2009. Október hó
2009. október 09.
Tegnap Ildiékkel a városban voltunk motorozni, aztán megmutattuk a Lillának, hol dolgozik a Papink. Délután elkísértük Apát Abára a Gáborékhoz építkezni. Megnéztük az új kutyust és kicsit szétszedtük a készülő házat. Lili beleejtett egy ceruzát a radiátor kiállásba, Apa elég mérges volt. Iszonyú koszosak lettünk. Meg fáradtak is, mert már két napja nem alszunk délután. Lili megtanult kimászni az ágyból és anya nem meri otthagyni, nehogy kiessen.
Ma vásárolni voltunk délelőtt anyával, hazafelé kicsit sétáltunk is, mert már nem akartunk a babakocsiban ülni. Megint nem aludtunk délután, anya már kicsit kikészült, mert ő meg mostanában mindig fáradt és szívesen aludt volna velünk. Délután zenét hallgattunk, táncoltunk, kedvencünk most az Ugróiskola. „Egy-egy-egy páros-egy-páros…”Nagyon jókat ugrálunk, viháncolunk rá. Vacsira anya tortilla tekercseket csinált, nagyon finom volt és próbálkoztak az ősök a tejjel, de Dorka sem és én sem ittam meg. Nem finom!
Gyerekszáj
Lányok még mindig kicsit meg vannak fázva, gyakran fújunk orrot. Lili tegnap hozzám is jött: „Anya takonyát is! Fújd ki!
2009. október 07.
Délelőtt Lillával és Ildivel játszóterezni mentünk, aztán még a Mamihoz is benéztünk az oviba. Nagyon szép idő volt, kint játszottak a gyerekek, beálltam én is. Lili inkább anya lábába kapaszkodott. Képzeljétek el, megtanultunk mindketten a műanyag ollónkkal papírt vágni, úgy, hogy már csak egy kézzel (anya szerint majdnem szabályosan) fogjuk, a kezdeti kétkezes megoldás helyett. Azért még anyát néha megkérjük, hogy a papírt tartsa nekünk.
Amikor hét évvel ezelőtt elkezdtük szervezni az esküvőnket, akkor abba is hagytuk a védekezést, vártuk a gólyát. Aki csak nem akart jönni, már szinte az összes barátunkhoz bekopogtatott, mi valahogy kimaradtunk a szórásból. Egy idő után kezdett gyanússá válni, hogy valami gond lehet és elkezdődtek a vizsgálatok, aztán kiderült, hogy lombikra lesz szükség, mert a petevezetékeim össze vannak hegesedve. Az egyik totálisan zárt, a másikon nagy nyomással ürül némi kontrasztanyag, de funkcionálisan zárt. Pecsétes orvosi papírom lett róla, hogy meddő vagyok és így kerültünk a BMC-be, majd jött a lombik és a lányok. Hogy miért írom most le mindezt? Mert ezt a pecsétes papírt én most eldobhatom!
Valaki most látta elérkezettnek az időt, hogy közénk érkezzen és a kezdeti aggodalom/riadalom után nagyon várjuk!
Ma délelőtt erdőben voltunk, sétáltunk, gyűjtöttünk makkot, láttunk gombát, de nem szabadott leszedni. Sokat nem haladtunk, mert Dorka ma eléggé be volt lassulva és folyton lemaradt. Másztunk fára, és lógtunk a tornapálya nyújtóján. Kicsit meg vagyunk fázva, tegnap nagyon folyott az orrunk, szívni is kellett, de ma már jobb.
2009. október 04.
Tegnap délelőtt a városban voltunk motorozni egyet, jó, hogy most Apának nem kell dolgoznia hét végén. Alvás után Mórra mentünk megnézni a bornapokat. Hát ott olyan sokan voltak, hogy alig találtunk helyet, aztán hallgattunk egy kis koncertet, találkoztunk ismerősökkel, de a legjobb az állatsimogató volt. Csacsi, kisboci, póni, és a kedvenceim a pipik. Alig lehetett elrángatni bennünket onnan. Hazafelé már kicsit fáradtak voltunk, Lili sírt is, ezért nem is fürödtünk, csak gyorsan kaptunk tápit, aztán mentünk is aludni. Képek nem készültek, csak még itthon indulás előtt.
Délután a Mami és a Papi elvittek minket a városba, hogy anya tudjon nyugodtan takarítani. Egy kézműves asztalnál készítettünk virágokat, de sajnos miután megmutattuk anyáéknak, rögtön szét is kaptuk darabokra, így már nem tudjuk nektek megmutatni. Este az ágyban anya meséje közben egyszer csak megszólaltam, hogy JÖN A TÉLAPÓ, anya ezen nagyon meglepődött, hogy honnan jutott most eszembe.
2009. október 01.
Délelőtt a már szokásos gyűjtögetős körünket jártuk le, gazdagabbak lettünk pár csigaházzal és egy marék mogyoróval. Már ennyi mindenünk van:
Gondolkodom rajta, hogy kapnak egy-egy kosárkát, hogy ne a zsebükbe kelljen raktározni.
Délutáni alvásból ébredés után kicsit kreatívkodtunk, kipróbáltuk az új ecseteket, ill. az Apu által gyártott gyurmasodrófát is.
Gondolkodom rajta, hogy kapnak egy-egy kosárkát, hogy ne a zsebükbe kelljen raktározni.
Délutáni alvásból ébredés után kicsit kreatívkodtunk, kipróbáltuk az új ecseteket, ill. az Apu által gyártott gyurmasodrófát is.
2009. október 10.
Délelőtt a Másikmamával voltunk a városban, meg persze anyáékkal. Elmentünk turkálni, sok szép dolgot kaptunk, aztán a Mami nem engedett fizetni anyának, köszönjük szépen a ruhákat! Jártunk még bababoltban, ahol Apa kókuszmatracot vett nekünk, mert reggel szét lettek szerelve a rácsos ágyaink és a pelenkázó/kisszekrény helyére kellett még egy darab matrac, hogy ne a lyukban feküdjünk. Nagyon klassz nagylányos szobánk lett, bár csak éjszakánként használjuk ki, ugyanis ez volt a negyedik nap, hogy bojkottáltuk a nappali alvást. A vásárlás után a Mamánál ebédeltünk, de anya szerint nagyon malacok voltunk.
Délután befejeztük a szobát, aztán anyáék rá akartak beszélni egy kis szunyára, de nem hagytuk magunkat, így felkerekedtünk is megejtettük a vásárlás hűtőfeltöltés részét is. Szeretünk hétvégén menni, mert egy csomó néni mindenfélét kínálgat ilyenkor és lehet eszegetni epres gabonapelyhet, meg túrórudit és nagyon kedvesek velünk a nénik. A parkolóban volt egy hatalmas boci felfújva, ezt közelről is megnéztük, megsimogattuk. Játszottunk az udvaron, csúszdáztunk, tologattunk köveket a talicskánkban, aztán elmentünk a Mami és a Papi elé és segítettünk hazavezetni a kutyusokat a sétából. Ezután már eléggé látszott rajtunk a délutáni alvás hiánya és kezdődtek a hisztik, de azért kibírtuk nyolc utánig a lefekvéssel. Anya nagyon félt, hogy nem maradunk majd az ágyban, de olyan fáradtak voltunk, hogy nem igazán volt kedvünk mászkálni. Majd reggel ;-)
Kedves barátunknak, Bertalan Petikének ma megszületett a kisöccse, Bertalan Balázs, 3800 g-mal és 57 cm-rel. Nagyon sok szeretettel köszöntjük Őt a világban és az egész családjának gratulálunk. Meli néninek nagy puszit küldünk!
Fájó szívvel, de be kellett látnunk, hogy ismét lezárult egy korszak a lányok életében. Nagylányok már! Eldöntik, hogy akarnak-e aludni délután, és döntésükhöz tűzön-vízen át ragaszkodnak. Hogy elkötelezettségüket bizonyítsák, megtanulnak kimászni a kiságyból. Már nem lehet őket korlátok közé szorítani. Nem hagyják! Testi épségük megóvása érdekében ezért leányszoba átalakításra kényszerültünk. Bizony, ez már nem babaszoba, igazi nagylányok hajtják itt álomra a fejecskéjüket kérem szépen. Már ha éppen van kedvük, ugye…
Tesóm Sophia babája, teljesen kényelmesen érzi magát, nem igazán szeretne kibújni. Gyere kicsi lány, kíváncsin várunk!
Lili birodalom
Lili oldalán az elektromos dobozok eltakarását kell még megoldanunk, vettünk is helyes mesefigurákat, csak még a megfelelő ragasztóanyag hiányzik.
Dorka lakosztály
2009. október 14.
Ma a Maminál voltunk az oviban Ildivel és Lillával. Megint műsor volt, egy bűvész bácsi, aki mindenféle állatokat varázsolt. Megint Lili bírta a legtovább, Lilla egyáltalán nem nézte, én feléig figyeltem, aztán elmentem inkább játszani. Az oviban egy csomó játék van, ami nekünk itthon nincsen, a legjobban a babakocsit szeretem. A műsor után átmentünk a Mami csopotjába és játszottunk az ovisokkal, aztán még az udvarra is kimentünk egy kicsit, mielőtt hazajöttünk. Anya nagy bánatára megint nem aludtunk délután, pedig még a szobát is átrendezte nekünk, összetolta az ágyainkat egymás mellé, ahogy még rácsosként álltak.
Apával elmentünk délután Agárdra az Anikóhoz és a Márkhoz. Van kettő tengerimalacuk és egy kicsit cicájuk, nekünk főleg a malackák tetszettek, még paprikával is megettettük őket. Odafelé kicsit elaludtunk az autóban, lehet, hogy anyának van igaza és mégis szükségünk van még a délutáni alvásra. Itthon aztán gyorsan megfürödtünk és anyával könyvet nézegettünk és még az ágyban is olvastunk, aztán anya lejött és nekünk aludni kellett.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a gratulációkat és a segítség felajánlásokat, nagyon aranyosak vagytok! Jól vagyok, kicsit hiányzik a lányok délutáni alvása, én tudnék szunyálni. Nagyon más a két terhességem, a lányokkal ugye végig veszélyeztetett terhes voltam, meg volt szabva, hogy mit szabad és mit nem. Most meg sokszor egész nap eszembe sem jut, hogy terhes vagyok és a védőnő is csak annyit mondott, hogy próbáljam kevesebbet emelgetni a lányokat. Kicsit rosszul is érzem magam emiatt, hogy a lányokkal ennyi idős terhesen már próbáltam kapcsolatot teremteni, sokkal többet gondoltam rájuk, most meg egyszerűen nincs időm magamra/magunkra. A lányok sokkal fontosabbak. Remélem nem fogja majd rossz néven venni a Manó…
Attila délben megkérdezte a lányoktól, hogy: És mi volt az oviban? Mire, Dorka kis gondolkodás után: A MAMI!
Lili ma azt mondta, hogy: ÉN CICÁM! Nagyon érdekes, hogy Dorka használja a nevét, megnevezi magát, a tulajdonára azt mondja, DORKÁÉ. Lili nem igazán.
Így szunyáltak este kilenckor a királylányaim. Imádom őket!
Szegény Dorkának csúnya lila lett a szeme alja, nem is ott, ahol megütötte, mert ott rögtön jegeltem, hanem felhúzódott a vérömleny a szeme alá, úgy néz ki, mint akinek bemostak egyet. Hála az égnek, nem fáj neki, legalábbis azt mondja és engedi tapogatni is.
Liló bepisilt az oviban, már akkor szólt, mikor csurgott. Idegen helyen még nagyon bizonytalan a szobatisztasága, olyan kis félénk volt ma is. Dorka jött-ment, játszott az ovisokkal, úgy kellett néha elkapni egy kis szeretgetésre. Lili meg egész nap a szoknyám szélén ült, az udvaron is kézenfogva sétált velem. Újabban nem is engedi, hogy más segítsen az öltözésben/vetkőzésben, csak én. Még Attilának és Anyunak sem hagyja, csak anya jó. Olyan kis bújós lett, napközben sokszor a két keze közé fogja az arcomat és mondja, hogy SZERET!, simogat, bújik, kéri, hogy símogassam.
2009. október 13.
Hoztam pár képet, nehezen jutok mostanában a gép elé, mert a lányok egyáltalán nem hajlandóak délután aludni. Minden nap próbálkozom, de kacagva rohangálnak a félhomályban és szétszedik a szobát. Estére viszont már tiszta dinkák, hat körül általában már csak fetrengenek erre-arra és hisztiznek. Próbálkozom citromfűlevél teával. Ma már este sem akartak elaludni, Dorka a sötétben nekirohant az ágya szélének, már most belilult neki, reggelre gondolom gyönyörű lesz szegénykém. Lili fél órát sírt az ölemben, hogy ő nem akar aludni, mert nem jó. Úgy viselkednek, mintha eltűnnék mialatt alszanak. Félhet ettől egy két éves gyerek?
Persze így napközben nem haladok semmivel, mert játszunk, festünk, gyurmázunk, építünk. Anyu tegnap és ma is levitte őket egy bő órára, így tegnap mosogattam, takarítottam, ma pedig vasaltam.
Ma este nagy táncolást rendeztek.
Sétához készülve:
Volt sikítozás, pörgés-forgás.
2009. október 19.
Variációk napközbeni alvásra. Ágyban nem hajlandóak. Fáradtak, álmosak, de azért sem! Persze aztán kidőlnek a kocsiban, a hintában,
ma délután pedig tologattam őket egy kicsit az utcában, hátha. Dodónál bejött.
Kistesó jól van, szépen kalapál a kis szíve, CRL 28mm. Három hét múlva kombinált teszt és tarkóredő mérés.
Ma délelőtt a Másikmamához mentünk, előtte motoroztunk egyet a városban, de elég hideg volt, így nem bírtuk sokáig. Már nagyon ügyesek vagyunk, nem kell bennünket cipelni, szépen megyünk a motorral oda-vissza, esetleg sétálunk, ha nincs kedvünk hajtani a gépet. A nagy hidegben a galambok is elbújtak, nem lehetett kergetőzni. Mamánál nagyon beebédeltünk, két tányér levest ettünk és még pörköltet is, sok-sok uborkával. Nagyon finom volt. Délután voltunk kicsit Mamiéknál is, hogy anya rendesen ki tudjon takarítani. Öt körül bevallom már nagyon fáradt voltam és hisztiztem egy jót. Ha anya felvett az volt a baj, ha letett akkor meg az, ne is simizzen, a cica sem kell, jól el is dobtam, aztán meg sírtam, hogy hová lett. Végül már csak feküdtem a földön és sírtam. Aztán anya elkezdett Dorkával építeni és egyáltalán nem figyelt rám, szóval beálltam inkább én is építeni. Apa eközben dolgozott, csak vacsira ért haza. Este nem kellett sokáig altatni bennüneket, bár anyával azért elénekeltettük a készletet.
2009. október 17.
Csütörtökön játszóházban voltunk Ildivel és Lillával, mert egész nap nagyon pocsék idő volt és nem nagyon lehetett kimenni játszani. Jó volt nagyon, kevesen voltak, jókat játszottunk, anya csúszdázott velünk, játszottunk a sok kis labda között, ugráltunk a trambulinon. Kár, hogy haza kellett jönni. Pénteken itthon volt az Apa szabadságon, délelőtt vásároltunk, kaptunk saját picike bögrét, este abból teáztunk mi is anyáékkal vacsora után. Aludni továbbra sem vagyunk hajlandóak napközben, illetve öt körül szoktam mondani anyának, hogy most már mennék fel a mimihez, de akkor meg gonosz és nem enged már.
Ötletem sincsen már, hogy hogyan vegyem rá a lányokat a délutáni alvásra, minden tervem kudarcot vallott. Az a baj, hogy estefelé már csak kínlódás van, semmi sem jó, fáradtak, nyüglődnek. Nehéz őket egész nap lekötni, így, hogy nem alszanak, festünk, rajzolunk, gyurmázunk, sokat építünk, olvasunk, énekelünk, mondókázunk, de öt körül már semmi sem segít, hiszti van. Ha ki lehet menni, akkor még elviselhető a helyzet, de ha beszorulunk az idő miatt, akkor katasztrófa.
Új mánia a vagdosás. Eszmléletlen mennyiségű papírt aprítunk fel egy nap. Mostanában a hajvágás is beindult
Ezenkívül a legós dobozban tologatják egymást körbe a lakásban. Nagyon szépen maguktól megoldják, hogy mikor ki következik, önállóan cserélnek, nincs vita ezen
Megvásároltunk a Halloween tököket is.
Nekem hétfőn labor, UH, Anyósom jön a lányokhoz. Hétfőn úgy néz ki meglesz tesó Szaffikája is!
2009. október 21.
Tegnap délelőtt játszottunk, amíg anya főzött, aztán elmentünk egy nagyot sétálni, találkoztunk a Brigivel és a Lackóval is, elkísértük őket bicózni. Ebéd után megint nem aludtunk, Apa elfuvarozott bennünket a Másikmamához és ott voltunk egész délután egyedül ill. kettesben. Jókat játsztottunk, szétpakoltuk az egész lakást a Maminak. Aztán jöttek értünk anyáék, hazafelé elaludtam a kocsiban, de miután felébresztettek még benéztünk a Mamihoz és a Papihoz és csak a fürdésre értünk haza. Hamar elaludtunk.
Ma délelőtt sétáltunk Lackóval és Brigivel, kipróbálhattuk a Lackó bicaját is, bár mi még nem tudjuk tekerni, a Brigi húzott bennünket. Anya megint megpróbált elaltatni bennünket, de nem sikerült. Aztán délután gyúrmáztunk, festettünk, uzsonna után meg kimentünk sétálni, elmentünk a boltba, aztán meg Lillánál játszottunk egy jót. Hétre értünk haza, ekkor már nagyon fáradtak voltunk, így a vacsora és a fürcsi kicsit kaotikusra sikerült.
Hála Anyósomnak, tegnap volt egy szabad délutánom. Már nagyon rámfért, mert kedden már nagyon fáradt voltam, testileg és lelkileg is, egész délután fájt a hasam, kicsit aggódtam a Manó miatt. Ezért bár elég szar anyának éreztem magam ettől, elfogadtam a felajánlást és Attila ebéd után elvitte a lányokat a Mamához. Takarítottam, mostam és megnéztem egy filmet a kanapéról, fényes nappal. Lassan 26 hónapja nem volt már ilyen…
Ma megint egész nap egyedül voltunk lányok. Estére mindhárman elfáradtunk ;-)
Apa és lánya számol:
Ati: Hány éves vagy Dodó?
Dorka: (Mutatja két ujját) Kettő
Ati: (mutatja egyszem hüvelykujját): És ez mennyi Dodó?
Dorka: Elment vadászni!
Lányok teljesen beindultak az Anna, Peti és Gergőre (<http://www.annapetiesgergo.hu/fooldal.htm>)
Ülnek oda a géphez, Dorka kéri: ANNA ÉS PETIKE, Lili hozzáteszi: ÉÉÉS GERGŐ. Megmondják melyik dalt szeretnék hallgatni. Általában nem egyszer ;-)
Lilike ma nagyon agresszív volt, lelökte Dorkát a székből és gyurmázás közben fejbeverte a sodrófával.
2009. október 20.
Délelőtt egy nagyot sétáltunk anyával és Lilivel, szedtünk tobozokat, láttunk cicákat, ma járt erre a kukásautó is. Vettünk kiflit is a boltban. Ebédre finomat ettünk, anya főzte, volt benne husi és tészta és padlizsán is. Aludni megint nem sikerült, sem ágyban, sem babakocsiban. Délután néztünk egy kis Anna és Petit, nagyon tetszik nekünk.
Párizs Sophia Elena 2009.10.20-án 22:18-kor 3960 g-mal és 53 cm-el megérkezett erre a világra. Isten hozott!
2009. október 28.
Elég korán keltünk, reggeli után bent játszottunk, építettünk,
rajzoltunk, olvastunk. Tíz órakor kisütött a napocska, így kivonultunk az udvarra, csúszdázni, hintázni, homokozni, bicajozni.
A kutyusokat is kivittük egyet napozni. Kicsit később Lilla is csatlakozott hozzánk.
Ma Apa is itthon ebédelt. Nekem sikerült 20 percet aludnom délután, többet nem hagyott a Lilike.
Újabb altalási kudarcot vallottam, pedig olyan ígéretesen indult a délután. Miután reggel hétkor keltünk, gondoltam fél kettőkor már talán le tudom tenni őket. Szépen le is feküdtek, énekeltem, húsz perc után úgy jöttem le, hogy Dorka aludt, Lili pedig szépen feküdt az ágyában. Két perc után hallottam, hogy kiszállt az ágyból és rámol a szobában, de viszonylag csendben csináta. 20 perc után éktelen zenélésre futottam fel, hogy elkobozzam a babát, aminek ha megnyomjuk a hasát, iszonyat hangon énekel. Dorka a hátán aludt, Lili a hasán gyömöszölte a babát. Gyorsan elvettem, visszafektettem a kisasszonyt, lekapcsoltam a villanyt. Sajnos tíz perc múlva már mindketten fent voltak és a következő kép fogadott.
Rendrakás után lehoztam őket…
2009. október 27.
Vasárnap meglátogattunk a kis Sophiát, csodaszép kiscsaj, és eszméletlen, micsoda hajzata van. Kár, hogy a csajok nem láthatták, kíváncsi lettem volna, mit szólnak hozzá, de nem mertem kockáztatni. Nagyon fura volt, mert ugye négy kilóval született a kisasszony és hát olyan picike volt, amikor a kezembe fogtam. Úgy látszik már nem emlékszem igazán milyen picurkák is voltak a lányok, hiszen Lilkó 1900 g volt, mikor először a kezemben foghattam. Esetleg a lányok mostani méretei miatt láttam picurinak, de nagyon formás kis gyerkőc, az biztos. Vittem gépet, de mivel alukált az idő nagy részében, míg ott voltunk, nem akartam kattintgatni, így teszek ide egy régebbit.
Ma délelőtt Ildiékkel voltunk a városban motorozni, ebéd után meg Anyuval meg a csajokkal mentünk el végre a laborleletemért. Lányok katasztrófálisan viselkedtek, úgy kellett őket húzni-vonni. Gondoltam hazaérünk, legalább ma simán elalszanak, hát még kellett egy óra, míg szétszedték a szobát, de aztán csak beájultak a rosszaságok.
2009. október 24.
Ma reggeli után elindultunk és meglátogattuk a medinai Dédipapánkat, mert most volt a születésnapja. Mindenki nagyon örült nekünk, ezért mi először nem annyira lelkesedtünk, de a végére egészen jól belejöttünk a rokonozásba. A legjobb azonban az állatállomány volt. Van itt paci, boci, malacka, vadászgörény, kacsa, tyúk, kakaska. Símogattam lovat és bocit. Lili fel is ült a pacira és még a malackákat is megsimogatta. Jaj, nagyon élveztük, alig lehetett bennünket berángatni az udvarról. Ültünk lovaskocsin is, de csak úgy ló nélkül. Hazafelé anyáék nagy örömére elaludtunk az autóban, így el tudtunk menni otthon még vásárolni is.
Majdnem Fehérváron voltunk már, amikor felkeltünk, így anyáék úgy gondolták, hogy kibírunk még egy vásárlást is. Vettünk a Papinknak ajándékot, mert nemsokára szülinapja lesz, aztán az Esztinek is vettünk ajándékot, mert anyáék holnap mennek meglátogatni az unokatesónkat. Mi sajnos nem mehetünk, mert kicsit folyik az orrunk és anya fél, hogy ráragasztunk valamit a kicsi babára. Aztán még ennivalót is vettünk, mert nem volt otthon semmi a hütőben. Éppen vacsira értünk haza, aztán gyors fürdés és már aludtunk is. Anya sajnos elfelejtett fényképezőgépet hozni, pedig nagyon jó nap volt és igazán lefényképezhette volna, hogyan ülök a lovacskán.
Érdekes volt látni, hogy amíg Dorka az emberekkel bátrabb, addig Lili az állatokhoz közeledik nagyobb bizalommal. Kaptunk egy zacskó szárított csipkebogyót, most abból teázunk, mézzel és citrommal. Finom.
Boldog születésnapot Papi még egyszer!
2009. október 31.
Ma a Papi szülinapját ünnepeltük, megtanultuk mondani, hogy Happy Birthday, bár ez nálunk inkább úgy hangzott, hogy HAPI GŐZDÉJ, de azért mindenki örült neki. Finom volt az ebéd, bár mi inkább jöttünk-mentünk. Ebéd után meg egy jót táncoltunk a nappaliban. Délután le lettünk passzolva kicsit a Másikmamának, mert anyáék elmentek vásárolni, aztán megjöttek és együtt vacsoráztunk a Maminál. Miután hazajöttünk, meggyújtottuk a mécseseket a tökökben, Apa próbált fényképeket is készíteni, ez elég vicces volt, mert nem nagyon maradtunk meg egy helyen és így elég nehéz dolga volt. A szomszéd néni nagy örömére, aki a kerítés túloldalán nevetett rajtunk.
