem csak a tied, hármotoké, közös.
Dorka Lilinek: KÖZÖS PERECEM!

2011. február 3.

Éjjel még lázas voltam, reggel már csak hõemelkedéssel ébredtem, délelõtt kijött anyósom, így tudtam egy órát aludni is, délután már egészen fitt voltam. Panyóci és Dodó aludtak ebéd után, Lilkóval meg építgettünk a kanapén. Végül ott voltam a szülõin is, igazából nem sok lányokkal kapcsolatos dologról volt szó, farsang két napos 24-25. Elsõ nap lehet jelmezbe menni, de zártkörû, így nem láthatjuk a csajokat. A végén elkaptuk még Erika nénit, hogy mondjon pár szót a csajokról. Amikor azzal kezdte, hogy: Jaj, nagyon édesek! - akkor megnyugodtam. Külön megdicsérte õket, hogy szinte az elsõ perctõl részt vesznek a tanulós játékokban, ami a kicsiknek egész évben nem kötelezõ. Lányok nagyon szeretik, Dorka hangosan szaval is, Lili csendesebb, de hát ezt tudtuk mi is. Õ is észrevette, hogy Lili is tud azért mindent, csak zárkózottabb, nem szeret annyira szerepelni, középpontban lenni. Ezek szerint tényleg figyelnek rájuk. Rákérdeztem a kézmûves tevékenységekre, mennyire látják õk Dorkát ügyetlennek. Erika néni szerint nincsen semmi gond, ebben a korban ennyit kell tudni, inkább Lili van elõrébb a témában. Nála egyébként nagyon látszik a nagycsoportosok hatása a rajzain. Emberkéi egyre kidolgozottabbak, vannak már kezek, lábak, ujjak, néha cipõ is.
Legtöbbször a kocsiban kezdik el szavalni a lányok a frissen tanultakat. Annyira édesek, amikor egyszer csak rákezdenek kórusban, hogy Kányádi Sándor : Hóvilág, hóvirág
Hóvilág,
holdvilág -
alszik még a
hóvirág.
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik: 
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia 
tavaszig.

Van még egy, amit vélhetõen március 15-re tanulnak, de csak részleteket hallunk belõle és a neten sem találtam meg. Ami a lányokéból kivehetõ:
Magyar vagyok, az vagyok, én vagyok, aki vagyok. Anyám a nap, apám a hold, testvéreim csillagok. Jurtám az ég, benne erdõk, folyók a bútorok. Tanítóim táltosok. Büszke, boldog magyar vagyok. (nem feltétlenül ebben a sorrendben, de ezek állandóan elõkerülnek, ha verselnek)

2011. február 2.

Attila itthon maradt ma, még volt tavalyról szabija. El kellett mennünk vásárolni, elfogyott a pelenka is, meg a hûtõ is majdnem üres volt. Lányokat leadtuk Attila Anyukájánál, mert nem akartuk õket hurcibálni. Dél körül kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel velem, kezdtek fájni az izületeim. Mire hazaértünk a csajokkal már szépen kúszott felfelé a lázam, egészen 39-ig. Elég nyamvadtul voltam, Attila meg ment fallabdázni. Lányok olyan édesek voltak, hoztak a teájukból, ráterítették a vállamra a kis plédjüket, ölelgettek és kérdezgették, hogy jobban vagyok-e már. Aztán Anyu elvitte a nagyokat kutyát sétáltatni, mi meg Panyival maradtunk, aki szintén elég nyûgös volt, enni még mindig nem eszik szilárdat, csak a szopi megy. Ami örök dilemma nekem lázasan, hogy szabad-e…
Végül hét körül Panni kidõlt, én meg kénytelen voltam bevenni lázcsillapítót, amit szintén utálok szoptatás alatt, de egyre feljebb kúszott a hõmérõ higanyszála. Anyuékhoz közben megjött Eszti és Sophia, remélem a lányok nem adtak át nekik már semmi bacit, végül is az antibiotikum kúrát már befejezték.
Holnapi szülõivel nem tudom, mi lesz így, jó lenne ott lenni, de nem akarok megfertõzni ott sem senkit.
Vacsora, uzsonna így ma kimaradt nekem, már mínusz hat kilónál tartok. Attila nagyon rendes volt, lefektette a csajokat és meg is fõzött holnapra.

2011. február 12.

Tegnap nem aludt Lili az oviban, estére már elég fáradt volt. Hazafelé Anyu jött elénk, lányok be is mentek játszani kicsit. Attilával és Pannival vásárolni mentünk, mert mára vendégeket vártunk. Életemben elõször fõztem tejmentes menüt, egészen jól sikerült. Márti és Tomi jöttek hozzánk, Dorkát és engem köszönteni. Délelõtt megpróbáltunk sétálni egyet, de a hideg szél, hamar megfutamította a lányokat. Panni legalább aludt egy jót a babakocsiban. Ebéd után Dorka aludt egyet, Lili segített sütit sütni.

Aztán Attilával elkészítettük a tésztát. Nagyok teljesen beindultak a közönség hatására, sokat játszottak Mártival.

Fél tíz volt, mire ágyba kerültek.  Panyit kicsit elõbb letettem. Köszönjük szépen az ajándékokat!

Panna egyre inkább szeretne beszállni a lányok játékába, õk meg menekülnek elõle. Általában szegény Panyi Swiper a róka, és sikítva futnak elõle, õ meg nem érti, hogy mi történik. Fõleg Lili zárja ki mindenbõl, Dorka jobban benne lenne a közös játékban.

2011. február 10.

Panni egyre aktívabb és nagyon huncut, már tudja, hogy mit nem szabad és néz rám, mielõtt megcsinálja. Mert persze simán megcsinálja, feszegeti a határait és kacag, ha sikerült valami huncutságot csinálnia. Szeparációs szorongás megy ezerrel, fõleg este van kétségbeesés, ha kikerülök a látókörébõl. Éjszaka is van, hogy háromszor kel megint enni, és fél hétkor reggel van neki. Attila nagyon nehezen viseli ezt az idõszakot, hogy egyáltalán nem marad el vele Panni. Fõleg, hogy legtöbbször akkor ér haza, mikor már az összes gyerek fáradt és csak anya jó. Mostanában csak úgy hív, hogy az anyaúristen. Majd csak túl leszünk ezen az idõszakon is!
Ati mostanában nagyon sokat segít, egészen belejött a fõzésbe, még mosogat is.
Csajok hazahozták a rajzaikat, Lilié egyre szuperebbek, nagyon látszik a nagycsoportosok hatása, szép emberrajzai vannak. Dorka inkább csak firkálgat.

2011. február 9.

Vonattal mentünk Kelenföldig, oda jött értünk Nikó. Panya 20 perc alvás után inkább nézelõdött és a vagon közönségét szórakoztatta. Elmentünk az Ikeába, persze etetõszéket nem kaptam, mert éppen azt a típust vonták vissza, amit kinéztem. Vettem pár apróságot a lányoknak, megszoptattam Pannát a baba-mama szobában, ami kivételesen igen kellemes helynek bizonyult. Ettünk, találkoztunk még egy volt kollegával, jó volt látni õket és egy kicsit beszélgetni nem gyerekes témákról is. A nagyokért Anyu ment az oviba, aztán Attila felvette õket és jöttek értem. Felforgattuk még a budaörsi Tesco játékosztályát, vacsoráztunk és indultunk haza, fél nyolc volt, mire megérkeztünk. Panni már nagyon fáradt volt, de nagyon jól bírta a napot, ha a haza utat nem számítjuk. Este az új krokodilos könyvbõl olvastam esti mesét a lányoknak.

2011. február 8.

Nagyok megkezdték az ovit, Panyóval ajándékot vásárolni mentünk, mert szerdán Pestre készültünk barátnõzni. Olyan jó, hogy már másfél hét kihagyás után is örömmel mennek be a csoportba, szeretnek járni. Hazafelé nagyon szép idõ volt, jót sétáltunk a friss levegõn.

2011. február 19.

Hát elég mozgalmas szombatunk volt, az már egyszer biztos.
Reggel miután Panni evett, befejeztem az elõzõ nap félig elkészített ebédet, megreggeliztettük az ébredõ nagyokat és készülõdni kezdtünk. Itt jártunk:

Gryllus Vilmos járt Fehérváron a Maszkabállal, egy órás volt, pont még Dorkának is élvezhetõ és nagyon szuper. Lányok ugye ismerték a dalokat, gondoltam jó ráhangolódás lesz a jövõ csütörtök-pénteki ovis farsangra, Anyu is jött velünk, mindenki jól érezte magát. Panyuci az elsõ húsz percet végigtáncolta az ölemben, aztán ugyanott aludt egy jót. Itthon aztán gyorsan megebédeltünk, bedobtunk a kenyérsütõbe egy juhtúrós pogi tésztát és kicsit összekaptuk a lakást, mert vendégeket vártunk. Attila másod unokatestvére jött a menyasszonyával, esküvõi meghívót hoztak. Lányok hozták a szokásos formájukat, ha közönség van, teljesen felpörögnek. Végül aztán lenyugodtak a kedélyek és tudtunk tõlük beszélgetni is egy kicsit.
Miután elmentek, még jött egy kedves házaspár hozzánk, akik egyenes Mosonmagyaróvárról utaztak azért, hogy elvigyék az utolsó Axiss ülésünket. Most még vár ránk a feladat, hogy találjuk Panyónak egy megfelelõt helyette, ami az autóba is befér. Nem lesz egyszerû.
Ezután összekészítettem Anyuéknak a csipet-csapat esti ellátásához szükséges dolgokat, ugyanis nekünk még egy másik koncertjegyünk is volt estére. Ide mentünk, kettesben és nagyon jó volt!

Utána még egy picit csavarogtunk is kettesben. Anyuéknak köszönjük, hogy bevállalták az estét!

2011. február 18.

Reggel nem mentünk oviba, Ati is szabadságot vett ki, kilenckor a szemészeten volt jelenésünk. Már egy hónapja kinyomtattuk a szurtos Peti kezeket, de talán ha háromszor eszünkbe jutott elõvenni, s bár a lányok reggel itthon simán vették az akadályt, kicsit féltem tõle, hogy mi lesz a rendelõben. Épp kilencre értünk oda, mikor is a picik vonultak befelé az elsõ cseppentésre. Sorba álltam én is Panyival és bent megkérdeztem a doktornõt, hogy kell-e nekünk is cseppezni, vagy csak megnézi így. Nagyon aranyos volt, rögtön leültetett minket és megleste Panka szemét. Szerinte nem kancsal, csak a széles orrnyereg miatt gyanús, mint anno Dorka. Májusra kaptunk idõpontot, meg szemcseppet itthoni csepegtetésre, így nem kell majd ott töltenünk egy fél napot. Mikor végeztünk, bevihettem a lányokat is, akik nagyon ügyesek voltak, szépen megcsináltak mindent, amit a doktornõ kért tõlük. Ráadásul mindkettõ sasszemû, olyan apró ábrákat is láttak, amit én is alig a szemüvegemmel. Kaptak jutalomkifestõt a doktor nénitõl, aki legközelebb sulikezdéskor szeretné csak látni a csajokat. Pont azt beszélgettük Attilával, hogy megint lezárult egy korszak az életükben/életünkben, talán ide jártunk a legtöbbször. Miután hazatértünk a kórházból anno, akkor hetente, aztán kéthetente, majd havonta, és most félévente, meg sem tudom számolni, hányszor jártunk itt. Sokszor fél napot is töltöttünk várakozva, és most megúsztuk összesen húsz perccel.
Ezután a könyvtárba robogtunk, Panna elaludt útközben, Lilinek nem volt kedve bejönni, így Dorkával vittük vissza a könyveket:
Bakay Dóra: Gedeon maci
Mondóka-varázs
Karácsonyi kincsesház
Micimackó mesetára
Kedves mondókák
Miért ment össze a trikóm (Disney)
Tavaszi Ottó: Néha rosszcsont vagyok
Zelk Zoltán: Varázskréta
Vidám történetek elalvás elõtt
Sokat olvastuk õket, szerették a lányok.
Kedvenc versünk:
Zelk Zoltán
EZ AZTÁN A VÁSÁRFIA!
Milyen szép nagy ez a tó,
megveszem, ha eladó!
Meg a nádast, meg a hegyet,
meg az esõt, meg a szelet,
szélben úszó falevelet,
fecskét, rigót, vadludakat,
megveszem a napsugarat
és a Göncöl-szekerét,
rúdját s a négy kerekét!
De ha megveszed a tavat,
esõt, szelet, madarakat,
szállni indult falevelet
meg az erdõt, meg a hegyet,
ha talán az egész eget,
ha eladják, ha megveszed,
hová viszed, hová teszed?
Hova tenném máshova,
ahol voltak, csak oda!
A tavat a medrébe,
Göncölt vissza az égre,
hegy csúcsát az ég aljára,
a nádast a tó partjára,
falevelet õszi szélnek,
ahol vannak, csak ott szépek -
És aztán az egészet
ajándékba adnám néktek!

Most ismét kilenc könyvet választottunk Dorkával, remélem ezeket is sokat fogjuk forgatni.
Attila Anyukájánál ebédeltünk és otthagytuk a lányokat egy vásárlás erejéig. Kaptak tõlünk egy remek játékot. Mókás békaugrató a neve és mûanyag békákat kell beugratni egy kis vödörbe. Elvileg nyolc éves kortól van, de a lányok is ügyesen játszanak vele és jókat kacagnak közben.
Attilát elkísértük fallabdázni, vittünk csajoknak motort és hajtották a focipályán, Panka meg aludt a babakocsiban, igaz a végére már nagyon fáztunk, de legalább levegõztek egy jót. Este együtt fürdettük a hármas fogatot, aranyosak voltak. Panka hamar elaludt, Dorka is kidõlt a mese alatt és Lilinek sem volt egy szava sem villanyoltás után.

Reggel Atival kicsit leordítottuk egymás haját, egy ideje gyûlt bennünk a feszültség, ideje volt kitörnie. Az a baj, hogy mostanában csak Anyaként és Apakánt funkcionáltunk és mindkettõnkben nyomott hagyott. Megbeszéltük, hogy próbáljuk máshogy csinálni, de három gyerek mellett nem egyszerû megoldani…viszont máris jobban érezzük magunkat, hogy beszéltünk róla.

2011. február 17.

Reggel óvodába menet azt kérte a Lili, hogy ha hazaérünk délután, akkor készítsünk valamit. Aztán nem tudtak megegyezésre jutni, mert Lili valami rajzolósat szeretett volna, Dorka pedig valami ehetõt. Abban maradtunk, hogy mire hazajönnek, kitalálok valamit, hogy mindenkinek jó legyen. Hazafelé jött is az isteni szikra, farsangolni fogunk, ráhangolódásként a jövõ heti ovisra. Elõ is készítettük Pannival délelõtt a maszkkészítés hozzávalóit. Nyomtattam és vágtam fejenként két különbözõ formát, hogy lehessen választani. Volt még maradék Aldi-s képeslapkészítõ papírom, ebbõl formalyukasztóval vágtam mintákat. Elõkerestem a csillámos ragasztó szettet. Úton a lányokért még beugrottunk túróért, mert nem farsang a farsang fánk nélkül. Így mindenki megkapta, amit szeretett volna.

Közben Panni is komoly munkában volt.

Egyre jobban lehet vele játszani, ha négykézláb kergetem, hangosan kacagva menekül. Étvágya is jó, ma megevett délelõtt 180 ml körtét, ebédre 200ml darabos bolognait (ezek a darabos cuccok nagyon mennek most nála), este hétkor egy üveg spenótot és ezek mellett még szopizik is bõven. Bár volt már olyan éjszakánk, hogy nem kért enni ébredéskor, csak kicsit ringatni kellett, de kaja nélkül volt reggelig.
Mire eljutottunk az álarckészítésig, még sok víz lefolyt a Dunán, Dorka nem volt hajlandó együttmûködni az oviban, majd fél órába telt összeszedni õket. Ezután nem kapott semmit (általában viszek egy rudit, vagy tejszeletet, vagy házi kekszet), így majdnem hazáig ordított. A Mária szobornál szembe jöttek Ildiék, így együtt sétáltunk haza. Lányok átmentek Lillához játszani kicsit, így csak azután álltunk neki kézmûveskedni, hogy hazaértek.

A középsõ piros Lili alkotása, a másik kettõ Dudus keze munkája.
Dóci egyébként erõsen próbára teszi mostanában a türelmünket, egyáltalán nem fogad szót, szelektív a hallása, folyton nyafog valamiért, de kibírhatatlan frekvencián. Nagyon várom már a tavaszt, mert az én tartalékaim is kezdenek lemerülni, érzem, hogy én is türelmetlenebb vagyok vele és ez nagyon zavar.

2011. február 16.
Reggel elõvettük a lányok saját készítésû pólóját, Lili mondta, hogy az övé milyen szép, Dorka meg csak irka-firkál. (gondolom az oviban hallották) Dorka mondta, hogy õ nem tud szépen rajzolni. Szegényt annyira sajnáltam, olyan kis szomorú lett. Szerencsére, nem tartott sokáig, de rossz volt nézni. És annyira nem tudom, hogy mit mondjak ilyenkor, mert tényleg nem tud szépen rajzolni, hazudni nem akarok, az oviban úgyis kíméletlenül megkapja, és hát valamilyen szinten lassan tisztába kell kerülnie a képességeivel. Õ másban ügyes, de megígértem neki, hogy majd gyakoroljuk sokat a rajzolást.
Panyóci nagyon rosszul viseli, amikor reggel itt hagyom Anyósommal és elmegyünk az oviba a csajokkal, nagyon sietek vissza, de sokat sírdogál, amíg nem vagyok itt. Persze nem a Mamával van baja, mert abban a pillanatban, hogy hazaérek és hozzám kerül, rögtön incselkedni kezd vele. Mama ma maradt egy kicsit, segített vasalni, mert Panyitól napközben semmi nem fér bele. Erõsen gondolkodom egy járókán…
Egyébként meg áldom az eszét annak, aki kitalálta a babahintát, mert napközben szinte csak abban alszik a leányzó. Érdekes, mert éjszakára semmi baja nincs az ágyával, de nappal nem alszik benne maximum 20 percet, a többit a hintában, vagy a babakocsiban.

Délután megint sikerült egy óra alatt hazagyalogolni az oviból, minden bokornál megálltunk megcsodálni. Nem is bántam volna, ha nem  lett volna a hideg szél, nagyon várom már a tavaszt!
Lillának nagyon boldog névnapot kívánunk és most fõleg egészséget kérünk neki! Le az ovis vírusokkal!

2011. február 15.

Lányok egyre jobban érzik magukat az oviban, lelkesen mennek be a csoportba, a legtöbb kisgyerek tudja a nevüket és meg is tudják õket különböztetni. Lányoknak Kardos Bence a kedvencük és a Budai Nelli, érdekes, hogy mindketten nagycsoportosok. Csajok is mindenkinek tudják már a nevét, és egyre többet mesélgetnek, fõleg, ha hallok valamit a szülõktõl vagy az óvó néniktõl, hogy mi történt aznap és kicsit rásegítek az elején a célirányos kérdésekkel. Brigiéktõl kapott pónik nagy becsben vannak tartva, minden nap viszik õket az oviba, ágyba, fésülgetik õket. Hazafelé a csajok panaszkodtak, hogy a farsangra sütött linzer készítésében, csak a nagyok segédkezhettek, egészen el voltak szontyolodva, így hazaérkezés után, fõztem nekik egy adag szilvás-fahéjas teát és kevertünk egy adag azonnal süthetõ mézest. Hamar kiderült, hogy azért a pihentetett mézes az igazi, mert nehéz volt szaggatni, végül inkább puszedlik készültek, de az is csak frissen volt finom. A Valentin napi tortáról maradt cukormázzal kenekedtek a nõcik. Nagyon élvezték.

2011. február 13.

Délelõtt Lackóékhoz mentünk köszönteni, mert a betegségek miatt még nem jutottunk el, hogy megünnepeljük a szülinapját. Brigiék is megköszöntötték Dodó, így volt nagy ajándékozás. Megnéztük az elkészült emeletet, szépek lettek. Lányok egész sokat játszottak Lackóval a szobájában, fõleg Lilike. Volt nagy lufizás, robot elõl menekülés. Lilkó még Laci ölébe is felmászott. Ebédelni Anyuékhoz mentünk, de a lányok már nagyon fáradtak voltak is inkább csak kínlódás lett belõle. Itthon persze nem aludtak el.

Köszönöm szépen mindenkinek, akinek eszébe jutottam és felköszöntött valamilyen formában. Nagyon jól esett!

2011. február 27.

Azt hiszem gyakrabban fogunk járni a Beáékhoz, Panni reggel hatig szunyált hang nélkül ;-)
Free és ektibé
Az ovis csoportban egyre több kisgyerek jár angol oktatásra. Bevallom, nem vagyok híve az óvódás kori nyelvtanításnak, bõven ráérnek szerintem majd az iskolában is, az óvónõkkel is beszéltem errõl. Szerintük is simán behozható az az „elmaradás”, amit szereznek a lányok. Viszont a lányok ugye nézik a Dora, a kis felfedezõt és egyre több angol szó ragad rájuk, a legtöbbet megfelelõen használják is. Számolnak ötig, használják a nyit-zár szavakat. Az angol három nálunk azonban free, és amikor Diego kéri a hátizsákot, hogy ébredjen fel, az a lányoknál activate helyett ektibének hangzik. Ilyenkor kijavítom õket, de ennél többet nem szeretnék tenni. Kellene?

2011. február 26.
Délelõtt gyors bevásárlás, reggel összedobtam az ebédet, csak sütni kellett. Miután mindenki jól lakott, indultunk Beáékhoz Gárdonyba, hogy meglátogassuk a kis Annát. Aki nem is olyan kicsit, mert két hónaposan már elhagyta az öt kilót, mondjuk, nem látszik rajta, olyan kis törékeny, csajos. Mivel szép idõ lett, megsétáltattuk az aprónépet a j ó levegõn. Nagyok meglepõen jól viselkedtek, szépen ettek, csak késõ délután indultak be. Panka mindenáron meg szerette volna szerelni Annácskát, nagyon szereti a babákat.

2011. február 25.

Megint jól elmaradtam, de annyi minden van, csak rohanok, hogy utolérjem magamat. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy kész befejezem, végül is szép kort ért meg a honlap ahhoz képest, hogy csak a kórházi állapotokról való tájékoztatás céljából hozta létre Attila. Ha csak a lányok lennének, szerintem itt be is fejezném, de mindig eszembe jut ilyenkor Panyi, hogy mit fog szólni, hogy róla nincsen, csak egy rövidke fejezet, aztán folytatom tovább. Több-kevesebb lelkesedéssel. És egyre kevesebb idõvel.
Panyó egyre ügyesebb mozgásban, a kanapé mellett simán leguggol már egy kézzel is, felvesz valamit, feláll, majd leül, hogy jobban megvizsgálja. Az ülõ pozíciót még mindig inkább állásból veszi fel, de párszor már elcsíptem, hogy négykézláb állásból tornázza fel magát. Hosszan eljátszik üldögélve, egyre jobb az egyensúlyérzéke, gondolom, ennek köze van a sok hintában altatáshoz is. Pár másodpercig kapaszkodás nélkül megáll, mondjuk után simán el is dõl, mint a zsák, ha nincs mögötte senki, mert visszakapaszkodni már elfelejt. Egy pillanatra nem lehet szem elõl téveszteni. Ilyen fejlõdési ugrásokkor mindig elcsodálkozom, hogy hogyan bírtam ezt ki kettõvel egyszerre, mert most Panni is simán frászban tart egyedül ;-)Távozónak pápát int, néha szemérmes halkan maga elég suttogja azt is, hogy PÁPÁ, de leginkább még a baba, bebe, hõõõ hangokból áll a „szókincse”. Ha nagyon sír utánam, néha felismerhetõ az anya is. Valamelyik este, míg a lányokat fürdettem, annyira ordított, hogy hányásig hergelte magát. Attila nagyon rosszul viseli az anyásságát, szóval még gerjesztik is egymás feszültségét. Remélem, lassan túl leszünk a szeparációs szorongáson, mert így elég nehezek az esték. Fõleg, hogy a lányok is megint az INKÁBB ANYA! korszakukat élik, fõleg Dorka, mert Lili még csak csak meggyõzhetõ, hogy most Apa van, mert anya pl. szoptat, de Dorka hajthatatlan. Inkább megvárja, míg lefektetem Pannit, ez ugye azért nem mindig rövid idõ, ezért óvodai napokon nagyon nem szeretem. Ha a közelben vagyok (látnak) simán elvan mind a három az Apjával, jókat játszanak, hancúroznak, békát ugratnak, de ha kikerülök a képbõl, vége a világnak.
Szerda délután Ildiéknél jártunk Lillát köszönteni, gyerekek jól eljátszottak, egyszer volt csak balhé, mikor Panni kicsit szétdöntötte Lillus legó házát. Finomakat ettünk. Jó késõn indultunk haza, mert Lili lehorgonyzott a Csingiling elõtt. Ildiék is megköszöntötték Dorkát, köszönjük szépen az ajándékot, ma délután ki is próbáljuk.
Csütörtökön farsang volt az oviban, fél tízig a szülõk is ott lehettek, így családilag mentünk. Aranyosak voltak nagyon a gyerekek. A lányok jelmeze nagy sikert aratott. Anyósom tényleg kitett magáért, szerintem is a lányok voltak a leghelyesebbek, persze nem vagyok elfogult egyáltalán ;-)Kicsit féltem, mert mikor jeleztük, hogy eljövünk, Dodóka szája vészesen görbült lefelé, de aztán megúsztuk sírás nélkül. A készített maci sütivel volt egy kis gond, mert nem engedték bevinni, de szétosztottam a szülõk között a végén, így mindenki megkapta otthon a mackóját.

Farsangról még itt: <http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=7961&Itemid=1>

Csajok egyre önállóbbak, bilit végleg számûztük. A fellépõvel teljesen önállóan intézik a kishelységbeli dolgaikat, semmilyen segítséget nem fogadnak már el.
Ma az egyen pólóba kellett menniük, telet temetnek és tavaszt várnak, közösen az egész ovi. Helyes volt a sok Gyöngyvirágos pólós kiskölyök reggel a csoportban.
Hazafelé Apuval jöttünk, mert nagyon hideg volt. Itthon aztán megkapták a lányok az Ildiéktõl kapott festéket és maszatolhattak. Annyira aranyos volt a lányok csoporttársa, a Nellike, odajött hozzám délután és mondta, hogy nagyon finom volt a macisüti.

2011. február 22.

Amikor reggel hatkor megláttam a hóesést, bevallom rossz kedvem lett. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy mikor este fél tizenegykor lefeküdni készültem, Panni akkor kelt és kettõig sírt/szenvedett. Négy óra alvás után nekem ne essen a hó! Napsütést akarok és tavaszt! Aztán az ovi elõtt Lili kabátujjára hullott egy csillag alakú hópehely és olyan õszinte örömmel mutatta, majd hosszú másodpercekig csodálta, hogy egye fene megbocsájtottam a télnek. Hazafelé Ildi elvitt a gyógyszertárba, hogy beszerezzek ötven darab fa spatulát, mert szeretném a csütörtöki farsangon meglepni a lányok csoportját. Hazafelé is szép hóesésben jöttünk az oviból. Itthon aztán a nagyok bementek Anyuhoz, mi meg Pannival kicsit rendbe szedtük a házat.

2011. február 21.
Ez a hétvége az aktív kikapcsolódásról szólt, ma is sokat mentünk. Bár délelõtt jobban jártunk volna, ha itthon maradunk. A VOK-ban volt kutyakiállítás, borzalmas szervezéssel. Egy órát kínlódtunk, aztán inkább eljöttünk, Dorkának már nagyon elege volt a tömegbõl, Lili viszont még maradt volna. Vele több kört is mentem, Dodó inkább leparkolt Attilával és Panyival. Sok helyes kutyát láttunk azért, csak nagyon nem így kellett volna lebonyolítani a dolgot.

Ebéd Anyósomnál, ezután mi leléptünk Panninak autósülést és etetõszéket venni, a lányok is kaptak nagylányos hintát. Mindenki boldog volt.

Lányok eközben rögtönzött varrótanfolyamon vettek részt Másikmamával. Az újonnan vett gumicsizmába készült meleg bélés.

Azt hiszem ezt a programpontot a lányok jobban élvezték, mint a Mama ;-)
Felpróbálták a farsangi jelmezeket is.

Lilus már tudja a hóember dalát a Maszkabálból, Dorka meg reklamál, hogy a kaktuszról nem énekelt a Vilmos bácsi.

Este tornaóra volt, már itthon.

Van, akinek fél kézzel is megy!

Este fürdéshajmosáskörömvágás, meseolvasás után senkit sem kellett külön altatni.

2011. február 28.

Nagyok elmentek Anyuékkal Enyingre, mi pedig nekiálltunk takarítani. Fürdõben elkezdtük a tavaszi nagytakarítást is, Attila kikötötte a mosógépet és a mosdót és kihúztuk a gépet, ill. a bútort. Hát, ami azok mögött volt. Fogyott a tisztítószer rendesen. Lilus 39 fokos lázzal jött haza. Már reggel is gyanús volt, hogy valami nem stimmel vele, lehet, nem kellett volna elengednem. Délelõtt Ildi segítségével eljutottunk a doktornõhöz is, úgy néz ki, hogy influenza. Hát ez nem hiányzott, esélyesek a többiek is. Csak abban reménykedek, hogy Beáékat nem fertõztük meg!
Marikáéknak köszönjük szépen az ajándékot!
Csajok nagyon édesen bandáztak tegnap délután, mikor már Lili jobban lett a lázcsillapítótól. Bemásztak a nagytakaró alá és nevettették Pannit, õ meg csak gurgulázott. Már aranyosan játszanak hármasban, ha a nagyoknak van türelmük éppen a kicsihez. Panni meg felmászik a lépcsõn az emeletre négykézláb. Kész kaszkadõr ez a gyerek. Nagyon húzzák a lányok a fejlõdésben, imádja õket és bármit megtesz, hogy a közelükben lehessen.

Délután Apu is átjött, megtornáztatta kicsit Panyókát ;-)