2009. Február hó

Székesfehérvár, 2009.február 01.

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénbõl csupán a szeme.
Vesszõseprû hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap

Székesfehérvár, 2009.február 06.

Boldog névnapot kicsi Dorka!

Lili,Anya,Apa

Köszönöm szépen mindenkinek a köszöntést és a sok szép ajándékot!

Anyáéktól ezeket kaptam/kaptuk:

A hátizsákokban volt még szép póló, könyv és egy-egy CD, amin rajta van a könyv meséje, hogy az autóban tudjuk hallgatni, ha utazunk.

Délután jöttek a Mamiék is és kaptam egy trambulint, szuper rajta ugrálni, nagyon élvezem

Aztán késõ délután még meglepett Márti és Tomi, hoztak egy klassz könyvet, anya abból olvasott lefekvésnél, szuper versek vannak benne. Nagyon jót buliztunk, volt zene, tánc, móka, kacagás ;-)

Másikmamáék nem tudtak jönni, de eljutatták az ajándékot, Mama kötött nekünk egy-egy szép pulcsit, és kaptunk farmernacit is, bár abba még sokat kell nõni.

Anya uzsonnára sütött a tiszteletemre krumplis-írós pogácsát. Hûha, nagyon finomra sikerült, a krumplival ugye már régóta jó viszonyban vagyunk, az íróval is hamar el fog mélyülni a barátságunk. Anya meg is döbbent, mert egy csomót megettünk belõle és még a gyümölcslevet is megittunk. A vendégeknek csinált sütit is, de abból mi nem kaptunk sajnos csak egy falatkát.

Székesfehérvár, 2009.február 05.

Nem sokat aludtam az éjjel. Erõs anyahiányom volt, ennek tükrében anya sem aludt. Fél kettõkor felébredtem, hogy akkor én most hû de kialudtam magam és kiabáltam anyának, hogy sürgõsen jöjjön értem. Jött is rögtön, mondjuk nem volt túl boldog ez tisztán látszott rajta. Próbálkozott a visszaaltatásommal, de valamennyi szökési kísérletére hangos zokogással reagáltam, így elõbb a földön feküdt mellettem, aztán átköltöztem vele a nagyágyba. Itt viszont úgy megörültem Apának, hogy rögtön szólongatni kezdtem és ütemesen ütögettem a fejét. Na, Lilin kívül most már mindenki ébren volt. Mivel még fél óra múlva is anya kezét morzsolgattam csak és semmi hajlandóságot nem mutattam az alvásra, lementünk a földszintre. Kaptam tiszta pelust és egy kis tápot. Aztán visszakerültem a kiságyamba és anya odaheveredett az ágy mellé. Megvártam, míg tutira elalszik - hogy ne tudjon ott hagyni - aztán alukáltam egyet. Anya szerint ekkor volt öt óra.
Voltunk ma sétálni a Mamival és anyával. Nagyon jó volt, sütött a nap és szépen csiripeltek a madarak, meg is lestük õket egy nagy bokorban. Még mindig nem mindig sikerül egyfelé mennünk és Lili ma tanított nekem valamit, ha nem akarunk arra menni, amerre anya mondja, leülünk a földre és ha fel akar emelni, akkor rongybabát játszunk.

Éjszaka már megint volt valami mászkálás, de azért sem tudtak felzavarni. Bár anya szerint háromkor motyogtam valamit - biztos, hogy maradjanak már csendben - de nem emlékszem rá. Mostanában naponta többször kivonulunk az elõszobába, bejelentjük anyának, hogy PÁ-PÁ és öltözködni kezdünk. Anya ilyenkor mindig leszerel azzal, hogy még egy kicsit várjuk és jön a Mami és akkor együtt megyünk sétálni. Tegnap is voltunk, jó sokat mentünk, nem voltak hajlandóak cipelni, mikor elfáradtam. Milyen világ ez kérem?!?
Ráadásul reggeli után anya elvárja tõlünk, hogy magunk porszívózzuk fel a morzsákat. Jó, jó mi csináltuk és akkor mi van?!? Azt hiszem a gyerekmunkát tiltják errefelé, majd utána is nézek azt hiszem. Ja és hogy felettébb élvezzük, hogy csinálhatjuk? Hát azt nem kell tudni senkinek…

Délután átmentünk az Esztiékhez, nagyon örültünk, egészen addig, amíg nem láttuk meg anyáékat kifelé osonni. Láttátok volna Dorka arcát…
Persze aztán teljesen jól elvoltunk!

Megtanultam felvenni egyedül a zoknimat, de valamiért csak a jobb lábamra sikerül, a balra nem. Nem értem!
Át tudok mászni a kanapéról a szekrénysorra és kíméletlenül lepakolok mindent, amit érek. Hihihi!

Székesfehérvár, 2009.február 04.

Hihetetlen, hogy megkezdõdött az utolsó téli hónap, a lányok már tizenhét hónaposak, akaratos, imádnivaló kis boszorkák. Igazi sajtkukacok, kíváncsiak, nyitottak, mosolygósak.

Mivel esténként egyre nehezebben alszanak el - sajnálják rá az idõt, félnek, hogy kimaradnak valamibõl - hétfõn délután uzsonna után, elvittük õket sétálni, megindultunk Lackóék fele, akik tulajdonképpen nem laknak tõlünk messze. Kivéve, ha cikk-cakkban és néha menetiránynak hátra közlekedünk. Minden lépcsõvel rendelkezõ kapubejárót megmászunk. Minden levelet, bogarat, termést, pocsolyába ázott papír zsebkendõt megszemlélünk. Ha öt percet pörgölõdünk egy helyben, miután Apa véletlen kiejtette a száján a forog szót. Azért odaértünk. Igaz hazafelé már cipelni kellett a méltóságos asszonyok senekét, mert elfáradtak, altatni nem kellett ;-).
Kedden orvosi kontroll. Dorka meggyógyult. Remélem a rendelõben sem szedtünk össze semmit, a sok beteg között. Lili torka még picit erezettebb és mivel az orra is folyik, még pár napig orrcseppezünk, gyógyszer már nem kell. A nap híre, hogy mindkét gyermekem magától nagyra tátotta a száját a torokba kukucskálós résznél - ez különösen Lilótól nagy dolog - doktor nénit is megleptük vele. Ezután Dorka még bemutatta bukfencezési tudományát a vizsgálóasztalon, majd kivonultunk.  Babakocsit egyre nehezebben tolerálják, így az utca elejérõl gyalog jöttek.
Jó, hogy Anyu a héten délelõttös és nem kell megvárnunk a kiruccanással, míg Ati hazaér. Egyedül nem merem bevállalni gyalogosan a sétát, mert ketten minimum négyfelé szaladnak…sajnos zárt játszótér nagyon messze van tõlünk, a kert meg pillanatnyilag elég sáros és cseppet sem bababiztos.
Pénteken Dorka nap, szombaton Tesó szülinapja, ehhez hozzácsapjuk még az én nyolc napon belül lévõmet, így nagy buli lesz.

Székesfehérvár, 2009.február 08.

Tegnap Anyuéknál ebédeltünk, Dorkát és a húgom szülinapját ünnepeltük. Gazdagabbak lettünk egy - szülõszemmel egy idõ után roppant idegesítõ - sütifaló bödönnel, két kiskönyvvel és Dorka kapott még pénzt is, azt hiszem, már tudom is mit kap belõle, a Kenguruban a múltkor kinéztem egy édes kordnacit tavaszra nekik. Ebéd után a csajok a Mamiékkal maradtak, mi pedig jöttünk haza takarítani, aminek az eredménye egészen uzsonnáig látszott is…
Ma Anyósomék jöttek át, gyorsan engem is megköszöntöttek, ne kelljen jönni jövõ héten is. Persze megint rohantak, így mire a lányok igazán feloldódtak volna, már el is mentek. Nem értem õket, de hát õk tudják. Csak azt sajnálom, hogy annyi mindenbõl kimaradnak így. Lányokat az én ajándékom sokkal jobban érdekelte, gyorsan ki is bontották.
Mivel túl nagy már a honlapunk terjedelme, és szeretnénk is kihúzni a lányok két éves koráig, kicsit csökkentettük a feltett képek mennyiségét. Biztosan feltûnt, hogy kicsit blogszerûen, képekkel megtûzdelve jelenünk meg mostanság, ill. vasárnaponként felkerül majd egy heti best of képösszeállítás. Remélem tetszeni fogunk így is! Zugolvasók néha megdobhatnának egy-egy üzenettel a vendégkönyvben, hogy tudjam, kiket takarnak a számok! Elõre is köszi!

Székesfehérvár, 2009.február 13.

Mivel anyának ma van a szülinapja, igyekeztünk nagyon jól viselkedni. Szépen felöltöztünk,

okosan játszottunk, segítettünk mosni is.

Mennyi? 31  (jézusom, azért ez már sok, nem? és ahogy Dorcival az éjszakai mûszakok sûrûsödnek,úgy érezem magam egyre többnek…ja, és alig nézek ki 51-nek ;-)

Boldog vagyok, megvan mindenem. Van egy férjem, aki szeret engem. Két csodaszép, csoda okos kislányunk. Szeretõ családom, szuper barátaim. Köszönöm nekik, hogy vannak nekem!
Köszönöm Mindenkinek, aki gondolt rám ma!

Székesfehérvár, 2009.február 12.

Az éjjel megint felijedtem kettõkor és anya kellett. Így ott feküdt az ágyam mellett négyig. Simogatta a kezemet és jó erõsen néztem, nehogy megszökjön. Aztán egyszer csak elaludtam. Anya azt mondta reggel elég sokáig tartott.
Megnéztük ma anyával a Maszkabált. A Gryllus Vilmos bácsi énekli, nagyon tetszett

Megint kint voltunk hármasban, megnéztük a szomszéd néni cicáját, én meg is simogattam, Dorci fél tõle, biztos távolból, anya mögül kukucskál, mert azért érdekli ám a dolog. Mondjuk én is meglepõdtem, mikor elkezdett a lábam körül tekeregni.
Anyáék délután átpasszoltak a Mamiékhoz és elmentek vásárolni, mert félnek, hogy elkapunk valamit, ha mi is megyünk. Azért rendesek voltak, mert hoztak nekünk is valamit. Kaptunk új zizegõs fogkefét és ruhát is.
 

Hálából segítettünk anyának letisztítani a hûtõt.

Székesfehérvár, 2009.február 11.

Jó sokáig aludtunk ma, egészen fél kilencig, ezért anya úgy döntött, hogy 12 elõtt meg sem próbálkozik az altatásunkkal és mivel csodaszépen sütött a nap, sétálni mentünk. Hármasban. Egész sokáig bírtuk szerintem a babakocsiban, aztán mikor nagyon nyûgösködtünk, anya megengedte, hogy sétáljunk vele a járdán. Teljesen meglepõdött, hogy milyen ügyesek vagyunk, ugyanis többnyire egy irányba haladtunk mind a hárman és ha valamiért ránk szólt, még szót is fogadtunk. Szóval nagyon szépen hazaértünk, aztán még az udvaron is játszhattunk egy kicsit, mielõtt bejöttünk. Jól meg is éheztünk a nagy mozgásban.
Új szót használok, adde, néha rendesen is kimondom, hogy addidde, de anya a rövidített verziót is megérti - és rögtön rám szól, hogy nem add ide, hanem kérem szépen - így nem strapálom magam mindig.

  Ma nekem is sikerült két órát aludnom a séta után, de estére így is kidõltem, mert miután Apa megjött még sétáltunk egyet uzsonna elõtt is. Anyáék azt hiszik, hogy megettem a mágneses ceruzámból a mágnest, mert nincs meg. Lehet, hogy megettem, de nem biztos…
Mostanában megint nem akarunk szépen az etetõszékben egy helyben enni, anya meg nem akar utánunk futkosni, így megy a harc. Egyelõre döntetlen az állás…
Anya elõvette a fa kirakónkat, amit régebben kaptunk, csak még kicsik voltunk hozzá. Szerintem még mindig kicsik vagyunk, mert általában nem sikerül minden darabot a helyére illeszteni, aztán hisztirohamot kapok…

Nem nagyon megy nekem már a napközbeni alvás. Dorka egyszer alszik másfél órát, én meg jó ha felet nyugton tudok maradni, aztán eszembe jut, hogy sürgõs dolgom van. Anya nem nagyon örül neki, mert estére meg tiszta dinka vagyok.

Székesfehérvár, 2009.február 10.

Megint elromlott az idõ, pedig éppen kezdtük megszokni a napi sétákat a napsütésben, remélem hamar jó idõ lesz. Mostanában még vásárolni sem mehetünk Apáékkal, mert anya szerint valami influenza van a levegõben, amit nem lenne jó elkapni. Így most itthon garázdálkodunk, ugrálunk a trambulinon és néha anya idegein. Tegnap sikerült is lefejelnem Lilót, úgy hogy közben elharaptam a nyelvemet is, az õsök meg megijedtek, hogy kitörött a fogam.
Ma megkaptam a hatodik könyvemet egy Barnus nevû kisfiútól. Hát nagyon szuper, köszönöm. Simogatni lehet benne az állatkákat és mindegyiknek más a tapintása.

Pékséget nyitottam ;-). Találtam egy szuper házi sütögetõs blogot, olyan csoda házi készítésû péksütikkel, hogy muszáj volt kipróbálnom. Tegnap zsemlét sütöttem, kicsit ugyan tömörebb volt, mint a bolti, de nem zavaróan és az íze finom. Ma teljes kiõrlésû kenyér van készülõben és sajtos bagett. Farsangi szezonra tekintettel a csajoknak tegnap sütõben sült amerikai fánkot készítettem uzsonnára teljes kiõrlésû lisztbõl, bár a recept nem azzal van, finom lett és roppant hamar elfogyott.
Teljes döbbenettel figyelem, hová tart a világ. Gyerekeket erõszakolnak, senkinek sem ártó sportolókat szurkálnak halálra. Nem nagyon tudunk túllépni a dolgon Attilával, az eddig jazzbalettre és mûvészi tornára szánt kislányok, nagy valószínûséggel valami küzdõsportot fognak elsajátítani, hogy meg tudják védeni magukat, bár változatlanul hiszek benne, hogy nem az erõszak a megoldás. De akkor mi?!?!

Székesfehérvár, 2009.február 15.

Szuper volt a hétvége, csak rövid, pedig nem sok idõt pazaroltunk alvásra. Én péntek éjszaka megint szórakoztattam kicsit anyát, csak, hogy el ne felejtse, hogy vagyok. Nagyon buta idõ van, hideg és fúj a szél, ezért minden nap csak egy kicsit lehettünk kint. Szombaton este anyáék elmentek bulizni, mi meg maradtunk a Papiékkal, de jó volt és rendesek is voltunk és még anyát is hagytam aludni miután megérkeztek.
Köszönjük mindenkinek, aki írt a vendégkönyvbe, aranyosak vagytok!
Annának és Kincsõnek boldog hófordulót!

Ma egész délután vendégek voltak nálunk. Ebédre jött a Márti Tomival, mi nem nagyon ettünk, mert inkább õket szórakoztattuk. Itt voltak sokáig, jót játszottunk, kirakóztunk, volt buborék, megmutattuk a motorokat, Márti még a trambulint is kipróbálta. Aztán elmentek és mi gyorsan meguzsonnáztunk és már jött is a Lackó a szüleivel, megköszönteni anyát és a Dócit, azért én is kaptam köles golyót, gyorsan meg is kóstoltunk. Aztán miután elmentek már majdnem vacsiidõ is volt, meg jól el is fáradtunk és mentünk fürdeni, ma hajmosás is volt. Ez továbbra sem a kedvencünk, mindig van egy kis közelharc, de anya szokott gyõzni.

Attól eltekintve, hogy Atinak fájt a háta, szuper volt a szombat este. Dupla randit szerveztünk az Alcatrazba kedvenc barátnõmmel és a párjával, jót beszélgettünk, finomakat ettünk, jó volt a zene. Remélem, hamarosan megismételhetjük.
Mivel sokan kértétek, csinálok egy kis reklámot Marcsinak:
<http://limarapeksege.blogspot.com/>
Kedvencek közé is be fog kerülni, hiszen napi szinten kattintok, hogy mi finomat sütött már megint ;-)

Gyermeked 17 hónapos

Szobatisztaság Sikerül idõben szólnia, hogy bilire vagy vécére vihessük, vagyis napközben szobatiszta /2 éves korig, de átmeneti visszaesés elõfordulhat/. Akkor segíthetjük elõ leghatékonyabban a folyamatot, ha kezdettõl fogva a legnagyobb természetességgel viszonyulunk a kérdéshez, nem erõltetjük a bilizést. Kezdetben a székelés elsõ jeleinél ejtsünk róla néhány szót azokkal a szavakkal, amelyeket õ is használni tud, ha bilire akar menni pl. "Lilinek kakilnia kell?" Az esemény utáni rendszeres érdeklõdésünk kelti fel az érdeklõdését a folyamat iránt, amit eddig magától értetõdõnek tartott. Eztán már maga hívja fel a figyelmünket, látván, hogy a dolog érdekel bennünket. Ekkor már nincs szükség rendszeres rákérdezésre, mert így a késõbbiekben nem maga figyel fel az inger jelentkezésére, hanem a figyelmeztetés hatására mechanikus szokás alakul ki. Segít a szobatisztaság kialakulásában, ha õ maga is aktív résztvevõje a teendõknek: maga veheti elõ a számára is elérhetõ helyen tartott bilit, mag a öntheti ki, maga húzhatja le a WC-t, maga teheti vissza használat után a helyére a bilit. Segít továbbá az elõlegezett bizalom is: néhány siker után a nap egy részében nem adunk rá pelenkát, de vigyázzunk, ne burkolt követelésnek hasson szándékunk. Az elismerés fontos, de ne zengjünk dicshimnuszokat minden kakilásnál. Ha ugyanis a kicsi úgy érzi, hogy a dolog olyan értékes, érthetõ módon nehezen válik meg tõle. Hõstettnek tekinti elért sikereit, érdeklõdik a széklete iránt, sõt meg is szeretné fogni. Tapintatosan próbáljuk elterelni a figyelmét, eleinte hagyjuk a bilit a fürdõszobában, késõbb õ maga segédkezhet a vécé lehúzásánál.

Ezen felbuzdulva, elõkaptuk a bilit és fürdés elõtt ráültettük a pucérokat. Nem is volt ezzel semmi probléma, vidáman harangoztak, üldögéltek, majd amint vizet ért a lábuk, belepisiltek a KÁDBA…

Székesfehérvár, 2009.február 20.

Ma reggeli után elkísértük a Mamit a doktor nénijéhez a táppénzes papírért és anya is beugrott a mienkhez, hogy megbeszéljék a laboreredményemet. Hazafelé egy csomót sétálhattunk, tapicskoltunk a hóban a Bory-téren a padokon. Jól el is fáradtunk és egy gyors tízórai után kidõltünk mindketten.

Délután építettünk anyával lakótelepet építõkockából és beköltöztettük a Büdösbújcit és a Tehénkét. Aztán megjött Apa és át lettünk passzolva a Mamiékhoz, mert elmentek az õsök bevásárolni. Mi addig jól szétkaptuk a házat és Dorka kicsit közelebbi barátságba került a kutyával, bár még mindig félõs egy kicsit.
Ha nem akarunk napközben aludni, mostanában ezt csináljuk:

Felker doktornõ szerint nem olyan vészesen alacsony az az IgA, nem javasolta a gyógyszert sem. Közben Ági szerzett nekem egy orr-fül gégészt, aki homeopátiával is foglalkozik. Mindenképpen olyat szerettem volna, aki orvos is, mert azért Dorka nem egyszerû eset. Szóval vele fogok még beszélni és megpróbálunk egy immunerõsítõ kúrát, ha javasol valami okosat.

Székesfehérvár, 2009.február 19.

Jó sokáig aludtunk, aztán reggeliztünk, játszottunk mit sem sejtve, mikor egyszer csak kopognak. Jött az Ági. Na Lili rögtön el is kezdett sírni, én gondoltam még várok, mi sül ki ebbõl. Aztán Ági átöltözött, ekkor már én is sírtam, mert világos volt, hogy ebbõl torna lesz. Aztán végül Lili kezdett, hogy hamarabb túl legyen rajta és végül is nem is ordítottunk olyan nagyon sokat. Ági is mondta anyának, hogy a múltkori után mindenre fel volt készülve. Mindenesetre jól elfáradtunk és miután elment az Ági másfél órát aludtunk is, mint akiket agyoncsaptak.

Délután elkísértük a Mamit a boltba, jó sokat mentünk, nem is kellett sokat cipelni bennünket. Igaz, hogy elég lassan haladunk, mert mindenütt jó sok vizsgálódásra alkalmas dolog van. Az út szélén hókupac, a járdán nedves falevél, jobb helyeken toboz. Az úton félig befagyott pocsolya. A kerítés mögött kutyák, a fákon madarak. Így rengeteget lehet egy helyben állva bámészkodni, esetleg az ujjunkkal kapargatva közelebbrõl is megvizsgálni némely dolgokat. Hogy hideg van és meg fogunk fázni, hogy a Mami sietne, mert még sok a dolga…kit érdekel?!?!

Székesfehérvár, 2009.február 18.

Reggelre csuda nagy hó esett, és szuper, mert itthon van a Mami is, így délelõtt kivonultunk szánkózni. Nagyon jó volt, Mami még futott is velünk, anya meg fogott hátulról, le ne essünk. Aztán még tapicskoltunk is a nagy hóban és Whisky-ve is játszottunk egy jót. Anya azt hitte majd jól elfáradunk, és milyen nagyot alszunk, hát ebben tévedett, mert nekem sikerült talán egy órát, Lilónak meg még annyit sem. Mostanában nagyon érdeklõdünk a mellékhelyiség iránt, így kaptunk egy WC szûkítõt, hátha nagyobb kedvet érzünk így a pelenkán kívüli pisilishez, mint a bilivel. Produkálni még nem sikerült, de szuperül lehet ücsörögni rajta.

Anya megígérte, hogy délután is kimegyünk szánkózni, de mire kiértünk a napocska az összes havat elolvasztotta a járdáról és az útról, így csak sétáltunk. Azért jó volt. Uzsonnára anya sütött nekünk túrós zsemlét, nagyon finom volt, meg is ettünk fejenként kettõt. Délután fodrászhoz mentünk, mert nem engedjük, hogy anya elcsatolja a hajunkat - illetve engedjük, de rögtön ki is vesszük - és már nagyon a szemünkbe lógott. Nem sírtam, Dorka is csak kicsit. Aztán kicsit átrendeztünk a fodrásszalont, amíg a Tündi Apa haját vágta.

Ági telefonált, hogy Domi beteg, így õ jön holnap Dévényezni hozzánk. Egyrészt örülök, hogy nem kell felpakolni a csajokat, viszont ez hatalmas hisztivel fog járni, amitõl elõre félek…
IgA hiány
Betegség megnevezésének szinonímái:
·Selective IgA deficiency
·Szelektív IgA hiány
BNO:
·D8020
Alapadatok:
·Férfi: Bármely életkorban elõfordulhat
·Nõ: Bármely életkorban elõfordulhat
Betegség leírása:
·A szervezet védekezõképességének csökkenése jellemezheti, melyet az okoz, hogy elmarad a fertõzõ kórokozók megjelölése az immunrendszer védekezõ sejtjei számára.
Betegség lefolyása:
·Csecsemõkorban jelentkezik, életfogytig tart. Gyakori az elõfordulás 1:400-600. Az esetek túlnyomó többségében tünetet nem okoz.

Szelektív IgA hiányról akkor beszélünk, ha a szérum IgA szintje alacsonyabb 0,05g-0,1g/l-nél. (Dorkának 0,12, normál értékhatár alsó szintje 0,2)Veleszületett ellenanyaghiányos állapot, melyre ismétlõdõ, elsõsorban a nyálkahártyákon behatoló baktériumok által okozott fertõzések jellemzõek: halmozódó légúti, fül-orr-gégészeti, húgyúti, bélrendszeri fertõzések jelentkeznek ép anatómiai viszonyok mellett. Malabszorpció elõfordulhat. Öröklõdése lehet autosomális recesszív típusú vagy ismeretlen.

Hiányozhat többnyire párhuzamosan a szérumból és a nyálból (szekretoros-IgA), de a szérum IgA szint hiány lehet önálló elváltozás, akár a szekretoros IgA hiány. A szekretoros IgA (hiányt) a nyálban mérhetõ. Ha a szekretoros IgA hiányzik, akkor a szérum IgM emelkedik.

Ataxia teleangiectasia 70%-ban nem lehet jelenlétét kimutatni. Társulhat IgG2-hiánnyal. A variablilis immundeficienciában (CVI) az IgA hiány átmeneti lehet. A hörgõtágulat ( bronchiectasia ) oka lehet. Autoimmun és daganatos betegségek gyakorisága emelkedett IgA hiány esetén. Csökkenhet az Interleukin (IL)-5 és a TGF-béta (transzformáló növekedési faktor) szint. A betegek kisebb részében IgA-ellenes antitesteket lehet kimutatni. Ezekben az esetekben csak olyan vérkészítmények alkalmazhatóak, melyek teljesen IgA mentesek.Szelektív IgA hiányos betegekben anafilaxiás reakciót okozhat IgA tartalmú vérkészítmények ismételt adása.
Megelõzési és más fontos tanácsok:
·Legtöbbször tünetet nem okoz. Lázas betegségek kapcsán esetleges fertõzõ betegség lehetõségére fokozottabban kell számítani.
Elõzmények:
·Ismeretlen kórok
·Öröklõdés, családi halmozódás
oAutosomalis recesszív öröklõdés
oCsaládi halmozódás ismeretlen öröklésmenettel
·Betegségek
oImmunglobulin G2 (IgG2) alosztály szelektív hiánya
oVariabilis immundeficiencia (CVID)
oAtaxia-teleangiectatica [Louis Bar]
oFenitoin kezelés
Gyakoribb panaszok, tünetek:
·Kültakaró
oBõrpír (Dorci arcán állandóan visszaérõ két piros folt, hideg hatására rosszabbodik)
oBõrön vakaródzás nyomai
oHólyagok a bõrön
oNedvedzõ kiütés
·Fej
oSzíntelen váladék folyik az orrából
·Szem és látás
oKönnyezik mindkét szeme
oVörös mindkét szeme
Fizikális vizsgálatok:
·Kültakaró
oSavós váladék az orrból
oBullosus bõrelváltozás
oErythemás bõr
oExcoriatio a bõrön
oKörülírt nedvedzõ kiütés
·Szem
oConjunctivalis injectio
oKönnyezés mindkét szembõl
Speciális, mûszeres vizsgálatok:
·Anyagmintavétel és laborvizsgálatok
oImmunglobulinok kimutatása és meghatározása szérumban
oIgA meghatározása testnedvben
Gyakoribb szövõdmények:
·Fertõzõ és parazitás megbetegedések
oIsmétlõdõ húgyúti fertõzések
oIsmétlõdõ légúti fertõzések (tüdõgyulladás)
oFeltételezetten fertõzõ eredetû hasmenés és gyomor-bélhurut
oIsmétlõdõ bélfertõzések
·Szem és függelékei
oHeveny atopiás kötõhártya-gyulladás
oIdült kötõhártya-gyulladás
·Légzõrendszer betegségei
oAllergiás rhinitis pollentõl
·Emésztõrendszer betegségei
oFelszívódási zavar intolerancia miatt, m.n.o.
·Bõr és bõr alatti szövetek betegségei
oAllergiás urticaria
·Csont, izom és kötõszövet betegségei
oNem differenciált autoimmun syndroma
·Urogenitális rendszer betegségei
oAkut tubulo-interstitialis nephritis
oCystitis acuta

Székesfehérvár, 2009.február 17.


Megjártuk Budakalászt, a havazás miatt kicsit necces volt a fél tízes idõpont a neurológiai kontrollra, de végül csak öt percet késtünk. Morvai doktornõ szerint szépen fejlõdnek a lányok, Lili merevsége miatt kell még kicsit dolgoznunk, Dorka nagyon szépen megy és õ most a szabad játék közben teljesen korának megfelelõnek ítélte meg a kéz-szem koordinációját is. Mondjuk szerintem is fejlõdött. Júniusban várnak minket kontrollra, addig még egyszer megyünk márciusban fejlõdéspszichológia tesztre is. Dorka cicijével kapcsolatban egy pécsi orvost javasolt - és beszél is vele - aki állítólag nagyon ügyes és hajlik a plasztikázásra is, ami egy kislány mellénél nem utolsó szempont. Még nyár elõtt erre a találkozóra is sor kerül majd. Szóval lassan minden kialakul.
Közben sikerült telefonon beszélnem a Szokó doktornõvel is, Dorka leleteirõl. Vérkép rendben, allergia nincs (hála az égnek) viszont IgA alacsonyabb, mint ahogy a korának megfelelõen illene. Mivel nem nulla, hanem valamennyi termelõdik, a doktornõ szerint van esély, hogy elõbb utóbb rendezõdik. Évente kontroll vérvétel. Javasolta még a Bronchowax-OM szedését. Legalább most már tudjuk, hogy miért beteg folyton és miért gyógyul sokszor olyan nehezen.
Már nagyon utálom ezt a szürkeséget, hideget, de fõleg a bezártságot. Hülye influenzás idõszakban nem merem bevállalni a baba-mama klubbot sem, pedig Morvai dnõ szerint kellene neki a zenére mozgás - ma pont manótorna van- és a társaság, mert stresszhelyzetben - vizsgálat, idegenek - jobban ráfeszít az izmaira. Jó, hogy itthon is csináljuk, táncolunk, mondókázunk, tornázunk, de jobb lenne idegen környezetben, más gyerekek társaságában. Csak azt nem tudom, hogy megéri-e az az egy óra, ha utána mondjuk két-három hétig betegek leszünk… Tavaszt ide, de rögtön!
Hazafelé bementünk az ÉMI-hez is és most már biztos, hogy az enyém a legtutibb fõnök a világon. Megérdeklõdtem ugyanis, hogy megvan-e a helyem szeptembertõl, ha kénytelen leszek - anyagi okok miatt - visszatérni a munkába, valamint, hogy nem tudnánk-e megoldani, hogy a munka jelentõs részét itthonról végezzem el és viszonylag ritkán kelljen Pestre utaznom. Meg tudjuk, habár kicsit más feladatkört fogok kapni, mint amit otthagytam, de ez nem zavar. Lényeg, hogy a lányoknak ne kelljen egész nap nélkülözniük, hogy ne menjen el az egész napom az utazgatással, hogy dolgozó nõ mellett ANYA is tudjak maradni. Szuper, hogy van még ilyen hely, ahol partnerek ebben, jó érzés, hogy az ember tartozik is valahova, ahol törõdnek vele és nem csak dolgozik valahol…
Csajok szuper jók voltak egész nap, büszke vagyok rájuk!

Székesfehérvár, 2009.február 23.

Egész délelõtt esett a hó, ezért csak egy kicsit mentünk ki, de nagyon jó volt. Minden csupa fehér.

Ma megint nem sikerült valami nagyot aludnom napközben, jön a fogam, ettõl elég hisztis is vagyok. Egész nap visítok és/vagy a földön fetrengek.

Ebéd után anya mosogatott én meg elég kétségbeesett hangon szólongattam, hogy anya, anya. Rögtön jött én meg mutogattam a popsimra, anya rögtön kérdezte, hogy kaka van? Én meg lelkesen bólogattam, hogy igen. (valahogy beszélni nem akaródzik) Kaptam tiszta pelust, és anya megdicsért, hogy szóltam, de azt mondta, legközelebb szólhatnék a nagy esemény elõtt is és akkor megyünk a bilire.

Székesfehérvár, 2009.február 22.

Ma jó korán keltünk, már hétkor kukorékoltunk. Anya kicserélte a pelusunkat, kaptunk játszós ruhát és meglátogattuk Apát a hálóban. Meghúzkodtuk a lábát, mert nem akart kimászni az ágyból. Reggeli után Mamiékhoz mentünk, hogy anyáék tudjanak takarítani egy kicsit. Nem tudom, miért erõltetik ezt, hiszen miután hazavisznek minket, átlag tíz percünkbe kerül, hogy eltûntessük a tisztaság nyomait. Másikmamáék is jöttek, de megint nem voltak sokáig. Mama kötött nekünk egy szép kardigánt. Köszönjük!

Ébredés után Mami levesét ebédeltük jó étvággyal. Aztán jött Eszti és Roland, kicsit játszottunk. Apa közben Gabi bácsihoz ment munkát felmérni. Miután hazajött elmentünk a Bregyóba a játszótérre. Sajnos nem ülhettünk fel sem a hintára, sem a mérleghintára, mert anya szerint odafagyott volna a fenekünk. Mászókáztunk, tapicskoltunk a hóban, sétáltunk. Itthon formabedobóztunk, építettünk, motoroztunk. Kár, hogy Apa holnap már megy dolgozni. Este nagy tengeri csatát rendeztünk a kádban.

Tegnap uzsonnára sütött nekünk anya teljes kiõrlésû lisztbõl és zabkorpából - nagyon erõlteti ezeket az egészséges dolgokat - amerikai fánkot.

Székesfehérvár, 2009.február 21.

Reggeli közben mindenáron el szerettem volna cserélni a bögrémet Lilióéval - egyébként tök ugyanolyan, csak az enyémre kutyás matricát ragasztott anya, az övére meg emberkéset - az üzlet meg is köttetett, de hamar rájöttem, hogy rossz vásárt csináltam. Ugyanis az enyémben még volt kakaó, Lili meg már megitta. Élénk ordításba kezdtem és próbáltam visszaszerezni a maradék kakaómat mielõtt késõ lesz. Anya is megpróbálta rábeszélni Lilkót, hogy adja vissza, így már ketten bõgtünk.

Persze mi nem ebbõl a cukros változatból kaptunk sajnos.
Mivel nagyon szép idõ volt, délután is elmentünk sétálni. Mivel itt az utcában kicsit már unalmas,

Végül Apa mindenkinek csinált még kakaót, de az már nem kellett J. Mivel szépen sütött a nap, kimentünk sétálni is, aztán meg jöttek a Gittáék, anya szeretett volna fényképezni, de nem merészkedtünk olyan közel, hogy egy képen rajta legyünk…Az ajándékot azért átvettük, köszönjük szépen!

beautóztunk a városba.Szépen sütött a nap, így jó sokan voltak sétálgatni. El is fáradtunk, jól esett uzsonnára a friss pogácsa. Anya sütött esernyõ, teherautó, fagyi és repülõgép alakúakat is. Estére már kicsit nyûgösek voltunk, bár a kádban feléledtünk és hatalmas pancsolást rendeztünk, alig akartunk kiszállni. Fogmosás után szó nélkül elaludtunk.

Székesfehérvár, 2009.február 27.

A huple-horrorról akartam még írni, avagy miért használjuk méltatlanul keveset ezt a remek eszközt. Bevallom miattam, mert a gyermekeim imádják. Nem is miattam, miattuk, mert túlságosan imádják…
Az, aki éppen benne ül, tökéletesen boldog.

Sajnos a kint rekedt is törekszik a tökéletes boldogságra és megpróbál belemászni.

Mivel a dolog lényege az egyensúly fejlesztése, ketten sajnos semmi értelme benne ülni és mivel már nem is nagyon férnek el, úgyis csak a harc megy. Tehát az éppen felesleges gyerkõc kihalászásra kerül. És mit csinál, ordít egy sort, aztán próbálkozik újra.

Nekem meg sajnos nincs elég kezem, hogy míg az egyik dolgozik, figyeljem, tartsam a hupple-t, ha kell, közben a másikat lefogjam (, ja és még fényképezzek is). Pedig nagyon ügyesek már, egyedül hintáznak, Lili a szélébe kapaszkodva hajtja magát, Dorka az ölébe ejtett kézzel a felsõtestét hintáztatja. Felállás tekintetében Dorka elõrébb van kicsit, 5-10 másodpercig megáll úgy, hogy nem is fogom a huple-t, a mozgást kiegyensúlyozandó aprókat lép és még élvezi is. Lili még kicsit bátortalanabb, kapaszkodva áll fel és a legkisebb mozgásra, fenékre huppan, de próbálkozik.

Ha én egyszer nekiállok írni ;-). Lili mostanában nagyon irigy lett. Még azoknál a játékoknál is, amikkel korábban simán eljátszottak kettesben és most is leférnének körülötte pl. a farm. De nem, ha Dorka hozzányúl - néha elég, ha csak a közelébe megy - akkor ultrahangon síkit. Jobb esetben, mert rosszabb napokon bántja is…
Kint voltunk ma egy órát délután a csodaszép napsütésben. Ez alatt keményen egy fél utcahossznyit haladtunk, ugyanis meg kellett állni, gyomlálni, kavicsokat, tobozokat szedni. Pont azon gondolkodtam,hogy tavaly ilyenkor még kilométereket gyalogoltunk gyalogoltam ennyi idõ alatt. Valahogy az alakomnak az jobbat tett…

Székesfehérvár, 2009.február 26.

Nem tudom, mennyire látszik, de az bizony LiliPisi!

Én csináltam, egyedül, lefekvés elõtt.

Nem igazán történik velünk mostanában semmi izgalmas, gondolkodom is rajta, hogy érdemes-e még folytatni a naplózást publikusan…
Minden délelõtt kivonulunk tízórai elõtt a csajokkal, akiknek már nem elég az udvar, rögtön megcélozzák a kaput és félreérthetetlenül jelzik, hogy õk bizony az utcán szeretnének garázdálkodni. Kicsit mindig félek, mert most már nagyon gyorsak és ugye legritkábban van egyetértés a haladási irányban köztük, de nagyon rendesek, a járdán maradnak, legtöbbször hallgatnak rám.
Egyre okosabbak, több mindent megértenek, sokat segítenek, szeretnek porszívózni, ha szétválogatom a ruhákat, bepakolják a mosógépet, sõt el is indítják, bár néha érdekes programokat választanak, egyre többször rakják helyre a játékaikat, ha megkérem õket, bár rendetlenséget szívesebben és gyorsabban hoznak létre.
Nagyon anyásak, és félnek minden idegentõl. Kis idõ után azért a hátam mögül vigyorogva kokettálnak bárkivel, bár azt nem szeretik, ha megfogják õket, amíg õk nem közelednek (mondjuk én sem), csak sajnos ezt sokan nem értik meg…
Nem tudom, hogy ezzel a bilizés dologgal nem csinálok-e rosszat, de õk érdeklõdtek, ha nincs kedvük ráülni, nem erõltetem. A WC szûkítõre sokszor fel kell ültetni õket, és boldogan lóbálják a lábukat, ha nem is produkálnak.
Lili ma chamommillával egész jól bírta a napot, sajnos a fog még mindig nem tört át.
Ma megérkezett a MÁK-tól a hatósági bizonyítvány az emelt családi pótléktól, mehetünk a Polgármesteri Hivatalba leadni, mert kell a közgyógyhoz. Ideért a pszichológiai szakvélemény is Dorkáról, a lényege az, hogy a kisasszony pszichomotoros fejlõdése az elmúlt hónapokban megfelelõ ütemû, beszédértése megfelelõ, egyszerû utasításokat követ. A Bayley skálával 15/16 hós fejlõdési kort lehet megállapítani. (mivel a vizsgálat idõpontjában 16 hós és egy hetes volt, szerintem ez teljesen szuper)
Védõnõ is járt ma nálunk, alá kellett írnom a 18 hós oltáshoz a papírokat, jövõ hét szerdán kell megjelennünk a tanácsadáson. Rákérdeztem a bárányhimlõ elleni oltásra, de nem lettem sokkal okosabb. Elvileg egy oltás, de mivel Magyarországon sok megbetegedés volt az oltás ellenére, ezért nálunk kettõ kell. Viszont 18 hós kor után a legjobbak az eredmények állítólag (ekkor a legkevesebb a megbetegedés) tehát idõben jókor lennénk. Azt hiszem még a doktornõvel is megbeszélem, ha megyünk.
Elugrottunk ma a DM-be pelusért, csajok észrevették, hogy van baba bevásárlókocsi és boldogan, büszkén tologatták az üzletben. Nagyon ügyesen kanyarodtak, nem mentek neki semminek (kivéve szegény Familia Kft.-s Vilinek, aki szerencsétlenségére éppen akkor ugrott át a színházból), amíg fizettem mentek még egy plusz kört.
Míg Lilót vetkõztettem a bilizéshez, Dorka elborult a mûanyag székével, volt nagy ordítás, de nem lett nagy baj. Viszont ilyenkor szörnyû anyának érzem magam, hiába tudom, hogy két gyerek mellett elõfordul ilyesmi, hogy nem lehetek ott egyszerre két helyen, de akkor is rosszul vagyok a gondolattól, hogy mellettem történik velük valami rossz dolog…
Na, ahhoz képest, hogy nem történik velünk semmi, kész regényt írtam ;-)

Székesfehérvár, 2009.február 25.

Jó korán keltünk, fél hétkor, így anya kilenc elõtt lefektetett minket, mert már csak erre-arra dõltünk. Tízkor frissen ébredtünk és tízórai után fel is öltöztünk és kivonultunk az udvarra, majd az utcára. Megnéztük, hogyan olvad a hó, mindenhonnan csepegett a víz, jó sokat sétáltunk is, egészen délig kint voltunk, amíg Apa jött ebédelni. A vége felé próbálkoztunk ölbe kerülni, de gonoszanya gyalogoltatott minket. Mikor bejöttünk beleléptem a vízbe, amit a cipõkrõl folyott le, így kaptam száraz harisnyát, de elszöktem, szeretek pucérkodni.

Bent aztán elolvastuk a reklámújságokat, bocsi Mami nektek nem sok maradt belõle - játszottunk a lavórban,

de ebéd közben már megint majd leragadt a szemünk és így történt - anya szerint csoda - hogy ma kettõt aludtunk.

Lili
Tegnap meglátogatott minket anya volt „kollegája” Iván, akitõl elsõre úgy megijedtem, hogy hangos zokogásban törtem ki, pedig még ajándékot is hozott. Ami egyébként szuper, este kipróbálásra került, még egyszer köszönjük! Azért anya ölébõl huncutkodtam egy idõ után, és ha nem kell aludni mennünk, szerintem egész jól összebarátkoztunk volna. Majd legközelebb!
Ma megtanultuk betenni a CD-t a számítógépbe, pedig anya csak egyszer mutatta meg. Ügyesek vagyunk?

Este táncpartyt tartottunk négyesben, jó móka volt!

Székesfehérvár, 2009.február 28.

Hát ma jó sokat mentünk, délelõtt tizenegykor elindultunk itthonról Balatonfüredre és este hatra értünk haza. Az õsök masszázsra mentek, egy néni dögönyözte õket és mindenféle fura dolgokat tett a hátukra. Aztán meg kirándulni mentünk, megnéztük a Balatont, amin már elolvadt a jég, de anya szerint még nem lehet fürdeni benne, mert hideg a víz.

Hát igen, Apa azt mondta, hogy legközelebb majd jövõre visz kirándulni, hátha addigra megtanulunk egyfelé menni velük. Most tehetek én róla, hogy mindenfelé nagyon érdekes kavicsokat szórtak szét direkt nekem. Nem értem miért nem tudják a többiek nyugodtan megvárni, míg egyenként megvizsgálom, mind a tízezer darabot?!

Aztán meg Tihanyba mentük és egy csomó lépcsõn fel kellett mászni egy templomhoz. Az Apátság nem volt nagy szám szerintem, de a lépcsõzést élveztük és volt fent egy csomó kavics, de errõl majd Lili mesél bõvebben. Hazafelé megálltunk Veszprémben, hogy magunkhoz vegyünk némi harapnivalót, mert közben uzsonnaidõ lett.

Aztán meg Apa azon is kiakadt, hogy meggyomláltam a kikötõben a virágokat. Nem azért rakták ki a nagy kõ virágtartókat tele szép, fekete földdel, hogy én turkálhassak benne? Biztos?
Na jó a kezem tényleg kicsit koszos lett, de a kabátomba igazán nem direkt kentem bele. Tihanyban meg az volt a baja, hogy nem értékeljük a kilátást

és nem tud összeterelni bennünket egy fénykép erejéig egy helyre, vagy ha mégis, akkor nem nézünk egy  felé

(ezt különben anya szerette volna elérni nála). Szóval elég problémás Apukám van, de már folyik a nevelése…

Anya
Bevallom kicsit félve indultam útnak, de lányok nagyon jól viselkedtek. Két óra alatt, amíg minket felváltva masszíroztak, tekéztek, autót vezettek (kikapcsolt szimulátoron), futottak kb. két kilométert. Azután még volt erejük sétálni a parton, kacsákat nézni és felmászni a lépcsõkön a tihanyi apátsághoz. Igaz mire hazaértünk már alig éltek, de legalább jól alszanak.
Mint sejtettem vállam be van kicsit gyulladva, kaptam rá köpölyt és kínai gyertyával le lettek égetve az idegek. Most kicsit érzékeny, de holnapra jobb lesz. Atinak fõleg a dereka és a térdei vannak rottyon, de talán õ is megmarad azért.