Untitled Page

Szinte hihetetlen, de ma betöltöttem a 12. hetet. Levették a vért a kombinált teszthez és voltunk ultrahangon is. Attila is bejöhetett, így láthatta Meglepkét, aki békésen aludt.
BPD:22 mm
CRL: 64mm
NT: 2,7 mm
Terheléses vércukor december 3.
AFP december 10.
4D december 19, beindul a nagyüzem.
Nem tudom, mit csináljak a H1N1 oltással, a doki nem mondott semmi konkrétat, de inkább arra célozgatott, hogy ne. Nem tudom, mivel csinálok nagyobb rosszat a babának, ha beadatom v. ha megbetegszem. Három év alatti gyerekeket itt egyelõre nem oltanak, tehát a lányokon még nem kell gondolkodnom. Igyekszem õket minél kevesebb zárt helyre vinni.

2009.november 08.

Tegnap anyával voltunk hármasban, mert Apa dolgozott. Reggel még gyorsan elmentek együtt vásárolni, addig a Másikmamáék voltak itt velünk. Délelõtt és délután is voltunk kint az udvaron. Anyának mindkétszer ki kellett mosnia az egész ruhánkat. Kicsit kosz volt kint. Persze a tegnapi nap csak bemutatót tartottunk anyának, hogy tudunk aludni is, ha akarunk, de ma már nem aludtunk. Alvás helyett a Lili odakakilt a szoba közepére, de nem szólt anyának, aztán megijedt, hogy rosszat csinált és popsitörlõvel elkezdte feltörölgetni, én meg segítettem neki. Kicsit kakis lett a szoba, az ágy és mi ketten. Anyának eddigre lett gyanús a nagy csend és motoszkálás és feljött megnézni, hogy mit csinálunk. Hát nem volt túl boldog. Hozott fel egy lavór vizet és kivakart bennünket a koszból, aztán ágynemût is mosott.
Ma délelõtt a Brigi volt itt a Lackóval, de Lackó nem sokat foglalkozott velünk, a golyós játékunkkal játszott és gyöngyöt fûzött. Mi meg táncoltunk, olvastunk, papírt vágtunk. Ebédre a Másikmamáékhoz mentünk, aztán mi ott is maradtunk, mert anyáék elmentek vásárolni, meg nézelõdni a városba. Mi meg addig jól lefárasztottuk a Mamit és a Papit. Kicsi szétszedtük a lakást, de azért jók voltunk. Hazafelé így elaludtunk a kocsiban, még bent is alig lehetett felébreszteni bennünket. Azért végül megfürödtünk a tápit is megittuk.

2009.november 06.

Tegnap megvolt az év legrosszabb napja nálunk. Reggel hatkor keltek a csajok, Dorka egy fél órát pihent, de Lili egész nap a szemét sem hunyta le, délután már eléggé idegpróbáló állapotban volt, ráadásul délután egytõl masszívan rosszul voltam, fejfájás, émelygés, szédülés. Viszont Atinak mégsem kellett dolgoznia este, így fürdetés elõtt egy órára le tudtam dõlni, aztán már végigment a nap, igaz a vasalás elmaradt. Aztán éjjel kettõtõl négyig még szórakoztatott Lilike, ez idõ alatt kb. huszonötször kellett betakarni és összeszedni az ágy különbözõ pontjairól, ahová elmászott.
Ma délelõttre játszóházazást terveztünk Ildiékkel, de nem volt szerencsénk, mert mindkét játszóház zárva volt ahol próbálkoztunk, így sétáltunk egyet a tóparton, hattyút és kacsákat csodáltunk, bejártuk a Rózsaligetet. A csajok szívesen pancsoltak volna egyet a Csitáry-vízben is, de a hidegre való tekintettel az a programrészt inkább kihagytuk.

Ebéd után még építettünk egy jót, aztán fél kettõkor felkísértem õket a szobájukba, kaptak öt-öt szem Chamomilla homeopátiás bogyót, kettõig volt egy kis harc, de aztán elaludtak!!! Egy hónapja elõször, ágyban!
Lányoknak egyre szebben fejlõdik a beszéde, különösen Dorka beszél szépen, választékosan, udvariasan. Ha két héttel ezelõtt ki akartak kerülni valahonnan pl. etetõszék, akkor a KISZÁSZ! felkiáltást használták, most Dorka azt mondja, hogy: KI SZERETNÉK SZÁLLNI! Lili: ÉN IS KISZÁLLOK! Egyre inkább használják a kérem szépent, bár a játék hevében még hallani, addidét is. Használják a tesséket, Dorka egyre inkább a köszönömöt is, Lili ehelyett is tesséket mond többnyire. Háromig elszámolnak szépen és háromig most már úgy érzem, biztosak is a jelentést illetõen. A színekkel vagyok bajban, fõleg Dodónál, leginkább találgat még mindig, néha már attól félek, hogy színvak, de Anyu szerint csak bohóckodik…

2009. november 02.

Tegnap a Másikmaminál ebédeltünk, de elõtte elmentünk a Lackóékhoz, megköszönteni a Brigit. Játszottunk egy jót és etttünk kukacot, így nem nagyon csúszott az ebéd, pedig a Mama levesét nagyon szeretjük. Inkább csak játszottunk. Ebéd után anyáék megpróbáltak pihenni egy kicsit, de nem igazán hagytuk nekik. Hazafelé elaludtunk a kocsiban, így az udvaron aludtunk egy órát. Elég rosszul ébredtünk, mert éppen nem volt ott senki és ezt zokon vettük.
Ma délelõtt homokoztunk egy jót az udvaron, meg ugráltunk a száraz falavelek között, de nagyon hideg volt. Ebéd elõtt még jött a Domi a szüleivel, de nem igazán tudtunk egymással mit kezdeni, már régen találkoztunk. Ebéd elég nedvesre sikerült, átöltözéssel járt, aludni megint nem aludtunk délután, anya bõszen próbálkozik, igazán feladhatná már. Ma letépkedtünk a falról csendespihenõ alatt a mesefigurákat. Délután már nem mentünk ki, szoknyát húztunk és táncoltunk. Aztán mikor elfáradtunk, olvasgattunk anyával. Apa csak fürcsire ért haza.

2009. november 13.

Csajokat ebéd után elvitték Anyósomék, lassan három órája takarítok. Holnap jönnek tesómék a pici Szaffikával, meg egyébként is nagyon ráfért már a lakásra a dolog. Mivel a csajok nem alszanak, nem nagyon lehet semmit csinálni napközben, mellettük csak egy-egy gyors porszívózás fér bele, mert mindenben segíteni szeretnének, és hát nem igen lehet így haladni. A tisztítószereket meg elõ sem merem venni olyankor. Este meg sokszor dög vagyok már nekiállni, fõleg, hogy a vasalás is akkora marad. Csak az a szomorú, hogy hazajönnek és tíz perc alatt eltûntetik a több órás munkám nyomait.
Kicsit fittebb vagyok egyébként, most, hogy átléptem a második trimeszterbe, viszont sokkal érzékenyebb. Tegnap este is volt egy kis bömbi, mert Attilát alig látjuk, kicsit kivagyok, hogy folyton egyedül vagyunk a csajokkal, rám hárul minden, most meg még ez a hülye kombinált teszt is…
Lányok hihetetlen sokat beszélnek, fõleg Dorka, rengeteg mondókát mondogat csak úgy magának is és játék közben is egyfolytában kommentálja, hogy éppen mit csinál. Meg kell zabálni. Építés közben motyog magában. EZ IDE VAJÓ. SZERINTEM. ÍGY. NEM JÓ IDE. MÉG TETÕT. Meg ilyesmi.
Délelõtt a városban voltunk Ildiékkel, motoroztak egyet a lányok a csodaszép idõben. Nekünk meg felér ez egy edzéssel, mert hárman általában négyfelé repesztenek, és bár a belvárosba elvileg nem lehet behajtani autóval, elég nagy a forgalom.
Dorkának be van gyulladva az egyik füle, pár napja vettem észre. Lila és kicsit be van dagadva a fülbevaló körül, most fertõtlenítem naponta többször és kenem aloe vera-val. Szegénynek jön a 17. foga is, szép lila és duzzadt a helye, de már látszik egy kis csücsök.

2009.november 15.

Dél körül jöttek tegnap Esztiék, addig motoroztunk egy jót kint a csajokkal, meg Atival, nagyon szép idõ volt. Kisasszonyok teljesen meg voltak illetõdve, közelébe sem mertek menni a babának. Hogy ez Szaffikának v. tesómnak volt köszönhetõ, akit nagyon régen láttak azt nem tudom. Mindenesetre biztos távolból figyelték az eseményeket.
Délután elkísértük Attilát Abára dolgozni, csajok rendezkedtek a félkész házban, iszonyat mocskot szedtek magukra. Egyfolytában jöttek, mentek, rohangáltak, felmásztak, lemásztak, jól elfáradtak, kicsit nehezen is ment az elalvás, viszont ma reggel fél kilencig szunyáltak. Ma megint egyedülállók leszünk, Apósom jön majd értünk, átvisz hozzájuk ebédelni, így nem kellett fõznöm. Nem bántam!

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, helyreáll nálunk a rend, a lányok tegnap délután fél kettõtõl fél négyig aludtak és most is már egy órája szundiznak. Egészen más volt a tegnap este, így, hogy pihentek, jókedvük volt, szépen játszottunk, nem volt hiszti.
Tegnap is és ma délelõtt is egy nagyot motoroztunk, sétáltunk, de ezt máskor is megtettük, úgyhogy nem ez okozta a változást…
Két napja próbálom elérni a genetikát, hogy idõpontot kérjek amniocentézisre, de egyszerûen nem veszik fel a telefont. Biztonság kedvéért szeretném, ha lenne idõpontom decemberre, hogy ha az integrált teszt eredménye sem lesz túl meggyõzõ, ne akkor kelljen kapkodni.

Ma reggel a nõgyógyászomnál kezdtem, mert egész hétvégén nemigen aludtam, szerettem volna, ha valaki megnyugtat, v. megerõsít a félelmeimben. Mivel jó korán mentem, elsõnek be is kerültem és hát igazam volt, Shcwarczinger doktor szóhasználatával élve sem túl vastagon negatív ez a kombinált teszt. Elküldött a kórházba egy ductus venosus áramlás vizsgálatra. Iszonyat sokat kellett várni, mellettem öt-hat különbözõ nemzetiségû nõ várt röhögcsélve, beszélgetve az abortuszára, nem részletezem milyen lelkiállapotban voltam egyébként is, ez még rátett egy lapáttal. Tíz körül kerültem be, nagy szerencsém volt, mert addigra megérkezett a Csetényi doktor, titkon reméltem, hogy õ ül majd az ultrahangnál. Meglepke háttal feküdt és élénken tiltakozott minden macerálás ellen, nem volt hajlandó megmutatni az orrocskáját. Viszont az áramlás rendben van, tarkóredõ normális, pont egy hétnek megfelelõ fejlõdést produkált egy hét alatt. Csetényi doktor szerint rendben lesz, csináltassak integrált tesztet. Az eredménnyel Apósom visszafuvarozott a CSNK-ba, ekkor már nem voltam túl fényesen, ugyanis még egy falatot nem ettem és egy kortyot sem ittam. Schwarczinger doktorral megbeszéltük, hogy december 10-én leveszik a vért az integrált teszthez, megkaptam a csekket, amit be kell fizetnem addigra. Aznap kétszer fognak megbökni, mert az AFP-t meg a laborban veszik majd le. Ha ez a vizsgálat sem hoz megnyugtató eredményt, akkor még mindig ott az amniocentézis. Mikor mindent megbeszéltünk, a doktor úr még megkérdezte, hogy megnyugodtam-e egy kicsit. Hát nem igazán…
CRL 71,6 mm
BPD 24,6 mm
Grav. 13+4
Jó szívmûködés.
Bár annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok nyugodt, egyszerûen nem tudom elhinni, hogy azért jönne, hogy beteg legyen…

Tegnap Anyósomat köszöntöttük és délután otthagytuk a csajokat egy mozi erejéig, nagyon jó volt. Bár úgy látom Lilkót még megviseli a dolog, mert jól érzi magát, nem sír, mikor eljövünk, de mégis éjszaka rosszul alszik ilyenkor. Most is öt-hat alkalommal keltem hozzá. Nincs különösebb baja, szerintem csak látni akarja, hogy megvagyok-e.
Ma délelõtt csavarogtunk egy keveset esõkabátban, de miután minden pocsolyába belemásztak, gyorsan betereltem õket átöltözni. Ebéd után elaludtak, most meg süt a nap, így ha felébrednek, már megyünk is ki.
Több családtag is érdeklõdött, hogy mit vegyenek a lányoknak karácsonyra, az összes ötletemet ellõttem, a végén még én leszek bajban. Anyósoméktól megkapják a játékkonyhát, Anyuék vesznek hozzá kiegészítõket. Nekünk van eltéve két hangszerkészlet, amit még októberben megvettünk. Azt hiszem, nyomdát fogok még venni nekik, szerintem már élveznék.

2009. november 20.

Reggel anya rábeszélt bennünket, hogy mossuk ki a Büdösbújcikat, saját magunknak pakoltuk be a mosógépbe, töltöttünk mosószert és öblítõt - egy ideje ezt már egyedül csináljuk, hogy segítsünk
anyának - csak akkor volt egy kis gond, mikor elindítottuk a gépet, mert szerettük volna rögtön ki is venni a cicákat. Néhányszor odaültünk a gép ablaka elé, hogy meglessük, hogyan forognak a kedvenceink. Aztán mikor készen lett az ebéd, akkor elmentünk Lillával és Ildivel sétálni. Szedtünk csigabigákat, gyûjtöttünk tobozt. Lilla hozott nekünk lufit a Lidl-bõl, de sajnos hamar eldurrant az utcán. Apa jött ebédelni. Aztán sajnos többet nem is láttuk egész nap. Ebéd után aludtunk egy kicsit, délután jókedvûek voltunk és anya szerint nagyon jók.

Eldöntöttük, nem oltatunk, féltem a lányokat és a pocaklakót is. Marad a sokszori kézmosás, itthon a szokottnál is alaposabb fertõtlenítés (fürdõ, WC, kilincsek). Ezen kívül a lányokat nem visszük zárt helyre már egy hete, így nem járunk együtt boltba, játszóházba, ebben most segít a jó idõ, mert sokat lehet kint lenni a szabadban. Motorozunk, sétálunk, gyûjtögetünk. Nem is bánom, hogy nem látnak a lányok mostanában üzleteket, mert bár gõzerõvel készülök a karácsonyra, folynak az érlelõdõs gasztro ajándékok elõkészületei, utálom, hogy már minden bolt tele van karácsonyfával, díszekkel, karácsonyi fényekkel. Mire odaérünk, addigra teljesen elveszti a varázsát. Így egy kicsit megõrzöm a lányoknak a csodát karácsonyra, remélem!
Persze kicsit nehezebb a helyzetem, mert több szervezést igényel egy bevásárlás és jobban elõre kell gondolkodnom, mert nincs az, hogy ha valami hiányzik, elugrunk a csajokkal a spar-ba, de az egészségük mindennél fontosabb nekem.
Most hívtak a bölcsõdébõl, december 2-án háromkor szülõi értekezlet. Jaj!
Imádom, ha kivételesen alszanak délután, egészen estig tündériek. Háromkor keltek, elkísértük Anyuékat kutyát sétáltatni, egy hatalmas kört jöttek velünk szó nélkül motorral, a végén kicsit gyalog, az elején még futni is kellett utánuk, úgyhogy mai kismamatorna letudva. Miután hazaértünk uzsonnáztak, aztán kirakóztunk, gyurmáztunk,

2009. november 26.

Megjártam a háziorvost a belgyógyászati pecsét miatt, rendes volt, mert egy füst alatt az EKG-t is megcsinálta, így idén már csak a nõgyógyászati vizsgálatok és vérvételek vannak hátra. Mindenképpen meg akart bökni H1N1 ellen, de nem hagytam, viszont most megint elbizonytalanodtam…
Tegnap elkészült egy újabb karácsonyi ajándék fele, egész jól állunk, mondjuk ötletek terén jobban, mint a megvalósításén, de ha a lányok visszatérnek a délutáni alváshoz, akkor majd haladok is kicsit. Neki kellene állnom ablakot pucolni is, hogy fel tudjam festeni az üvegmatricákat.
Ha a legutóbbi UH alapján számolom és egyenletesen fejlõdik Meglepke, akkor ma betöltöttük a 15. hetet. Hihetetlen! Érzem, hogy növeszti a csontjait szépen, reggelente nagyon fáj a derekam, el kell kezdenem a kalciumpótlást lassan. Pocak is kezd látványos lenni, elkezdem a kencézést, jó lenne most is megúszni a csíkosodást. Néha már érzem a motoszkálást odabentrõl ;-)
Lilike két napja felveszi egyedül a cipzáros pulcsiját, úgy, hogy teljesen egyedül kezeli a cipzárat is.

Tegnap délután Liló elesett az udvaron, beverte a fejét a kerítésbe. Lett egy púp a fején, de nem szédült, nem hányt, nem is sírt olyan sokáig, így nem lett orvos belõle. Délután vendégünk volt és produkálták magukat rendesen, nem úgy nézett ki, mint akinek bármi baja lenne. Este fürdés után bekentük a púpját fekete nadálytõ krémmel, reggelre egész szép lett. Azért éjjel paráztam rendesen, többször bent voltam nála, hála az égnek õ is ébredt, biztos szívrohamot kaptam volna, ha pont most alussza át az éjszakát. Így is volt izgalom, mert kétszer is kért inni, pedig õ nem szokott, így hajnali háromkor paramama a google-be pötyögte a fejsérülés-szomjúság kombinációt, de nem jött ki semmi végzetes ;-)
Néha komolyan meglepõdöm, hogy mennyi mindent tudnak már a lányok, pedig alig múltak két évesek. Egyre többet és szebben beszélnek. Dorka igazi kis dumagép lett/lesz, nem fogunk mellette unatkozni. Mindenhez van hozzáfûznivalója, mindenrõl van véleménye. Sokszor mondókázik csak úgy magától, magának. Lili csendesebb, szemlélõdõbb típus, mondjuk õ is tudja szerintem azokat a dolgokat, amiket Dorka, csak nem olyan közlékeny, de néha meglep egy hosszabb beszélgetéssel. Esténként nagyon helyesek, próbálnak már velem énekelni, alakítgatják a dallamot és persze elõre közlik, hogy mit kell énekelnem. Minden nap követelik az Anna és Petit, ennek kapcsán olyan szavakat használnak, hogy ANIMÁCIÓ és TÖLTI. Néha kérik, hogy ANYA CSINÁLJ MESÉT!. Dorka öt perc után általában megunja és halaszthatatlan tenni-venni valója akad, nem tud sokáig a fenekén ülni. Lili képes negyed órán keresztül tátott szájjal nézni pl. a Csingilinget, de aztán neki is elég lesz és elmegy játszani, viszont ha kikapcsolom teljes a felháborodás. Én viszont nem díjazom a háttértévézést. Ha nem nézzük, könyörtelenül kikapcsolom. Próbálkoztam néhányszor a mesecsatornákkal is, de teljes csalódás, így inkább Disney meséket nézünk, meg klasszikusokat. Kisvakondot, Kockás fülû nyulat (lányoknak csak FÜLÛNYÚL), ezek hosszban is megfelelnek a csajoknak.
Nem tudom, más hogy van vele, de én állandóan mosok mostanában - illetve mosnék, ha lenne elég helyem a szárítóknak - ahányszor kimegyünk egy nap, annyi váltás ruha, ebben a nyálkás idõben. Ez fõleg a kabátok terén borzasztó, nem tudom, hány darabot kellene beszereznünk, hogy mindig tudjak tisztát adni a lányokra. És akkor még a vasalásról nem is beszéltem. Gondolni sem szeretek rá!
Délután motorozás közben Lili álmélkodva bámulja a holdat. Mondom neki, látod most pont félhold van. Lilike: HOL VAN MÁSIK OLDALA?

2009. november 30.

Délelõtt sétálni mentünk anyával, találkoztunk a Brigivel és a Lackóval is, akik motoroztak. Mi is bejöttünk a mocikért és mentünk egy kicsit együtt is. Aztán Lackó még bejött hozzánk a toronyba játszani, aminek az anyukája nem nagyon örült, mert már kellett volna hazamenniük. Apa jött ebédre, aztán nem aludtunk, rosszalkodtunk alvás helyett, így anya lehozott bennünket és sütöttünk együtt sajtos és vaníliás muffint, amibõl ettünk is uzsonnára. Miután Apa hazaért, elmentünk a városba, megnéztük a karácsonyi vásárt, kaptunk kürtõskalácsot is és egy jót sétáltunk. Itthon már csak vacsoráztunk és fürödtünk, aztán mentünk az ágyba. Lilla meg síelni van, reméljük, látnak havat is, mert anya szerint nincs igazán síelõs idõ most.
Vasárnap jön a Télapó, már nagyon várjuk, bár anya szerint, ha rosszak vagyunk, akkor csak virgácsot kapunk, ezért miután rosszalkodtunk, mindig megígérjük, hogy ezután okosan fogunk viselkedni. Kár, hogy mindig elfelejtjük!

2009. november 29.

Tegnap este felfrissítettem a tavalyi koszorút, megvettük az új gyertyákat és ma meggyújtottuk az elsõ gyertyát. Elkezdõdött a várakozás az Ünnepre! Folyamatosan készülnek az üvegmatricák az ablakokra, megpucolni kár volt, mert a figurák körül tele van máris pici tenyérlenyomatokkal. Ma elkészült az elsõ ajándék a konyhából, aminek a legtovább kell érnie. Megkezdtük a karácsonyi lapok fotózását is, azt hiszem még lesz pár kör, de legalább a téma megvan, csak a gyerekeket kellene másfél másodpercig egy helyben, egy felé nézve tartani. Mission impossible!
Meglepke a kínai fogamzásnaptár és az inga szerint is lány. Kíváncsi leszek…