2010. Május hó

2010.május 07.

Az utolsó nap Panna nélkül, holnap már háromgyerekes anyuka leszek.
A hét elég rohanós volt, de úgy néz ki, hogy megvan minden, ami kell. Tegnap megérkezett a kókuszmatrac, délelõtt majd összerakom a kiságyat. Még van egy kis vasalnivalóm, aztán elpakolok a szobában is. Készen lett a függöny, tesómék elküldték a kiskádat, szóval mindene megvan a kisasszonynak.
Megvettem a lányoknak az ajándékot, amit majd Panna hoz nekik a kórházból. Pénteken Apu marad itthon a csajokkal, fél kettõre behozza õket a kórházba, mert Lilinek jelenése van a gégészeten, remélem, addigra Panna megszületik, és Attila ott tud lenni Lilivel is, hogy legalább egyikõnk támogassa. Utálja az ilyen macerákat szegénykém.
Tegnap jártam az altatóorvosnál is, nem vállalják be, hogy megszúrják a hátamat, már meg sem lepõdtem rajta, ahhoz képest, hogy hüvelyi szülésre készültem, elég messze járunk már tõle. Az tartja bennem a lelket, hogy így viszont hamarabb talpra tudok majd állni és hamarabb el tudom látni Pannát.
Nagyon félek a négy nap kórháztól, hogyan fogják viselni a lányok a hiányomat. Felébred-e rá Attila, ha éjjel felsír valamelyikük, ugyanis ha itthon vagyok ez nem jellemzõ. Rettegek, hogy szóba sem fognak velem állni, ha majd újra látnak…
Félek, hogy nehogy Panna is lekerüljön a PIC-re, nem tudom, kibírnám-e még egyszer…
Ehhez mérten az éjszakáim mostanában viszonylag kevés alvással telnek.

2010.május 03.

Fél éjszaka nem aludtam, egyrészt sehogy sem volt jó, másrészt túl sok minden járt a fejemben. Lányok ma már mentek bölibe, szegény Dodóka nagyon sírt, úgy sajnáltam, mondtam neki, hogy már csak négy napot kell kibírnia.
Kimostam a textilpelusokat, kifogókat, törölközõket, egy adag kisruhát Pannának. Összeraktam a hordozót, neomagnollal lefertõtlenítettem mindent a szobában. Mindjárt péntek!

2010.május 02.

Fazekas Anna

Köszöntõ



Hajnaltájban napra vártam,
hûs harmatban térdig jártam,
szellõ szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyûjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sûrû könnyem lecsókolta,
kedves szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.

Ma is nagyon sokat dolgoztunk, de készen van Panna-lak. Kedden még megyek sötétítõ függönyt és karnist venni, hiányzik még a kókuszmatrac, hétfõn ágynemût mosok a kiságyba és lassan összeáll majd minden.

2010.május 01.

Lányok elmentek Anyuékkal Dédizni, mi meg dolgozunk Panna lakosztályán.
Tegnapi cirkusz jól sikerült, élvezték a lányok, különösen a lovas szám tetszett nekik. A legelsõ szám az oroszlánidomár volt, felnõtt fejjel ezt elég szörnyû volt végignézni, két tigrist és három oroszlánt hajszoltak az iszonyat melegben, bottal és ostorral. Leginkább csak sajnáltam õket, különösen az egyiket, amelyiknek igazán semmi kedve nem volt dolgozni. A többi része a mûsornak még nekem is tetszett, fõleg az artisták, a bohóc is jópofa volt, bár Lili tõle félt kicsit, mert alig beléptünk az elején a sátorba ráköszönt a bohóc és rádudált, innentõl elég gyanakvó volt a kisasszony, ahányszor elõkerült a fiatalember. Szünetben felültek a bohócvonatra, õk élvezték, én nem annyira, mert nem lehetett õket bekötni és végig rettegtem, hogy nehogy gondoljanak egyet és kiszálljanak. Persze semmi gond nem volt, ebbõl látszik, hogy a gyerekeim sokkal értelmesebbek, mint a dinka anyjuk, aki a partvonalról kiabált be, hogy kapaszkodjatok!

Egyébként nagy lehúzás az egész, mert az ember egyszer megveszi a nem is olcsó jegyet, aztán bent fizethet a kisvonatért, állatsimogatóért még kemény pénzeket. Régen úgy emlékszem, nem így volt.
Anyunak köszönjük az élményt!

Miután megérkeztek a lányok, kitalálták, hogy õk a Mamáéknál alszanak délután és csak a mimiért ugrottak be. El is aludtak, bár Apu elõbb kidõlt és már nem is volt kora délután, így ötkor ki kellett vernem õket az ágyból, egyrészt, hogy este le tudjam õket tenni normális idõben. Másrészt, mert kitaláltam, hogy mégiscsak kimegyünk a majálisra, ne maradjanak le teljesen róla Panna miatt. Attila elvitt minket, útközben felvettük Másikmamát és négyesben majálisoztunk. A Vitéz László valamiért nem jött be Lilinek, így inkább mentünk egy kört. Ültek körhintán, bár Liló vhogy most ezt sem élvezte, lehet, hogy még nem volt teljesen éber. Aztán megnéztük a pónikat, és Dorka közölte, hogy õ bizony fel szeretne ülni a pónira. Teljesen határozottan állította, Anyósom azt mondta, ha felül õ bizony befizeti, így Dócika választott egy szimpatikus állatkák és már nyeregbe is pattant. Na jó, kicsit segítettem, de úgy csinálta, mintha minden nap lovagolni járna ;-). Kicsit féltem, hogy ha elindul a menet, meggondolja magát, de nem, nagyon élvezte. Lilkó nem kapott hozzá kedvet, így továbbmentünk a játszótérre, természetesen hintázni. Mamától kaptak még fagyit és persze lufit is. Ekkor éledtek fel igazán és lufi zebrán lovagoltak, rohangáltak, bohóckodtak. Fél nyolc körül hívtam Atit, hogy ha elkészült a munkával, lassan jöhet értünk. Közben Õ elfestette az összes festéket, nagyon szép lett a Panna szoba. Lányok végül kilenckor kerültek ágyba.

Sajnos Dorka pónigolásáról nem készült kép, de nem volt elég kezem, ezek sem a legjobb minõségûek, mert telefonnal készültek.

2010.május 08.

Tegnap délelõtt 11.44- kor megszületett Meiszter Panna Lara
Súlya 2820g
Hossz:49 cm
Panna és Judit is jól vannak.

2010.május 07-11.

Reggel fél hétre értünk a kórházba, azonnal be kellett mennem a szülõszobára, megvizsgált az ügyeletes orvos kaptam egy szobát és rám tették a CTG-t. Pannának nem tetszett, igyekezett folyton odébb mászni. Másfél órát egyedül töltöttem, unatkoztam, kicsit izgultam, aztán megérkezett az orvosom és mondta, hogy bejöhet az Attila nyugodtan a szülõszobára és majd Pannát is megnézheti, csak a mûtõbe nem jöhet. Ez nagyon jó volt, mert legalább nem voltam egyedült az idegõrlõ várakozás alatt, hogy mégis mikor kerülünk sorra. Aztán végre beindultak az események, hirtelen sokat lettünk a szobában és rövid elõkészítés után már vittek is a mûtõbe. Nagyon hideg volt, annyira rázott a hideg, hogy remegett alattam a szülõszék. Hamar lefertõtlenítettek, letakartak és már altattak is. Elég hosszú mûtét volt, mert közben elrepedt a régi vágás a méhemen, így azt két helyen kellett varrni és ugye a hasamat is plasztikázták az elõzõ vágás miatt. Egy körül tértem magamhoz, sokkal jobban éreztem magam, mint anno a lányokkal, nem hánytam, nem voltam rosszul, a seb is tûrhetõ volt. Behozták Pannát és mellre is tehettem öt körül, egészen kilencig velem volt, de aztán elvitték, mert az intenzív õrzõben nem lehet éjszakára. Másnap kaptam rendes szobát és visszakaptam a kisasszony is, ügyesen szopizott, este 11-tõl éjjel kettõig szenvedtünk, mert nagyon éhes volt, de még nem volt rendesen tejem, mindenesetre sokat volt mellen és hajnali négyre meg is „csinálta” magának a tejecskét. Innentõl nagyon jó gyerek volt, gyakorlatilag evett és aludt. Hangját csak akkor lehetett hallani, ha enni kívánt, igaz, akkor elég hangosan. Ketten voltunk egy szobában, egy nagyon kedves szintén kislányos anyukával, mindenki kedves volt, nem lehet egy szavam sem az ellátásra, ha nem számítjuk az étkezést, de mivel étvágyam amúgy sem volt, nem nagyon zavart a pocsék kaja. Szombaton délután voltak bent a lányok, nagyon tetszett nekik Panna, de nagyon sírtak, hogy én nem megyek velük haza és éjjel is rosszul aludtak, ezért inkább csak telefonon beszéltünk ezután. Én is jót bõgtem, miután elmentek, nagyon hiányoztak, de jó volt azért kicsit kettesben lenni Pannával is. Mindenesetre alig vártam, hogy elteljen ez a pár nap és jöhessünk végre haza. Viszonylag gyorsan végeztek a papírmunkával is, kevés volt a hazamenõs, így tízkor már útra készen álltunk.  Kisasszony hazafelé teljesen beájult, így a hordozóban aludt még itthon is jó egy órát.

Mikor felébredt megszoptattam, lefektettem,

aztán mindjárt elsõ nap szívtelen anyaként Anyuékra hagytam, hogy el tudjak rohanni a lányokért a bölcsibe. Mindent megért azonban az arcukon az öröm, ahogy rohantak felém, azt hiszem ez is egy olyan kép, amit örök életemre megjegyeztem.
Itthon megint evett Pannus, aztán a lányokkal játszottunk egy jót, mondókáztunk, aranyosak voltak. Lili megsimogatta Panna buksiját szopi közben, édes volt, talán nem lesz semmi baj, szépen fogunk mûködni ötösben is, ha belerázódunk a dolgokba.

2010.május 12.

Panna átaludta a lányok fürdetését és altatását, így szépen el tudtuk õket rendezni, nem volt semmi fennakadás a szokásos napi programban. Kilenckor felkeltettem a kisasszonyt fürdeni, egész simán ment, nem is nagyon sírt a kiskádban. Fürcsi után hetvenet szopizott, gondoltam én is tudok pihenni egy kicsit, de tizenegykor már újra jelentkezett a törpe, hogy enne. Jó párszor szoptattam az éjszaka, Pannának igen jó az étvágya. Délután itt volt a gyerekorvosunk is, minden rendben van, remekek a reflexei, szép arányos kisbaba. Dorkát is megnézettem, mert a bölcsiben szóltak, hogy alvás közben köhögött. Kicsit náthás, de egyébként semmi gond, csak orrcseppezni kell, én már két napja adom neki a homeós bogyókat, remélem, nem keveredik bele jobban, most nem hiányozna.
Délután nagyon aranyosak voltak a lányok, leültünk négyesben a szivacsukra - Attila elment boltba - és olvastunk, beszélgettünk, nagyon vigyáznak a kicsire, büszke vagyok rájuk. Aztán Panna elaludt és kimentünk kicsit az udvarra, homokoztak.
Bölcsiben ma megleptek bennünket, kapott Panna egy csodaszép forgót az ágya fölé. Nagyon meglepõdtem és teljesen meghatódtam.
Szeretném mindenkinek megköszönni, aki gondolt ránk, szorított értünk, üzent a vendégkönyvben, sms-ben. Nagyon örültem minden szónak!

2010.május 14.

Úgy látszik Panna beállt a két éjszakai szopira, ma is csak ennyiszer keltem hozzá. Reggel lejöttem a lányokkal én is, Dorkának ki kellett szívni az orrát. Nyitva hagytam a kiskaput a lépcsõnél, mire Dodó rám szólt: ANYA, CSUKD BE, NEHOGY MEGSZÖKJÖN A PANNA! Mondtam neki, hogy Panna még egy darabig nem fog megszökni ;-)
Reggeli etetés után, elmentünk a kórházba, megszabadultam a varrataimtól, nem is volt veszélyes.
Dodó még mindig náthás, a váladéktól köhög is rendesen, fõleg fekvõ helyzetben, kapja az orrcseppet, kalciumot, tömöm vitaminnal, hátha megússzuk a komolyabb betegséget.
Jövõ hét izgalmas lesz, mert Attila már dolgozik, viszont, ha Dorka továbbra is így köhög, nem fogom elengedni bölcsõdébe.
Okos nagylányaim:

Új elemmel bõvült a lányok lefekvési ceremóniája. Fürcsi után, ha jók voltak, akkor nézhettek egy mesét, Micimackó v. Kockás fülû nyúl a sláger mostanában. Közben megitták a „szívószálas tápit”. Ez úgy néz ki, hogy a lányok nem hajlandóak meginni a sima tejet, a tápszerhez már nagyok, kakaót meg nem akarok adni estére, így sima tejet isznak Minimaxos szívószállal.

Az epreset és a vaníliásat használjuk, tudom, nem éppen a legegészségesebb, de ez van.
Aztán felmegyünk a lépcsõn, közben mindenki felkapcsolja a villanyt, legalább egyszer és kinyitja a szobaajtót. Ágyba kerülés után énekelünk nekik, itt már megmondják, hogy mit szeretnének hallani, egy biztos a „János bácsit” minimum kétszer. Most pedig kaptak Aputól egy kis projektort, ami képeket vetít az ágyuk fölé és altatódalt játszik hozzá (esetleg szívdobogást, vízcsobogást, tengerzúgást), be lehet állítani az idõt is rajta. Negyed órára szoktuk beállítani és elköszönünk, a végére eddig még mindig csend volt…
Pannussal:

Azt hiszem arról sem írtam még, hogy milyen furcsán nagynak láttam a lányokat a négy nap után. Mintha megnyúltak volna és sokkal, de sokkal okosabbak is lettek. Olyan büszke vagyok rájuk! Imádom õket!

2010.május 13.

Szuper éjszakám volt, Pannus csak kétszer evett, lányok végig aludtak, én is tudtam pihenni.

Bölcsibõl hazaérkezéskor Panna pont elaludt, így jó két órát tudtam foglalkozni a lányokkal, sajnos kimenni nem lehetett az esõ miatt, de jót játszottunk bent is. Nem veszem észre, hogy féltékenyek lennének, amikor le kell hoznom Pannát enni, jönnek, nézegetik, meghatóan óvatosak vele.
Az feltûnt, hogy Lili jobban ragaszkodik az apjához, mint korábban, többször hangzik el, hogy inkább Apa! Gondolom ez természetes, bár néha picit rosszul esik.
Nem írtam még, hogy Lilinél nem találtak semmit a gégészeten sem, kiírtak egy új vérvételt, mert a másik már régi. Megegyeztünk Attilával, hogy nem böketjük meg feleslegesen a tûfóbiás kislányunkat, ezért szerdán rákérdeztem a doktornõnél is, hogy szerinte mennyire fontos ez. Mivel decemberben sem volt semmi gond a vérképpel - és akkor már bõven kihullott a haja - a doktornõ is egyetértett abban, hogy teljesen felesleges újat csináltatni. Május 27-én kell mennünk vissza a Heim Pálba, addigra meglesz a pajzsmirigy és autoimmun szûrések eredménye is, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.

2010.május 15.

Délelõtt még ki tudtunk menni egy kicsit a nagyokkal, azóta szakad az esõ, úgy utálom. Jövõ hétre pedig még vacakabb idõt mond, nem tudom, mikor fogjuk így Pannussal megkezdeni a levegõzést.
Sophiának nagyon boldog névnapot kívánunk!

Újra elõkerült a Huple, sokkal okosabbak a lányok, minimális veszekedéssel közösen is tudják használni és nagyon élvezik. Ügyesen fel is állnak benne, sõt Lili állva is hintázik már vele.

2010.május 20.

Megvolt ma Panna elsõ sétája ebéd után, kicsit kisütött a nap végre, így kimerészkedtünk húsz percre. Azt hiszem mindkettõnknek jól esett.  Csajoknak sütöttem kakaós csigát, hadd örüljenek. Talán délután õk is tudnak kicsit kint játszani a homokban.

2010.május 19.

Megszokhattam volna már, hogy a jobb napok után, mindig jönnek a rosszabbak, de azért a maira nem voltam felkészülve lelkileg. Délutánra szinte semmi tejem nem volt, nem tudom mi történt, Panna egész estig rajtam lógott szegény, a lányok erre jöttek haza. Ma nem viselték jól, hogy nem velük foglalkozom, Dorka direkt szétborogatott mindent, amit ért, egy nagy kupac különféle kirakón ültünk a szoba közepén. Egy ideig még rakosgattuk is, aztán már semmi sem volt jó.  Estére kissé kiborultam…

2010.május 18.

Jaj, nagyon jó volt, csajok már négy elõtt itthon voltak ma, Panna aludt egészen negyed nyolcig, így igazán a lányoké voltam. Attila focira ment délután, így csajos délután volt. Gyurmáztunk, ettünk kakaós palacsintát, rajzoltunk filctollal, kirakóztunk, olvastunk, tornáztunk. Jól éreztük magunkat együtt.

Este megfürdettük Pannát, aztán amíg etettem, Ati elvitte a lányokat is tisztálkodni. Ilyenkor elég nehezen hagynak ott a kicsivel, de muszáj idõben lefeküdniük, mert különben reggel csak kóvályognak készülõdéskor.
Elkészült Panna anyakönyvi kivonata, már csak el kellene valahogy hozni, de ebben a buta idõben én nem tudok kimozdulni a Minivel, mire Attila végez a munkával, addigra meg már nincs ott senki.

2010.május 17.

Vasárnapunk kicsit kaotikusra sikeredett, azt hiszem, elmondhatom, hogy az egész családot megviselte a bolond idõ.
Pannusról nem sok újat tudok írni, mert eléggé alapjáraton mûködik még és nem szeretnék senkit elijeszteni azzal, hogy túlságosan belemerülök a szopi-büfi-pelus témakörbe. Ha tele a pocak, általában jó kislány, jókat tud vigyorogni, ha elégedett a kiszolgálással. Aztán nagyot alszik, fõleg nappal, éjszaka ez nem mindig mûködik ;-).
Lányok továbbra is jó tesók, a bezártság viseli meg õket, mondjuk az engem is, szóval ezen nem is csodálkozom. Nagyon oda kell figyelnem egyébként, hogy mit mondok nekik, mert mindketten a mimóza jegyében születtek és könnyen megsértõdnek. Pl. Lilike délután, mikor szoptattam Pannát a kanapén, Lilus pedig játék közben elkezdett rohanni felénk, ijedtemben rászóltam, hogy óvatosan, azt hittem, nem fog tudni megállni és nekiszalad a picinek. Ezek után fél órát nem jött a közelembe. Dorka pedig szopi közben kezdte simizni Panna fejét, én kértem, hogy várja meg, amíg végzünk, mert éppen kínlódtunk, hogy rendesen szívjon a kisasszony, aki néha igen lusta, szegény Dodó pedig zokon vette. Van még mit tanulnom a három gyerekes anyuka szereprõl, hogy mindenkinek jó legyen. Ráadásul nagyon rosszul érint, hogy a lányok nincsenek velem nap közben, de tudom, hogy egyelõre nem bírnám még a három lányt koordinálni egyedül, a fõzés és a házimunka mellett. Nagyon rossz, hogy nem én megyek értük, hogy sokkal késõbb találkozunk. Én ugye már háromra ott voltam értük és elsétáltunk Attiláig, közben beszélgettünk, játszottunk, bohóckodtunk, együtt voltunk, most meg fél öt van, mire hazaérnek, hiszen Attila négyig dolgozik. Ha Panna éppen alszik, akkor estig legalább játszunk, a rossz idõ miatt mostanában jókat építünk megint. Viszont ha Pannust kell etetem, akkor még rosszabb, mert hiába ülök le melléjük, mégsem tudok velük úgy foglalkozni, ahogy korábban tettem. Ráadásul ilyenkor Panna miatt is lelkiismeret furdalásom van, mert alig várom, hogy befejezze az evést és vihessem az ágyába. Július ötig van bölcsi, utána már itthon lesznek a lányok, mert egy hónap zárás van és augusztusra már nem szeretném õket visszavinni. Úgy gondolom, hogy addigra már lesz valamilyen napirendje Pannának és ki lehet már õt is vinni hosszabb idõre. Azt még nem tudom, akkor a fõzéssel, házimunkával mi lesz. Mert most Panna mellett van idõm délelõtt fõzni, vasalni, kicsit rendben tartani a lakást és esetleg délután még alhatok is egy órát.
Megvannak Lili laboreredményei, sem autóimmun betegsége nincsen, sem pajzsmirigyproblémája, aminek egyrészt örülök, másrészt megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Fogalmunk sincs mitõl hullott ki a haja…

2010.május 25.

Kicsit kimerített a hétvége, alig élek. Ha nem Pannát etettem, akkor a lányok igényelték a társaságomat, így a pihenés nullára redukálódott. Tegnap délután Panna aludt egy hosszabbat, így a lányokkal az udvaron játszottunk, homokoztunk, csúszdáztunk, fociztunk. Ezt nagyon élvezték és egész ügyesek. Imádom, ahogy hangosan kacagnak közben.
Dorkának egész szép a szája, bár néha még panaszkodik, hogy fáj.
Lili tegnap véletlenül megrúgta kicsit Pannát, akit Attila büfiztetett. Rászólt Lilire, aki megsértõdött és sírva fakadt. Én közben teregettem, majd mikor bejöttem átvettem a kicsit. Erre Lili: NEM  SZERETEM PANNÁT, ANYA KIDOBJA A KUKÁBA! Na, köszi!
Vasárnap anyuék elvitték a lányokat a Dédipapához, addig takarítottunk egy nagyot, persze mára már nem látszik. Egyre inkább úgy érzem, hogy amíg minden gyerekem nem lesz 18, addig csak elpazarolt idõ minden perc, amit a takarításra fordítok, mert a több órás munkát kb. tíz perc alatt el tudják törölni.
Hétfõn Panna fogadta elsõ látogatóit, Lilla volt itt a szüleivel. Itt is köszönjük a sok szép ajándékot!

Panna számokban:
- születési súly 2820g
- hazaadási súly 2570g
- 2010.05.15. 2590g
- 2010.05.18. 2660g
- 2010.05.23. 2840g
- 2010.05.25. 2960g
80-100 ml között eszik, van, hogy két óránként. Attila szerint a lányok ketten nem ettek anno ennyit.
Pénteken gyereknap lesz a bölcsiben, fél tíztõl tizenegyig várják a szülõket is, remélem jó idõ lesz, és akkor kivonulunk Pannával! Nem szeretnék lemaradni a lányok programjairól…Szombaton így is Attilával és Anyósommal mennek a Sztepp fesztiválra, a Bábszínházba, pedig úgy szerettem volna látni, hogy mit szólnak hozzá, de Pannát nem szeretném még ilyen hosszú idõre másra hagyni.
Délután négyesben voltunk csajok, mert Attila focizott, egész jól mûködtünk, bár Lilinek volt egy kisebb hisztije, mert Dorka elvett tõle egy vonatot, mire Lilus az egész sínpályát szétdobálta a nappaliban, én meg éppen szoptattam.

2010.május 22.

Tegnap délután összepakoltuk a babakocsit, a motorokat és Pannát, elindultunk a lányokért, azt terveztük, hogy sétálunk egyet a városban. Persze félúton szakadni kezdett az esõ, így a városi séta elmaradt, de a lányok nagyon boldogok voltak, hogy én mentem értük a bölcsibe. Mire hazaértünk megint sütött a nap, így itt sétáltunk az Öreghegyen egy jót. Pannus jókat alszik a levegõn, a lányoknak is jót tett a mozgás végre.
Olyan jó, hogy végre hétvége, lehet(ne) picit tovább aludni! Na és hánykor kel az összes lányom?!?! Ötkor! Éljen a szombat!
Ma délelõtt nem akartak Anyuékkal Gyõrbe menni, amit én sem bántam, mert egész héten alig láttam õket. Tíz után kimentünk a Rózsa-ligetbe, a lányok nagyon szeretnek a rózsák között motorozni, kergetõzni. Jó fél órát élvezték is a dolgot, aztán Dorka belement egy lyukba - hiányzott három térkõ - és átrepült a motor felett. Mikor leért már láttam, hogy nagy baj lesz, rekordot futottam szerintem 30 méteren. Nagyon sírt és dõlt a szájából a vér, de nagyon durván, csak úgy bugyborékolt. Azt hittem elõször, hogy nem maradt foga egy darab sem, mert az egész szája tele volt vérrel, azt sem láttam, honnan jön. Próbáltunk megtörölgetni, Attila elrohant savanyú vízért, közben csillapodott kicsit a vérzés és kiderült, hogy teljesen átharapta az alsó ajkát és az állán is van egy vágás. Itattuk a jó hideg vízbõl, gyorsan szereztünk egy jégkrémet, aztán elindultunk haza. Szegény hazáig sírt, hogy ANYA BEFÚJJA! Miután befújtam, meg is nyugodott, bár nem értette, hogy miért nem gyógyul meg rögtön, végül egész jól ebédelt és most, háromkor azon ritka pillanatok egyike van, mikor mindhárom gyerekem alszik.
Délután, ha Panna idõben felébred, még tervezzük, hogy megnézzük a virágdíszeket a belvárosban.
<http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_69258>
<http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=page_69059>
Nagy megkönnyebbülésemre Pannának éjjel leesett a köldökcsonkja.

2010.május 26.

Pakkot kaptunk. Illetve a lányok kapták! Köszönjük szépen Petrának, Bencének és Petinek valamint Dodinak, aki leszállította!

Délelõtt kihasználtuk a jó idõt és nagyot sétáltunk Pannával és Anyuval. Elmentünk boltba is, Anyu kint maradt a kisasszonnyal, nem szeretném még ilyen helyekre behurcolni.

Kisasszony még mindig sokat alszik, de ha ébren van, akkor egyre figyelmesebben nézelõdik és tegnap mintha rám mosolygott volna és nem csak azért, mert tele volt a pocakja. Egyre jobban gömbölyödik, már a combiján is van egy kis husi. A kis talpa meg zabálnivaló, nem bírom megállni, hogy ne puszilgassam meg minden pelenkázáskor.
Holnap Dodó és Lilust is itthon tartom, mert délután megyünk a Heim Pálba Lilivel, úgyis el kellene hozni õket délben, így legalább tudnak egy kicsit tovább aludni. Bemegyünk a munkahelyemre is, bevisszük a papírokat a t-gyáshoz.

2010.május 28

Reggel a lányok elmentek Attilával, mi fél kilenckor indultunk Pannával és Anyuval utánuk. Besétáltunk odaáig, Pannus aludt. Lányok nagyon örültek, épp csipegettek, aztán megkapták az új játékokat, csúszdát, motorokat, fûnyírót, labdákat. Volt tûzoltóautó - amire nem mertek felülni- rendõrmotor, ezt viszont kipróbálták. Zene, lufik, jó hangulat. Hazafelé busszal jöttünk, Anyósommal kiegészülve, de nem is kellett volna, mert kivételesen alacsonypadlós busz jött.

2010.május 27.

Lányok nem mentek ma bölcsödébe, fél kilencig aludtak, kakaóztunk, játszottunk, tízkor anyu kivitte õket az udvarra, én meg összepakoltam, Pannát etettem, délben jött Attila és indultunk Pestre. Melóhelyemen leadtuk a papírokat, aztán mentünk tovább a kórházba. Okosabbak megint nem lettünk, doktornõ szerint idegi alapon nem lehet, de azt nem tudja, hogy mitõl van. Szeptemberig kenegetni kell, ha addig nem romlik, akkor kontroll. Ha megint elkezd hullani, akkor rögtön menni kell. Panna nagyon jó kislány volt, gyakorlatilag végig aludta az egészet, egyszer keltettem fel egy kicsit enni, hogy aztán kibírja hazáig és ne az autóban kelljen szoptatni.
Hazaérkezés után kicsit éberebb volt, így a lányok foglalkoztatták. Nagyon élvezték, hogy ha odaadják az ujjukat, akkor megfogja. Ezt eljátszották párszor, mondókáztak neki.

Petra, ezt nektek mutatom:

2010.június 01.

2010.május 30.

Szombaton végül én kísértem el a lányokat és Attilát a Bábszínházba, mert az uram már egy hete nyúzott érte. Hagytam itthon tejet Pannának, Anyuék jól elvoltak vele, rendesen viselkedett. Nekem odafelé komoly idegbajom volt, fõleg, miután Anyu elkérte a TAJ kártyát is, hátha történik valami. Ezek után eléggé megzuhantam. Csajok aludtak odafelé, volt egy kis kavarodás a jegyekkel, de aztán meglettek. Elfoglaltuk a helyeinket, lányoknak nagyon tetszett a szék, és a mosdó, ugyanis volt fellépõ minden mosdókagyló alatt, így egyedül tudtak kezet mosni. El is idõztünk volna egy jó darabig, ha nem kezdõdik az elõadás. Az elsõ felvonás viszonylag nyugalomban telt, bár Dodóka néha mondókázott v. énekelt. Szünet után már mozgékonyabbak voltak virágszálaim, kezdték unni az egészet, párszor megnéztem, hogy hány mûsorszám van még hátra a mûsorfüzet szerint. A taps alatt mi már mentünk is kifelé, egyrészt a lányok miatt, másrészt, hogy rohanjunk Pannához.
Készülõdés a színházba:

Vasárnap a lányok elmentek tíz körül Anyósomhoz, ott is ebédeltek, Attila dolgozott, én meg a lakást próbáltam Panna mellett kicsit rendbe rántani. Egy körül mentünk a lányokért Pannával, készültünk a városi gyereknapra. Csúnyán be volt borulva és csepegett az esõ, de bevállaltuk és milyen jól tettük, mert csodálatosan kisütött a nap, mire besétáltunk a belvárosba. Lányok kaptak vattacukrot, mert nagyon lelkesek voltak, mikor meglátták, aztán Lili úgy megijedt a sajátjától, hogy alig merte megfogni. Végül nagy részét Attila ette meg, én már gyerekkoromban is rosszul voltam tõle. Ültünk lovas szekéren, mentünk vele egy kört a belvárosban. Nekem sokkal jobban tetszett régen, mikor a Bregyóban volt a gyereknap, a Városház tér, nem igazán alkalmas szerintem erre a programra. Itthon Anyuék átadták az ajándék fûnyírókat, majd a lányok aktív kerti munkába kezdtek vele. Este még Tomi és Márti jött babanézõbe, lányok teljesen beindultak a közönség láttán, alig lehetett õket aludni vinni, de kb. öt perc alatt elaludtak végül.
Köszönjük szépen az ajándékot!