2009. Április hó

Székesfehérvár, 2009.április 09.

Mára egész jól lettem, már nem folyik annyira az orrom, tudtam aludni is. Míg anya fõzött, játszottunk az állatkerttel.

Aztán öltöztünk és mentünk ki a kertbe, pakoltuk a székeket, hogy rend legyen. Én irányítottam,

Lili meg dolgozott.

Délelõtt a Lillánál voltunk, csúszdáztunk,

mászókáztunk,

motoroztunk, homokoztunk, megnéztük a halakat, 

aztán korábban haza kellett jönni, mert Dorka hirtelen felindulásból a halastóba mártotta a lábát, úgy térdig. Végül is nem is volt baj, mert Apa is elõbb jött ebédelni. Egész nagyot aludtunk, egészen két óra hosszát.

Székesfehérvár, 2009.április 08.

Mostanában nagyon sok dolgunk van ám. Mindent meg kell vizsgálni alaposan, virágokat,

bogarakat (sajnos nem szokták túlélni), a
kutyák vizét.

Ki kell próbálni mindent amit anya tilt, bemászni a kutyaházba (fújkoszosbüdösbolhás),

vagy a lakókocsi alá(azonnalgyerekirádesikésannyi).

Meg kell etetni a szomszéd kutyát, aki tényleg nem szereti a száraz füvet.

Tegnap este már éreztem, hogy valami nincs velem rendben, ma reggel olyan torokfájással ébredtem, hogy alig bírok nyelni, beszélni. Fél órával késõbb Dorka is fent volt, nyakig taknyosan, így most már legalább tudjuk, hogy vírus. Juhé…
A tegnapi napunkat jórészt az udvaron töltöttünk, délelõtt két és fél, délután három és fél órát, szinte csak ebédelni és aludni jöttünk be nap közben. Lányoknak már szép színe van és késõ délutánra olyan szutykosak, hogy mondtam nekik, letagadom õket ;-). Szomszéd néni meg is jegyezte, hogy mi lett a steril gyerekeimmel. Tényleg sokat lazultam.
Ma ebédelni mindhárman sárga orral jöttünk be, ugyanis Liló leszedte az összes kutyatejet az udvaron és mindenkinek egyenként végig kellett szagolni az összeset. Ezen kívül rajzoltunk aszfaltkrétával,
homokoztunk, libikókáztunk,

motoroztunk, jöttünk-mentünk. Hála az égnek elég jól viselik a náthát.
Kibontottuk a nagy csomagos állatkertes Duplót, lányok még nem igazán építenek, viszont nagy örömmel és roppant hatékonyan rombolnak.
Liló új kifejezést használ, nemme (nem megy). Tegnap ugyanis elõkerültek az Ágitól kapott kis textil cipõk, Dorka lábára tökéletes is, de Liló széles lábfejét egész egyszerûen nem tudtuk beleszuszakolni. Pedig beleadtunk apait-anyait, õ is, én is. Szemmel láthatóan bántotta, hogy Dorkának sikerült az új cipõben pompázni, neki meg nem. Mondtam neki egy idõ után, hogy sajnos kislányom ez nem megy. Öt percig ült szomorúan, lábujjain (addig ment fel) a cipõvel és hajtogatta, hogy nemme, nemme. Délután már használta, ha valami nem sikerült neki.

Székesfehérvár, 2009.április 06.

Délután Apával elmentünk a Praktikerbe, vett nekünk szúnyoghálót az ablakra. Állítólag nagyon rosszak voltunk, nem értem, miért mondják. Mi csak felfedeztünk…

Az éjjel nem aludtam valami jól, fájt a torkom és folyott a nózim. Mivel mindenképpen mentünk volna a doktor nénihez beutalóért, anya megmutatta neki a torkomat is. Nem vagyok nagyon beteg, de azért Lillához nem mentünk át, mert a Zsuzsa néni szerint lehet, hogy vírus. Mikor bementünk nagyon sírtam, pedig nem szoktam, meg is voltak lepõdve. Azért kimentünk homokozni, délelõtt is és délután is. Sõt jártunk a városban is, de arról majd pénteken mesélünk.

Azt hiszem lassan meg kell oldanunk a lányok elhelyezését a vásárlások alatt, mert katasztrófa, amit mûvelnek. Már nem maradnak meg a kocsiban, sétálni akarnak, de persze rámolnak, rendezkednek. Ketten kétfelé futnak el elõlem kacagva és nagyon élvezik. Tíz perc alatt bokáig leizzadtam ;-)
Liló vagy megfázott, v. vírus, ami sanszos, mivel Ati pár nappal elõbb kezdte ugyanezekkel a tünetekkel. Csak kalciumot kell szednie és C vitamint.

Székesfehérvár, 2009.április 05.

Apa délelõtt ablakpárkányt gyártott/szerelt, így egy darabig anyával játszottunk az udvaron, homokoztunk, mérleghintáztunk,

Papi is kijött, locsoltunk virágot. Aztán mikor Apa végzett, kimentünk motorozni is. Jöttek a Másikmamáék is, de nem maradtak sokáig, mert pont ebédeltünk, aztán meg aludni mentünk.

Délután is sokat voltunk kint, és jött az Eszti is a Rolanddal. Elmentünk virágtartót venni, mert anya még ültetni akar az ablakba is virágot. Kaptunk két új pillangót a kiskertbe.
Apa megtalálta nekünk a kis locsolókannákat, hátha tudunk neki segíteni autót mosni, de a vizezésnek Dorka részérõl átöltözés lett a vége.

Homokoztunk is sokat, már jó sok játékunk van a homokozóban.

Néha úgy érezzük, hogy szûk nekünk az udvar és próbálunk szökni.

Mivel ilyen szép idõ volt, kint is uzsonnáztunk.

Imádom ezt az idõt, hihetetlen meleg van, azt hiszem elõ is kell vennem a lányoknak a naptejet. Az udvaron teregetek végre és kinyílt az elsõ nárciszom, nemsokára követik a tulipánok.

Tegnap éjjel elkészült az elsõ adag bárány, egy része ajándék lesz. Lányok teljesen be voltak indulva, mikor meglátták õket reggel a TV tetején sorban ülni.

Székesfehérvár, 2009.április 04.

Hogyan nem lett a lányinknak modellkarrierje
Casting 11:30-kor a Vörösmarty Színház kávézójában. Kölcsönös bemutatkozás után kitöltünk egy jelentkezési lapot, majd átolvasom a modellszerzõdést. 54.000 ft-ot be kellene csengetni a portfólióra, de ez hûdenagyon kedvezményes ár. A szerzõdést pedig most azonnal alá kellene írni, gondolkodási idõ nincs, miért nem jöttünk felkészülten, olvastunk el mindent otthon a honlapjukon. (én naiv azt hittem azért van ez a beszélgetés) Nem írtunk alá semmit, a végén még õk voltak megsértõdve, hogy raboltuk az idejüket, mert a hat év alatt még nem fordult elõ velük, hogy valakivel így járnak…
Lehet, hogy tényleg komolyabban utána kellett volna járnunk, mielõtt elmegyünk, és akkor nem raboljuk egymás idejét, de egyrészt õk kerestek meg minket, gondoltuk meghallgatjuk, mit mondanak és meglátjuk, másrészt nem gondoltam volna, hogy ez ilyen „életre-halálra” megy. Legalábbis õk nagyon úgy viselkedtek…
A lányok mindenesetre jól érezték magukat, körberohangálták a színházat ;-), és Lili már profin pózol
a kamerának

Délután az udvaron homokoztunk - míg a csajok aludtak, kicsit felástam, hogy száradjon - Dorka is élvezte.

Száguldoztak az utcában kismotoron. Sétálni indultunk, de a lányok mostanában valahogy mindig Lillánál kötnek ki, így legalább Ati leleshette a gyári fajátékról, hogyan is kell majd nekiállni az általa kreáltnak. Este elmentünk a Médiába, ahol Ati meglepett egy takarítógép/porszívóval, egyrészt mert a porszívóm kezdi megadni magát, másrészt, elég drága a takarítógép bérlés és a lányok mellett elég gyakran kell/enne igénybe vennünk ezt a szolgáltatást.

Székesfehérvár, 2009.április 02.

Délelõtt telefonált az Ági, hogy mégsem lesz torna, mert Domi nagyon beteg. Jobbulást neki! Így kimentünk az udvarra, ahol sikerült a bébi taxival fejre állnom, kívül-belül felszakadt a szám, szerencsére a fogaim megvannak, de nem tudom, hogy megyek így a szombati válogatásra.

Székesfehérvár, 2009.április 01.

Ma igazán programdús napunk volt, nem panaszkodhatunk. Reggeli után Lilláék elfuvaroltak bennünket a baba-mama klubba. Kicsit elkéstünk, mert az idegen autóba anya nehezen passzírozta be a gyereküléseket. Jó volt, mert nem voltak sokan, tornáztunk, énekeltünk. Ettünk is, ropit és köles golyót. Lázár lenyúlta a cumisüvegemet.

Itt látható a klub legérdekesebb dolga. (erõsítõ).

Hazafelé még megálltunk a Haleszban csúszdázni és hintázni, mászókázni,

volt ott egy kedves fiú, Boti, aki kölcsönadta a motorját, mindhárman mehettünk rajta egy kört.

Délután még játszottunk az udvaron, Lilla is átjött kicsit és aztán jött Apa és mentünk az Anikó szülinapi bulijába meglepetést okozni az Isolabellába. Jó volt, csak hamar haza kellett indulni, mert nekünk fürdésidõ lett. Ettünk pizzarudacskákat, megkóstoltuk anya sajtlevesét, alig voltunk hajlandóak kiszállni az ottani etetõszékbõl, anya nem is értette, mert itthon meg nem bírunk benne megülni. Itt sajnos mi nem készítettünk képeket, mert anyáék el voltak foglalva velünk ;-)

Székesfehérvár, 2009.április 03.

Lillánál voltunk délelõtt, hintáztunk, homokoztunk, Lilla rajzolt anyával, mi meg szépen eljátszottunk Lilla anyukájával. Anya meg is lepõdött. Aztán jöttünk haza, mert Apa jött ebédelni, hát bejönni nem nagyon akartuk, ebéd alatt aztán hamar kiderült, hogy tulajdonképpen fáradtak vagyunk, nem kellett minket altatni, mire ágyat értünk, már aludtunk is. Nagyon jó, hogy ilyen jó idõ van, imádok kint lenni a napocskán és már nem is kell annyira nagyon felöltözni sem. Egészen kezdek megbarátkozni a homokozással is, ma már benne ücsörögtem a homokban és lapátoltam egy vödörbe.

Alvás után jött a Mami és mentünk a húsvéti játszóházba. Szuper volt, mindenféle játék, csiribiri torna. Dorka még festett is egy tojást,

Mamival csináltunk nyuszit, pipit.

Itt éppen a tombola húzást figyeljük, ilyen érdeklõdve.

Kaptunk lufit is, jó sokan voltak.

Lilliputz pezsgõfürdõ vidám fürdõzésekhez gyerekeknek - avagy anya csak jót akart - horror a fürdõszobában
Kis színes szemcsék, pattognak a fürdõvízben - mint a robbanócukor - jópofa dolog szerintem. Lili szerint nem! Kb. másfél percig nézte, ahogyan a lába mellé szórt kis színes valamik pufognak, aztán élénk ordításba kezdet, erõsen halálfélelem gyanúsan…
Ezen felbuzdulva Dorka is rákezdett. Végigordították a - roppant gyors - fürdetést, testápolózást, öltözködést, Lili még az esti tápnak is elsírta bánatát.
Bevallom, hülye ötlet volt…

Játszóház katasztrófa volt, szerintem nem számítottak ennyi emberre. Programok jól voltak kitalálva, tényleg sok mindent lehetett (volna) csinálni, ha van egy kis hely és nem egymás szájában állnak a gyerekek. Ráadásul nem volt hangosítás és egy idõ után nagyon idegesítõ volt, hogy egy nõ artikulátlanul üvöltve próbálja túlharsogni a tömeget. Ennyi gyereknek ugye van egy bizonyos alap zajszintje…Hozzá kell tennem, hogy a lányok a kezdeti megszeppenés után, igencsak élvezték az õrületet ;-)
Beszereztük a nyuszik szénáját és eledelét, kíváncsi leszek a lányok reakciójára, mikor meglátják majd õket.

Székesfehérvár, 2009.április 11.

Pirostojás megfestve, „húsvéti betlehem” készen van este még megsütöm a muffint és összeállítom a krémet a Rigó Jancsihoz, mivel Limaránál megint valami csodaszépet láttam, lehet, hogy még egy kalácsot is sütni fogok…
Bölcsiben mindenki nagyon kedves volt, el voltak ájulva, hogy milyen kis édesek, kiegyensúlyozottak a lányok. A csoportszobák szépek, nyáron még felújítás is lesz. Mégis úgy fáj a szívem. Annyira rettegek már most a januártól. Hogy nem leszek ott, ha azt kiabálják, hogy ANYA, hogy nem én segítem fel õket, ha elesnek, nem én vígasztalom meg õket, ha valamitõl megijednek, nem az én kezembe simul majd a párnás kis kezük, ha valamiben segíteni kell nekik…

Székesfehérvár, 2009.április 10.

Ma nagyon sokat mentünk, elõször is a bölcsibe, ahová januártól járni fogunk. Játszottunk egy órát az udvaron, a gyerekek aranyosak voltak, aztán a fõnök néni megmutatta nekünk a csoportszobákat is, ahol enni és aludni fogunk. Aztán siettünk bevásárolni, mert utána indulni kellett a kórházba. Doktor néni megvizsgálta a szívünket és mindent rendben talált, nem is kell menni most jó sokáig majd csak három évesen. Képzeljétek teljesen benõtt a lyuk a szívemen!

A vizsgálaton nem voltam valami együttmûködõ, fõleg mert alvásidõben volt és már fáradt is voltam. Az ultrahang még csak hagyján, de az EKG már kicsit sok volt. Nem tudom, hogy a doktor néni ki tudott-e hámozni valamit a sok vonalból, amit az üvöltve vonaglásom alatt rajzolt neki a gép. Elmentünk hátra a nõvérkékhez is, de éppen senkit sem láttunk az üvegen keresztül, csengetni meg nem akartak anyáék. Alvás után elkísértük a mamit zsemlét venni a kisboltba, ami nincs is túl messze. Persze minden attól függ, hogy hány bogárral, madárral, kutyával, érdekes kaviccsal találkozik az ember út közben…
Lefekvés elõtt pedig elmentünk a nyuszikért, amit a Mamiéktól kaptunk húsvétra. Jaj, nagyon aranyosak ám!

Székesfehérvár, 2009.április 12.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Székesfehérvár, 2009.április 15.

Májusi programok:
Május 1. Attila céges majálisa
Május 2. Ballagás + kerti parti
Május 10. Sztepp fesztivál
Május 13-15. Esztergom pihi
Május 15-17 Hévíz ikres topiktali
Május 23. BMC-s topiktali Bp.
Május 30. Esküvõ + lagzi
Kicsit sûrû, de így szeretjük!

Székesfehérvár, 2009.április 14.

Délután négyre mentük Gézengúzhoz, fejlõdéspszichológia vizsgálatra. Azzal kezdem, hogy minden ok, rendszeres fejlesztést nem igényelnek, koruknak megfelelõ az értelmi szintjük, Dorkának fog javasolni a fejlõdéspedagógus pár itthoni gyakorlatot kéz-szemkoordináció fejlesztésre, mert azzal még mindig hadilábon áll a kisasszony.
Lili egész nap nem volt hajlandó aludni, még az autóban sem pilledt el, de már alig élt, végig hisztizett. Elõre féltem, mit fog produkálni, ezért vele mentünk be elõször, míg Anyu Dorkát etette a váróban. Királylányom hihetetlenül összekapta magát, figyelmes volt, érdeklõdõ és nagyon-nagyon ügyes. És ezt nem - csak - az elfogult anyai szívem mondatja velem, Emese is így gondolja, 21 hónaposnak felel meg az elvégzett feladatok alapján, ami 19 és fél hónaposan szerintem nem rossz teljesítmény, kialvatlanul.
Dorka más tészta, izeg-mozog, két feladatonként fut egy kört a szobában. Kilóra mindent megcsinál, de a figyelme kicsit csapong, viszont rengeteget dumál, bohóckodik Emesének, sokkal nyitottabb, kommunikatívabb. Amikor megunja az egészet, odamegy az ajtóhoz és közli, hogy pápá ;-)
Mindenesetre Emese szerint nem igényel szakmai fejlesztést, itthon kell többet foglalkozni vele…
Gyermeked 20 hónapos
Az önálló járás biztonságosabb, a karja lazán a test mellett van és a lába is zárt, ha van a lépcsõn korlát, megpróbál felmászni. Mozgáskoordinációja begyakorlásához sok sétára van szüksége, legfõbb vágya, hogy vég nélkül gyalogolhasson. Engedjük bámészkodni, nevezzük meg a dolgokat, amikkel sétánk során találkozunk. Hagyjunk neki idõt, hogy tényleg megnézze, amit mutatunk neki. Amit mondunk, tárgyilagos, elfogulatlan legyen. Bár lassan halad, ne vegyük fel türelmünket veszítve /nincs idõérzéke, nem érti meg, hogy sietni kell, különben lemaradunk valamirõl/, mert késõbb, amikor elvész a járás újdonságának öröme a gyerek majd saját maga akarja, hogy cipeljék. Más módon biztosítsuk neki a testközelséget /pl. ölbe véve meséljünk neki/.

Céltudatosan odamegy a hozzátartozókhoz, magára irányítja a figyelmüket és odavezeti azokhoz a dolgokhoz, amit szeretne megkaparintani, vagy amivel valami gondja van. Megérti az egyszerû kérdéseket /"Hol a labdád?"/ és teljesíti az egyszerûbben megoldható kéréseket /"Hozd ide a labdát!"/.
forrás:kismamablog.hu
Bár csak harmincadikán lesznek húsz hónaposak a lányok, azért másoltam ide, mert annyira jellemzõ ez most a sétáinkra ;-).

Székesfehérvár, 2009.április 13.

Vasárnap reggel jó korán keltünk, kaptunk reggelit, de anya közben nagy sürgés-forgásban volt, aztán késõbb már Papiék is mászkáltak az udvaron. Fura volt ez a nagy mocorgás, így kinéztünk az ajtó üvegén át, és persze rögtön kiszúrtuk a bicajokat, amit állítólag a nyuszi hozott. Vagy tíz percig örültünk hangosan az ajtóba, mire végre kimehettünk közelebbrõl is megnézni. Nyuszi még egy csomó mindent hagyott nekünk a fûben erre-arra, de a csajos rózsaszín bicaj mellett semmi más nem rúghatott labdába jó sokáig. Itt volt az Eszti és a Roland is, együtt átsétáltunk Lillához, megnéztük az õ nyusziját is. Ebédre Másikmamáékhoz mentünk, ahol egymáshoz kocogtatásos módszerrel kárt tettünk néhány piros tojásban, majd nyomkodásos vizsgálatnak vetettünk alá néhány csokitojást is. Nem bírták túl jól a gyûrõdést. Azért ebédeltünk is, Apa szerint túl sokat eszem. Délutáni alvás után kivittük a nyuszikat a kertbe levegõzni, itt volt a Dédipapa is, de kicsit féltünk tõle, csak messzirõl néztük. Aztán elmentünk még a Bregyóba is, fogócskáztunk a focipályán, jól elfáradtunk és jó koszosak lettünk.
Ja, szabályosan bicajozni még nem tudunk, pedig már elérjük a pedált, inkább lábbal hajtjuk, mint a mocit.

Ma kirándulni mentünk, nagyon jó volt. Bár korai indulást terveztünk, végül nem jött össze, mert Apa elõzõ nap felszerelte az új szúnyoghálónkat, amin van sötétítõ is. Ez olyan sötétet csinál, hogy fél kilencig simán azt hittük, hogy éjszaka van, akkor aztán gyanús lett, hogy korog a hasam, így riasztottam Dorkát is, hogy valami gáz van. Reggeli után aztán gyorsan felöltöztünk és elindultunk, nem mentünk olyan sokat, de kicsit rosszul bírtuk az utazást, így megálltunk, kinyújtóztatni a lábainkat, motoroztunk egy kicsit, és játszottunk egy klassz fajátszón.

Aztán mentünk tovább a Balcsihoz. Elég hangosan csapkodott a víz és néha fröcskölt is, így én nem voltam túl bátor, de azért megnéztem.

Láttunk kacsákat, hattyúkat is. Aztán megint tovább mentünk és bementünk egy nagy vas kapun, egy nagy kertbe, ahol volt egy nagy fehér ház is, meg tó halakkal és sok zöld fû, meg fa és sok fehér pad.

Anyának fogtam egy hernyót, de nem örült túlzottan, mikor a kezébe adtam és a tóba sem lehetett bemenni, hogy közelebbrõl megnézzük a halakat.

Viszont volt egy csomó érdekes kavics is. Aztán még itt is elmentünk a partra, jó sokan voltak, ettünk kürtõs kalácsot is és indultunk tovább a Dédimamához, ahol eltöltöttünk még egy órát, mielõtt végleg hazaindultunk. Jó sokáig kirándultunk, pont vacsira értünk haza.

Székesfehérvár-Nagyvázsony-Badacsony-Keszthely-Enying-Székesfehérvár
Ezen az útvonalon autóztunk, körbejárva a Balatont. A Nagyvázsonyi megálló nem volt tervezett, de mivel a csajok sokáig aludtak és késõn indultunk, pont a kinti játékidejükben utaztunk, ezt nem tolerálták túl sokáig, így megálltunk kicsit levegõzni. Egy tágas parkolóban elõkaptuk a motrokat és elindultunk, még az autóból észrevettem egy kaput, táblával: Völgy Park. Belül remek füves terület és fa játékok kellették magukat, így gyorsan mindent ki is próbáltunk.

Badacsonyban kiterítettük a plédünket és elõkaptuk a pizzás csigákat. Fõtt tojást ettünk hozzá, majd néhány csokitojás volt a desszert, a lányoknak banán. Kocsi csomagtartóban gyors pelenkacsere és elindultunk a partra. Ez nem ment túl gyorsan, ugyanis mindent meg kellett nézni (motor, bicikli, fû, fa, virág, gesztenye), de azért odaértünk. Balcsi iszonyat koszos, szürke, és haragosan csapkodott, Lili kicsit meg is szeppent, Dorka érdekesebbnek találta. Minden állatot (kutyát kivéve) cicának szólítanak mostanság, így a kacsák, sem úszták meg ;-)

Keszthelyen sétáltunk egyet a kastély parkban, de itt is inkább bogarászás jellege volt a dolognak, haladni nem sokat sikerült.

Ezután megcéloztunk tulajdonképpeni úticélunkat a Helikon Parkot, ahol elvileg háromtól húsvéti program volt. Biztos jó volt, csak nem sikerült megtalálnunk, de jót sétáltunk.
Enyingig végigaludták az utat, majd ettek, széttrancsíroztak néhány csokiállatot és indultunk haza, mert félõ volt, hogy nagyon kicsúszunk az idõbõl.
A sok inger hatására elég nehezen aludtak el.

Székesfehérvár, 2009.április 22.

Délelõtt Lillánál voltunk, csúszdáztunk, hintáztunk, ugráló váraztunk, megetettük a nyuszit és láttunk egy kicsike gyíkot, aki megtámadta a Rudi kutyát. Apa nem ért haza ebédre, így csak anyával ettünk bablevest pogácsával, finom volt. Megint nem aludtunk valami nagyot, háromkor már megint az udvaron voltunk.

Anya eljött velünk egyedül a sarokig. Mi motoroztunk, õ meg rohangált közöttünk. Azt mondta, hogy soha többet nem csinál ilyet. Nem értem miért?
Ma Apa is hamar hazaért és elmentünk a városba sétálni, kergettünk galambokat, ettünk fagyit, láttunk vadászgörényt is, nekem nagyon tetszett, a bácsi fel is vette az ölébe, hogy meg tudjam simizni, de azt azért nem mertem.

Sajnáltam délelõtt, hogy nem volt nálam kamera, ilyet még én sem láttam, Lilláék chau-chauja talált egy gyíkot, de nem tudta megfogni ugyanis a kis fürgeség elég komolyan szembeszállt vele. Tátott szájjal sziszegve visszaverte a kutya támadását. Nagyon kis harcos volt.
Délutáni ébredés után tiszta ruhába öltöztünk, készítettem pár szép képet a csajokról. 

Ezek pedig már a városi séta elõtt készültek, uzsonna után ugyanis szintén át kellett öltözni (meggyes gesztenye, natúr joghurttal ;-)

Székesfehérvár, 2009.április 20.

Imádom ezt az idõt, napjaink jórészt az udvaron telnek. A homokozóban jól szórakozunk, megtöltjük a vödröket homokkal.

Lehet, hogy lapáttal gyorsabban menne? Idõnként a cipõjüket is telepakolják homokkal,

gyakran pelenkacserekor is elõkerül10-20 dkg. Buborékot fújunk és megpróbáljuk elkapni.

Az udvaron uzsonnázunk,állatkertbe sem kell mennünk, a feeling megvan, és még az sincs kiírva, hogy az állatokat etetni tilos.

Szomszéd Morzsa meg hálás minden falatért…
Délelõttönként általában Lillánál csúszdázunk, délután pedig Lilla jön felénk. Lányoknak bokától térdig kék-zöld-lila a lábuk, és estére olyan koszosak, hogy alig látszanak ki alóla. Nem gyõzök mosni és vasalni, de nem bánom, legyenek csak gyerekek, élvezzék a nyarat.
Hétfõn este megérkezett a faanyag, némi tervezést követõen a férfiak nekiesnek majd és a lányoknak is lesz saját csúszó-mászó házikójuk ;-)

Székesfehérvár, 2009.április 19.

Délelõtt Apa elment dolgozni, mi anyával rajzoltunk,

Ébredés után elmentünk a városba fagyizni, vittük a motorokat is, egész sokat mentünk vele, aztán meg anyáék hozták. Kergettünk galambokat, kaptunk egy-egy gombóc meleg fagyit a kapualjban, jól kikentük magunkat vele. Visszafelé már bennünket is cipelni kellett a járgányok mellett, mert kicsit elfáradtunk. Itthon Apa feltette a szúnyoghálókat,

játszottunk, közben õ készülõdött a grillezéshez. Tíz után kimentünk az udvarra, átjött a Lackó is,

addig anyával tornyot építettünk

láttunk gyíkot a köveken napozni, homokoztunk, néztünk repcsit.

és uzsonnára kaptunk lazacot körtével, nagyon finom volt. Elég álmosak voltunk, így kicsit korábban mentünk fürdeni, az elalvással sem volt gond.

Papi meggyújtotta a tüzet, közben Apa is hazaért. Ettünk finom virslit kiflivel és salátával, aztán volt még kakaós csiga.

Ebéd után nekünk menni kellett aludni, de ma nem sikerült valami nagyot.

Székesfehérvár, 2009.április 18.

Ma a Másikmamához mentünk, mert jöttek rokonok, hoztak nekünk meghívót az esküvõre, amire úgy néz ki, hogy anyáék egészen egyszerûen nem visznek el minket. Anya szerint jobb lesz nekünk itthon a Mamival és a Papival, mert még kicsit vagyunk, és messze van. Ebéd helyett malackodtunk csak, Mama takaríthatott, miután eljöttünk. Azt hiszem kicsit fáradtak voltunk. Nyuszijaink kiköltöztek a telekre, anya szerint jobb lesz ott nekik.

Délután Apa focimeccsre ment - nyertek - mi meg anyával, a Mamival és a Papival elmentünk a Bregyóba a kertészeti kiállítást megnézni. Sok szép virág volt és még állatsimogató is. Simiztünk pónit, csacsit és kicsike bocit is. Voltak még libák és pipik is. Kóstoltunk lekvárt és mézet, Papi vett is nekünk csipke és kökény lekvárt. Miután hazaértünk még segítettünk elvinni a kutyákat sétálni a sarokig, ott mi anyával visszafordultunk, pont jött Apa is és hazasétáltunk. A kádba kaptunk két klassz kicsi flakont és jó sokáig öntögettük a vizet egymásra.

Székesfehérvár, 2009.április 17.

Ma elég vacak az idõ, így kicsit motoroztunk csak kint, aztán inkább bent játszottunk Lilláéknál. Jó volt, sokat nevettünk, kukucskáltunk a függöny mögül és szanaszét pakoltunk mindent.

Tegnap Ágihoz mentünk és alig sírtunk, még Dorka sem hisztizett, csak párszor pityeredett el. Én is csak a karomnál kértem ki magamnak a dolgot, az még mindig elég merev.
Ma megkaptam az elsõ csókomat. Vagy én adtam? Itt volt délután a Lackó, megnézni a nyuszinkat. Mondjuk a nyulak annyira nem érdekelték, inkább a hercegnõs bébi taxinkat szerelte. Aztán egyszer csak ott ültünk egymással szemben a hintán, megsimogatta az arcomat és adott egy puszit. Anya azt mondta, adjak én is. Én meg cuppantottam egy jó nagyot, pont a szájára. Romantikus ugye?!

Teljesen elfelejtettem tegnap, hogy Dévény nap van, ha Ati nem szól, lemaradunk. Csajok meglepõen jól viselték. Apunak köszi a fuvarért. Nem lehetünk Neki(k) elég hálásak, nagyon sokat segít(enek)! Lányok imádják is õket, Dorka fõleg Papás, látni kellene, ahogy visítva fut elé és kiabálja, hogy PAPA, PAPA!
Mivel délelõtt így nem tudtunk levegõzni a délutáni ébredés után rögtön kivonultunk és fürdésig kint is voltunk. Mostanában a cipõiket veszik le állandóan, nekem meg a hajam hullik. Az udvaron még csak hagyján, de motorozás közben a járdán is lepattannak a járdáról és ledobják a csukát. Aztán elfutnak elõlünk és még ki is nevetnek. Dorka tegnap ki is nyírt egy harisnyát. Mondjuk ez a legkevesebb, de folyton félek, hogy felfáznak, azért annyira meleg még nincsen, hogy „mezítláb” rohangáljanak.
Közben én kicsit tekertem a teraszra kipakolt szobabringán (állóképességem siralmas) és ugráló köteleztem. Lányok édesek, fogják a kötelet és lengetik maguk elõtt, próbálnak utánozni ;-)

Székesfehérvár, 2009.április 29.

Dorkának háromszor cseréltem le az éjszaka a teljes ágynemûjét, többször szerencsére nem hányt, nem lett volna több váltás tisztánk…
Reggel nyolcra odaértünk a vérvételre, a nõvérke kedves és nagyon ügyes is volt. Alaposan átnézte mindkét karját, kézfejét és végül a jobb könyökén talált egy használható vénát, elsõre el is találta. Sajnos még így is volt nagy sírás. Közben már hasmenése is lett a kisasszonynak, így hazafelé útba ejtettük a gyerekorvosunkat is. Vírus, számítsunk rá, hogy láza is lesz, és hogy Lili sem ússza meg. A takarók, huzatok, lepedõk, hálózsákok kint száradnak, várják az éjszakát, reméljük nem lesz rájuk szükség. Holnap délután beszélünk a doktornõvel, addigra ugyanis már lesz vérkép és meglátjuk mennyire lesz rossz állapotban a leányzó - aki egyébként annak ellenére, hogy étvágya nincs, jó kedvû, bár jóval többet aludt délután a szokásosnál - aztán eldöntjük, hogyan tovább. Addig tejmentes diéta, normaflore, smecta, B6 injekció szájon át, répa, krumpli, alma és sok folyadék. Ezekbõl egyelõre csak a folyadék megy. Dévény lemondva és szerintem a majálisból is kimaradunk idén…

Székesfehérvár, 2009.április 28.

Hétvégén sokat mentünk, szombaton Balatonfüreden voltunk a Galinánál. Megmasszírozta anyát és Apát, addig mi a parkban játszottunk. Mászókáztunk, csúszdáztunk, megnéztük a fûnyírós traktort. Hazafelé elaludtuk a kocsiban, ezért itthon már nem voltunk hajlandóak, estére kicsit elfáradtunk. Délután még átjött kicsit a Lilla az Apujával. Vasárnap délelõtt a Zichy-ligetben sétáltunk, játszótereztünk. Délután, amíg aludtunk, anya elment az Esztihez a pedikûrös suliba modellnek, szép lett a lába. Apával elmentünk elé, aztán a városban motoroztunk, kaptunk tölcsért is.

Hétfõ reggelt a doktor néninél kezdtük, mert a Dorka arcán csúnya piros foltok lettek. Lehet, hogy a tejtõl van, ezért szerdán reggel vért fognak tõle venni. Délután sikerült fejre esnem a számítógépes asztalról, letettem a kezem, de azért elég jól megütöttem magam. Majdnem kórházba is mentünk. Voltunk még gyógyszertárban, anyáék megengedték, hogy vigyük a tápszeres szatyrokat. Egy bácsi meg is jegyezte, hogy nagyon dolgosak vagyunk, jól jár majd a férjünk. Anya szerint az még odébb lesz. Ma délelõtt Lillával játszottunk, délután meg a Mami vigyázott ránk, mert anyának el kellett menni egy kicsit. Aztán elmentünk kiflit venni, meg homokoztunk.

Székesfehérvár, 2009.április 24.

Délelõtt Lillánál voltunk, játszottunk, csusziztunk, találkoztunk a doktor néninkkel is, aki jött megnézni Lilla pöttyeit, amik a házi tejtõl lettek neki. Ebédet megint egyedül ettünk, és persze megint át kellett öltözni…

Lányok köszönik szépen, nem kérnek belõle, hogy én kanalazzam a szájukba az ételt, egyre önállóbbak. Bár sajnos az önálló étkezésük még elfogult anyaszemmel sem mondható túl kulturáltnak, mégis úgy döntöttem hagyom õket gyakorolni, addig meg gyakrabban mosok, míg bele nem jönnek…

Székesfehérvár, 2009.április 23.

Nem mentünk ma ki délelõtt, mert elég buta idõ volt és vendégeink is jöttek. Az Anna és a Kincsõ. Az elején kicsit megszeppentünk, mert már régen találkoztunk, de aztán jót játszottunk végül. Átjött a Lilla is, jó sokan voltunk kislányok egy helyen.

Köszönjük szépen a szép ajándékokat Erzsi néninek!
Ebéd elõtt mindenki hazament, mi meg nem akartunk bejönni az udvarról, miután kikísértük Lillát. Emiatt volt egy kis nézeteltérésünk anyával, ami Liló részérõl hisztibe torkollott. Egyedül ebédeltünk spenótot, anya adott hozzá halacskát is. Finom volt, viszont utána át kellett öltözni alvás elõtt.

Ébredés után, kimentünk az udvarra, mert közben kisütött a nap, bicajoztunk egyet a járdán. Anya próbál tanítani minket a pedálozás rejtelmeire, de inkább lábbal hajtjuk egyelõre. Miután Apa megjött bekaptunk egy kis uzsonnát, aztán elmentünk a DM-be, mert elfogyott a fürdetõnk. Csak egy kis kosár maradt, így volt egy kis vita Dorka és köztem, de hamar lerendeztük és vér sem folyt. A kocsi természetesen nálam maradt. Kicsit futkározhattunk a Skála elõtti nagy téren, de fújt a szél és elég hûvös volt, így anyáék hamar a kocsiba pakoltak bennünket.

Ez meg itt a mai bónuszkép. Tesó 15 hetes Pocakmanója, aki a 4D-s doki szerint lány, és ha a hátralévõ idõben nem nõ fütyije, akkor a csodaszép Szófia Eszter nevet fogja kapni ;-)

Székesfehérvár, 2009.április 30.

Mára egész jól lettem, már nem hánytam és még kakim sem volt, a reggeli kakaómat megettem és még egy kis ebéd is lecsúszott. Azért még elég gyenge vagyok, kicsit voltunk csak kint, ennek nagy részében is anyával intéztettem a helyváltoztatásomat.

Lehet, hogy én is beteg leszek, mert anya szerint feltûnõen hisztis vagyok. Szerintem nem leszek beteg, csak utálom, hogy folyton Dorkát kényezteti tegnap óta, mintha én itt sem lennék. Ez igazán nem szép tõle, gondoltam felhívom a figyelmét, hogy én is létezem ám…

Dorka mára jobban lett, viszont nekem is sikerült beleesnem a szórásba, jó lenne, ha a többiek megúsznák. Délelõtt még sikerült ebédet alkotnom, de a csajokkal nekem is le kellett feküdnöm, mert alig álltam a lábamon. Lakás olyan, amilyen…