2009. Június hó

2009. június 05.

Sajnos nem jött ma a Levike, mert kicsit náthás, reméljük nem lesz nagyon beteg és jövõ héten tudunk találkozni. A délelõtt így a vásárlással telt, vettünk pelust és tisztítószereket, és egy csomó mindent a játszótérhez. Mire hazaértünk már majdnem ebéd volt. Anya fõzött meggylevest, de nyersen úgy tûnik, jobban szeretjük. Vagy csak fáradtak voltunk, mert a Mami spenótja sem igazán kellett, viszont két órát durmoltunk.

Ébredés után összeszedtük magunkat és elmentünk a Mamit meglátogatni az oviban. Kint voltak az udvaron, mi is csúszdáztunk, Dorka fejére öntött egy fura kisfiú egy lapát apró kavicsot, aminek anya nem igazán örült. Aztán busszal mentünk haza, mert Apa közben elment sportolni. Most ültünk elõször buszon, érdekes volt, bár az üldögélés egy idõ után unalmas lett, felállni meg nem szabadott. A Piac téren lekéstük a csatlakozást, viszont így buliztunk egy kicsit, mert volt valami mûsor, lufit is kaptunk. Miután megjött Apa, még elmentünk pár nagyáruházba, ahol árulnak fát és Apa méricskélt, meg jegyzetelt, mi pedig rohangáltunk és bújócskáztunk a raklapok között. Anya meg aggódó képpel futkosott utánunk. Otthon aztán nekiálltunk homokozni még egy kicsit és még fél nyolckor sem nagyon akartunk bejönni az udvarról, mikor anya szerint már igazán illett volna álmosnak lennünk. Azért fürdés után szó nélkül elaludtunk.

2009. június 04.

Voltunk ma kórházban, egy bácsi

megnézte a cicimet, aztán megmutatta még másik kettõnek is, hogy ilyet nem szabadna csinálni senkivel. Eközben én nagyon sírtam, mert anya nem igazán fért hozzám a sok idegentõl és meg voltam ijedve, de szerencsére gyorsan végeztünk. Aztán elmentünk meglátogatni a Dudar családot, megnéztük a kicsi Balázst. Bár én inkább a hintaszékkel voltam elfoglalva.

Annának és Kincsõnek gratulálunk a függõleges helyzethez, nemsokára szaladhat utánatok is az Anyukátok ;-)

Petike várunk szombaton!

Az éjszaka nem aludtam valami jól, fájt nagyon az új fogam helye. Aztán Dorkát is felébresztettem és együtt sírtunk. Reggel meg alig éltünk, mikor kelni kellett. Sok helyen voltunk, a kórházban sokat kellett várni, addig mi futkostunk jó sokat, aztán kisbabát látogattunk és még anya cégéhez is benéztünk. Kaptunk az Erzsi nénitõl meggyet is. Itthon ebédeltünk, és le kellett feküdni, elõször tiltakoztunk, de aztán gyõzött a fáradtság.

Úgy indultunk útnak reggel, hogy a lányok éjféltõl hajnali négyig felváltva v. egyszerre ordítottak, aztán hat után meg keltenem kellett õket. Azt hittem, legalább a kocsiban alszanak majd, de Dorka pár perces bóbiskolását leszámítva, nem teljesítették a tervet. Kicsit korán érkeztünk, mert már fél kilenckor a kórházban voltunk, a doktor úr pedig fél tíz körül érkezett. Aztán kb. fél perc alatt lerendezett minket. Fél év múlva újra menni kell, akkor fogja eldönteni, hogy mikor fogja elválasztani az összenõtt részeket. Elmondta, hogy rossz helyen lett megszúrva Dorka, és lehet, hogy sérült az emlõállomány is. Szerinte az intenzíveken általában így szúrnak, mert így kényelmesebb, egyszerûbb, viszont ez a kislányoknál veszélyes lehet. Én úgy gondolom, hogy azért a gyorsaság is szerepet játszik, hiszen anno Dorka életét mentették ezzel a beavatkozással. Legalábbis reménykedek benne, hogy nem nemtörõdömségbõl, érdektelenségbõl szúrták oda a drént, ahová került…

2009. június 03.

Délelõtt itt volt Lilla, megnézte a csúszdánkat, aztán bent játszottunk, mert szereti a játékainkat, mi meg az övét, mert az érdekesebb, mint ami itthon van. Anya lehozta nekünk a katicás sátrat a gyerekszobából és abban hancúroztunk.

Lilivel játszottunk benzinkutast is, még mielõtt jött Lilla.

Papi hozott nekünk egy csomó szép ruhát, köszönjük szépen!

A délutáni ébredés után nem sokkal jött Mami és kiválogattuk a játékokat az Eszti babájának. Segítettünk mi is. Hupleztunk is,

Dorka félt, pedig régebben õ volt a bátrabb.

Aztán elmentünk motorozni kicsit. Miután Apa megjött, elmentek anyával vásárolni, mi meg maradtunk a Mamiékkal, jók voltunk, bár én kicsit nyûgös vagyok a fogam miatt. Holnap Dorkát visszük a kórházba Pestre, Apa itthon lesz pénteken is.

Ébredés után kaptak a lányok külön-külön tálkába kekszet (kicsi, állatos, könnyen törik). Lili rövid úton átcsoportosította készleteket egy tányérba, mely természetesen az õ tulajdonát képezte, majd elégedetten helyet foglalt a trambulin szélén. Kértem adjon Dorkának is kekszet. Komoly arccal, hosszasan válogat, majd átnyújtja a tányérban fellelhetõ legkisebb kekszet.
Dóci áll az elõszoba tükör elõtt és mutogat a tükörképére, majd magára és közben magyaráz Dóda, Dóda (gondolom ez Dorka akart lenni ;-)
Attiláék cégétõl elküldtek majdnem mindenkit két hét szabadságra, mondjuk, nem tudom, mi változik két hét alatt. Atinak július végéig van építkezése, de hogy aztán mi lesz, lesz-e még a cég, nem tudjuk…

2009. június 02.

Gyereknapon Apa délelõtt szerelte a játszóteret, délután a Papi is segített, aztán mikor felébredtünk, elmentünk a Bregyóba Kaláka koncertre, ott volt az Eszti és a Roland is. Nagyon jól éreztük magunkat, teljesen felpörögtünk az ismerõs számokra, táncoltunk, ugráltunk a fûben. Mamitól kaptunk ajándékot is. Aztán még a Másikmamáékhoz is beugrottunk hintázni egyet fürcsi elõtt.
Hétfõn sokat játszottunk, Papiék felállították a csúszdát, ki is próbáltunk. Délután Anikóékhoz mentünk Gárdonyba, amíg Apa Márkkal beszélgetett, lementünk a partra, megnézni a vizet, láttunk vitorlást is.

Lillánál voltunk délelõtt, én kicsit hisztis voltam, mert rosszul alszom mostanában a fogam miatt. Délután elugrottunk boltba anyával és a Mamival, aztán miután megjött Apa, átmotoroztunk a Lackóékhoz, egész végig mentünk, nem is kellett bennünket cipelni. Hintáztunk, csúsziztunk, jó volt. Jó késõn is indultunk haza, így nem kellett altató fürdés után.

Úgy látszik, mégsem lesznek kukák a gyerekeim, egy hete egész sokat beszélnek, és egyre több mindent lehet érteni is.
Mindketten profin fújnak orrot is.
Birtokba vették a csúszdát, bár még elég veszélyes és mivel nincs még feljáró, izmosodhatok.

Kicsit izgulok a csütörtöki kórházlátogatás miatt. Egyrészt, hogy kell-e mûtét, ha igen mikor, ott lehetek-e vele, mi lesz Lilóval stb. stb…
Másrészt, mivel kilencre ott kell lennünk, fel kell keltenem õket, hatkor, hogy hétkor legkésõbb el tudjunk indulni, és ha nem tudnak visszaaludni a kocsiban, akkor katasztrófahelyzet lesz, fõleg ha az idõpont ellenére még várni is kell.
Pénteken itthon lesz Ati is, kivette már azt a napot is, jönnek Csilláék Levivel játszani a csajokhoz. Szombaton pedig, ha összejön, akkor Meliék is Petikével, már jó régen láttuk õket, jó lesz találkozni.

Vasárnapi levesezés:

(Dorkán a maszat, gyümölcslé, nem a leves ;-)

2009. június 07.

Reggel itt volt a Másikpapa és hozott nekünk borsólevest, meg pörinokit, bár ez utóbbi csípõs lett, így nem nagyon tudtunk belõle enni. Apával és Anyával elmentünk motorozni a sarokig, aztán megint lepasszoltak bennünket Mamiéknak és elmentek nekünk hintát venni, ahogy hazaértünk Apa és a Papi nekiálltak összeszerelni az állványt, amit elõzõ nap, már kiszámoltak-mértek-szabtak-festettek, hozzánk meg jött a Lilla játszani. Bementünk, mert kint úgyis csak láb alatt voltunk, mert a hintát cipeltük ide-oda, vagy beleültünk a földön és úgy nézelõdtünk. Anya hozott nekünk kis talicskát is. Azt mondta, hogy nem szabadna boltba járnia, mert ha rólunk van szó, teljesen meghülyül. Részünkrõl nem bánjuk…

Mire felébredtünk, már lehetett is volna hintázni, ha nem szakad éppen az esõ. Itt volt az Eszti, emlékeztem rá, hogy a múltkor mondta, hogy a pocakjában van a baba és meg is mutattam, hogy ott van. Építettünk anyával állatkertet. Mivel egész délután esett, vacsora elõtt beöltöztünk esõállóba és felavattuk a hintát.

2009.június 06.

Délelõtt fáért mászkáltunk, ez kicsit uncsi volt, de tûrtünk, mert ugye a mi játszónk készül belõle. Délutáni alvás után Mamival játszottunk az udvaron, mert anya takarított és sütött. Aztán végre megjött Petike az Anyukájával és a Mamijával. Kicsit maradtunk még az udvaron, Peti megnézte a homokozónkat, alagutaztunk,

hintáztunk, 

aztán bevonultunk, mert ott kicsit hûvösebb volt.
Bebújtunk a sátorba

kupaktanácsot tartottunk a játékos vödör felett,

szereltünk és még egy csomó mindent csináltunk, amirõl nem készült kép…
Kaptunk ajándékot is, amit még egyszer köszönünk szépen!
Petike gyere máskor is!

2009. június 11.

Boldog szülinapot Apa!

Dorka, Lili és Anya

Reggel elszaladtunk még boltba anyával, aztán jött Lilla

és hintáztunk,

homokoztunk,

hengerben másztunk,

aztán átmentünk hozzájuk és kipróbáltunk az Anyukája autóját, magnót és rádiót hallgattunk, vészvillogtunk, indexeltünk. Jól el is fáradtunk.

Délutáni ébredés után Mami jött játszani velünk, anya meg sütött-fõzött Apa szülinapjára. Jók voltunk a Maminak, hintáztunk, homokoztunk, locsoltunk. Mondjuk itt egy kis malõr történt, mert a virágok mellett meglocsoltam Dorkát is, akinek ennek következtében nadrágot kellett cserélnie.

Csajokat háromnegyed egykor sikerült letenni a délutáni alvásra, ekkor gondoltam elõször arra, hogy rögtön sírva fakadok. A lakás úgy nézett ki, mint valami tengerparti város egy közepesen erõs természeti katasztrófa után és a hûtõben még csak a két torta figyelt, és volt még négy órám a meglepetésvendégek és kb. négy és fél Ati megérkezéséig.
14:05 Csajok még alszanak, zöldsaláta készen van, és amíg a zalzikinek való joghurtot csepegtettem ki, egy gyors fürdés is belefért, mondjuk hajat, nem tudom minek mostam grillezés elõtt, de jobban érzem magam tõle ;-). Az idõ aggasztóan romlik.
14:23 Felébredtek a lányok, az eltelt idõben összedobtam a zalzikit és elmosogattam, ma már vagy ötödször. (és még nincs vége)
14:40 Megérkezik a lányok szórakoztatására kirendelt Mami,

én elkészítem calzone-k töltelékét, feldarabolom a virsliket a tatu kiflibe és elkezdem a különbözõ tésztákat bedagasztani bedagasztatni a géppel, közben takarítok.

15:17 Segítség, nem leszek készen!
15:38 Hüvelykujjam kontra uborkagyalu mérkõzés csokoládéforgács készítés közben. Az ujjam maradt alul…
15:53 Eddigre kiderül, hogy a vízálló ragtapaszt továbbra sem találták fel és hogy a hüvelykujj minden konyhai tevékenységhez nélkülözhetetlen. A vérveszteség vagy a nagy ijedtségre bedobott baileys hatására kicsit elgyengültem…
16:51 Ötre jönnek a vendégek, Ati Érdnél, szarul állok, vérzek, jön a vihar!
17:15 Megérkezett Márti és Tomi,

segítenek elvégezni az utolsó simításokat, közben Anyu beszedte a terítéket a kertbõl, mert esik az esõ, Attila telefonál, hogy nemsokára itthon lesz
17:20 Befut a Fülöp család is

pár perccel Ati elõtt, grillezés elmarad, a csirke szárnyakat Anyu süti meg a sütõben (az enyém még tele van)
17:31 Megérkezik Attila, nem tûnik túl meglepettnek (utólag bevallja számított valami meglepire, bár vendégekre nem gondolt). Apu meghozza a husit, amit tárcsánk készít a garázsban és isteni finom.
17:35 --> BULI, eszem-iszom, csajok teljesen felpörögnek a közönségtõl

20:00 Elviszem lefürdetni a nõket, majd elbúcsúzunk Lackóéktól és megisszuk az esti tápit, fogmosás

--> csajok balra el (azonnal beájulnak)
21:10 Tomiéktól is elköszönünk, mosogatok, fáj az ujjam, Attila megköszöni a bulit.
21:38 A maradék hûtõbe pakolásakor észreveszem, hogy a salátát elfelejtettem kivenni a hûtõbõl. Hogy én mekkora marha vagyok! Viszont a hajmosásom nem veszett kárba ;-). Elfáradtam, de jó nap volt!
Szeretném megköszönni a Barátainknak, hogy itt voltak és segítettek meglepni az Emberemet és Anyunak, Apunak, hogy mindig lehet rájuk számítani, nélkülük nem sikerült volna összehozni ezt a napot!

2009. június 10.

Reggel anya fõzött kicsit, aztán már mentünk is ki hintázni. Közben megjött a Levike, az anyukájával látogatóba. Nem sokkal ezután Lili hisztirohamot kapott, amivel teljesen megdöbbentette anyát, nem szokott õ ilyet csinálni, ennyi ideig, ilyen erõvel. Anya karját csúnyán megharapta, mikor vigasztalni próbálta, ezek után én már nem is mentem közel, pedig éppen gondolkodtam egy simogatáson. Végül megnyugodott és bementünk játszani. Mivel közönségünk volt, elkezdtünk bohóckodni,

Buta fogamtól teljesen kifordultam magamból délelõtt, de aztán már megint anya aranyos kicsi lánya lettem. Csillának még a Bújcimat is megmutattam. Délutáni alvás után kimentünk hintázni, homokozni, aztán mikor Lilla felébredt, átmentünk meggyet szedni. Mi a csajokkal mondjuk inkább csak ettük és csúszdáztunk, de jó volt. Ezek a képek már itthon készültek:

Szegény Levi elõször teljesen tanácstalan volt, hogy mit kezdjen a helyzettel, de aztán beszállt a buliba

fõleg én

és mutatott egy-két új figurát.

Na igen, szerintem egyedül is eltartanánk azt a bizonyos rózsaszín folttisztítós céget ;-)
Lányok egyre többet beszélnek, bár nagy része még mindig érthetetlen számunkra, de folyamatosan fejlõdnek ezen a téren is. Igaz, hogy Dorka például papaknak hívja a kupakot, de egész szépen el lehet már velük beszélgetni. Lili egyre többet kérdezi, hogy Anya, mie (mi ez?) és roppant érdeklõdõ képpel hallgatja a magyarázatot. Szomszéd Ica nénit meglátva rögtön közlik, hogy NÉNI (igaz, ez a legtöbb férfiember láttán is így van ;-). Tegnap mondtam nekik, hogy igen, Ica néni, mire Lili: TITA NÉNI (vagyis, hogy cica néni ;-).
Apánk tudta nélkül (legalábbis remélem) közben zajlanak a holnap meglepetés szülinapi bulijának az elõkészületei. Tegnap azt hittem lebukunk, mert Apukám a szemerkélõ esõben nyírta a füvet hátul, ahol, ha az idõjárás is úgy akarja, akkor sütögetni fogunk pár barátunkkal. Holnapra még ezer a dolgom a konyhában, de Tesó jön a csajokat lefoglalni délután, így remélem készen leszek mindennel.

Levi pedig kipróbálta a farmot, 

Mikor elfáradtunk, olvastunk kicsit

késõbb csatlakoztunk mi is.

Levi, gyere máskor is!

Ma reggel korán keltünk, aztán jött az Ági tornázni. Dorka volt az elsõ, mindketten sírdogáltunk egy kicsit. Aztán végre mehettünk hintázni. Mire anya rábeszélt bennünket a kiszállásra, Lilla már jött elénk és átmentünk hozzájuk. (hintázni) Ettünk meggyet. A délutáni alvás után Mamival és anyával elmentünk anyagot venni az új ruhánkhoz, aztán elmentünk Apával látogatóba a Robihoz és az Évához. Jót játszottunk a kutyusukkal. Délelõtt itt járt a védõ néni, amíg nem voltunk itthon, ezt onnan tudjuk, hogy hagyott egy üzenetet a postaládánkban, hogy szeretne velünk találkozni.

Kedvenc Tesóm megkezdte manikûr-pedikûrös pályafutását!
Manikûr: 1000 ft
Pedikûr: 1500 ft
Mûköröm: 3000-3500 ft
A körömdíszítés most ajándék!
Eszter: 06-30-5262516

2009. június 09.

Tegnap reggel felkeltünk és az volt az elsõ, hogy mentünk az ablakhoz és énekeltük, hogy háááá (ez nálunk a hinta palinta), de anyának elõször fõzni kellett. Mikor végzett kimentünk és háromnegyed órán át ki sem szálltunk a hintából. Közben befutott a Lilla, aki hiába várt minket, de még így is eltelt egy kis idõ, mire anya kiimádkozott bennünket, hogy elmenjünk együtt egy kicsit motorozni. Délután a Mamival mentünk a városba, mert anyának be kellett ugrani a rendõrségre. A buszmegállóban már ott várt minket az Eszti is. Amíg anya intézkedett, addig játszótereztünk, aztán elmentünk a városba megvenni Apa szülinapi ajándékát. Kaptunk fagyit is. Hazafelé már a Papival jöttünk autóval. Itthon még hintáztunk és homokoztunk is.

Egész jól alakult a mai Dévény, volt sírás, de rosszabbra számítottam. Dorka sír, sír, aztán elhallgat és közli: Néni, elment! (vagyis hagyja már õt Ági békén, és menjen haza)
Egy kis reklám

2009. június 17.

Fél éjszaka nem aludtunk, gyerekeim felváltva ordítottak, Lilónak kicsit folyik az orra, Dorka meg szerintem túl sokat vacsorázott a fokhagymás padlizsánkrémembõl.
Megvan a nyaralásunk helyszíne: http://www.hajduszoboszlo-szallas.com/Hajduszoboszlo%20-%20Hajduszoboszlo%20Szallas%20-%20Villa%20Rubin%20Panzio.html, és idõpontja: augusztus 10.
Pénteken ide szerettünk volna menni, most elõször a csajokkal együtt egy kicsit csúsztatva az esti fürdetésen. http://www.sukoro.hu/index.php?pg=news_7_117
Hétvégén pedig kutyakiállítás lesz nálunk. http://kultura.szekesfehervar.hu/index.php?pg=page_57648
Ide is készülünk, hogy találkozzunk pár pesti ismerõssel és a lányok megnézzék az állatokat. <http://www.zoobudapest.com/>
Mikor a Liló elesett sokat gondolkodtunk rajta, hogy induljunk-e a kórházba, de mivel eszméletvesztése nem volt, nem hányt, nem szédült, úgy döntöttünk azt a pár órát hasznosabban is el tudjuk tölteni. Persze elolvastam minden elérhetõt a fejsérülésekrõl, többek között ezt:
1. Lássa el a felületes vágást, horzsolást, zúzódást ha csak néhány van.
  2. Ha nem látható koponyatörés és nincs fejsérülésre utaló jel, pihentesse a sérültet egy-két napig, mielõtt az visszatér a normális hétköznapokba.
  3. Szállítsa a sérültet a legközelebbi kórház baleseti ambulanciájára ha fejfájás, álmosság, hányinger, hányás, átlátszó, tiszta folyadékszivárgás az orrból, fülekbõl, eszméletvesztés, emlékezetkihagyás, kusza, zavaros beszéd, zsibbadás, gyengeség tapasztalható.
  4. Figyelje az álmosság, hányinger, hányás és a fejsérülés egyéb tüneteit, amelyek lehet, hogy csak néhány nappal vagy héttel a fejet ért ütést követõen tûnnek fel. Figyelmeztesse a család tagjait is erre a lehetõségre. Kérje a segítségüket, hogy a sérült folyamatos megfigyelés alatt legyen.
forrás:MedimiX
Aztán kedden délután a Lili belázasodott és átlátszó, tiszta folyadék kezdett szivárogni az orrából…Ha épp ésszel belegondoltam, tudtam én is, hogy nátha, de azért ma jelentõsen megkönnyebbültem, hogy Lilinek tüszõs mandulagyulladása van, nem koponyaalapi törése.

2009. június 16.

Tegnap délelõtt voltunk a Lilláéknál, miután itthon kicsúszdáztuk magunkat. Festettünk ecsettel és festékkel, igaz, hogy nem csak a papírra, hanem az asztalra, magunkra és egymásra is. Lehet, hogy fodrász leszek, mert Lili szõke hajába nagyon szuper lila melírt alkottam.

Tegnap délutánra hõemelkedésem lett, elõször anya azt hitte, csak a melegben motorozástól van, de azért azt mondta, hogy miután elment a védõ néni elmegyünk az orvoshoz. Persze nem ért ide idõben, így lekéstük a rendelést, délutánra meg már 38,2-t produkáltam, de rossz kedvem meg nem volt, anya azt mondta, hogy holnap délután mindenképpen a rendelõbe megyünk, mert nem tetszik ez neki. Délután nem is mentünk ki, bent játszottunk, kicsit Mamiék is vigyáztak ránk, míg anyáék elmentek a gyógyszertárba, meg pelust venni, kaptunk egy szép mágneses könyvet is.

Anya mondjuk ennek annyira nem örült. Jött ma a védõ néni, hogy megnézze, milyen nagyok lettünk már.

2009. június 14.

A péntek hamar eltelt, nem is történt semmi érdekes, ha csak az nem, hogy negyed kilenckor keltünk reggel. Délelõtt Lillánál jártunk, összemeggyeztük a ruhánkat, lassan ez is szokásunkká válik. Délután gyógyszertárba mentünk, aztán Apát kísértük el fodrászhoz, itt kicsit átrendeztünk a szalont, ezért aztán kimentünk inkább a játszótérre, de ott meg a nagyobb fiúk letapostak minket a csúszdáról, ezért inkább a hajcsavarókkal játszottunk megint.

Szombaton egészen kilencig aludtunk, anya már megijedt, hogy betegek leszünk. Délelõtt a városban voltunk, Apa színházjegyet vett maguknak, mi meg kaptunk anyától egy doboz nagy döndöt (gyöngyöt). Fûzés még nem mindig megy, de például próbálgatjuk a különbözõ színeket szétválogatni hasonló színû mûanyag poharakba. Apa egész hétvégén a játszónkat csinálta, már nagyon klassz. Volt még itt a Bea és a Tamás, meghívtak minket esküvõre.
Ma vacsora elõtt magamra borítottam az etetõszékemet, amíg anya a Dorka után mászott be a lépcsõ alá. Nagyon megijedtünk, én is, meg anya is, meg Apa is, aki a kádban ült és csak a puffanást hallotta és az azt kísérõ ordítást. Mostanában ugyanis hátulról egyedül bemászunk a székbe, eddig még egyszer sem borult fel, azt hiszem most sem lett semmi bajom és három perc múlva már másztam is újra…

Lányoknak továbbra is nagyon jó az étvágyuk, most éppen megint a folyadékfogyasztásukkal nem vagyok megelégedve. Aminek viszont nagyon örülök, az a rengeteg gyümölcs, amit naponta megesznek. Meggy, cseresznye - ez utóbbiakat magozni kell nekik, mert még nem nagyon köpik ki a magot, paramama meg számolta egy darabig a be és kimeneti nyílásokon az egyezõségeket, azóta inkább magtalanít - eper, most nagy sláger a málna.
Azt hiszem megint túlestem egy laza szívrohamon. Egyszerûen nem tudok mindig mindenhol ott lenni a két gyerek mellett, de Lili komolyan kész életveszély, szerintem simán felvennék már holnap az artistaképzõbe. Én meg nem tudom, hogy elõbb megõszülök v. kihullik a hajam… Egy fél pillanatra néz félre az ember és már meg is van a baj, aztán egy hétig eszem a kefét, hogy szar anya vagyok, és mi lesz, ha egyszer valami nagyobb baj történik.

2009. június 20.

Már egész jól vagyok, csak az orrom folyik még, anya naponta háromszor szívja, meg sokat fújjuk is nap közben, de lázam már nincsen. A torkom még kicsit fáj, az evés sem úgy megy, ahogy szokott. Tegnap fordult velem elõször elõ életemben, hogy Lili hamarabb megette a kismackóját, mint én az enyémet. Sokat voltunk ma a Mamiéknál, anya délelõtt takarított, délután meg boltba mentek Apával.

Nekem már nincsen semmi bajom, a gyógyszert még szedni kell, de nem baj, mert finom epres. Elég vacak idõ volt ma, így nem sokat voltunk kint, azért kicsit hintáztunk és egy nagyon estem. Anyáék hoztak nekünk egy új készlet színes ceruzát és rajzoltunk egy nagy fehér kartonra. Anya segített nekem emberkét rajzolni, mert egyedül még nem megy, de együtt ügyesek vagyunk.

2009. június 19.

Úgy hajnali négy körül keltem arra, hogy nem igazán vagyok jól. Lefekvés után pont azon gondolkodtam, hogy mi lesz Dócival a bölcsis idõszakban, mikor, ha beteg gyerek van körülötte, már másnapra elkapja. Velem sem tudom mi lesz, mert nagy átlagban egy nappal bírom tovább tünetmentesen mint õ…viszont le a kalappal elõttük, mert ha ez ilyen vacak, akkor szuper jól bírják. Éjjel van egy kis nyüglõdés, nem kapnak rendesen levegõt a náthától és gondolom, a torkuk is fáj. Napközben néhány kis közjátéktól eltekintve vidáman játszanak. Még 38 feletti lázzal is…
Reggel tehát kicsit kikészültem mire lázasan eltoltam a két gyereket a laza 28 fokban az orvosig meg vissza. Megállapítást nyert, hogy Dorka is megnyerte magának a mandulagyuszit, doktornõ azt hiszem szerdán csak rossz passzban lehetett, mert ma meglepõen kedves volt, pedig már felkészítettem a lelkem az undokságra. Gyerekekkel tünemény volt és még velem is beszélgetett pár szót az ikres létrõl.
Miután hazaértünk kicsit homokoztunk, aztán bevonultunk, mert nagyon meleg lett és nem akartam, hogy az is rásegítsen náluk a belázasodásra. Mivel nem voltam a toppon, leterítettünk egy takarót és bevackoltuk magunkat némi képességfejlesztõ játékkal. Kicsivel késõbb Lili hozzám vágott egy formát, teljesen direkt és szerintem ok nélkül. Mikor rászóltam, hogy nem szabad, akkor meglendítette a formabedobó dobozt és tiszta erõbõl homlokon suhintott vele. Egyrészt baromira fájt, másrészt nagyon szarul esett, mert nem látja ezt tõlem, életében talán egyszer lett a kezére csapva jó régen, azóta se. Mostanában viszont tiszta agresszív kismalac lett. Szó mi szó, elkezdtem sírni. Szegénykém teljesen megrémült, simogatta az arcomat és szólongatott, hogy ANYA, ANYA, majd hozzám bújt és átölelt. Megbeszéltünk, hogy nem szabad ilyet csinálni, mert másoknak fáj stb. stb.
Tegnap estefelé, mikor megjött Ati, mondtam neki, hogy mivel délután nem voltunk kint a láz miatt, mostanra viszont Dorka láztalan, kicsit kivihetnénk õket levegõzni. Õ viszont fáradt volt, sehova sem volt kedve elindulni. Lányok felöltöztek, cipõt húztak (már csak be kell nekik csatolni, egyébként nagyon ügyesen felveszik), majd elkezdték hívogatni a gép elõtt ülõ apjukat kézmozdulatokkal és verbálisan is: GYEJE, APA? GYEJE.  Gondolom, nem kell mondanom, hogy négyen indultunk végül sétálni.
Egyre többet használják egyébként a hívogatást. Dorka is integetett nekem délelõtt:
D: GYEJE, ANYA!
ÉN: Hová megyünk?
D: ODA! (mutat az elõszoba végébe)
Odamentünk, ott nem volt semmi, de mostanában nagyon szeretnek velem kézenfogva fel-alá masírozni a lakásban.
Mivel kicsit be vagyunk szorulva a lakásba a betegség miatt, megint sokat építünk. Építek nekik egy alapot és tornyot építenek rá, szigorúan az egyik oldalra és lényeg, hogy minél magasabb legyen.

Ezeken a képeken látszik, hogy már kettõnél is több dologgal tudnak egyszerre machinálni, bár mindketten máshogy oldják meg a problémát.

Mimiseim ébredés után.

Igen még használjuk, kizárólag az ágyban, ill. hosszabb, alvásidõben történõ autózáshoz a kocsiban. Még nincs szívem elvenni, mert ha meghallják, hogy megyünk az ágyba, az az elsõ, hogy mondják, hogy MIMI.
Így néznek ki mostanság a gyönyörûségeim:

Lányok ma öttõl háromnegyed nyolcig kisbugyiban voltak, pelus nélkül és nem pisiltek be. Igaz bilibe sem. Az egész úgy kezdõdött, hogy Dorka közölte, hogy KAKA és elkezdett vetkõzni. Ráült a bilire és sikerült is egy pukit nyomni. Persze Lilinek is rögtön bilire kellett pattanni, aztán már nem volt kedvük pelust húzni, anyu meg kivitte õket az udvarra, hogy tudjak kicsit takarítani. Miután Ati megjött, bevonultunk, de nem húztunk pelenkát, többször felajánlottuk a bilizés lehetõségét, de nem éltek vele.

2009. június 18.

Reggel elmentünk a gyógyszertárba, mert anya este eltörte az orrszívót és kellett egy másik. Eléggé folyik az orrom, mondhatnám úgyis, hogy egyfolytában. Az étvágyammal viszont semmi gond. Sõt a kedvem is jó.
Azt hiszem, mégsem fodrász leszek, hanem inkább masszõr.

Tegnap mire Apa megjött este, már megint lázas voltam (37,8), de nagyon jól éreztem magam és fogócskáztunk Dorkával, meg anya és Apa ölébe futottunk a szoba másik végérõl.
Anya még ma sem enged sokat kint lenni, ezért olvastunk

forma bedobóztunk

és gyöngyöt is fûztünk.

Kaptunk a Papitól délután egy készlet kis zoknit, fel is próbáltuk õket, igaz nem mindig a párjával.

(nem csalás, nem ámítás, a pirosat, ami rajta van, én fûztem fel egyedül)
Azért kicsit levegõztünk is, mikor épp jól voltam, így néz ki a játszónk most.

Még lesz neki teteje és lépcsõ a toronyhoz.

El is felejtettem mesélni, hogy a doktornõnk szabadságon van, így összevont rendelés volt tegnap. Nem voltok olyan sokan, mint amire számítottunk és nagyon gyorsan ment. Bent aztán kiderült miért. A másik doktornõ inkább egy kiképzõ õrmesterre hasonlít, mint gyerekorvosra. Semmi mosoly, pattogó vezényszavak, persze szakmailag semmi probléma nem volt vele, de azért nagyon boldog vagyok, hogy a Felker doktornõhöz tartozunk. Ja, és az itthon gyakoroltaknak megfelelõen mindkét gyerekem nagyra nyitotta a száját, hogy bele lehessen kukkantani a torkukba.
Pénteki bulit kihagyjuk, viszont ha láztalan lesz a csapat, akkor talán a kutyákat megnézzük valamelyik nap.
Ma ebéd elõtt negyven percet nézegettek könyvet az ölemben ülve. Olyan édesek voltak, egyre több mindent meg is neveznek, nem csak megmutatják, ha kérem. Mindent kommentálnak és vannak oldalak, ahová többször vissza kell lapozni, mert van ott valami érdekes dolog. Minden állat szájához odadugják az ujjukat és közlik, hogy: HÁÁÁMM (ezt honnan vették???)
Sokat gondolkodtam rajta reggel, hogy elinduljak-e a két beteg gyerekkel a gyógyszertárba, de nagyon örülök, hogy rászántam magamat és nem vártam meg, míg Ati hoz hazafelé orrszívót, mert minkét csajom két órát szunyált ebéd és orrszívás után. Bár Dorkánál ebben azt hiszem másnak is volt szerepe. Tegnap megnézettem õt is a doktornõvel, de a tüdeje tiszta, torka szép volt, csak a nátha. Kaptunk tanácsokat a nátha kezelésére vonatkozóan - egyik sem volt ismeretlen és már folyamatban is volt az alkalmazásuk - majd elhangzott egy mondat, miszerint nem kötelezõ mindent elkapni. Azt hiszem ezt Dorka nem hallotta meg, ugyanis lekoppintotta Liló keddi napját és a délutáni alvásból 38,2-vel ébredt.

2009. június 27.

Ma reggeli után felöltöztünk és elég sokat mentünk autóval, aztán kiszálltunk egy nagy fal mellett és vettünk jegyet egy nénitõl. Bent rengeteg érdekes dolog volt, tó kacsákkal

Mikor visszaértünk az autóhoz, Apa kicsit mérges lett valami dolog miatt, amit a kerékre raktak, így várni kellett még a hazaindulással. Dorka - akit én DODÓnak hívok - szinte rögtön elaludt az ülésben, én még kicsit beszélgettem anyával, de miután elindultunk én is aludtam kicsit. Hazafelé megálltunk a Másikmamáéknál ebédelni, aztán kicsit hintáztunk, pucérra vetkõztettem egy babát, megnéztük a pipiket. Hazafelé megálltunk még boltban, mert kellett pár dolog. Itt már nagyon fáradtak voltunk, így kis hisztit bemutattunk a vásárlóknak. Itthon még feltámadtunk és motoroztunk egy kicsit az utcában, de az elõrehozott fürcsi ellen nem tiltakoztunk.

Kicsit többe került a kis kiruccanásunk, mint számítottuk, a kerékbilincset nem kalkuláltuk be. Tény, hogy tiltott helyen álltunk, de sem a gyalogos, sem a jármûforgalmat nem zavartuk és elõtte többször körbementünk helyet keresve a környéken. Két huszonkét hónapossal és a járulékos cuccokkal sajnos nem vállaltuk be, hogy kilométerekrõl gyalogoljunk az Állatkertig. Pedig olcsóbb lett volna ;-)
A kirándulást a csajok nagyon élvezték, sokat gyalogoltak, alig kellett õket cipelni. A kiskocsi nem igazán jött be, örökmozgóink egy percre sem tudnak megülni a fenekükön. Így csak teher volt, hogy a két gyerek háromfelé szalad + még a kordéra is kellett figyelni.
A víz alatt úszkáló fókák nagyon tetszettek a lányoknak, és persze Dorka jelenlegi nagy kedvencei a kacsák. Alig tudtuk õket elrángatni a tótól. Persze kergettünk galambot is, simogattunk kétpúpú tevét.

- amit én KAKÁnak hívok, és ha megkérdezik, hogy mit mond, közlöm, hogy HÁP- krokodil, fehér maci - neki leginkább a nagy labdája tetszett, amit mi DABDÁnak nevezünk - fókák, akik víz alatt úszkáltak. Itt le lehetett menni a föld alá és egy üvegen keresztül láttuk, hogyan pancsolnak, hát ez nagyon szuper volt. Láttunk még zsiráfot, gyöngytyúkot - TYÚÚÚ - mindenféle majmokat, tevét. Ültünk mindenféle fa bogarokon is

Petrának és Petinek sok boldogságot a kis Bencéhez!

mert inkább mi szerettük volna húzni/tolni EGYE (egyedül).

Mikor anya úgy látta, hogy elfáradtunk, akkor béreltünk egy kicsi kocsit, de nem nagyon ültünk benne,

Fél kettõkor már nagyon fáradtak voltunk, meg az ég is nagyon elkezdett dörögni, így elindultunk vissza az autóhoz. Elõtte még részt vettünk egy rövid elefántidomár-képzésen is.

2009. június 24.

Anya reggel azt mondta, hogy mivel mindhárman igen nehezen bírjuk a bezártságot, ezért ma, ha esik, ha fúj, mi bizony kimegyünk. Amíg õ fõzött addig mi kicsit rosszalkodtunk. Kinyitottuk és kipakoltuk a TV állvány alatti üvegszekrényt. Mostanában erõsen próbálkozunk ezt-azt begyömöszölni a videó lejátszóba, nem sok sikerrel, mert anyáék elõrelátóan benne hagytak egy kazettát.

Miután készen lett az ebéd, anya beöltöztettet minket esõállóba és sétálni indultunk, de az esõnek már csak a nyomait láttuk.

Séta közben összefutottunk Lillával így kicsit betértünk hozzájuk, reméljük senki nem lesz beteg náluk. Ezen a képen Dorka agronómus látható.

Azért segítettünk is takarítani egy kicsit.

Odabent is szétnéztünk, Lilla kapott egy klassz rajztáblát,

az anyukája pedig bábozott nekem.

Lányok szókincse rohamosan fejlõdik, a héten például már INNI kérnek és használják az ODA BE szókapcsolatot, akár a kádba, akár az etetõszékbe szeretnének bejutni. Ma rizses húst ebédeltek egyedül, bár némi plusz takarítást még igényel részemrõl a mûvelet.
Hátközépig érõ hajamat vállig érõre cseréltem, jöhet a jó idõ ;-)

Hát ez nagyon tetszett, jókat nevettem rajta.

2009. június 23.

Vasárnap délelõtt kimentünk a Bregyóba, megnéztük a kutyusokat, volt ott kicsi, nagy. Szõrös

és kopasz. Valószínûleg nem lelkesedtünk eléggé, mert anya azt mondta, hogy úgy gondolta, jobban fognak bennünket érdekelni az ebek.
Mondjuk minden más tényleg jobban lekötött bennünket.

Simogattunk pacit

Tegnap a doktor néninél voltunk, én már jól vagyok, Dorkának kicsit még piros a torka, meg kapott még egy másik gyógyszert a köhögésére is. Nagyon rossz idõ volt, egész nap esett, mi is rosszak voltunk, nem aludtunk napközben. Délután mikor kicsit végre elállt az esõ, akkor motoroztunk Mamiékkal meg anyával, tapicskoltunk a pocsolyákba is kézzel-lábbal. Ennek a nagyok nem annyira örültek. Nagyon unjuk már a bezártságot, a sok esõt. Pedig anya igyekszik minket lekötni mindenfélével, de kint azért mégis izgalmasabb.

és kalapáltam üllõt kalapáccsal, a Papi segítségével.

A képen éppen azt magyarázom a bácsinak, hogy azt a másik szerszámot adja már oda a Lilinek.
Délután elmentünk a városba motorozni egy nagyot Anyával és Apával.
Apát és a Papit megleptük Apák Napja alkalmából egy-egy képpel és egy kis csokival, hogy tudják, örülünk, hogy vannak nekünk.

Megmutatjuk, hogyan használjuk a bilit mostanában:

Dorka kapott még spiropentet a köhögés miatt, de a tüdeje egyelõre tiszta. Remélem így is marad! Nem is kell már visszamennünk, ha nem rosszabbodik az állapota.
Én is elég vacakul vagyok, tegnap is még lázas voltam. Családilag utáljuk ezt az idõt, nehezen bírjuk a beszorulva a lakásba állapotot. Csajok tegnap egész nap nyígtak, mikor letettem õket a délutáni alváshoz, sikítozós hisztibe fogott a Liló és Dorkát sem hagyta pihenni. Pedig hazafelé az orvostól a kocsiban már alig éltek. Így viszont a délután is nagyon nyögvenyelõsen telt, hat körül már azt sem tudták, hol vannak, estek-keltek, hisztiztek. Fél nyolckor ágyba dugtuk õket. 

Miért, nem ezért van?

2009. június 30.

Délelõtt Lillánál voltunk, csúszdáztunk, hintáztunk, homokoztunk és még bent is játszottunk egy kicsit. Megszálltuk a Lilla ágyát, akinek nem igazán tetszett a dolog, fõleg mikor Lili úgy döntött, õ most szundít egyet Lilla helyén. Nagyon muris, hogy ilyenkor Lilla hasra veti magát és teli torokból bõg. Anya szerint csak ne nagyon nevessek ezen, mert ugyanezt csinálom én is, ha valami nem tetszik. Na jó, de azt ugye én nem látom…

Ebédre gombócot ettünk, finom volt. Egyedül ettük, villával, nagyon ügyesek vagyunk ám már, alig esik mellé, ha meg mégis, akkor gyorsan felkapjuk kézzel és a szánkba gyömöszöljük. Délutáni alvás után elmentünk a doktor nénihez a Mamival és anyával, mert még mindig folyik az orrom. Tüdõm tiszta, már a torkom sem piros, valószínûleg az arcüregemben maradt még váladék, kaptam rá másik cseppet. Dorka is megvizsgáltatta magát, bár semmi baja, de félt, hogy kimarad valamibõl. Vagy csak õ is akart matricát kapni…
Hazafelé találkoztunk a Lackóval és az anyujával, bejöttek egy kicsit játszani, aztán megjött Apa és elmentünk a Másikmamáékhoz barackért, meg hoztunk ebédet holnapra.
Bertalan Petikének és az Apukájának nagyon boldog névnapot kívánunk!

2009. június 29.

Délelõtt Lillánál voltunk, csúszdáztunk, hintáztunk, homokoztunk és még bent is játszottunk egy kicsit. Megszálltuk a Lilla ágyát, akinek nem igazán tetszett a dolog, fõleg mikor Lili úgy döntött, õ most szundít egyet Lilla helyén. Nagyon muris, hogy ilyenkor Lilla hasra veti magát és teli torokból bõg. Anya szerint csak ne nagyon nevessek ezen, mert ugyanezt csinálom én is, ha valami nem tetszik. Na jó, de azt ugye én nem látom…

Én jót ebédeltem, de Lili már fáradt lehetett, mert semmi nem tetszett neki, csak sírt, meg kiabált és nem evett, így õ éhesen feküdt le. Ennek ellenére, több mint két órát aludtunk.

Ébredés után kaptam ebédet, amit szépen meg is ettem. Megint folyik az orrom, vagy már megint beteg leszek, vagy még meg sem gyógyultam. Délután Apával mentünk postára és bankba, ahol egészen jól viselkedtünk, ha nem számítjuk, hogy megrohamoztunk egy munkaegységet, mert észrevettünk egy locsolókannát…
Sétáltunk még egyet a levegõn is, aztán vettünk mindenféle finom gyümölcsöt. Kedvencem most a szilva. Aztán jöttünk haza vacsorázni, mert kicsit elfáradtunk a nagy mászkálásban.

63 nap és két évesek lesznek a lányok! Annyira hihetetlen még mindig. Nemrég még pici, szuszogó, hurkás kis csomagok voltak, most meg nyúlánk nagylányok, akik egész nap pörögnek és be nem áll a szájuk. Jönnek-mennek, rendezkednek, kiosztják a feladatokat, önállóak, néha akaratosak és hisztisek, de általában csupa mosoly, tündéri kislányok. Imádom, amikor csak úgy odajönnek, mikor fõzök és átkarolják a lábamat, aztán mikor leguggolok hozzájuk, odabújnak hozzám, esetleg kapok egy nagy cuppanós puszit. Szeretem, amikor kiveszem õket ébredés után a kiságyból és igaz, hogy már a térdemig lelóg a lábuk, de ahogy a finom meleg testükkel hozzám bújnak, és a nyakamba szuszognak, olyankor még az én kicsi babáim. Imádom azt a huncut mosolyt az arcukon és a pajkos fényt a szemükben, ahogy rám néznek, mikor tudják, hogy rosszat csinálnak. Vagy Dorka szemlesütõs, szégyenlõs mosolyát - anya hagyjál már - mikor produkáltatni akarom.

2009. június 29.

Reggeli után összekaptuk magunkat és elindultunk Abára. A tervezett bábelõadásról ugyan lemaradtunk, de helyette körhintáztunk egyet a csajokkal, meg csavarogtunk a vásárban. Délután lepasszoltuk a nõket Anyuéknak takarítás céljából, majd esõben motoroztunk. Lányok esõkabátban kacagva tepertek ezerrel az utcában, nagyon élvezték. Volt még pocsolyában tapicskolás, esõben futkosás. Itthon még egy órát táncoltunk, lufiztunk, fogócskáztunk, aztán vacsora és fürdés után ágyba dugtuk a törpéket. Hangjuk sem volt ;-)