2010. Április hó

2010. április 11.

Nem történik semmi különös, lányok bölcsiznek, délutánonként elsétálunk Ati munkahelyéig, aztán együtt hazajövünk. Szép idõben az udvaron vagyunk, a lányok elkísérik Anyuékat kutyát sétáltatni motorral, egyébként olvasunk, megint szívesen fõznek a lányok a konyhájukban és zöldséget-gyümölcsöt is darabolunk újra. Anna és Peti könyvek továbbra is minden nap lapozgatva vannak, bár leginkább csak a kedvenc történeteiket olvastatják fel, nagy részét már tudják õk is kívülrõl.
Pénteken Liló elég náthásan ébredt, azóta szedi a homeós bogyót, orrcseppezünk, naponta kétszer porszívózzuk az orrát, remélem, keddre rendbe jön.
Hétfõn az óvodába megyünk beiratkozni, kíváncsi leszek, milyen lesz.
Szerdán kell megjönnie az ablaknak, remélem legkésõbb péntekre itt lesz, hogy hétvégén be lehessen építeni. A kiságy is megérkezett pénteken.
Panna még mindig jó sokat mocorog, ami néha már kifejezetten fájdalmas.
Lili mostanában minden este fürdés után, mikor krémezem és öltöztetem, elõpakolja a cicimet, szombat este meg is puszilta. Kérdeztem tõle, hogy mit csináltál? Mire õ, huncut mosollyal: ISZOTTAM. Ma este pedig konkrétan bekapta, ahogy kell, bár nem szívta meg. Húsvétkor látta tesómat szoptatni Shopie-t, és beszélgettünk róla, hogy Panna is így fog enni az elején…

2010. április 03.

Délelõtt kint játszottunk az udvaron, gyakoroltuk a bicajozást is. Mamiéknál ebédeltünk, alvás ma nem nagyon ment délután.
Tojást festettünk:

A jól végzett munka jutalma:

2010. április 02.

Délelõtt Anyósom jött a lányokhoz, hogy el tudjak menni bevásárolni. Vettem kakukkfû és majoránna magot, amit délután a lányokkal elültettünk. Úgy szerettem, hogy egyre több mindenbe be lehet õket vonni - persze, ha nem zavarja az embert, hogy fele mag a cserép mellé kerül, a másik fele meg egy kupacban a cserép egyik felében - és olyan büszkék magukra, hogy segíthetnek.
Panna egyre jobban számon van tartva a csajok részérõl. Tegnap reggel mikor felébredtek és bementem, Dodó megsimogatta az arcomat, aztán rögtön utána a pocakomat is és közölte, hogy Panna Lara. Aztán kint hintáztunk - mert reggeli után, rögtön ki kell menni - jól be kellett öltöztetnem õket, kaptak sálat is. A mieinket, mert az övék a bölcsis szekrényben maradt. Úgy néztek ki, mint két kis hóember. Mondtam is nekik, hogy Lili az anya hóemberkéje, és Dodó az anya hóemberkéje. Mire Lili: Panna is az anya hóemberkéje. Aranyos volt nagyon.
Mostanában nagyon szépen elalszanak délután, sõt két-két és fél órát szunyálnak is. Gondolom ez a friss levegõnek és a sok mozgásnak tudható be. Délután megint az udvarra kell menni, nem számít, milyen az idõ. Van, hogy egészen vacsoráig kint vagyunk. Homokoznak, hintáznak, csúszdáznak, motoroznak, gyakorolják a bicajozást. Lili már egész jól ráérzett, kis lejtõn, már tudja hajtani, mert ott könnyebben elindul. Dodóka még nem igazán érzi, hogy mikor melyik pedált kell lefelé nyomnia, ettõl aztán hamar dühös lesz, és inkább leszáll a nyeregbõl.
Délután homokozás után hintáztunk, Dorka csikorgatja a fogait. Kérdezem tõle, hogy mit csinál. Dodó: BELEMENT A FOGAMBA A HOMOKOZÓ!
Attila nagyon szépen halad az emelettel, állnak a falak, Apu behúzta a villanyt, már csak gipszelni kell, meg csiszolni, aztán lehet várni, hogy megjöjjön az ablak.

2010. április 01.

Ma kicsit rajzolgattunk ébredés után, amíg anya gyorsan megfõzte az ebédet, aztán elmentünk Lillával és Ildivel a városba motorozni egyet. Szépen sütött nap, kergettünk galambokat, találkoztunk a húsvéti nyuszival is, de nem voltunk hajlandóak énekelni neki, pedig adott lufit is. Hazafelé bementünk a Spar-ba és kaptunk anyától egy-egy ugrálós labdát, itthon fel is fújta nekünk és kipróbáltunk, de ekkor már nagyon fáradtak voltunk. Ebéd után szó nélkül el is aludtunk.

Teljesen meglepõdtem ma a lányokon. Lilla kapott fagyit a városban, a lányoknak ugye nem engedtem a torokgyulladás miatt. Kaptak egy-egy tölcsért, kicsit láttam rajtuk, hogy fáj a szívük, de egy szavuk nem volt. Semmi hiszti. Elmagyaráztam nekik, hogy most Dorka beteg volt, de ha teljesen meggyógyul és kicsit jobb idõ lesz, akkor majd õk is ehetnek fagyit. Tökéletesen elfogadták. Egyre okosabbak, egyre több mindent meg lehet velük beszélni. Persze nem mondom, hogy elmúltak a földön fetrengõs hisztik, mert nem így van, de sokkal ritkábbak és jobban kezelhetõbbek.

2010. április 07.

Megkezdõdött a hétköznapi rend, visszaálltunk a korábbi altatásra, újra megyünk bölcsibe, lányok jól viselik.
Ha minden terv szerint halad, egy hónap múlva már a karomban tarthatom Pannát. Ami elég ijesztõ, tekintve, hogy a kiságy holnap érkezik, az ablakok viszont csak jövõ héten, szóval gyerekszoba még sehol, egyikõnk kórházi csomagját sem pakoltam még össze, sõt meg sem vettem bele semmit. Nem kapkodjuk el a dolgokat, az már biztos…

2010. április 04.

Kihasználtuk a napot, jó sokfelé voltunk. Délelõtt ajándékkeresés a kertben, aztán Lackóék. Ebéd Anyuéknál, délután Enying, tojáskeresés a kertben, aztán hazaérkezés után estig Lilláék. Itt jó sok vendég is volt, meg is lepõdtem a csajokon, hogy milyen jól vették az akadályt, a kezdeti megilletõdöttség után, szépen eljátszottak, megettek fejenként két szelet pizzát, veszekedés is alig volt.
Hétvégén itt voltak Esztiék is, csajok unokatesózhattak egy kicsit.
És akkor jöjjenek a képek.

Dorka kukacokat gyártott, Lili pedig hóemberkét. Egész sokáig elszórakoztak vele. Miután megunták, pont megjött Attila, így hancúroztak vele egy jót, aztán meg olvasgattunk estig.

gyurmáztunk.

de még kicsik hozzá a Mancik,

megpróbáltunk ragasztós képet készíteni,

2010. április 12.

Kicsit több mint két órás várakozás után sikeresen beiratkoztunk a Gyöngyvirág Óvodába. Aztán, hogy felveszik-e a lányokat, az már más kérdés…
Háromnegyed tizenegyre értünk oda és egy körül végeztünk, iszonyat sokan voltak. Lányok jól bírták, annak ellenére, hogy már bõven ebéd és alvásidõ volt. Jó sokat rohangáltak, ennek köszönhetõen másfél órát szunyáltak délután.
Kimenni persze nem lehetett, mert egész nap szakadt az esõ, így ébredés után festettünk,

2010. április 14.

Elég vacak éjszakám volt, bár pontosan nem is tudom megmondani, hogy miért. Sehogy sem volt jó, így aludni nem sokat sikerült. Így viszont jó sokat gondolkodtam. Mostanában a kórházi idõszak foglalkoztat a leginkább. Mivel pénteken lesz a császár, aznap még mennek a lányok bölcsödébe, remélem, reggel még el tudom õket vinni, ezt még ki kell könyörögnöm a dokimtól, aztán hétvégén azért itthon lesz a család, nem lesznek annyira elveszettek a kisasszonyok reményeim szerint. Viszont nagy dilemmám, hogy behozza-e õket Attila a kórházba hétvégén. Nem tudom, hogy mi lenne a nagyobb törés, ha nem látnak négy napig, v. ha bejönnek és utána haza kell menniük, úgy, hogy én még maradok.
Sajnos a rossz idõ még mindig tartja magát, így tegnap sem tudtunk az udvaron játszani. Helyette viszont vittem gumicsizmát és esõköpenyt, mikor mentem a lányok elé, és Apuig az összes pocsolyába beleugráltak. Nagyon élvezték, sok járókelõ arcára mosolyt csaltunk. Nagyon jól viselkedtek, ha szóltam, hogy jön valaki és ne fröcsköljük össze, azonnal abbahagyták az ugrálást, egyre fegyelmezettebbek. Egyre jobb részidõvel jutunk el egyik pontból a másikba, persze vannak rosszabb napjaink is. Délelõtt beugrottam a Mekibe mûanyag késért, mert mostanában azzal gyurmázunk, viszont sajnos fogyóeszköz. A ragasztásos módszert félre tettük egy idõre és inkább só-liszt gyurmába nyomkodtuk a babot, ez jobban ment.

Olyan kis elmélyülten tudnak dolgozni.
Ma reggel sajnos mindketten elég rekedten ébredtek, lehet, hogy holnap már nem kell mennünk közösségbe.
Hihetetlen, hogy péntekhez három hétre megérkezik Panna, nagyon elszaladt ez a kilenc hónap, mondjuk egyre jobban terhesnek érzem magam, még mindig sok mindent megcsinálok, tulajdonképpen nem panaszkodhatok, mert nem igazán fáj semmim, csak olyan vagyok mint egy beteg csiga és egy pingvin keresztezése. Kb. olyan iramban totyogok ;-)

2010. április 20.

Hétvége gyorsan elszállt, szombaton Anyuék elvitték a lányokat Gyõrbe unokatesózni, ami jó volt, mert Ati csiszolt és falat festett. Iszonyat kosz volt, legalább a lányok megúszták, én meg tudtam kicsit segíteni, aztán meg viszonylag nyugodtan takarítani.
Vasárnap anyósoztunk, ebéd után levitték a lányokat a játszótérre, mi meg kicsit pihentünk. Jól esett.
Attila hétfõn fogyókúrázni kezdett, így neki most külön fõzök.
Már alig várom, hogy készen legyen a hálónk, mert egyébként is egyre rosszabbul alszom, de ez a kanapés-nappalis megoldás így szülés elõtt három héttel elég kényelmetlen.
Tegnap jártam a védõnõnél, minden rendben van, jövõ héttõl már NST-re is kell majd járnom. Csütörtökön még jön, csinál egy terheléses vércukrot, aztán azt hiszem, már csak szülés után találkozunk.
Tegnap Dodó bekakilt a bölcsõdében. Renáta átnézte az összes pelenkást a szag forrása után kutatva, aztán az összes nem pelenkást, kivéve az enyémeket, mert olyan megbízhatóak. (Õ fogalmazott így) Aztán ebéd elõtt Dorcika elment egyedül pisilni és ment ki utána a Reni, hátha kell segíteni és a wc körül tele volt nyuszibogyóval, ahogy a bugyit letolta kipotyogott. (akármit eszik még mindig szorulásos). Amikor kiderült a dolog kétségbeesett sírásba kezdett. Nem tudom mi történhetett, ezer éve nem volt ilyen. Mondjuk ott nem szokott kakilni, mindig megvár vele, gondolom nem tudta tartani és utána nem mert szólni.
A mûszaki zseni:

Az érzékeny mûvész:

Csúszda:

Hinta:

Áldom az eszem, hogy kitaláltam anno a kisházat, meg persze az Uramat, aki megépítette!
Ma délután elmentünk a Máriavölgybe meglátogatni a nyuszit, aztán Lilláéknál játszottunk egy jót, végre itt a jó idõ.

2010. április 16.

Egy cseppet sem bántam meg, hogy itthon fogtam a lányokat, mert kilencig aludtak és ebéd után háromnegyed egykor simán le lehetett õket tenni újra, percek alatt álomba merültek, tehát szükség volt a pihenésre és az extra anyai gondoskodásra. Nagyon szeretik õket a bölcsödében is, de azért mégiscsak…
Jól elfoglaltuk magunkat, reggel kihasználtam az idõt egy kis böngészésre a kreatív anyukáknál, így hamar kialakult a délelõtti program, délutánra pedig reménykedünk a jó idõben és a kinti játékban.
Elõször ennek álltunk neki: <http://kreativ-a-csalad.blogspot.com/2010/04/paripak.html>
Nálunk így nézett ki a készítés. Végül nem festettük ki, filccel rajzoltak neki a lányok szemet.

Azért ilyen nagy az öröm, mert teljesen egyedül tette fel a lábait és állította talpra. Kicsit csálé, de a mienk ;-)

Azért a szemein látszik, hogy nem teljesen egészséges…

Elkészült a paci!

Lili itt megtekinti, hogy Dorka jóval kisebb szemeket rajzolt a saját paripájának, majd új fejet követel a sajátjának, mert túl nagy a szeme.
Aztán ezzel is megpróbálkoztunk, de ez nem váltott ki olyan lelkesedést: <http://mindennapraegyjatek.blogspot.com/2010/04/csiga.html>

Azért gyurmáztunk is egy jót.
Kis pihenés az újabb feladatok elõtt:

Kiskuktáim ebédet sütnek:

Mindennek a felét elnyalakodták és jóval nagyobb  kosszal járt, mintha egyedül csináltam volna, de mindhárman élveztük, takarítani pedig úgyis kell. A végeredmény pedig finom lett.
Délután végre kijutottunk az udvarra, lányok annyira élvezték, hogy több mint három órás kint tartózkodás után, negyed hét után sikerült õket beimádkozni.
Sétáltunk:

Megtanítottuk a cicát bicajozni:

Aztán kétségbe estünk, hogy koszos lett a kezünk:

Kavicsoztunk:

Kipróbáltunk az összes rendelkezésre álló jármûvet:

2010. április 15.

Reggel megint kicsit rekedten keltek a nõcik, azért elindultunk bölcsibe, de elhatároztam, hogy délután mindenképpen megmutatom õket a doktornõnek, biztos, ami biztos. Mikor mentem értük Dodókát pont véletlen támadás érte Gergõ részérõl, aki fejbe vágta egy építõelemmel. Kisasszony eldobta magát és rákezdett, az anya befújja címû sírásra. Ez nálunk nagy sláger, talán még nem írtam róla. Jó pár hónapja vettem a DM-ben egy aloe vera spray-t gondoltam jó lesz a kisebb sérülésekre. Na, azóta bárkivel bármi történik, azonnal ANYA BEFÚJJA!
Szépen elsétáltunk a Móri útig, ott felvett minket Attila és indultunk a doktornõhöz. Meglepõ módon, csak hárman voltak elõttünk, így egész gyorsan végeztünk. Lányoknak hála az égnek semmi baja, csak megfázás, még a torkuk sem piros, a köhögés a váladékcsorgás miatt van. Kaptunk kevert orrcseppet a Nasivin helyett. Ha már ott voltunk, megírattam Panna receptjeit is.
Úgy döntöttem holnap azért itthon tartom a lányokat, szervezek egy csajos napot.

2010. április 24.

Attila és Apu nekiálltak a hálóban betenni az ablakot, Panna szobája úgy néz ki, holnapra marad. Szerencsére csodaszép idõ volt, így a lányokkal kivonultunk az udvarra. Hintáztak, homokoztak, bogarásztak

Ebéd után letettem õket aludni és a zaj ellenére el is aludtak. Hiába, azért bölcsõdésnek lenni fárasztó dolog. Elfáradnak rendesen hét közben.

2010. április 23.

Dodóka ma reggel is sírt, viszont itthon szólt, hogy pisi-kaka és kakilt indulás elõtt a bilibe, napközben nem is volt semmi gond. Szépen ebédeltek, aludtak. Délután elmentünk a rendõr napra a Bregyóba, bár sok érdekes program nem volt már. Fel lehetett volna ülni lóra, de mivel Dorka szeretett volna, Lili pedig nem, így egyedül nem tudtam megoldani, hogy Dodó felkerüljön, mert Lilkó erõsen húzott az ellenkezõ irányba. Körbesétáltunk, aztán elindultunk a játszótérre, hogy ott várjuk meg Atit, míg befejezi a fallabdát. Pont pakolták már fel hátul a lovakat a lószállítóra, Lili roppant lelkesen integetett utánuk. Csúszdáztunk, hintáztunk egy kicsit, aztán bementünk megnézni Attilát. Dorka nagyon élvezte, folyamatosan kommentálta a meccset, édes volt. Lili viszont alig mert bejönni, annyira megijedt a hangos labdacsattogástól. Végig az ölemben kuporgott, azért néha megkérdezte, hogy mi történik. Aztán miután Attila végzett, elmentünk a baumaxba cementért a holnapi ablakbetételhez. Itt Dodóka teljesen felháborodott, hogy nem árulnak kenyérkét.
Nagyon büszke voltam rájuk, mert teljesen jól viselkedtek egész délután, szépen jöttek velem kézen fogva, semmi hiszti nem volt, végig szót fogadtak.
Közkívánatra 35+2 Panna lak

2010. április 22.

Dorka kedd óta minden nap bekakil a bölcsiben és itthon is és minden reggel sír, mikor otthagyom a csoportszobában. Történhetett valami a böliben vele? Vagy már nagyon érzi a változásokat és emiatt nyugtalan? Nem tudom, mi lehet…Ma hazafelé megkérdezte, hogy: ANYA ÉN MÉR BEKAKILTAM? Hát azt én is szeretném tudni Kincsem…

Ma csak délig voltak a lányok, ebéd után mentünk értük és indultunk Pestre. Kettõkor már a Heim Pálba voltunk, háromra volt idõpontunk, de bejelentkeztünk és felmentünk, hátha. És milyen jól tettük, háromra már végeztünk is. A doktornõ kedves volt, kaptunk beutalót orr-fül-gégészetre, mert ott még nem jártunk. Ill. van a speciális vérvétel, amit a legutóbbi laborkor nem vizsgáltak, ezt most pótolni kell. Május 27-én szeretné újra látni Lilit, addig kaptunk egy krémet. Szerinte ennél a típusú hajhullásnál gyakran nem derül ki, hogy mi okozza, de jó esély van rá, hogy visszanõ a haj. Okosabbak megint nem lettünk…
Hazafelé a budaörsi Ikeában megvettük Panna lámpáját, a csajok jól szórakoztak, mi már nem annyira, egyszer azt hittem, elvesztettük Lilit. Kicsit fárasztó volt a rohangálás utánuk, fõleg nagy pocakkal.

2010. április 30.

Hajnali fél ötkor a változatosság kedvéért Lili hányt egyet, nem tudom mi lesz így velük. Ráadásul nekem mennem kellett NST-re. Itt minden ok volt, aztán szóltam a dokimnak, hogy végeztem, jött mindjárt intézett egy ultrahangot és a fõorvosi bemutatást. 38. héten meg kell születnie Pannának, így jövõ hét pénteken mégiscsak szülünk. Elég picike a kisasszony, 2500 g-ra becsülte a doki. Ezen kicsit aggódtam, de az orvosom szerint majd megnõ kint.
Lányokkal nem volt itthon semmi gond, szépen elvoltak anyóssal. Ebéd után több mint két órát aludtak, mondjuk a délutáni cirkuszozás miatt nem is bánom, mert hatkor kezdõdik és nyolcig tart.

2010. április 29.

Majd háromnegyed kilencig aludtak a lányok, de negyed tízkor már az udvaron voltunk. Hintáztunk, még mindig a hinta az isten, órákig lehet benne löködni õket. Homokoztak,

aztán átlátogattunk Lillához.
Délután fõként hintáztunk, nekem már majd leszakadt a kezem.

Nem alszanak, bohóckodnak a fényképezés miatt.
Öt után elmentünk Apuval a háziorvoshoz, mert mindenáron meg akartam fulladni éjszaka. Elég rendesen zörög a hátam, kaptam antibiotikumot és köptetõt. Nem vagyok tõle túl boldog, de a doki szerint ez máshogy már nem jön rendbe és állítólag a babának sem árt. Vacsoráig még nagyon sokat nevettünk a csajokkal, ha jó kedvük van igazi bohócok, fõleg Dorka. Képfelismerõset játszottunk és szóvicceket gyártottak, hihetetlen, hogy milyen okosak már.

2010. április 28.

Reggel fél hétkor keltettem az aprónépet a kakaóval, hogy indulunk a bölcsibe, meg is itták, aztán öltözködés közben Dorka produkált két csúnyán híg székletet, így a közösségrõl lemondtunk és inkább az orvoshoz indultunk el. Hármasban. Gyalog. Odafelé nagyon szépen haladtunk, nem volt semmi gond. Sokat sem kellett várni, Dorkának valami vírus okozza a pocakgondot, kapott gyógyszert, elvileg hétfõre rendbe kell jönnie. Ha már ott jártunk elkértük a borítékot a közgyógy igazolványhoz is, ami sikeresen lejárt márciusban. Hazafelé beugrottunk egy-egy kifliért a lányoknak. Egészen a Mária-völgy közepéig nem volt semmi gond, bár határozottan lassabban haladtunk. Lilinél itt szakadt el a cérna és már semmi sem volt jó, hazáig ordított. Nagyon örültem, hogy végre hazaértünk. Ebéd után szó nélkül elaludtak.
Negyed háromkor már ismét az udvaron voltunk és itt is tartózkodtunk egészen hatig. Akkora szerencsém van, hogy kertes házban lakhatunk, és nem kell játszótérre húzkodni a csajokat, fõleg ilyen dinnyét nyelten. Vacsoráig még ugráltak egy sort a közben hazaérkezõ Apjuk hátán, imádom, ahogy tudnak neki örülni, amikor begördül az udvarra a kocsival.
Este fürdésnél Lilkó kivette a csatomat, leengedte a hajamat és a következõt mondta, teljes áhítattal: ANYA, KIRÁLYLÁNY LETTÉL! Gondolom, nem kell mondanom, hogy odáig voltam, meg vissza. Egyébként is érzékenyebb vagyok, dolgoznak a hormonok.

2010. április 27.

Elég mozgalmas napunk volt ma, délre mentünk a csajokért, mert fél kettõre volt pulmonológia idõpontunk Dorkával és elõtte még el akartuk intézni Lilinek és nekem a labort. Fél egy körül értünk ki az SZTK-ba, hála az égnek szinte senki nem volt már, aki vizsgálatra várt volna. Beadtam Liló beutalóját, közölte velem a hölgy, hogy a TSH-t leveszik, de az ANA-t nem, mert ahhoz speciális kérõpapírt kell kitölteni. Mondom neki, hogy Pestrõl hoztunk a beutalót, nem tudok csak úgy hipp-hopp szerezni másikat. Hát õt az nem érdekli. Kértem, hogy akkor adja inkább vissza az egészet, mert nem fogom kétszer megböketni a gyereket, aki amúgy is retteg a vérvételtõl. Na ezen már teljesen megsértõdött, hogy mit képzelek én. Közölte, hogy ahogy gondolom és visszadobta a papírt. Az én véremet megcsapoltattam. Lilkó már ettõl is teljesen kétségbe esett, megnézte a „bibimet” és közölte, hogy ANYA TÖBBET NE CSINÁLJ ILYET!
Átvágtattunk a pulmonológiára, Szokó doktornõ elõbb be is hívott minket, nagyon rendes volt, Dorka is ügyeskedett, egyedül felhúzta a pólóját, nyitotta a száját, csacsogott. Nyárra leállhatunk a gyógyszerrel, de úgy néz ki, hogy szeptembertõl még kelleni fog, fél év múlva kontroll. Rákérdeztem, hogy nem tudja-e, hogy milyen szakorvost kell keresnem az ANA kiíratásához, mire rögtön intézkedni kezdett és pár perc múlva már kezembe is volt a papír. Megbeszéltük, hogy akkor májusban találkozunk majd a szülészeten (õ adja haza a babókat). Szuper aranyos, segítõkész egy orvos!
Visszavágtattunk a laborba, ami még kettõig üzemelt. Hát látnotok kellett volna az ablak mögött a hölgyike arcát, mikor átadtam a papírkámat, és angyali mosollyal megkérdeztem, hogy akkor most már leveszik-e a kislányom vérét! Dúlva-fúlva közölte, hogy le, de nekem kell majd levinnem a vírus szerológiára. Mondtam, hogy semmi akadálya ;-).
Lilókát Ati és két nõvér fogta le, szegénykém visított, mint akit nyúznak, persze elsõre nem sikerült vénát sem találni neki, még utána is jó fél órát zokogott felváltva az ölünkben. Öröm volt átcipelni a másik épületbe, hogy leadhassuk a vért. Ati ígért neki egy fagyizást, így cukrászdába vonultunk és kaptak egy-egy gombócot, majd végre három körül hazafelé vettük az irányt. Úgy félúton járhattunk, amikor hátranézve elkapott a röhögés, Dodóka ölébe folyik a fagyi, õ meg alszik erõsen ;-). Itthon aztán egy órácskát aludtak a nagy ijedségre.
Estig még gyártottunk vulkánt, (http://mindennapraegyjatek.blogspot.com/2010/04/izlandi-vulkankitores.html)

ami ki is tört,

gyöngyöt fûztünk,

rajzoltunk, kirakóztunk,

mert sajnos esett, így az udvarra nem jutottunk ki.

2010. április 26.

Panna számokban:
BPD:91
OFD:99
HAS:91
FEMUR:67
Koponyavégû fekvés, jó szívmûködés és magzatmozgás, normál flowmetria. Méhszáj C2000.
Pénteken NST, kaptam beutalót az altatóorvoshoz és laborba. Pénteken az NST-n megbeszéljük majd a fõorvosi bemutatást. Azt mondta a doktor úr, hogy ha engedi az altatóorvos a gerinc melletti érzéstelenítést, akkor legalább lesz egy szülés közeli élményem ;-). Jó lenne!
Még fel kell hívnom a röntgent is, hogy mi kell ahhoz, hogy kiadják a gerincemrõl készült felvételt, hogy lássa az altatóorvos, hová bökhet.
Úgy néz ki, hogy 14-én lesz csak a randim Pannával, persze, ha õ is így gondolja.
Dodó megint bekakilt a böliben, nem tudom, hogy mi történt vele. Itthon miután hazajöttünk, behoztam õket átöltözni, szépen szólt, hogy kakilnia kell, hozta is a bilit, nem tudom, a bölcsõdében miért nem mûködik a dolog. Ma megint megbeszéltem vele, hogy nyugodtan lehet szólna az Edit néninek vagy a Renátának is, nem kell szégyellni, ha mennie kell, szívesen el fogják kísérni. Megígérte, hogy szólni fog.
Jót homokoztunk, udvaroztunk, majdnem vacsiig, csak be kellett jönni megsütni a pitát.
Estére már jó nyügi volt az aprónép, szó nélkül el is aludtak, holnap megint csak délig lesznek, aztán megyünk Lilivel a laborba, utána Dorkával a pulmonológiára.

2010. április 25.

Tegnap délután még jót játszottunk, válogattak a lányok színek szerint kislabdát.

gurítgatták egymásnak a csúszdáról. A szomszéd nénitõl kapott diós sütit uzsonnázták.

Rajzoltak.

Lili elég nehezen aludt el este, pedig jobban tette volna, ha kihasználja az idõt, ugyanis hajnali négytõl fél hétig fent voltunk. Dorka hányt, nem sokat, de sokszor, így ebben az idõszakban nem aludtunk. Fél hétkor aztán elaludtak és majdnem kilencig pihentek is még, ekkor Attila megkezdte az ablakszerelést Panna szobában. Dorcika még a reggeli kakaóját visszaküldte, mert persze hintázni muszáj, de aztán nap közben már jól volt, bár az evést nem vitte túlzásba. Viszont jó kedve volt, egész nap csacsogott, rohangált, így valószínû csak a gyomrát ronthatta el valamivel szegénykém. Dél körül jött anyósom segített egy kicsit vasalni, aztán lefoglalta a lányokat, míg én is vasaltam és takarítottam kicsit. Elõkerült a Huple is, csak az a gond, hogy folyton veszekednek rajta. Vacsorára pizzát sütöttünk, ebbõl már Dorka is eszegetett, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegy holnap bölcsõdébe, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.