2010. November hó
2010. november 19.

Pankával ismét a rendelőben jártunk, keddig kaptunk haladékot meggyógyulni, mert még mindig sípol a tüdeje. Maradnak a gyógyszerek, azt mondta a doktornő, hogy adjunk nekik még egy kis időt hatni, mert már minden gyógyszert megkapott Panna, amit egy ilyen picinek adni lehet. Rákérdeztem a fogszabályozásra is, szerinte butaság, ne menjünk el. Írattam tejpépet és sinlacot, hogy az uzsonnára való gyümölcsöt kicsit felturbózzam, mert leállt a hízása a kisasszonynak és most ez a sok buta gyógyszer sem tesz jót a pocakjának/étvágyának. Kétszer kap az anyatej mellé mást is, ebédre főzeléket és hat körül gyümölcsöt. Általában 80-120 ml között eszik, és utána még szopik is. Ma spenótot kóstolt, ízlett neki.
2010.november 2.

Reggel háromnegyed hétkor az összes gyerekem ébren volt. Kilenckor már úton voltunk a boltba, jól megjárattam őket, hazafelé csatlakoztunk a buszon a felénk tartó Anyósomhoz, aki volt olyan rendes, hogy biztosította számunkra az ebédet, hogy én nyugodtan tudjak csajozni. Egy körül ki is dőlt mindhárom Manci, így neki tudtam esni a halasztást nem tűrő házimunkáknak, aztán ébredés után teljes erővel a lányokra koncentrálhattam megint. Babakocsival mentünk délelőtt, mindenki tolta a sajátját, a Spar-ban jól megmosolyogtak bennünket az emberek.
Panyóca eszeveszetten kúszik. Hátrafelé. Próbálkozik a négykézlábra állással is. Egyelőre kevés sikerrel. Viszont hatalmas elszántsággal.
Lili, ha lehetne, egész nap mesét nézne, komoly meccseink vannak, mennyiségi kérdésekben. Ma is fél órámba telt, mire ki tudtam zavarni a levegőre, mert ő nem öltözik, ő inkább Dorát néz, vagy Diegot. Nem tiltom teljesen a mesenézést, de nem akarom, hogy ez határozza meg a napját. Egész sok angol szót megtanultak már belőle. Ilyenkor is látszik, hogy mennyire más a két nagylányom. Lili, ha mesét néz, se lát se hall. Totál egycsatornás. Dodó közben jön-megy, rendezkedik, játszik, mégis mindig tudja, miről van szó.
2010. november 1.

Tegnapi Halloween party nem túl sok résztvevővel, de annál nagyobb hanggal és jókedvvel. A szellemeket biztosan elüldöztük, gyújtottunk töklámpást, faragás után a magokat megsütöttük a sütőben. Sütöttem boszorkány ujjakat, a gyerekek kaptak papírtölcsérben édességet.
Égi szeretteimhez
Ti,
akik
csillagok
útján jártok,
szerető szívvel
emlékezem rátok.
Életemből felidéztek
Sok emléket: meseszépet.
Amikor én gyertyát gyújtok,
gondolatban velem vagytok.
Gyertya lángja égig emel,
körbefon, és
fénnyel
ölel.


Ezen csodás őszi napon, sok
száz gyertya fénye ragyog.
Fényessége kedves nekem:
melegíti szívem-lelkem.
Megvilágít földet-eget,
megbékíti az embereket.
Szeretet gyúl a szívekben,
hit és remény a lelkekben.
Lángja áldást hoz a Földre,
imánk hangja száll az égbe.
Koós Anna
(November elsejére)
Ma délelőtt csak voltunk, délután Attila szerelt a garázsban, mi összesöpörtük a leveleket,
KisPanni szunyált egy jót a friss levegőn, aztán meg nézelődött egy darabig.
Lányok tologatták egymást az ezer éve kinőtt bébitaxin, imádom, amikor ilyen nagy egyetértésben tudnak dolgozni.
Elmondhatom, hogy most már tényleg egymással játszanak és nem egymás mellett. Remekül szórakoznak közben. Néha már felvonulnak a saját szobájukba és az ajtót is becsukják.
2010. november 6.

Panna megkóstolta a cékla-krumpli párosítást, nagyon ízlett neki. Etetés kész kabaré nálunk. Panna a hordozóban, én ülök előtte. Dorka térdel a combizmomban, kapaszkodik a kanalat tartó kezemben/vállamban. ANYA, MIT ESZIK A PANNI? Céklát. MINDET MEGESZI? Nem tudom. HA NEM ESZI MEG, MEGEHETJÜK? Ha nem eszi meg, akkor igen. ANYA, SZERINTEM MÁR NEM KÉR TÖBBET!!! Kicsi eközben nem zavartatja magát, betolja az előirányzott mennyiség dupláját, majd még szopik is. Persze hamar kiderül, hogy Dorci nem szereti a céklapépet.
Reggel Lili 38,5-el kelt és a lázcsillapítás mellett is masszívan 38 felett marad a hője egész nap. Naná, hogy mára van jegyünk Halász Judit koncertre. Megbeszéljük, hogy Dorkát azért elviszi Anyu. Ettől kezdve öt percenként kérdezgeti, hogy mikor lesz két óra. Egyszer csak: ANYA MIKOR INDULUNK A MAMIVAL KONCENTRÁLNI? Végül az utolsó szám előtt elaludt Anyu ölében ;-), látszik, hogy ő sem száz százalékos.
Délelőtt a Lili mesét nézett, majd amikor kicsit jobban lett, építettünk egy jó kis emeletes házikót.
Panyó tegnap óta átfordul hátról hasra is, és irtózatos tempóban kúszik hátrafelé és körbe. Próbálkozik négykézlábra állni is. Gyakorlatilag mindenhová eljut, ahová szeretne.
Lilinek estére 39 fokos láza lett, kénytelenek voltunk adni neki egy kúpot, mert a nurofen nem vitte le. Így is 38 felett volt a hője, mikor aludni ment. Dorkának is hőemelkedése lett estére. Csak Panni ne kapja el!
2010. november 5.

Kilenckor volt jelenésünk a kardiológián. Lili nagyon csúnyán köhögött már, folyott az orra, nem érezte jól magát. Dorka nagyon ügyesen viselkedett az EKG készítés alatt, majd ügyesen odafeküdt az UH-os asztalra is. A korábbi szívzörej a belógó izomrost miatt megvan, ez maradni is fog, de nem igényel beavatkozást, néha majd rá kell nézni. Panni is okosan tűrte a macerát, neki is megvan a családi zörej, de más gond nincsen. Lili viszont megtagadta az együttműködést, ezért a doktornő azt mondta, hogy nem nézi meg, mert ha le kell fogni, akkor úgysem kap korrekt képet a szíve állapotáról, majd egyszer csak visszamegyünk. Már nem is kaptunk kontrollra időpontot, majd gyerek orvosi egyeztetés alapján megyünk valamikor. Nagyokat letettük Anyósomnál, mi meg elmentünk gyógyszertárba, vásárolni, turiba, Attila munkaügyet is intézett közben. Délutánra Lili belázasodott, kapott lázcsillapítót elkezdtem a calciumot is adagolni a prospan mellé. Gégegyulladás. Már tegnap is sejtettem, de a Molnár doktornő a kardiológián megerősítette a gyanúmat. Dorka is megkezdte az orrfolyást, így jövő héten sem lesz nekik ovi.
2010. november 4.

Három gyerekkel nem olyan egyszerű sétálni. Bár Panyó többnyire rögtön bealszik rajtam v. a babakocsiban, szóval vele nincs sok gond. Végül is a lányokkal sem, mert egyre jobban szót fogadnak, csak nincs mindig egyetértés köztük/köztünk. Kezdődik azzal, hogy mire eljutunk az indulásig én már totál leizzadok, mert öltözködés helyett a nagyok jönnek-mennek, játszanak, pakolnak. Mire mindenkit összeszedek, felöltöztetek, addigra el is fáradtam. Általában ekkor még eszébe jut valamelyik nagynak, hogy sürgősen kakilnia kell, pedig mielőtt elkezdtünk öltözni rutinosan bilire/vécére zavartam őket. Végre kint vagyunk, előszedem a garázsból a babakocsikat, ekkor még valakinek tutira eszébe jut, hogy ő nem is ezt a babát/állatot/akármit szeretné megsétáltatni. Lassan kiérünk a kapuig - kb. 30-40 perc átlagosan - következő vitatéma, hogy merre induljunk el. Általában ketten háromfelé szeretnének menni, újabb öt perc, mire közös nevezőre hozom őket. Rájöttem, hogy egyszerűbb, ha kijelölök valami feladatot, célt, ahová el kell jutni. Ma például a Rebényibe mentünk Apának sütiért. Végre elindulunk.
Az első érdekesebb bokorig,
fáig, katicabogárig,
ahol ismét eltöltünk 3-5-10 percet nézelődéssel. Érdeklődésre tarthatnak még számot a félig széttaposott meztelen csigák,építkezések,
csatornafedelek.
Ez utóbbiból igazán finom csemege lenne kinyalogatni az összegyűlt esővizet is, ha gonosz anyjuk hagyná. Az út kb. háromnegyedénél rám hagyományozzák a babakocsikat és kézben viszik tovább a babákat, egészen addig, amíg remek botokat nem találnak,
mert onnantól a babákat is megnyerem.
Na ezért jobb babakocsival útnak indulni, mint hordozóval. Úgy két-két és fél óra alatt haza is érünk. A Rebényi tőlünk kb. nyolc percnyire van ;-). Közben végig kérdeznek, beszélnek, énekelnek.Határozottan édesek! Ezeket a helyes sapikat Anyuék hozták Bükfürdőről kedden. Van hozzá sál is, de Lili nem hajlandó felvenni, és akkor természetesen Dorkának sem kell már.

szólj hozzá: Séta
találkoztunk még az évszakot illetően kissé összezavarodott ibolyákkal.
Útközben Panni végig aludt,
Itthon aztán nekiláttunk még ebéd előtt sárkányt készíteni, az ötletet Dominóéknál láttam.
A csajok ebédje előtt Panyóka még kapott egy kis répát. Legnagyobb megelégedésére.
Délutáni alvás ma érdeklődés hiányában elmaradt, de legalább így időben odaértünk a délutáni rendelésre. Lilinek picit piros a torka, de a tüdejét átlégzi. Kapott köptetőt a köhögés miatt, reméljük, ennyivel megússzuk. Panni kapott másik fajta szemcseppet, de ha ez sem használ, akkor a következő állomás a szemészet lesz. Nem bánnám, ha nem jutnánk el addig.
Doki után megrendeltük a szőnyeget a nappaliba és a gyerekszobába. Diegoban szabatok, szegetek padlószőnyegből. Szerdára elvileg meg is lesz. És mit lehet kapni a Diegoban. Dora-s gyerekszőnyeget.  Szerencsére a kisasszony, csak nagy örömmel megmutatta, nem akarta hazahozni. Hazaérkezés után befejeztük még a sárkányokat.
2010. november 3.

Délelőtt megint nagyot sétáltunk, szép idő volt, lányok bőszen tolják a babakocsit. Egy darabig. Aztán anya átmegy málhásba. Egész jó étvággyal esznek is az ilyen nagy séták után. Ez főleg Lilin vehető észre, mert Dodó amúgy is jól eszik. Alvás után Lili csúnya köhögéssel ébredt, úgy néz ki mégsem ússzuk meg a Lillán kitört kórságot.
Délután sokat olvastunk, nagybevásároltunk. Dora függő Lili kinézett egy Dora-s gyerekfogkefét magának, sima manuális. 1562 ft. Kihagytuk. Szerencsére, nem volt nagy duzzogás. Amúgy is olyan erővel sikál a kisasszony, hogy három nap után úgy néz ki a fogkefe, mintha három hónapja használná.
A Tesco-s reklámújságban kiszúrta a Dora babát is, de úgy gondolom, hogy annyi pénzből már vehetünk valami értelmesebbet is. Főleg, hogy egyet nem lehet belőle venni, mert akkor tuti vita lesz.
Ma este hely és kihasználtság hiánya miatt megváltunk a Huple-tól, de tudjuk, hogy jó helyre került és remélem, hogy sikeresen fogják használni az ikrek.
2010. november 13.

Félelmeim alaptalannak bizonyultak, mert Panni tegnap kilenctől negyed hatig aludt, akkor evett és kilencig visszaaludt még. Lányok pisszenés nélkül aludták át az éjszakát, nekem ez nagyon kellett most, mert már alig álltam a lábamon az elmúlt napok 24 órázása miatt. Igaz párszor felijedtem, és hallgattam Panna légzését, de egyenletes volt és rögtön vissza is tudtam aludni. Attila elment Hévízre, focibajnokságra, így ma egész nap négyesben leszünk.
Reggel Panni így aludt, mostanában folyton kitakarózik, elmászik.
Tízkor sétálni indultunk, mivel Panna későn kelt, elővettem az Ilditől kapott sport babakocsit, mert abból jobban kilát, gondoltam úgysem alszik. Nem lehet teljesen vízszintesig dönteni, de az most a visszacsorgó váladék miatt amúgy sem gond. Hát tíz percet nézelődött a kisasszony, aztán elájult, egészen fél egyig aludt. Majdnem egy volt, mire hazaértünk, jó sokat mentek az aprólábúak.
Ebéd után Anyuék elvitték őket a Plázába, ahol Anyu csoportja megnyerte a Süsü rajzpályázatot. Mentek díjat átvenni. Ezután már nem is láttam őket estig, mert Dorka a kocsiban elaludt, Lilit meg a hintában altatta el Anyu, utána meg bementek játszani. Egyszerűen nem értem miért van, hogy alig élnek, fáradtak, de ha az ágyban akarom őket altatni, akkor csak azért se.
Panni nagyon sokat aludt nap közben is, délután kicsit játszottunk, forgolódott, evett és elszunyókált. Szegénykém, annyira húz a háta, sípol kilégzésnél, olyan rossz nézni, hogy szenved. Illetve nem szenved, mert közben meg édes, mosolygós, jó kedvű, ha éppen ébren van.
2010. november 12.

Délelőtt Ildiékkel sétáltunk egy jót, nagyon szép idő volt. Lilla is hozta a babakocsiját, így hárman ralliztak. Igaz, így együtt kicsit megőrjítik egymást, de legalább megvolt a mai testmozgás. Enyémek persze nem aludtak ebéd után. Elővettük a fakopáncsos egyensúly játékot, most nőttek bele és előkerült a memóriakártya is, de még mindig csak párosítunk vele. Kimentek kicsit Anyuval hintázni, de most nem aludtak el, még bent is játszottak, vacsira jöttek csak haza. Nagyon fáradtak voltak, Lili végighisztizte az egész estét. Mielőtt hazahozta őket, Anyu meg is etette a csajokat. Aztán Dorka látta, hogy mi is enni készülünk:  ANYA, ÉN IS KÉREK VACSORÁT, A MAMI CSAK REGGELIT ADOTT!
Panni egész délután nagyon nem jól volt, iszonyat módon húzott a háta és sípolva lélegzett. Jó sokat inhaláltam vele, sóoldattal, nagyon féltem az éjszakától. Láttam magunkat az ügyeleten kruppos rohamma
2010. november 11.

Panni fél tizenkettőkor sírva kelt, nagyon lázas volt, szegény percekig csak zokogott a karomban. Kapott kúpot és jó sokáig ringattam a hintaszékben. Egy fél óra után elaludt rajtam, de még jó ideig nem mertem letenni az ágyba. Negyed hatkor evett, aztán kilencig aludt még és vidáman, láztalanul ébredt. Mielőtt kimentünk a levegőre, bekevertem egy adag kelt tésztát a Márton napi sütihez és előkészítettem az alapanyagokat a lámpáshoz.
Ez tetszett igazán, de nem volt elég pauszpapírom hozzá. <http://waldorfpecs.atw.hu/lampas.htm> Jövőre majd készülök előre. Így végül ezt készítettük el: <http://www.evamagazin.hu/otthon/8745_hulladekbol_marton_napi_lampas.html>
Délután a doktornőnek is vittünk egy kis Márton napi kalácsot. Dorka adta át. Igaz elég szégyenlősen, csak a kezébe nyomta a csomagot, pedig az autóban még nagy szája volt, hogy mit fog mondani. Kértem, hogy mondjon is valamit, erre közölte, hogy KALÁCS. Nagyoknak már nem kell csak az orrcsepp, Panni viszont ahogy gondoltam, kapott antibiotikumot. Elmentünk utána még a postára, ugyanis megjöttek a Dora babáink. Volt nagy öröm este, azt sem engedték, hogy kimossam őket.
A mécseshez, levágtam a tejes, ill. narancsleves doboz tetejét, csajoknak vágtam fel Csingilinges csomagolópapírt és teljesen egyedül ragasztgatták tele a dobozukat.
Apu tett a lámpásokba műanyag mécsest, ez sokkal biztonságosabbá tette a lámpásainkat, így egész éjjel világított a lányok szobájába.
Panni dobozol:
Panni nem szereti a sütőtököt, sem a bolti üvegeset, sem az általam kreált házit. Viszont a lányok begyűrték mindkettőt, így nem veszett kárba.
2010. november 10.
Jó sokat játszottunk tegnap, vonatoztunk, készítettem egy nagyon sárga só-liszt gyurmát, boltosat játszottunk a pénztárgéppel.
Kreatív gyerek vonatot szerel tollbetéttel, miközben a kincsesláda tetejében hintáztatja magát:
Járt itt a védőnő, megnézte miket csinál már Panni, aki kivételesen nem aludta át a látogatást. Így a hat hónapos státuszlapot végre az alapján tölthette ki a védőnő, amiket látott is.

Tegnap délután már Pannit vittük a doktornőhöz, estére be is lázasodott, szegénykém olyan rekedt, sírni sem tud, csak nyöszörög. Ma hajnali négykor halálra ijesztett, mert beriasztott a légzésfigyelő. Mire berohantam, már rendes légzést jelzett a gép is, és persze kiderült, hogy nincsen semmi baj, csak befeküdt a két érzékelő párna közé, az ágy legszélére. Lányok már jobban vannak, rosszak, mint hét ördög, főleg a Lili. Ma délelőtt, amíg a másik kettőt öltöztettem - kimentünk egy kicsit, mert Panninak nem volt láza, lányok meg egyre nehezebben tűrik a bezártságot - addig beledugta mindkettőjük fogkeféjét a mosdókagyló lefolyójába. Attilának szét kellett szedni a szifont. Délben a levesét borította ki, mert bohóckodott az asztalnál. Persze aludni nem akartak. Így történhetett, hogy a Maminak kb. két perc alatt sikerült a hintában altatás, már második nap.
Közben megérkezett az új játszószőnyeg (ill. szőnyegek, mert van a lányok szobájában és a nappaliban is egy), Panni birtokba is vette, aztán miután hazaértek a lányok Anyuéktól, jól kitúrták és vad autózásba kezdtek rajta. Gondoltam én, hogy tetszeni fog nekik.
Szegény Pannus, ma semmi szilárdat nem vett magához, gondolom fájt a torka is, mert csak a cici kellett. Holnap délután megyünk vissza az orvoshoz, van egy olyan érzésem, hogy ő sem ússza meg az antibiotikumot.
2010.november 8.

Mivel Lili vasárnap is egész nap lázas volt és ma reggel is 37,8-al kelt, így a doktornőhöz indultunk reggeli után. Kaptak a csajok antibiotikumot, gondoltam, hogy nem fogjuk már megúszni. Írattam sóoldatot és calciumot is, mert kifogytunk. Jó sok beteg gyerek volt a rendelőben, állítólag az oviban sincsenek túl sokan. Lili megint egész nap lázas volt, estére 38,2, régen volt ilyen makacs láza, remélem az antibigyó rendbe teszi most már. Napok óta fényevő a gyerek, már a reggeli kakaó sem csúszik le. Délután nem aludtak el, ennek megfelelően az esti órák erősen igénybe vették a szervezetemet, főleg, hogy éjszaka kétóránként szoptattam Pannit. Növekedési ugrás vagy mifene…
Fent voltam Anyuéknál a padláson, elő akartam szedni a 74-es ruhákat Pannusnak, mert lassan kicsi lesz a 68-as méret. Igen ám, de a lányok ebben a méretben nyári ruhákat hordtak, így van egy halom napozó, ujjatlan body és kisruha. Ezekhez meg kissé hűvös van.
2010. november 7.

Mikor megtudtam, hogy érkezik hozzánk, sokáig féltem, hogy hogyan fog beleférni az életünkbe egy MÁSIK gyerek, annyira össze voltam nőve a csajokkal, hogy kicsit tartottam tőle, hogy befér-e közénk még valaki. Aztán mikor először a karomba fogtam, egyszerűen el sem tudtam képzelni, hogy volt olyan, hogy nem volt velünk.
Fél éves! Hihetetlen! Most született, de tényleg. Alig volt hosszabb, mint az alkarom, amikor először a kezembe adták, most meg hatalmas nagylány már. Nem lehet levenni róla egy pillanatra sem a szemünket, mert akkor az asztal v. a ruhaszárító alól kell elővadászni. Pillanatok alatt meglép, pedig még csak hátrafelé vagy körbe kúszik, de mindkét irányba forog, így kommandózva bárhol ott van. Egy mosolygombóc, mindig vidám, imádja a Csajokat. Ha az Apja a saját tenyerébe ütögeti az övét, hangosan kacag. Egyre többször tolja magát fel négykézláb állásba, de többnyire még borulás a vége. A játékos dobozából önállóan kipakol, maga köré szórja a dolgait, aztán elégedetten játszik a kiszemelt darabbal a kupi közepén. Ügyesen eszik kanállal, bár nehezen érti meg, hogy önállóan még nem megy, egy darabig küzd a kanálért, de aztán belátja, hogy több jut a szájába, ha hagyja, hogy én etessem. A cumit és a cumisüveget továbbra sem fogadja el, öklendezik, ha próbálom a szájába csempészni. Sokáig lefoglalja magát egyedül, most kapott rá a cetlizés ízére, minden játékán megkeresi és piszkálja, kóstolgatja, úgy néz rá, mintha valami ritka kincs lenne.
2010. november 16.

Reggel leadtuk a lányokat, főznöm nem kellett, mert Anyósom hozott ebédet, így Pannival játszottunk sokat, aztán miután elaludt, megpróbáltam behozni a lemaradásomat karácsonyi ajándék készítés terén.
Megérkezett a Fakopáncstól az adventi apróságos doboz,
Panni ellenőrizte a minőséget
Akad benne hűtőmágnes, ceruzavég, yoyo, fogas, nyomda, lyukasztó. Nagyon tetszik még az az ötlet, hogy lego-t, vagy puzzle, esetleg egy készlet vasúti sínt elosztunk 24-felé és karácsonyra lesz meg az összes rész a játékhoz. Úgy gondolom jövőre talán már a lányok is elég nagyok lesznek egy ilyen akcióhoz.

Persze a saját játékai már nem érdekesek, a lányokét szeretné.
Panna talán kicsit jobban van, már nem húz annyira a háta, ma jobban is evett már. Egész sokat áll már négykézláb, de folyton morog, mert nem tud előre haladni. Lányokkal ma elég lassan haladtunk hazafelé, azt hittem, sosem érünk haza, végül negyed ötre sikerült. Három napja könyörögtem a Lilinek, hogy mossuk ki a cicáját, mert féltem, hogy már kitiltják a csoportból járványveszély miatt. Végül ma délután nagy nehezen beletette a mosógépbe, előtte elköszönt tőle, jól megpuszilgatta és most ott ül a gép előtt és látványosan örül, ha a ruhák között előbukkan a macsek.
2010. november 15.

Reggel két hét kihagyás után újra oviba készültünk. Egész jó ütemben készültünk, bár tudom, hogy hét vége felé már nem így lesz, ahogy egyre jobban fáradnak a lányok, úgy lesz egyre rosszabb a reggeli részidőnk. Lili kicsit sírt, amikor eljöttem, de bent már el is hallgatott. Úgy láttam, a gyerekek örültek nekik. Szerdán jön hozzájuk a fogorvos, kíváncsi vagyok, Lili hajlandó lesz-e megmutatni a fogait. Én a nemre tippelek.
Mivel nem hagytak nyugodni a Pannus háta/mellkasa felől időnként hallatszó ilyen-olyan zörejek, ezért a gyerekorvosnál töltöttük a délelőttünk jó részét, mint sokan mások. Sajnos jól sejtettem, a tüdeje sípol a kisasszonynak. Kaptunk az antibiotikum mellé inhalálós gyógyszert is. Szerdán kontrol. Kezd tele lenni a puttonyom!
Nagyokkal minden rendben volt egész nap, jót sétáltunk hazafelé, szépen sütött a nap. Délután segítettek sütit sütni, olvastunk, vonatoztunk, Apjukkal bohóckodtak.
2010.november 14.

Ha az ember két hétig 0-24-ben beteg gyerekeket gondoz, akkor előfordulhat, hogy a második hét végére a lakás tatarozás takarítás után kiált. Attila reggeli után felajánlotta, hogy amíg a gyerekekkel sétálok, addig kitakarít. Igen ám, de Dorka Apával szeretett volna sétálni, így történt, hogy Attila ma életében először egyedül sétált a három lányával. Sokat nem mentek, mert alig egy óra múlva már itt is voltak, de a legszükségesebb tennivalókkal legalább végeztem.
Anyuéknál ebédeltünk, itt voltak Tesóék is. Sophia hatalmasat nőtt, már megy, iszonyat édesen magyaráz. Csajok teljesen beindultak, produkálták magukat neki. Panna elájult az Apja vállán, így letettük aludni. Apu nagyon finomat főzött, mondjuk a csajok a levesen kívül csak egy kis fagyit pusztítottak.
Délután AnnaPetit olvasgattunk családilag. Készülődtünk a hétfői ovira.
Panyóci egyre többet nyomja fel magát négykézláb állásba, már hintázik is előre-hátra, de még hamar elfárad. Nagyon merev szentem, mert még mindig nem tudja önállóan megfogni a tappancsait. Ha a kezébe adom, akkor egy darabig szorongatja, örül neki, főleg, ha cipő is van rajta.
Lányok újabban elkezdtek félni dolgoktól. Nálunk lakik a FUKIBOHÓC. Ne kérdezzétek honnan jött, mert fogalmunk sincs, de ott van a sötét szobában, nem lehet miatta bemenni a fürdőszobába szülői kíséret nélkül fogat mosni és időnként egymást ijesztgetik vele. Kérdeztük, hogy néz ki a fuki bohóc, de nem kaptunk kielégítő választ, néha sárga, néha zöld.

Lámpaernyőnek álcázott Panni lefekvés előtt:
Ati szerint úgy néz ki ebben a sapiban, mint Ivy a Csengetett, Mylord?-ból ;-)

Felsorolás Dorka módra: ÉN, A LILI, ÉS A DORKA!
Csajok nagy boldogságára vittem nekik gumicsizmát, mikor mentünk értük és hazafelé minden pocsolyába beleugrálhattak. Itthon még indulás előtt felállítottam a síneket, mert Lili kérte reggel. Dorka bement Anyuhoz, így csak Lilivel és Panyóval vonatoztunk. Pannának nagyon tetszett.
A mozdony elemes, Panna minden körben le akarta nyúlni, egyszer kétszer sikerült is neki.
2010. november 18.

Miután elolvastam a kúp mellékhatásait, nem mondom, hogy nyugodtan adtam be Pannának, azt meg pláne nem állítom, hogy nyugodtan aludtam, de nem volt semmi gond. Fél öt után kelt enni, addig szépen aludt, remélem gyógyult is közben.
Délelőtt juhtúrós pogácsát sütöttünk a lányokkal,
délután pedig nekiálltunk a mézes tésztának. Készültek adventi koszorúk. Lányok is nyújtottak, szaggattak. Dorka ette a tésztát már nyersen is. Megsütöttem mindkettőjüknek, amit készítettek egy-egy kis tepsivel. Nagyon büszkék voltak magukra.
Miközben Pannit szoptattam, arról beszélgettünk a csajokkal, hogy mi lesz majd, ha ők is anyukák lesznek. Kérdeztem, hogy kislányt vagy kisfiút szeretnének. Lili lányos anyuka szeretne lenni, Dorka viszont fiúra vágyik. Kérdeztem tőle, hogy és mi lesz a neve, mire ő EBÉD. Végül is, amilyen hülye neveket engednek mostanában anyakönyvezni…
Olvastunk, játszottunk sokat, Dorka mászni tanította Pannit, aki egyre biztosabban áll négykézláb.
Elindulni még nem tud, de már nem sok hiányzik, hogy rájöjjön a technikára.
2010. november 17.

A vacak nap krónikája
Kezdődött azzal, hogy éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy Lili kiabál, hogy bepisilt. És igazat is mondott. Most vagy Ő aludt nagyon mélyen és becsorgott mire felébredt, vagy szégyenszemre én aludtam át az ANYA PISILNI KELL részt. Ruha és ágyneműcsere. Erre már felébredt Dorka is, aki le akart menni. Nagy nehezen lebeszéltem, és mindenki aludt tovább. Én egészen négy óráig, amikor Panni kelt enni. Csajok oviba, Pannival orvoshoz. Még mindig mindkét tüdőfél diffúzan sípol. Az eddigiek mellé rectodelt kúp éjszakára, pénteken délelőtt vissza az orvoshoz. Kimászhatna már ebből szegény kislány, lassan több lesz a pocakjában az antibiotikum, mint a kaja. Délután mikor mentem a lányokért, odajött az Erika néni és megkért, hogy holnap, ha tudom, tartsam itthon a lányokat, mert kiállításra mennek, és nem akarják a buszon húzkodni a kicsiket. Most mit lehet erre mondani? Persze nem viszem, de kezd elegem lenni az óvodából. Félreértések elkerülése végett, nem azzal van bajom, hogy itthon lesznek, mert jól elleszünk, elkészítjük az adventi koszorúnkat, ha jó idő lesz levegőzünk. Az a bajom, hogy kihagyják őket valamiből. Azért mert kicsik. Akkor mi a fenének csinálnak vegyes csoportokat?!?! Ezenkívül úgy gondolom, hogy ha egy gyereket felvesznek az óvodába, akkor oda tartozik, nem csak akkor, ha lombot kell söpörni délután, nem csak amikor az alapítványnak bekérik a pénzt, hanem akkor is, amikor kirándulni megy a csoportja. Milyen lesz már nekik, hogy pénteken majd minden gyerek a kiállításról beszél, ahová ők nem mehettek…
És ha ez még nem elég mára, ma volt a fogorvos az oviban, és Dorkának fogszabályozó szakrendelésre kell mennie. Hurrá!
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy most kúpot kaptunk, mert ha Panna meglátja a gyógyszeres fecskendőt, azonnal szájzárat kap. Az a jó, hogy jól viseli, jó a kedve. Az is jó, hogy nem Lilinek kell menni fogászatra, mert akkor nagy bajban lennénk, Dorka legalább élvezni fogja a figyelmet. És mivel holnap nem lesz ovi, lesz a héten egy plusz nap, amit együtt tölthetünk. Szóval az a pohár mégiscsak félig tele van.

Panyó fürdik. A habot Ő csinálta, annyira jár keze-lába a vízben.
A kiskád már nem sokáig lesz elég.
Orvoshoz járós szett:
2010. november 24.

Reggel kicsit lassan ment a készülődés, Ildiéknek megint ránk kellett várni. Ráadásul azon is megy a harc, hogy ki ül középen az autóban. Az oviban aztán már zökkenőmentes volt a készülődés. Panyó nem sokat aludt délelőtt, jókat játszottunk, kacag nagyokat, ha csikizem, már élvezi a kukucskálós játékot is. Délután szépen sütött a nap, mikor mentünk a lányok elé, beugrottunk kifliért, Attilának vettem egy doboz vaníliás karikát, mert délben reklamált, hogy nincs édesség. Persze a csajok rögtön kiszúrták a kocsi aljában. Lili mondta, hogy ő majd viszi és odaadja Apának. Cipelte egy darabig, majd közölte, hogy ő szereti a vaníliás karikát. Mondtam neki, hogy Apa majd biztosan ad belőle, ha kibontotta. Mire Ő: NEM HISZEM, MEGESZI AZ EGÉSZET!
Ildiéknek jó utat, és sok havat kívánunk!
2010. november 23.

Délelőtt nem esett, így Pannival megcéloztuk a várost pelenka beszerzés céljából. Jó órát aludt a kisasszony a kocsiban, aztán itthon bevágott 180 ml párolt almás krumplit és még cicit is kért utána. Éljen a friss levegő!
Reggel elvittük az oviba a kis mézes adventi koszorút, amit a lányokkal készítettünk a csoportnak, nagy sikere volt.
Lili nem akart aludni az oviban, a szemét sem volt hajlandó becsukni, aztán végül kettő előtt öt perccel megadta magát. Ezzel csak az a gond, hogy negyed háromkor már keltik is őket. Látszott is rajta, mert elég nyűgös volt hazafelé. Anyu jött elénk a kutyákkal és félúttól együtt mentünk haza. Csajok nagyon ügyesen vezetik már a kutyákat pórázon. Nagyok be is mentek Anyuval, mert nem akartam őket is az orvoshoz húzkodni. És milyen jól tettem, mert ezren voltak a rendelőben, el is mentünk hármasban csavarogni egy kicsit, visszamentünk egy jó fél óra múlva, de még mindig majdnem tele volt a rendelő. Attila kint maradt Pannival a levegőn, ne kapjunk el megint valamit. Jóval a rendelés vége után fogytak csak el az emberek. Lényeg, hogy Panni már teljesen jól van, doktornő sem talált nála semmit, tüdejét szépen átlégzi és a torka sem piros egyáltalán.
Este egyszerre fürdött a három mini nő, igaz Panni még a nagykád mellett a kiskádban, még nem merem összeereszteni a nagyokkal. Majdnem kilenc óra volt, mire mindenki ágyba került.
2010. november 22.

A hétvége gyorsan elszaladt, sajnos úgy tűnik, vége a nyári hangulatnak és megkaptuk nagy hirtelen az őszt. Szombaton nem is nagyon jártunk kint, délelőtt Abára kísértük Attilát, délután anyukáját köszöntöttük névnapja alkalmából, vasárnap viszont megnéztük a Rádió lakótelepen az új játszóteret. <http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_74266>
A lányok a hideg ellenére is élvezték, bár igazából szerintem kicsit nagyobb gyerekekre tervezték, azért tudtak játszani ők is.
Lányok oviban, Panni most már tényleg jól van szerintem, remélem, a doktornő is megerősít holnap ebben a hitemben. Reggel csomagot kaptak a lányok az oviban, amely tagja a Gondolkodj Egészségesen! programnak. Van benne egy kis füzet is, amiben egész sok érdekes dolgot találtam, azokról a gondokról, amik mostanában foglalkoztatnak a gyerekekkel kapcsolatosan. Fel is iratkoztam a hírlevélre is.
<http://www.gondolkodjegeszsegesen.hu/hirek_esemenyek/ovis_beszelgetesek>
Panyó, aki nem tudja eldönteni, hogy mászni tanuljon meg először:
vagy felülni:
mindenesetre a nagy koncentráció közepette még a nyála is csorog:
aztán elfárad:
és elalszik:
Egyébként meg ilyen szép:
és egy tüneményes, mosolygós kislány, még akkor is, ha éjszaka két óránként keltett, hogy rám szeretne csatlakozni. Annyira édes ilyenkor, félálomban, nagy sóhajjal nyugtázza, hogy jó helyen van, és beindítja a szivattyút. Mire visszakerül az ágyba, többnyire már alszik is. Lehet, hogy az időjárás változás zavarta meg, mert nem szokott ennyire nyugtalanul aludni. Esetleg a foga jön.
Délután a szemerkélő esőben indultunk a lányokért, Panyó esővédő alatt, én az Anyutól kölcsönkapott ronda nem túl nőies szürke esőkabátban. Pont azon gondolkodtam odafelé, hogy „hová jutottam”, nem volt olyan régen, mikor minden nap csinosan mentem dolgozni, bizonyos napokon kiskosztümben és magas sarkú cipőben. Azóta a magas sarkú helyett többnyire edzőcipőt húzok, mert ebben a legkényelmesebb a csajokkal/csajok után rohangálni. És többnyire nincs elég kezem az esernyőhöz, mert hála az égnek jut bele egy-két gyerek. Persze ismerek olyanokat, akik a gyerek mellett is magas sarkúban, elegánsan járnak, de általában ők azok, akik a játszótéren félreállva telefonálnak, és biztosan nem másznak bele a homokozóba a gyerekkel, ha ő éppen ezt kéri. Ha egyáltalán járnak játszótérre.  Az oviban felöltöztettem a csajokat, majd mikor mindenki készen volt, felkaptam a saját esőkabimat is, Lili rám néz, és azt mondja: ANYA, MILYEN GYÖNYÖRŰ VAGY, EBBEN A KABÁTBAN! Ezzel az egy mondattal helyre is tette az önbecsülésemet néhány hétre és hazafelé boldogan ugráltam velük pocsolyáról pocsolyára. Nekem így kerek a világ!
Viszont a lányok kinőtték az esőcuccukat, úgyhogy azt hiszem értekeznem kell a Télapóval ez ügyben.
Hazaérve jól esett a forró kakaó és az egészségre nevelős zacsiban talált kölesgolyó.
2010. november 30.

A hónap utolsó napja. Hova rohan az idő? Most volt május…
Holnap kikerülnek az adventi naptárak, ablakot pucolok, hogy fel tudjam tenni az ablakmatricákat. Elkészült az első narancshóemberünk Bartos Erika után szabadon. Lányok imádják ezt a részt az AnnaPetiésGergőben, egymilliószor olvastuk már el. A mienk nem kartonkalapot kapott, hanem teamécses tartójából készített fejfedőt. Az orra viszont valódi répából lett faragva. Ez csak a prototípus, a többit majd együtt készítjük a csajokkal.
Hazaérkezés után elkészültek a lányok hóemberei is, a legelső darab az ovié lett.
Kicsit csálé, kicsit kancsal, de a mienk ;-) és olyan lelkesen készítgették.
Dorka már egy hete iszonyat rossz, de ma tetőzött a dolog, már azon voltam, hogy feladom minden elvemet és úgy istenesen elverem a seggét. Aztán inkább kapcsoltam karácsonyi zenét és leültem velük kirakózni, de nagyon nehéz volt visszafognom magamat. Nem fogad szót, sőt, direkt mást csinál, mint amit kérek, ha próbálok vele beszélni, rám se néz. Ha rászólok, a képembe röhög. Egyébként is egy csomó hülyeséget szedtek fel az oviban. Árulkodnak egymásra, egyfolytában azt mondják a másiknak, hogy nem játszat ezzel v. azzal. Ma valahogy úgy éreztem, hogy felesleges volt minden törődés, foglalkozás, figyelem, mert ha kiteszem az udvarra, ilyen akkor is lett volna.
2010. november 29.

Panyó tegnap talán három órát aludt éjszaka, ennek egy részét a vállaimon. Szegénynek folyott az orra, nem kapott rendesen levegőt. Nyűgös is rendesen, szerintem a foga is megindult. Komolyan jobban viselte a tüdőgyulladást, mint a náthát. Sokat nem is voltunk kint, Attila szüleinél ebédeltünk, délután itthon játszottunk, lányok fél hétkor fürödtek, mert már alig éltek, fél nyolc körül ágyba is kerültek. Panna már hétkor beájult. Mielőtt aludni ment az aprónép, meggyújtottuk az első gyertyát a koszorún és aztán a lányok fújtak. Egyszer, kétszer, sokszor. Vennünk kell még pár doboz gyufát.
Panyó a korai fekvés után kelt is aztán megint éjjel már nem is számoltam, hányszor. Orrot szívtam, ringattam, szoptattam, kicsit zombi vagyok. Reggel a csajokat busszal vittem oviban, nem volt semmi gond, nagyon ügyesek, szót fogadnak. Panna addig mamázott megint, miután hazaértem adtam neki öt bogyó chamomilla-t, ki is dőlt egy maratoni szopi után két és fél órára. Remélem nem az éjszakára készült rá. Amíg aludt, megfestettem az ablakmatricákat, készítettem a lányoknak egy decemberi naptárat a hűtőre, hogy tudják, mikor mi fog történni, ill. hogy melyik nap melyik számmal jelölt zsebből kell kihalászni az ajándékot, az adventi kalendáriumban. A héten veszek majd még kis cserepeket, amiket megfestünk még a Luca napi búzaültetésig.
Lassan fotóznunk kellene a karácsonyi lapot is, de még csak az ötletelés fázisában tartunk. Panniról készült pár próbafelvétel, hogy az augusztus végén vásárolt akciós Mikulás ruha egyáltalán jó-e még rá.
Hát, 74-es a cucc, de nem sokáig fér már bele a kisasszony.

Olyan hosszú a haja elől, hogy belelóg a szemébe, lehet, hogy le kellene vágatni.
A nagy délelőtti alvás után sokkal jobb kedvvel ébredt, szépen ebédelt is.
Hazafelé az oviból Dorka kicsit meg volt veszve, semmi nem volt jó neki. Sütöttek mézeskalács fenyőket, kérdeztem tőlük, hogy ki szaggatta. Lili szerint a gyerekek. Kérdeztem, hogy ők miért nem. Erre azt mondta, hogy BIZTOSAN AZÉRT, MERT MI KIS VAGYUNK. Szegényt úgy sajnáltam, holnap mindenképen rá fogok kérdezni, főleg azért, mert Dodó már azt mondta este Atinak, hogy nem volt kedvük.
Hazaérkezés után kirakóztunk, olvastunk, Lili nézhetett egy rész Dorát, de drasztikusan csökkenteni fogom a mesenézést, mert a betegség óta nagyon rászokott. Szeretném hétvégére korlátozni teljesen.
Az ovi miatt hét közben amúgy is olyan kevés a hasznosan együtt tölthető időnk. A faliújságra ma ki volt írva, hogy szerdán fél háromtól ötig szülői munkadélután lesz, ahol a gyerekekkel együtt fogunk karácsony témakörben kreatívkodni. Önköltség 200 ft és egy narancs. Attila szerint most jelentsem be, hogy mi nem megyünk, mert még kicsik hozzá a gyerekek. Olyan kis gonosz J, egyébként meg baromira ki van akadva az ovira, meg az óvónőkre (főleg az ujjszopás miatt, amit ők javasoltak a lányoknak), úgyhogy távol is kell tartanom az intézménytől, mert félek, csúnyán kiosztaná a népet.
2010. november 27.

„Esik a hó, az első hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is továbbvándorol”

Nekünk most megint különleges, hiszen megint van egy Csöppség, akinek tényleg az első hó, az első Karácsony…
A csajok meg már elég nagyok hozzá, hogy igazán élvezzék.
Reggeli után megépítettük a tél első hóemberét az udvaron. Nagyok lelkesen segédkeztek, de aztán fázni kezdett a kezük így bevonultunk és az ablakból néztük, hogyan olvadozik a hópasas. Először az almaszemeit vesztette el, aztán meg a répaorrát. Anyuék el akarták vinni a lányokat Siófokra, de mire indulni kellett volna, addigra elveszett a lelkesedésük. Kirakóztak, olvasgattak az apjukkal.
Délután elkezdtük a karácsonyi készülődés jegyében a takarítást, de egyébként inkább csak pihegős szombatunk volt. Takarítás közben kiszanáltunk az ezer éves szemüvegemet, már kettővel ezelőtti modell. Lányok persze kikukázták és felpróbálták. Attila meg fényképezett. Szegény Dodó olyan, mint én, abban a pillanatban, hogy szólnak neki, hogy fényképezik, mosolyogjon, tuti, hogy hülyébbnél-hülyébb képeket vág.
2010. november 26.

Reggel busszal mentünk az oviba, csajok nagyon élvezték, Pankára addig Anyósom vigyázott itthon. Nagyon örült nekem a mini, amikor hazaértem. Jót játszottunk délelőtt, kicsit nyűgös a szentem, fáj az ínye, de azért elvan, csak aludni nem nagyon akar/tud. Elővettem neki a csajok régi játéktelefonját, mert nagyon szereti a zenélős játékokat. Most már élvezi, hogy csinál valamit és arra rögtön van reakció.
A héten több kellemes meglepetés is ért, hívtak a munkahelyemről, hogy várnak bennünket a Mikulás ünnepségre, majd másnap, hogy szeretettel látnak a karácsonyi vacsorán is. Hívott a kedves Gézengúzos gyógytornászunk Anikó, hogy december 11-én a Millenárison a 20 éves születésnapját ünnepli a Gézengúz, várnak minket is.
2010. november 25.

Miért jó a hajnali fél ötös szoptatás? Mert az ember el tudja indítani a mosó és mosogatógépet, ami így reggelre pont lejár, és ha szerencsés, akkor mire felébred, a Férje már ki is teregetett ;-)
Reggel szóltak az oviban, hogy ne nagyon vetkőztessem le a lányokat, mert kirándulni indulnak kilenckor, busszal. Kicsit meglepődtem a múlt hét után, gyorsan változnak a dolgok. Most aggódom, hogy minden rendben lesz-e velük.
Pár napja gondolkodom, hogy hogyan tovább a hozzátáplálással kapcsolatban, mert amikor a lányok picik voltak, akkor pl. glutén tartalmú cuccot legkorábban kilenc hónaposan ajánlottak, most meg ez van:
<http://babafalva.hu/hozzataplalas-menete-a-dietetikus-tanacsai/>
Ha hét hónapos kor alatt mindenképpen el kell kezdeni, akkor lassan kifutunk az időből. Miközben én gondolkodom, addig Panni magához ragadta a kezdeményezést és a reggeli tányéromat.
Mondjuk egyelőre csak játszott vele, mire a szájába jutott volna, addigra a témában bizonytalan anyja megfosztotta a zsákmánytól. Viszont lebukott a beste kölke, mert kiderült, hogy előre is tud haladni, ha nagyon akar. Csak egy pohár vízért léptem el a konyháig.
Mikor mentünk a lányokért kiderült, hogy azért vitték el őket, mert elfelejtettek előző nap szólni, hogy ne menjünk. Nem volt semmi gond, bár Lilike visszafelé megbotlott és elesett, de hát ez ugye bármikor előfordulhat. Csajok élvezték, láttak kacsát, Dorka még háromkor is aludt, mikor odaértünk. Találkoztunk az Erikával a csoport előtt, aki az esküvői képeinket csinálta, az őszi szünet utáni héten volt a csoportban fotózni - mi betegek voltunk akkor - most hozta az elkészült képeket. Hazasétáltunk, kicsit összeszedtük magunkat és már indultunk is a városba Atival és az aprónéppel, megnézni a karácsonyi fényeket. Eredetileg ide indultunk: http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_76301, de már csak a visszafelé igyekvő Galiba zenekarral találkoztunk, lányok így is táncikoltak kicsit.
A város karácsonyfája előtt:
Hat után szóltam, hogy most már induljunk visszafelé, mert hideg van. Mindkét törpe egyszerre: DE ANYA, JÓL BE VAGYUNK ÖLTÖZVE!