2010. Március hó

2010. március 09.

Lilus elég rosszul ébredt, nehezen öltözött és az autóban is végig nyafogott, félúton közölte, hogy inkább menjünk haza, mert nem tetszik neki a bölcsi. Szegénykém! Kicsi sírás volt, de mire felöltöztem már abba is hagyták, hála az égnek, mert így kicsit könnyebb szívvel jövök el.
Végre sikerült megszabadulnom az elõszobában lévõ utolsó három téli üvegmatricától is - már többször nekiálltam, de ezek nagyon ragaszkodónak bizonyultak - így tényleg semmi nem állhatja útját a tavasznak.

Ma megvolt az elsõ komolyabb balesetünk. Bölcsibõl Apuhoz sétáltunk át, mert vele jöttünk haza, lányok szép rendesen vonultak, a játékboltban útközben kaptak egy-egy csomag krétát a táblához. Már indultunk volna a cégtõl hazafelé, amikor Dorka öltözködés közben bohóckodni kezdett a folyosón, egyik lábáról a másikra dülöngélt. Ott guggoltam mellette, az egyik kezére éppen ráhúztam a kabátot, amikor elesett, ráadásul hanyatt és beverte a fejét a falszegély élébe. Az volt a szerencséje, hogy fogtam a kezét és bár megtartani nem tudtam, valamennyire tompítottam az esést. Iszonyatosan kezdett sírni és ömlött a fejébõl a vér. Hazafelé a háziorvosunkhoz mentünk, ott mosták le, mert én hozzányúlni sem mertem, csak a zsepit szorítottam rá. Végül kiderült, hogy hála az égnek nagyobb volt az ijedtség, mint a baj, egy egészen kicsi seb van a fején és minimális púp. Azért este vele kell aludnom, de nem hányt, nem szédült, jó kedve volt. Együtt tettük le õket, mert különben nem alszanak el, aztán majd kilopom Dodót magamhoz. Azt hiszem lett pár õsz hajszálam…
Apu hozott a lányoknak filcet is a táblához, még jó, hogy le lehet törölni és alaposabb dörgölés után a lányokról is lejött, mert egész estig rajzoltak.

2010. március 01-05.

Ebéd után, egy óra tízkor indultunk és négy elõtt pár perccel a szálloda elõtt voltunk. Az út békésen telt, az utolsó ötven kilométeren kellett elõvennem az elõrelátóan bekészített ropit, így semmi gond nem volt az autóban. Bejelentkezés után felcuccoltunk, és a lányok már öltöztek is át fürdõruhába, hogy menjünk a medencébe. Aztán kis csalódás érte õket, ugyanis a gyerekmedence alig ötven centi mély, vagyis leér a lábuk és nem ehhez vannak szokva, nem is annyira élvezték a pancsolást. A nagymedence viszont a 27 fokos vizével, hidegnek bizonyult nekik. Lili fel is vonult Attilával a szobába, Dorka hamarabb feloldódott és jót úszkáltunk végül, alig tudtam felimádkozni, hogy vacsora elõtt átöltözzünk. Vacsora elég mozgalmasra sikerült, ugyanis a levest megették szépen nagy székbõl, de aztán nagyjából jól is laktak és nem nagyon lehetett õket a fenekükön tartani, mentek felfedezni. Mivel nem aludtak napközben, gondoltuk hamar elfáradnak és fürdetés után már alszanak is majd.

2010. március 08.

Hétvége jó gyorsan elrepült, nekem fõleg kipakolással és mosással telt.
Pénteken beszéltem a nõgyógyászommal telefonon, minek következtében kicsit megzuhantam, ugyanis átolvasta a mûtéti leírásomat és mivel valóban vágtak a méhtesten, nem engedi a hüvelyi szülést. Nagyon készültem rá, most elég nagy csalódás, ugyanakkor tudom, hogy az a lényeg, hogy ne maradjunk ott Pannával.
Lili elég nehezen kezelhetõ volt a két napban, nem tudom, hogy a nyaralás utóhatása-e. Egyre többször gondolkodom rajta, hogy vajon hol rontottam el. Pl. szombaton délelõtt, amikor a városban egyik pillanatról a másikra séta közben hiszti rohamot kapott, letépte a sapkáját és verte a fejét a betonba a sétálóutcán. Ahol a jó idõ miatt, rengetegen csodálták a produkciót. Ilyenkor fel sem lehet venni, mert csíp, rúg, harap, és nem lehet vele kommunikálni sem. Próbáltam utána is kérdezni, hogy mi volt a baj, de nem tudja v. nem akarja megmondani. Gyanítom, hogy az egyre növekvõ Pannapocaknak is szerepe van ebben. Mindenesetre sok fejtörést okoz nekünk ezzel és félünk, hogy jól kezeljük-e a helyzetet.
Ma megrendeltem Panna ágyát is, és ha végre itt lesz a jó idõ, nekiállunk az átalakításnak is, hogy legyen szobája is a kisasszonynak.
Reggel nagy sírás volt a bölcsiben, fõleg Dorka részérõl, de mikor tizenegykor telefonáltam, már minden rendben volt, szépen játszottak.
Tegnap este kicseréltük Lili fülbevalóját is, nem volt egyszerû menet. Ugyanis mikor Ati rákérdezett, hogy kicserélhetjük-e, nagy bátran rávágta, hogy igen, nem is volt semmi gond, szépen hagyta kivenni a régit, csak azután jutott eszébe, hogy mégsem szeretné a dolgot. Végül át kellett hívni Aput is, hogy segítsen lefogni, mert féltem, hogy meghúzom a fülét, ha nagyon rángatja a fejét. Annyira sajnáltam szegénykémet, de nem akartuk, hogy fele fülén benõjön a lyuk, így kénytelenek voltunk visszatenni és a szép szó sajnos nem hatott rá.
Délután jókedvûen szaladtak elém a csajok a bölcsiben, azt is megtudtam, hogy káposztát ettek kenyérkével. Az öltözés kicsit lassan ment, aztán csak elindultunk a játszótér felé, ahol Atit terveztük megvárni. Lányok majszolták a délelõtt sütött brióst, aztán hintáztunk egy nagyot. Hazaérkezés után Anna és Petit olvastunk, majd nekiálltak festeni, de közben - hála Tominak - megérkezett a régóta tervezett festõállvány az Ikeából. Így inkább krétával maszatoltak tovább a királylányok. Volt mit lemosni róluk este ;-).

Hamar kiderült, hogy nagyon naivak vagyunk. Lilike közölte, hogy fél a sötétben, nem akar ebben az ágyban aludni és haza akar menni. Mindezt üvöltve adta elõ, fél kilenctõl fél tízig ringattam, mikor is elájult a fáradtságtól az ágyamon és le tudtam tenni. Szegénykém nagyon nehezen viseli a változásokat és furcsa volt neki a szoba, meg a vendégágy, mert sötétebb egyáltalán nem volt, mint itthon. Dorka kétszer leesett az ágyról, másodszor felsírt, erre felébredt Lili és csatlakozott a koncerthez, csak õt meg sem lehetett nyugtatni, így végül fél négykor köztünk aludt el. Reggel kicsit fáradtan ébredtünk.
Reggeli szintén mozgalmasan alakul, de szerencsére mindenki jól viseli a lányokat, a vendégek aranyosnak találja õket, a személyzet pedig az egész hotelben kifogástalanul kedves és készséges. Miután összeszedjük magunkat, elindulunk Fertõrákosra, hogy megnézzük a Fertõ tavat.

Egész sokat sétálnak a lányok, végigsétálunk egy hosszú mólon, majd találunk egy játszóteret és felfedezzük.

Két hattyú kijön a partra és megeszi a maradék ropinkat.

Keresünk egy könyvesboltot és veszünk egy-egy Anna és Petit a lányoknak, hosszas alkudozás után, mert egyformát szeretnének választani, aztán meg inkább Bogyó és Babócát, persze ebbõl is egyformát. Megebédelünk és elindulunk visszafelé, ekkor már fél három van és Dorka elalszik az autóban. Arra sem ébred fel, hogy felvisszük a szobába és letesszük az ágyra.

Lili egy darabig csendben rajzolgat,

majd egyre hangosabb, így levonulok vele a játszószobába, ahol szépen eljátszik egy darabig, majd megérkezik az óvónõ és beszélgetni kezdünk, ekkor Lilike átvált jógyerek üzemmódba, majd mikor Nóri rászól, abszolút kedvesen, hogy ne vegyen a szájába egy koszos labdát, sírásra görbült szájjal közli, hogy menjük Apához. Miután Dorka is felébred, lemegyünk fürdeni, ma sokkal felszabadultabbak a lányok,

úszássegítõ karikával még a lábtempót is gyakoroljuk. Vacsora elõtt még lemegyünk a játszószobába és megnézünk három rész kisvakondot. Vacsora és fürdés után alvás megint fél tízkor, de lényegesen kevesebb hisztivel és végül mindenki a saját ágyában alszik el.
Ismét szép idõre ébredünk, reggeli is kulturáltan zajlik, bár két részletben vonulunk le, mert Lili elõször nem hajlandó öltözködni, így Dodóval reggelizünk egy darabig kettesben, majd csatlakozik a család másik fele is. Délelõtt a Páneurópai Piknik parkot vesszük célba,

sétálunk egy jót a friss levegõn, a lányok harangoznak a Szabadság Haranggal.

Aztán átmegyünk a Tómalomhoz kacsákat és horgászokat nézni.

A mellette lévõ játszótéren jót hintázunk, csúszdázunk.

Megebédelünk,

aztán vásárolgatunk egy kicsit. Délután próbálunk csendes pihenõt beiktatni, de Attilán kívül senkinek nem sikerül aludnia. Ezért megcélozzuk a medencét és másfél órát pancsolunk. Vacsoráig még olvasgattunk és színeztünk, utána fürdés és Lili egy órás hisztije következett.

Azt hittük már szólni fognak, hogy menjünk haza, elég durva volt.
Csütörtökön már hidegre és szélre ébredünk. Fertõdre indultunk reggeli után, hogy megnézzük a kastélyt. Sajnos még téli nyitva tartás van, így csak hétvégén lehet belülrõl is megnézni, így csak a kertben barangoltunk egyet.

Visszafelé a lányok elaludtak a kocsiban. Csak akkor ébredtek fel, amikor megálltunk a Harrer csokigyár és cukrászda elõtt. Dorka választott egy gyümölcstorta szeletet magának, Lili csak egy csokinyuszit kért, mi forrócsokiztunk. Minden nagyon finom volt, mondjuk, az árát is megkérik. Az ebédet ezután kihagytuk és inkább fürödni indultunk a szállodába érkezés után. Miután kiúszták magukat a csajok, felmentünk a szobába megszáradni, aztán felfedeztük a szálloda játszóterét és parkját.

Miután kipucoltuk a lányokat a homokból és földbõl, megvacsoráztunk és lementünk még utoljára fürdeni. Fél kilencig lent is voltunk. Utána, ha nem is hamar, de csendesen ment az altatás.
Pénteken reggeli után összepakoltunk és indultunk Gyõrbe, Esztiékhez. Szaffika nagyot nõtt, mióta nem láttuk, kicsit megdajkáltam. Sajnos kimenni nem tudtunk, mert nagyon hideg volt és viharos szél fújt. Egy körül indultunk haza, csajok elaludtak még mielõtt kiértünk volna Gyõrbõl és pihentek egészen hazáig.
Összességében elmondhatjuk, hogy jól éreztük magunkat. Nap közben nem volt semmi gond a lányokkal, el tudtunk menni azokra a helyekre, amiket szerettünk volna megnézni. Autózást jól viselték, kirándulásokkor szépen sétáltak. Enni is egész jól ettek, bár az étterem azért még nem nekünk való. Mondjuk a rengeteg gyerekes családra tekintettel én biztosan csinálnék az étterembe is egy játszósarkot, szerintem lenne rá igény. Lehetne legalább egyel több medence és akkor tökéletes lenne a hely.
Köszönjük Mártinak és Tominak, hogy ott lehettünk, hiszen az Õ karácsonyi ajándékuk volt ez az utazás!

2010. március 01.

Elindultunk, pénteken jövünk!
Dorka és Lili

Addig is néhány kép anya telefonjáról:

2010. március 18.

Nagyon büszke vagyok a lányaimra, egész héten nem volt sírás reggel és szinte jókedvûen mennek be a csoportba. A reggeli szertartás elég hosszúra nyúlt. Átöltözünk, pisi-kaki, kézmosás (imádják a kis mosdót, ha tehetnék, szerintem egész nap pancsolnának kézmosás címén), fogmosás (mióta olvastuk az ide vonatkozó részt az Anna és Petibõl, azóta roppant sokszor és alaposan ápolunk fogat), kéztörlés, fésülködés. Mindezt teljesen egyedül, bár Dorkát még fogni kell a kisvécén is, de Lili már tiltakozik, és egyedül trónol. Mondjuk õ már 89 cm, szemben Dorka 84-85 cm-jével, tehát könnyebb dolga is van. A kézmosásra is oda kell azért figyelni, mert különben átöltözés lesz a vége a lelkes fürdõzésnek.
A szókincsük is rohamosan fejlõdik, eszméletlen szövegük van, imádom hallgatni, ahogy egymásnak magyaráznak. (többnyire felismerem benne magamat) Egyre többször mondókáznak, énekelnek csak úgy a maguk örömére, bár néhol a szöveggel gondok vannak. Kedvencem most a: NYUSZI ÜL A FÛBEN SZINDI SZUNDIKÁLVA (by Dorka) és a MINEK, MINEK AZ A VESSZÕ (by Lili).
Miután megkaptam õket uzsi után, megismétlõdik a reggeli szertartás és csak ezek után tudunk felöltözni és elindulni. Elsétálunk a Zichy ligetbe és általában a hintában várjuk meg Attilát. Végre a jó idõ is adott a programhoz.
Túl vagyok az utolsó vérvételen, ez már tényleg a célegyenes, kezdek is aggódni. Jövõ héten pénteken lesz a lélektani határ, azon a napon (31+5) kellett megszületniük a lányoknak. Ráadásul pont péntekre esett akkor is. Kicsit aggódom emiatt, mert ugye a mai napig nem derült ki, hogy mi volt a gond Dorkával, jó lenne már túl lenni ezen az idõszakon. Akkor kicsit megnyugszom majd.
Lábam egész szépen javul, már nem fáj, mondjuk még nem túl szép látvány.
Éjszaka egyre kevésbé alszom jól, hol nekem kényelmetlen, hol Pannának, de hála az égnek napközben még elég fitt vagyok.

2010. március 17.

Csak képek:

2010. március 16.

Ma a bölcsiben megint színeztünk, anya el is hozta haza és beletette a rajzos mappánkba, hogy meglegyen emlékbe.
Délután jött értünk anya és elsétáltunk a Papihoz, õ hozott ma hazafelé is bennünket, mert Apa focizni volt. Elkísértük a Mamit és a Papit kutyát sétáltatni, egy órát motoroztunk. Itthon még nem volt kedvünk bejönni, így csúszdáztunk is a kertben. Pont akkor jöttünk be, mire Apa is hazaért. Anyával olvastunk, nézegettük az ellentétes könyvünket, és amelyik állathoz, képhez tudunk már mondókát, azt elmondtuk, v. elénekeltük a dalt, amit anya tanított. Már egész sok mindenhez tudunk éneket v. verset. Anya ilyenkor nagyon büszke ránk. Aztán elmentünk fürcsizni, ezt nagyon élveztük, mert anyától kaptunk új málnás tusfürdõt és egyedül fürödhettünk, sõt kaptunk testápolót is, ami kicsit csillog. A hátunk kivételével már ügyesen be tudjuk kenni magunkat. Elég fáradtak voltunk, így nyolckor szó nélkül elaludtunk.

Ma megvolt a harmadik kötelezõ UH vizsgálat. Panna még mindig Panna és a következõ paraméterekkel rendelkezik:
BPD: 78 mm
OFD: 91 mm
FL: 57 mm
AD: 82 mm
Nem nagyon tetszett neki a macera, mert jól megrugdosta a dokit, képet sem kaptam, mert nem lehetett rendeset készíteni a kisasszonyról.
Kiságy másfél-két hét múlva készen lesz, remélem addigra a szobának is neki tudnak állni a fiúk, annál is inkább, mert május 7-én szülünk. Tervezetten, ha addig nem történik semmi.
Ma is sírás nélkül vonultak be a lányok a csoportba, volt egy kis nyöszörgés ugyan, hogy anya hová megy, de szépen adtak puszit és ballagtak befelé. Azt hiszem beszoktak a bölcsõdébe az én nagylányaim.

2010. március 15.

Délelõtt elõvettük a háromkerekû bicajokat, feltettük a sisakot és irány az utca. Lányok próbálkoznak a tekeréssel, de még könnyebb nekik lábbal hajtani, így végül megint a motorok kerültek elõ. Közben csatlakoztak hozzánk Lackóék is egy traktorral és csavarogtunk egy jót a környéken. Másikmamánál ebédeltünk. Mostanában mintha Lilinek is jobb étvágya lenne, egész szépen ettek a levesbõl. Bár utána Dorka leginkább uborkasalátát evett párolt káposztával, az uborka levét kanállal lapátolta a szájába, mintha levest enne.

Mire hazaértünk megérkeztek Anyuék is Bükfürdõrõl, hoztak a lányoknak perselyt, azóta pénzt rámolnak ide-oda lelkesen.

2010. március 14.

Úgy látszik ez a balestek hete nálunk, mert ma az én kezemben robbant szét egy forró vízzel teli üvegkancsó és leforrázta mindkét combomat. Egy-két helyen nem túl kellemes látvány, kíváncsi vagyok, marad-e heg rajta.
Délelõtt elmentünk a lányokkal a belvárosba, kipróbáltuk a pénteken vett új motorokat. Kilenc fok volt, de a szél miatt jóval hidegebbnek éreztük, azért egy órát csavarogtunk. Találkoztunk a kis koratársunkkal Beatrice-vel is. Négyre Tomihoz és Mártihoz voltunk hivatalosak, köszönteni mentünk. Én nem igazán voltam toppon, eléggé húzódott a bõr a lábamon, de azért jól éreztük magukat. Kaptunk finom pizzát, a lányok alaposan bevacsoráztak, aztán meg szórakoztatták a vendéglátóinkat. Nyolcra értünk haza, nem is fürdettünk, mert a lányok alig éltek.

2010. március 12.

Azon gondolkodom, mit is kellene csinálni.

Hopp, meg is van.

Leporszívózom Dodót.

Jó alaposan.

Ma volt az elsõ reggel, hogy nem sírtak a lányok, mikor otthagytam õket a csoportban. Volt egy kis nyüszögés, de sírásnak már nem nevezhetõ. Ma csiniben mentünk, mert jött a fényképész hozzájuk. Kíváncsi leszek, hogy hogyan sikerült lefényképeznie a lányaimat. Fõleg Dorkát, aki általában öt másodperc után közli, hogy kész és elvonul. Mondjuk, a fényképésznek öt gyereke van, talán lehet némi tapasztalata…
Mióta megkapták a filceket is a táblához, egyfolytában rajzolnak. Lili tegnap ezt rajzolta nekem, és azt mondta, hogy én vagyok. Hasonlít nem?

De csak azért, mert annyira szeretem.

Mondjuk ez épp krétával készült, de van filces is.

Délután kiderült, hogy csak az egyik lánykámról lesz bölcsõdei fényképem, ugyanis Lili fellázadt a modellkedés ellen és teljes ellenállást tanúsított. Pedig emberünk állítólag mindent bevetett, még Micimackónak is beöltözött. Persze nem kizárólag Lili kedvéért. Mondjuk nála lehet, hogy ez tette be a kiskaput. Szóval, amíg Dorka pózolt, mosolygott és fényképezkedett, addig Lili ordított. Próbáltak róla valamit összehozni, de nem ígérnek semmit. Eredmény másfél hét múlva.
Estére olyan fáradtak voltak, hogy háromnegyed nyolckor szó nélkül elaludtak. Én is alig élek, mert mostam, takarítottam és falat is festettem. Azt hiszem kitört rajtam a fészekrakó ösztön és mivel Panna szobáját a tavasz hiánya miatt nem tudjuk elkezdeni, a nappaliban és a lépcsõfeljáróban éltem ki ez irányú késztetésemet. Ati meg is kérdezte délután, hogy nagyon unatkoztam-e…
Védõfelszerelés a filces rajzokhoz:

2010. március 10.

Dodóka kettõig velünk aludt, akkor felébredt és közölte, hogy Lilihez szeretne menni. Mivel nem duzzadt tovább a púpja, nem hányt és nyugodtan aludt eddig, visszavittem a helyére.
Reggel is vidáman ébredt, úgy tûnik, rendben van. A bölcsiben is szóltam, hogy figyeljenek oda rá, de nem volt semmi gond. Szépen játszottak, ettek, nagyot aludtak. Délután elsétáltunk a Zichy-ligetben a játszótérig és hintáztunk egy nagyot, amíg Ati értünk nem jött. Itthon jó sokat rajzoltak a táblára, olvastunk, táncoltak.
Délután megvakartam a pocakomat, mert megint iszonyatosan viszket, ahogy nyúlik a bõr. Dorka azt mondja: ANYA MEGVISZKETTE PANNÁT!
Ildiknek nagyon boldog névnapot kívánunk!

2010. március 24.

Ma Papi jött értünk anyával a bölcsibe, elmentünk a Mamiért is, aztán vettünk nekünk benti cipõt Mamiékhoz. Jó sokáig tartott, mert mindent meg szerettünk volna próbálni. Itthon aztán átöltöztünk és kimentünk homokozni és hintázni. Rajzoltunk is nyuszis kifestõt és vacsoráig még olvastunk. Edit néni nagyon megdicsért minket anyának, hogy okosan viselkedtünk egész nap.

Dorka mondókázik az autóban:
MEGY A HAJÓ A DUNÁN
LEMARADT A KAPITÁNY.
Itt elakad, kérdezem tõle, hogy és mit csinált a kapitány? (kiabál, trombitál, de a hajó meg nem áll). Mire Dodó: ÚSZOTT!

2010. március 23.

Büszkén jelentem, hogy egy hete Lilkó is leszokott az éjszakai pelenkáról, így mindkét csajom szoba és ágytiszta. Bevallom õszintén sok érdemem nincs benne, ugyanis teljesen önállóan intézték a dolgot. Párszor megmutattuk tavaly tavasszal, hogy mire való a bili és elérhetõ közelségbe tettük, aztán úgy döntöttek egyszer csak, hogy használni fogják és onnantól nem volt megállás. Dorka egyszerre vált meg a nappali és éjszakai pelenkától is. Lilinek a biztonságos alváshoz még sokáig szüksége volt rá, de most kérte, hogy õ is bugyit kapjon fürdés után és nem is történt azóta baleset.
Ma itt volt a védõnõ, elhozta a kórházas listákat, gyakorlatilag mindent vinni kell, már alkoholt sem adnak a köldöktisztításhoz. Négy nap után a császárosoknak is kiteszik a szûrét, hiába no, szegény az eklézsia ;-). Legalább hamarabb itthon lehetek a lányokkal és Atival. A lányokkal való hat és fél hetes kórházi üdülésemhez képest remek lesz.
Lányoknak gondjaik vannak a H betû kimondásával. Ezért sûrûn gyakoroljuk. Tegnap Dorkával.
Én: po-hár
Dodó: PO-VÁR
Én: po-hár
Dodó: PO-VÁR
Én: po-hár
Dodó: PO-VÁR
Én: po-hár
Dodó: PO-VÁR
Én: po-hár
Dodó: BÖGRE  
Nem egy elveszett gyerek!
Reggel Anyu is itthon volt és segített a csajokat öltöztetni, persze mindent INKÁBB ANYA, ANYÁVAL! Kifelé Lili kérte, hogy vegyem fel. Anyu mondta neki, hogy anyának már nem szabad emelgetni, mert baja lesz a Pannának. Mire Lilus: MAJD HA KIBÚJIK! Szegénykéim már alig várják, nem tudják, hogy addig van nekik jó világ, amíg Panna odabent tartózkodik. Reméljük még jó darabig!
Tegnap délután megnéztük a bérbe vehetõ nyuszikat a Plázában, Lili itthon meséli apjának: LÁTTUNK NYUSZIT, ÉS ISZOTT.
Ma délutánra végre megint kisütött a nap, így a játszótérre sétáltunk és ott vártuk meg Attilát, persze a hintában. Mintha itthon nem lenne. Mikor hazaértünk, itt várta a lányokat az új talicska - az egyikre Apu véletlenül ráment pár hete - egy ajándék homokozó készlettel. Nehezen tudtam õket rávenni, hogy legalább átöltözni jöjjenek be. Negyed hétig kint túrták a homokot, csúszdáztak. Alig tudtam õket beimádkozni, de már sötétedett és hûvös is lett. Dodó meg kicsit köhög reggel óta, kapott estére kalciumot, kíváncsi leszek, mi lesz belõle. Végül is már másfél hete járunk egyfolytában a bölcsödébe, lassan idõszerû lesz egy betegség L.

2010. március 20.

Délelõtt Anyuék elvitték a lányokat Siófokra Dédizni és hattyúkat etetni, mi addig bevásároltunk és kibontottunk egy falat az emeleten. Ebéd után Anya elaltatta a csajokat a hintában, addig én rendbe raktam a házat a törmelék után. Aztán homokoztunk,

Attila feltette a kisházba a régi rajztáblákat, így most már kint is tudnak krétázni a csajok.

Csúszdáztak is egy nagyot,

jó két és fél órát kint voltunk. Közben elültettem némi szegfût, aztán bejöttünk uzsonnázni. A jó levegõ hatására volt is étvágyuk rendesen a lányoknak. Délután egy nagyot építettünk,

olvastunk egy kicsit, aztán ugráltak a kanapéról, táncoltak, kergetõztek. Hamar elszaladt a nap.

Az utolsó napunk az extrán. Holnaptól már csak itt találtok bennünket: <http://www.sarviz.hu/meiszter/>
Dorka este már csak 37,7-es hõt produkált, az éjszaka is nyugodtan telt, talán túl vagyunk a nehezén. Vasárnapig kell szednie az ospent, napi háromszor.
Mi a nappaliban aludtunk ma, lévén a hálónk építési terület, hát elég furcsa volt, jó lesz, ha már készen leszünk. Bár még messze a vége.
Hihetetlen, hogy holnap már itt az április, elég mozgalmas lesz nálunk.
12-13. óvodai beiratkozás
14. elvileg megjön az ablak, falbontás az emeleten
22. Heim Pál bõrgyógyászat Lilivel
26. UH Pannával
27. pulmonológia Dorkával
Unatkozni nem fogunk ;-)
Reggel fél kilencig szunyáltak a csajok, Dorkának épp csak hõemelkedése volt, jobban is néz ki. Anyósom jött, kivitte õket az udvarra, amíg kitakarítottam idebent, bár sok értelme nincs, mert Ati minden nap dolgozik az emeleten és száll a por. Egész jól ebédelt is Dorcika, sõt õ kérte már az ebédet, legalább nem csak a gyógyszer van a gyomrában. Azt hittem, nem fogom tudni letenni õket ebéd után, erre két órát aludtak, nem tudom, mi lesz este. Délután kint játszottunk, aztán jött a középiskolai barátnõm a két fiával, kaptak a csajok klassz homokozó készletet, amit persze ki kellett próbálni, a fiúk meg egész jól elvoltak a faházban.Este még táncoltak, vagdostak, takarítottak.

2010. március 30.

Dodóka negyed kettõkor sírva keresett, 39,1-es hõt produkálva, lángolt a kis teste, átvittem az ágyunkba, de akkor meg Lilót kereste, így fél óra után visszaköltözött és inkább én üldögéltem mellette, míg kicsit lejjebb ment a láza. Reggel megint 38,5-el ébredt, nem tudom, mifene lehet ez, mert egész kicsi orrfolyáson kívül más baja nincsen. Délelõtt kikönyörögtek egy óra udvarozást, ebéd nem kellett, aludni megint 38,6-al ment. Doki csak délután lesz. A bölcsõdében közben kiderült, hogy van egy bárányhimlõs a csoportban, de pöttyünk nincs, viszont a fele oltáson már túl vagyunk. Én még nem voltam…
Délután bent olvastunk, kirakóztunk, aztán doktor néni megállapította, hogy Dorkának torokgyulladása van. Délután nem volt láza, így orvos után kicsit homokoztak kint.
Enni nem nagyon eszik, gondolom a láz is megviseli és a torka is fájhat.
Lili tegnap este azt mondta, hogy õ egyedül is elmegy bölcsödébe, de a vacak éjszaka után nem volt kedvem kísérletezni, meg szerintem csak a szája nagy, jobban össze vannak õk annál nõve, hogy egyedül tartsa a frontot.

2010. március 29

Betöltött 32. hét, C2000 méhszáj, +10 kg, Panna továbbra is nagyon aktív. 36. héten UH, beutaló az altatóorvoshoz és a fõorvosi bemutatásra.
Érdekes módon reggel Dorcikát nem lehetett felébreszteni, tíz percembe került, mire kinyitotta a szemét elõször. Még a kakaó említése sem csigázta fel az érdeklõdését. Lilike hamarabb ülõ helyzetbe tornázta magát, hogy megkaphassa az üveget, de õ is közölte, hogy: NEM LÁTOK!.
Meglepõ módon ma elsõre sikerült elérnem a bõrgyógyászatot és már idõpontunk is van, április 22. délután három.
Bölcsödében rendben volt minden, maradtunk egy órát játszani délután, mert a többiek kimentek az udvarra és enyémkéket nem lehetett elvonszolni, így oda jött értünk Ati. Fotósember eltûnt, mint az a bizonyos szürke szamár…
Itthon még túrtuk egy kicsit a homokot, aztán bejöttünk, hatkor furcsa lett, hogy Dodóka nagyon elüldögél az ölemben és mintha meleg is lenne kissé. 38,5. Szóltam, hogy holnap ne várjanak bennünket a közösségben, aztán hamar ágyba dugtam aprónépet.

2010. március 28.

Egész délelõtt az udvaron voltunk, rajzoltak a csajok

, túrták a homokot, hintáztak és közben kérdeznek. Még mindig tombol a miért korszak és néha igen nehéz kérdések elég állítanak. Mint pl. ma is. Ica nénit meglátva, mondja Lilike, hogy ott a Morzsi anyukája. Mondom igen.
Mire Õ: ÉS HOL AZ APUKÁJA?
Én: (Tudni kell, hogy a Robi jó pár éve meghalt autóbalesetben, de hogyan magyarázzam meg ezt egy két és fél évesnek, ráadásul Ica néni is az udvaron van, tehát kétszeresen is okosnak kell lennem.) Tudod Lilike, elment nagyon messzire.
Lili: VISSZAJÖN!
Én: Ahová õ ment kislányom, onnan nem lehet visszajönni.
Lili: AUTÓVAL?
Én: Sajnos onnan autóval sem lehet visszajönni.
Szerencsére ennél a pontnál elbújt a nap egy felhõ mögé és hirtelen fontosabb lett neki, hogy hová bújt a napocska, így kicsi fellélegezhettem. Igyekszem mindig mindenre pontosan válaszolni, egy kérdésük felett sem elsiklani v. úgy tenni, mintha nem hallanám, de néha tényleg nehéz mindenre felelni.
Anyuéknál ebédeltünk, aztán nagy meglepetésemre elaludtak a csajok, mert bár jó korán keltek, nem számítottam rá, de úgy látszik a friss levegõ elnyomta õket.
Tegnap Lili készített egy rajzot, amin elgondolkodtam. Elõször lerajzolta Dodót, õ lett a legnagyobb, aztán jött saját maga, némileg kisebb méretben, azután én, kb. fele akkorában és végül Attila, egészen kicsinek ábrázolva…(csak arcképek, de az enyémnek pl. hosszú haja van, és végig õ mondta, hogy mit rajzol éppen) Szívesen megmutatnám valakinek, aki ért a gyerekrajzokhoz.
Jó másfél órát aludtak a nõcik, aztán gyöngyöztünk, ettünk pattogatott kukoricát és elmentek Anyuékkal meg a motorokkal kutyát sétáltatni, bukósisakban. Dorka palacsintát rendelt vacsorára, már éppen kezdtem volna lebeszélni róla, amikor Attila is csatlakozott támogatóként az ötlethez, így öt perc múlva már palacsintát sütöttünk a csajokkal. Vacsi után még kivonultunk az udvarra, mert a Papi tüzet rakott és ezt meg kellett nézni közelebbrõl is. Idebent úgyis káosz uralkodik napközben, a ház átlényegült építési területté. Fél nyolckor bekönyörögtem a csajokat a kádba, gyorsan megfürdettem õket, majd amíg Ati eljátszott velük és felöltöztette õket, eltakarítottam a romokat és a port.
Fél kilenc is volt, mire az aprónép ágyba került és Lilike még beszélgetett legalább egy órát.
Kíváncsi vagyok, reggel hogyan fogom tudni õket kiverni majd az ágyból, mennyire zavarja meg õket az óraállítás. Fényképész elvileg hozza a képeket, kíváncsi leszek.

2010. március 27.

Reggel jó korán keltünk, hiába, hozzá vagyunk már szokva a bölcsibe induláshoz. Általában azért vasárnap már tovább szunyálunk, de a szombat még korai kelõs. Így hamar reggeliztünk - anya goffrit sütött nekünk - és fél kilenckor már kint is voltunk az udvaron. Elõtte megfésültük a pónikat és egymást is.

Homokoztunk, csúszdáztunk, nagyon szeretünk kint lenni a levegõn. Fél tízkor elindultunk Mamival és Papival Gyõrbe, hogy meglátogassuk Szaffikát, odafelé végig mondókáztunk, énekeltünk, aztán ott is bemutattuk a repertoárunkat. Finomat ebédeltünk és utána játszótérre mentünk. Jót hintáztunk hármasban, mi a csúszdát is kipróbáltuk. Visszafelé mi tolhattuk a babakocsit.

Hazafelé elaludtunk az autóban. Itthon anya már nagyon várt minket, segítettünk neki muskátlit ültetni, utána meg is locsoltuk.

Aztán még rajzoltunk és babáztunk vacsoráig.

Gyerekszáj:
Pannáról beszélgetünk. Lili: MIÉRT NEM VESSZÜK ELÕ?
Dorka megfordul a csúszdán hasáról a hátára: MEGFORDÍTOTTAM A DODÓT MAGAMNAK.
Lili: szomszéd néni Morzsa kutyája a kerítésünk mellett fekszik, egyszer csak kijön Ica néni: OTT VAN AZ ANYUKÁJA!
Lili Dorkának vacsora közben: TELI SZÁJJAL NEM ESZÜNK! Én: Akkor mit csinálunk? Lili: LENYELJÜK!

2010. március 26.

31+5 napos a terhességem Pannával. Két évvel, hat hónappal, három héttel és öt nappal ezelõtt ugyanennyi idõs terhes voltam a lányokkal, amikor megszülettek. Nagyon nem álltunk még rá készen, sem õk, sem én. Õk fizikailag - legalábbis errõl tudunk többet - én leginkább lelkileg. Nagyon megviselt a koraszülés, az állapotuk, a tehetetlenségem, a család kétségbeesése. A PIC. Mondjuk, sokat köszönhetek egyrészt az ottani orvosoknak és nõvéreknek, másrészt a könyörtelen rendjének, mert nem volt megállás, menni kellett elõre, tenni kellett, enni, pihenni a körülményekhez képest eleget, hogy tudjuk fejni, mert magunkon kívül a tej volt akkor és ott az egyetlen, amit adhattunk.
Teljesen más volt eddig a két terhességem is, a lányokkal inkább nevezném annak, fõleg a vége felé. Sokkal tehetetlenebb, lassabb voltam. Ebben mondjuk szerepe volt annak is, hogy elsõ babákat vártuk, nehezen is jött össze, az orvosom sem engedett sok mindent, mert az ikerterhességet a mai napig szeretik, ha kell - ha nem, veszélyeztetettnek tekinteni és folyton riogatni a kismamákat. Most sokkal lazábban veszem a dolgokat, köszönhetõ ez a rutinnak, a lazább dokimnak, annak, hogy Panna egyedül van és én is bátrabb vagyok és természetesen fõleg a lányoknak, akik nem hagynak ellustulni. Persze, ha Attilán múlna a hátralévõ idõben felpolcolt lábakkal feküdnék ;-).
A május hetedike közelsége miatt elkezdtem átnézni a lányok orvosi papírjait, kell-e mennünk valahová az idõ tájt. Dorkának május 10-én jár le a fél év a pulmonológián, ezután várnak minket kontrollra. Ma gyorsan kértem is egy idõpontot. Április 27-re sikerült szerezni, ez még idõben van. Igaz Panna?
Lilinek is szereztünk tegnap beutalót a Heim Pál Kórház bõrgyógyászatára, na ez már érdekesebb menet lesz, ugyanis, mikor ma hívtam õket, már a központi számnál sem jutottam tovább, mert a bõrgyógyászaton nem adnak idõpontot. Nyolc és háromnegyed tizenegy között kell odaérni, aztán egyszer csak sorra kerülünk. Két örökmozgó két és fél évessel, nagy pocakkal és egy iszonyat türelmetlen Férjjel remek napunk lesz, már látom elõre. Közben kiderítettem, hogy a délutáni rendelésre igenis lehet idõpontra menni. Dél és kettõ között lehet idõpontot kérni. Igen ám, de az amerikai elnökkel elõbb fogok beszélni szerintem, mint a megadott számon akárkivel is. Hétfõn újra próbálkozom.
Böli után estig megint az udvaron voltunk, átjött kicsit Lilla is, bár a lányok most leginkább a hintában ültek.

2010. március 25.

Ma reggel kellemes meglepetés ért, ami valljuk be kicsit fájdalmasan is érintett. Dorka kakilt a reggeli mosakodás, fogmosás után az átadóban. Már õ is önállóan ül a kis wc-n, de elõfordul, hogy a fel és leszállásnál még kell neki egy kis segítség. Lili ezalatt elment megfésülködni és kinyitotta magának a csoportszoba ajtaját, majd beballagott. Mire Dorkával odaértünk az ajtóhoz, már javában játszott az asztalnál nekünk háttal. Dodótól megkaptam a reggeli puszit, Lilitõl kérdeztem, hogy köszönsz anyának?!?! Mire hátra sem nézve a válla felett hátraszólt, hogy SZIA! És játszott tovább. Azt hiszem, minden további nélkül állíthatom, hogy beszokott a bölcsibe. Hirtelen nem tudtam, sírjak v. nevessek, mert mindkettõhöz lett volna kedvem.
Tegnap megrendeltük az ablakokat a tetõtérbe, három hét alatt gyártják le és bár megígérték, hogy nem lesz csúszás, nagyon kiszámoltnak érzem az idõnket. Lassan megérkezik majd a kiságy is. Panna egyelõre egyetlen saját és teljesen új darabja. Neki gyártják. Ruhát nem nagyon kell vennünk, rengeteg mindent örökölt a nõvérkéitõl, persze biztosan nem fogom majd megállni.
Készülünk a húsvétra, altatás után ablakmatricákat festek és filcnyulakat varrok.

Befejeztem a bevásárlást a család és barátok gyerekeinek, minden megvan, remélem mindenki örülni is fog neki.
Fehérváron tombol a calici és a rota, már a kórházban is látogatási tilalom van. A lányok csoportjából is megkapta a kitiltót egy kisfiú hasmenés miatt, de még nincs eredmény, hogy fertõzõ-e. Remélem, nem szedünk össze semmit.
Meglátogattuk ma délután a doktor nénit is, egyrészt az óvodai beíratáshoz szükséges papírokért, másrészt néhány beutalóért, és ha már ott jártunk a lányokat is megmutattam, mert Dodó két napja köhécsel, fõleg fekve és ma az orra is elkezdett folyni. Semmi komoly, kis tavaszi megfázás, a köhögés a váladékcsorgás miatt van. Orrcseppezni kell. Azért adom a homeós bogyót is mellé, szokott segíteni.

2010. március 31.