2010. December hó

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
      Lángos csillag állt felettünk,
      gyalog jöttünk, mert siettünk,
      kis juhocska mondta - biztos
      itt lakik a Jézus Krisztus.
            Menyhárt király a nevem.
            Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
      Úgy hallottuk, megszülettél,
      szegények királya lettél.
      Benéztünk hát kicsit hozzád,
      Üdvösségünk, égi ország!
            Gáspár volnék, afféle
            földi király személye.


Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
      Főtt kolbászunk mind elfogyott,
      fényes csizmánk is megrogyott,
      hoztunk aranyat hat marékkal,
      tömjént egész vasfazékkal.
            Én vagyok a Boldizsár,
            aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
      Hulló könnye záporán át
      alig látja Jézuskáját.
      A sok pásztor mind muzsikál.
      Meg is kéne szoptatni már.
            Kedves három királyok,
            jóéjszakát kívánok!
2010. december 15.

Mára kétgyerekes lettem. Ami elég fura érzés nekem, még sosem voltak ennyi ideig külön egymástól a lányok, de lehet, hogy ez csak nekem jelent különleges alkalmat, ők meg simán veszik az „akadályt”. Az történt, hogy Anyuék ovijában minden évben karácsonykor az óvónők betanulnak egy állatos mesét, beöltöznek és előadják a gyerekeknek. Úgy volt, hogy ha jól lesznek, akkor mennek mindketten. Aztán reggelre Lilinek elfogyott a kedve. Mondjuk éjjel hányt is, mert hülye anyja engedte, hogy azt egyen vacsorára, amit szeretne - örültem, hogy végre eszik jó étvággyal - és a tíz deka paprikás szalámi kechuppal megterhelte a hasát. Dorka simán elment egyedül. Féltem, hogy indulás után mindkét részről sírás lesz, de Lilinek egy szava sem volt, Anyut tíz után hívtam, Dorka is jól volt.
Lilkó gyurmázott egy nagyot, annyira ügyes és nagyon kreatív. Alkotott egy lovat. Maga a forma azt hiszem valami őz féle eredetileg, de ez egyikőnket sem zavarta. Karcolt neki arcot és sörényt (HAJAT by Lili) és szaggatott egy téglalapot, majd a hátára terítette. Gondoltam naívan, hogy takaró, de felvilágosított: AZÉRT, HOGY RÁ TUDJANAK ÜLNI! Aha, szóval nyereg. Hát ilyen kis ügyes lányom van.
2010. december 1.

Kibontották a csajok reggel az első zsebeket az adventi naptáron. Dorka kérdezte: ANYA, EZT A TÉLAPÓ HOZTA? Majd elmeséltem neki az adventi naptár lényegét, figyelmesen hallgatta. Aztán: ÉS MIKOR JÖN A TÉLAPÓ? Mindenesetre az új hajgumikban mentek oviba, Dorkáén fa katica van, Lilién pedig bari.
Reggel mikor odaértünk az oviba, egy beszoktatós kislány nagyon sírt. Ma volt az első napja, apukájával jött csak egy órára, de a csizmáját sem akarta levetni. Úgy sajnáltam, és közben nagyon örültem, hogy nálunk nem volt ilyen, mert tuti kivettem volna a csajokat. Közben kijött Márti néni és megkérdezte, hogy kinek van szabad húsz perce, ha bementek a gyerekek. Rajtam kívül egy anyuka volt, aki igen gyorsan eltűnt ezek után. Én mondtam, hogy Apósom kint vár a kocsiban, KisPanni meg otthon, de már meg is voltam bízva a nemes feladattal, hogy a közeli coop boltban pattogtatni való kukoricát vegyek. Persze nem akármilyen, hanem gépbe valót, a mikrós nem jó. Ha esetleg nem lesz, akkor még délutánig hátha be tudok nézni máshová. Persze a hat hónapossal a szakadó hóban.
Végül kiderült, hogy Attila Anyukájának van kukoricája és hoz holnapra, így reggel be tudom vinni. Délelőtt sütit sütöttem a délutáni szülői munkadélutánra. Majdnem három volt, mire odaértünk, mert elég nehezen tudtam haladni a babakocsival a jeges járdákon. Már jó páran dolgoztak mikor befutottunk, lányok nagyon örültek. Készítettünk együtt narancsból mécsestartót. Félbevágtuk, kivájtuk a belsejét, majd az aljába mécses helyeztünk a tetejét pedig üres műanyag tollal kilyukasztgattuk. Dorka is nagyon ügyesen dolgozott, Lilinek nem nagyon volt kedve. Majd papírból angyalkát alkottunk. Előre volt rajzolva, csak körbe kellett vágni és díszíteni. Lányok is vágtak önállóan, bár ezekből nem lett angyalka. Végül segítettek az egyetlen ép példányt feldíszíteni, színes papírból formalyukasztóztunk mintákat és ráragasztották a lányok. Lehetett volna még bébiételes üvegből mécsest tervezni üvegfesték segítségével, de erre a három gyerek mellett nem vállalkoztam. Panyóka egy darabig nézelődött a szőnyegen - vittem neki játékot, és hozzá közel álló asztalt választottunk - majd dajkálta kicsit Erika néni, aztán meg én is. Amíg a csajokat öltöztettem a végén, Márti néni rázta a legkisebbünk fenekét. Kár, hogy mindig olyan időpontra teszik ezeket az alkalmakat, hogy Attilának esélye sincsen ott lenni.
Jöttünk kifelé, mindenki egyszerre öltözködött, beszélt, zsongott, szóba került az időjárás is. Dorka kicsit később közli velem: ANYA, ESIK A KORMOS ESŐ!
Túl sok Anna, Peti és Gergőt olvasunk ha:
-szinte az összes történetet tudjuk kívülről
-hároméves gyerekeink minden második mondatot úgy kezdenek, hogy egy szép tavaszi/nyári/őszi/téli napon
-bármilyen könyv kerül a kezükbe, abból olvasva, minden mondat vége, ha hogy: mondta AnnaPetiésGergő
-ha pár nap nátha után fájni kezd a fülünk és ezt megosztva a férjünkkel, ő csak annyit mond: akkor hívnunk kell Elemér doktort
2010. december 5.

Panka rendes volt, mert fél ötig hagyott aludni, akkor kelt először enni. Viszont utána volt egy harmadik típusú találkozásom. Lejöttem inni, és ahogy felkapcsoltam a villanyt a konyhában, szembe nézett velem egy méretes pucér csiga. Embert azonnal ébresztettem odafent, hogy dolog van. Kiröhögött és közölte, hogy majd reggel elintézi. Persze mire felkeltünk csiga sehol. Végül Attila a tél elől bementett aloe cserepének az alján találta meg, szóval egy ideje már társbérlőnk volt. Fúj!
Ma nem igazán csináltunk semmit, lányok átvettek néhány kiló csokit a különféle családtagoktól. Azért persze kaptak sok szép, hasznos dolgot is. Kifestőt, családi kreatív szettet, csodaszép kötött pulcsikat, klassz kapucnis felsőt, Kisvakond DVD-t, garbót és még hol van a karácsony. Azt hiszem, én reggel csak a virgácsot teszem a csizmákba, ugyanis voltak problémák a jósággal mostanában. Nem is tudom, hogy mi legyen a meglepetés, a hálószobánk ugyanis tele van már, úgy nézünk ki, mint egy játékbolt. Van kirakó, matricás album, gipszöntő forma, játék mérleg, csak a lányoknak, plusz a család és barátok gyerekeinek az ajándékai. Még megálmodom, hogy mi legyen a Mikulás ajándéka.
2010. december 4.

Délelőtt Attila volt kollegája jött a családjával látogatóba, öt kislány volt összesen a lakásban. A vendég kislányoknak nagyon tetszett Pannika.
Délután Ildi és Zsolti esküvőjére voltunk hivatalosak, a Hiemer-házba ötösben mentünk, aztán Pannit hazahoztam megszoptatni és a nagyokkal mentünk a lakodalomba. Nagyon jól érezték magukat, táncoltak, szaladgáltak, jó étvággyal vacsoráztak, végül fél kilenckor Lili szólt, hogy ő már álmos, menjünk haza. Dorka szerintem még egy kicsit bírta volna, de nem ellenkezett, mikor indulni kellett. Itthon Anyu vigyázott Pannára, nagyon féltem, hogy mi lesz az esti szopi nélkül, de Manókám szépen elaludt a tejpép és a Mami ringatása után. Miután a lányokat lefektettük, visszamentünk még egy kicsit kettesben is, jó volt, de a menyasszonytánc után eljöttünk, mert Anyunak másnap programja volt és hát ugye még Panyó is eszik éjszaka. Egyébként is voltak bizonyos mellbőség problémáim a ruhámban a kimaradt szoptatás hatására, szóval kicsit öregesen mulattunk, de jó volt. Jó volt egy kicsit Férjnek és Feleségnek lenni, ha csak pár órára is. Gyakrabban kellene ilyet csinálnunk, de folyton lelkiismeret furdalásom van, ha a gyerekek nélkül lépünk le. Most jó volt, hogy a csajokkal is tudtunk kicsit mulatni, így utána már én is jobban el tudtam magam engedni, bár egyszer hazatelefonáltam.
2010. december 3.

Panyó tegnap óta halad előre, igaz, csak akkor, ha valamit nagyon szeretne. Nem is tudom, minek nevezzem azt a mozgásformát, amit művel, leginkább egy kis hernyóra hasonlít, viszont kétség kívül hatékony.
Ma reggel Attilával vittük a lányokat oviba, mert szabit vett ki, hogy délután el tudjunk menni az ÉMI-s Mikulás ünnepségre. Az indulás kicsit nyűgösre sikerült, mert akkor ébresztették a csajokat, mikor odaértünk értük és még nem igazán tudták, hogy hol vannak. Mire odaértünk, már jobban érezték magukat, bár elég félénkek voltak, főleg Lili. Pintács Viki énekelt, volt Krampusz, Bohóc, Télapó, nagyon helyes kis gyerekműsort adtak. Dorcika kicsit táncolt is, de mikor megérkezett a Krampusz, az ő bátorsága is elfogyott. A Télapótól Panyó vette át legbátrabban a csomagját, igaz ő még a nevét nem tudta megmondani.
2010. december 11.

Miért van az, hogy a gyerekeim csak kettő és négy között „szeretnek” hányni éjszaka és csak olyankor, amikor Pannihoz eddigre már legalább háromszor keltem fel. Ezúttal Lili lett rosszul. Fájt a hasa is, nem tudott aludni. Dél körül már hőemelkedése is volt.
2010. december 10.

Elvittük a lányokat oviba reggel, aztán nyakunkba vettük a várost, kettő után értünk haza. Sajnos nem tudtunk mindent elintézni, de legalább mindenkinek kitaláltuk már az ajándékát, és a legtöbb dolgot meg is valósítottuk már.
2010. december 9.

Panna napok óta átalussza az éjszakát, ma is fél hatkor kelt csak és mivel csak az angelcare éjszakai fényét kapcsoltam be az etetéshez, még vissza is tudtam altatni negyed nyolcig. El vagyok kényeztetve.
Horror szél van, esett a hó is, most jó idebent. Holnap itthon marad Attila is és befejezzük a karácsonyi vásárlást.
Átfestettem fehér festékkel a cserepeket, most jól néznek ki, mert látszik alatta a lányok színes maszatolása. Le is lakkoztam, így tartós is lesz, fel lehet majd használni jövőre is.
2010. december 8
.
Tündéreim vitték a varázspálcát reggel, Lili amikor meglátta Erika nénit, gyorsan varázsolt is egyet, majd közölte vele, hogy: MEGVARÁZSOLTALAK. Erika néni megkérdezte, hogy mit varázsolt belőle. Mire Lili: KRUMPLIT!
Lányok ma a városba mentek az ovival, megnézni egy másik csoport karácsonyi műsorát az Országalmánál. Márti néni szerint nagyon ügyesek voltak. Nem tudom, hogy most már tudatosan vitték-e őket, vagy csak megint elfelejtettek szólni.
Közben Panyival a védőben voltunk. 6680 g és 64 cm a mérés szerint. Súlya rendben is van, hosszában nem vagyok biztos, mert 74-es ruhákat hordunk most már jórészt. De végül is mindegy is. Jókedvű, mozgékony, hurkás combú, jó étvágyú, mindig mosolygós, szóval teljesen rendben van.
Hazafelé a lányok minden pocsolyába beleugráltak, így nyakig vizesen értek haza. Itthon megfestettük a cserepeket a Luca búzának, de nem lett az igazi. Nem akartam akrilfestéket a kezükbe adni, mert a cserepet ugye forgatni kell és még nem olyan ügyesek, hogy ne legyenek eközben nyakig festékesek, az akril meg ugye nem igazán gyerekbarát anyag. Így crayola ecsetkésszel maszatoltak, de nem lett szép, mert miután megszáradt, alig látszik. Holnap azt hiszem, fehér akrillal lealapozom, és mégis kapnak egy kis színeset mintát festeni.
2010. december 7.
Panni ma is negyed hétkor kelt, nem bánnám, ha megtartaná ezt a szokását. Csajokat leadtuk az oviban, Dorka borzalmacska volt már reggel, semmi sem tetszett neki, mindenért vinnyogott. Délelőtt varázspálcát gyártottunk Pannival, illetve én készítettem, ő meg lenyúlta az alkatrészeket. Jól szórakoztunk. Itt járt a védőnő is, szerinte 7-8 hós kor között kell bevezetni a glutént un. száraz rántás formájában. Egyébként meg a pont ma hét hónapos Panya szerinte is baromi ügyes.
Hazafelé az oviból horror utunk volt. Dorka nem volt hajlandó öltözni, mikor mentem értük, csak üvöltött. Az nem derült ki, hogy mi a baja, én meg fogtam magam és keményen ellenálltam a hisztinek. Mondtam neki, hogy vagy felöltözik és hazajön velünk, vagy ballagjon vissza szépen a csoportba a Márti nénihez. Az volt a rossz, hogy Lili közben felöltözött, Panyi meg ugye a babakocsiban, így kiküldtem őket az ajtó elé az oviudvarra. Felváltva rohangáltam Dorka és köztük. Dodó semmi együttműködésre nem volt hajlandó, baromi nehéz volt, de nyugodt maradtam és következetes, így 43 perc múlva a hisztizsák fogta magát és tök egyedül felöltözött. Persze kint újabb hiszti, mert nem kapott semmit. Mondtam neki, hogy nem érdemli meg, és ha ezentúl rosszul viselkedik, lesznek következményei. Erre megütötte Lilit. Nem tudom, hogy honnan van ez a sok düh benne, jó lenne valahogy segíteni neki. Úgy sajnáltam végig szegényt, szenvedtem kegyetlenül, de muszáj keménynek lenni, mert különben teljesen a fejemre nő. Végül a következő hiszti félúton volt, ahol is jött Apu és haza akarta vinni a lányokat. Lilit el is engedtem, Dorkát viszont nem. Mert nem érdemelte meg sem a mesenézést, sem a rudit, ami Anyuéknál várt volna rá. Így hazáig hallgattam, hogy ő is a Papival akart menni. Hát leizzadtam rendesen, mire hazaértünk. Azt hiszem, kellene keresnünk egy jó pszihomókust a környéken, aki segít egy kicsit a helyzetkezelésben.
Ráadásul Anyu főnöke januártól át tudná tenni a lányokat a másik oviba, valószínűleg tiszta kiscsoportba, nagy bajban vagyok, hogy most m legyen. Úgy érzem, többet ártanék azzal, ha kiszakítanám őket innen, ahol már megszoktak. Azért még rágódok rajta egy darabig.
Hetek óta készülődünk a karácsonyra, és jó volt látni a változásokat a házon, a lányok arcán az örömöt, amit egy közös alkotás vagy meglepetés okozott nekik, de éreztem, hogy hiányzik valami, hogy valahol belül nem igazán van még karácsonyi hangulatom. Aztán tegnap észrevettem, hogy a mézeskalácsa ajtódíszemet apró lábnyomok vannak és kicsi csőrök tépkedték a tésztát. Olyan jó érzés volt és valahogy ettől a helyükre kerültek bennem a dolgok. Most már nem csak a gyerekek miatt várom az ünnepet.
2010. december 6.

Panni átaludta az éjszakát! Ennek következtében az Attilának vett és gondosan elrejtett nagy doboz, karácsonyi mintás csokoládé a szekrényben maradt, ugyanis az éjszakai szoptatás után akartam a cipőjébe csempészni.
Reggel a lányok csizmájába nevelési célzattal csak a virgács került, az ajándékot az ablak fölé lógattuk egy nagy plüsscsizmában. Hát nem igazán jött be a tervem, mondtam nekik, hogy a Mikulás látta, hogy rosszalkodtak és azért hozott nekik csak virgácsot. Gondoltam, hogy miután nagyon elkeserednek, észreveszem majd az igazi ajándékot és megkapják. Hát erre nem került sor, mert a lányok úgy örültek a virgácsnak, hogy öröm volt nézni. Azért amikor Anyu jött értük Dodóka elmesélte neki, hogy a Lili azért kapott virgácsot, mert csúnyán beszélt ;-)
Már hét előtt elmentek a „Mami ovijába”, mert Anyu reggeles volt, délután jönnek, aztán holnaptól a saját oviba járnak majd megint. A reggeli sietség miatt nem is erőltettem az ajándék dolgot, Attilával egyet értettünk abban, hogy túl sok mindent kaptak az elmúlt két napban. Jövőre valahogy máshogy kellene csinálni. Persze értem én, hogy mindenki meg akarja őket ajándékozni és nagyon jó, hogy ennyien szeretik őket, de jövőre már biztosan fura lesz nekik, hogy 77 Mikulástól kapnak ajándékot, amit itt-ott széthagyott az Öreg. Ti hogyan csináljátok?
Panyó továbbra sem fogadja el sem a cumit, sem a cumisüveget, viszont nagyon ügyesen eszik kanálból és iszik pohárból. Mikulástól kapott egy gyerek méretű paplant, mert a bébi gyapjútakarója alól mindig kimászott. Erre ma reggel a gyerekpaplan tetején aludt mikor benéztem hozzá.
Elmaradt Mikulásos videó:

szólj hozzá: ÉMI Mikulás ünnepség
Ma délután nálunk volt Mikulás buli miniben. Sütöttem pizzát és átjöttek a barátaink. Gyerekek jól eljátszottak, pillanatok alatt be tudják teríteni a szobát játékokkal.  Lackó főleg Pannival ismerkedett, nagyon édes volt, ahogy foglalkozott vele.
Panna videó:

szólj hozzá: Panna halad
2010. december 16.

Lányokat fél hétkor keltettük, mentek ma Anyuval mind a ketten, ma megpróbálok mindent elintézni, amit szerettem volna házon kívül, aztán úgy gondolom, hogy nem viszem őket már jövő héten, nehogy összeszedjenek valamit karácsonyra.
Panyóval beszereztük Attila ajándékát, készültek a saját készítésű ajándékok is.
Annyira mások ebben is. Jó negyven percet simán elbabrált, néhányszor kellett csak kinyújtanom neki a gyurmát, mert még nem megy elég vékonyra és persze állandóan megcsodálni az elkészült műveket. Amelyek között volt jó pár esernyő és alattuk kismackók (szemmel, szájjal, gombokkal). Dorka ezzel szemben öt perc alatt megun mindent. Ebben nagy szerepe van szerintem annak is, hogy még mindig jóval ügyetlenebb a keze, még mindig gond van, a két kéz koordinációval nála. Ráadásul ebben a téli időszakban rosszabbodott a túlmozgása is. Nem tudunk annyit kint lenni, idebent pedig nehéz megfelelően lemozgatni őket. Ez sajnos Dorkánál erőteljesebben jelentkezik, folyton izeg-mozog, egy pillanatra nem tud nyugodtan ülni és ez az alkotós dolgokat meglehetősen megnehezíti, ebből adódóan viszont egyre jobban elmegy tőle a kedve és egyre hamarabb feladja. Kellene keresni valami mozgásos programot, de itt négy éves kor alatt semmi nincsen és az ovis foglalkozásokra pedig csak nagycsoportosok mehetnek. Pedig valamit ki kellene találnunk, mert a benne lévő feszültségek egy része szerintem ebből ered és olyan jó lenne neki segíteni.
Miután Panna elaludt Lilkó mesét nézhetett, én meg nekiestem a hűtő takarításának. Lilkó szeretett volna segíteni, de mivel Panna alvásideje és így a hűtőre szánt időm véges volt, inkább nem vettem igénybe a segítségét ;-)
Aztán amíg én a karácsonyi ajándékok terén felhalmozott lemaradásomat hoztam be, addig Lilkó mécsest festett bébiételes üvegből üvegfestékkel.
Együtt dolgoztunk az asztalnál és Lilkó nagyon komolyan vette a feladatot, olyan édes volt. Közben Panna is felébredt, kapott ebédet, aztán Lilkó is, csak eddigre elfáradt és nem akart enni, semmi sem volt jó, viszont aludni sem akart. Jaj! Itt volt egy kis döccenő a napunkban, de átvészeltük. Fogócskáztunk, Pannival kergettük Lilkót, bújócskáztunk, innentől Lilinek is jobb kedve lett, Panyó meg gurgulázva kacagott.   Építettünk.
Bújócskáztak.
Aztán mikor Panni elfáradt, uzsit készítettünk a hazatérőknek. Akiket már nagyon vártunk. Hallgatóztunk, mondom Lilinek, én már hallok valamit. AZ CSAK A KUTYA. Ekkor Anyu jól hallhatóan megszólal, hogy Attila, légy szíves hajtsd be a kaput. Mire Lili: A MAMA, AZ ATTILÁNAK BESZÉL. És ki az az Attila? A TE OTTHONODBA LAKIK.
Persze öt perc sem kellett, már nyúzták egymást, veszekedtek verekedtek, nem tudom, hogy ez mennyire életkori sajátosság és mennyire az ovi hatása, de az az ovikezdéssel jött. Állandóan nyaggatják a másikat, csúfolódnak, megy a nem játszom veled, a verekedés. Annyira bánt, mert jó testvérek voltak. Most meg TE KAKI VAGY PUKI ÉS SZAR! És ez még a szebbik verzió!
Vacsora előtt még el kellett mennünk boltba is, mert elfogyott a fotópapír és nem lett készen az összes karácsonyi lap. Hát szülőpróbáló feladat volt, mit ne mondjak. Esti fürdetést már elblicceltük…
2010. december 14.
Attila bement dolgozni, már egész jól volt. Remélem, már nem fertőz. Én reggel elrohantam az oviba, mert ma volt befizetés. Jövő héten, hétfőn-kedden még van ovi, utána ügyelet, azt már nem kértük. Kedden hangszerbemutató lesz. Nem tudom, hogy mi legyen, menjenek-e még, vagy inkább tartsam őket itthon.
Mindenesetre már nagyon jól vannak, délutáni alvás nem volt, négy körül elkísértük Anyut, kutyát sétáltatni, mert már nem lehetett velük idebent bírni.
Séta után Lili fésülgette a hajamat, nagyon tetszik nekik a kék hajcsatom, mondtam nekik, hogy ha megnő a hajuk, akkor majd ők is kapnak egyet. Mire Lili Dorkának: HALLOD, HA HOSSZÚ LESZ A HAJUNK, MI IS ANYUKÁK LESZÜNK. Dorka: NEM AZ EGYIK APUKA LESZ!
2010. december 13.

A hányós-hasmenősök csapatához reggelre Attila is csatlakozott, most itt is-ott is fekszik valaki, Lili délelőtt jobban volt, segített karácsonyi ajándékokat készíteni,
de Dorka egész nap aludt. Lili evett is pár falatot, a többiek böjtölnek.
Lili énekelget játék közben: MIT ITTÁL BÁRÁNYKÁM? SZOMJAS VÍZET ASSZONYKÁM!
Délutánra én is belázasodtam, már csak Panni bírja, ő csak picit náthás, nem tudom, hogy az anyatejtől védi meg, vagy más, de remélem nem fog megbetegedni.
Délután azért elültettük a Luca búzát, amit Anyu szerzett be nekünk, mert nem tudtam elmenni a gyerekek mellől. Köszönjük! Lili alig elültettük: MIKOR LESZ VIRÁG?
Luca napján, december 13-án nemcsak a Luca-széke készítéséhez kell hozzáfogni, hanem a Luca-búzát is ilyenkor vetjük el...

Régi hagyomány a Kárpát-medencében a Luca-búza elvetése, amely Karácsonyra már szépen zöldell, és általában az ünnepi asztalt díszíti.

Piros almával, szentelt gyertyával szokás ékesíteni az üde, zöld búzát, amelyből egyes tájegységeken következtetni tudnak a következő évi termésre.

Vidéken - ahol jobban őrzik a hagyományt - a háziasszony meleg helyen csíráztatja a búzát ilyenkor, és a 20-30 cm magas búza reményt jelenthet, hogy a jövő évben is bőven terem az élet.

A terített asztalnál fontos, hogy alma, fokhagyma mindenképpen legyen. Az almát annyi részre vágják, ahányan az ünnepi asztal körül ülnek, és mindenkinek el kell fogyasztania egy darabkát.

A fokhagyma a rontást hivatott elűzni a házról és lakóiról.

Hagyomány volt szalmával beszórni a ház padlóját, ezzel idézve a betlehemi jászolt.

Nagyon fontos, hogy az ünnepi asztalról minden morzsát összegyűjtsön a ház asszonya, és ezt a morzsát megszárítva a háziállatoknak adja, ahogy a búzafüvet is az ünnep elmúltával...
forrás: virtus.hu
Luca napján hozták be meleg helyre a termőágat (meggyfa, vagy cseresznyefa ágát), hogy az karácsonyig kizöldelljen. (Régen ugyanis ez volt a karácsonyfa helyett.)
Ilyenkor ültették el az úgynevezett Luca-búzát is, ami később mágikus erejű lett. Naponta kellett öntözni a tányérba, pohárba, cserépbe tett búzát, s az karácsonyra kizöldellt. Ezzel a jó termés biztosítása volt a cél. Karácsony után a kizöldellt búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek. Jó ellenszernek tartották a tojás és a tejrontás ellen is. Lányoknak pedig a mosdóvizébe rakták, hogy attól szebbek legyenek. Máshol azért, hogy ne fájjon majd a szemük. (Ez a szokás utal a szent történetének ismeretére.)
Fontos volt még, hogy nő ültesse a búzát. Ez a termékenységvarázslásra utal.
forrás: sulinet.hu

Hála az égnek estére Attila picit jobban lett, így a lányok fürdetését bevállalta, nekem bőven elég volt Panni, szoptatás közben már annyira rázott a hideg, hogy azt hittem kiejtem a kezemből a kisasszonyt. Lili rögtön beájult, Panni is hamar követte, Dorka cirkuszolt egy kicsit, nem volt álmos.
Panyó egyébként tökélyre fejlesztette a hernyózást, már semmi perc alatt ott van mindenhol, emiatt a nagyok folyamatosan vinnyognak, hogy Panya hozzányúlt a játékaikhoz. Mert persze a nagyok cuccai sokkal érdekesebbek, mint a nagy doboznyi Panna játék.
2010. december 12.

Hát lehet, hogy megfertőztünk ma egy sportcsarnoknyi embert. Lili tegnap egész jól volt, ma is nap közben láztalan, nem hányt, kezdem reménykedni, hogy mégis csak gyomorrontás, mert Dorka szerint Lilkó pénteken sokat ebédelt az oviban. Így elmentünk a VOK-ba az Ildiéktől kapott jegyekkel Mikulás cirkuszt nézni, nagyon jó volt. Lányok tátott szájjal nézték, tényleg színvonalas műsor volt. Ildiéknek köszönjük a lehetőséget! Sajnos fényképezőgépet nem tudtam vinni, mert egyedül voltam a csajokkal, plusz egy nagy plüss oroszlánnal, amit Lili feltétlenül hozni akart és kb. öt perc után rámtestálta.
Hazafelé a kocsiban már nagyon nyűglődtek a csajok, Dorka mondogatta, hogy fáj a hasa, itthon aztán hányt is, szóval valószínűleg vírus. Csuda vigye el! Szegények most gyógyultak meg…
2010. december 21.

Panya 13, én meg 12 órát aludtam, egyszer keltünk, háromkor, akkor tankol a mini. Reggel hétkor hallom ám, hogy a lányok tanakodnak, sutyorognak, egyszer csak lekiabál a Lilike: ANYA, ITT VAGY? DORKA AZT MONDJA, MÉG A KÓRHÁZBAN VAGY PANNIVAL. Úgy látszik nem csak engem viselt meg a kórházi éjszaka.
Délelőtt elsétáltunk az oviba, elhoztuk a benti ruhákat, amik ott maradtak, vittünk egy kis apróságot az óvó néniknek, majd hazajöttünk. Itthon aztán megfürdettem őket, hajat mostunk, mert az a kórház miatt elmaradt vasárnap és letettem őket ebéd után aludni. Nem mondom, hogy egyszerűen, de végül elaludtak.
2010. december 20.

Ma délután fél háromkor egy bent töltött éjszaka után, hazaérkeztünk Pannival a kórházból. Vasárnap este fürdetés után orrot szívtunk, Attila fogta Pannit, én szívtam, amikor végeztünk, mentem elmosni a cuccot, Attila pedig egy pillanatra nézett félre és Panya már le is fordult a kanapéról, ráadásul úgy, hogy beverte a fejét a mellette lévő szekrénybe. Rögtön egy nagy lila pukli nőtt a homlokán és egy kisebb az arccsontján, így a kórházba rohantunk vele. Ahol bent is fogták a kisasszonyt, bár a folton kívül nem látszott rajta semmi, érdeklődő volt és addigra már vidám is. Kapott egy ágyat, én pedig mellette egy széket. Éjszakás nővérek nagyon rendesek voltak, felajánlottak egy ágyat az anyaszobában, de nem akartam az idegen helyen magára hagyni Pannát, akkor sem, ha alszik. Többen érkeztek még éjszaka, főleg hányás-hasmenéssel és kruppos rohammal, de hozzánk nem raktak senkit, így kettesben töltöttük az estét a négyágyas kórteremben. Panya kettőig aludt szépen, akkor felnézett, látta, hogy világos is van, meg ott is vagyok mellette, ennek nagyon megörült és vidám kurjongatásba, játékba kezdett. El is szórakoztattuk egymást négyig. Ekkor már tudtam, hogy nagy baj nem lehet. Reggel vettek vér és vizeletmintát, tíz körül pedig koponya röntgenre mentünk. Koponya UH-ot is szerettek volna csináltatni, de olyan kicsi a kutacsa a hölgyeménynek, hogy nem lett volna semmi értelme. A rtg szerencsére negatív lett, így délben egy neurológia vizsgálat után kijelentették, hogy bár a vizeletminta nem lett túl szép, hazamehetünk. Ezután, már csak negyed háromig kellett várni, hogy legyen egy orvos, aki aláírja a papírokat és jöhessünk végre. Hát ezt az időszakot nem kívánom senkinek, ez tipikusan olyan dolog, amiről azt gondolja az ember, hogy ilyesmi csak másokkal történhet. Hát nem! Azt hittem a szívem megáll, amikor láttam a földre zuhanni Manókámat, szerencsére rögtön sírt, én meg Attilával üvöltöttem, azt hiszem néhány nem túl szalonképes dolgot is a fejéhez vágtam hirtelen. Lányok is nagyon megijedtek, főleg Lili, ő még sírt is, mert látta, hogy én zokogok, meg ordítok az apjával. Attila kiállt a kocsival, belecsavartuk Pannit a takarójába és már robogtunk is a kórházba. Hamar kiderült, hogy maradnunk kell, így Attila hazajött pár dologért, mi meg elfoglaltuk Panya ágyát. Anyuék vigyáztak addig a lányokra, még jó, hogy közel vannak hozzánk. Nagyokat hétfőn Anyu vitte magával az ovijába, mert Attila nem tudott itthon maradni, Anyósom meg beteg lett. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy semmi baja nem lett a kicsi lánynak! A kórházban látottak alapján megint csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal azok előtt, akik a mai világban nővérnek mennek. Az egy dolog, hogy kevés a pénz és sok a beteg, de még a szülőkkel sem egyszerű sokszor. Ha nem magam látom, akkor el sem hiszem, hogy vannak anyák, akiket figyelmeztetni kell, hogy a hat hónapos gyerekének napi egynél többször kellene enni adnia. És nem érti, mert hát alszik. Eszem megáll. És akkor az már csak apróság, hogy nem egy anyuka nem értette, hogy közvetlenül etetés után miért nem szívják ki a nővérek a gyerek orrát. Vagy apuka, akit a nővérke teljesen udvariasan megkér, hogy menjen ki, mert egy gyereknél csak az egyik szülő tartózkodhat egyszerre, és egy másik anyuka meg szoptatni szeretne, erre nem túl szép stílusban küldi a nővért erre-arra, majd felemlegeti, hogy ő pedig ismeri a főorvost. És ő speciel öltönyös, „érelmiségi”…Persze voltak olyan szülők is, akik előtt megemelem a kalapom, egy három év körüli kislánnyal az apukája volt bent, úgy tudom, több mint egy hete, a földön aludt mellette egy pléden és teljesen ellátta, sőt a körülményekhez képest még jól is szórakoztak. Panya elbűvölte az összes nővért, sokan még emlékeztek rám a PIC-es időkből - pedig nem is ottani nővérek - így ha volt egy kis idejük jöttek babázni/beszélgetni. Panni meg osztogatta az ellenállhatatlan mosolyát és huncutkodott velük. Nem volt egy hangja sem. Mondjuk ő volt az egyetlen, akinek semmi baja nem volt, a többiekből mind lógott az infúzió, inhalálni jártak, esetleg vesetálat tartottak eléjük. Remélem nem hoztunk haza semmit. Mert pl. nagyvizitnél a doktornő kézmosás nélkül vizsgálja meg az összes gyereket. Bár ebből szerencsére kimaradtunk, mert előtte volt nálunk megcsinálni a neurológiai vizsgálatot és vizitkor csak beszélgettünk már.

Fél hatkor megfürdettem Panyit, addig a lányokkal játszottunk, aztán megszoptattam és el is aludt, majd kicsivel később én is, mert már alig éltem.
Közben megszületett barátaink kislánya, Oláh Anna 2880 g-mal és 52 cm-vel. Isten hozott kicsi lány!
2010. december 18.

Tegnap délután vendégeket vártunk, így a nap a csajokkal a készülődés jegyében telt, próbáltunk egy kis rendet rakni, készítettünk pogácsát, fahéjas cukrozott mandulát, ajándékba pedig csoki likőrt és házi bon-bont. A lányok csoda dolgokat kaptak. A nagyok egy-egy kézzel készített babát innen: <http://www.liliputi.hu/index.php?m=product&a=productList&catId=15>, Panyóci, meg egy gyönyörűséges hintát a Meskáról : <http://www.meska.hu/ProductView/index/142186>.
Mi is kaptunk ajándékot, egy csíráztatót, éjjelre már be is áztattam a magokat, most várom, hogy mi lesz belőlük. Legalább a Luca-búza mellett lesz még mit lesni a csajokkal.
Icának és Gábornak köszönjük szépen!
Ma délelőtt kitaláltam, hogy menjük el a lányokkal sétálni a hóesésben a városba. Volt némi dolgunk is, kössük össze a kellemest a hasznossal. Jól beöltöztünk, vittünk búzát a galamboknak, verebeknek, gondoltam egy kicsit jól érezzük magunkat ötösben. Hát Panyinak bejött, mert szuper jót aludt az esővédővel lefedett babakocsiban a friss levegőn. A lányoknak viszont semmi sem tetszett, hideg volt, fázott a kezük, beleesett a szemükbe a hó stb. Lili gyakorlatilag végigbőgte az egészet, na, ezen aztán apja is kiakadt rendesen, szóval volt egy kis feszkó, mire visszaértünk a kocsihoz. Attila konkrétan megígérte, hogy velünk aztán soha többé, sehová. Hazafelé el is aludtak a lányok az kocsiban, legalább volt egy kis csend ;-). Délután aztán már nyugodtabban telt, kirakóztunk, hintáztatták a lányok Pannit egy székről, mikor jobban felpörögtek, tartottam nekik egy tornaórát. Volt körbe-körbe futás a nappaliban, törpejárás, hajolgatás ülve és állva, bukfenc és gyertyaállás. Panninak annyira bejött a hinta, hogy így járt benne:
Azért is jó a cucc, mert ha a lányok nagyon beindulnak, akkor Pankát ki lehet menekíteni a veszélyzónából, bár Attila kicsit morgott a két kampó miatt, ami kiáll a nappaliban a plafonból.
A búza meg csak nő:
Nagyoknak minden este ezt énekelem pár napja:
2010. december 24.

Azzal az idézettel kívánok minden kedves ismerős és ismeretlen olvasónak nagyon boldog ünnepet, ami az idei képeslapunk hátuljára került:
„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.”

                                                                                                                                                                                               Wass Albert
Boldog, meghitt Ünnepet kívánunk!  
                    
Dorka, Lili, Panna, Judit, Attila
2010. december 23.

Tegnap Anyu vette be a nagyokat megőrzésre, ma pedig már itthon volt Attila, így egész jól haladtunk a takarítással. Éjfélig csomagoltam, minden készen áll az átadásra. Lakás állapotával nem vagyok maradéktalanul elégedett, de ennyire futotta idén a három gyerkőc mellett, emiatt nem idegesítem már magam.
Délután jött Márti és Tomi, megtartottuk a karácsonyt, mert az ünnepek alatt mindenki ezer fele fut majd. Csajok csodaszép ajándékokat kaptak, és jót játszottak Tomiékkal. Jó nézni, hogy milyen jól kijönnek velük, Lilkó is magától megölelte Tomit, pedig ez nála nagy szó. Persze előtte cipeltette magát néhány kört ;-)
Langallót sütöttem, mézes krémes és marcipános-trüffeles kocka volt a desszert. Miután a lányok lefeküdtek, még beszélgetni is tudtunk egy kicsit. Jó indítása volt a karácsonynak. Jó lenne gyakrabban összehozni ilyesmit.
Lili lenyúlta a Panni plüss Bambiját, Panyó pedig a lányok mérlegét veri előszeretettel. Lesz még itt veszekedés hamarosan, Panya is egyre jobban érvényesíti az akaratát, már mindenhol ott van, lassan semmi sincs biztonságban tőle. És természetesen a lányok játékaira utazik, meg minden olyasmire, amire nem szabad.
2010. december 31.
2010. december 30.

Tegnap meglátogattak bennünket a Dudar szülők, gyerekeket sajnos nem hozták el, nagyiztak. Lányok sok szép ajándékot kaptak, kicsit beszélgetni is tudtunk, de szűkös volt az idő, ők a gyerekekhez siettek, mi ebédre voltunk hivatalosak Ildiékhez.
Lányok jót játszottak Lilla új konyhájával, külön gyerekasztalnál ettek, egész jó étvággyal. Ildi finomakat főzött, Panyónak vittem főzit, de nagyon rá volt indulva a felnőtt kajára. Nagyok sütöttek-főztek, fogócskáztak. Háromig egész szépen elszórakoztatták egymást és Zsófit, de aztán kezdett látszani, hogy fáradnak, egyre több lett a sírás, ezért Attila úgy döntött, hogy indulunk haza. Dorkának erről más volt a véleménye, így volt némi hiszti, de azért hazaértünk.
Itthon aztán kifestettük a gipszfigurákat, játszottak Panna pohártornyával. Hihetetlen, hogy mennyire rá vannak indulva a babajátékokra, főleg a zenélős fajtákra, de ezzel a toronyépítővel is sokáig el tudnak szöszölni. Panya szegény elég ritkán jut hozzá a saját játékaihoz. Mondjuk őt meg inkább a lányoké érdekli, szóval nincs veszve minden.

Dorka száj: Ildiéknél kimertem neki a levest: ANYA, MELEG! Nem meleg kóstold meg. DE FÜSTÖL!
Ma reggel Attila elment a szüleihez, akik két nappal ezelőtt kitalálták, hogy mégis vágnak disznót, Ati legnagyobb örömére. Tavaly még kimentünk mi is a lányokkal körülnézni, idén már eszembe sem jutott, hogy elkövessem ezt a hibát. Ráadásul mivel későn jött az ötlet segítség sincs, így biztosan csak hátráltatnánk őket a munkában.
Tizenegykor Anyuék elvitték a csajokat Siófokra a Galeriusba pancsolni egyet, Panyival hozzáláttunk az alsó szint kitakarításához, hogy szép rend fogadja majd a hazatérőket. Ebéd után Panni aludt egy nagyot, így fel is tudtam sikálni mindent, még a parkettát is padlófényezőztem. Főztem is Pankának, még holnapra is jut majd.
Ébredés után készítettem még Panniról pár hosszú hajú képet, mert Attila hatra be volt jelentve a fodrászhoz és Panyinak is lekapattam a babahaját. Hátul kikopott, a feje tetején meg hosszú volt és kezdett Gusztávra hasonlítani.
Csajok épp indulásra estek be, nagyon elfáradtak, ahogy elindult a motor Siófokon már aludtak is, úgy lettek felébresztve, Lili ezt általában elég rosszul viseli, ez most sem volt másképp. A fodrászig sírdogált, dünnyögött a kocsiban. Beugrottunk még a doktornőhöz igazolásért az oviba, beadtam Panyó kórházas záróját, kaptunk beutalót laborba, jövő héten valamikor pisit kell majd vételeznem a rettegett zacskós módszerrel.
Tündinél Panya volt az első, az ölemben ült/állt, nem fogtuk le, szép frizuja lett, de még szoknom kell, hogy eltűntek a fürtök, amiket megkaptam emlékbe. Dorka egyedül és nagyon ügyesen beült a fodrászszékbe, és csinálta szó nélkül, amit Tündi kért tőle, így meg lett igazítva a haja, ami az én fodrásztudásom ill. nemtudásom eredményeként itt-ott csálé volt. Lilit nem tudtuk rábeszélni, így Attila következett, addig sétáltam egyet a csipet csapattal, de elég hideg volt, így visszamenekültünk a meleg szalonba. Végül Lilkó sem akart kimaradni a szolgáltatást igénybe vevők köréből, de csak úgy volt hajlandó alávetni magát a macerának, hogy a földön állt én mellétérdeltem és átöleltem. Végig rettegett, csak tudnám mitől. Neki nem is sikerült szép frufrut vágni, mert reggel papírvágás közben a haját is megigazította magának elől, és lett egy szép lyuk, ahol gyakorlatilag tövig vágta magának, mi meg nem akartuk hozzáigazítani a többit. Tündi így egy ferde frufrut vágott neki, és reménykedünk, hogy gyorsan nő. Másfél órát tartott az egész, még jó, hogy nem volt utánunk több vendég, de szegény Tündi idejét jóval munkaidőn túl raboltuk, ráadásul a csajokért nem is fogadott el pénzt.
Panka már nagyon éhes volt, mire hazaértünk, még gyorsan megfürdettem, hajat mostunk, hogy az apró kis hajak ne bökjék éjszaka, aztán végre ehetett. Lányok még néztek egy kis mesét Apjukkal, aztán őket is lefektettem, hamar csend lett ;-)
Panni ilyen volt:
Ilyen lett:
Mindenkinek köszönjük, aki az ünnepek alatt eljött hozzánk, vendégül látott bennünket! Köszönjük a sok ajándékot, de legfőképpen az együtt töltött időt, a beszélgetéseket, nevetéseket! Köszönjük azoknak is, akik a távolból gondoltak ránk, lapot, levelet, üzenetet küldtek!
2010. december 29.

„A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?
Amíg őriz a szemed, Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved, ne félj!”
„Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.
Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?”
Karácsonykor itt volt Anyuéknál, még látta az összes dédunokáját Anyu részéről, mikor elköszöntünk, nem sejtettük, hogy utoljára tettük…
2010. december 28.

Megadta magát a számítógépünk videó kártyája, így Attilának ma is be kellett mennie a városba. Elkísértünk mi is, és amíg ő vásárolt, addig mi levegőztünk egy jót. Felültek a lányok az összes birkára, megmászták a Petőfi szobrot, és még egy közös családi kergetőzés is belefért. Panya jórészt átaludta a bulit a takarók melegében. Anyuéknál ebédeltünk, a négy csaj még játszott egy utolsót, mert Tesóék délután hazaindultak Győrbe, mi pedig babalátogatóba mentünk Agárdra. Meglestük a két hónapos Benedeket. Lányok a kezdeti félénkség után, annyira belejöttek a vendégeskedésbe, hogy Lili haza sem akart jönni. Panni mindenáron meg szerette volna szeretgetni a kis Benit, akit így Apukája a karjaiba mentett. Beugrottunk egy kis vásárlásra még hazafelé, vettünk pár party kelléket szilveszterre. Na, nem lesz nagy buli, csak itthon leszünk, a lányoknak szeretnénk emlékezetessé tenni.
2010. december 27.

Délelőtt pihengettünk, vásárolni mentünk, mert délutánra vendégeket vártunk. Ebéd után bementünk a városba sétálni egyet, mert a nagy vendégjárásban csak annyit voltak levegőn a gyerekek, amíg ki-be szálltak a kocsiból. Végigsétáltunk a Fő utcán, hideg volt, de nem fújt a szél, így kellemes volt a friss levegőn. Elmentünk trombitát venni a lányoknak, kaptak egy-egy forró teát, etettünk galambokat búzával, roppant hálásak voltak. Visszafelé volt némi hiszti, mert megálltunk egy nyalókásnál, ahol Lili szív alakút, Dorka pedig masnit választott. Többször is megkérdeztem tőle, hogy biztos-e benne, nem szeretne-e mégis inkább szívecskét. Nagyon határozott volt, egészen addig, amíg ki nem bontottuk és bele nem nyalt, mert ekkor kitalálta, hogy mégis inkább a szívecske. Nem engedtünk, így egy darabig megzavartuk a belváros csendjét, aztán végül ezen is túl voltunk.
Kicsit sütögettünk hazaérkezés után, előkészültünk a csoki fondühöz, aztán már jöttek is Lackóék. Ettünk, ittunk, mulattunk, ajándékoztunk. Klassz volt.

szólj hozzá: Karácsony
2010. december 26.

Enyingre mentünk ebédre Apu Anyukájához és nővéréhez, meg az unokatesónkhoz. Finom ebéd után gyerkőcök itt is kaptak játékot, kifestőt és pénzt, hogy vegyünk olyasmit, amire szükségük van. Panni etetőszéket fog kapni, mert lassan aktuális lesz, nagyon idegesíti, hogy nem jöhet közénk az asztalhoz. Iszonyat módon érdekli már a mi kajánk, ha valakinél kanalát lát, rögtön röpül felé és jár a kis szája, mintha enne, akkor is, ha éppen három perce vágott be 20 dkg főzeléket.  Ebédre már nem mindig kéri a cicit rögtön a főzelék után, hat körül eszik egy kis gyümölcsöt és mellette még négyszer-ötször (hatszor-hétszer) szopizik.
Lili nem nagyon jeleskedett ebédnél, éppen egy kis levest evett, viszont Dodó termelt rendesen. Meg is nyugodtam, mert éppen kezdtem aggódni, mert a hányós-hasmenős vírus óta, nem tért még vissza az étvágya, nagyon rosszul evett. Gyerekek hamar feloldódtak, hamarosan a padlón csúsztak-másztak, enyémek színeztek is, szétrajzoltak egy készlet ecsethegyű filcet. Bocs, Viki! Végül jól elfáradtak, de persze az autóban csak Panni aludt el, illetve Lili, de ő csak az utcánk elején és mire bevitte Attila, fel is ébredt.
2010. december 25.

Mióta megszülettek az ikrek, azóta szerettem volna a Szentestét csak négyesben tölteni, de sohasem jött össze, mindig mentünk valahová, vagy jött valaki, ami végül sosem volt baj, de a vágy megmaradt. Mondjuk idén sem jött össze, mert ugye öten lettünk ;-), de csak mi voltunk és jó volt!
Délelőtt Attila még elment Dorkával boltba, mi addig a Lilkóval befejeztünk az ebédet, hús be volt pácolva, csak rétegezni kellett a tepsiben, Lilus boldogan segédkezett. Panya közben elaludt, így az Ati által becipelt fát - nálunk évek óta gyökeres, de az idei a legszebb - csak a nagyokkal díszítettük. Eddig minden évben 23-án éjjel kettesben csináltuk Atival, de idén az ő kérésére a lányokkal tettük ezt meg. Ennek is megvan a varázsa, ha nem idegesítjük fel magunkat azon, hogy az alsóbb régiókban áganként négy-öt dísszel számolhatunk :-))
Megebédeltünk, majd a nagyokat megfürdettem, mert a tegnap esti vendégség miatt elmaradt az esti fürcsi. Kicsit felvittem őket a szobájukba, de alvás persze nem volt. Gyorsan a fa alá varázsoltam a dobozokat, amikből a lányoké volt a legtöbb. A közben felébredt Panyót csinibe öltöztettem, mi is átöltöztünk és felmentem, hogy a lányokat is szépbe öltöztessem.  Attila csengetett (Lili résen volt: SZERINTEM EZ APA) és levonultunk. Lányok elénekelték a kis karácsonyt, aztán bontottak. Volt öröm, bár a táncszőnyeghez még kicsik, majd eltesszük egy időre. Végül kirakóztunk, vonatoztunk, gipszet öntöttünk, néztünk karácsonyi mesét a tévében. Estére sajt fondü volt, Dorka élvezte a mártogatást, Lilkó már fáradt volt, nem sokkal később le is feküdtek.
Panyinak nagyon tetszett a karácsonyfa a fényekkel. Megpróbált az alsó ágról levarázsolni egy fa figurát, aranyos volt.
Lilit sajnos fel kellett vinnem egyszer a szobájába, mert áthajított a szobán egy mozdonyt, mivel nem volt elégedett a teljesítményével.
Ma délelőtt Anyuékhoz ugrottunk át, mert itt volt a Papa és mivel mi délre Attila szüleihez megyünk, nem találkoztunk volna vele, mert mire a délutáni Tesóékkal, Anyuékkal közös karácsonyozás lesz, addigra visszamegy Siófokra.
Ebédelni Attila szüleihez mentünk a szokásos karácsonyi halászlére. Lányok megkapták a Csodaország vonat szettet, volt nagy öröm. A Mama varrt még mindháromnak piros kockás szoknyát/ruhát, nagyon édesek benne. Ebéd után volt egy kis közös játék, aztán én lemaradtam kicsit az eseményekről, ugyanis előző éjjel sikerült négy órát aludnom két részletben, így elszunyókáltam kissé. Utána Dorka nem hitte el, hogy ott voltam végig, mert nem engedték be hozzám a kisszobába, folyton kérdezgette, hogy hol voltam.
Innen továbbmentünk fél öt körül Anyuékhoz, ahová már megérkeztek Tesóék is. Panninak nagyon tetszett Shophia, mindenáron kapcsolatba akart kerülni vele. Itt enni már nem nagyon tudtunk, pedig finom volt minden. Panya csodaszép foltvarrott takarót kapott, Lányok tündérruhát és Dora mintás rucikat. Tesóék kreatív készletekkel lepték meg a nagyokat, Panni pedig egy Panka tündér című könyvet kapott és finom puha plüss takarót. Jó későn jöttünk haza, gyerkőcök alig éltek már, de olyan jó volt együtt lenni, Esztiéket nagyon ritkán látjuk. Szaffika iszonyat édesen gyalogol egyfolytában, mintha valami fontos dolga lenne, úgy járkál fel-alá.
Dorka mikor először meglátta az elkészült karácsonyi lapot, felkiálltott: ANYA, MIÉRT TETTED LE PANNIT A HÓBA? NEM SZABAD LETENNI, MEGFÁZIK!
Szintén Dorka: Hazaértünk a sok pakkal 25-én, kipakoltunk, Dodó nézi-nézi: MENNYI MINDENT HOZOTT EZ A JÉZUS! ŐRÜLET!
Panni ma kapott először glutén tartalmú gyümölcspépet, úgy néz ki, hogy rövidtávon nem okoz nála gondot.