2010. Szeptember hó
2010.szeptember 05.
Szombaton befejeztük az óvódás felszerelés összeállítását, megvettük a benti szandit, kaptak a csajok pár új hosszú ujjú polót, harisnyát, bár azt hittem ezekkel még ráérünk, de a hírtelen jött ősz keresztülhúzta a számításaimat. Anyósomnál ebédeltünk, hazafelé beugrottunk a Dechatlon-os sportnapra, Dorka lovagolt pónin, Lili nem mert.
Ma délelőtt Esztiék voltak itt,
délután a repülőnapra néztünk ki. Idén valahogy nem volt túl nagy szám, kevés program volt, ráadásul az iszonyat szél miatt kellemetlen volt kint lenni a szabadban.
Pannával nem tudom, mi történt, de egész nap fél órát aludt csak. Valószínű a fogait érzi már, de estére szerintem a tejem is kevés, ebben a hónapban keveset is hízott, attól tartok fogunk estére tápszert kapni a doktornőtől. Hiába szoptatok igény szerint, nem lesz több/elég a tej.
2010.szeptember 03.
Tegnap délelőtt elsétáltunk az oviig, meglestük a csoportunkat az udvaron, köszöntünk az óvó néniknek. Emlékeztek még a lányok nevére is. Várnak bennünket hétfőn.
Panna teljes menetfelszerelésben:
Egyre ügyesebb a kéz-szem koordinációja:
Ma jó későn keltek a lányok, így nem is próbálkoztam ebéd utáni altatással, Panna elaludt, így a nagyokkal kivonultunk az udvarra. Teregettünk, homokoztak, virágot ültettünk, összetapostuk a műanyag flakonokat. Jó fél órát lejátszottak egy krumpli bogárral. Végül Dorka homokozólapáttal kicsit megegyengette. Bogár halottnak tetette magát. Dorka: MÁR NEM MEGY! Lili megvizsgálja, piszkálgatja, bogár rájön, hogy ennek fele sem tréfa és menekülőre fogja a dolgot. Lili: MÁR MEGY! MEGJAVÍTOTTAM! És roppant büszke magára.
Miután bejöttünk olvastunk egy csomó új AnnaPeti történetet, már nem sok van, ami még kimaradt. A lányok kedvence a Szúnyogcsípés, ezt többször is el kell olvasni egy nap.
Komoly Panna:
Mosolygombóc:
2010.szeptember 01.
Tegnap egész nap bentről utáltuk a rossz időt. Közben kirakóztunk, olvastuk az új AnnaPetiket, rajzoltunk. Délután Lilla és Ildi jöttek megköszönteni a lányokat, még Pannus is kapott ajándékot. Köszönjük szépen!
Ma már kimerészkedtünk a levegőre egy kicsit, de a nagy szél miatt nem volt túl élvezetes a séta. Lilkó kicsit meg is van zizzenve, még szerencse, hogy elaludt ebéd után, mert már rosszul bírtam fél hét óta a hisztijeit.
2010.szeptember 10.
Megint kilenckor kezdtünk. Épp csak bementem, kerestünk a lányoknak valami játékot, aztán elköszöntem és kijöttem. Pár percig sírtak a lányok, de aztán szépen megnyugodtak. Dorka festett, játszottak, részt vettek a mondókázásban. Kimentek az udvarra is, pedig elég rendesen esett. Van kitekerhető napvédő ponyva az egyik falon és az alatt végeztek légző gyakorlatokat, levegőztek kicsit. Mikor jöttek ki mosdóba és öltözni, pont Pannust etettem az orvosi szobában, így hallottam, hogyan ügyeskednek. Nagyon megdicsérték őket, hogy milyen önállóan öltözködnek. Fél tizenkettőkor szaladtak hozzám, de jó kedvük volt és azt mondták, hogy jól érezték magukat.
Remélem a hétvége miatt hétfőn nem lesz rosszabb napjuk.
Lilike reggel az öltözőben alkudozik: ANYA EGY KICSIT BEJÖN VELEM, AZTÁN HAZAVISZ!
Ma délután nem volt alvás, néztünk egy kis Micimackót, olvastunk Anna és Petit, játszottunk Pannával, estére már elég nyűgösek voltak, hamar el is aludtak.
Minden nap használjuk az ismeretterjesztő kártyákat és hihetetlen nekem, hogy mennyi mindent megjegyeznek,amiről beszélgetünk közben. Lili tegnap délután elővette az ellentét kártyák közül az éjszakát és közölte, hogy a cica lát a sötétben. Azóta már tudja, hogy a bagoly és a róka is.
2010.szeptember 09.
Kilencre mentünk, negyed tíz körül kellett kijönnöm. Lili kezdett először sírni, de Dorka kitartóbbnak bizonyult. Szegénykém nagyon sokáig sírt. Annyira sajnáltam már. Pedig megölelték, ölbe vették őket, próbálták megnyugtatni, de ő csak azt hajtogatta, hogy ANYA, ANYA, ANYAAA! Nekem kint kellett ülnöm a csillagban - ez egy nagyobb tér, ide futnak bele a csoportok folyosói - mire megnyugodtak nagyjából addigra jöttek is ki tornázni, és kezdődött elölről a sírás, amikor vissza kellett menniük, abba sem hagyták fél tizenkettőig, amikor eljöhettek. Szóltam is, hogy holnap inkább eljönnék, és a környéken sétálok majd, mert így szörnyű, hogy kétszer is el kell szakadniuk tőlem egy nap alatt.
Délután kidőltek a lányok és két és fél órát aludtak. Aztán harisnyára vadásztunk nekik, jó, hogy aludtak előtte, mert így viszonylag rendezetten jártuk a boltokat ötösben.
2010.szeptember 08.
Lili tegnap este megígérte, hogy nem fog sírni és meg is tartotta. Szépen átöltöztünk és bementünk a csoportba, éppen szabad játék folyt. Leültünk vonatozni, csatlakozott hozzánk egy Zsófi nevű aranyos középsős kislány és szárnyi alá vette a lányokat. Hozott egy társasjátékot és leültünk egy asztalhoz játszani. Később a gyerekek elmentek mondókázni, de a lányoknak ma nem volt kedve, így az asztalnál kirakóztunk. Később az udvarra mentünk, enyémek lombot sepertek, törtünk diót. Ma megint csak tizenegyig voltunk. Megszoptattam az időközben megéhezett Pannit az orvosi szobában és elindultunk a rendelőbe, mert a lányoknak három éves, Pannusnak pedig négy hónapos státuszra kellett menni. Szegény Panna mindkét lábába kapott oltást, jó hangosan ordított, itthon egy kis vigasz szopi után nagyot aludt. Lányok is lefeküdtek, de csak negyven percet pihentek, ez alatt bedagasztottam a briós tésztáját. Néztünk egy kis mesét, aztán együtt kisodortuk a briósokat. Lányok eszméletlenül ügyesek voltak, csigává tekerték a tésztakígyókat, lekenték tojással, megszórták cukorral, nekem igazán csak annyi volt a dolgom, hogy betegyem a sütőbe a tepsit.
A kész művek megtekinthetők a főzősben.
Játszottunk még egy kicsit az ismeretterjesztő kártyákkal,
aztán felébredt Panna és miután megetettem, Dorka olvasott neki mesét. Lili közben bőszen babázott.
Munka után Attila elment Anyuért, aki délutános volt és nem ért volna haza busszal, mire mennünk kellett a szülői értekezletre.
Panna 5540 g, hosszt nem mértek most. Meghízta a fél kilót a rendelői mérleg szerint, így maradhatunk az anyatejes táplálásnál. Doktornő szerint nem úgy néz ki, mint aki éhezik ;-). Meg van vastagodva alul az ínye, így jól sejtettem a fogzást.
Dorka 13000 g és 90 cm
Lili 13000 g és 93 cm
Őket ruhástól mérték, szóval ez nem pontos adat.
Kicsit megkönnyebbültem ma, hogy jobb napunk volt az oviban, tegnap éjjel elég komoly rémálmaim voltak, megváltás volt, mikor Panna négykor ébresztett. Szülőin nem volt semmi extra, összességében elégedettek voltunk azzal, amit hallottunk. Amit eddig láttam a csoport életéből, az nekem tetszik, reméljük a lányok is belerázódnak majd az óvodai életbe.
Dorka olvas: EGY SZÉP NAPON ANNA, PETI ÉS GERGŐ ELMENTEK A VAKONDSIMOGATÓBA! És a meséhez tartozó kép a következő:
Esküszöm, ismeri egyébként a sünit és a vakondot is ;-)
Továbbra is nagy Bartos Erika imádók a lányok, de válogatnak, mert AnnaPetiésGergő jöhet minden mennyiségben, Bogyó és Babóca nem annyira jön be nekik, Dorka imádja még a Balaton című könyvet is, Kuruttyal a kis zöld békával, de érdekes módon a hozzá tartozó CD nem igazán tetszik nekik.
2010.szeptember 07.
Panna négy hónapos
A legtöbb baba
·fejét stabilan tartja igen
·súlyát állva megtartja igen
·reagál, ha beszélnek hozzá igen
A babák fele
·apró tárgyat képes megfogni nem kap apró tárgyakat
·tárgyakat képes elérni, ha odanyújtjuk igen
·rugózik, oldalra és visszafordul igen
Néhány baba
·beszédet utánoz egyetlen hanggal még nem
·ökleit szájába gyömöszöli, ínyével "rág" amit ér, azt az szájába gyömöszöli és őrülten rágja, ha éppen csak az ökle van kéznél, az sem baj
forrás:babaszoba
Hasról a hátára már kétszer átbillent, de azóta nem produkálja. Hátáról oldalra fordul, kis segítséggel, átfordul. Kezével egyre ügyesebb, a játszószőnyegen addig ügyeskedik, míg el nem kapja a fölé lógó játékokat. Mozgást a szemével szépen követ, ez a lányok mellett néha olyan, mintha pingpong meccset nézne szegénykém. A doktornő szerint szépen gügyög, én kicsit keveslem, mert ha szólunk hozzá, általában válaszol, de csak a saját hangjával nem játszik. Kicsit tartok attól, hogy a hallásával nincs minden rendben, mert elég esetlegesen fordul a hangok irányába, ha nem lát bennünket. Tüneményes kislány, ha nem éhes, akkor szinte egész nap jókedvű, mosolyog mindenkire, általában fülig ér a szája. Fürdés előtt már nyűgösebb, akkor szeret ölben lenni, onnan nézelődni. Nap közben egyre kevesebbet alszik, kivétel ez alól, ha autóval, v. babakocsival megyünk valahová, mert akkor elég hamar elringatja a mozgás. Pancsolni nagyon szeret, jár a vízben keze-lába.
Éjszaka nem sokat aludtam, egyrészt Panna két és fél óránként jelentkezett a mellemért, másrészt az óvodán rágódtam, legszívesebben nem is vinném őket többet. Félek, hogy a nagyok „bántani” fogják őket, hogy utálni fogják az egészet, teljesen kétségbe vagyok esve…
Hát a mai nap után nem lett könnyebb a lelkem egyáltalán. Lili már reggel mondta, hogy ő nem akar menni, inkább itthon marad. Mire az óvoda kapujába értünk, kitalálta, hogy hazamegy a babájáért. Bent az öltözőben már ordított, mint akit nyúznak. Dorka eközben felöltözött önállóan és beballagott a csoportba, mire utolértük, már valami körjátékot játszottak a többiekkel. Lilivel elég nehezen jutottunk be, ugyanis felöltöztetni sem volt egyszerű a benti ruhájába, mert teljesen ellenállt mindennek. Végül nagy nehezen ráadtam mindent, és kértem, nézzük meg, mit csinál a Dorka, erre kicsit megnyugodott és bementünk. Kicsit üldögéltünk, pötyiztünk, aztán csatlakoztunk a többiekhez, még tornázni is kimentünk a gyerekekkel a folyosóra. Dorka simán ment Erika nénivel, csinálta a feladatokat, Lili ugyan szigorúan mellettem maradt, de legalább csatlakozott. Pannust eközben Meiszter Mama pesztrálta. Holnap elvileg már egyedül kellene bemenniük, de a mai produkció után, és mert csak egy óvónő lesz, én is mehetek még. Borzalmas volt - egész Öreghegy hallhatta, hogy Lilusnak nincs kedve oviba menni - majdnem mondtam, hogy jó, akkor jövünk haza, annyira sajnáltam szegényt. Dorkának szerintem nagyon hiányzott a böliben megszokott csoportos foglalkozás, mert élvezte, végig figyelt, utánozta a többieket. Olyan kis ügyes volt. Egy szem kiscsoportos van még csak rajtunk kívül - többiek később töltik a hármat - de a lányok a legkisebbek, annyira kis mininek látszanak a többi gyerek mellett.
Hazasétáltunk, ebédeltünk és a lányok kidőltek. Pannussal tornáztunk, játszottunk. Mire a csajok keltek, Panna pont elaludt egy rövid időre, így nyugodtan tudtak uzsonnázni a nagyok. Rajzoltunk, játszottunk az új tanulós kártyákkal. Átjött Ildi Lillával, főztek a lányok fent a szobájukban. Vacsora előtt még átmentek Anyuhoz segíteni paradicsomot befőzni. Kilenckor sikerült ágyba dugni őket, Lili nagyon nem akart menni, persze egy perc alatt elaludt, nem tudom, hogyan kel majd reggel.
2010.szeptember 06.
Reggel negyed nyolckor keltettem a lányokat, megkapták a kakaót, felöltöztek - nem ment könnyen - aztán ébresztettem Pannát is, kapott ruhát ő is, pár korty tejet reggeli gyanánt, aztán indultunk a gyerekorvoshoz. Lányoknak kellett az Egészséges, közösségbe mehet igazolás. Panna váladékozó szemére azt mondta a doktornő, hogy a múltkori betegség miatt elzáródott az orr felőli könnycsatorna, kaptunk cseppet. Ötször kell csepegtetni, masszírozni. Gondolhatjátok, mekkora sikere van a programnak. Ha Attila lefogja a fejét, akkor összeszorított szemmel ordít a kisasszony, ha nem, akkor nagy szemeket mereszt ugyan, de forgatja a fejét, így elég nehéz beletalálni egy olyan szemcseppel, ami sosem akkor cseppen, mikor kellene.
Kértem Lilinek beutalót orthopediára, mert még mindig befelé forgatja a bokáját. Pannának hallásvizsgálatra, mert a hangokra adott válaszai eléggé esetlegesek, bár a doktornő szerint is az van, ami Anyu szerint, hogy nálunk eléggé nagy alapzaj van a lányok miatt, így nem megbízható a megfigyelés. Viszont egyetértett velem abban, hogy jobb utánajárni a dolognak, így megyünk a gégészetre.
Egész hamar végeztünk, gyorsan jöttünk haza, rendesen megetettem Pannit, hogy kibírja az Attilával töltött időt, összepakoltuk a nem kevés ovis cuccot, és indultunk a Gyöngyvirág Óvoda Lepke csoportjába.
Másfél órát töltöttünk el ma a gyerekekkel. Megkaptuk és belaktuk a szekrényeket. Egészen jól elvoltak a lányok, nem ültek/lógtak rajtam egész végig, felfedezték a kiskonyhát a galéria alatt és jól elfőzögettek. Igaz, ha az óvónénik hozzájuk szóltak, akkor rögtön menekülőre fogták. Volt egy nagyon rossz élményem is, Lili levette a szandiját, szépen betette a lépcső alá, ahogy a többiektől látta és elindult fel a galériára egyedül. Nagyon boldog voltam, egészen addig, amíg egy undok nagycsoportos leányzó elé nem állt fent, hogy te ide most nem jöhetsz fel. Kislányom megfordult és megsemmisülten kullogott lefelé. Gondozó persze ilyenkor oda sem néz. Én nem akartam beleszólni, mert egyrészt nem leszek mindig ott, másrészt ezeket a csatákat sajnos egyedül kell megvívniuk. Mikor odajött hozzám, azért mondtam neki, hogy ne hagyja magát, ő is nyugodtan felmehet oda játszani, körülnézni, de persze ekkor más semmi kedve nem volt hozzá. Annyira sajnáltam szegénykémet és olyan indulatok ébredtek bennem, hogy magam is meglepődtem, kedvem lett volna lepofozni az idegen leányzót a lépcső aljáig. Ez a hátránya a vegyes csoportnak. Lili mondta, hogy ha egyedül otthagyom, akkor SÍRNI FAKAD!
A család másik fele jött értünk és megebédeltünk, alvás nem volt, csak Panna részéről. Miután ő is felébredt, elmentünk Dorka törött pedálját kicserélni, aztán a belvárosban sétáltunk egy nagyot, kiváltottam a gyógyszereket, Panna kapott Babe sampont a koszmójára. Lányok galambot etettek, kergettek, jól érezték magukat. Itthon még homokoztak egy kicsit, elvitték sétálni a kutyákat Anyuékkal, megfelelően elfáradtak estére.
Ez a koszmó dolog is olyan érdekes. Lányok anno nagyban indítottak, születés a minden jel nélkül, lélegeztető gép, hat és fél hét PIC, de ilyeneket, hogy hasfájás, könnycsatorna eldugulás, koszmó, csak hírből ismertem akkoriban. Most Pannától megkapom mindet, nehogy lemaradjak valamiről. Igaz a hasfájással rendes volt, mert rövid bemutatót tartott csak, három hét alatt rendeződtek a pocak gondok.
2010.szeptember 12.
A hétvége megint hipp-hopp elrepült. A szombatra tervezett programunk - hőlégballon fesztivál - a szakadó eső miatt elmaradt, így itthon játszottunk sokat. Csak bevásárolni mentünk el délelőtt, lányok nagyon okosan viselkedtek. Vasárnap a nagyok Dédiket látogattak Anyuékkal. Mi KisPannával elkísértük Attilát Agárdra, és amíg ő radiátort üzemelt be, addig mi kipróbáltuk a mei-tai-t és egy jót sétáltunk a tóparton. Vacsora előtt még a lányokkal is sétáltunk egyet, mert majd szétdöntötték a lakást, táncoltak, ugráltak, Apjukat nyúzták.
Anikótól kapott ajándékokat köszönjük szépen, Panna sokat olvassa azóta is a könyvet.
2010.szeptember 16.
Reggeli sírás ma is megvolt, de nap közben már nagyon ügyesek voltak az óvó néni szerint. Ma volt a „szüret”, mindenkinek kellett vinni szőlőt. Daráltak, préseltek és saját készítésű mustot ittak. Itthon ennek jegyében mi is szőlős dalokat énekeltünk és ragasztottunk egy-egy fürt szőlőt. Nem tudtam rábeszélni a csajokat, hogy ne teljesen a lap tetején kezdjék a ragasztást, ragaszkodtak hozzá, így szárak kicsit érdekesek lettek.
Mindenesetre nagyon élvezték. Délelőtt Ildivel az Aldiban jártunk, beszereztem a csajoknak 12 pár harisnyát és néhány csomag szép papírt. Készítettem is egy Panna keretet.
Fél ötkor aztán benézett Apu és a csajok simán megléptek vele. Olyan érdekes, mert reggel alig akarnak elválni, délután egy darabig rajtam lógnak fürtökben, aztán egyszer csak feltöltekeznek és onnantól megint messzebbre merészkednek.
Pannus ma hihetetlenül sokat beszélget. Berreg, m betűt gyakorol, meg kell zabálni. Magyaráz nekem, hangosan olvassa a könyvet, mesél a lányoknak, igazi kis dumagép.
2010.szeptember 15.
Ma is kilencre mentünk, Lilkó szerintem már nem sírt volna, de Dodó már a mosdóban elkezdte hullatni a nagy, kerek könnycseppeket, így Lili is elszomorodott. Hamar megnyugodtak és szépen játszottak délelőtt. Jól is ebédeltek, majdnem háromnegyed egykor kaptam meg őket. Fél órát vártam kint, állítólag későn jött az ebéd. Így jó sokat kellet várni a buszra, mert amit kinéztem, természetesen már elment. Közben Dorka annyit izgett-mozgott a széken, hogy hanyatt leesett a szék és az üvegfal mögött a buszmegállóban, annak ellenére, hogy ketten álltuk körül őket Anyósommal. Jó nagy púp lett a fején hátul, remélem, nem lesz semmi baj, persze doktornő délelőtt volt. Mondjuk semmi tüneten nincsen, de nyugodtabb lennék, ha látná orvos. Ezzel a gyerekkel mindig történik valami, már nem hiszem el! Persze majdnem kettő volt, mire levetköztünk, biliztek és ágyba kerültek és nem is aludtak el, mert rendesen túl lettek húzva. Már alig várom, hogy ott aludhassanak az oviban, mert egész úton alig élnek, de mire hazaérünk, pont felélednek, estére meg tiszta dinkák, mert persze fáradtak.
Alvás helyett tiramisut készítettünk
és rajzoltunk.
Lilla is megkezdte az ovit, majd ha már ők is korábban mennek, akkor együtt fogunk járni reggelente. Amit nagyon várok, mert bár nagyon hálás vagyok Anyósomnak a segítségért, nem egyszerű eset. Mikor harmadik nap nyomja ebéd előtt az édességet a lányok kezébe, holott minden nap kérem, hogy ne tegye, akkor már kicsit habzik a szám. Ráadásul Dorka káromkodni is megtanult ebben a pár napban, a helyzetnek megfelelően használja, azaz, ha dühös, de hála az égnek nem tudja, mit jelent. Így hangzik: A RUHA ÉLETBE! Roppant nehéz megállnom, hogy ne röhögjek, mikor mondja, mert tök édes, de inkább úgy teszek, mint aki meg sem hallja, még reménykedek, hogy elfelejti.
Délután még bementünk a városba, cipőt kellett vennem magamnak, és kihasználtuk a szép időt egy nagy sétára a belvárosban. Fagyiztunk is egyet. Miután hazaértünk még elmentek Anyuékkal kutyát sétáltatni, így megvolt a napi mozgás és friss levegő adagjuk. Lefekvés előtt Dorka még mesélgetett róla, hogy miket mondókáztak az oviban és megbeszéltük, hogy hogyan lesz a holnapi nap.
2010.szeptember 14.
Krumplibogár átvészelte az éjszakát, így buszozott velünk az oviba is. Szerencsére még itthon megbeszéltük, hogy kint marad a szekrényben, nem is volt gond, szépen letette Lilus a zsákja mögé. Volt egy kis sírás, de ez már tényleg csak olyan „kicsit sírok, hogy anya lássa, rossz nekem, ha itthagy” jellegű volt. Hamar meg is nyugodtak és szépen játszottak. Fél tizenkettőre mentünk Pannival, mire felöltöztettem a lányokat, már ott volt értünk Attila és indultunk a kórházba. Dorkának a pulmonológián volt jelenése. Tüdeje tiszta, el kell kezdenünk a szteroidot reggel és este, aztán reménykedünk, hogy keveset lesz beteg tavaszig.
Mire hazaértünk a kórházból, már nagyon fáradtak voltak a csajok, Lili olyan hisztibe hergelte magát, hogy le kellett mosdatnom hideg vízzel, ezután tudtunk ebédelni és három órát aludtak is. Ébredés után Lilláékhoz mentünk egy kicsit. Lilla megmutatta Lilinek, hogyan kell számítógépes játékot játszani. Kicsit fogócskáztak is a lakásban, alig tudtam hazarángatni az enyémeket. Kilenc körül kerültek ágyba, remélem, reggel fel tudnak majd kelni.
Panni iszonyat módon nyálzik, egyfolytában rág valamit. Reggel az oviból hazafelé is úgy aludt el, hogy rágta a karikáját, közben morgott, mint egy kutyakölyök. Alul mintha látszana két kis fehér csík az ínyén.
2010.szeptember 13.
Kilencre mentünk, szépen átöltöztek a lányok, volt egy kis sírás, mert már nem mehettem be, csak az ajtóban köszönhettem el. Haza is jöttünk Pannával, aki elaludt már az odafele úton és fél tizenegykor úgy kellett felébresztenem, hogy egyen, mielőtt visszaindulunk a lányokért. Hatalmasat napozott az udvaron én pedig olvasgattam mellette. Kipihente az éjszakát, ami nem volt túl nyugodt, mert szörcsögött a nózija folyton. Kint a friss levegőn egész jól kitisztult neki, szinte egész nap alig került elő a porszívó. Fél tizenkettő előtt pár perccel értünk vissza az oviba, lányok éppen az udvaron voltak, és mivel nyitva volt az ajtó, Dorka szinte rögtön kiszúrt. Olyan édes volt, téblábolt az ajtóban, nem tudta, hogy mi legyen, szabad-e neki bejönni. A kérdést Lili oldotta meg, aki -miután szóltak neki a csoporttársai, hogy itt az anyukája - berontott és kész. Itthon ebéd után aludtak egy jó órát, aztán elsétáltunk a kisboltig, vettünk nekik ropit. Eredetileg Lillához indultunk, de mire odaértünk volna, pont megjött Apu és a lányok inkább maradtak itthon. Elkísérték Anyut masszázsba és meglepetésemre jól el is voltak, amíg várták. Egészen vacsoráig az udvaron játszottak, Lili talált egy krumplibogarat és a tenyerében hurcolta ide-oda. Időnként bejött megmutatni nekem vagy Panninak, engem meg a hideg rázott. Este persze nem lehetett lebeszélni róla, hogy behozza, így kerítettem gyorsan egy fedeles befőttes üveget, Ati kilyukasztotta a tetejét és beköltöztettük az új lakót. Lili a krumplibogárral vacsorázott, fürdött és aludt, van egy olyan érzésem, hogy a krumplibogár óvodába is megy holnap.
2010.szeptember 21.
Ma reggel nagyon sírt Dudus, úgy sajnáltam szegényt, nem is integetett. Reggeli készülődés katasztrófa volt, mert Lili a lovacskás harisnyát szerette volna felvenni, de még nem száradt meg, innentől kezdve mindenféle együttműködést megtagadott. Pannival elmentünk ragasztó stiftet venni a nagyoknak, mert mostanában folyton ragasztani akarnak. Végre kaptam sima fehér trikót a méretükben, már régóta vadásztam rá. Délelőtt Pannát fotóztam - aki cserébe lepisilte a báránybőrt - takarítottam. Negyed háromra mentünk KisPannával a nagyokért.
Lányok nagyot aludtak az oviban, jókedvűen vártak. Szépen hazasétáltunk, itthon ragasztottak. Hazafelé talált Lili egy madártollat, mutatta nekem. Mondtam neki, hogy elhagyta egy madár. Mire Ő: ÉN MAJD VISSZAADOM NEKI!.
Felpróbáltuk a régi koszorúslányruhájukat, megnéztük, fel lehet-e használni a szoknya részét valami ruhához, mert decemberben esküvőre megyünk. Hát ezt eléggé kinőtték:
Miután Attila hazajött, elmentünk ötösben a belvárosba, kihasználjuk még a szép időt. Ki tudja, meddig lehet a délutánokat a szabadban tölteni. Csajok bicóztak, kaptak egy gombóc fagyit.
Dorka fotóz: ÁLLJATOK ODA ÉS CSINÁLOK EGY KÉPET RÁTOKRÓL!
2010.szeptember 20.
Reggel szokásos kis sírás a kézmosás után, mert tudja Dorka, hogy utána már nincs más, el kell köszönni, de mire kiértem az udvarra, már integettek az ablakon keresztül, nem sírtak. Nap közben szépen játszottak, jól ebédeltek. Nehezen aludtak el, hiányzott a cumi, ide nem lehet vinni, nem engedik. Negyed három után két perccel értem oda értük, Lili már ébren volt, de Dorkát úgy kellett ébreszteni. Ennek meg is lett a böjtje hazafelé. Egy óra alatt értünk haza és egy kis szakaszon Dorkát a hónom alatt kellett cipelnem, mert elfeküdt a járdán, és sietnünk kellett, mert Lilinek meg kakilnia kellett és még a babakocsit is toltam. Nagyon örültem, mikor hazaértünk végre.
Miután letettük reggel a csajokat, Pannival a városba indultunk, voltunk turiban, leadtuk Dodó papírjait a közgyógy igazolvány folytonosságához. Vettünk mandula olajat Panna fejére, mert a koszmótól nem tudunk megszabadulni. Kapott egy új rágókát is, mert iszonyat módon gyömöszli állandó jelleggel az ínyét alul. Tízkor Apunál szoptattam, végül egyre értünk haza, így nem sok időnk maradt és már indulni is kellett a csajokért.
Itthon aztán olvasgattunk, késő délután az udvarban is játszottak, Attila hintáztatta őket egy kicsit.
2010.szeptember 19.
Pannus nagyon édes volt, mert fél hétig hagyott aludni, pedig mostanában négy körül kel egy kis tejecskéért. Gyorsan megreggelizett és visszafeküdt még aludni egyet.
Reggelire palacsintát rendeltek a lányok és mivel Panni ilyen rendes volt,
gyorsan meg is tudtam sütni.
Egy kis mesenézés és gyurmázás
után Dorka átment Anyuékhoz, Lilivel pedig tablót készítettünk a pénteken alkotott gyümölcsökből.
Ebéd után csajok aludtak, majd miután felkeltek festegettünk egy jót, bár értékelhető alkotások nem születtek most. Ügyesen befestették a fél almákat, leveleket, de a papírra rányomás még nehezen megy, mindig elmozdítják és maszatolnak.
Attila négy körül érkezett haza egy munkából és elmentünk még gyümölcsöt venni az oviba. Minden hétfőn kell vinni fejenként 1 kg gyümölcsöt és egész héten eszik a gyerekek. Kaptak a lányok egy-egy hosszú pizsamát, mert a régit kinőttek. Panna meg három hosszú ujjú body-t, mert iszonyúan nyálzik és mostanában megint a tejet is vissza visszaköpi, így van, hogy át kell öltöztetni naponta párszor.
Panna bealudt fél nyolckor egy szopiba, így letettem, kíváncsi vagyok, mikor kel, mert az orra nem lett kiszívva és kicsit szörcsög. Legalább a nagyokat nyugodtan rendbe tudtam szedni, fürcsi, hajmosás, körömvágás, megbeszéltük, hogy holnap kipróbálják az oviban alvást. Megitták az esti tejet és felmentünk a szobájukba. Olvastam még pár Anna és Peti történetet, aztán szépen lefeküdtek.
2010.szeptember 18.
Reggel kipróbáltuk az új matricás kifestőket.
Elállt az eső, így délelőtt egy nagyot bicajoztunk a csajokkal, délután pedig babakocsizni mentünk. Délután gyártottunk egy adag „homokgyurmát”, de nem lett valami jó, nagyon ragadósra sikerült, pedig a recept szerint készült. Talán tovább kellett volna főzni. Hagyjuk kicsit száradni, hátha holnap már lehet vele dolgozni.
- egy csésze homok
- egy csésze víz
- negyed csésze étkezési keményítő
- fél teáskanál timsó (gyógyszertárban lehet kapni kimérve)
- egy tubus csillámos ragasztó (elhagyható)
KisPanninak Bartos Erika után szabadon felkötöttünk pár lufit, nagyon tetszett neki, bőszen magyarázott, de a nagyok is élvezték.
Este hétkor megfürdettem a nagyokat, mert a délutáni nemalvás miatt már fáradtak voltak, nyolckor már aludtak is.
Fél kilenckor Panna is ágyban volt, mi pedig megszöktünk egy kicsit Attilával, Anyunak hála, aki az aprónép álmát őrizte. Itt jártunk. <http://www.sargataxi.datatrans.hu/>
Jó volt, egy baj van a hellyel, hogy a bagósokat nem tiltják ki.
2010.szeptember 17.
Ma reggel már csak Dorka sírdogált egy kicsit. Lili kicsit ijedten kérdezte, hogy: MIÉRT SÍR A DUDUS? Megígértettem vele, hogy megvigasztalja, és hogy sietek ebéd után, aztán már mentek is befelé. Tegnapi szőlőzés sikere után elhatároztam, hogy minden délelőtt előkészítek majd valami kézműves foglalkozást délutánra. Mára több ötletem is volt, de aztán a másik csoport faliújságján megláttunk helyes dugós-festékes technikával készített szőlőfürtöket, így szerintem ennél maradunk, a többit meg elteszem jövő hétre.
Délután a nagyokat Anyu és Apu elvitték a cirkuszba, mi addig a Minivel elmentünk bevásárolni. Dorka és Lili jól érezték magukat, meséltek arról, hogy sok lovat láttak, ez fogta meg őket a leginkább. Sajnos csak vaku nélkül lehetett fényképezni, így nem sok kép sikerült.
Este lefektettem a lányokat, mondtam Lilusnak, hogy aludjon jól, álmondjon a cirkuszról. Mire Ő: NEM, INKÁBB ANYÁRÓL!
2010.szeptember 22.
Lányok nagyon sírtak reggel, ennek részben Márti néni az oka, aki megkért, hogy töltsek ki egy papírt az ajtó mellett álló szekrénykén, de az ajtót nem csukta be, a lányok meg nem értették, hogy most akkor mi van. Miért nem megyek már, ha már elköszöntünk?!?! Így rázendítettek alaposan, hátha vissza lehet csinálni a reggeli elválást. Ildiékkel mentünk már, a három csaj jókat rötyögött hátul, élvezték az utat.
Pannával jókat játszottunk, aztán amíg aludt, addig lett ebéd, mosás, lányoknak ragasztós feladatlap délutánra és egy kis rend.
Játék a Ribizli fotón: <http://ribizlifoto.blogspot.com/2010/09/lets-play-o.html>
És még egy, mert játszani jó: <http://3fiaalkot.blogspot.com/2010/09/blogszulinap-ki-jatszik-velem.html>
Lányok jókedvűen fogadtak, óvó néni szerint jól érezték magukat, szépen mondókáztak, nagyot aludtak. Hazafelé jól haladtunk, csodaszép idő volt, jót sétáltunk. A Mária szobornál diót szedtek a csajok, én megtörtem, ők pedig megették. Itt talált ránk Attila, aki hazavitte a lányokat, én meg hazatoltam Pannát. Ügyesen felragasztgatták a lapra a kivágott formákat, majd egy négy-hét éveseknek való foglalkoztató füzetből oldottunk meg feladatokat. Különösen Dorka remekelt, még én is meglepődtem rajta, hogy milyen ügyes. És nagyon sokáig érdekelte a dolog, kitartó volt. Csak a kézügyességén kellene valahogy javítani, szegény nagyon ügyetlen, pedig sokat gyurmázunk, rajzolunk, festünk, vágunk, tépünk. A kéz-szem és a két kéz koordinációja még mindig nem az igazi. Erre kellene valami fejlesztést találni.
Voltunk még az udvaron is, homokoztak, csúszdáztak, hintáztak egy kicsit, aztán belógtak Apuékhoz. Pannus elég nyűgös volt, látszik a két fogacska alul az ínye alatt, de még nem lehet érezni. Az esték elég nehezek, mert Panna ilyenkor nincs el senkivel rajtam kívül és ma a lányok is velem akartak mindent csinálni. Ezért amíg a lányokat fürdettem, Attila körbe-körbe szaladgált a nappaliban Pannával a vállán, mert csak így nem ordított. Jó lenne néha osztódni…
2010.szeptember 24.
Reggel Ildinek megint ránk kellett várnia, mert Lilkó kicsit fáradt volt, így nehezen készülődtünk. És ezen a héten Anyu délutános, segít reggel, mi lesz velünk jövő héten, amikor egyedül leszek a három ördögfiókára. Azt hiszem, korábban kell majd kelnünk. Kis sírás ma reggel is volt, de már tényleg csak a csoport ajtajában és csak úgy tessék-lássék. Előtte Dorka alig várta, hogy mehessen be, mert be volt csukva az ajtó és kíváncsi volt, hogy mit csinálnak a többiek.
Végre sikerült időpontot szereznem Lilinek az orthopediára, jövő hét pénteken tizenegyre, így Attila is vesz ki szabit és csapunk egy hosszú hétvégét. Már csak kardiológiára kellene szereznem időpontot, de ott ma nem volt senki, hétfőn kell őket hívni. És akkor idénre letudtuk a kontrollokat. Februárban kell majd még szemészetre menni a csajokkal.
2010.szeptember 23.
Reggel kivételesen minden gördülékenyen ment, Panna magától ébredt, meg is reggelizett, mire a lányokat keltenem kellett. Ők is készségesnek mutatkoztak az öltözködés, készülődés terén, így nyolc előtt pár perccel már a kapuban vártuk Ildiéket. Volt kis sírás, de nem olyan vészes, mint tegnap. Remélem, egyszer elmúlik ez is. Délben Ildi telefonált, hogy látta a lányokat az udvaron és nagyon jól elvoltak, vidámak és nem is egymásba bújva játszottak. Remélem, találnak majd kis barátokat is.
Délután nem tudtam az óvó nénivel beszélni, mert nagyon el volt foglalva, pedig lett volna pár kérdésem. Dadus megkért, hogy a babakocsit hagyjam kint ezentúl a csillagban, mert balesetveszélyes. Jó fejek azért, vagy kint hagyom egyedül Pannát, vagy vele a kezemben öltöztetem a két nagyot. Lányok a váltópólójukban voltak, paradicsomleves volt ebédre ;-)
Hazafelé szépen haladtunk, itthon befejeztük a brióst, aztán miután Attila is megérkezett, elindultunk a sárpentelei erdőbe sétálni egyet. Nagyon szeretem ezt a helyet, szép őszi napokon csodálatos. A parkerdő régen a sárpentelei kastély parkja volt, sajnos a kastélyt nyomtalanul lebontották. Déli részén két km hosszú, 20 állomásos erdei tornapálya található. Szomorú, hogy nem gondozza senki, a tornapálya tornaszereinek nagy része tönkrement, leginkább futók járnak ki ide a köröket róni. Dorka odafelé sajnos elaludt a kocsiban, így az indulás kis hisztivel kezdődött, de aztán végig lelkes volt. Lilkó viszont a 13 pontnál feladta és végig nyígott Apjának, hogy vegye fel. Nem tette. KisPanni egy darabig elől utazott, de aztán rájöttem, hogy jobban szereti a háti kötözést, mert jobban tud nézelődni. Nagyon tetszettek neki a magas fák és a lombok között átszűrődő napfény. Amikor elfáradt, odabújt a hátamhoz és bedobta a szunyát. Sajnos nem tudtunk sok mindent gyűjteni, mert a sok eső miatt minden szét van ázva. Azért pár szem makkot hoztunk. Beugrottunk még Attila szüleihez is, ha már arra jártunk, a lányok szépen megvacsoráztak. Hazafelé Lili kicsit még ordított, mert nem látta a kocsiból a holdat, Panna is rázendített, mert ő ilyenkor már fáradt, inkább csak kézben lenne. Ilyen nálunk egy vidám családi kirándulás ;-)
2010.szeptember 29.
Reggel szaladtak be a csoportba, mindketten vittek egy-egy katicát nagy boldogan. Azért mikor elköszöntem, volt egy kis pityergés.
Ma rakott krumpli készül ebédre, a lányokkal pedig krumpli sünit fogunk készíteni délután. Nagyon szeretem ezeket a közös alkotásos délutánokat. Egyrészt öröm nézni, hogy egyre ügyesebbek és mennyire élvezik. Másrészt rengeteg dolgot meg is tanulnak közben. Pl. ma délután a sünik életéről, szokásaikról fogunk beszélgetni és tapasztalatból tudom, hogy rengeteg minden meg is fog ragadni a kis fejükben. Tudom, hogy sokakat visszarettent a maszatolás, mert bizony néha van mit takarítani utána, de megéri szerintem. Látni kellett volna reggel a gyerekeim arcát, hogy milyen büszkén újságolták az Erika néninek, hogy a katicákat ők készítették.
Sajnos megint későn volt az ebéd, és úgy ébresztették a lányokat délután, ez sajnos meglátszott a hazafelé utunkon. Lili iszonyat nyűgös volt…
Ilyenek lettek a sünikéink.
És így járnak a csajok, ha Apjuk kezébe kerül az arcfesték.
Csak hogy Panna se maradjon ki a jóból.
Sajnos reggel történt egy igen kínos dolog is. Lili, mikor meglátta Anyósomat, közölte, hogy: ÉN NEM KÉREM EZT A MAMÁT! Persze rögtön mondtam neki, hogy nem szabad ilyet mondani, de a Mama most meg van győződve róla, hogy mi ellene uszítjuk a gyereket. Tény, hogy vannak dolgok, amiben nem tudunk közös nevezőre jutni, de a gyerekeknek soha nem szidtam/szidnám a Nagymamát, hiszen örülök, ha szeretik mindkét nagyszülőpárt.
2010.szeptember 28.
Ma reggel Oscarra érdemes műsírást adtak elő a csajok, Lili konkrétan röhögött, mikor azt hitte, nem látom, szóval teljesen megnyugodtam óvoda ügyben.
Már egy ideje feltűnt, csak nem akartam elkiabálni, hogy Lili teljesen elhagyta a földön fetrengős, sikítozva sírós nagyjeleneteit. Ez nagy megnyugvás nekem, mert nagyon féltem, hogy az oviban gondot fog okozni, mert nem fogják úgy tolerálni, ahogy a bölcsiben tették.
Már most meglátszik a vegyes csoport hatása Lilin, úgy terelgeti Dorkát, ahogy gondolom, a nagyok teszik ezt velük napközben. Szinte egész úton hazafelé tegnap fogta a derekát és irányítgatta. Nagyon helyesek voltak. Ami nem annyira teszik, hogy parancsolgat is neki, de hála az égnek Dodót sem kell félteni és nem hagyja magát.
Lányokat megint úgy kellett ébreszteni, ez meg is látszott Lilin, elég nyafka volt szegény, de mire hazaértünk túltette magát rajta. Márti néni szerint minden nap későn jön az ebéd, és ezért kevesebbet tudnak aludni a gyerekek. Remek!
Dorka délután közölte, hogy a FASZOM ÉLETBE! Állítólag valami Vikitől hallotta. Nagyon örülök neki!
Katicabogarakat festettünk dióhéjból és a Dorka által tegnap vagdosott papírokból ragasztottunk szíveket, ehhez rajzoltam elő nekik formát. Ha Panna evett, akkor Anna és Petit olvastunk és még friss zsemle is lett estére. Mielőtt elindultam a lányokért bedobtam a gépbe a hozzávalókat, mire hazaértünk, pont meg is kelt a tészta. Hatalmas találmány ez a kenyérsütő gép, rengeteg időt spórol meg nekem. Kezdem a lakásban eluralkodott káoszt is szép lassan felszámolni. Kicsit lassan megy, mert Panna már nem alszik olyan mélyen és nem lehet zörögni, ha meg ébren van, akkor inkább vele foglalkozom.
2010.szeptember 27.
Reggeli szokásos kis sírás, de közben már lestek befelé a csoportba, hogy mit csinálnak a többiek. Délelőtt jót játszottunk Pannával, végre van időm rendesen átmozgatni, olyan laza Gézengúzosan. Kicsit merevnek érzem a lábait, de majd 18-a után megyünk Ágihoz és megmondja, hogy mi a helyzet. Egyre többet magyaráz, most már a játékainak is, nem csak akkor, ha szólunk hozzá. Ha valami érdekeset lát, egyre többször fordul az oldalára, de még nem billent át hátról hasra.
Délután Anyuval mentünk a lányokért, meg akarta nézni az óvónőket, hátha ismerősek, de nem. Csajócák még aludtak, meglestük őket az ablakon át. Meglepően gyorsan hazaértünk, itthon aztán beszöktek Anyuhoz, így megint Panna idő volt. Amikor megjöttek, nekiálltunk alkotni. Mivel mostanában a ragasztás a sláger, ilyen feladatot készítettem elő a színek és formák jegyében. Vettem hétvégén színes origami papírt, ebből vágtam ki kört, négyszöget, téglalapot és háromszöget különféle méretekben. Ezek az alkotások születtek.
Dorka bekente a papírt is ragasztóval, innen jutott eszembe a hópelyhek ötlete, kicsit már a télre készülődve. Mikor Panninak ennie kellett, lányok körém kucorodtak és olvastam nekik pár Anna és Petit. Attila elég későn ért haza, így már nem sok idő maradt fürdésig Apás játékra. Fáradtak is voltak a lányok, kevés volt a délutáni alvás.
2010.szeptember 26.
Jó vacak idő lett mára, nem is nagyon voltunk kint. Attila délelőtt dolgozott, mi a csajokkal festettünk, gyurmáztunk, origamiztunk - én hajtogattam, ők meg szétszedték - a bálna jött be nekik legjobban, ezt ki is színezték, és játszottak is vele. Végül egész csapat lett belőlük, de aztán sajnos jött a szokásos jelenet, jól összevesztek rajta, hogy kinél mennyi legyen. Délután nagy részét Anyósomnál töltöttük, lányok jól szétszedték a lakást, mert kimenni nem nagyon lehetett. Hazafelé beugrottunk még ragasztóért, mert két nap alatt elkentek egy stiftet. Itthon szépen eljátszottak a szombaton szedett gesztenyékkel, gyurmáztak, Anna és Petit olvastak. Mivel nem aludtak délután, korán fürödtünk, mert holnap kelni kell az ovi miatt.
Panna Attilánál sírt, amíg a lányokat fürdettem. Nem tudott már vele mit kezdeni szegény, és behozta a fürdőbe. A lányoknak éppen a haját mostam és szarvacskákat készítettünk a habos hajukból. Ez annyira tetszett a Mininek, hogy hangosan elkezdett kacagni. Nevetgélt már máskor is, ha csikiztük a hasát vagy a tokáját, de ez volt az első igazi kacaj, amit magától produkált, valami vicces helyzetre. Olyan igazi csilingelő babanevetés, amitől a tündérek születnek.
Szombaton Pannus megtalálta a hüvelykujját. Eddig is szopta a mutató v. a középső ujjacskáját, de megtanulta elkülöníteni a hüvelyket a többitől és be is tudja kapni ügyesen.
2010.szeptember 25.
Délelőtt a Lecsófesztiválon jártunk, jó nagyot sétáltunk, a csajok a lábukon, Panna meg a hátamon. Még nem voltak sokan, lehetett közlekedni rendesen, bár jó, hogy nem babakocsit toltunk. Pannus nagyon élvezi a mei-tai-t, szépen elnézelődik, ha elfárad, ráborul a hátamra és alszik. Olyan kis nyugodt gyerek egyébként, ébredéskor sem sír, csak magyaráz, jelzi, hogy ébren van, és igazán jöhetne érte valaki. Este hattól van nyafkázás, ekkor már csak kézben szeret lenni, sőt az sem baj, ha a cici a szájában van ;-)
Ebéd után mindhárom gyerekünk elaludt, egyszerre, ez is ritka mifelénk. Délután még visszamentünk volna lecsót kóstolni, de közben bejelentkeztek Brigiék, így inkább maradtunk, lányok ezt választották. Itt voltak Tesóék is, benéztek egy kicsit. Brigiék megköszöntötték a lányokat, köszönjük szépen a sok ajándékot. Gyerekek inkább egymás mellett játszottak megint, mint egymással. Esztiék visszahozták a lányok játékhídját, most megkapta Panni, egész jól eljátszik vele.
Fényképezni egész nap elfelejtettem…
2010.szeptember 30.
Megint úgy kellett felkelteni a lányokat, mikor mentem értünk, így horror utunk volt hazafelé. Dorkával semmi gond, de Lilinek ilyenkor semmi sem jó. Egy és negyed óra alatt tettük meg az utat, amit én Pannástól 20 perc alatt viszonylag kényelmesen lesétálok. Komolyan azt hittem, sosem érünk már haza, már nem is csodálkozom rajta, hogy hullik a hajam. Lassan az összes. Aztán egyik pillanatról a másikra átkapcsol benne valami és mintha mi sem történt volna, teljesen normális, kezelhető, aranyos. Előtte, hagyjam békén, ne nyúljak hozzá, büdös anya vagyok, nem szeret. A következő pillanatban meg virágot szed nekem. Anya ezt neked szedtem és úúúgy tud hozzá nézni, hogy elolvadok. Úgy csavar az ujjai köré, ahogy nem szégyell. Keményebbnek kellene lennem, de úgy sajnálom, amikor látom, hogy nem is igazán tudja, hogy miért hisztizik, látom rajta, hogy neki sem jó, ő is szenved. És ilyekor nagyon utálom magam, ha elszakad a cérna és kiabálok vele. Neki sem jó és nekem sem. Nem segít rajtunk. Utálom, ha kézen fogom, és magam után húzom, de vannak még rajta kívül ketten velem és az út forgalmas végig és félek, ha elengedem, elrohan. Nem akarom, hogy baja essen! Olyan jó lenne, egyszer úgy hazajönni, hogy kitartson az az öröm, amivel elém szalad, amikor meglát.
