2009. Május hó

Székesfehérvár, 2009.május 06.

Voltunk ma délelõtt újra Lillánál, már nagyon régen nem láttuk. Én még elég fáradt vagyok, ezért többnyire anya cipelt v. a hintában ültem, nem bírok felmászni a létrán a mászókára, pedig a betegségem elõtt simán ment már. Azért ez elég bosszantó. Gyorsan el is kezdtem enni, hogy visszajöjjön az erõm.

Elég nyûgös voltam ma, biztosan a buta szél miatt. Délután nem is sokat voltunk már kint, csak elsétáltunk a Mami elé, hogy ne egyedül kelljen hazajönnie. Aztán anya elment Apával boltba, de minket itthon hagytak a Mamiékkal, nehogy Dorka elkapjon valamit, mert még elég gyenge a szervezete. Azért engem elvihettek volna, az én szervezetem teljesen rendben van.

Ez a beteges idõszak arra azért jó volt, hogy kialakítsuk a saját játékos fejlesztõ rendszerünket. Mivel kicsit mindannyian le voltunk lassulva, kevesebb idõt töltöttünk odakint rohangálással, nem nagyon ettünk, ezért fõzni sem kellett, volt idõnk kitalálni a módszerünket. Nagyon jókor talált meg Szabó Borbála: Mozdulj rá! c. könyve, amit Anyu hozott haza az oviból átolvasásra. Mivel a lányok alapjáraton nagyon mozgékonyak, nálunk nem igazán jöhet szóba, hogy 30-40 percen keresztül egy helyben ülve foglalkoztassam õket, erre a legritkább esetben vevõk. Így mi egy mozgásos blokkot, egy üldögélõs, elmélyülõssel váltogatunk. Ez most úgy néz ki, hogy bejön, kb. egy órát el tudunk így tölteni fejlesztéssel. A mozgásos versek, mondókák mellett szerepet kap az alagút, a trambulin. Az üldögélõs részben forma bedobózunk, formalapozunk, tornyot építünk, rajzolunk, olvasunk. Levezetésképpen pedig felépítjük az állatkertünket.
Végre újra eszik Dorka baba! Persze még messze nem a régi beles gyerekem - aki bármikor, bármibõl, bármennyit - de ma elõször minden étkezéskor evett pár falatot, olyan jó volt nézni.

Székesfehérvár, 2009.május 05.

Reggel gyorsan lefürdetem Dorcikát, ragasztottunk, ittunk, és elsõre sikerült a pisit a zacskóba juttatni. A doktornõnél éppen voltak bent, de nem kellett sokat várni, hamar mikroszkóp alá került a mintánk. Már reggel gyanús volt, hogy nagyon büdös, hát volt is benne rendesen genny. Meg is lepõdött a doktornõ, mert ilyen mintának magas lázzal járó állapot dukálna, na most volt elég bajunk az elmúlt pár napban, de láza nem volt a kisasszonynak. Gyorsan kaptunk egy beutalót sürgõsségi hasi ultrahangra, mert lehet, hogy veséje beteg. Szerencsére nem, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, kemény két órát kellett várakozunk egy csomó beteg öregember között a kórházfolyosón. Húgyúti fertõzés, cedaxot kapott rá Dorka, egy hétig kell szedni. Basszus, pedig annyira vigyáztam a törölgetéssel, naponta többször is lezuhanyoztam, mégsem sikerült megúszni. Ha nem javul, kedden elutazás elõtt néz egy kontroll vizeletet, de szerinte ettõl meg fog gyógyulni addigra. Miután hazajöttünk és kiürült a gyógyszer a szervezetébõl, mindenképpen megnézi majd.
Persze a gyerek sokkal jobban lett váratlanul a kórházban, a két óra várakozás alatt majd szétszedték a folyosót. Apuval biztosan szert tettünk pár új õsz hajszálra. A vizsgálatot végzõ fiatal orvos erõsen hasonlított Jézusra, Dorka amint meglátta rögtön élénk üvöltésbe kezdett és ezt abba sem hagyta a vizsgálat végéig. Egyébként nagyon mérges voltam, mert rohadt lassan dolgoznak, minden beteg között ejtõznek kicsit és még undokok is (na nem velünk de egy idõ bácsinak simán leordították a maradék haját a fejérõl valami apróság miatt).
Doktor nénink viszont szuper rendes, soron kívül fogadott minket a mintával, intézett mindent, kedves a lányokkal. Dorka múltkori laborját is úgy intézte, hogy ne kelljen a nagylaborba menni, hanem lent szúrják meg a gyerekosztályon, ahol a kicsi vénákhoz vannak szokva. Dorka meg egész ügyesen megmutatta a torkát, meg is kapta a spatulát ajándékba, igaz kicsit késõbb Lili kettérágta ;-)

Székesfehérvár, 2009.május 04.


Doktornõ pisimintát kért, a kórházba kellett volna bevinni, ahol délután egytõl háromig rendelt. Délre lett meg a zacsi, altatás elõtt megfürdettem, ragasztottam. Ébredés után Dorka persze totál száraz, itatom vízzel, teával. Kettõkor végre pisil, persze mind melléfolyik, fene a zacskóba. Közben Apu megérkezik a répalével, új zacskó, itatás, hasmenés. Steril zacskónak annyi. Már csak egy lehetõségünk maradt, de közben nyilvánvaló, hogy háromig már nem érünk oda. Telefon a doktornõnek, reggel is kórházi rendelése lesz, addig van idõnk pisit szerezni. Azért a maradék egy zacskóhoz, beszerzünk még párat, biztos, ami biztos.

Székesfehérvár, 2009.május 03.


Szegény Anyuék hosszú hétvégéjét is elszúrtuk, a lakókocsiban hánynak Tamásiban…
Mi Dorkával úgy döntöttünk, hogy megmaradunk, ma már mindketten ettünk is egy kicsit. A gyomrom még nem az igazi, el tudom képzelni, hogy érzi magát szegény kicsi lány. Olyan kis könnyû lett…
Azt hiszem, szépen lassan beindul a beszédfejlõdés is, fõleg Lilinél látványos az utóbbi napokban. Mindketten elõszeretettel használják a nem szót, bármit kérdezek szinte száz százalék, hogy ez a válasz. Liló a Lillától ellesett nem megy szókapcsolatot is gyakran használja, olyan hanghordozással elõadva, hogy az ember legszívesebben felkapná és összepuszilgatná. Tegnap mondtam neki, hogy adjon egy puszit az apjának, mire közölte, hogy: NEM MEGY - olyan igazi szõke nõsen - majd elballagott. Attila kicsit megsértõdött, nekem nagyon kellett röhögnöm. Mostanában minden egyedül szeretne csinálni a királylány, de persze sok minden még nem sikerül - lásd apró gombok, amik sokszor még nekem is kihívást jelentenek - ilyenkor egy darabig küzd, majd odaballag hozzám, és lesütött szemmel közli, hogy nem megy…de amíg nem ismeri be a „vereségét” addig én nem nyúlhatok hozzá.
Most kezdték használni az inni, elment, néni szavakat is, bácsit valamiért nem hajlandóak kimondani. Lili, ha kérdezzük, megmondja a nevét is, Lilóét Dorka is tudja, bár mindketten Lilének ejtik, a Dorka kimondása még gondot okoz. Játék közben Lili rengeteget magyaráz magának, számunkra érthetetlenül, Dorka ennél jóval kevesebbet „beszél”.
A lassú javulás sajnos visszafordult, Dorka dél óta semmilyen ételt sem volt hajlandó elfogadni, szinte csak kézben volt el, majd leragadtak a szemei. Egy kis gyümölcslevet ivott csak, de azt is kihányta. Holnap reggel felhívom a doktornõt, hogy mi legyen. Az a baj, hogy a gyógyszereket sem tudtuk belediktálni, remélem, a kórházat megússzuk!

Székesfehérvár, 2009.május 01.

Elfogyott a pocakom teljesen és folyton csak aludnék, mert nagyon gyenge és fáradt vagyok. Jó lenne már meggyógyulni.

Apa és én még jól vagyunk, viszont már a Másikpapa is beteg, aki elvitt minket szerdán a kórházba. Én nem szeretném elkapni, mert Dorka és anya elég rosszul vannak. Anya szerint nekem vasból van a szervezetem, mert Dorka poharát rendszeresen ellopom, és abból iszok, mégsem lettem beteg.

Tegnap délután olyan rosszul voltam, hogy anyunak át kellett vinni a csajokat, mert fel sem bírtam kelni. Étvágyam még most sincs, de legalább a víz lemegy már. Remélem a többiek nem kapják el.

Székesfehérvár, 2009.május 10.

Ma ebéd elõtt is fürödtünk, ugyanis nem kicsit lettünk homokosak délelõtt. Voltunk motorozni is, Papi gyújtott nagy tüzet, elégette a száraz ágakat, érdekes volt. Kipróbáltuk a  tegnap kapott új formákat, szép  homoksütiket lehet vele sütni.

Délután Mamival és Papival voltunk, mert anyáék Pestre mentek a Sztepp-fesztiválra. Minket azért nem vittek, mert nem tudunk még két órát egy helyben ülni. Anya szerint két percet sem. Azért ez nem szép tõle.
Ez az idei nyár divatja

Székesfehérvár, 2009.május 09.

Délelõtt Apa pedikûrben volt az Esztinél, mi meg anyával sétáltunk egy nagyot. Egész sokat mentem, nem cipeltettem magam annyit. Voltunk kicsit Lillánál is csúszdázni, meg hintázni, aztán siettünk haza ebédelni, mert délutánra meg anya ment az Esztihez. Sokat nem aludtunk, én konkrétan azért, mert Liló nem hagyott. Elmentünk anyáért és csavarogtunk egy nagyot a városban.
Tegnap délután nagyon meleg volt, le is dobtuk a cipõt és a zoknit, úgy homokoztunk, hoztam pár képet is.

Korona vásár volt ma, nagyon sok emberrel, meg egy csomó lufival, de nem kaptunk, anya azt mondta, inkább vesz valami értelmesebbet nekünk a boltban, így kaptunk búgócsigát és három óriási homokozós formát, holnap ki is fogjuk próbálni. Voltak tûzoltósautók is, bele is lehetett ülni, de mostanában kicsit szégyenlõsek vagyunk, így anya nem is próbálkozott vele, hogy közelebb vigyen minket egy tûzoltó bácsihoz. Sokat nem mentünk, én azért, mert fáradt voltam, Dorkát meg eltaposták volna az emberek, mert senki sem figyel, csak megy.
Megtanultam profin orrot fújni, zsepibe, mint a nagyok.

Székesfehérvár, 2009.május 08.

Kicsit elmaradtunk a képekkel, ezért most kaptok párat az elmúlt napok termésébõl, bár anya most nem fényképezett olyan sokat…

Megtanultam lázat mérni, bár nálam ez azt jelenti, hogy beteszem, aztán köszönöm szépen elég volt, lehet is kivenni ;-)

Székesfehérvár, 2009.május 12.

Hát a tegnapi jó idõ mára teljesen eltûnt, fúj a szél és hûvös is van, így nem tudtunk pancsolni. Elmentünk boltba, mert még kellett pár dolog a holnapi induláshoz, aztán segítettünk anyának kigazolni a virágoskertet, hogy szépen tudjanak nõni a fréziák.

Bertalan Petikének üzenjük, hogy gyorsan gyógyuljon meg! Sok gyógypuszit küldünk neki!

Ebben a szeles idõben én kicsit dinka vagyok, kicsit rosszalkodtam, hisztiztem ma. Aztán mikor láttam, hogy anya haragszik, akkor odamentem és átöleltem a lábát és azt mondtam neki, hogy ANYAA és akkor már nem is volt mérges. Azért meg is dicsért ma, mert elfeleztem Dorkával a kiflimet, mert az övé leesett. Mikor anya megkért, hogy adjak Dorcinak az enyémbõl, szó nélkül törtem neki. Mostanában a kedvenc játékunk a Pista bácsi fát fûrészel, de még meg kell tanulnunk finoman húzni-tolni egymást, mert általában az a vége, hogy valamelyikünk felborul. Többnyire
Dorka…
Lillának üzenjük, hogy sietünk majd haza, addig gyógyuljanak õk is!

19-21 hónapos. Totyogó vagy már szaladó, azaz megtanul futni, bár még nem tökéletesen. Magától felmegy a lépcsõn, de lefelé még segítségre van szüksége. Egyedül megmossa és megtörli a kezét, szinte teljesen egyedül vetkõzik, bár a gombokkal még nem boldogul.

Mindketten szaladnak, bár Lili kicsit merev térdekkel. Nálunk túl magasak a lépcsõfokok, itthon még segítség kell felfelé is, de volt már, ahol ügyesen fellépdeltek egyedül, sõt egy-két lépcsõfok lefelé is megy néha. Kézmosáshoz még segítség kell (ha az a cél, hogy a kosz is lejöjjön ;-), de kezet törölni ügyesen tudnak, egymásnak is. Enyémek inkább öltöznek, egyedül zoknit, cipõt húznak, nadrág is sikerül popsiig, de peluson még nem tudják áthúzni.

Megpróbál segíteni a házimunkában: porszívózik, söpör, tereget. A játékában megjelenik az utánzás: ír, fõz, vasal. Egyre jobban érdekli a többi gyerek, szívesen van a közelükben, már képes játszani velük, de még osztozkodni nem tud.

Házimunkát nagyon szeretik, fõleg a porszívózást és a törölgetést. Majd hétvégén Hévízen kiderül, hogy mennyire élvezik a nagy gyerektársaságot, mert alapból „csak” Lillával találkozunk többnyire.

Kezdi felismerni, ha valami eltér a szabályostól, például, ha a rajzon a babának nincs feje. Ezzel egy idõben saját szokásokat alakít ki. Ragaszkodik például ahhoz, hogy mindig ugyanabból a bögrébõl kapja a tejet, hogy mindig ugyanazon a párnán aludjon, stb.. Fontos a rendszeres napirend kialakítása, lehetõleg ugyanabban az idõben legyen az étkezés, a séta, a játék, a fürdés. Nem kell hozzá mereven ragaszkodni, de legyen állandóság a napjaiban; ez biztonságot ad neki.

Nem szoktam fej nélküli babát rajzolni…
Napirend nálunk elég szigorú, az elejétõl fontosnak tartottuk, hogy meglegyen a saját kis rendszerük.

Aránylag hosszabb ideig eljátszik egyedül vagy más családtaggal. Kialakul kezdetleges idõérzéke, de még nem érzékeli az idõtartamot. Ezért, amikor nem a szülõvel van, a fél napot ugyanolyan hosszúnak érzi, mintha 2-3 napra bíznánk másra.

Homokozni elég sokáig el lehet most már velük, szívesen sütnek homoksütit, lapátolnak vödörbe homokot. Formabedobóval is egész sokáig elszöszölnek már, de nem igazán egyhelyben ülõs gyerekek.

Sok kisgyerek agresszív lesz ebben az idõszakban: üt, csíp, harap, rugdalózik. Minden harag nélkül le kell csillapítani, és elmagyarázni, hogy ez nem helyes, mert a másiknak fájdalmas lehet.

Egymás közötti vitáikat általában harapással rendezik le, ha nem érek oda idõben. Újabban megjelent a pofozkodás is, ha dühösek valamiért, hangos BÁÁÁÁÁÁÁ (bánt) felkiáltással püfölik egymást, engem v. akár magukat is. Ilyenkor mindig rájuk szólok, hogy nem szabad bántani, kis kezed simogatásra való! Meg is simizik a sértett felet, de legközelebb megint a pofon jön elõször…

Ebben az idõszakban támad föl a gyermek érdeklõdése a nemi szerve iránt, és szívesen játszik vele. Nem szabad dühösnek lenni emiatt, de minden esetben célszerû valamiféle egyéb tevékenység irányába terelni az érdeklõdését. Amennyiben nyilvános helyen csinálja, meg kell próbálni megértetni vele, hogy ez semmiképpen sem mások szeme elé való.

Általában a kádban nyúlnak csak oda, de most nyáron a nagyobb pucérkodások miatt lehet, hogy ki kell majd találnom valami elterelõ hadmûveletet társaságban.
Apjukat vasárnap délelõtt látták elõször meztelenül a kádban, rögtön fel is tûnt a különbség. Volt is nagy OTTA, OTTA (ott van), így elmeséltük, hogy a lányoknak nunijuk van, a fiúknak meg kukijuk ;-). Eszembe is jutott, hogy utána kell néznem anyunál, hogy megvan-e még a Peti, Ida, Picuri, amibõl mi felvilágosultunk.
forrás: babaszoba.hu

Székesfehérvár, 2009.május 11.

Délelõtt Lillánál voltunk, pancsoltunk a kismedencében, pucéran rohangáltunk a nagymedence körül, hintáztunk, jó késõn is indultunk haza ebédelni, mert elszaladt az idõ. Itthon gyorsan lezuhanyoztunk, ebédeltünk és mentünk aludni. Délután itthon pancsoltunk a kertben, anya mindkét kicsi pancsolót felfújta nekünk, amíg aludtunk.

Dorka csak az egyik medencében mert fürdeni, mert a másiknak az alja is levegõs és azt nem szerette. Közben bodzavizet ittunk, anya készítette nekünk, nagyon fincsi lett, jó sok el is fogyott belõle. Apa elég késõn jött haza - közben itt volt a Joci bácsi is a Bencével, elhozták az utazós ágyukat - de még elmentünk a Norinához, aki odaadta még az õ utazós ágyát. El fogunk utazni, anya már nagyon készülõdik, folyton mos meg vasal és listát ír, hogy mit kell elvinni. Papitól elköszöntünk este, mert most õ elutazik két napra, mire megjön, addigra meg mi indulunk el, így csak vasárnap fogunk este találkozni.

Egy kimenõs nap

Háromkor indultunk (volna, ha elkészülünk idõben). Lányok már fent voltak, itt volt Tesó is, nem is volt sírás, mikor elmentünk. A kocsiban végig erõsen szorítottam a karfát, olyan feszült voltam. A MOM Park garázsában parkoltunk, még volt idõnk kicsit körülnézni. Elsõ utunk a C&A-ba vezetett, hátha kapunk a lányoknak halásznacit. Aztán beugrottunk a Match-ba üdítõért, persze elõször a gyerekosztályra mentünk, hátha találunk valamit a lányoknak. Vettünk is egy fa fejlesztõjátékot. Átsétáltunk a Mûvelõdési házba, felvettük a jegyeket, az összes ismerõssel, akivel találkoztunk a lányokról beszélgettünk. Aztán elkezdõdött a mûsor és az idei Sztepp-fesztivál központi témája a gyereksztárok voltak. A második fellépõ egy kisfiú volt, az anyukája a színpad szélérõl szurkolt neki, nekem meg folytak a könnyeim. Na, itt gondoltam elõször arra, hogy talán nem vagyok teljesen normális. Hazafelé mondtam is Atinak, hogy nekem nem szabad majd óvodai, iskolai anyák napjára járni, mert én leszek az egyetlen szülõ, aki hangosan bömböl majd a gyerekei láttán. Õ kedvesen megjegyezte, hogy akkor majd más mellé áll…
Szünetben hazatelefonáltam, persze minden rendben volt. A mûsor után találkoztunk a maradék ismerõssel, akikkel természetesen a lányokról beszélgettünk. Mielõtt a kocsiért mentünk, felszaladtunk a Mekibe, ahol mindketten gyerekmenüt ettünk a játék miatt, amikor megjelent egy házaspár, a lányoknál kicsit idõsebb szöszke ikerpárral. Ekkor már nagyon úgy éreztem, hogy jó lenne itthon lenni. A kocsiból megint telefonáltam, Liló még nem aludt, ezzel megvárt engem, úgy negyed tízre értünk haza…

Mami segített megtölteni, mert közben felébredtünk.

Fürdés után még homokoztunk is egy nagyot,

Sztepp fesztivál szuper volt,
jó volt kicsit kettesben lenni, de valahogy úgy érzem, nem mostanában megyünk hasonló programra…

Székesfehérvár, 2009.május 18.

Jaj, nagyon jó volt ám, az elmúlt pár nap, Apa mindig ott volt ahol, anya és mi, sokat sétáltunk, játszottunk és voltunk nagy-nagy vizekben is.

Ma délelõtt Lillánál fürödtünk a medencében, aki már nagyon várt minket haza, csak úgy futott elénk mikor odaértünk. A nagy úszásban úgy elfáradtunk, hogy több mint két órát aludtunk délután, anya nagy örömére. Ébredés után még egyet úsztunk Lillánál, Mami is jött velünk, aztán elmentünk boltba vacsoráért. Hazafelé már Apa tolt bennünket, akit közben meghozott a Papi.

Megismerkedtünk HintaBambival

cseréltünk motort egy kislánnyal,

csocsóztam,

aztán elmentünk Hévízre és ott volt sok-sok iker, mint mi.

Hát ez nagyon tetszett nekünk, sokat játszottunk, jókat aludtunk, szép barnák lettünk.

Hévíz, 2009.május 17.

Eljött a búcsú ideje, mert idõben akartunk elindulni, hogy Siófokon még meg tudjunk állni egyet fürdeni. Jól éreztük magunkat, csak azt sajnálom, hogy keveset tudtam beszélgetni a csajokkal, mert a többségnek ugye nálunk kisebb gyerkõce van, akit ha letesznek, a környéken marad, a mieink viszont rakétasebességre kapcsolnak, ha fél pillanatra nem nézünk oda és tuti valami rosszaságot csinálnak. Nem is tudom, mi lesz jövõre, mikor már mindenkinek fut majd a gyerkõce ;-)
Reméltem, hogy a kocsiban alszanak egyet a manók és akkor érdemes lesz napijegyet venni, de nem jött össze, így csak egy három órásra neveztünk be. Amint beértünk a medencetérbe, Dorka szája széles mosolyra húzódott és már söpört is volna a medencébe, ahogy volt, szandiban, bodyban. Jól kifürödték magukat,

itt be lehet menni a gyerekmedencébe is, ebédre gyümölcsöt ettek az étteremben és miután beültünk az autóba, már aludtak is, mire kifordultunk a pakolóból.
Nagyon jó volt ez a kis „pihi”, kicsit én is kikerültem a ház-kert-ház körforgásból, találkoztam más emberekkel is a családon kívül. A lányok teljesen odáig voltak a boldogságtól, hogy szerdától vasárnapig reggeltõl estig ott van APA, és Ati is rendesen kigyerekezhette magát. Kár, hogy nem tehetjük meg gyakrabban…

Hévíz, 2009.május 16.

Dorka fél hétkor, Lili hétkor kelt, reggeli után ki az udvarra a többiekhez, majd miután kicsi lett az udvar, elmentünk a közeli játszótérre, amit nem igazán ilyen korú törpöknek terveztek, de ez egy gyereket sem érdekelt. Hintáztunk a nagy hintán, csúszkáltunk a csúszdán, amit kb. másfélszer olyan magasra rögzítettek, mint az ajánlott, az alján pedig egy nagy kráter volt, gondolom ide csapódtak be a súlyosabb gyerekek korábban. Visszatérés után csajok bevágták az ebédre rendelt csirkepaprikás adagjukat és két és fél órát aludtak. Azt hiszem itthonra is kell rendelnem egy csapat gyereket legalább egy héten egyszer ;-).
Délután besétáltunk a központba, ami úgy nézett ki, hogy a többiek tolták a babakocsit, mi pedig cipeltük a csajokat, van is némi izomláz a karomban. Illetve Dóriék lányai már nagyobb távolságokon is járóképesek. Mi most ilyen köztes állapotban vagyunk, a babakocsiban már nem ülnek meg, mióta járni tudnak, de hosszabb távolságokon még nem hajlandóak gyalogolni. Fagyiztunk egyet,

megnéztük a kirakodóvásárt, a fürdõ bejáratát. Lányok uzsonnáztak a parkban, madarat kergettek.

Visszatérés után, még beugrottunk Keszthelyre vásárolni pár dolgot, majd zsíros kenyeret vacsoráztunk. Jött a rettegett zuhanyzás, amitõl nem tudom, miért a frász töri ki a lányokat. Altatni megint nem kellett, kb. a második vers felénél már aludtak is.

Esztergom, 2009.május 15.

Bár délig lehetett volna maradni, reggeli után összepakoltunk és elindultunk Dobogókõre kirándulni egyet.

A lányok nem igazán voltak az erdei túrázásért oda,

így némi ölben cipelés után elõvettük a motorokat és egy szélesebb úton jól kimozogták magukat. Majd betértünk a sípálya melletti kis kunyhóba ebédelni, a lányoknak persze nem kellett az itthon jó elõre megvásárolt üveges konzerv. Mióta fõzök, nem kaptak ilyet és úgy látszik a házikoszt után, már nem igazán ízlik nekik. Mivel Hévízig alvást terveztünk nekik, az pedig nem igazán megy üres hassal, egy-egy Kismackót ebédeltek. (hogyan rontsuk el a gyereket a négy napos pihenés alatt 3. pont). Miután összeszedtük magunkat, elindultunk, hogy megtegyük a ránk váró 230 kilométert. A lányokra egy szavunk sem lehetetett, mert majdnem végig aludták az utat és ébredés után is csendben játszottak ezzel-azzal. Végül megérkeztünk és miután a jelen lévõ ikresekkel „megismerkedtünk”, becuccoltunk a csodaszép apartmanunkba. Itt két szobánk volt, így a jó alvás nem tûnt elképzelhetetlennek. Kipakolás után lementünk játszani a játszószobába a többiekkel, miközben folyamatosan érkeztek a családok. Nagyon jó volt végre személyesen találkozni mindenkivel! A lányok csúszdáztak, homokoztak, labdáztak, rohangáltak. Esti pizza-partyn komoly mennyiséget termeltek be és fürdésre úgy elfáradtak, hogy a tápot sem ették már meg és kérték, hogy tegyük be õket az ágyba.

Esztergom, 2009.május 14.

Liló hajnali háromkor ordítva ébredt, gyorsan magamra fektettem, nehogy kirakjanak bennünket a szállásról. (hogyan rontsuk el a gyerekeket a négy napos pihenés alatt 1. pont), kicsit késõbb kiderült, hogy be is kakilt, gyors pelenkacsere, majd elaludtunk. Hatkor ijedtem fel, hogy nincs meg a gyerek, de kiderült, csak átköltözött az apja mellé. Reggeli után a szálloda játszósarkában kalózkodtak Ati felügyeletével, amíg összepakoltam az úszócuccot és kiállították nekünk a recepción a belépõt az Aquaszigetbe. Na, ez kicsit csalódás volt, legalábbis nekünk felnõtteknek, mert a kicsit totál boldogok voltak a sok víztõl. Kezdjük ott, hogy a gyerekmedencébe nem lehetett bemenni a szülõknek. Nem is tudom, igazából hogyan gondolták, mert úszómester v. animátor meg véletlenül sem tartózkodott arrafelé. A baba-mama szoba néven futó játszósarkot nagyon élvezték a lányok,

a nagymedencét szintén

Sajnos mivel nem engedték meg, hogy kimenjük és visszajöjjünk a délutáni alvás után, ezért kettõkor leléptünk, mert a csajok nem voltak hajlandóak a nyugágyban elszenderedni.

A szobában aztán aludtak, de vacsorára olyan fáradtak voltak, hogy csak nyafogás volt az étteremben. Az ordítás elkerülése érdekében, megengedtem Lilónak, hogy kiszálljon a székbõl és néha-néha a szájába csempésztem egy-egy falatot futás közben. (hogyan rontsuk el a gyereket a négy napos pihenés alatt 2. pont). A fáradtság miatt az esti altatás viszonylag könnyen ment.

Székesfehérvár, 2009.május 22.

Nem tudom más hogy van vele, de mi folyamatos idõzavarban vagyunk, ez fõleg hétvégén okoz gondot. Szombaton például ki kellene menni anyósomékhoz, ugyanis ha mi nem megyünk, akkor õk nem jönnek és apósom lassan egy hónapja nem látta a lányokat. Megmondom õszintén, hogy néha borzasztóan bosszant, hogy nem viselkednek nagyszülõként, de mára beláttam, hogy vannak dolgok, amiken úgysem tudok változtatni, így igyekszem nem is idegeskedni feleslegesen. Szóval délelõtt Másikmamázás, viszont tizenegyre haza kellene érni, mert a pesti nagybátyámék átutazóban beugranak, hogy lássák a lányokat. A játszótérnek is neki kellene esni végre - erre van is esély, ugyanis Attila kölcsönkérte a barátjától a gyalut, amit hétfõn vissza kell szolgáltatni - és Attila az autó kiállításra is be szeretne nézni. Vasárnap a Tesóm névnapja lesz és takarítani sem ártana valamikor.
A játszó nagyon klassz lesz, a homokozó fölé terveztünk egy tornyot csúszdával, az egyik oldalára különbözõ zárakkal, mert a lányok kulcsmániában élnek manapság. Egyenlõre ennyire van keret, bõvíteni késõbb is lehet.

Székesfehérvár, 2009.május 21.

Majdnem minden nap Lillánál vagyunk, pancsolunk, játszunk. Tegnap Lilla volt itt délelõtt, mert hozzánk jött a Másikmama, meg a szomszéd bácsija. Az elején kicsit tartottunk a Mamától, mert már régen járt erre, de aztán egész jól megbarátkoztunk. Bár ezt ugye elég nehéz észrevenni, mert közben ezerrel jövünk-megyünk. Mostanában kevesebb képet fogunk hozni, ugyanis szinte egész nap pucérkodunk és anya szerint ezek nem publikus képek.

Tegnap nagyon rossz voltam ebédnél, kiborítottam a szõnyegre az egész spenótot, anya nagyon mérges volt, nem is kaptam másik ebédet, mentünk aludni. Uzsonnára aztán szépen egyedül ettem rakott káposztát, hogy megmutassam, okos nagylány is tudok lenni ha akarok. Estére meg Dorka csapott nagy ribilliót ugyanis fejébe vette, hogy õ anyával szeretne aludni. Anya meg másképp gondolta és itt támadt köztünk némi vita, de csak a Dorka sikoltozott kettõjük közül.

Tegnap estére kicsit kikészültem idegileg, gyerekim próbálgatják rendesen, hol szakad a cérna. Szegény Attila meg mostanában - és még egy jó darabig - minden nap este ér csak haza, addigra meg hozzám nemigen lehet szólni…
Ráadásul most vannak a legrosszabb korban a lányok abból a szempontból, hogy nagyon bátrak, semmi veszélyérzetünk, mennek, mint a tank. Mindent ki szeretnének próbálni, persze teljesen egyedül többnyire. Én meg egész nap rettegek, hogy mikor történik valamelyikkel valami baleset. Tegnap Dorka dobott egy hátast Lilláéknál a kövön, minek következtében estig a pupilláit lestem és visszakapcsoltam a légzésfigyelõt. Lassan szanatóriumba fogok kikötni, idegi alapon ;-)
Igyekszem teret hagyni nekik és nem túlfélteni õket, ezért csak csendben õszülök és hullik a hajam…
Ma nyugodtabb napunk volt, bár délelõtt és délután is ”úsztunk” és persze nem maradnak a lányok az úszógumiban, találtam megoldást a közös úsztatásra. Egy-egy csajt a hónom alá kapok, úgy, hogy hason fekszenek és a tenyerem a mellkasuk alatt van, így viszonylag biztosan tartom õket és szabadon tudnak kézzel-lábbal kalimpálni. Továbbra is nagy sláger a medence szélérõl a vízbe ugrálás, de úgy látszik, az ikres anyukák sok mindenhez hozzá tudnak edzõdni, ha muszáj.
Este a kertben vacsiztunk, itt volt Anikó és Márk, tönkölypizzát ettünk és némi sütit, klassz idõ volt, csajok jól elfáradtak és szó nélkül elaludtak, pedig lent még folyt a beszélgetés.
Nagy örömömre ebben a melegben a lányok egész jól isznak, kétnaponta fõzök friss bodzavizet.

Székesfehérvár, 2009.május 27.

Ma hosszú és mozgalmas napunk volt. Reggeli közben megjöttek a Másikmamáék, hoztak nekünk borsót és gyümölcsöt. Közben anya fõzött, aztán jött a Papi és mentünk Ágihoz és Domihoz tornázni. Én voltam a második és egy darabig egész jól tûrtem a dolgot, aztán az utolsó húsz percben hisztériás rohamot kaptam és csapzottra üvöltöttem a fejemet, anya szerint még a szám is habzott. Finom brokkolis levest ebédeltünk, frissen sütött kiflivel, aztán hamar kidõltünk és két órát aludtunk.

Mire felébredtünk a délutáni alvásból, már itthon volt a Mami és elmentünk motorozni, de elég vacak idõ volt, fújt a szél és kicsit esett is. Kint maradtunk az udvaron locsolni a Mamival, amíg anya csinált egy kis rendet. Uzsonna közben megérkezett Lilla és játszottunk egy kicsit, de hamar el kellett mennie, mert indultak vásárolni. Hoztak nekünk finom meggyet és rudit. Kimentünk még egy kicsit az udvarra, Apa meghozta a csúszdánkat, egyelõre csak a földre lett lefektetve, de így is tudunk csúszdázni rajta. Lackó is benézett egy kicsit hozzánk, aztán elszaladtunk még boltba is. Halacska vacsi után, gyors fürdés - Dorka hajat is mosott, mert leöntöttem némi vízzel - után hamar elaludtunk.

Székesfehérvár, 2009.május 26.

Tegnap délelõtt Lilláéknál fürcsiztünk, aztán anya próbált alvásidõben pisit nyerni, de nem sikerült, délután gyógyszertárban voltunk újabb zacsikért és visszavittünk Norcsinak az utazós ágyat. Kicsit játszottunk is vele, klassz játékai vannak. Õ már hercegnõs lázban ég, és az sem mindegy neki, hogy mit vesz fel. Meghívtuk hozzánk is játszani, majd ha készen lesz a csúszdánk, mert õ is szeret csúszni.

Ma sem sikerült reggel sem bilibe, sem zacsiba pisilni, így anya felhívta a doktor nénit, hogy nem megyünk a kórházba, mert nincs mit vinni, majd délután beugrunk a rendelésre és kérünk szépen laborbeutalót, aztán a héten még próbálkozunk mintát produkálni. Aztán elszaladtunk boltba és utána Lilláztunk. Délután a Papi fuvarozott bennünket a doktor nénihez, mert Apa dolgozott sokáig, vittünk egy kis friss csokis sütit is. Miután Apa megjött bementünk a városba még motorozni egyet, jól elfáradtunk és csupa koszosak lettünk.

Lilin kitört a babázási láz, egyfolytában hurcol magával egy-két ilyen-olyan babát. Etet, öltöztet, simogat, puszilgat, bibit gyógyít. Nagyon édes A következõ pillanatban viszont mindketten bõszen berregnek és kisautót tologatnak keresztül-kasul a szobán.

Megvan a jövõ heti beutalónk is Dorkának a sebésztre, kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a doktor, mikor érdemes megcsináltatni a mellkasi sebét.

Székesfehérvár, 2009.május 24.

Délelõtt csavart vettünk és gyógyszertárban is voltunk, de oda csak anya ugrott be, mi addig szétaprítottunk egy-egy újságot, amit Apa adott, hogy ne unatkozzunk. Igaz, õ úgy gondolta, hogy olvasni fogjuk. Délután jött a Nénje a Mamiékhoz, adtunk neki ajándékot és játszottunk egy kicsit.
Boldog Névnapot kívánunk Neki, még egyszer!
Papi és Apa délután a játszónkat csinálta, mi meg Mamival és anyával motoroztunk a Bory-várig, aztán játszottunk az új vízi pisztolyokkal, aminek az lett a vége, hogy át kellett öltözni. Estére nagyon elfáradtunk, anya egyedül fürdetett bennünket, az öltözködés-evés-altatás résznél volt egy kis hiszti, mert már alig éltünk.

Már látszik a játszótér formája, nagyon szuper lesz, bár még bõven van vele meló.

Székesfehérvár, 2009.május 23.

Voltunk ma a Másikmamánál, a Papával megint nem találkoztunk, mert nem volt otthon. Viszont hintáztunk, megnéztük a nyuszikat, és láttunk pipiket is. Szegényeket jól meg is ijesztettem, mert örömömben nagyon kiabáltam a találkozáskor, erre mindegyik visszaszaladt az ólba. A délutáni ébredés után elmentünk a városba, megnéztük az autókat a kiállításon, kaptunk lufikutyát, de mindketten kirágtuk, Lili elhagyta a Büdösbujciját, de megtaláltunk, miután hazaértünk, elmentünk motorozni a Mamival és anyával, hogy Apa tudjon dolgozni a játszótéren. Útközben találkoztunk Lillával, aki már hazafelé tartott, de eljött velünk még egy körre. Új szavunk is van a VÍÍÍÍZ.

A városban vért adott Ati a színház elõtti buszon, mikor végzett, lejöttek vele a nõvérkék, megnézni a csajokat és kiderült, hogy „ismerik” is õket, emlékeztek ránk a kórházból, hogy keresték a vért a csajoknak. Kicsi a világ.

Székesfehérvár, 2009.május 31.

Bevallom, nagyon nehezen indultam útnak tegnap és az elején nagyon feszült is voltam, még a fejem is megfájdult. Jó idõt futottunk, csak a kikérõ elejérõl maradtunk le.

Az anyakönyvvezetõ borzalmas volt, viszont a templomi esküvõ kellemes csalódásnak bizonyult. Hosszú idõ óta ez volt az elsõ pap - pedig voltunk mostanában pár templomi esküvõn - aki értelmesen és szépen beszélt, és ennek értékébõl nem vont le semmit, hogy ráadásképen még rövidre is fogta a mondókáját.

A lakodalom nagyon szép helyen volt. Miután megkaptam az sms-t, hogy mindenki ágyban, már jól is éreztem magam. Volt pár rokon, akit megint nem tudtam hová tenni, persze sokukkal az esküvõnkön találkoztunk utoljára, aminek ugye idén a hatodik évfordulója lesz. Mondjuk Attila sem tûnt sokkal tájékozottabbnak a témában, pedig az õ rokonsága ;-)
Azért táncolgattunk, beszélgettünk - végre egymással is tudtunk pár mondatot váltani anélkül, hogy valaki közbeszólt volna a nadrágom szárát rángatva, esetleg elaludtunk volna a fáradtságtól - finomakat ettünk. Kicsit nosztalgiáztunk is, mert Mártiék ugyanazt a színkombinációt választottak lufiban, mint anno mi és a házasságkötés alatt ugyanaz a szám szólt, amire mi a gratulációkat fogadtuk.
Némi lelkiismeret furdalással bár, de eltöltöttünk egy kellemes estét „kettesben”.

Reggel nagy sikerünk volt a lányok körében, részint, hogy itthon vagyunk, részint a hozott lufiknak köszönhetõen.
Ma 21 hónaposak a csajok, még mindig hihetetlen, hogy már ekkorák, hogy ilyen gyorsan nõnek. Három hónap és újra szülinap, pedig most volt az elsõ…
A hónapforduló örömére, ma levest ettek egyedül, kanállal, mert EGYE, az igazi ;-). Egyre többször, hangzik fel, hogy NEM, EGYE (nem, egyedül), ha segíteni szeretnék, ami egyrészt jó érzés, mert öröm látni, hogy napról-napra ügyesebbek, önállóbbak, másrészt kicsit fájdalmas is, hogy az én „kicsi babáimnak” egyre kevésbé lesz rám szükségük.
Készülünk a gyereknapi Kaláka koncertre, de három órával elõtte, még szakad az esõ…
Liló ma felébredt a délutáni alvás közben, pontosan akkor, amikor tegnap kelt és engem már nem talált. Csak tudni akarta, hogy ma megvagyok-e, mert ahogy a hátára tettem a kezem, már aludt is megint.

Székesfehérvár, 2009.május 30.

Délelõtt elmentünk csavart venni, hogy Apa tudja tovább építeni a játszóteret nekünk. Útközben kaptunk kiflit is, kicsit morzsás is lett az autó, úgyhogy anya porszívózhatta, miután hazaértünk. Pedig igyekszünk ám szépen enni, de a buta kifli mindig lepotyog valahogyan. Aztán bent játszottunk, mert nem volt jó idõ, anyáék meg gyanúsan készülõdni kezdtek. Mondta, hogy mennek esküvõre, mi meg itt maradunk a Mamiékkal. Játszottunk mindenfélét, aztán megebédeltünk. Anya elvitt minket aludni, ami ellen nem is volt kifogásunk, mert elég fáradtak voltunk, Lili fél éjszaka dünnyögött a foga miatt és engem sem hagyott rendesen aludni.

Mire felébredtünk anyáék nem voltak sehol, ami nem túl szép tõlük, de azért nem estünk nagyon kétségbe. Mamiékkal elmentünk motorozni, Jöttek Esztiék, voltunk boltban is, és még a kutyát is megsétáltattuk, igaz mi babakocsiból figyeltünk az akciót. Fürödtünk is, és virsli volt vacsira, azt nagyon szeretjük, el is fogyott mind. Dorka rögtön elaludt, én kínlódtam a vacak fogam miatt, ami bújik ki, emiatt viszket az ínyem, néha meg fáj is. Fent voltam akkor is, amikor anyáék megjöttek, kaptam ecsetelõt a cumimra.

Nem kaptam ma ebédet, ugyanis nem voltam hajlandó beülni az etetõszékbe, hosszas könyörgésre sem. Anya meg azt mondta, hogy szaladgálás közben nincs ebéd, vagy beleülök, vagy mehetek aludni. Éhesnek mondjuk éhes voltam, de ekkor már csak azért sem alapon sem hagytam, hogy anya belefeszegessen a székbe. Anya meg nem engedett és ágyba tett. Azt hiszem fáradt is lehettem, mert rögtön elaludtam. Ébredés után az udvaron játszottunk uzsonnáig, amikor én már nagyon éhes voltam, de megint belém bújt a kisördög és tíz percébe telt anyának, hogy beledumáljon a székbe. Azt nem engedtem, hogy õ tegyen be, hátulról másztam fel, és amikor megkérdezte, hogy segítsen-e, közöltem vele, hogy: NEM, EGYE!!! (vagyis nem, egyedül szeretném megoldani) Uzsi után a Mamival mentünk motorozni, találkoztunk Lackóval is, aki az apukáját futatta. Miután Apa megjött még a Másikmamához is elmentünk, ahol megnéztük a Pipiket, és hintáztunk egy jót.

Székesfehérvár, 2009.május 28.

Reggeli után elszaladtunk a boltba, mostanában megint rákaptunk a babakocsizás ízére, szeretünk belõle nézelõdni, végig magyarázunk, mutogatunk anyának, õ meg mindig elmeséli, mi van körülöttünk. Útközben azért általában lekapjuk a cipõt, zoknit és anyának nagyon kell figyelni, hogy ne hagyjunk el semmit, mert igyekszünk észrevétlenül örökre megszabadulni tõlük. Lillánál is voltunk, bent játszottunk, mert elég nagy szél volt. Mostanában rákaptunk arra, hogy egymás üvegébõl igyunk, de mikor Lilla kérte az övét, szó nélkül, magamtól odaadtam neki. Anya nagyon örült és meg is dicsért, hogy okos kislány vagyok.

Gyermekeim a délutáni ébredés után birtokba vették a csúszdát. Csúsztak, másztak, szaladtak körbe és kezdték elölrõl. Nagyokat kacagtak, magukon és egymáson. Produkáltak magukat a fotómasinának és persze nekem.
Említettem már, hogy a csúszda még nincs felállítva?
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/csuszda-csalad-gyerek-AdvS3SXCoxbsE5pw

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/csuszda-2-csalad-gyerek-Dv0SKJF5hrWfknzR
Egyre több szót használnak, fõleg Lili. Valahogy tisztábban, érthetõbben próbálkozik, bár van, hogy csak a szavak elejét használja õ is. Dorka ma az ölembe ült az asztalnál és közölte velem, hogy TÓÓ (toll). Imádnak rajzolni firkálni. Csak az a baj, hogy már nem elég a papír, a bútorokat és a parkettát is „festõvászonnak” tekintik.
Mostanában rákaptak a szívószálazásra is, van, hogy a levest is azzal eszik. Jobb lenne, ha a kanalazást gyakorolnák inkább, de kétségkívül tisztább megoldás a szívószálazás. Egyre kevésbé hagyják különben, hogy én etessem õket, önállóan szeretnének enni a legtöbbször. Ha nem sietünk, vagy nem nagyon fáradtak, akkor hagyom is, legfeljebb kicsit többet takarítok. Az a baj, hogy nem elég a saját tányérjuk, a másikéból is falatozni, esetleg ide-oda pakolják a falatokat, osztozkodnak, majd újra osztozkodnak. Közben azért pár falatot be-be kapnak, de nagy türelmet igényel a részemrõl az akciójuk.
Szobatisztasággal sajnos teljesen elakadtunk. Pucér hátsóval max. öt másodpercre hajlandóak ráülni, majd közlik, hogy NEM és már ugranak is le róla, hogy fussanak egy-két kört. Bevallom õszintén nem akarom erõltetni, nehogy teljesen megutálják.
Szombaton esküvõre és lakodalomba vagyunk hivatalosak, a lányokat végül hosszas rágódás után nem visszük. Jobb lesz nekik itthon Anyuékkal, mert messzire megyünk és nem akarom õket feleslegesen húzkodni.