2009. szeptember 02.
Minden nap játszunk az új játékainkkal, amiket a szülinapunkra kaptunk. Festünk az ujjfestékkel,
ezt nagyon élvezzük, bár anya szerint nem rendeltetésszerűen használjuk még.
Ezt alkottuk elsőre.
Minden festés után a fürdőben kötünk ki, mert elég maszatosak leszünk, útközben nem szabad semmihez nyúlnunk, ez általában sikerül is.
Olvasni is szoktunk az új könyvekből, mutogatjuk a Böngészőben, mi-hol van,
vagy anya mesél róla, hogy mit csinálnak a nénik-bácsik a képeken. Az Esztitől kapott hajtogatóst is nagyon szeretjük, mert minden kis fül alatt valami rajz van.
Gyurmázni is nagyon szeretünk, anyától többször kérjük naponta, hogy GYUMMA, GYUMMA. Ma voltunk boltban - ahol nagyon rosszak voltunk, Papi azt mondta, többet nem visz minket sehová sem - és anya vett a gyurmához formákat, így most már tudunk szaggatni cicát, emberkét, madarat, pont úgy, mint amikor anya sütit süt. Anya szerint nagyon ügyesek vagyunk.
Olyan hirtelen vége lett az igazi nyárnak, éjszaka már nagyon lehűl a levegő, így a lányok már pizsiben alszanak. Ágnes, ezt neked küldöm:
Azért napközben még jó idő van, így a héten kétszer is pancsoltunk Lillánál, lányok szépen hátukra fekszenek a vízen (karúszóval), Lili ügyesen el is rúgja magát a faltól és siklik a hátán egy keveset. Dorka rettentő bátran ugrál a partról a vízbe és már egyáltalán nem zavarja, hogy medencébe éréskor egy pillanatra elmerült és vizes lesz az arca.
Egyre többször veszem észre, hogy próbálják utánozni, amit tőlünk láttak/látnak.
2009. szeptember 01.
Milyenek a lányok két évesen? Hát természetesen a legszebbek, legokosabbak a világon ;-). Ezenkívül huncotok, cserfesek, akaratosak, néha hisztisek, folyton mezítlábasak, koszosak, szóval igazi gyerekek. Imádnak rajzolni, festeni, gyurmázni. Egyik percben még a babaházzal játszanak, v. babát ringatnak, a következőben pedig bőszen berregve autót tologatnak. Természetesen mindezt együtt, mert ha egyikük valamit csinál, azt rögtön a másiknak is utánoznia kell. Nagyon szeretik egymást, ebbe belefér néha egy kis hajtépés, harapás, csípés…
Lili társaságban még mindig átmegy kukába, kíváncsi vagyok, ezt mikor fogja legyőzni. Ma is sétáltunk, végig beszélgettük, megtanultuk melyik a birsalma és melyik a szomorúfűz, mikor odaértünk egy kisgyerekes házhoz. Beszélgettem pár szót az anyukával, Dodó végig magyarázott, Lili hallgatott. Anyuka meg is kérdezte, hogy: Csak az egyik beszél? Persze amint tovább mentünk és hallótávolságon kívülre kerültünk, rögtön megeredt a kisasszony nyelve.
Fejlődéskövető, 24. hónap:
A legtöbb baba
·a baba fontosabb testrészeit megnevezi igen
·beszédének fele érthető igen
·kérdésre egyszavas választ ad igen
·kétszavas mondatokat mond néha három szavast is használnak
A babák fele
·magáról kezd beszélni igen
·a dolgokat csoportokba rendezi háát, a zseni átlát a káoszon is elv szerint élnek
·a lépcsőn lefelé megy még csak kapaszkodva megy többnyire
·labdába rúg, fél lábbal egyensúlyoz igen
Néhány baba
·absztrakt fogalmakat is megért (pl. előbb - később) értik a később fogalmát, csak nem igen tolerálják ;-)
·képes a nemeket megkülönböztetni igen
·megtanul ugrani páros lábbal
·zenére táncol, tapsol, énekel hajnali fél négykor is
·3 formát képes helyére tenni igen
·tud ajtót kinyitni Lili igen, Dorka még nem éri fel a kilincset
·kupakot lecsavarni hajaj
forrás:babaszoba.hu
Ahányszor elmegyünk a Bory-téren Bory mester szobra előtt, megjegyzik, hogy BORI. A Mária-völgyben van egy Szűz Mária szobor, ez a MÁSIKBORI.
2009. szeptember 05.
Délelőtt a Mamiéknál játszottunk, mert anya készült a délutáni bulira. Maminál is ebédeltünk, finom húslevest és jók is voltunk egész délelőtt. Kicsit nehezen aludtunk el, mert éreztük, hogy valami készül. Végül azért több mint két órát szundiztunk.
Mire felébredtünk, Apa felfújta a lufikat, aztán lassan jöttek a vendégek, kaptunk sok szép ajándékot, köszönjük szépen. Aztán játszottunk szépen a gyerekekkel, ettünk finomakat, volt torta is, és az egyik olyan volt, mint a cicám, a másik pedig katica.
Bertalan Petikének jobbulást kívánunk, sajnáljuk, hogy nem tudott itt lenni. Az ajándékát eltettük, reméljük, hamarosan találkozunk.
Jó volt, elfáradtam. Vajon hány év múlva jön el, hogy pár szót is tudok váltani a vendégeimmel?
Mindenesetre az idő kegyes volt hozzánk, és a kilenc gyerek szépen játszott együtt/egymás mellett, egy hangos szó nem volt.
2009. szeptember 04.
Lili tegnap délután leesett a WC-ről. Akkora marha voltam, kakilt és kiszaladtam popsitörlőért. Kb. ötlépésnyi távolságra. Megkértem, hogy maradjon a helyén. Már visszafelé tartottam, mikor hallottam a puffanást. Nagyon sírt. Szörnyen éreztem/érzem magam.
Tegnap este tizenegykor, két hét munkájának eredményeként elkészültek a party-ajándékok, a gyerekeknek szombatra.
A lányoké piros, a fiúké kék és mindenki kap bele valami apróságot emlékbe. Remélem szép idő lesz, mert este kilenckor még szakadt az eső…
Ma délután Anyósom volt a lányokkal, míg elkészültek az édes sütik holnapra. Teljesen zökkenőmentesen zajlott minden, bár azt hiszem, Anyósomat sem kell ma altatni. Köszönöm a segítséget!
2009. szeptember 03.
Tegnap délelőtt a Papiéktól kapott babaházzal játszottunk sokat.
Volt itt Lilla is, meg akartuk mutatni az új gyurmázós formáinkat, de inkább a farmmal játszott.
Délelőtt Ildivel felvágtunk egy csomó papírt kis darabokra, bár még két kézzel kezelem az ollót és a papírt is az Ildi fogja, de majd megtanulom rendesen is.
Délután olvasgattunk kicsit, egyre több mindent felismerünk a könyvben.
Apa is itthon volt, nem ment el munka után, így együtt mentünk kicsit vásárolni. Együtt is fürcsiztünk.
Találtam ezt a klassz cikket és kicsit megnyugodtam, nem teljesen, de jobb a lelkemnek: <http://www.nlcafe.hu/noklapja/20090812/gyogyito_oleles/>
„Azt is nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az anyák képesek a stressz hatását kivédeni azzal, hogy sokat „nyalogatják" a kölykeiket. Az embernél ezt a „nyalogatást" az ölelgetés, a kenguruban, hordozókendőben hordozgatás, a babamasszázs jelentheti. Ezzel a tevékenységgel az anyák nem elkényeztetik gyerekeiket, hanem életre szóló előnyhöz juttatják őket - hiszen ezzel új agysejtek képződését segítik elő.”
Életre szóló seb, fájdalom nekem az a hat és fél hét, amit nem tölthettem a lányokkal. Az a három, ill. három és fél hét, amikor meg sem ölelhettem őket. Csak az inkubátor ablakán/ajtaján simogathattam az épp szabad testrészeiket. Szörnyű volt. Nekem. Rengetegszer gondoltam/gondolok arra, hogy milyen sérüléseket szereztek ők, azért, mert nem voltam, nem lehettem mellettük, csak ötször egy órát naponta. Vajon mennyit sírtak utánam, és mit gondoltak mikor elmentem? Szóval ez a cikk kicsit megnyugtat, hogy azzal, hogy miután megkaptam őket, agyon lettek szeretgetve, ölelgetve, minden este csináltuk a babamasszázst, amíg hagyták (egy idő után érdekesebb lett a mozgás és folyton elmásztak ;-), ezzel talán behoztam valamit a kényszerű elmaradásomból. Legalábbis remélem!
2009. szeptember 08.
Ma délután a doktor néninél voltunk, mert egész éjjel nem aludtam, lázas voltam és nem kaptam levegőt az orromon. Vírusfertőzésem van és a Lilinek is, aki ma délutánra szintén belázasodott. Beteg még a Lilla és a Lackó is, így a szombati bulira hozta valaki a vírust.
Nem volt egyszerű éjszakánk, négyig szinte végig a lányoknál voltam, aztán ötig aludtunk egy órácskát, majd a lányok nyolcig szunyáltak. Délelőtt Dorka lázas, Lili hőemelkedéses volt, folyik az orrok, így bent voltunk, olvasgattunk, a kedvük egész jó, étvágyuk nem igazán van. Antibiotikumot nem kaptunk, kevert orrcsepp, kalcium, C-vitamin. Vásároltunk kölesgolyót, kekszet, ma is inkább ezeket eszegették és sok mézes teát ittak. Remélem, hamar kikeveredünk belőle és nem megy Dorka tüdejére, torkuk picit erezettebb, mindketten ügyesen megmutatták, olyan büszke voltam rájuk.
2009. szeptember 07.
Dorka sajnos megfázott valahol, folyik az orra, nem igazán tud pihenni, azt hiszem megint jó éjszakánk lesz. Csak ne lázasodjon be szegénykém. Délután már kapta a homeós bogyót náthára, estére kalciumot, holnap délutános a doktor nénink, meglátjuk szükség lesz-e rá. Ettől féltem, hogy ha beköszönt az ősz, megint kezdődik a betegeskedés. Szerettem volna megúszni a szteroid szedését, ha lehet…
Azért napközben még jó kedve volt, játszottunk, délután Anyunál is voltak kicsit, míg elrobogtam turkálni egyet, este jót pancsoltak.
(Nem a lányok voltak ilyen koszosak, csak Dodó piros, Lili pedig kék színező tablettát választott ma a fürdéshez, innen a ronda szín)
Itt van az ősz, rétegesen kell öltözködni. A legújabb őszi divat:
Itt van az ősz, a kislábasban az orrszívó fertőtlenítéséhez forr a víz, a nagyfazékban a diapulmonos kamillához…
Itt van az ősz, azt hiszem, elpakolhatom a lányok nyári ruháit Szófikának és kezdődhet az őszi-téli bevásárlás a lányoknak…
Itt van az ősz, lecseréltük a nyári vékony takarókat, igazi nagylányosra. A képen Lili éppen nem nagyon veszi igénybe a szolgáltatást.
(Tegnap éjjel kb. tízszer mentem be megnézni, hogy nem csúsztak-e be a takaró alá és nem fulladtak-e meg, a légzésfigyelő visszakapcsolása is megfordult a fejemben, de erőt vettem magamon.)
2009. szeptember 06.
Jaj, ma nagyon érdekes napunk volt. Ébredés után felöltöztünk és elmentünk a repülőnapra, nagyon klassz volt. Ültünk helikopterben, láttunk ejtőernyősöket ugrani, repülős bemutatókat, mazsorett bemutatót a színpadon. Minden érdekes volt, csak aztán pisilni kellett és indultunk vissza az autóhoz, mert a csomagtartóban ott várt a bili. Délutáni alvás után pedig az Ardelán lányokhoz mentünk, látogatóba, ott volt a Beatricse is. Mi mind együtt feküdtünk a kórházban, amikor picikék voltunk. Jól éreztünk magunkat, kipróbáltunk minden játékot és finomakat ettünk. Kaptunk ajándékot is, köszönjük szépen!
Mutatunk pár képet a napunkról:
Elkészült az összeállítás a bababulis képekből, ezer köszönet és hála Ildinek, aki előre tudta, hogy nem lesz időm fényképezni és rengeteg klassz képet készített!
Szerintem jól sikerült, köszönjük mindenkinek a részvételt és az ajándékot, reméljük, jól éreztétek magatokat!
Jövőre talán már tényleg tudnak majd igazán együtt játszani a kicsik, akkora már ki lehet találni közös játékokat is, lassan el is kezdek gondolkodni ;-)
2009. szeptember 10.
Reggel jó korán keltünk, már hétkor fent voltunk, megittuk a kakaót, olvasgattunk, amíg anya kicsit főzött. Aztán játszottunk és mikor már nem volt olyan hűvös, elindultunk boltba. Közben anyának eszébe jutott, hogy többen meséltek neki egy új játszótérről és elmentünk megnézni. Kicsit sétáltunk is, de nekem nem nagyon volt kedvem és hisztiztem egy sort. Mikor már harmadszor maradtam le, hogy a földön fetrengjek, anya visszarámolt a kocsiba. A játszón nem volt senki, csak mi, hintáztam, aztán kipróbáltunk minden játékot. Nagyon jó volt, bár az egyik mászókán bevertem egy kicsit az államat. Visszafelé nehezen akartunk elindulni, mindig MÉG EGYET akartunk mászni-csúszni. Azért csak elindultunk, egyedül nyitottuk ki a kaput és magunktól sétáltunk is a babakocsi mellett egy darabig. Aztán vásároltunk és indultunk hazafelé. Otthon még csúszdáztunk, ugráló váraztunk és olvastunk a kertben. Ebéd után anya szerette volna, ha alszunk, de Lili másképp döntött. Nekem azért egy fél órát sikerült szundizni. Megcsípte a fülemet egy darázs délelőtt, de ez csak később derült ki. Ugyanis anya Lilivel csúszdázott, én meg a létra felé igyekeztem és elkezdtem sírni, hogy BIBI, BIBI. Anya kérdezte, hogy hol a bibi, én meg mutattam a kezemet, anya nem látott rajta semmit, csak egy kis koszt, de lelkiismeretesen megpuszilgatta, aztán játszottunk tovább. Anya délután látta meg a fülemen a csípést, kaptam rá kalciumot és aloe verával is befújta.
Nem volt kedvem aludni, és Dodót sem nagyon hagytam, aminek anya nem nagyon örült. Aztán lejöttünk és olvastunk, meg táncoltunk, közben hazajött az Apa és megszerelte a babát, aminek leesett a feje. Sajnos utána el is ment dolgozni, mi meg uzsonnáztunk, aztán kimentünk a kertbe játszani. Ugráltunk éppen, mikor Lilla megjött és csengetett a bicójával, Dodó meg orra esett az ugrálóból, amíg anya bement kulcsért - pedig mondta neki, hogy egyedül ne ugráljon, addig üljön le - de nem lett semmi baja, csak kicsit földes lett az arca. Lillával homokoztunk, meg bent is játszottunk, Eszti és a Roland is megjött, már régen láttuk őket, így miután Lillát kikísértük, átmentünk hozzájuk a Mamiékhoz. A Roland nagyon aranyos volt, hozott nekünk mindenféle klassz dolgot. Lufit, papírsárkányt, gumicukrot, strandlabdát. Anya a sárkánynak nagyon örült, mert pont tegnap nézegettük a böngészőben a sárkányeregetést, és anya megígérte, hogy mi is kapunk egyet, és ha lesz egy jó szeles nap, akkor lemegyünk eregetni. Erre most kaptunk ajándékba. Eddigre már nagyon fáradt voltam a délutáni nem alvás miatt, anya át is hívta segíteni a Mamit, mert ilyekor egyedül nehéz velünk. Fürcsi és az esti táp után még orrot szívtunk, aztán szó nélkül aludni vonultunk.
Gondoltam ma kicsit szocializálódunk és a bevásárlással egybekötve ellátogattunk egy viszonylag távoli játszótérre. Egy idő után füves-fás árokparton vezet az út, itt a lányok gyalogoltak is egy jót a friss levegőn. Útközben elmeséltem nekik, hogy milyen jókat fogunk játszani a többi kisgyerekkel. Odaértünk és egy teremtett lélek nem volt rajtunk kívül. Idegenekkel való ismerkedés és az osztozkodás, sorban állás tanulása így elmaradt, viszont jót játszottunk a viszonylag nagy, jól felszerelt, bekerített téren. Volt pár enyhe szívrohamom is, mert a játékok többsége kicsit nagyobb gyerekekre lett tervezve, de ez persze a lányokat nem akadályozta meg abban, hogy mindent kipróbáljanak.
Dodó mostanában megint kis vadállatka lett, ha valamit nem tud megszerezni vagy visszaszerezni Lilitől, akkor általában harap egy jó nagyot. Ilyenkor felemelem, hogy szemmagasságban legyen és kicsit emelt hangon, komolyan és dühösen elmagyarázom neki, hogy nem szabad ilyet csinálni, buta dolog és nagyon szomorú vagyok, hogy ilyeneket csinál a testvérével. Úgy a második mondat után már nagyon nehéz dolgom van, mert elkezdenek gyűlni a könnyek a barna szemekben. Miután leteszem, és Lilit vígasztalom, kezdi odahordani a közelben fellelhető plüss állatokat Lilinek és látványosan sajnálja, amit tett. Csak az a gond, hogy legközelebb, mikor újra alul marad - kisebb és gyengébb lévén - egy vitában, megint ugyanígy rendezi le. A januári bölcsődei beszoktatás előtt azért le kellene valahogy szoknia erről, mert nem szeretném, ha ő lenne az utált kisgyerek a csoportban, akitől minden kisgyerek és szülő retteg, mert ő a „harapós gyerek”. A tiltáson és szidáson felül nem vagyok hajlandó más büntetést alkalmazni. Vannak, akik ilyenkor a szájára v. a kezére csapnak a gyerkőcnek, de én úgy gondolom, hogy egyrészt ezzel csak legalizálom az erőszakot, másrészt ő is csak tehetetlen dühében harap, tehát ha én is bántom, amikor hirtelen nem találok más eszközt, akkor nem igen vagyok különb egy két évesnél…
Próbálok majd a téli hidegek előtt más gyerektársaságot is találni nekik, mert mostanában nagyon „ellustultunk”, hiszen itt van Lilla, de ő szinte már családtagnak számít nálunk, nem idegennek. Mostanában a lányok nem is nagyon tudnak vele mit kezdeni, mert most éli azt a korszakát, hogy nagyon védi a kis tulajdonát, és ha a lányok valamihez hozzányúlnak, akkor az mindjárt Lilláé és kérem vissza és földön fetrengős hiszti követi. A lányok egy darabig értetlenül néznek, majd odaadják ami náluk van és még fél tucat játékot hordanak a síró Lilla köré. Nálunk talán jobban megy egy kicsit a közös játék, mert a lányok mivel ketten vannak, jobban hozzá vannak szokva az osztozkodáshoz, ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk nincsenek harcok, de már nem minden darabért folyik vérre menő küzdelem. A lányok mostanában inkább Ildivel játszanak, bohóckodnak. Valamelyik este lefekvéskor is keresték ;-)
Nagyon szeretem ezt az időszakot, egyre több mindenről lehet már velük beszélgetni. Ma pl. a böngésző alapján a mozgássérültekről beszélgettük (van benne egy kerekes székes férfi), persze az ő szintjükön. Kérdezték, hogy mi az? Elmeséltem, hogy a bácsinak bibis a lába és ezért nem tud járni, futni, táncolni. Mondták, hogy BIBIS, NEM FUTÁS. Aztán elkezdték puszilgatni. Mondtam, hogy sajnos vannak olyan bibik, amiket nem lehet meggyógyítani, még a doktor bácsi sem tudja és vannak, akik soha többet nem fognak tudni sétálni. Megbeszéltük, hogy a bácsi azért mindenhová el tud jutni (könyvben szüreti mulatságra, étterembe), vannak, akik segítenek neki. Néha mikor egyedül nézegetik, már elmesélik, hogy mit beszélgettünk előző napokban a képekről. Olyan nagyok már!
2009. szeptember 09.
Délelőtt már nem voltunk lázasak, így kimentünk kicsit levegőzni és megnéztük, hogy hogy van Lilla. Ő sem volt már lázas, viszont elég nyűgös volt, így nem is zavartuk sokáig. Itthon nagyon ügyesen ebédeltünk babfőzeléket, anya nagyon megdicsért bennünket, nem maszatoltunk, nem borogattunk. Utána kaptunk danoninot is, azt nagyon szeretjük. Megvártuk még Apát, hogy jöjjön ebédelni, aztán mentünk aludni egy nagyot. El tudom már mesélni az egyik könyvből, hogy SZEGÉNY KACSA, HÁPI KACSA FÁZIK, SZEGÉÉÉNY. Egyre többet mesélünk már egyedül is, amit korábban hallottunk már anyától, nagyon szeretjük a böngészős könyveinket, mert mindig találunk benne valami újat.
Bertalan Petikének kicsit megkésve nagyon boldog szülinapot kívánunk, és sok puszit küldünk!
Délután olvastunk és miután Apa megjött, elmentünk Velencére, ahol megnéztük Apát és a kollegáit, hogyan eveznek a sárkányhajóban. 26-án fognak versenyezni és most edzenek. Nagyon érdekes volt, mi is megnéztük a hajó részeit, játszottunk a parton, fújtunk buborékot. Még a TV is ott volt, lehet, hogy én is benne leszek a tévében. Hazafelé bementünk az Anikóékhoz és megengedte, hogy bemásszunk az autójába, ahol jót játszottunk, gyorsan meg is tanultuk Anikó nevét.
Úgy néz ki, hogy ez egy igen gyors vírus volt, ahogy jött, úgy ment is, lányoknak egy kis orrfolyáson kívül már semmi baja mára. Szépen ebédeltek is, szóval az étvágyuk is visszatért.
Délelőtt jött a védőnő, akit teljesen elfelejtettem, szobrozott a kapu előtt egy sort, mire bejutott, lakás szaladt…
Ki kellett tölteni vmi buta kérdőívet, hogy mit tudnak már a lányok. Merthogy ez kötelező. Na most a védőnőnk a két év alatt még sosem töltött tíz percnél hosszabb időt egyszerre nálunk, vagyis fogalma sincs, hogy mit tudnak a lányok. Gondolom máshol is így csinálja, vagyis mindenki azt mond, amit akar, akkor meg mi értelme?!!?
Kicsit rettegtem attól, hogy mi lesz velem a vízparton egyedül a két Manóval, de nagyon rendesek voltak, jól viselkedtek, megértették, hogy a vízhez nem szabad közel menni és szót kell fogadni nekem. Sok érdekes dolgot láttak, játszottak egy iskolás nagylánnyal, jól érezték magukat. Nagyon szép idő volt, örülök, hogy nem hagytuk ki. Dorka szívesen ment volna Atival evezni, DODÓ HAJÓ BELE, ODA BELE!
2009. szeptember 12.
Délelőtt a lányokat leparkoltattuk anyósomnál és elmentünk kettesben vásárolni. Gyakrolatilag három hete alig látom Attilát, kilenc és tíz között ér haza, beszélgetéseink általában arra szorítkoznak, hogy minden rendben volt-e itthon, aztán elájulunk. Bár izgalmasabb programot is el tudtam volna képzelni a turkálónál és gyógyszertárnál, a pelenka és élelmiszervásárlásnál, de most ez jutott. Vettem a csajoknak cebion multit őszre és omega-3 kapszulát. Turiztunk nekik egy adag hosszú ujjú, jó minőségű, márkás pólót őszre. Vettünk egy csomag bugyipelust Lilónak éjszakára - remélhetőleg az utolsót - lassan szeretném leszoktatni róla. Gumilepedőt már vettem, de még nem készítettem fel magam az éjszakai ágynemű és hálóruha cserére lelkileg. Feltöltöttük a hűtőt, néztünk mosogatógépet - mert Ati vesz nekem egyet - persze nem fér be úgy és oda, ahogy és ahová elképzeltük. Közben a Mama telefonált, hogy Lili bepisilt. Ezek szerint mégsem érezte magát biztonságban, mert itthon sosem csinál ilyet régóta és már a kocsiban sem kap pelenkát soha. Állítólag szólt, csak későn. Végül a telken ebédeltünk, így főznöm sem kellett ma. Estére azért ígértem házi pizzát Attilának. Lányok - főleg Dorka - majdnem elaludtak hazafelé a kocsiban, de kibírtuk az ágyig.
Ha még egyszer kismama leszek, tuti lesz ilyenem. Ha Dorkánál lett volna, talán nem ilyen súlyos állapotban születik meg, mert bár mai napig nem kaptunk hivatalos magyarázatott a történtekre a pesti doki szerint a kis szíve nem működött egy ideig rendesen és azért telt fel a tüdeje vízzel…
<http://index.hu/video/2009/09/12/a_magyarok_halljak_legjobban_a_magzati_szivhangot/>
Ebéd után Ati elment dolgozni, így hármasban maradtunk. Ébredés után csajok kicsit mamáztak, muszáj volt kicsit takarítanom, mert kritikán aluli volt a lakás állapota. Aztán a kertben játszottunk, csúszdáztak, ugráló váraztak egészen hatig, míg megjött az apjuk és mentünk tesómékhoz belövetni a fülbevalókat a csajsziknak. Hát mit mondjak szörnyű volt. Dorka volt az első, Lilit addig előrelátóan kivitték a fiúk a ház előtti játszóra. Már az sem tetszett neki, hogy lefogtam a kis fejét, volt nagy sírás, hát még amikor elsült a pisztoly. A végén már hárman bőgtünk. Viszont csodaszépek lettek! Mikor Lili visszaért, Dodó még hüppögött, így Liló köszönte szépen, nem is akart már bejönni velünk a nappaliba. Azt hiszem jobb lett volna kisebb korban végigcsinálni a „kínzást”. Mikor mindenki megnyugodott, elmentünk edzőcipőt venni nekik, mert a másikat kinőtték és az új zárt bőrcipőben mégsem motorozhatnak. Csodaszép fehér-rózsaszín, csajos Adidast kaptak ;-). Jó későn értünk haza, mindenki fáradt volt. Lili fél tizenegy körül sírva ébredt, egy jó fél óra volt, mire megnyugtattam. Vajon a fülbelövéstől lehetett?!?!?
2009. szeptember 16.
Délelőtt az anya volt kolleganője, a Rita jött hozzánk látogatóba. Hozott nekünk ajándékot is, ami igazán nagyon rendes tőle. Anya valószínűleg súgott neki, mert nagyon eltalálta az ízlésünket. Kicsit beszélgettünk is vele, megmutattuk a könyveinket, bukfenceztünk, produkáltuk magunkat, ahogy szoktuk, ha közönségünk van.
Délután Apát kísértük el megint hajózni, Dorka bele is ült egy kicsit, bár csak az álló hajóba. Én is elindultam, de az imbolygó stég visszarettentett és sírva másztam partra. Majd legközelebb! Voltunk még kicsit vásárolni is hazafelé, vettünk vacsorára virslit, azt nagyon szeretjük. Majonézzel és mustárral, mint a nagyok. Kenyér nem nagyon kell hozzá. Fürcsinél kipróbáltuk a Ritától kapott dolgokat, nézzétek csak:
Lányok egyre többet beszélnek, főleg Dorka lett nagy dumagép. Egész nap csipog, be nem áll a szája, mindent kommentál. Iszonyat édes. Buborékfújás közben, ilyeneket mond, hogy NEM SIKERÜLT, ANYA NEM SIKERÜLT! Mindezt haláli hanghordozással, meg tudnám zabálni. Lili még mindig többet beszél itthon, mint idegen helyen vagy társasában, remélem a bölcsire/bölcsiben majd oldódik a kukasága. Holnap be kell jelentkeznem a pulmonológiára is, mert júliusban kellett volna kontrollra mennünk és simán elfelejtettem. Teszem hozzá, hogy hála az égnek, mert ez is azt jelenti, hogy jól volt Dorka. Mindenesetre elmegyünk, legalább megbeszélem a doktornővel, hogy el kell-e kezdenünk a szteroidot v. nem…
Októberben szemészet kontroll, remélem, továbbra sem kell szemüveg.
2009. szeptember 15.
Ma délelőtt Ildivel és Lillával együtt meglátogattuk anyut az oviban. Jó másfél órát ott voltunk, kint játszottak az udvaron az ovisok. Lányok nagyon élvezték. Lilla beköltözött a homokozóba egy csapat kisfiúval. Tud élni ;-). Csajok mérleghintáztak, mászókáztak, csúszdáztak, homokoztak, pisiltek ügyesen a kis WC-be. Dorka roppant módon élvezte, hogy feléri a csapot és fordult párat egy kis pancsolásra. Lili szokásos formáját hozta, kicsit visszahúzódó volt, de azért hála az égnek nem kapaszkodott végig a nadrágom szárába. Viszont amíg Dorkát abszolút nem érdekelte, hogy vannak nagyobb gyerekek is pl. a csúszdán, Lili szépen félreállt és megvárta, míg mindenki megunja, vagy megmenti a Mami és eltereli az ovisokat. Sajnos nem vittem fényképezőgépet, mert azt hittem, nem lesz időm (szabad kezem) fényképezni, aztán csak néha szaladtak hozzám, hogy megvagyok-e még.
Dorka talált egy szabad labdát, odaszaladt, megállt mellette, majd visszanézett, hogy szabad-e. Aztán keresett egyet Lilinek is és visszacipelte hozzánk mindkettőt.
Ma délután részt vettem az első alakformáló edzésen. A bemelegítés és a levezetés is megvolt, mert úgy tekertem oda. Nagyon klassz volt, Mili remek órát tartott, bár az állóképességem rettenetes. Azért végigküzdöttem magam minden feladaton, de a végére remegett a lábam rendesen…
Csütörtökön has-comb-far. Ajaj!
Este fürdés előtt olvasgattunk még a csajokkal, egyszer csak Dorka hozzám hajol, lehúzza a pólóm kivágását és a következőket mondja: ANYA CICI KIPAKOL! Azt hittem megzabálom. (Ha idegenek előtt próbál vetkőztetni, akkor szoktam neki mondani, hogy nem kell anya cicijét mindenki előtt kipakolni ;-)
2009. szeptember 14.
Egész hétvégén itthon volt Apa, ami nagyon jó. Vasárnap délelőtt elmentünk fogkefét venni Lilinek, mert valahogy elrontottuk és már nem berreg. nem vettünk kocsit, csak kosarat és mi is gyalog mentünk, mint anyáék. Kicsit vásárolgattunk is, került ez-az a kosárba, de apáék később visszapakolták. Aztán elmentünk még egy másik boltba mosogatógépeket méregetni, de Apa szerint nem fér be egyik sem, ahogy ő gondolta. Játszottunk a bolt melletti játszótéren egy jót, csúszdáztunk, mászókáztunk, aztán elindultunk haza, mert jöttek a Csocsóék. Délután még elmentünk egy másik boltba méregetni, utána meg a városba motorozni. Nagyon jó volt, már régen voltunk, kergettünk galambokat is, bele szerettünk volna mászni a kút vizébe. Itthon anya sütött pizzát és jól bevacsoráztunk belőle. Én kértem Apa csípős kechupjából is, jó erős. Mondtam is, hogy CSÍPI, CSÍPI, anya szerint már jó piros volt a fejem is, de azért csak ettem.
Ma fél kilencig aludtunk, jól elfáradtunk tegnap, játszottunk az udvaron, aztán még Lillánál is. Csúszdáztunk, hintáztunk, bent is játszottunk, talán most nem is veszekedtünk annyit. Kukucskáltam Lillával az előszobában, jókat kuncogtunk egymáson. Dorka inkább gyurmázott, mert egyszer véletlenül fejbe vertük az ajtóval.
Délutáni alvás nekem megint nem jött össze, ugyanis cseppet sem voltam álmos. Miután Apa megjött, elmentünk a városba. Apa a Tominál dolgozott, anya meg eltolt minket a sétálóutcáig, ahol jó nagyot sétáltunk, csak aztán elkapott az eső és be kellett menekülnünk a plázába.
Vasárnap benéztünk a Cosmo-ba, hogy végre megvegyük a bérletemet, erre kiderült, hogy tíz alkalmas ingyenes aerobik bérlet lehetőség van az első ötven jelentkezőnek. Annyi a gond, hogy egy héttel előre mindig meg kell mondani, hogy milyen órákra megy az ember, viszont szinte mindent ki lehet próbálni és kezdő órák vannak, azaz nem kell elsőre mindenféle bonyolult lépéskombinációval kínlódni. Holnap már megyek is.
Lili egyedül felhúzza a harisnyát a lábára, ügyesen beleigazítja a lábfejét is és már hátul a fenekére is fel tudja húzni. Olyan kis ügyes! Megvan az eredménye, hogy hagytam az önállósági törekvéseit megvalósítani. Persze nem mondom, hogy nem hullott a hajam, mikor éppen sietni kellett valahová és negyed óra volt, mire felhúzott egy zoknit, de élvezte, most meg én élvezem a gyümölcsét.
Egyre többet beszélnek, haláliak, ahogy játék közben magyaráznak. Kedvenc mondókájuk most az egyszer volt egy kemence, tegnap este hetvenháromszor olvastam fel fürdés előtt. Mert persze nem jó, ha fejből mondom, a könyv is kell hozzá, mert nézegetni kell a kemencét a Kisbencét és a mamáját és ha nem a könyvből mondom, akkor rám szólnak, hogy ANYA, NÉZ!!! Hát így vagyunk mostanság. Határozott elképzeléseik vannak arról, hogy mit, mikor és hogyan szeretnének csinálni. Igyekszem ehhez alkalmazkodni, amennyire csak lehetséges. Mert ez nekem és nekik is jó.
Délután sétáltunk a Fő utcán, szembe jött két fiatal lány, egyikük karján egy chivava. Dorka jó hangosan: NYUSZI, NYUSZI! Általános derültséget keltettünk ;-)
Ma segítettünk anyának főzni. Azt mondja nagyon ügyesek voltunk. Mindhárman nagyon élveztük a dolgot, igaz kicsit lassabban lett készen az ebéd, mintha anya egyedül csinálta volna.
2009. szeptember 22.
Tegnap este elmentünk a Tündihez és levágattuk a hajunkat rövidre. Volt egy kis sírás az elején, de aztán kiderült, hogy tényleg nem fáj és onnantól jobban viseltük. Lilinek muszáj volt a kopasz folt miatt, én meg azért kaptam kommandós frizurát, hogy ne Lili kopaszodjon egyedül. Állítólag erős lesz tőle a hajunk. Mindenesetre, ezután ha az utcára megyek, ragaszkodom a szoknyához. Bár, mindenki azt állítja, hogy csinosak lettünk.
Apa kollegájától kaptunk egy nagy adag Duplót, köszönjük szépen nagyon klassz, minden nap játszunk vele!
Az első képen Dodó azért nyafog, mert kicsit a kezét is megdolgoztam a sodrófával.
Délután itt volt a Lilla, csúszdáztunk egy jót, aztán megmutattuk az új készleteinket Duplóból, utána meg tornaórát tartottunk.
Apa megint későn ér majd haza, így Mami jön majd segíteni anyának fürdetni, mert ma hajmosás van a sok pici haj miatt, amit tegnap már nem engedtünk kimosni.
2009. szeptember 20
Kicsit elvesztünk, sok minden van, lányok jól vannak ez a lényeg, a többiről meg majd egyszer mesélek talán.
Nem is tudom, hogy mi volt már ebben a pár napban, amire emlékszem, rengeteg beszéd Dorka részéről. Egy nagy családi városozós délután, a lányoknak motorozással és egy igen undok, erőszakos kisfiúval, akitől szegény Liló halálra rémült. Nagy kakaós palacsinta evészet az étkezőasztalon. Az alábbi képeket csak erős idegzetűeknek ajánlom:
Továbbá egy képsorozat, A hogyan csináljunk hülyét apából c. családi albumból:
2009. szeptember 26.
Délelőtt a Mamiéknál voltunk egy kicsit, amíg anyáék bevásároltak, aztán elmentük megnézni, hogyan főzik a lecsót a városban. Jó sokan voltak, Lili ki is akadt a tömegtől, nem volt hajlandó csak anyán lógni két üvöltés között. Ültem egy olyan körhintán, amin kosarakba kellett ülni és egy bácsi tekerte kézzel, attól forgott. Nagyon élveztem, integettem a többieknek. Lili nem mert beleülni, aztán meg hazáig sírt, hogy ő is hintázni akar. Apa elrohant evezni, mi meg Mamiéknál ebédeltünk, aztán aludtunk egy nagyot.
Miután kialudtam magam, jobb kedvvel ébredtem és emlékeztettem anyát, hogy megígérte, hogy visszamegyünk a városba és kipróbálhatom én is a hintát. Közben Apa is megjött az evezésből és együtt elindultunk. Sajnos mire odaértünk, a bácsi már éppen szedte szét a hintát, így lemaradtam róla, de nem hisztiztem. Sétáltunk egyet, ettünk egy gombóc fagyit és elmentünk a tóhoz, ahol Apának az eredmény hirdetése volt, kapott aranyérmet is. Este hajat is kellett mosnunk, mert jó füstösek lettünk a lecsótól.
Lili tegnap kakilt a bilibe, miután végzett felállt, megnézte, és közölte, hogy: MAJOM!
2009. szeptember 24.
Délelőtt boltban voltunk anyával, aztán Lillánál játszottunk egy kicsit és siettünk haza, mert még be kellett fejezni az ebédet. Apa végre jött ebédelni, így együtt voltunk egy kicsit, mielőtt aludni mentünk. Ébredés után kicsit nehezen öltözködtünk, mert valahogy rosszul ébredtünk, így éppen csak készen lettünk, mire Apa jött értünk. Ma a vidámparki tóhoz mentünk, ott volt evezős edzésük. Kicsit néztük őket, aztán játszóztunk, csatlakozott Lilla is. Aztán Apa még elment dolgozni, mi pedig meglátogattuk Mamit a fodrásznál, megnéztük, hogyan főzi a Papi a lecsót, aztán jött Lilla kicsit játszani még. Hármasban fürödtünk, anya olvasott az Anna és Petiből, aztán aludtunk.
Elfelejtettem mesélni, hogy jártam Dorkával. Orvosnál voltunk és elég sokat kellett várni. Persze készültem, volt enni és inni való, a lányok éltek is a „házi büfé” adta lehetőségekkel. Egyszer csak bejött egy fiatal lány, kezében fornettis zacskóval. Dodó odaperdül elé, nagy szemeket mereszt és megrángatja a zacskót. Persze, hogy kaptak belőle. Nem egy elveszett gyerek, éhen halni sehol sem fog, az tuti!
Ma megint elkísértük Atit evezni, addig a lányokkal játszótereztünk. Egy fiús anyuka hosszú ideig „lopva” figyelt bennünket, majd odajött és megdícsérte a lányokat, hogy milyen okosan, rendesen viselkednek és milyen jó nekem, hogy így el tudok jönni velük egyedül játszani. Kicsit hízott a májam! Azt mondjuk nem említettem meg, hogy indulás előtt ketten háromfelé verték magukat a földhöz ordítva, mert éppen nem volt kedvük öltözni…
Egyébként megfigyeltem, hogy sokkal „jobban” viselkednek, ha egyedül vagyok velük valahol. Tudják, érzik, hogy ilyenkor jobban kell figyelni, szót fogadni. Nagyon kis okosak már! Olyan büszke vagyok rájuk!
2009. szeptember 23.
Délelőtt ismét az oviban voltunk, bábelőadásra mentünk. Lilike nagy részét tátott szájjal figyelte, zenére zölöngélt, szinte az összes állatot felismerték, megnevezték.
Dodó kicsit hamarabb megunta, elment játszani, aztán kicsit nézte még Ildi öléből is a műsort.
Közben befutott a Mami is, így Liló átült az ő ölébe, Dorkát meg ki kellett vinni, mert nem értette meg, hogy a játék babakocsit nem toljuk keresztül a földön ülő bábelőadást néző ovisok tömegén.
Voltunk az udvaron is az ovisokkal, lányok csúszdáztak, homokoztak, barátkoztak, mérleghintáztak. Lilit egy kisfiú fejbe verte egy kék lapáttal, mert nem tudtak megegyezni a dömper használati jogokban.
Lapátos incidenst leszámítva nagyon kedvesek voltak a gyerekek a lányokkal, terelgették, simogatták őket. Dorka jobban bírta, Lili rögtön bújt hozzám, nem szereti, ha hozzáérnek, amíg ő nem kezdeményez. Dodó nagyon kis bátor volt, jött-ment egyedül is. Elmesélte a „kisbencét” az óvó néniknek. BELEBÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJT, KEMENCE, ELVERTE, MAMÁÁÁJA. Végül is minek beszéljen annyit, ez a lényege ;-)
Ebéd után olvastam nekik két fejezet Anna és Petit, aztán elájultak.
2009. szeptember 30.
Minden délelőtt sétálni megyünk anyával mostanában a környéken, már egy órát tudunk sétálni és anya szerint nagyon okosan viselkedünk. Ennyi idő alatt, nem teszünk meg nagy távolságot, mert útközben mindig akad valami felfedezni való, ma például diót és mogyorót gyűjtöttünk és felfedeztünk egy fügefát, szívesen megdézsmáltuk volna azt is, de anya szerint nem lett volna szép dolog. Lillánál is játszottunk egy kicsit, próbáltunk tekézni nem sok sikerrel, közben rajzoltunk és szétlocsoltunk némi gyümölcslevet is. Aztán indulni kellett haza, mert érkezett Apa ebédelni.
Nagyon klassz volt, eregettünk sárkányt, erről sajnos nincs kép, mert Anikót és anyát teljesen lekötötte a sárkány és a mi felügyeletünk, Apa meg Márkkal dolgozott. A képek sajnos nem a legelőnyösebb pillanatomban kaptak el, éppen azért kaptam hiszti rohamot, mert leültünk ez alá a nagy fa alá.
Én pedig követeltem, hogy anya azonnal álljon fel és kapjon az ölébe, meg különben is…Mentségemre szóljon, hogy ekkor már elmúlt hét óra és eléggé fáradt voltam, meg éhes is és Apa még nem végzett a munkával.
Tippek kezdő rosszcsontoknak, hogyan érjük el, ha soron kívül fürdeni szeretnénk.
1.kérjük meg anyát, hogy vegye elő az ujjfestéket
2.beetetésként fessünk teljes lelkesedéssel (bár alapos megfigyelőnek Dorka arcán már feltűnhet, hogy itt bizony készül valami)
3. kenjük össze magunkat alaposan
4. és tádám, máris a fürdőkádban találjuk magunkat
Dodó mostanában gyűjtögető életmódot folytat, kedvenc mondata, az: EZT ELVISZEM HAZA! Többnyire persze terméseket, csigát, leveleket gyűjtöget, de ma a kisboltban is válogatott volna, ha hagyom és Lilla bukósisakja is áldozatul esett volna a gyűjtőszenvedélyének.
A Murányi utcában sétálunk, amikor meglátunk egy kutyust az egyik udvarban, a kutyaházra pedig fel van festve, hogy Boni. Mondom a lányoknak, hogy nézzétek, a kutyust úgy hívják, hogy Boni. Mire mindkét csaj lelkesen: PÓNI, PÓNI!
Lili mostanában katasztrofálisan tud viselkedni időnként, olyan hisztikbe hergeli magát, hogy csak lesek. Ma mondtam Atinak, hogy jön a foga, erre jól kiröhögött, hogy mindig ezt mondom…
Tegnap délután itt jártunk.
2009. Szeptember hó
