2011. Augusztus hó
2011. augusztus 31.
Szülinapi élménykirándulás
A kisvonatos kupon szerint hétfőtől vasárnapig 9-20-ig óránként indul Balatonföldvárról a dotto, előzetes helyfoglalás nem volt szükséges. Tegnap este még ránéztem a honlapra, semmi változás. Ezért ma igencsak megdöbbentünk, amikor az induló állomáson egy kézzel írt cetli várt minket, miszerint a kisvonat péntek-szombat-vasárnap közlekedik csak. A lányok nagyon csalódottak voltak, én meg baromi dühös, nem a pénz miatt, hanem mert megígértük a gyerekeknek és nagyon várták. A kuponon lévő telefonszámon utolértem egy férfit, aki közölte, hogy a kisvonat rendezvényen van. Sajnálja, de nem tud mit csinálni, ha gondoljuk, visszautalja a pénzt. Iszonyat mérges voltam, mert ha kiadnak egy kupont, akkor csinálják már tisztességesen, ha tudta, hogy rendezvénye lesz, minek adja meg az időpontot, vagy legalább tettek volna fel két sort a honlapjukra, hogy ne menjen oda senki.
Kis dúlás-fúlás után továbbindultunk a szántódi révhez és átkompoztunk Tihanyba
Attila az elmaradt vonatozás helyett ígért egy bobozást a csajoknak, így Balatonfűzfő felé vettük az irányt. Ez nem igazán bizonyult szerencsés választásnak, mert Lili nem mert beszállni, így Dorka ment négy kört felváltva velünk, az utolsóra rábeszéltem Lilkót, aki végül nagy bátran beszállt, de felfelé már közölte, hogy köszöni szépen ő ki szeretne szállni. Lefelé egy hangja nem volt, kiszálláskor viszont pityergett egy sort és a kocsiig lógott a nyakamban.
Innen Veszprémbe autóztunk, ahol először is ettünk, mert már kezdett nyűgös lenni az aprónép az éhségtől. Miután mindenki jól lakott megcéloztuk az állatkertet és itt végre elnyugodtak a kedélyek. Mindenkinek tetszett, lányok lelkesek voltak, rohantak egyik állattól a másikig
Panyót alig lehetett elrángatni a tengerimalacoktól
és mindenhová be szeretett volna mászni. A barnamackó úszott nekünk egy jót, kifelé láttunk vidra etetést, lányok etettek kecskét
szórakoztatott bennünket az üvegre feltett lábakkal pihenő csimpánz, aki füvet dugott a fülébe, majd Pankának is felkínálta, ha nincs köztük az üvegfal, szerintem simán összehaverkodnak
A kecskék nagyon jó fejek voltak, időnként összevesztek a kaján, ilyenkor elrohantak egy farönkig, ahol lerendezték a vitát.
Kár, hogy nincs még új elefánt, lányok hiányolták, viszont nagyon-nagyon szép lett az állatkert, mióta legutóbb ott jártunk.
A kölyökdzsungel játszóház is nagyon tetszett a lányoknak.
A gyűrűsfarkú makiknál Panka éppen ropit rágcsált és az egyik kismajom kinyújtotta a kezét a rácson érte, Attila tört neki egy kis darabot, amit el is fogadott (reméljük semmi baja nem lett tőle), majd tíz másodperc alatt ez a kép tárult elénk.
Miután mindent végigjártunk, megkerestük még a népmesés játszóteret, amelyet az A part alatt ihletett. Nagyon szuper kis játszó, lányoknak nagyon tetszett, nem is voltak sokan.
Hazafelé csodával határos módon csak Dodó aludt el, Lili elszórakoztatta a mellette ülő Pannit, így ők kibírták hazáig, ami szuper volt, mert így a hét órás hazaérkezés után emberi időben ágyba került a gyereksereg.
2011. augusztus 30.
Ma ismét bevettük Budapestet a csajokkal, meglátogattunk a melóhelyemet és megvettük a cipőket. Ezt a klassz helyet találtam, itt őszi és váltó cipőt is kaptam egy helyen. Liliébe egyenesléptetőt is vettünk.
Lányok jól elfáradtak, jártunk játszótéren is, Panyó aludt rajtam az erszényben, ami így utólag elég rossz választásnak bizonyult. Úgy gondoltam, hogy nem sokat fogunk gyalogolni, ebbe könnyen beteszem/könnyen kikapom belőle. Kisebb helyet foglal, mint a mei-tai, viszont nem kalkuláltam bele, hogy Panka több mint egy órát szunyál benne rajtam és leszakad majd a fél vállam. Dorka elaludt a 173-as buszon még a cipőbolt felé, arany szívét alig bírtam felkelteni, hogy le tudjunk szállni. Egyébként megint nagyon fegyelmezettek voltak, hazafelé a vonaton volt már nehéz az utolsó 20 perc, a lányok is fáradtak voltak, már nem bírtak a fenekükön ülni. Panni meg bekakilt és nem akartam a teli fülkében pelenkázni, ő meg nem díjazta a teli bugyrot. Attila szerencsére értünk jött a vasútállomásra, így a parkolóban orvosoltuk a problémát. Ettől eltekintve semmi gond nem volt, a lányok énekes produkciót nyújtottak a villamos és visszafelé a busz utasainak, az óvódás évzáró gyöngyszemeiből válogatva, nagy sikerünk volt, jó volt a mosolyt látni az arcokon. Mindenfelé segítőkészek voltak az emberek, fel és leszállásnál és minden járművön kaptunk helyet is. Amitől nagyon tartottam, hogy hogyan fogok három gyerekkel cipőt vásárolni, de nagyon rendesek voltak a lányok. Pancika széket tologatott (kis műanyag gyerekszékek vannak a próbához), lányok válogattak, próbáltak, álomszerű volt.
Lili a villamoson: CSAK EZ NAGYON NAGYOT ZÖRG!
Konyha minden nap használatban van, Panyó is lelkesen főz, etet bennünket. Ildiéktől kapott hajszárító/fésű/tükör szett is nagy népszerűségnek örvend a lányok között, gondoltam is rá, hogy karácsonyra tervezek egy fésülködő asztalt, ha már így belejöttünk (Attila) a házi barkácsolásba ;-), csak egy nagyobb házra lenne szükségünk hozzá azt hiszem.
2011. augusztus 29.
Bevittük Dorka papírjait a MÁK-ba délelőtt, meglepően hamar végeztünk, ezután egy méterárubolt felé vettük az irányt. A lányok választottak maguknak melegítőnek való anyagot, mert az még hiányzik az ovikezdéshez. Választhattak pörgős szoknyának valót is (APG - Lánynap), kaptak még egy-egy pufi mellényt is, mert azt is kinőtték, így már csak a cipők vannak hátra és a tisztasági csomag és indulhat az óvoda.
2011. augusztus 28.
Nagyokat Attila kivitte reggel a telekre, hogy nyugodtan tudjunk készülődni. Pannit egész délelőtt nem láttuk, mert Nyunyikával játszott Anyuéknál. Így ki tudtunk takarítani, befejezni a konyhát és felhozni a nappaliba. A lányok szobájában lesz majd a végleges helye, de most pár napig még itt játszanak majd vele. Elvégeztem az utolsó simításokat a tortán, elkészítettem a kenyérlángos tésztát. Amikor hazaértek a lányok, bevezettük őket a nappaliba, kicsit meg voltak szeppenve, így nem volt olyan kitörő lelkesedés, amit Attila várt volna, de rögtön játszani kezdtek és később is be-beszöktek a konyhához. Főleg Lili akinek kicsit sok volt a „tömeg”, ő nem annyira társasági ember.
Mindenkinek köszönjük, aki eljött! Nagyon sok szép ajándékot kaptak a lányok!
2011. augusztus 27.
A mi „Ikea konyhánk”
Kicsit nagyobbra terveztük az eredetinél, hogy ne nőjék ki hamar a lányok. Szerintem csodaszép lett, remélem a lányok nagyon fognak örülni neki.
Költségek:
5080 ft fehér bútorlap méretre vágva + 20 m élfólia (Baumax)
699 ft a mosogatóként szolgáló fém keverőtál 26 cm-s (Auchan)
1695 ft dekorcsík a munkaalaphoz (Bricostore)
1290 ft konyhai sín (Ikea)
395 ft evőeszköztartó (Ikea)
495 ft akasztókészlet a sínhez (Ikea)
1490 ft bútorfoganytú ajtókhoz (Ikea)
250 ft gömbfogantyú gázhoz (Ikea)
500 ft dekorgumi, fekete, két darab (Bricostore)
A munkalapot Attila kollegájától kaptuk (6-8000 ft-ért lehet kapni már egy szálat), a csap és a csempe a saját konyhám elkészítésekor maradt. Fa ragasztó és szilikon volt itthon. A bútorlábakat pár éve vettük a fürdőszobához, de végül nem használtuk fel.
11894 ft volt, amit meg kellett venni, az új Ikea katalógusban 32990 ft a duktig konyha. Mindenkit bíztatok, hogy álljon neki és szánjon rá időt, olcsóbb is lesz és nincs annál nagyobb öröm, mint saját készítésű ajándékkal meglepni szeretteinket.
Hálás vagyok Attilának, hogy nem küld el a holdra - legfeljebb kicsit morog - amikor az újabb „marhaságokat” kitalálom, hanem tervez, mér, szerel és megvalósítja az elképzeléseimet.
Köszönet illeti még Dekorellát az inspirációért és Csocsót az összeállításban nyújtott segítségért!
2011. augusztus 26.
Esténként a party dekorációt készítgetem, ma már tortáznom is kell, a tésztát elkészítem ma.
Félrehallások:
A szürke házfalakra rászokott már az est (rászakadt)
Istenféle óvódám, már elköszönök. (isten véled)
Ez a kislány méla kútra (mén a kútra)
2011. augusztus 25.
Megvagyunk, a délutánokat Ildiék medencéjében töltjük, így elviselhető a hőség, egyebekben csak pihegünk.
Ma kénytelenek voltunk délelőtt is kimozdulni, mert Dodónak jelenése volt a pulmonológián Szokó doktornőnél. Minden rendben van, lecserélte a Flixotide-ot Singulair-re, ezt kell szedni megelőzésre az őszi/téli időszakban. Mennem kell majd még a MÁK-hoz az emelt családis papírral és a háziorvoshoz a gyógyszerkeret változtatás miatt, utána meg az önkormányzathoz, de ezzel azt hiszem megvárom, amíg elviselhető idő lesz.
2011. augusztus 23.
Reggel kimentünk kicsit motorozni, ugróiskolázni, de tízkor bekergetett bennünket a hőség. Lili nagyon ügyesen ugrál már, Dodóka is igyekszik.
Mostanában újabb rossz szokást vettek fel a lányok, az utánzást. Nem tudom, mennyi ebben az ikres hatás, lehet, hogy akkor is meglenne, ha simán tesók lennének. A dolog néha csak mosolyogtató, néha viszont kifejezetten bosszantó tud lenni. Megint fellángolt a mindenből egyformát akarunk korszak. Nagy balhé tud kerekedni belőle, ha az esti fürdetés után kiderül, hogy nem egyforma bugyit készítettem oda. Amitől a leginkább tépem a hajam, az az étkezés közbeni majmolás. Lili nem nagyon eszik most megint húst, mondhatnám úgy is, hogy semmit. Dorka nagy húsevő volt mindig is. Most viszont, ha Lili nem kér a levesébe, sem húst, sem répát, semmit, akkor ő is üresen eszi. A nokedlit Lili ezer éve csak szafttal eszi, mostanában Dorka sem hajlandó megenni a húst. Nem számít, mit mondunk, ha Lili nem eszik húst, akkor ő sem. És akkor még nem beszéltem az egyforma tányérokról, poharakról, evőeszközökről, amik elengedhetetlenek egy étkezéshez.
2011. augusztus 22.
Délelőtt ki sem dugtuk az orrunkat, mert későn keltek a csajok és addigra már kibírhatatlan volt a hőség. Háromkor mentünk csak ki Beáék elé a buszmegállóba, mert meglátogattak minket Annával.
Alig vártuk, hogy hazaérjük a hűvös(ebb) lakásba. Legközelebb fél hatkor merészkedtünk ki, akkor már elviselhető állapotok uralkodtak az udvaron.
Panya hét hónappal idősebb Annánál, de kb. ugyanolyan súlyú és két centivel magasabb csak. Azt hiszem lesz még egy tornasor utolsó gyerekem ;-)
2011. augusztus 21.
19:00 Mór, Lamberg-kastély , Hot Jazz Band koncert
2011. augusztus 20.
Dorka apjával dolgozik a pincében. Egyszer csak lélekszakadva rohan be hozzám: ANYA, ANYA! APA KÉRI, HOGY ADJÁL NEKEM EGY … FÉNYGYÚJTÓT! OTT VAN A FELSŐ FIÓKBAN!
Késő délután bementünk a belvárosba, hogy megnézzük a Királyi Napok záró felvonulását. Nagyok élvezték, integettek a táncosoknak, Panka kicsit fáradt volt, mert délután keveset aludt. Azért a felvonulás után még sétált ő is egy nagyot és fagyit is evett.
2011. augusztus 19.
Délután Csilláékat vártuk a fiúkkal. Játszottak bent a gyerekek, Panni áhítattal nézte Levi ténykedését. Lili volt megszeppenve leginkább a rég látott ismerősöktől. Miután Attila is hazaérkezett lesétáltunk a Bory-térre . Hallgattunk egy kis zenét, lányok kaptak vásárfiát, aztán hazamentünk. Fényképezni megint elfelejtettem sajnos, de inkább kihasználtam a felnőtt társaságot egy kis beszélgetésre.
2011. augusztus 18.
Kialakult a lányok szülinapi programja. Végül mégsem megyünk a Meseparkba.
Délelőtt Balatonföldvárra megyünk, ahol kisvonatozni fogunk. Aztán Szántódra autózunk, ahonnan átkompozunk Tihanyba. Ha a csajoknak lesz kedvük, akkor sétálunk egyet, ha nem, akkor indulunk tovább Veszprémbe állatkertezni és játszóterezni . A csajok érdeklődését figyelembe véve, azt hiszem,remek kis napot töltünk majd együtt a szülinapjukon. A „buli” 28-án lesz, remélem, az ajándék is elkészül addigra. Ha tényleg levágják a lapokat 27-ra, akkor Attila és Zsolti összerakják pár óra alatt a tervek szerint. Arra vonatkozóan, hogy mi lesz, ha nem lesz kész a méretre vágás, nincsenek terveink.
Pannaságok:
- reggel kiabál, hogy ANYAA!, kiveszem az ágyból, belefúrja az arcát a vállgödrömbe, kicsit szuszog, majd egy nagyot sóhajt és indulhat a nap
- áll a medence szélén, rugózik a lábaival, HÁÁOM
- továbbra sem kényeztet bennünket beszéddel
- újabban nem igazán akar nap közben aludni, nem szeretne semmiről lemaradni, vannak harcaink
- eltanulta nővéreitől a hatékony konfliktuskezelés módját, tegnap módszeresen verte Dorka fejét duploval
- megtanult lemászni a kanapéról
- nagy víz és hintamániás
Délután elmentünk megböketni szegény Pannit, a tizenöt hós kötelezőt és az agyhártyagyulladás ellenit kapta együtt. Nem is volt olyan vészes, még a doktornő is azt mondta, hogy rosszabbra számított Panyótól. Bár már rutinosan a karomban hallgatja meg J.
Ezután a belváros felé vettük az irányt, sétáltunk egyet, találkoztunk pár régen látott ismerőssel, ettünk egy fagyit, lányok galambokat kergettek, Panni is sokat sétált, el is fáradt mindenki. Főleg Attila, aki miután a szintén fáradt Lilivel összetűzésbe keveredett, inkább elment sétálni az esti rutin helyett.
Dodó alkudozik vacsora után.
ANYA, KÉREK VALAMIT!
Nincs, Kicsim, kaptál fagyit a városban!
KÉREK GUMICUKROT, CSAK EGYET!
Majd holnap ebéd után!
DE ANYA, NAGYON EGYET!
2011. augusztus 17.
Ma kellett volna menni a védőbe Panyi 15 hós oltására, de nem vállaltam be egyedül a három gyerekkel, mert a doktornő két hétig szabadságon volt, tehát őrültek háza lesz az egészséges rendelésen. Majd holnap délután felhívom, hogy ha nincs beteg, akkor beugranánk a rendelésre, Attilával együtt, ismerve Panna reagálását már egy sima vizsgálatra is.
Azért itthon megmértem az aprónépet.
Lili: 101,5 cm
Dorka: 99,5 cm
Panna: kb. 73-74 cm
Dodó tényleg sokat nőtt, tavasszal még öt centi volt köztük, lassan eltűnik a különbség. Pannit meg nem nagyon lehet mérni, mert túl izgága hozzá ;-).
Ildiékhez átvittük a gumikarikát és a víz alá merülést/feljövetelt gyakoroljuk a csajokkal, nagyon élvezik. Én is. Panni nem annyira, mert ilyenkor Ildi pancsol vele és legtöbbször nyafog utánam. Jó lenne, ha Attila is szeretné a vizet, és lenne segítségem.
2011. augusztus 15.
Szombaton Budapesten töltöttük a napot, az Ikeában beszereztük a lányok konyhájához még szükséges dolgokat, szebb lesz, mint az enyém. Nagyon jó volt válogatni, mert eszembe jutott, milyen jó volt, amikor végre elkészült a ház és elkezdtük berendezni. Szuper időszak volt, imádtam.
Vásárolgattunk is kicsit a nagyoknak az ovikezdésre, mert szinte mindent kinőttek, főleg Lili, aki sokat nyúlott a nyáron.
Vasárnap ebédre mentünk a telekre a csajokért, akik teljesen meg voltak veszve, nem is tudom, mikor láttam őket utoljára ilyen zizinek. Azt hiszem hosszú volt nekik ez az idő nélkülünk. Én már mentem volna értük szombat délután, de a telefonba még azt mondták, maradni akarnak.
Ma délelőtt megint volt egy könnyed szívrohamom. Fent voltunk ugyanis a kisházban, én a létra mellett ültem, nehogy Panyó leessen, a csajok meg főzőcskéztek hármasban. Egyszer csak a nagyok lecsúsztak a csúszdán, Panka meg gondolt egyet, hasra vetette magát és utánuk. Már nem értem el. Szépen lerepült a végén, nagyon sírt, iszonyatosan megijedtem, meg a nagyok is. Végül megnyugodott és úgy néz ki, hogy semmi baja, nem látszik rajta semmi és olyan, mint szokott, de azért figyelem nagyon.
Délután Ildiéknél pancsoltunk és kiderült, hogy a gyerekeim tudnak úszni. Levettem róluk a karúszót és beugranak a medence széléről, Dodó mellen egy egész hosszt lenyom utánam, Lili meg a hátára fordul, miután feljött és kilábtempózik a medence széléig. Dorkának szabályos a mell lábtempója, kicsit még ugyan kapkod, mert nem biztos benne, hogy fent marad a víz tetején, de szépen le fog majd tisztulni. Most a karra gyúrunk hozzá. Teljesen ledöbbentem, nagyon ügyesek és bátrak. Van telefonos videóm is róla, de éppen pucérak voltak, így nem publikus.
2011. július 28.
Ma este megnéztük az Anconai szerelmeseket a Pelikán udvarban. Márti és Tomi vették a jegyeket, de nem tudtak elmenni, így jutottunk hozzá, Anyu meg bevállalta a csajokat. Fél kilenckor kezdődött, így bár Panni nem aludt el, de megfürdettem, megszoptattam indulás előtt. Az idő kicsit megtréfált bennünket, várnunk kellett 20 percet az eső miatt, aztán miután elkezdődött az előadás még zúdult ránk egy kis víz odafentről, de a művészek nem hagyták abba (úgy emlékeztem, hogy a színpad legalább fedett, de nem), így öt perc után az eső adta fel ;-). Maga a darab érdekes volt, mert ez volt az első olyan zenés előadás, aminél mindketten úgy éreztük, hogy a prózai részek erősebbek voltak. Hozzáteszem, hogy az a zenei világ nem áll közel hozzánk, de például a kissé bugyuta táncbetétek sok helyen kifejezetten zavaróak voltak és a tánckar sem állt a helyzet magaslatán.
A Bodnár Vivien-Kovács Zoltán páros játéka kifejezetten üdítő volt, Keller János betegen is hozta a tőle megszokottat. Závodszky Noémi lubickolt a szerepében, Zsurzs Kati is hiteles volt. Attilának nagyon tetszett Kuna Károly alakítása Giovanni szerepében, nekem helyenként kicsit sok volt. Összességében eltöltöttünk egy kellemes estét házon kívül, de még egyszer azért nem néznénk meg ezt a darabot.
2011. augusztus 11.
Kilenc után jöttek Anyósomék a nagyokért, elvitték őket egy-két napra. Reggel Lili rosszul ébredt - Dorkára - és közölte, hogy ő bizony nem megy sehová. Nem is akartam erőltetni, de végül mire megjöttek a Másikmamáék megnyugodott és összekészülődött ő is. Kettesben maradtunk Panyócicával. Átmentünk kicsit Ildiékhez, ugráltunk Lilla új trambulinján. Panna nagyon élvezi, fogom a kezét és ugrálunk, aztán a háló mellett szaladgál körbe-körbe, szuper jó az egyensúly érzéke, alig-alig dől fel. Ebéd után ki is dőlt rendesen, legalább tudtam takarítani, túrós batyut sütni az Anyósomtól kapott bableves mellé Attilának, aki mostanában vidéken dolgozik, így csak este eszik meleg ételt.
Még kedden elmentünk a Baumaxba, hogy méretre vágassuk a házi ikeás gyerekkonyhánkhoz a lapokat, kemény ötezer forintba került, él fóliával együtt, ezzel nincs is gond. Azzal viszont már inkább, hogy ki van írva, hogy öt darab alatt a helyszínen megcsinálják, e felett öt munkanapon belül, ehhez képest augusztus 27-re vállalták el és még telefonálhatnak is, hogy mégsem lesz készen.
Ha a csajok kibírják szombatig Anyósoméknál, akkor felmegyünk délelőtt az Ikeába és megvesszük hozzá a kiegészítőket, fogantyúk, pántok, munkalap, világítás, mert elég szűkös lesz a határidő 31-ig. Ráadásul eredetileg 28-án akartunk ünnepelni.
2011. augusztus 10.
Hetek óta nyúznak, hogy menjük piros vonatozni, ahányszor megláttunk egy vasútállomást, sínt, vonatot eszükbe jutott. Reggel összekaptam magam, felhívtam az információt, hogy mikor megy biztosan Flirt Pest felé. Felébredtek a csajok, összeszedtük magunkat, kibuszoztunk az állomásra, már bent állt a vonat, volt nagy öröm.
Nekem hatalmas kő esett le a szívemről, hogy tényleg piros megy. Közben a reggeli gépidőmben (mikor még alszanak a gyerkőcök) belebotlottam az állatkert szülinapi akciójába. Ma utoljára a 145 cm alattiak ingyen mehetnek be. Mondtam a csajoknak, hogy ha jól viselkednek a vonaton és kibírjuk Budapestig, akkor elmehetünk állatokat nézni. Jók voltak. Panyival küzdöttem kicsit az utolsó 20 percben, mert már nagyon unta, hogy üldögélnie kell, mikor annyi érdekes, új dolog, felfedeznivaló veszi körül. Elmetróztunk a Hősök teréig, sétáltunk kicsit, Panyót magamra kötöttem, így volt két szabad kezem a csajokhoz. Ügyesen mozgólépcsőztek, ettől tartottam bevallom. Az állatkert előtt hosszú tömött sorok, de pont jött ki egy dolgozó és átküldött minket a bejárati pénztárhoz, hogy kevesebben állnak és tényleg bejutottunk pár perc alatt. Szerencsénkre kiskocsi is lett hamar, így a nagyokat és a cuccot bepakoltam. Pankával is próbálkoztam, de folyton felállt és féltem, kipotyog. Később el is aludt rajtam. Hazafelé rohangáltunk egyet a Hősök terén, főleg Panni miatt, akinek ma kevesebb mozgás jutott. Anyuék szerint nem vagyok normális, hogy bevállaltam (Ati is egyetértett), de nem volt semmi gond, a lányok szót fogadtak, jól éreztük magunkat, láttunk egy csomó állatot, egyedül a villamosozás maradt el, majd legközelebb. Azért voltak érdekes pillanatok, pl. a három kicsivel állatkerti mosdóban pisilés, de megoldottuk ezt is. A fényképezőgép sajnos már a vonaton lemerült, így csak pár telefonos kép született, de nem is nagyon lett volna energiám fotózni. Hét után pár perccel fürdeni vittem az aprónépet, nyolc előtt Panka már aludt is, fél kilenckor a lányok is kidőltek a mese és ének után. Ilyen is régen volt, tényleg elfáradtak.
2011. augusztus 9.
Kicsi eltűntünk, nyaraltunk pár napot, azóta meg mosok-teregetek-vasalok, plusz három gyereket terelgetek, akiknek néha enni is kell adni.
Lipóton voltunk hétfőtől vasárnapig, nagycsaláddal. Tesóék, Anyuék, jó volt együtt lenni. Gyerekeink is eltölthettek kicsit több időt együtt, én is Nyunyizhattam. Egy este altatás után még Esztiékkel is tudtunk beszélgetni. Jó lett volna többet, de én még mindig félek egyedül hagyni az alvó gyerekeimet, még akkor is, ha ott ülök a ház előtt a teraszon. Sütöttünk szalonnát, egy esős napon játszóházban jártunk, horgásztunk, iszonyat sokat fürödtünk. Legkisebbünk is vízi csúszdázott, jó étvággyal evett. Lilit viselte meg egy kicsit a változás, az idegen helyen alvás, a sok program. Két nap is iszonyat hisztit levágott, ez nem hiányzott. Van egy halom szúnyogcsípésünk, és egy csomó élményünk. Dorka haza sem akart jönni, azóta is egyfolytában azt kérdezgeti, hogy megyünk-e még ide vissza.
Esti fürdetés mifelénk:
Van, aki babát fürdet, akad, aki a tesó hátát mossa, és van, akinek a saját tisztasága fontos.
2011. július 30.
Panyó este tíztől (kórház miatt kicsit megcsúszott az esti program) reggel háromnegyed hétig aludt. Ez nekem is hat és fél óra folyamatos alvást jelentett. Halleluja!
2011. július 29.
Panyó nagyon rendes volt, mert négykor kelt csak tankolni, hagyott pihenni, Lilkóval viszont kétszer voltunk éjjel pisilni, remélem nem fázott fel, már csak három nap és indulunk nyaralni. Remélem addigra az idő is összekapja magát.
Reggel minden nőci sokáig aludt, így volt időm előkészülni a napi kreatív tevékenységhez.
Délelőtt kijutottunk kicsit az udvarra is, de sajnos megint elég sokat esett az eső. Így nyár végére lassan kialakul egyébként a napi rutinunk. Reggel van egy kis mesenézés, amíg befejezem az ebédet, aztán ha tehetjük, ebédig kint vagyunk. Majd a csajok felmennek a szobájukba, amíg Pannit megszoptatom, elaltatom, addig csendes pihenő van nekik. Ha Panka elaludt, gyorsan bepakolom a mosogatógépet és lehozom a nagyokat. Ilyenkor tudunk kirakózni, festeni, vágni, ragasztani, gyöngyözni. Délután megint kint vagyunk, ha az idő engedi. Hét körül vacsi, fürdés, nagyoknak esti tej, Panninak szopi. Dorkának és Lilinek általában Attila olvas, én meg Panyót altatom. Ha hamar elalszik, akkor én fektetem a csajokat is. Kilenc körül többnyire minden gyerek ágyban van, és ha szerencsénk van, alszik is.
Találtam egy remek oldalt, ahol ovisoknak való papírcsodák vannak. Innen válogattunk ma. Először is Anyunak készítettek a csajok névnapi ajándékot. Ezt választottuk . Mi menet közben kicsit megvariáltuk, mert eszembe jutott, hogy vannak zöld csepp alakú gyöngyeink és akár meg is fűzhetnénk a drótszárat, sokkal szebb lett.
Készítettünk még ilyen katicákat .
Megint van egy sebesültünk is. Délután átmentünk Ildiékhez az úszócuccainkért (karúszók, Panyónak beülő) és székfoglalóst játszottunk az udvaron. Lili elbotlott és lefejelte a fa kisszék szélét. Jó nagy pukli lett a homlokán és mivel hétfőn indulunk nyaralni, jobbnak láttuk megmutatni orvosnak. Lili nem így gondolta és ketten fogtuk el, hogy egyáltalán rá tudjanak pillantani a homlokára. Vérnyomást mérni lehetetlenség volt és olyan szorosan zárta össze a szemét, hogy a neurológiai vizsgálat is ugrott. Egy óvatlan pillanatban kiszabadult és a folyosó végéig rohant a vizsgálóból. Doktor néni szerint, aki így tud futni, nagy baja nem lehet, de azért figyeljünk oda rá pár napig jobban.
2011. július 27.
Már elérhető az idei Királyi Napok programja, nagyon várjuk, szeretjük, üde színfolt a nagy fehérvári eseménytelenségben. Sajnos ritka errefelé az értelmes, színvonalas program, pedig a város szép, jó helyen is van, lehetne klassz kulturális központ. Szerintem.
Ma megtörtént az, amire számítottam egy ideje, reggel megkérdeztem a lányokat, hogy áthívjuk-e a Lillát egy kicsit játszani. A válasz gyors és határozott nem volt, két szólamban.
Panya és a tőlünk kapott ajándék, a rendeltetésszerű használatról még folynak az egyeztetések.
2011. július 26.
Boldog névnapot Panna!
Milyen is a névnaposunk?
- akaratos kis nőszemély az már biztos
- mosolygombóc, huncut kis manó
- még mindig nincs nyolc kiló
- végre túl van a szeparációs szorongáson, kicsit hosszúra nyúlt, de most már nem kap sikító frászt, ha nem lát, ezzel párhuzamosan apjával is szépen alakul a kapcsolatuk
- imádja a nővéreit, ez azzal is együtt jár, hogy mindenben utánozza őket, rohamtempóban fejlődik
- létrára mászik
- tegnap óta a lépcsőn már nem négykézláb mászik, hanem a korlátba kapaszkodva lépeget, mint a nagyok
- mindenre felmászik
- egyedül eszik, már nem igazán hagyja magát etetni
- éjjel még mindig kel legalább egyszer szopizni
- két szó van, amit napi szinten használ: ANYA, NEM
- mondja még, hogy: pápá, papa, mama, nem viszi túlzásba a beszédet
- tapsol, táncol, páros lábbal ugrál
- ceruzával firkál, színez, zsírkrétát nem szereti
- tornyot épít, duplozik (legjobban bontani szereti a lányok építményeit)
- megmossa a hasát, fogat mos
- sajtkukac
- próbál egyedül öltözni
- természetesen a világ harmadik legszebb gyereke
Anyuék itt vacsiztak, a langalló magyarosan is finom, Panyóka mindenképpen szeretett volna beköltözni a tőlünk kapott játék babaágyba. Igaz előtte a babát is betette.
Most, hogy végre tél elejiből tavaszira fordult az idő, az udvaron is többet voltunk végre. Egyébként meg teljesen fel vagyok háborodva, mert milyen már az, hogy július közepén a gyerekek téli pizsamában, téli paplannal alszanak, napokig alig lehet kimenni a csajokkal a szar idő miatt és nem lehet az udvarra teregetni és a forró tea esik a legjobban. Hol lehet reklamálni?!? Augusztus elsején indulunk nyaralni, addig kéretik rendezni az időjárási viszonyokat!
2011. július 25.
Anyósoméknál ebédeltünk vasárnap, nagyok meg ott is maradtak aludni, minden cucc nélkül, mert nem készültünk, de annyira akartak. Attila hazafelé mondta is, hogy meglepődött, hogy belementem. Az a baj, hogy tudom, hogy miért szerettek volna, és nem is vagyok boldog tőle, de ha nem hagyom, akkor meg én vagyok a „gonoszanya”. Egyrészről Másikmama nem szabályozza a tévénézést, másrészről, ha Dorka percenként kér édességet, akkor kap is. Legszívesebben persze nem hagynám ott őket ezek miatt, de akkor ugye Attila szüleitől is megkapom, másrészt a gyerekek is szomorúak, inkább igyekszem nem gondolni rá. És hogy miért nem beszélem meg a nagyszülőkkel, mert nem lehet. Kértünk, veszekedtünk, nem használ, abban a pillanatban, ahogy kitesszük a lábunkat, már azt csinálják, amit gondolnak. Egy megoldás lenne, ha nem hagyjuk egyedül velük a gyerekeket, de azt meg nem akarom megtenni, így inkább nyelek. Nagyokat.
Update: azt hiszem itt fejeztük be a Másikmamánál alvást, tegnap este fél tízkor Lilkó még tévét nézett, bele sem akarok gondolni, hogy mit. Ráadásul este haza akartak jönni a lányok és anyósom nem telefonált, azt mondta nekik, hogy úgysem megyünk már értük. Munka után Attila egyenesen oda ment.
2011. július 23.
Ebédre vártuk a barátnőmet és párját Budapestről, régi Techno-s kolleganőm. Délután egy másik volt kolléganőnkhöz mentünk babalátogatóba közösen. Jó volt találkozni, ritkán van alkalmunk rá sajnos. Fényképezőgépet elfelejtettem vinni.
Zsoltika hét hónaposan kilenc kiló, Panka tényleg pehelysúlyban nyomul. Megfogtam egy kicsit a kissrácot, csak, hogy tudjam milyen ;-), Panyóka rögtön jött és reklamált, cseppet féltékeny a lelkem. Egyébként meg teljesen beleszerelmesedett Anikó Zolijába, nagyon huncutkodott vele egész nap. Nagyok is jól elvoltak, egyre hamarabb oldódnak idegenekkel.
2011. július 22.
Délután barackot eszünk az udvaron, Lili már felét befalta, könyékig folyik az édes lé a kezén.
Lili: Anya, nem kérem!
Én: Nem ízlik?
Lili: Nem.
Én: Miért?
Lili: Mert folyik a könnye!
2011. július 21.
Száraz tények:
Tegnap este fél tizenegyig szilvalekvárt főztem. Negyed tizenkettő körül kerültem az ágyam közelébe. Mielőtt elaludhattam volna, Panni szólított. Még örültem is, hogy gyorsan megszoptatom, aztán jut 5-6 óra alvás egyben. Panni nem így gondolta. Evett, aztán játszani óhajtott. Elég sokáig játszottuk a leteszem, otthagyom, két perc múlva ordít játékot. Háromkor nem bírtam tovább és átvittem az ágyunkba, hátha mellettem/rajtam elpilled. Meglátván apját nagyon megörült és ezt hangosan ki is fejezte, majd böködni kezdte egy kis játék reményében. Attila nemes egyszerűséggel rácsapott a kezére. Panni ordított, mi a feje fölött veszekedtünk. Végül a házasságom megmentése érdekében befogtam a számat és visszavonultunk Panyóval a gyerekszobába. Ekkor sikítva/kurjongatva fel alá rohangált a kiságyban faltól falig. Olyan fáradt volt, hogy időnként nagy csattanással nekiszaladt az ágy végének. Röhögött. Kis híján sírtam. Végül újra próbálkoztam a ringatással és fél négykor sikerrel is jártam. Elaludt.
Reggel nyolckor tértem magamhoz. Csend volt. Gyorsan elhatároztam, legkésőbb kilenckor felébresztem. Fél kilenckor frissen, kipihenten ébredt. Tízkor kirántott a konyhaszekrényből egy befőttes üveget, ami ripityára törött. Feltakarítottam. A turmix kelyhe rászorult a gépre. Rángattam. Nem engedett. Aztán mégis. Úgy vágott szájba, hogy csillagokat láttam. Még csak tizenegy óra. Vannak napok, amikor tényleg nem szabadna felkelni sem.
Dorka pulmonológia kontroll augusztus 25. 09:15
A kézügyességről és a kitartásról:
Pár hónapja Budapesten jártunk Pannival barátnőzni, ezt hoztam a lányoknak ajándékba. Próbálkoztunk párszor, de túl kicsinek bizonyultak hozzá. Aztán Lili névnapjára kapta Ildiéktől ezt . Azóta Panna alvásidejében ilyesmik készülnek nálunk:
A szívecskét Lili teljesen önállóan alkotta, Dorka elkezdte a csillagot, de két perc után már nyafogott, hogy segítsek. Egy darabig még rakosgatta velem, de befejeznem, már egyedül kellett. Az elején úgy indult, hogy tiszta zöldből fogja elkészíteni. Később meg inkább már csak színeket válogatott a házikóhoz. Végül is az is valami, ügyesedik a keze attól is, hiszen elég aprók ezek a gyöngyök. Mégis olyan jó lenne rávenni valahogy, hogy legyen kitartása, ne adjon fel mindent elsőre, ha nem sikerül, vagy nehéznek gondolja.
Rajzeszköztárunkban található néhány rajzsablon is, ajándékba kaptuk. A lányok szeretik, én jobban örülök neki, ha szabadkézzel próbálkoznak, de néha azért elővesszük. Itt is nagyon jól látható a különbség a két leányzó között. Lili ügyesen lefogja egyik kezével a papírt és a másikkal óvatosan rajzol.
Dorkának nehézséget okoz már az is, hogy a sablont a papíron tartsa, kapkod, és hamar megunja.
Most megint sokszor gondolkodom azon, hogy vajon akkor is meglennének-e ezek a különbségek, ha időre érkeznek, egészségesen, ha nem történnek Dorkával azok a dolgok, amik megtörténtek.
2011. július 20.
Annyi mindenről szerettem volna írni, de éjjel még az agyamban volt, most meg, nem nagyon jönnek a szavak.
Panyóka nagyon sokat változott az első szülinapja óta, egyre ügyesebben megy, már nem olyan széles alapon jár, egyre fürgébb, ritkábban esik el. Teljesen átállta a napi egy alvásra. Ebéd után tudom letenni, általában egy körül és 30 és 120 perc között pihen. Ez sajnos általában azon múlik, hogy mennyire tudnak csendben lenni a nagyok. Legtöbbször nem nagyon, pedig igyekeznek ám, de főleg Dorkának megy nehezen. Már teljesen biztos vagyok benne, hogy szeptemberben kérek időpontot a nevelési tanácsadóban, mert vannak dolgok, amiben biztos vagyok, hogy segítségre lesz szükségünk. Reggel-délben és este biztosan szopizik még, ehhez éjjel egyszer biztosan kel még, de előfordul, hogy kétszer-háromszor is. Imádja a vizet, ebben nem különbözik a tesóktól. Amiben viszont igen, hogy bőszen babázik, emlékeim szerint a lányokat ennyi idősen nem nagyon érdekelte a dolog. Panni napi szinten hurcolja, ringatja, eteti a babáját. Ebben lehet, hogy szerepe van annak is, hogy ő a legkisebb és nem csak mi, hanem a nagyok is kényeztetik, ölelgetik, szeretgetik. Talán ő így adja tovább. Egyre többet próbálkozik egyedül enni, ez most még inkább csak azt jelenti, hogy egyik kezében a kanál és próbálkozik, de előbb-utóbb a szabad kezével rámolja a cuccot a szájába, ami mondjuk főzelék esetében eszméletlen malackodást eredményez.
A másik dolog, amit Pannáról akartam írni, inkább a lányokkal kapcsolatos. Bárhová megyünk, mindenki áradozik, hogy mennyire szép kislány Panni. Ez egyrészről jól esik, másrészt meg én a nagyokat is ugyanolyan szépnek látom, és nem szeretném, ha rosszul esne nekik, hogy csak a kicsit ajnározzák.
Sikeresen eljátszottam idén is ugyanazt, mint tavaly, túl későn kértem időpontot Dorkának a pulmonológiára (ma), és már csak szeptember 29-re kaptam. Augusztus 31-én meg ugye le kell adni a MÁK-hoz az emelt családis felülvizsgálati lapot. Délután mentünk a fodrászhoz és a városban összefutottam a Szokó doktornővel, szegényt jól le is támadtam, mondta, hogy hívjam fel holnap és beszuszakolja augusztusra, ha megjött a szabadságról. Mindezt nagyon kedvesen. Kár, hogy ritkák az ilyen orvosok/emberek.
2011. július 17.
Ebéd előtt mentük a nagyokért a Másikmamához, mert ebédre Beáékhoz készültünk grillezni. Mi egy csoki tortát vittünk, szegénynek nem tett túl jót a nagy meleg, de azért egészben odaért és az ízén nem rontott, ízlett mindenkinek. Anna nagyot nőt, akkorát, hogy majdnem akkora mint Panni. Ez most okot adott arra, hogy megint stresszeljem magam Panka súlya miatt. Elkészítettem a súlygörbéjét és hát látványosan a „normális” tartomány alatt vagyunk egy ideje.
Ráadásul az utóbbi négy hónapban semmit sem hízott szinte. Az eszemmel tudom, hogy nem sovány, jól néz ki, alacsony is, ezt is nézni kell a súlyhoz. (mondjuk ez is idegesít) Igazi örökmozgó, tehát ledolgozza bőven, amit megeszik, de azért aggaszt a dolog. Lassan itt a 15 hós oltás ideje, úgyis jön előtte a védőnő, meg beszélek majd a doktornővel is. Addig meg turbózom a kajáit tejszínnel, hússal.
Beáéknál a végére kicsit elfáradt a csapat. A csajoknak túl sok volt a várakozási idő a grillhusikra, hülye voltam, mert nem gondoltam rá, hogy két labdán kívül vigyünk valami játékot, amivel el tudjuk őket kötni. Egyikünknek ugye mindig Panni után kellett mennie, mert veszélyes magára hagyni, főleg ha kerti tó is van az udvarban, amivel a ded első látásra szerelembe esett és mindenképpen testfürdőt szeretett volna venni benne. Ha már ott voltunk, akkor az a botor gondolatunk támadt, hogy beszélgetünk pár szót a házigazdákkal, ami három gyerek mellett szintén nem egyszerű. Végül az tette fel az i-re a pontot, hogy befutottak Bea öccséék és a kutyájuk szétharapta Dorka labdáját. Aki erre teljesen kikészült, alig tudtuk megnyugtatni és innentől már csak az érdekelte, hogy mikor kap új labdát. Lili meg beleivott a tiszta bodzaszörpbe és nem nagyon esett jól neki, ezért aztán jobbnak láttuk, ha távozunk, mielőtt kiátkoznak bennünket a háziak. Hazafelé még kapott Dodó egy lasztit, hogy helyrejöjjön a kis lelke. Nagyon sajnáltam egyébként, fáradt is volt, tökéletesen meg tudtam érteni, hogy nem viselte jól a rombolást.
Pankát nagyon érdekelte a kis Anna, oda kellett figyelni, nehogy túlságosan megszeretgesse.
2011. július 16.
Délelőtt sütögettem, a lányok Apjukat nyúzták, fél négyre mentünk Lillát köszönteni. Ildiék nagyon finom levest főztek, Panyóka jól bekajált, a nagyok inkább játszottak. Lillát annyira lekötötte a szüleitől kapott Duplo váltós vonatkészlet, hogy fel sem tűnt neki, hogy időnként a lányok is mellékuporodtak játszani. Amikor fél kilenc körül ott hagytuk, még mindig ott játszott, azt hiszem, erre mondják, hogy jól eltalált ajándék. Anyuék is eljöttek, csajoknak nagy öröm volt, hogy a Mami is bejött a medencébe és nekem is könnyebb volt, hogy ketten jutottunk a három gyerekre, mert Attila most sem volt hajlandó vízre szállni.
Attila elfuvarozta a nagyokat a másik mamához, én megfürdettem, megszoptattam Pannit, aki el is aludt, így a nappali közepén, a szivacson várta Tomiékat, hogy Siófokra menjük velük. Odafelé végig aludt a kisasszony, de ahogy átraktam a babakocsiba felébredt és nézelődött, volt egy hasonló korú kislány, vele ismerkedett, kicsit táncikolt, de láthatóan fáradt volt és nagyrészt üveges szemmel nézelődött, mint aki éber kómában van. Szegényt nagyon sajnáltam, vittük a mei-tai-t is, magamra is kötöttem, hogy hátha el tud aludni rajtam, de nem sikerült neki. Soha többet nem csinálok vele ilyet, az biztos!
Dodi száj: ANYA, UGYE MA DÖGLÖTT MELEG VAN?
2011. július 15.
Délután átmentünk Ildiékhez picit úszni, kint nem is volt gond, de ha bemennek a lányok, azt nagyon rosszul viseli Lilla. Még kint a medencénél megkérdezte Ildi, hogy bemehetnek-e a csajok, persze rögtön jött a nemleges válasz és rákezdte a Lilla, hogy levágja a hajukat kopaszra és menjenek haza. Nem kicsit döbbentem meg ezen. Dorka meg megkérdezte tőlem, hogy miért nem mehetnek be, valami rosszat csináltak-e. Szegényt nagyon sajnáltam. Holnap délután Lilla szülinapja, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.
Késő délután Lackót mentünk köszönteni. Nagyon szépen játszottak kint is, bent is a gyerekek. Volt nagy ijedtség is, mert Lackó egy doboz játékot szeretett volna lehozni a lányoknak az emeletről, de leejtette és először mindnyájan azt hittük a csattanásra, hogy ő zuhant le. Ettünk finomakat és mivel a nagyok jól eljátszottak a kertben igazából csak Pannira kellett figyelnem, így pár értelmes mondatot is tudtam váltani a Brigivel. Mondjuk Panyó hozta a szokásos formáját, egy pillanatra nem lehet félrenézni, mert már fent is van valamin, amin nem kellene. Igazi sajtkukac ez a gyerek.
Én a két hét betegség miatti kevesebb alvástól vagyok zombi, most értem el a mélypontot, ennek leginkább a nagyok isszák meg a levét, velük vagyok türelmetlenebb, mert tőlük úgy érzem, már elvárhatok dolgokat. Néha azonban úgy látszik, túl magasra teszem a lécet.
Nagy elismerést kaptam ma Dorkától. Kivettem a hűtőből a só-liszt gyurmát, kicsit megszottyosodott, így gyúrtam még hozzá egy kis lisztet. Dorka nézi, nézi: ANYA, TE OLYAN ÜGYES ANYA VAGY! TUDSZ GYURMÁT CSINÁLNI, MEG REGGELIT, MEG VACSORÁT, MEG MINDENT! MEG JÁTSZOL VELÜNK ÉS TUDSZ TÁNCONLI APÁVAL, MEG VELÜNK IS! Olyan édes volt és halálosan komolyan gondolta, nagyon jól esett!
2011. július 14.
Ma fél öt körül egészen biztos, hogy megállt egy pillanatra a szívem. Elkísértük Attilát a fogorvoshoz, hogy megmutassuk a lányokat. A folyosón csodálta őket az egész rendelő, Panni elindult a lépcső felé. Lili és Attila utána, Lili felkapta, elindult vele visszafelé és megbotlott a lábában. Arcra ejtette a kövön. Egy kis időre totálisan megdermedtem, Panni visítása térített magamhoz. Átvettem Attilától, ekkor már ömlött a kis szájából a vér, azt hittem, az összes foga kitörött. Szerencsére jó helyen voltunk, így a doktornő rögtön ellenőrizte, hogy egy fogacska sem mozog. Felül a szája durrant el az eséstől. Szegénykém teljesen kiakadt, alig tudtam megnyugtatni, rögtön fel is dagadt a kis szája. Egy ismeretlen nő elszaladt a közeli patikába egy jégakkuért, örök hálánk neki. Persze Manci nem igazán engedte jegelni, így inkább kapott egy jégkrémet, azt elszopogatta. Jaj!!!!
Estére szerencsére szépen lement a duzzanat, evett is pár falatot és szopizni is tudott.
2011. július 13.
Délelőtt homokot túrtunk, főztünk a kisházban, délután úsztunk egyet Lilláéknál, de ezt a tevékenységet azt hiszem felfüggesztjük egy időre, mert Lilla nagyon rosszul viseli, hogy ott vannak a lányok. Ma nem akarta őket beengedni a házba, hogy még csak a közelébe se menjenek a játékainak…
Nem tudom, hogy mit csináljunk, mi lenne neki a jó, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Mert Ildi mindig hív bennünket, de Lillát nem kérdezi senki, hogy egyáltalán kedveli-e a lányokat (még ha fájó is a gondolat, hogy az én gyerekeimet nem szereti valaki ;-). Vajon nekünk szól-e ez a hatalmas ragaszkodás a tárgyaihoz, vagy egyszerűen élettani sajátosság és az erősít rá, hogy legkisebb gyerek és a nagy korkülönbség miatt gyakorlatilag egyke. Lilla szempontjából mi lenne a legjobb, amit tehetünk?!? Tanácstalan vagyok. Ildi szerint meg kell tanulnia osztozkodni. Nem tudom.
2011. július 12.
Este ellógtunk kicsit kettesben, sétáltunk a belvárosban, beszélgettünk - nem csak a gyerekekről - élveztük, hogy senki nem vág a szavunkba, aztán siettünk haza az aprónéphez. Ma nyolc éve, hogy ott álltam a Bory-vár udvarán fehér ruhában. Mennyi minden történt azóta!
2011. július 11.
Boldog névnapot Lilus!
Anyuékkal ettünk tortilla-t, volt torta, ajándék, később még Márti és Tomi is átjöttek. Lilike filcből kapott reggeli készletet és edényeket a szülinapi ikeás konyhához (nem vesszük, Attila megcsinálja). Anyuék hoztak egy adag poharat, csészét és jegyet az Alma koncertre, Mártiék pedig egy klassz könyvet.
Dorka egyáltalán nem volt féltékeny, mondjuk ő is kapott egy kis apróságot és igyekeztünk úgy ajándékot választani, hogy mindhárman tudjanak vele játszani. Most először nem láttam rajta, hogy rosszul esne neki, hogy nem őt ünnepeljük, és ez nagyon jó érzés volt nekem.
Délután úsztunk egyet Ildiéknél is, akik megérkeztek Rómából, hoztak a lányoknak vásárfiát is, köszönjük szépen! Lilla szegény nem volt túl jó passzban, még mindig nem nagyon megy neki az osztozkodás.
2011. július 10.
Délután kimenekültem a gyerekekkel a városi strandra. Középiskolás koromban voltam utoljára, azóta mondjuk semmit nem változott, de ez a gyerekeket nem zavarta abban, hogy jól érezzék magukat.
2011. július 9.
Hat előtt keltem, óracsörgésre, mert indulnom kellett Budapestre. Jaj, de régen is volt már ilyen! A vonaton végig(!)olvastam egyben egy újságot, csend volt és nyugalom, bár bevallom odaérve a célomhoz, első dolgom volt hazatelefonálni. Kicsit féltem, mert Panni háromkor szopott utoljára, ráadásul nem tudtam, mit fog szólni hozzá, ha reggel csak apját találja. Ahogy sejtettem, az odakészített enni-innivaló tápszert sem üvegből, sem kanálból nem volt hajlandó magához venni, azon viszont meglepődtem, hogy apjával remekül vették az akadályt, amit a nap kettesben történő indítása jelent. Panyónak egy szava nem volt, később pedig Másikmamához mentek négyesben és a nagyok többet emlegettek, egyszer fel is hívtak, már nagyon vártak haza.
Én 11 remek emberrel találkoztam, és megalakítottuk a Koraszülöttek Országos Közhasznú Egyesületét. Közben sokat beszélgettünk, terveket szőttünk, amelyeket reményeink szerint meg is fogunk valósítani. Igazi feltöltődős nap volt! Jó, hogy megint van feladatom a gyerekek terelgetésén kívül is, és hogy évente kétszer biztosan felnőtt társaságban fogok tölteni egy-egy napot!
<http://www.koraszulott.com/egyesuelet/99-egyesueleti-hirek/411-megalakult-a-koraszueloettekert-orszagos-koezhasznu-egyesuelet.html>
2011. július 8.
Attilát vártuk ebédre, nem ért haza pont délre, Pannit megetettem, hogy ne kelljen várnia, a nagyok is éhesek voltak már. ANYA, MINKET IS MEGÉHEZTETSZ? (by Lili)
2011. július 7.
Mai napunk röviden és tömören:
Homok+víz=három koszos gyerek
Felfújható kismedence=pancsolás
Panni 14 hónapos lett, egyre gyakrabban veszi ki a kanalat a kezemből, szeretne önállóan enni. Az nagy igyekezet ellenére még mindig több jut a ruhájára és ide-oda, mint a szájába, ezért csak akkor szoktam engedni a próbálkozást, mikor már evett valamennyit. Nagyon akaratos kis nőszemély, legtöbbet használt szavai az ANYA és a NEM. Még mindig fogzik, most éppen a hatodik, hetedik jön, így vannak olyan napok, amikor semmi sem jó. Nem csak neki, nekünk sem, mert lehetetlen elég nehéz ilyenkor a kedvére tenni, és ez estére leamortizálja a családot. Egyébként egy bohóc, huncutkodik mindenkivel. A nagyokat mindenben utánozza, ami néha meglehetősen veszélyes, szóval nagyon résen kell lenni mellette.
Ha meghallja, hogy szia, vagy viszlát, rögtön integet és mondja, hogy PÁPÁ. Mostanra nagyon összenőttek a lányok, már három buksit dugnak össze játék közben.
2011. július 6.
Anyu tegnap kapott tíz kg sárgabarackot, egy részét megpucolta nekem lekvárnak, így délelőtt a piacra indultunk ribizliért (zselésítő anyag szerepét szántam neki). A Nagyok végül úgy döntöttek, inkább itthon maradnak a Mamival, így Pannust felkötöttem magamra és úgy vágtunk neki. Azt gondolná az ember, hogy a hordozás mára már megszokott dolog lett, de még mindig megbámulják BatyuPannit. Jó esetben mosolyognak, rosszabb esetben zaklatnak, a megfullad az a gyerek szöveggel. Tegnap két idősebb hölgy is megjegyzéseket tett ránk. A kedvencem, mikor mögöttem állnak a sorban és beszélgetnek egymással, de olyan hangerővel, hogy nyilvánvaló, hogy nekem szól. Néni1: BIZTOSAN NEM KAP LEVEGŐT AZ A GYEREK! Néni2: CSAK NEM AKARJA MEGFOJTANI AZ ANYJA! (de persze ezt olyan hangsúllyal, hogy benne van, hogy tuti fojtogatni akarom a szerencsétlen gyereket). Ilyenkor csak kedvesen hátra szoktam mosolyogni. A másik már bosszantóbb volt, Panka békésen aludt rajtam elől, rajta volt a csuklya is nap ellen és hogy tartsa a fejét. Néni3: (csuklyát félrehúzva, hangosan beordít alá) MEGFULLAD AZ A GYEREK! MIÉRT NEM KUKUCSKÁL?!?! Na ilyenkor csak a neveltetésem akadályoz meg benne, hogy az arcába hajolva ne üvöltsek vissza, hogy azért mert eddig aludt te szerencsétlen!
Ebéd előtt értünk haza, kicsit pihegtünk, aztán nem sokkal később indultunk is vissza immár négyesben a városba, ugyanis kiderült, ma érkezik hozzánk a Varázslatos iskolabusszal a Minimax. Lányok nagyon élvezték, volt sok érdekes dolog és természetesen ugráló vár is. Lili szívesen leragadt volna a buszban mesét nézni, de a többiek leszavazták, így kint játszottunk inkább. A kicsikre is gondoltak, Panni is talált magának bőven játékot egy árnyékos helyen. A nagyok mellettünk játszottak egy kis csúszdán, én középen álltam, és hol ide-hol oda néztem. Egyszer csak Lilust nem láttam sehol. Dorkát kérdezem, ő nem tudja. Kezdtem pánikba esni, egyik oldalon a tó, másik oldalon hatalmas tömeg. Éppen azon járt az agyam, hogy vajon a vízbe esett, vagy elvitte valaki, amikor eszembe jutott, hogy biztos visszament a buszhoz, felkaptam Panyót, magam után vonszoltam az ijedt Dodót és vágtattunk a busz felé, amikor egy másik anyuka vezette felénk kézen fogva Lilit, aki ott sírt a busz mellett. Az egész nem volt több egy percnél, de biztosan öregedtem tíz évet, rettenetesen megijedtem. Ezután nagyon vártam, hogy vége legyen Attila munkaidejének és csatlakozzon hozzánk és kicsit átvegyen a felelősségből. Anyu szerint nem vagyok normális, hogy elindulok velük egyedül, de hát nem ülhetünk itthon állandóan és olyan ritkán van értelmes program itt helyben. Ez pedig tényleg szuper volt, sokat tanulhattak a gyerekek és közben jól is érezték magukat, volt koncert is. Találkoztunk négy ovis csoporttársunkkal is. Csajok nagyon jól érezték magukat, még Panni is, megnéztük a tavat is, játszótereztünk, tényleg tartalmas délután volt.
Este tizenegyig lekvárt főztem ;-)
2011. július 5.
Bory-váraztunk délelőtt.
Minden lépcsőn felmásztunk, az összes toronyból lenéztünk, Panyó is lelkesen lépcsőzött. Lányok nagyon élvezték, én meg nagyon szeretem ilyenkor a várat, amikor minden zöld és süt a nap.
Délután felfújtuk az ugráló várat a gyerekek nagy örömére.
2011. július 4.
Reggel elvittük Pankát a csajokkal az orvoshoz, aztán továbbindultunk a DM-be, és a bankba. Hát én nagyon elfáradtam, pedig alapvetően nem volt velük baj. Buszon okosan viselkedtek, a bankban is csendesek voltak, csak hát minden bokornál megállunk vizsgálódni, és ha időre kell menni (ebédszünet előtt a bankba szerettem volna érni) akkor nem mindig viselem jól a bogarászást. Persze a DM-ben csak egy kicsi bevásárló kocsi volt, de most ezt is meglepően jól viselték a csajok. Nem robbant ki hangos veszekedés. Meg lehetett velük beszélni a félidős cserét, és be is tartották a szabályokat. Csak a lelkes tologatásban seperc alatt eltűntek a szemem elől. Aztán fél perccel később hallottam is, hogy Dorka kétségbeesetten szólongat, így hang után megtaláltam őket. Legalább megértették, hogy miért nem megyünk el anya mellől sosem, remélem meg is jegyzik az érzést. Mindenesetre a későbbiekben mellettem maradtak. Mondanom sem kell, hogy pisi/kaki akkor lesz sürgős, amikor a bank pénztárnál sorra kerülök és ezt a kicsit távolabbi székről jó hangosan közlik is velem ;-).
Végül azért maradt idő egy kis kötetlen sétára is, ekkor már Panni sem akart a kocsiban ülni, így Lilivel kézen fogva sétálgattak. Azért még volt egy-két izgalmas helyzet, mert azon a részen feles járda van (bicikli út is van felfestve) és hát a kisasszonyok néha elvarázsolódva ballagnak, előre nem néznek, nem zavarja őket, hogy más is közlekedik rajtunk kívül az úton.
Végül is tényleg nem volt semmi vészes, azt hiszem én is türelmetlenebb voltam az átlagnál, ráadásul túl sok kötött programot szerveztem egy napra.
2011. július 3.
Tegnap a Győrkőc fesztiválon jártunk Győrben. Nagy gondban voltunk, hogy elinduljunk-e az időjárás miatt, de végül belevágtunk és nem bántuk meg. Egyszer szakadt ránk az ég, de nem tartott sokáig és a lányoknak készültünk esőszerkóval. Reggel felsoroltam a lányoknak, mennyi minden lesz, persze Dodónak egyedül a haribo ugráló vár maradt meg a kis fejében, így egész úton azt kérdezgette, hogy mikor érünk oda az ugráló várba. Ahol persze kilométeres sor kígyózott, de ki kellett várni, mert hallani sem akartak róla, hogy kihagyjuk. Igaz, nagyon türelmesek voltak a korukhoz képest. Esztiék is jöttek, de a gyerekek eltérő igénye miatt csak ritkán futottunk össze a forgatagban.
Jártunk a Mesefaluban, nekem nagyon tetszett, a gyerekek is élvezték. Panni volt a legbátrabb. Mindenhová bement, mindenhová felmászott (volna, ha hagyjuk). Hintáztunk a nagyokkal hajóhintán. Ugráltak az ikrek. Tutajoztunk. Játszottunk ügyességi játékokat. Néztünk bábszínházat, színeztünk, jártunk babajátszóban, aztán egyszer csak vége lett a napnak. Szerintem felét sem láttunk a programoknak, tényleg jó lett volna két napra menni, de Panyóval most nem mertem volna bevállalni.
Attila nagyon elfáradt, nem nagyon bírja ő az ilyesmit. Lili inkább rá hasonlít, az elején teljes sokkban volt a tömeg és nyüzsgés láttán, szavát nem lehetett hallani, csak kapaszkodott belém, aztán hála az égnek felengedett és jól is érezte magát, de éjjel háromkor felébredt és nehezen aludt vissza, túl sok volt neki az inger.
Jövőre reméljük az idő is jobb lesz és el tudunk menni két napra, Panni is jobban belenő már a dologba.
Külön tetszett, hogy bár voltak bőven kirakodós standok, nem volt búcsú jellege az egésznek, legtöbb helyen értelmes dolgokat kínáltak a gyerekeknek. Szerencsére a lányok jól bírják az ilyen jellegű kísértést, még soha nem volt „vegyükmeghisztink” sehol. Két helyen álldogáltak hosszabb ideig vágyakozva, egy fa fejlesztő játékokat áruló standnál. (megjegyzem a legtöbb portékájuk megtalálható itthon), a másik, amivel még én sem találkoztam a Keddshop asztala volt, szebbnél szebb Bogyó és Babócás nyári ruhákkal. Bevallom, én is majdnem elcsábultam, de aztán eszembe jutott, hogy nem is szeretik a lányok annyira a csigafiút és a katicalányt. Két könyvünk van, de nem sokat forgatjuk, szemben az APG összessel.
Jövő hétre beígértem a csajoknak jó idő esetén egy Bory-várazást és egy vonatozást.
