2009. Augusztus hó

Egész nap bilibe ment pisi, kaki, így amikor hatkor elindultunk a városba merészen gondoltam egyet és nem kaptak pelust a nõk. Táskában azért volt és vittünk váltóruhát. Kicsit féltem, mert az étteremben megittak egy-egy pohár narancslevet, el is mentünk a mosdóba, ahol Lili pisilt a WC-be, de Dodó nem mert ráülni. A kocsiban már mondta szegénykém, hogy BILI, KAKA, de mondtuk neki, hogy most már bírja ki ezt a tíz percet. És hazajutottunk szárazon! Nagyon büszke voltam rájuk, olyan okosak már! Dorka így két és fél órát bírt ki pisilés nélkül. Azon gondolkodom még, hogy nyaraláskor mi legyen, fõleg az utazás alatt. Merjünk-e nekivágni pelenka nélkül?
Most olvastam el Ranschburg Jenõtõl a Szülõk kis könyvét és ezt írja többek között a szobatisztaságról. „A szobatisztaság képességet jelent, amelynek birtokában a gyerek már tud „visszatartani”, vagyis képes ellenõrizni, irányítani bizonyos testi szükségleteit. „…valódi szobatisztaságról csak akkor beszélhetünk, ha a gyerek maga kéredzkedik, és hosszabb-rövidebb ideig várni tud, ha szükséglete elvégzésére nincsen azonnal mód.”  Azt hiszem, ezt tegnap teljesítettünk. És idõben is kezdtük a szobatisztaságra szoktatást, mert a könyv szerint Vannak még a könyvben érdekes dolgok a fejlõdésrõl, hisztirõl, csak az a bánatom, hogy megint az egy gyerekesekhez szól. Igazán írhatna már egy hozzáértõ ember, egy mai, gyakorlati, jó ikres könyvet!

2009. augusztus 17.

Jaj, nagyon jó volt ám NYAJALNI, minden nap elmondtuk, hogy APA NYAJAL, ANYA NYAJAL, DODÓ NYAJAL, LILI NYAJAL, MAMI NYAJAL, PAPI NYAJAL, CICA NYAJAL, MÁSIK CICA NYAJAL, NYUSZI NYAJAL. Tõlem a legtöbbet azt lehetett hallani, hogy DODÓ VÍZ ODA BELE, MÁSIK VÍZ ODA BELE, SZUTÁS (futás). Nagyon szeretek úszni,és ha megkérdezik tõlem, hogy mit csináltam a vízben, azt mondom: DODÓ ÚSZ. Ezen kívül minden nap étteremben ebédeltünk, nekem általában ott jutott eszembe, hogy BILI, KAKA, egy ebéd alatt kb. ötször kellett velem szaladni vissza a sátorhoz, bilihez. Ha fel akarok kelni a reggeli v. délutáni alvásból, szólok anyának, hogy: ANYA DODÓ KISZÁSZ, MIMI NEM, mert tudom, hogy nagylányok csak alváshoz cumiznak, bár Apa szerint már az ágyban sem kellene.

Nagyon szeretem a vizet! Imádok úszni, és egyre többet terelgetem a Dorkát, ahogy anyától láttam. DÓKA, GYEJE, DÓKA CSÜCCS, DÓKA ERRE, ehhez emelgetem, húzkodom a kezénél fogva és ez nem mindig tetszik neki. Nagyon félénk vagyok, ha valaki hozzám szól, képes vagyok tíz percig magam elé meredve gondolkozni, vajon mit akart tõlem. Egyre kevesebbet akarok aludni nap közben, vannak olyan napok, hogy egyáltalán nem alszom egy kicsit sem délután, persze ilyenkor estére már nagyon fáradt vagyok, és ez látszik a viselkedésemen is.

Tegnap este bár mindhárom adag mosásom megszáradt, bojkottáltam a vasalást, inkább igyekeztem képbe kerülni az általam olvasott blogokon, hogy kivel mi történ, amíg nem voltunk itthon. Megírtam az élménybeszámolót is a velünk történtekrõl, jaj, nagyon nem akaródzott hazajönni. Jó volt együtt lenni, négyesben/hatosban és épp valamelyik nap a medencében csodálva a lányokat mondtam Anyunak, hogy legszívesebben soha többé (na jó ez kis túlzás, de jó pár évig biztosan) nem mennék vissza dolgozni, ha tehetném, annyira összenõttem a lányokkal, nagyon nehéz lesz az elválás januárban. Pedig akkora meg kell erõsítenem magam, hogy ne érezzék rajtam, ne én nehezítsem meg az õ beilleszkedésüket. Mindenesetre addig minden percet ki fogok élvezni velük!
Kicsit fura, hogy ma már fõznöm kell, nehéz visszaszokni a „valóságba”. Azért jó, hogy Ati csak három napot dolgozik, aztán Öreghegyi Mulatságok, Királyi Napok záró gála, ha minden igaz kerti vasút kiállítás és Benkó koncert Agárdon. Unatkozni nem fogunk.

2009. augusztus 16.

Mosok, teregetek, Ati tapétáz. Voltunk bevásárolni, anyósnál, ebédeltünk, feltöltöttük a hûtõt.  Visszamennék nyaralni.

2009. augusztus 10.

A tervezett fél tizenegyhez képest 11-kor sikerült is elindulnunk, ami két ilyen kicsivel nem is olyan rossz teljesítmény. Úgy gondoltunk, hogy megyünk ebédidõig, aztán megállunk ebédelni (pisi, kaki) és indulunk tovább, a lányok meg szépen elalszanak a kocsiban. A továbbindulásig haladt is minden terv szerint, a következõ napirendi pontot viszont a lányok felülbírálták, ugyanis eszük ágában nem volt aludni. Jó szolgálatot tett a bepakolt mágneses rajztábla. Végül Balmazújvárosnál ájultak el, persze negyed óra múlva a szállásunkon voltunk. Erre a napra már nem terveztünk fürdést, bepakoltunk, felállítottuk a kiságyakat és meglátogattuk Anyuékat a kempingben, elhoztuk az etetõszékeket. Aztán máris vacsoraidõ lett. Három félpanziót rendeltem, de teljesen felesleges volt, egyrészt, mert a lányok bõven beérték azzal, amit a mienkbõl csipegettek, másrészt az étel sem igazán volt a mi szánk íze szerint való sajnos. Az elsõ este nehezen ment az altatás, de igenen helyen mindig így kezdünk, ezért akartam nyolcra kérni a reggelit, de Ati szerint olyan fáradtak a lányok, hadd aludjanak reggel, kérjük fél kilencre. Nos kedden, úgy háromnegyed hat körül keltünk…
A lányok összekészítették az úszócuccukat,

felöltötték a fürdõbugyit - Dorka biztos, ami biztos minden lábára húzott egyet

- megreggeliztünk, és irány a strand. Anyuékkal itt találkoztunk. A mediterrán tengerpart vonzott minket leginkább

de végül túl hidegnek bizonyult a víz, így inkább a biztonságos és 34 fokos gyerekmedencében kezdtük a napot.

Dorka teljesen kétségbe volt esve, ugyanis a kisasszony nincs hozzászokva, hogy leér a lába. Lili hamar feltalálta magát, de Dodót hosszan kellett gyõzködni, hogy tegye le a lábát a kissé rücskös, csúszásgátló medencefenékre. Ismét kiderült, hogy felmenõink között halak v. kacsák is lehettek, mert eszméletlen, hogy milyen ügyesen, mekkora vízbiztonsággal hancúroztak. Papától kaptak egy-egy felfújható bálnát, de a vízben nem igazán használható, mert elég instabil, de a parton remek szórakozást nyújtott a csajoknak. 

Alig lehetett kirángatni a népet ebédre a vízbõl. A strandon rengeteg étterem, büfé található, szinte mindenhol. lehet fizetni üdülési csekkel és étkezési jeggyel és a legtöbb helyen finoman fõznek, csak egyszer nyúltunk mellé. Ebéd után

visszaindultunk a szállásra, hogy a lányok aludjanak egyet. Ebbõl Ati is kivette a részét, sajnos én két esetben tudok csak nappal aludni: vagy nagyon betegen, vagy nagyon terhesen. Most egyik feltétel sem állt fenn, így csak pihentem. Ébredés után felvettük Aput és felkerestük a helyi Tesco-t, mert fel kellett tankoltunk ásványvízbõl és némi édességbõl és fõként olvasnivalóból.  A lányoknak vettem õszre aranyos hosszú ujjú bodykat. Vacsora után még elmentünk sétálni egyet a belvárosban, játszótereztünk, hallgattunk zenét, aztán vissza a rettegett zuhanyos tisztálkodáshoz. Másnap majdnem nyolckor ébredtünk.
Reggeli után irány a strand, Dorka kedvéért egy mélyebb medence, ahol rögtön elemében érezte magát, mivel azonban ez nem volt olyan meleg, kis idõ után a libabõrös Liló miatt átköltözünk a gyerekmedencébe. Erre a napra merényletet terveztem a gyerkõcök ellen, strandon alvás képében. Sikertelenség esetére be volt tervezve Anyuék lakókocsija, mivel a kempingbe felengedtek bennünket, ha volt jegyünk a strandra. Mondanom sem kell, hogy több menet (strandsátor, lakókocsi), több ellenfél (Apu, én) után a lányok gyõztek kiütéssel, így õket a kempingben hagytuk, mi meg visszaindultunk a strandra, hogy összeszedjük otthagyott ingóságainkat és elmenjünk a kocsiért. Végül a parkon át a bringó hintós stand felé kerültünk és megbeszéltük, hogy miután lepakoltuk a strandmotyót, ezzel tekerünk vissza a lányokért. Volt nagy öröm mikor megláttak bennünket. Az elsõ fél órát nagyon élvezték, sikongattak minden döccenõnél, bíztattak bennünket, hogy MÉG, MÉG!

Aztán meg ezt történt:

<http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/bringo-hinto-1.-csalad-gyerek-ZgbDOkPTYNt0r1B8>

<http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/bringo-hinto-2.-csalad-gyerek-mjMJwGZVMeEst4DC>

Vacsora és fürdés után, szó nélkül elaludtak.

Csütörtökön reggeli után strand, pancsolás ezerrel, csúszkálás a medencében lévõ csúszdán, vízben dobálás

locsolókannával az összes bibi meglocsolása.

Ismerkedés a medence kõállataival, úgymint, teknõs, víziló, fóka. Ágyban szunya. Ébredés után debreceni városnézés, galambkergetés, ismerkedés a helyi gyerekekkel,

pancsolás a szökõkútban,

némi késés a vacsoráról, alvás. Hoztunk egy kis sütit Apuéknak és magunknak vacsora utánra, nagyon finom volt. Ajánlom mindenkinek a Szõke cukrászdát. <http://szokecukraszda.fw.hu/>

Pénteken elég borús napra ébredtünk, így bár elindultunk a strandra, de mivel egyre jobban esett a kempingben kötöttünk ki. Volt gumicsizmában és esõköpenyben, pocsolyában tapicskolás,

majd az esõ végeztével beszabadultunk a strand fa játszóterére és Dorka bõszen hitázott

Liló repülõt vezetett,

vonatozott, mérleghintázott. A strandon is ebédeltünk, majd aludni vonultuk, hogy a délutáni napsütésben már fürödni indulhassunk vissza a strandra.
Szombaton fél hétkor keltek a csajok, amit nem is bántam, mert legalább nekiállhattam pakolni. Mire reggelizni mentünk Attila már be is pakolt a csomagtartóba és mehettünk a strandra, az utolsó fürdésre. Fél kettõkor indultunk végül haza, nagyon jó volt ez a pár nap. Hazafelé Lili tíz percet,

Dodó egy órát aludt,

egy megállóval (pisi szünet) teljesítettük az utat, volt egy kis hiszti, de nem volt vészes. Itthon Tesóék megvártak bennünket és elfoglalták a csajokat, amíg kipakoltuk a kocsit. Gyors zuhany, átöltözés után, indultunk tovább a belvárosba a Királyi Napokra.
Nagyon jó volt, bár Lilivel el kellett hagyni a helyszínt, mert pár táncos kedvességbõl túl közel jött és Liló ezt zokon vette, és innentõl minden hangosabb táncosnál bõgni kezdett. Pedig az elején olyan lelkesen táncikoltak a Fõ utca közepén.

Mivel nem akartam feladni a szobatisztaságban eddig elért eredményeket, bilivel jártunk a strandra is (voltak, akik furcsán néztek ránk), a lányok továbbra is csak éjszakára, ill. az utazás idejére kaptak pelenkát. Dorka jár elõrébb a folyamatban, õ ugyanis már éjszakára is száraz marad, reggel volt, hogy azért kelt fel, mert pisilni kellett neki. Még a medencébe se pisiltek bele sohasem, mindig szóltak, ha bilire kellett menni. Lilót érik még balesetek és az éjszaka sem telik szárazon. Viszont sokkal szebben, tisztábban eszik, persze csak ha van kedve éppen. Beszédben is Dodó van most kicsit elõrébb a „mezõnyben”, fõleg, ha társaságban vagyunk, mert akkor Lili fogja magát és átmegy kukába. Dorka végigmondja a répa, retek mogyorót csaknem hibátlanul, viszont, ha ezek után megkérem, hogy mondja, repcsi, közli velem, hogy TEPCSI ;-). Hallás után szinte mindent ismétel, és rengeteg szót tud már emlékezetbõl is. Kedvenc játékuk most, hogy elbújnak (sokszor csak a saját szemüket takarják el, sokszor ténylegesen elbújnak), és nekem kétségbe kell esnem, hogy hová lettek, aztán örülni, hogy megkerülnek, de néha egyedül is eljátsszák. Liló elbújik a cicája mögé, aztán ezt hallom: LILI EBÚJT NINCS, JAJ, JAJ, JAJ, KUKUCCS, MEGVAN. A lányok népes alvós kellékkel bújnak esténként ágyba. Egy bohóc formájú nyálkendõ, egy cica, egy nagyobb cica, egy plüss párna. Fejenként. Nyaralni csak a BújciCicákat vittük. Elsõ itthon töltött estéjén lefekvéskor Lili magához ölelte a maradékot és ilyesmiket dünnyögött, hogy: BOJÓC, PÁRNA, BOJÓC…
Lilin most kezd látszani az „iker-lét”, eddig mindig Dorka volt az aki, ha kikerült a látóterébõl a tesó, rögtön kereste-hiányolta. Utolsó éjszakánkon Lilkó nagyon nyugtalanul aludt, negyed ötkor végül átvittem a mi szobánkba, a mi ágyunkba, megkérdezte, hogy DODÓ?. Mondtam neki, hogy Dorka alszik a másik szobában, az ágyában, erre közölte, hogy ODE BELE LILI, és vissza kellett vinnem õt is az ágyába, ahol aludt reggelig. Napközben is keresi, terelgeti, vigyázza Dorkát, aki azonban nem mindig díjazza a néha nem túl finom akciót.

Az Ardelán lányoknak nagyon boldog második szülinapot kívánunk!

2009. augusztus 08.

Mire felébredtem, már elment Apa, állítólag Lili még látta, mert õ majdnem egy órával korábban kelt fel. Miután én is megreggeliztem, bent játszottunk, anya sütit sütött, mert kiderült, hogy vendégek jönnek, aztán elmentünk a Papival és anyával vásárolni. Kaptunk kicsi labdát a nyaralásra és pár új rucit, ezért majd anya biztosan kap Apától, de nem tudta megállni. Aztán siettünk haza, mert Apa is hazaugrott ebédelni. Aztán már itt is voltak a kislányok, akik vendégségbe jöttek hozzánk. Túl sokat nem játszottunk együtt, mikor mi hintáztunk, õk homokoztak, mikor mi homokoztunk, õk csúszdáztak, azt hiszem, még kicsit nõnünk kell hozzá, hogy értékelni tudjuk a gyerektársaságot.

Fél kettõkor tett le minket anya aludni, de nem voltam álmos, mert fel voltam pörögve a látogatástól. Persze egészen addig nagyon csendes voltam, amíg itt voltak a vendégek, aztán amint elmentek megjött a hangom, az ágyban még sikongattam is. Közben kakilni is kellett, így még a bilit is felhozattam anyával. Aztán csak elfáradtam én is, mint Dodó, aki ekkor már régen aludt. Egészen négyig aludtunk, aztán kimentünk labdázni az új labdánkkal. Játszottunk Mamiéknál is egy kicsit, aztán jött az Eszti és a Roland. Mamiékkal elmentünk motorozni, aztán az Esztiékkel labdáztunk és rajzoltunk az aszfaltra. Vacsora elõtt még játszottunk egy kicsit bent is. Végül fél kilenckor kerültünk ágyba és egy hang nélkül elaludtunk.

Ma nagyon kellemes meglepetés ért. Van egy blog, amit még pocakosan kezdtem olvasni, miután kiderült, hogy ikreket várok. Az ikrek szót írtam be a keresõbe és kidobta a Hanna és az ikrek c. blogot is. Elolvastam az elejétõl, és azóta is követem a mindennapjaikat. Függõ lettem! A blogot az ikrek anyukája, Ágnes írja és váltottunk már pár e-mail-t, de még sosem találkoztunk. Ma reggel odaültem a gép elé egy pillanatra, mert a nyaralással kapcsolatban vártam egy válaszlevelet és Ágnestõl fogadott egy írás, miszerint ma Fehérvárra kirándulnak, és szívesen vennék, ha ajánlanék még programot azon kívül, amit terveztek. Javasoltam a Bory-várat, és levezetésként minket. Mielõtt elindultunk vásárolni, még gyorsan összedobtam egy cobbler-t és anyut megkértem, hogy tizenegykor tolja be a sütõbe, mert akkor még éppen langyos lesz, mire megérkeznek Ágiék. Kár, hogy sietniük kellett, mert élõben éppen olyan kedvesek, mint ahogy a blog alapján gondolja az ember, hamar megtaláltuk a közös hangot és ikres szülõként szerintem még tudtunk volna beszélgetni egy darabig ;-). A lányok jól elvoltak a faházikóban és Ágnes férjétõl, Zoltántól ötöst kaptam a sütire. Reméljük nem csak az udvariasság beszélt belõle ;-).
Örülünk, hogy megismertünk benneteket! Köszönjük az ajándékot!

Nagy a készülõdés itthon, mindenfelé nyaralós kellékek hevernek - utazóágyak, napsátor, karúszó - hétfõn indulunk Hajdúszoboszlóra. Anya kicsit izgul az idõ miatt, de szerintem nagyon klassz lesz, már nagyon várjuk Dorkával a nagy fürdéseket.
Délután ébredés után - mert ma aludtam ám - elmentük a Plusba, mert vártuk Lackóékat, mire hazaértünk és kipakoltunk, már meg is érkeztek. Hoztak nekem és anyának ajándékot. Köszönjük szépen! Játszottunk egy kicsit, rajzoltunk, gyöngyöt fûztünk, aztán Lackónak mennie kellett a mamájához. Mi meg a mi Maminkkal elmentünk motorozni egyet, igaz visszafelé már gyalog jöttünk és cipõ sem volt a lábunkon. Mini pizzát vacsoráztunk, nagyon finom volt.

2009. augusztus 07.

Itt voltak a Másikmamáék, építettünk mindenfélét, hintáztunk, homokoztunk, bicóztunk, a Mamával összeszakadt alattunk egy szék, de nekem nagyon tetszett. A Mama már nem nevetett annyira, igaz, õ esett alulra. Pont most mért minket anya Lilláéknál, 10,7 kg vagyok, Lili meg 10.8. Augusztus utolsó hetében megyünk majd a doktor nénihez is mindenféle mérésre, így akkor lesznek majd hivatalos adatok is.

Délelõtt itt voltak anyósomék, idefelé beugrottak a rendelõbe a receptekért, mert ha nem jöttek volna, akkor a nyaralós csomag feiratása lett volna a délelõtti programunk. Így viszont, amíg a csajok nagyszülõztek, addig kicsit rendbeszedtem az emeletet és a számítógép asztalt.Mostanában sûrûbben jönnek unokázni és tovább is maradnak egy-egy alkalommal. Lehet, hogy az is volt a baj, hogy nem igazán tudtak mit kezdeni a lányokkal, amíg kisebbek voltak. Most meg már sok mindent lehet velük játszani, és ha éppen van kedvük, beszélgetni is lehet velük egész sok mindenrõl. Vagy csak rosszulesett nekik, hogy a lányok mivel ritkán látták õket, nem voltak valami lelkesek a következõ találkozáskor.  Miután elmentek, átugrottunk még Ildiékhez a karúszókért. Kicsit hosszabbra nyújtottam a délelõttünket, csak fél egykor ebédeltünk, majd kimentünk még füvet nyírni, aszfaltkrétázni és csak fél kettõkor dugtam ágyba a nõciket. Úgy látszik Lilónak már korai volt a fél egyes alvás, mert most szó nélkül elaludt, csak az a gond, hogy Dodó viszont már szédelgett a fáradtságtól. 
Tegnap sem és ma sem fényképeztem, mert mostanában sokszor csak nézem a lányokat, ahogy jönnek-mennek, csicseregnek és csodálkozom, hogy mikor lettek ilyen nagyok és honnan tudnak már ennyi mindent...
Párbeszéd a fürdõszobában, lányok a kádban, épphogy megmosdattam õket:
Dorka: ANYA, KISZÁSZ!
Én: Máris? Pancsolj még egy kicsit!
Dorka: (leguggol, kettõt csap a vízbe, majd megint nyújtja a kezeit): ANYA, KISZÁSZ!
Van esze a gyereknek!
A tavalyihoz képest eléggé átalakul a nyaralós rakományunk. A babakocsi helyét átveszi a kismotor és az etetõszék. Nem viszünk egy raklap pelenkát és bébiételt itthonról. A légzésfigyelõk, sterilizáló, vízforraló itthon maradnak. Ezek Ati szerint már tavaly is feleslegesek voltak. Mondjuk utólag visszagondolva elég mókás, hogy az egész nap tóparton homokot evõ gyerekeim - akiket itthon félsteril környezetben tartottam - este forralt babavízbõl készült tápot kaptak sterilizált cumisüvegben.
Persze van, ami nem változott tavaly óta. Most is napok óta agyalok azon, hogy mit kell vinnünk és mit fogunk itthon hagyni.

2009. augusztus 06.

Apa egész héten reggeltõl estig dolgozik, csak átöltözni szalad haza a két munkahely között, eléggé hiányzik, ma reggel fel is keltünk jó korán, hatkor, hogy lássuk, mielõtt elmegy. Azt hittük sokkal nehezebben fognak telni így a napok, de tulajdonképpen mindig történik velünk valami érdekes és nem unatkozunk. Tegnap például pocsolyázni mentünk gumicsizmában és találkoztunk egy kisfiúval, aki szintén itt lakik az utcában, nem messze tõlünk. Kicsit ismerkedtünk, amíg az anyukáink beszélgettek. Délután Mamival boltba mentünk, hazafelé meg a Lillával találkoztunk, aki bejött hozzánk játszani, aztán már este is lett.

Ma busszal mentünk anyával és Mamival a piacra, nagyon érdekes volt, rengeteg emberrel találkoztunk és nagyon sokféle zöldséget, gyümölcsöt láttunk. Vettünk is egy csomó finomságot enni, meg anyának fõzni is. Elkísértük még a Mamit gyógyszertárba és vettünk nekünk kisbugyit is, jó sokat mentünk. Anyáék azt hitték, hogy majd milyen jót alszunk délután. Hát ebben alaposan tévedtek, mert én egy percet sem aludtam és Dodót sem igazán hagytam, de amikor egy kicsit nem figyeltem oda, csak elszundított. Délután jöttek a Csilláék Levikével, elhozták nekünk az utazós ágyukat kölcsönbe, amíg nyaralunk. Kicsit játszottunk, bár Levi most elég bátortalan volt. Aztán motorozni mentünk a Mamival és anyával, a Bory-téren meg a Lackóékkal találkoztunk, Dorka mindenáron a várba akart menni, de lebeszéltük róla és inkább elhívtuk Lacikát kicsit játszani az udvaron. Holnap megint jönnek köszönteni engem és anyát. Aztán hamar fürcsi lett és utána én kértem, hogy mehessek be az ágyba. Lehet, hogy az a délutáni alvássztrájk mégsem volt olyan jó ötlet.

Teljesen elképedtem, esküszöm még sosem játszottunk ilyet, néha komolyan meglepnek, hogy milyen okosak! Dorka többször épít pár kockából álló dolgokat egy kisebb alaplapra és a feje felett lengetve közli, hogy TEPCSI. (repcsi ;-)

2009. augusztus 04.

Tegnapi napunk számomra az idei év legrosszabb napjaként lesz számon tartva. Adott egy a piros betûs napjait élõ, hormonvezérelt, kissé nyûgös anyuka, egy iszonyatosan hisztis Szõke, és a Kicsi, aki nem is igazán érti, hogy mi történik körülötte. Nem tudom mi volt Lilkóval, totálisan meg volt bolondulva, Dorkát véresre karmolta valami játék miatt, kézzel-lábbal szórta/rugdosta szét a lakásban a duplót, amikor rászóltam, hogy nem szabad, röhögve nagyobb sebességre kapcsolt és közben egész nap nyígott, nyafogott, semmi sem volt jó. Nagyon szégyelltem magam, de öt körül már ordítottam vele…
Ranschburg szerint a hiszti: „A huszadik hónaptól a harminchatodik-negyvenedik hónapig tartó idõszakot a köznyelv dackorszaknak nevezi, és tapasztalataim szerint ez az életkor általában rá is szolgál erre a névre. „…ebben az életkorban a gyerek saját hatókörét méri be, élvezi, hogy van saját akarata, és firtatja, hogy ez a frissen felfedezett tulajdonság mekkora teret biztosít: mi az, amit elérhet általa, és mi az, amit semmiképpen. Ehhez társulnak az ilyen korú gyermek kommunikációs problémái, alkalmanként sokkal többet szeretne közölni és sokkal árnyaltabb módon, mint amire valóságosan képes. A dacosság valóban „kötelezõ” periódus a fejlõdés során. A hiszti figyelemkeresõ magatartás. A legjobb ilyenkor, ha a szülõ azt tetteti, hogy a hiszti egyáltalán nincs rá hatással. Amikor a gyerek belekezd, ne kérleljük õt és ne is teljesítsük azt a kérését, aminek elutasítása a hisztit kiváltotta. De ne váljunk ingerültekké sem, próbáljuk meg kimértek és hidegvérûek maradni. Minden ellenkezõ tanács dacára: ne fogjuk le a hisztizõ gyereket! Erre csak akkor kerülhet sor, ha rombolni próbál vagy üt (ez megesik és egy pillanatig sem szabad tûrni), vagy ha saját testi épségét veszélyezteti (ez viszont nagyon ritka). Amikor a gyerek lecsendesült feltétlenül beszéljünk vele.
Ehhez képest ma egész jó napunk van, csak aludni nem akart elmenni a kisasszony délután, de délelõtt szépen eljátszottunk, építettünk, olvastunk, néztünk 10 perc Animal Planetet. Ezt egyébként tegnap is megtettük és ma teljesen fel voltak háborodva, hogy nem a majmok vannak benne, mint tegnap, de azért a cicák is megtették. Voltunk boltban is, peló nélkül és bár Lili már odafelé mondogatta, hogy KAKI, hazahoztunk a bilibe.
Ma elõször építettem nekik fel a régi gyerekkori farmos duplót, csináltam mellé zöld kockákból legelõt, karámot a birkáknak, stb. Tettem egy etetõbe egy sárga kockát, hogy ez a széna, ezt kapják enni az állatok. Erre Lili hozott egy kék kockát és mondta, hogy VÍZ.

Szintén ma délelõtt játszottak igazán egymással, eddig inkább csak egymás mellett, de ma labdát gurítottak egymással szemben a szõnyegen és mindketten nagyon élvezték, öröm volt nézni õket. Annyira nagyok már és olyan jó, hogy ketten vannak! Nem mondom, hogy néha nincsenek nehéz pillanatok, de 99% százalékban csodálatos ikres anyukának lenni. (az a maradék egy százalék is inkább a bizonytalanságból adódik, vajon jól csinálom-e? kapnak-e elég figyelmet mindketten? mennyire fogom tudni segíteni õket abban, hogy megtalálják a saját útjukat, hogy mindig egymásra és ránk támaszkodva, de saját életük legyen, saját célokkal, vágyakkal, álmokkal? stb. stb. stb.)
Dorka ma kovászos uborkát ebédelt, ugyanis pörkölt volt, de amikor meglátta, hogy van uborka is, akkor közölte, hogy UBI és innentõl a fõtt kaja el volt felejtve, pár kanállal diktált bele azért Lilkó a három nagy uborka mellé. http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ebed-csalad-gyerek-ssRc1a0lmhuQVQk6
Egyre többet és szebben beszélnek, bár néha jól jönne egy tolmács, de már szépen el lehet velük beszélgetni. Séta közben végig magyaráznak, kérdeznek, tanulnak, én meg igyekszem mindenre válaszolni, ami nem mindig könnyû, mert van, hogy egyszerre két irányba mutatnak, és persze egyszerre akarják tudni, hogy MIAZ? Vagy, hogy egy laza karkörzés kíséretében felhangzott MIAZ?-nál nem pontosan tudom, hogy mire is mutat a kar tulajdonosa ;-). Azért igyekszem.
Ranschburg Jenõ szerint az átlagos szint, amelyet a beszéd megértésében és az aktív beszédben a 12-24 hónap között el kell érnie egy gyereknek:
-a beszéd megértése: meg kell értenie legalább három játékszer nevét,
-legalább három étel nevét,
-két ruhadarab nevét
-négy állat nevét
-legalább három ismerõs személy nevét (anyun, apun kívül)
-ha kérdezzük õt, legalább 10-15 ismerõs tárgyra rá kell mutatni (pl. hol a labda?)
-értenie kell egyszerû utasításokat (pl. gyere ide, add ide)
-aktív beszéd: kétéves korára 15-20 szóból álló aktív szókinccsel kell rendelkeznie
-az ismerõs tárgyak közül legalább ötöt meg kell neveznie
-a gyerek általában mondatszerû és mondat hosszúságú zsargont használ, amelyekben egy-két szó felismerhetõ, rendszeresen egyszavas mondatokkal próbálja cselekvésre bírni környezetét ( pl. ölbe, inni)
-a periódus végére megjelennek a kétszavas mondatok (még inni, apa pá-pá)
Azt hiszem, ezekkel rendben vagyunk, bár fõleg Lilire jellemzõ, hogy idegen környezetben „megkukul”, így mondjuk a fejlõdéspszichológia vizsgálaton bajban leszünk…
Rengeteget rajzolunk mostanában, fõleg zsírkrétával. Mostanában leginkább NÉNI-t és APA-t kell rajzolnom. Kiállításom nem lesz belõle, ez már tuti. Mindenesetre ezt a lila nénit alkottam, a piros részt Lilkó készítette és közölte, hogy NYAKA.

Már nagyon gondolkodunk azon, hogy mit kapjanak a lányok szülinapra. Felmerült a bábparaván, meg is érdeklõdtem itt az egyik boltban, de állítólag elég rossz minõség, ezért nem is szokott készleten tartani a hölgy. Ha az idõbe belefér, Ati megcsinálja majd. Anyuéktól valószínûleg babaházat kapnak a lányok.

Szeretnék még a böngészõ könyvekbõl is válogatni, bár még sosem láttam élõben de sok jót olvastam róla.

Ezen kívül beszerzek pár Crayola cuccot.

Ötleteim még lennének ;-)

2009. augusztus 02.

Délelõtt a kertben olvastunk az árnyékban, kicsit homokoztunk, kicsit fõttünk a napon a hintában, megpróbáltunk elindulni motorozni is, de a lányok inkább cipeltették volna magukat, így hazajöttünk. Attila meg egész nap tapétázott, nem lehetett megmaradni mellette, mert folyton morgott, hogy útban vagyunk. Délután Ildiékhez mentünk úszni egyet a nagy melegben, aztán hét elõtt még eltoltam a csajokat a Plusig egy kis vacsoráért és mire hazaértünk Ati is elpakolt, feltakarított, vacsiztunk, fürdettünk, lányok hamar elaludtak, mi meg pilledtünk. Hátra van még a szekrény mögötti falrész - ami izgalmas munka lesz - és a festés, jó lenne nyaralás elõtt elintézni, de Ati minden este a Toméknál lesz a héten. Azért jó ez a lakásfelújítás - bár a két kicsi mellett horror - mert egy halom szeméttõl megszabadultunk, válogatok, lomtalanítok.
Az elõrejelzés szerint végig esõs idõ lesz a nyaralás alatt   <http://koponyeg.hu/>

2009. augusztus 01.

Délelõtt Apa nem volt itthon, mert a Mártinál és a Tominál dolgozott. Anyával játszottunk, olvastunk, rajzoltunk, de elég nyûgösek voltunk mind a ketten, fõleg Lili, anya ebéd elõtt adott is neki valami kis bogyókat, mert szerinte a foga fáj. Délutánra tényleg jobb kedve lett, pedig nem sokat aludtunk, mert közben megjött Apa és nekiállt tapétázni, nem kis zörgéssel.

Délután kint játszottunk anyával, mert bent folyton láb alatt voltunk Apának és egyfolytában azt hallgattuk tõle, hogy menj innen, ne nyúlj hozzá. Pedig egy csomó érdekes dologgal dolgozott. Gyúrmáztunk is egy kicsit, de formázni még nem tudunk, inkább szétszedjük amit anya készít, és én anya szerint remek csipetkét tudnék már szaggatni a levesbe. Miután Apa végzett mára, elmentünk a városba motorozni és vacsorázni, nagyon finom volt a pizza és anya szerint jól is viselkedtünk, pedig rohangált utánunk rendesen.

2009. augusztus 19.

Lassan visszarázódunk az itthoni kerékvágásba, újra birtokba vettük az udvart, a játékainkat. Itt van a nagynénink, Eszti is, akivel jókat játszunk, most, hogy többet látjuk. Apával sajnos megint elég keveset lehetünk együtt, mert folyton dolgozik, anyával állandó alkudozásba vannak, hogy azért itthon is legyen egy kicsit, így ma délután vásárolni megyünk, aztán meg a Bory-térre, az Öreghegyi Mulatságokra, bár anya azt mondta, hogy évrõl évre egyre rosszabb a mûsor.
http://www.picturetrail.com/flicks/7477385/preview

Lillánál is sokat vagyunk, mióta megjöttünk a nyaralásból, nagyokat fürdünk a medencében, képek nincsenek, mert anyának nincs elég keze, de megmutatjuk a Lilla szülinapján készült kedvenc képeinket, mert még azokkal is el vagyunk maradva.
Ma délután vásárolni voltunk és kaptunk lufit a vásárban, aztán bejöttek hozzánk Lackóék, meg Lilla az anyukájával, jót csúszdáztunk, sikoltoztunk (Lackó kezdte, most tanulta hétvégén), anya hozott ki harapnivalót is, de inkább rohangáltunk a kertben az asztalnál üldögélés helyett. Aztán Lilla hazament, mi pedig lesétáltunk a várhoz egy kis zenét hallgatni. Kaptunk világítós ördögszarvat is. Kilenckor indultunk haza, mert már nagyon álmosak voltunk. Találkoztunk a Bíborkával is, akivel együtt voltunk a kórházban, õ is jól megnõtt már.
http://www.picturetrail.com/flicks/7409842/preview

2009. augusztus 20.

Ahhoz képest, hogy a lányok tegnap fél tízkor kerültek ágyba, reggel már fél hétkor kukorékoltak. Megint hármasban voltunk, mert Attila dolgozott. Tizenegy körül már nagyon szenvedtünk, de fél egyig sikerült húzni az alvást, hamar csend lett. Dorka eszméletlen mennyiségû kovászos uborkát befalt ebédre, azért csúszott mellé egy kis hús is. Lili kiszopogatja a levét, aztán eldobja a héját. Dodó macskáját elhagytuk valahol a Tescoban, így holnap reggel nyitáskor a Brendon ajtajában fogunk toporogni, mert ahányszor eszébe jut, sírdogál.
Szülinapi meghívók tegnap postára lettek adva. Amilyen hangzavart csinált ez a négy mini tegnap, kicsit aggódom, mi lesz itt szeptember ötödikén…

Dodó kedvéért ebéd után elmentünk csúszdás vízi biciklivel. Apa és anya tekertek, mi pedig az Esztivel ültünk hátul. Egy darabig. Aztán vad csúszdázásba kezdtünk. Anya belemászott a vízbe és felvettük a karúszónkat, Eszti meg elengedett minket és anya kihalászott a vízbõl. Nagyon jó volt. Kár, hogy hamar eltelt az egy óra és vissza kellett vinni a járgányt a kölcsönzõbe. Hazafelé aludtunk egy fél órát, aztán itthon csúszdáztunk, hintáztunk, anyával és Esztivel motoroztunk, amíg Apa festett. Eszti átjött vacsorázni, ettünk halászlevet, én kanállal, Dorka pogácsát mártogatva bele. Holnap vonatokat fogunk nézni.

2009. augusztus 21.

Reggel miután felkeltünk, jött a Másikmama és Másikpapa, Lili kicsit meglepõdött, mert õ Papit várta már haza nagyon a nyaralásból. Rajzoltunk és hintáztunk, aztán miután elmentek, elindultunk a Balatonra, idén elõször és úgy néz ki, hogy utoljára is. Útközben kaptam egy új cicát a régi helyett, nagyon örültem neki. Nagyon jó strandra mentünk, kicsi volt a víz és lehetett homokvárakat építeni. Egyetlen gond volt vele, hogy leért a lábam, ezért az elsõ tíz percben nyüszítettem, hogy KISZÁSZ!!! Aztán megbékéltem az aljzattal, csak a hínárokat kellett elterelni az utamból. Közben észrevettem a vízibicajokat és közöltem, hogy DODÓ ODA BELE. Közben megjött a Márti is a Tomival és fürödtünk még egyszer, ekkor már bátrabb voltam. Aztán ebédeltünk, halat és virslit.

2009. augusztus 22.

Itt jártunk ma: http://www.mavnosztalgia.hu/hu/menu/72

Kicsit aggódtam, hogy mennyire fog tetszeni a lányoknak, de iszonyatosan érdekelte õket minden. A makettektõl kezdve a kerti vasúton át a mozdonyokig. Mindent meg lehetett nézni, fogni, szerelni. Legközelebb azt hiszem, nem rendezvénynapon megyünk, mert kicsit sokan voltak. Két és fél órát töltöttünk el bent, de bõven maradt még látnivaló, amire nem jutott idõ. Kolinek Nórának köszönet a tiszteletjegyekért!

2009. augusztus 24.

Lilivel fent voltam negyed kettõtõl kb. ötig. Azt hiszem a foga. Vagy front. Vagy nemtom…
Na, ez a kis éji kaland az egész napunkra rányomta a bélyegét, kisasszony egész nap nyígott, szenvedett, hisztizett, persze napközben is csak egy órát aludt. Mindketten nagyon vártuk már az esti altatási idõt. Ehhez Dodó is hozzájárult néhány földön fetrengõs hiszti-produkcióval. Közben elkészült a tapétázás-festés, pakolok vissza, takarítok, mikor épp alszanak, v. mamáznak. Készülünk a szülinapra, ajándékok érkeznek, menü alakul, remélem, mindenki el tud jönni. Ati megint egész héten késõ este jár haza, csajok nem sokat látják. Közben intézem a gyest - jézus, most igényeltem az anyasági támogatást, hová rohan az idõ?!?!!? - lufikat kell még rendelnem és izgulni, hogy jó legyen az idõ, hogy a tizenkét gyerek és kétszer annyi felnõtt ne a lakásban nyomorogjon majd buli címén…

Ma beszéltem a doktornõvel, aki megérkezett a szabadságáról, a lányok péntek délután kapják meg a prevenar utolsó részét, reméljük nem lesz semmi bajuk a szombati lagzira, meg a vasárnapi családi szülinapozásra.

2009. augusztus 25.

Reggel jó sokáig aludtunk, aztán anya kicsit fõzött és mentünk a Lillához játszani. Autóztunk az Ildi autójával, mászókáztunk, csúszdáztunk. Fel tudunk menni mind a ketten teljesen egyedül a Lilla mászófalán. Anya mondta nekem, hogy profi vagyok, ez nekem nagyon tetszett, és ahányszor felértem, megtapsoltam magam és közöltem, hogy PROSZI! Nagyon büszke tudok ám lenni magamra, ha anya megdicsér valamiért. Kicsit még bent is játszottunk, Lilla kapott klassz puha gyurmát, ami fõleg Lilinek tetszett, legalább fél órát gyömöszölte. Ebéd után jól esett a pihenés, aludtunk is két órát.

Ébredés után átmentünk a Mamihoz játszani, mert anya szilvás lepényt sütött, meg kicsit takarított is. Uzsonnát is a Mami adott, aztán mentünk Lillához fürdeni, ott volt a szomszéd Dóri is, én tartok tõle, mert nagyon hangos és mindent elszed tõlem, és ha nem megyek arrébb, simán fel is lök. Ami nem szép tõle, mert õ már négy éves, én meg még csak kettõ. Azért jó pancsoltunk, ugráltunk a medence szélérõl, aztán meg még nagyot csúszdáztunk is. Fél nyolc volt, mire anya haza tudott minket terelni. Vacsora közben nézhettük a majmokat a tévében, azt nagyon szeretjük.

Lányok rászoktak az Animal Planet Majomügyek címû mûsorára, elõször véletlen akadtunk rá, azóta mindig be kell kapcsolni a vacsorához.
Elintéztem délelõtt a GYES-t, nem is tartott olyan sokáig, kivételesen két ablaknál is dolgoztak a MÁK-ban.
Holnap még kétéves státusz + prevenar, szombaton lagzi, vasárnap szülinapozás a családdal.

2009. augusztus 27.

Tegnap délelõtt buszra szálltunk és meglátogattuk a PIC-et a két éves szülnapunk elõtt. Hát pont nem sok ismerõs volt, csak a fõnõvér, de õ örült nekünk és megígérte, hogy ha legközelebb megyünk, akkor mutat nekünk „dobozos babát”. Kicsit játszótereztünk még a Halesz parkban, meg jártunk a véradóban, mert a Mami adott vért. Találkoztunk a Levike nagyijával is. Anya azt hitte jól elfáradtunk, de Lili semmit sem aludt délután és én is csak másfél órát. Mondjuk én tudtam volna még, ha Lili nem üvölt egyfolytában valamiért. Délután átmentünk Lillához úszni egyet és csúszdáztunk is. Itthon még Papi pörgetett egy kicsit a hintában és mentünk nézni a MÁJOM mûsort a tévében vacsora közben.

Ma megint buszoztunk, mentünk az Ágihoz és a Domihoz. Anya otthagyott minket Mamival és ment intézkedni, de hamar visszaért. Én nem is sírtam sokat, Dodó hisztizett egy darabig, de aztán meg elmesélte Áginak, hogy mit szoktunk csinálni Lillánál (csúszik, palinta, ússz). Én lovagoltam Domi elefántján. Aztán jött értünk Apa, akit már kedd dél óta nem láttunk, így nagyon örültünk neki. Itthon együtt ebédeltünk és mentünk aludni, Apa meg vissza dolgozni. Ébredés után Másikmamához mentünk az esküvõi ruhánkért, aztán Mamiékkal játszottunk és fürödtünk, mert anyáéknak dolga volt este.

2009. augusztus 28.

Délelõtt építettünk, porszívóztunk - ha szólok, hogy ez jön,a lányok maguktól elõszedik már a lépcsõ alól és többé-kevésbé össze is tudják szerelni - az udvaron játszottunk, de nagyon meleg volt.
Büszkén jelentem, hogy Dorka teljes magabiztossággal szobatiszta lett. Lili éjszakára még kap pelenkát, mert nem mindig bírja ki reggelig és éjszaka nem is szól. Dodó egy szál bugyiban alszik. Olyan kis ügyesek. Ma itt volt a Bea - a vasárnapi menyasszony - az anyukájával, aki gyerekosztályos dolgozóként végigkísérte a lányok sorsát a kórházi idõkben. Azt mondta, hogy senki nem mondaná meg róluk, hogy koraszülöttek. Én is így látom, de olyan jó ezt néha külsõ - objektív - szemlélõtõl is hallani. Egy ideje úgy látom, tényleg sínen vagyunk, nagy gond már nem lehet, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem kicsit vagyok elfogult és jól jön a megerõsítés.
Megkaptuk a prevanar utolsó részét és megvolt a két éves státusz, doktornõ meg van elégedve a lányokkal. Dorka hivatalosan 10880 g és 81 cm, Lili 11000g és 82 cm (mondjuk Lili szerintem magasabb ennél). Szurinál volt nagy ordítás, de szerencsére nem tartott sokáig, hazafelé kaptak egy-egy gombóc vaníliafagyit fájdalomdíjként. Miután kijöttünk a doktornõtõl, akkor vettük észre, hogy Lili cicája nincs sehol. Hazafelé végig lestük, Lili hangosan kiabált, hogy CICÁJA, CICÁJA, aztán a Mária-völgyben ott ült az egyik kerítés betonján. Köszönjük a megtalálónak, hogy oda tette!! Nem tudom, mi van velünk, eddig semmi nem történt, most meg két héten belül ez a második eset, mondjuk ez legalább meglett. Majd a nyakukba kötöm.

2009. augusztus 31.

Drága Kis(nagy)lányaink!
Hihetetlen, de két évesek lettetek. Két év telt el azóta, hogy velünk vagytok és megtanítottatok bennünket sok mindenre. Megtanítottatok küzdeni, harcolni, nevetni, kerekre nyílt szemekkel rácsodálkozni a világra, de elsõsorban szeretni tanítottak meg. Szeretni annyira, amennyire sosem hittük volna, hogy lehet!
Köszönjük, hogy vagytok nekünk és csodálatossá teszitek a napjainkat, kívánjuk, hogy legyetek mindig nagyon boldogok!
Boldog születésnapot kívánunk!
Anya és Apa

Látjátok sírok, pedig boldog vagyok,
hogy a kislányaim már ilyen nagyok.
De várjatok, ne siessetek,
szeretnék még játszani veletek.
Olyan nagyon ne rohanjatok,
Mert félek, hogy én lemaradok.
Így hát arra kérlek bennetek’,
hogy fel lassan nõjetek!

2009. augusztus 30.

Fél négykor indultunk haza Agárdról, de csak azért, mert tudtunk, hogy reggel kelni kell. Nyolckor ébresztõt is fújtak a lányok, kicsit tudtam volna még aludni. Megjöttek nagynénémék és át is vitték a csajokat anyuékhoz, így legalább nyugodtan be tudtam fejezni a torta bevonását és díszítését. Nem lett egy cukrászati mûremek, de legalább én készítettem és nem egy idegen. Csajok nagyon jól érezték magukat az ebéd alatt, még inkább utána, amikor elkezdõdött az ajándékosztás. Nagyon sok mindent kaptak, köszönjük szépen mindenkinek az ajándékot. Negyed három volt mire ágyba sikerült dugni a nõszemélyeket és fél ötkor keltettem is õket, hogy elinduljunk a morzsa-partyra, Beáékhoz. Lányok szuper jól érezték magukat, kergetõztek a fûben, ettek sütit, labdáztak éretlen dióval, barátkoztak, tényleg öröm volt nézni õket. Hétkor jöttünk haza, vacsora elõtt még játszhattak kicsit az új játékokkal. Ma megint nem volt gond az altatással.

Anyunak és Apunak köszönjük, hogy elkészítették a mai isteni ebédet és mindenkinek köszönjük, hogy eljött!

2009. augusztus 29.

Éjjel fent voltunk éjféltõl kb. fél négyig, ittunk, pisiltünk, Lili énekelt. Délelõtt elszaladtunk képeslapot venni és kaptunk fehér harisnyát is, mert elég buta idõ lett, aztán Mamihoz mentünk, mert anyáék fodrászhoz készültek pont a mi ebéd és alvásidõnkben. Jó nagyot aludtunk, majdnem három órát és miután felébredtünk, felöltöztetett minket Mami a szép új ruhánkba, aztán jöttek anyáék és mentünk a templomba a Bea és a Tamás esküvõjére. Hát a templomban nem sok idõt töltöttünk el, mert amikor a pap bácsi szólt, hogy imádkozzunk és jó hangosan mondtam, hogy PISI, KAKA és ekkor gyorsan kijöttünk. A csomagtartóban ott volt a bili, de nem sikerült produkálnom, viszont ezt még nyolcszor eljátszottam anyával, aki már egyáltalán nem volt boldog tõle, hogy a szemerkélõ esõben járkáljunk a templom bejárat és a csomagtartó között. Közben odabent vége lett a beszédnek és mentünk gratulálni, meg volt galamb röptetés és indultunk tovább a lakodalomba.

Jaj, nagyon jól éreztük ám magunkat, bár az elején kicsit meg voltam szeppenve a sok embertõl, de aztán táncoltunk négyesben, volt finom husileves, a vége felé egészen megbarátkoztam az Andival is. Egészen beindultunk a zenére, pörögtünk-forogtunk, még a földön is fetrengtünk egy kicsit, aztán nyolc körül elfáradtunk és elindultunk haza, ahol már vártak minket a Mamiék, hogy fürödjünk és mehessünk aludni, anyáék pedig visszamentek mulatni nélkülünk.

Hûûû, hát szuper jó buli volt. Klassz volt a zenekar, jó volt a võfély, remek volt a társaság, lányok jól érezték magukat,  kivételesen teljesen nyugodtan hagytam itthon õket, amikor végül elfáradtak és haza kellett jönni, és felhõtlenül jól tudtam magam érezni a lakodalomban. Bea nagyon csinos volt és csak úgy ragyogott egész este. Rengeteget táncoltunk, kicsit sírtunk (csak a lányok), sokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Adtunk egy kis mûsort, mert ez már hagyomány a társaságban, hogy mindenkinek az esküvõjére összeállít a csapat egy kis táncos paródiát.
Anyuéknak jár a köszönet, hogy lehetõvé tették, hogy ott lehessünk, és jól érezhessük magunkat!