Székesfehérvár 2008. november 07.

Anya:

Ismét játékra hívtak bennünket, habár nem blogot írunk. Mamm volt olyan kedves, hogy felkért bennünket hét titkunk leleplezésére, amire itt még nem derült fény.
Íme, a játékszabály:
1.Linkeld be a blogodba azt, aki "ezt tette veled",
2.ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi, ami eddig még nem derült ki rólad,
3.nézz ki 7 embert, nevezd meg őket, és linkeld be a blogodba (na jó, ez lehet kevesebb...),
4.végül egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek nézve!
Hát akkor nézzük:
1.Függő vagyok, mióta itthon töltöm az időmet - fórumfüggő. Még a lombik alatt csatlakoztam a BMC-s topikhoz, majd 2007. május 10-én az Ikresekhez is. Mindkettő szuper társaság, sokat segítettek a terhesség alatt és már babásan is.
2.2007. május 9-én tudtuk meg, hogy két kislányunk lesz, ekkor voltam 15 hetes terhes.
3.Ati először kicsit letört, hogy egy Fia sem lesz, de hamar megvigasztalódott.
4.A Lili név már akkor biztos volt, mikor elkezdtük próbálkozni (persze csak kislány esetén ;-)
5.Dorkánál sokáig a Kitti is versenyben volt, aztán több szavazat érkezett a Dorcira és nekem is jobban tetszett.
6.Egyszer majd szeretnék kistesót…
7.Ati nem szeretne (Vajon ki fog győzni?)
Azt hittem, nem lesz meg a hét, de a végére egész belejöttem ;-)
Azt hiszem, én most nem nevezek meg senkit, akinek van kedve, fogja, vigye!
Kicsi Lili ma egyedül jött-ment a cipőboltban. Apáját jól megfuttatta. Hihetetlen, hogy most kezdett lépegetni, aztán lassan futóversenyen indulhat. Amíg kifizettük a cipőmet, választott magának esernyőt is az egyik tárolóról. Dorcikának még kell az egyik kezünk a biztonsághoz. 
Székesfehérvár, 2008.november 06.

Ma is sétáltunk, mert jó idő volt, anya szerint már lehet, hogy nem sokáig lehetünk kint minden nap, mert jön az esős idő. Délután a doktor nénihez mentünk, aki megállapította, hogy mindketten meggyógyultunk. Lassan abbahagyhatjuk a gyógyszert és az inhalálást is. Aminek nagyon örülök, mert mindkettőt utáltam már.
Egyre többet olvasok, anya szerint sokkal türelmesebb vagyok már, mint pár hete. Szépen meg tudom már mutatni az összes könyvben a labdát és a kutyusokat. Egyedül lapozok arra az oldalra ahol emlékszem rá, hogy ilyenek vannak. Igaz, ha anya mást is meg akar mutatni, akkor többnyire továbbhajtok oda, ami engem érdekel.
Este feldöntöttem a Lilit, aki hanyatt esett és beütötte a fejét, anya rám szólt, így mindketten sírtunk. Nem anyával, hanem a Lilivel. Nem akartam nagyot lökni, csak a kockáját szerettem volna, de nem adta…

Ma anya szerint egész jó kislány voltam, igaz, hogy csak egyszer aludtam délelőtt, ezért délutánra kicsit szétcsúsztam, volt egy kis földönvisítozvafetrengés. Most, hogy meggyógyultunk, végre elmehettünk anyáékkal vásárolni. Voltunk a Müllerben, ahol engem még mindig lenyűgöznek a plafonról lelógó labdák. Kaptunk sok finom hamit.
Képzeljétek el, megtanultam szájharmonikázni. Egészen egyedül. Már jó régen kaptunk, fából van, mivel Dorka mindig megrágta el lett pakolva a katicás tárolóba. Mikor új volt, anya sokszor megmutatta, hogyan kell(ene) rajta játszani, de csak nem sikerült megszólaltatnom. Ma megtaláltam és egyből belefújtam, Apáék meg teljesen meglepődtek, aztán jól megtapsoltak. Azóta sokszor fújom és örülök magamnak, hogy milyen ügyes vagyok! Ennek örömére a Papi áthozta nekem az igazi - fém - szájharmonikát, amit régebben vett, de a Mami azt mondta, hogy még kicsik vagyunk hozzá.

ANYA:

Most találtam:
Szűz horoszkóp
Csecsemő

Szereti, ha békén hagyják. Nagyon finoman kell kifürkészni az érzéseit, és kitalálni a vágyait. Ha akarja, nagyon jól meg tudja értetni magát. Csak ne siettessük; saját ritmusa van. A Szűz baba kedveli a kényelmes, nyugodt alvási és étkezési körülményeket. Boldogságigénye óriási.


Gyermek

Intelligens és érdeklődő gyermek. Olykor kényelmesen hátradől, és csak szemléli a történteket. Megfontolt, jó megfigyelő, nem sajnálja az időt arra, hogy elemezze a dolgokat. Szelíd, nemes és finom, ugyanakkor félénk és szűkszavú. Mivel meglehetősen szégyenlős, a játszótér ijesztő helynek tűnhet számára. A külső szemlélő tartózkodónak, zárkózottnak láthatja. A szülőknek mindent el kell követniük, hogy erősítsék a Szűz gyermek önbizalmát. Érzékeny a családi hangulatra, összetartásra. Ugyanazokhoz az emberekhez és helyekhez ragaszkodik. Kiegyensúlyozottságához nagyon fontos, hogy boldog és nyugodt családban éljen. Lekötik az izgalmas emberek, az érdekes helyzetek, de szeret egyedül is lenni és játszani. Korán bizonyítja rendszeretetét. A szobájában mindig rendet tart, ebben biztosak lehetünk. Nem duzzog a mindennapi feladatok miatt. Szeret jókat enni, s néha szívesen veszi, ha ágyban etetik. Kedveli a kifestőkönyveket, az állatokat, a virágokat, szeret a természetben sétálni. A háziállatokat családtagnak tekinti. Gyűjti az apró játékokat, ragaszkodik a kis ajándéktárgyakhoz. A későbbiekben főleg azok lesznek jó barátai, akikkel kiskorában együtt játszott.
Lilinek vissza kellett adnom a szennyesből a szottyos macskát, mert az újhoz hozzá sem volt hajlandó szólni. Azóta teljes a boldogság. Még jó, hogy nem dobtam ki…(mehettem volna kukázni)


Kamasz

Hirtelen minden ellen lázadhat. Erélyesen kritizál, kifogásol. Így alakítja egyéniségét. Nagyon hamar kiderül, hogy ezzel sérülékenységét és önbizalomhiányát próbálja leplezni. Ilyenkor a feszültség oldásához nagy szüksége van a bensőséges beszélgetésre.


Tanulás

Okos, pontos és gyakorlatias. Rendes, tiszta és szorgalmas diák. Füzeteit nem csúfítják el pacák, szamárfülek, írása tiszta és jól olvasható. Jó tanuló, segítőkész, ezért könnyen a tanárok kedvencének tarthatják, pedig nem ez a helyzet. Egyszerűen csak szeret szorgoskodni. Vizsgaidőszakban a szülők jól teszik, ha erősítik gyermekük önbizalmát, különben erőt vehet rajta az aggodalmaskodás, s rejtélyes betegségek jelentkezhetnek. A hosszú távú munkákért nem lelkesedik, de ne legyünk meglepve, ha órákig képes törni a fejét egy-egy feladaton. Ha elveszíti az érdeklődését munkája iránt, nemtörődöm és hanyag lesz. Ez valamilyen lelki zavarra utal, mivel az ilyen viselkedés ellenkezik a természetével. Ebben az esetben beszélgessünk vele, hogy kiderítsük a probléma okát. Nagyon érzékeny, érzelmi életére végtelenül tapintatosan, természetesen kell figyelni.

Pozitív személyiségvonások:
szerény és szégyenlős, rendszerető és megbízható, gyakorlatias és szorgalmas, intelligens és becsületes, megvan benne a másokra figyelés képessége, logikus és elemző.

Negatív személyiségvonások:
kicsinyes és ragaszkodó, szőrszálhasogató és kíméletlen, mániákusan maximalista, túlságosan kritikus és konzervatív, nagyon érzékeny.
forrás: Nők Lapja Cafe

Székesfehérvár, 2008.november 05.

Ma végre megint mentük sétálni, mert szépen sütött a napocska, nagyon jó idő volt, láttunk sok madarat is. Ilyenkor mindig szólok anyának, hogy nézd ott repülnek, nehogy ne vegye észre.
Én is egyre többet gyakorlom ezt a járás dolgot, de még szívesebben mászok, mert az ügyesebben megy. Már csak másfél hét van az esküvőig, addig még fejlődhetek sokat.
Alig közlekedem már négykézláb, folyton megyek. Csak akkor ereszkedem négykézlábra, ha gyorsan akarok érni valahová, például ha anya orvul az ölébe veszi Dorkát és sürgősen nekem is oda kell telepednem. Anya szerint nem szép dolog, ha az ember féltékeny a testvérére, mert mindkettőnket egyformán szeret. Azért engem szerethetne egy kicsit jobban.
ANYA:

Teljesen kétségbe vagyok esve! Valamit elrontottam, de nagyon, csak még nem tudom, hogy mit. Esetleg Lilit elvitték az UFÓ-k és ezt a kis Szörnyecskét hozták helyette, aki ugyan teljesen úgy néz ki, mint az én vidám, kiegyensúlyozott kislányom, de folyamatos hisztire van kapcsolva. Iszonyatos módon féltékeny a Dorkára. Két napja nem alszik napközben, hogy annyival is többet lehessen velem. Ha mindketten ébren vannak, nem engedi Dorkát a közelembe, túrja ki az ölemből, ellöki. Ha valami olyasmit csinálok Dorkával, amit közösen nem lehet, pelenkacsere, inhalálás, orrszívás, akkor borzalmas bőgésbe kezd, kapaszkodik rám, belém. Nem tudom, mi a jó ilyenkor…
Szegény Dorkát sajnálom, nem szeretném, ha rosszul érintené ez az egész. Lilinek mindig elmagyarázom, hogy ketten vannak, nem szabad bántani egymást, anyának Dorka is a kislánya, őt is ugyanúgy szereti. De mennyit ért ebből egy tizennégy hónapos? Gyanítom nem sokat.
Közben láthatóan egy idő után fáradt, de ha leteszem, ordít, mindent kidobál az ágyból, ledobálja a pelenkázó feltétet, pelenkákat. Ati szerint hagynom kellene bőgni, de én ezt nem tudom megtenni, nem akarom, hogy azt gondolja, nem számíthat rám. Azért maradtam itthon, hogy velük legyek. Vagy én gondolom rosszul?!? Lehet, hogy valóban csak a határait teszteli és most kellene megszabnom, mennyit engedek? Még olyan kicsi…
Annyira nem értem, mert egyébként meg olyan jókat játszanak együtt. Pár napja többször kérik, hogy vegyük elő a sátorhoz tartozó alagutat, abban kergetőznek, bújócskáznak, nagyokat nevetnek közben. Olvasgatnak is szépen egymás mellett. 77szer szétszedik a formakockás dobozt, hogy 78szor is összerakjam nekik és szedhessék szét újra. Ha közösen rosszalkodnak, nagy az egyetértés!

Székesfehérvár, 2008.november 04.

ANYA:

Be kell vallanom, kicsit most elfáradtam, elég rettenetes volt ez a két hét betegség, orrszívás, gyógyszerezés, inhalálás, nyűgösség, bezártság. Engem is megviselt, nem csak a lányokat. Így kértem a hétre egy szabad délutánt az uramtól. Elmegyek egyet nézelődni, bejelentkezek a maradék bérletem lejárására, könyvtárba is szívesen beugranék, cipőt kellene vennem a húgom esküvőjére magamnak és a lányoknak…Azt hiszem egy délutánra kicsit sok lesz ;-)
Liló megint tiszta kismajom lett, egész nap rajtam csüng, pedig nem is ő volt a betegebb. Ráadásul, ha meghallja a porszívó v. az inhalátor hangját, rögtön szívet tépő zokogásba kezd és kapaszkodik belém tíz körömmel. Ez jelentősen megnehezíti, hogy Dorkával inhaláljak. Ma délelőtt is, mindketten az ölemben ültek, de persze ketten háromfelé ficeregnek és Dorka az inhalálást is szeretné elkerülni. Kevés a karom, na.
Vasárnap óta a Gryllus Vilmos: Őszi dalokat hallgatjuk, lányok imádják a madárcsicsergést, különböző hangokat benne, vannak kedvenc számaik, amire rögtön ütemesen rázni kezdik magukat. Minden nap mondókázunk is egy kicsit, elég sok már az ismerős nekik.
Vasárnap óta sokat ügyesedtek az önálló evésben a csajok, ugyanis minden tízórai után kapnak kistányért, kanalat és egy kis pépet, aztán gyakorolnak bőszen. A tányért már nem dobálják le (na jó, ehhez néha meg be kell vetnem a rábeszélőképességemet), nem kenik egymás hajára a cuccot, viszont még mindig szeretnek kézzel az ételben turkálni, tapicskolni.
Lányok hihetetlen módon kezdték egymást utánozni, ha Dorka véletlenül fordítva ül fel a taxira, Lili, aki eddig rendesen autózott, abban a pillanatban lepattan és felül: FORDÍTVA.
Holnap meg is érkezik a fakopáncsos csomag. Csak bírjam ki, hogy eltegyem karácsonyig ;-)
December 4-5 végül is Hévízre megyünk, biztosan szuper lesz. December hetedikén pedig elvisszük a csajokat, hogy életükben először vonatozzanak és találkozzanak a Mikulással.
<http://www.mavnosztalgia.hu/hu/menu/5/esemeny/195>

Székesfehérvár, 2008.november 01.

Nem is meséltük el, hogy mennyi minden történt tegnap. Azzal kezdődött, hogy reggel száraz pelussal ébredtem és anya ráültetett a bilire. Mindenféle csacsiságot sugdosott, pl. csurr-csurr, piss-piss, aztán egyszer csak éreztem, hogy már pisilek is. Nem tudom ki lepődött meg jobban, anya v. én. Bele is akartam gyorsan nyúlni, de anya nem hagyta, pedig az enyém, én csináltam.
Aztán elmentünk a doktor nénihez, ahol kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladásom van, és a jobb oldalon még csúnyább is. Kaptam egy szirupot és tovább kell inhalálni. A szirup finom, inhalálást nem szerettem meg.
Ma reggel is száraz pelussal ébredtem, de sajnos csak a bili mellé sikerült pisilnem. Az úgy volt, hogy anyával megbeszéltük, hogy nem nagyon erőltetjük ezt a bili dolgot, ha nincs kedvem rajta ülni, rögtön felállhatok. Anya rögtön segített is felkelni, mikor kértem, de aztán a pisi meg mégiscsak jött. Anya azt mondta, van ilyen.

Tegnap volt a Papi szülinapja, átmentünk megköszönteni. Kapott egy képet rólunk és anyáéktól Gyurmalint, ami egy nagyon érdekes gyurma, stressz ellen való, mert a Papi mostanában sokat dolgozik. Aztán Apa elvitte a Papit színházba, mi meg anyával egyedül maradtunk, Dorkával inhaláltak, én meg sírtam, mert én sem akartam kimaradni semmiből, leginkább anya öléből nem. Aztán jött a Mami fürdeni és már alhattunk is. Nekem is kell inhalálni és antibiotikumot is kell szednem, de nekem még nincs tüdőgyulladásom, csak hurutom.
Ma nem mentünk ki, mert gyógyulunk, inkább bent játszottunk. Apa is beteg, rossz a gyomra.
ANYA:

             NOVEMBER 
Ne higgyetek a fénynek,
a langyos déli szélnek,
ne higgyetek, ti fák!
Aludjatok el halkan,
a párálló avarban
félig nyílt ibolyák.
Rügyek, csak vissza, vissza!
az ég akármily tiszta,
most játszik álnokul.
Hiába zöld a pázsit,
Már a november jár itt,
S mire bealkonyul -
Köd gyűjt vámot a tájról,
s a tétovázó fákról
- mint szédült, vak szeszély -
leszaggat minden éket,
és szétdúl minden szépet
a novemberi éj.
G.Ferenczy Hanna
Székesfehérvár, 2008.november 05.

Ma végre megint mentük sétálni, mert szépen sütött a napocska, nagyon jó idő volt, láttunk sok madarat is. Ilyenkor mindig szólok anyának, hogy nézd ott repülnek, nehogy ne vegye észre.
Én is egyre többet gyakorlom ezt a járás dolgot, de még szívesebben mászok, mert az ügyesebben megy. Már csak másfél hét van az esküvőig, addig még fejlődhetek sokat.
Alig közlekedem már négykézláb, folyton megyek. Csak akkor ereszkedem négykézlábra, ha gyorsan akarok érni valahová, például ha anya orvul az ölébe veszi Dorkát és sürgősen nekem is oda kell telepednem. Anya szerint nem szép dolog, ha az ember féltékeny a testvérére, mert mindkettőnket egyformán szeret. Azért engem szerethetne egy kicsit jobban.
ANYA:

Teljesen kétségbe vagyok esve! Valamit elrontottam, de nagyon, csak még nem tudom, hogy mit. Esetleg Lilit elvitték az UFÓ-k és ezt a kis Szörnyecskét hozták helyette, aki ugyan teljesen úgy néz ki, mint az én vidám, kiegyensúlyozott kislányom, de folyamatos hisztire van kapcsolva. Iszonyatos módon féltékeny a Dorkára. Két napja nem alszik napközben, hogy annyival is többet lehessen velem. Ha mindketten ébren vannak, nem engedi Dorkát a közelembe, túrja ki az ölemből, ellöki. Ha valami olyasmit csinálok Dorkával, amit közösen nem lehet, pelenkacsere, inhalálás, orrszívás, akkor borzalmas bőgésbe kezd, kapaszkodik rám, belém. Nem tudom, mi a jó ilyenkor…
Szegény Dorkát sajnálom, nem szeretném, ha rosszul érintené ez az egész. Lilinek mindig elmagyarázom, hogy ketten vannak, nem szabad bántani egymást, anyának Dorka is a kislánya, őt is ugyanúgy szereti. De mennyit ért ebből egy tizennégy hónapos? Gyanítom nem sokat.
Közben láthatóan egy idő után fáradt, de ha leteszem, ordít, mindent kidobál az ágyból, ledobálja a pelenkázó feltétet, pelenkákat. Ati szerint hagynom kellene bőgni, de én ezt nem tudom megtenni, nem akarom, hogy azt gondolja, nem számíthat rám. Azért maradtam itthon, hogy velük legyek. Vagy én gondolom rosszul?!? Lehet, hogy valóban csak a határait teszteli és most kellene megszabnom, mennyit engedek? Még olyan kicsi…
Annyira nem értem, mert egyébként meg olyan jókat játszanak együtt. Pár napja többször kérik, hogy vegyük elő a sátorhoz tartozó alagutat, abban kergetőznek, bújócskáznak, nagyokat nevetnek közben. Olvasgatnak is szépen egymás mellett. 77szer szétszedik a formakockás dobozt, hogy 78szor is összerakjam nekik és szedhessék szét újra. Ha közösen rosszalkodnak, nagy az egyetértés!

Székesfehérvár, 2008.november 05.

Ma végre megint mentük sétálni, mert szépen sütött a napocska, nagyon jó idő volt, láttunk sok madarat is. Ilyenkor mindig szólok anyának, hogy nézd ott repülnek, nehogy ne vegye észre.
Én is egyre többet gyakorlom ezt a járás dolgot, de még szívesebben mászok, mert az ügyesebben megy. Már csak másfél hét van az esküvőig, addig még fejlődhetek sokat.
Alig közlekedem már négykézláb, folyton megyek. Csak akkor ereszkedem négykézlábra, ha gyorsan akarok érni valahová, például ha anya orvul az ölébe veszi Dorkát és sürgősen nekem is oda kell telepednem. Anya szerint nem szép dolog, ha az ember féltékeny a testvérére, mert mindkettőnket egyformán szeret. Azért engem szerethetne egy kicsit jobban.
ANYA:

Teljesen kétségbe vagyok esve! Valamit elrontottam, de nagyon, csak még nem tudom, hogy mit. Esetleg Lilit elvitték az UFÓ-k és ezt a kis Szörnyecskét hozták helyette, aki ugyan teljesen úgy néz ki, mint az én vidám, kiegyensúlyozott kislányom, de folyamatos hisztire van kapcsolva. Iszonyatos módon féltékeny a Dorkára. Két napja nem alszik napközben, hogy annyival is többet lehessen velem. Ha mindketten ébren vannak, nem engedi Dorkát a közelembe, túrja ki az ölemből, ellöki. Ha valami olyasmit csinálok Dorkával, amit közösen nem lehet, pelenkacsere, inhalálás, orrszívás, akkor borzalmas bőgésbe kezd, kapaszkodik rám, belém. Nem tudom, mi a jó ilyenkor…
Szegény Dorkát sajnálom, nem szeretném, ha rosszul érintené ez az egész. Lilinek mindig elmagyarázom, hogy ketten vannak, nem szabad bántani egymást, anyának Dorka is a kislánya, őt is ugyanúgy szereti. De mennyit ért ebből egy tizennégy hónapos? Gyanítom nem sokat.
Közben láthatóan egy idő után fáradt, de ha leteszem, ordít, mindent kidobál az ágyból, ledobálja a pelenkázó feltétet, pelenkákat. Ati szerint hagynom kellene bőgni, de én ezt nem tudom megtenni, nem akarom, hogy azt gondolja, nem számíthat rám. Azért maradtam itthon, hogy velük legyek. Vagy én gondolom rosszul?!? Lehet, hogy valóban csak a határait teszteli és most kellene megszabnom, mennyit engedek? Még olyan kicsi…
Annyira nem értem, mert egyébként meg olyan jókat játszanak együtt. Pár napja többször kérik, hogy vegyük elő a sátorhoz tartozó alagutat, abban kergetőznek, bújócskáznak, nagyokat nevetnek közben. Olvasgatnak is szépen egymás mellett. 77szer szétszedik a formakockás dobozt, hogy 78szor is összerakjam nekik és szedhessék szét újra. Ha közösen rosszalkodnak, nagy az egyetértés!

Székesfehérvár, 2008.november 05.

Ma végre megint mentük sétálni, mert szépen sütött a napocska, nagyon jó idő volt, láttunk sok madarat is. Ilyenkor mindig szólok anyának, hogy nézd ott repülnek, nehogy ne vegye észre.
Én is egyre többet gyakorlom ezt a járás dolgot, de még szívesebben mászok, mert az ügyesebben megy. Már csak másfél hét van az esküvőig, addig még fejlődhetek sokat.
Alig közlekedem már négykézláb, folyton megyek. Csak akkor ereszkedem négykézlábra, ha gyorsan akarok érni valahová, például ha anya orvul az ölébe veszi Dorkát és sürgősen nekem is oda kell telepednem. Anya szerint nem szép dolog, ha az ember féltékeny a testvérére, mert mindkettőnket egyformán szeret. Azért engem szerethetne egy kicsit jobban.
ANYA:

Teljesen kétségbe vagyok esve! Valamit elrontottam, de nagyon, csak még nem tudom, hogy mit. Esetleg Lilit elvitték az UFÓ-k és ezt a kis Szörnyecskét hozták helyette, aki ugyan teljesen úgy néz ki, mint az én vidám, kiegyensúlyozott kislányom, de folyamatos hisztire van kapcsolva. Iszonyatos módon féltékeny a Dorkára. Két napja nem alszik napközben, hogy annyival is többet lehessen velem. Ha mindketten ébren vannak, nem engedi Dorkát a közelembe, túrja ki az ölemből, ellöki. Ha valami olyasmit csinálok Dorkával, amit közösen nem lehet, pelenkacsere, inhalálás, orrszívás, akkor borzalmas bőgésbe kezd, kapaszkodik rám, belém. Nem tudom, mi a jó ilyenkor…
Szegény Dorkát sajnálom, nem szeretném, ha rosszul érintené ez az egész. Lilinek mindig elmagyarázom, hogy ketten vannak, nem szabad bántani egymást, anyának Dorka is a kislánya, őt is ugyanúgy szereti. De mennyit ért ebből egy tizennégy hónapos? Gyanítom nem sokat.
Közben láthatóan egy idő után fáradt, de ha leteszem, ordít, mindent kidobál az ágyból, ledobálja a pelenkázó feltétet, pelenkákat. Ati szerint hagynom kellene bőgni, de én ezt nem tudom megtenni, nem akarom, hogy azt gondolja, nem számíthat rám. Azért maradtam itthon, hogy velük legyek. Vagy én gondolom rosszul?!? Lehet, hogy valóban csak a határait teszteli és most kellene megszabnom, mennyit engedek? Még olyan kicsi…
Annyira nem értem, mert egyébként meg olyan jókat játszanak együtt. Pár napja többször kérik, hogy vegyük elő a sátorhoz tartozó alagutat, abban kergetőznek, bújócskáznak, nagyokat nevetnek közben. Olvasgatnak is szépen egymás mellett. 77szer szétszedik a formakockás dobozt, hogy 78szor is összerakjam nekik és szedhessék szét újra. Ha közösen rosszalkodnak, nagy az egyetértés!

Székesfehérvár, 2008.november 05.

Ma végre megint mentük sétálni, mert szépen sütött a napocska, nagyon jó idő volt, láttunk sok madarat is. Ilyenkor mindig szólok anyának, hogy nézd ott repülnek, nehogy ne vegye észre.
Én is egyre többet gyakorlom ezt a járás dolgot, de még szívesebben mászok, mert az ügyesebben megy. Már csak másfél hét van az esküvőig, addig még fejlődhetek sokat.
Alig közlekedem már négykézláb, folyton megyek. Csak akkor ereszkedem négykézlábra, ha gyorsan akarok érni valahová, például ha anya orvul az ölébe veszi Dorkát és sürgősen nekem is oda kell telepednem. Anya szerint nem szép dolog, ha az ember féltékeny a testvérére, mert mindkettőnket egyformán szeret. Azért engem szerethetne egy kicsit jobban.
ANYA:

Teljesen kétségbe vagyok esve! Valamit elrontottam, de nagyon, csak még nem tudom, hogy mit. Esetleg Lilit elvitték az UFÓ-k és ezt a kis Szörnyecskét hozták helyette, aki ugyan teljesen úgy néz ki, mint az én vidám, kiegyensúlyozott kislányom, de folyamatos hisztire van kapcsolva. Iszonyatos módon féltékeny a Dorkára. Két napja nem alszik napközben, hogy annyival is többet lehessen velem. Ha mindketten ébren vannak, nem engedi Dorkát a közelembe, túrja ki az ölemből, ellöki. Ha valami olyasmit csinálok Dorkával, amit közösen nem lehet, pelenkacsere, inhalálás, orrszívás, akkor borzalmas bőgésbe kezd, kapaszkodik rám, belém. Nem tudom, mi a jó ilyenkor…
Szegény Dorkát sajnálom, nem szeretném, ha rosszul érintené ez az egész. Lilinek mindig elmagyarázom, hogy ketten vannak, nem szabad bántani egymást, anyának Dorka is a kislánya, őt is ugyanúgy szereti. De mennyit ért ebből egy tizennégy hónapos? Gyanítom nem sokat.
Közben láthatóan egy idő után fáradt, de ha leteszem, ordít, mindent kidobál az ágyból, ledobálja a pelenkázó feltétet, pelenkákat. Ati szerint hagynom kellene bőgni, de én ezt nem tudom megtenni, nem akarom, hogy azt gondolja, nem számíthat rám. Azért maradtam itthon, hogy velük legyek. Vagy én gondolom rosszul?!? Lehet, hogy valóban csak a határait teszteli és most kellene megszabnom, mennyit engedek? Még olyan kicsi…
Annyira nem értem, mert egyébként meg olyan jókat játszanak együtt. Pár napja többször kérik, hogy vegyük elő a sátorhoz tartozó alagutat, abban kergetőznek, bújócskáznak, nagyokat nevetnek közben. Olvasgatnak is szépen egymás mellett. 77szer szétszedik a formakockás dobozt, hogy 78szor is összerakjam nekik és szedhessék szét újra. Ha közösen rosszalkodnak, nagy az egyetértés!

Székesfehérvár, 2008.november 05.

Ma végre megint mentük sétálni, mert szépen sütött a napocska, nagyon jó idő volt, láttunk sok madarat is. Ilyenkor mindig szólok anyának, hogy nézd ott repülnek, nehogy ne vegye észre.
Én is egyre többet gyakorlom ezt a járás dolgot, de még szívesebben mászok, mert az ügyesebben megy. Már csak másfél hét van az esküvőig, addig még fejlődhetek sokat.
Alig közlekedem már négykézláb, folyton megyek. Csak akkor ereszkedem négykézlábra, ha gyorsan akarok érni valahová, például ha anya orvul az ölébe veszi Dorkát és sürgősen nekem is oda kell telepednem. Anya szerint nem szép dolog, ha az ember féltékeny a testvérére, mert mindkettőnket egyformán szeret. Azért engem szerethetne egy kicsit jobban.
ANYA:

Teljesen kétségbe vagyok esve! Valamit elrontottam, de nagyon, csak még nem tudom, hogy mit. Esetleg Lilit elvitték az UFÓ-k és ezt a kis Szörnyecskét hozták helyette, aki ugyan teljesen úgy néz ki, mint az én vidám, kiegyensúlyozott kislányom, de folyamatos hisztire van kapcsolva. Iszonyatos módon féltékeny a Dorkára. Két napja nem alszik napközben, hogy annyival is többet lehessen velem. Ha mindketten ébren vannak, nem engedi Dorkát a közelembe, túrja ki az ölemből, ellöki. Ha valami olyasmit csinálok Dorkával, amit közösen nem lehet, pelenkacsere, inhalálás, orrszívás, akkor borzalmas bőgésbe kezd, kapaszkodik rám, belém. Nem tudom, mi a jó ilyenkor…
Szegény Dorkát sajnálom, nem szeretném, ha rosszul érintené ez az egész. Lilinek mindig elmagyarázom, hogy ketten vannak, nem szabad bántani egymást, anyának Dorka is a kislánya, őt is ugyanúgy szereti. De mennyit ért ebből egy tizennégy hónapos? Gyanítom nem sokat.
Közben láthatóan egy idő után fáradt, de ha leteszem, ordít, mindent kidobál az ágyból, ledobálja a pelenkázó feltétet, pelenkákat. Ati szerint hagynom kellene bőgni, de én ezt nem tudom megtenni, nem akarom, hogy azt gondolja, nem számíthat rám. Azért maradtam itthon, hogy velük legyek. Vagy én gondolom rosszul?!? Lehet, hogy valóban csak a határait teszteli és most kellene megszabnom, mennyit engedek? Még olyan kicsi…
Annyira nem értem, mert egyébként meg olyan jókat játszanak együtt. Pár napja többször kérik, hogy vegyük elő a sátorhoz tartozó alagutat, abban kergetőznek, bújócskáznak, nagyokat nevetnek közben. Olvasgatnak is szépen egymás mellett. 77szer szétszedik a formakockás dobozt, hogy 78szor is összerakjam nekik és szedhessék szét újra. Ha közösen rosszalkodnak, nagy az egyetértés!

Székesfehérvár, 2008.november 02.

Képzeljétek el, reggel itt voltak a Másikmamáék, hozta a ruhánkat, felpróbálni. Nagyon csinos lesz. Aztán Apáékkal még egyszer reggeliztünk, kaptunk kiflit és sajtot. Én megláttam az asztalon egy szép fényes, piros, gömbölyűt és szóltam anyának, hogy kérem szépen. Azt mondta, ez a paradicsom. Meg is kóstoltam, finom.
Megtanultam rajzolni is, rájöttem, hogy magasabbra kell emelnem a ceruza egyik végét, hogy a másik fele fogjon.

Anya ma Apával ment vásárolni kettesben, mert betegen nem akartak minket elvinni. Mi addig Mamival és Papival játszottunk. Kaptam egy új Cicát, de elég fura, nem olyan illata van, mint a régi jól meg(rágott)szokottnak. Ki is nevettek, mert amikor megkaptam, az első dolgom az volt, hogy megnézzem, van-e farka. Ma csak egyet aludtunk egész nap, estére már fáradtak is voltunk. Az alvás után elmentünk kicsit sétálni, mert tegnap sem voltunk kint. Kaptunk egy buktát anyától a pékségben, aminek egy virsli volt a közepében. Olyan fura volt, hogy először csak az ujjammal piszkálgattam, de aztán rájöttem, hogy meg is lehet enni, és még finom is.
Székesfehérvár, 2008.november 15.

Délelőtt fodrásznál voltunk, a Tündi szép kontyot csinált anyának, Apának is levágta a haját. Legközelebb majd mi is vágatunk már kicsit, mert megint elég hosszú a hajunk. Hazafelé mi elfáradtunk és a mostanában szokásunkká vált kocsiban elalszunk verziót választottuk. Kettőig pihentünk, megebédeltünk, közben kezdtek szállingózni a rokonok, így mi is elkezdtünk készülődni. Felvettük a szép ruhánkat és átmentünk a Mamiékhoz, ahol már ott volt az Eszti egy nagy fehér ruhában, Lili nem is nagyon ismerte meg. Legalábbis nem volt hajlandó közel menni hozzá. Nagyon sokan voltak, kicsit meg is voltunk szeppenve. Aztán elindultunk sok autóval és elmentünk egy szép terembe, ahol mi mentünk elől a zenére anyával. Aztán jött az Eszti és a Roland és igen mondtak egymásnak. Azt már nem tudom, hogy mire, mert amikor végigmentünk a sorok között, utána le kellett volna ülni anya szerint egy székre. Na a programnak ez a része nekünk nem tetszett és inkább felfedeztük a termet.
Nagyon tetszett, hogy egy csomó helyen kilátszottak a kövek az oszlopból és az alján kavicsok is voltak, amiket remekül lehetett szedegetni, de anya nem engedte megenni. Jó sok lépcső is volt, remekül lehetett le - és felmenni, bár anyáék ennek nem annyira örültek. Kaptunk a csuklónkra masnis virágot, azt hiszem margaréta volt, bár az enyémnek a szirmai nem sokáig voltak meg.
Az esküvő után elmentünk autóval egy étterembe, ahol mindenféle finomakat ettünk. Kaptunk etetőszéket, de nem sokat ültünk benne. Megismerkedtünk a rokonokkal, nekünk különösen Gergő tetszett, aki nem sokkal volt nagyobb, mint mi. Ettünk húslevest, pogácsát, banánt, pörköltet, jól össze is maszatoltunk mindent. Mikor meguntuk, elmentünk székeket tologatni. Aztán hét óra lett és nekünk el kellett köszönni, mert jönni kellett haza. Mikor elaludtunk anyáék még elszöktek egyet bulizni.

ANYA:

A polgári szertartásból bevallom nem sokat láttam, mert a lányok elkezdtek hangosan drukkolni az Esztinek, így ki kellett menni velük a folyosóra. Iszonyú mozgásigényük van, egész nap mentek.
Jó sok képet csináltunk, helyhiány miatt csak egy válogatás kerül fel ide a teljesség igénye nélkül. Vikinek is köszönjük a képeket!
Sajnos a mi családunk nem egy mulatós társaság, így hamar vége lett a bulinak. Éjfélkor elindultunk haza. Jó volt találkozni a rokonokkal, kicsit beszélgetni a ritkán látottakkal. Táncoltunk is egy jót.
Csajok hála az égnek a várakozásnak megfelelően reggelig aludtak, így Tominak és Mártinak nem volt sok dolga velük, csak az álmukat őrizték. Köszönjük!
Esztinek és Rolandnak nagyon sok boldogságot kívánunk!
Székesfehérvár, 2008.november 13.

Voltunk ma tornázni, én voltam a második. Sírtunk egy kicsit mind a ketten, de nem volt veszélyes (anya is azt mondta), ahhoz képest, hogy két hét kimaradt. Domi már nagyon ügyesen megy, jól körbejártuk vele a lakást, játszottunk egymás játékaival, beleittunk egymás üvegébe. A végére úgy elfáradtunk, hogy elaludtunk az autóban és arra sem ébredtünk fel, hogy hazaértünk és le lettünk vetkőztetve. Így anya ebéd nélkül tett le minket az ágyba durmolni.
Anya ma lefényképezte, hogy milyen ügyesen tudunk már menni. Nekem is egyre jobban megy, cipőben is. Nézzétek meg!
Miután Apa hazajött, elmentünk egy nénihez, aki az autó biztosítását kezeli, ott ettünk is, mert a Dorka reklamált, hogy uzsonna idő van. Jól körül is néztünk, tipegtünk-topogtunk. Azután elmentünk plázázni egyet, mert ajándékot kellett venni a nénikénknek szombatra és elfogyott a rizstejünk is. Kicsit sétáltunk is, de Apának nem nagyon volt most türelme és hamar ölbe lettünk kapva. Pedig szeretünk gyakorolni. Este Apa elment, így hármasban maradtunk anyával, így vacsoráztunk, de jók voltunk, csak Dorka küzd a fogával. Érdekes, hogy mindig csak akkor jut eszébe, hogy fáj, ha ágyba kerül, de ha anya bekeni az ínyét, akkor általában elhallgat rögtön. Ma nagyon örültem neki, mert az egy alvás miatt elég fáradt voltam már.
ANYA:

Hétig aludtak a csajok és fél kilenckor már vissza is kérték magukat az ágyba, amit a Dévény előtt nem is bántam. Dorka ilyenkor jön, hajtja a combomra a fejét, dörzsöli a szemét, és ha megkérdezem, hogy álmos-e, mutatja a lépcsőt, hogy vigyem fel a szobájába. Annyira édesen meg tudják már értetni magukat és nagyon sok mindent megértenek, amit mondok v. kérek. Az más kérdés, hogy nem mindig teljesítik.
Dorka két napja nem hajlandó az etetőszékben enni. Három falat után elfekszik és ordít. Először azt hittem a kaja nem ízlik, de nem, a szék nem tetszik. Régebben jókat mulattam azokon az anyukákon, akik mesélték, hogy az ő gyerekük bizony nem hajlandó beülni a székbe, jön-megy, ők meg szaladnak utána a kanállal. Bevallom azt gondoltam, hogy valamit rosszul csinálnak, mert hát ugye az én okos, ügyes gyerekeim…
Szóval most meg kell követnem ezeket az anyukákat! Ugyanis a nevelési elveim csődöt mondtak. Lásd hiába ordít, nem veszem ki, tanulja meg, hogy ott eszünk, ülve, rendesen. Na most ez kérem nem működik, ugyanis nem eszik, három kanál, aztán semmi, tehát kiveszem, és úgy eszünk, Lili a székben, Dorka az ölemben, esetleg a lábamba kapaszkodva. Egy előnyöm van, még nem rohangál el, tehát futni még nem kell utána. Egy dologtól tartok, hogy előbb-utóbb Lili is megirigyli a szabadságot…
Nagy alvás nem volt végül délelőtt, így Dévény után kicsit kidőltek a lányok. Édesek voltak! Egy órát aludtak, majd az elmaradt ebédet bepótolva, megettek fejenként egy-egy 250g-os rizses marhahúst!
A nagy evészetnek köszönhetően Lilkó estig köpködött kisebb-nagyobb adagokban, pedig már egészen leszokott a bukásról.
Beszereztük a nászajándékot, már csak a szombati fodrász van hátra a családnak és party képesek leszünk ;-).

Székesfehérvár, 2008.november 12.

Ma felkeltünk, megittuk a kakaónkat, ami ma zabtejből volt és játszottunk egy kicsit. Aztán Apa telefonált és anya máris kezdett minket öltöztetni. Mentünk a baba-mama klubba, jó sok kisgyerek volt ma, először kicsit meg is voltam szeppenve, de aztán rárajtoltam a játékos zacskóra és pakoltam. Ma egy bácsi jött hozzánk és mindenfélét mesélt a Hipp-ről, bevallom ez annyira nem kötött le, viszont utána meg lehetett kóstolni egy csomó mindent. Ez a része már jobban érdekelt. Anyát hangosan bíztattam, hogy álljon sorba minél több finomságért. Hiába tízórai idő volt. Hazafelé egy nagyot sétált anya, mi pedig aludtunk egy jót. Kaptunk előkét és kiskanalat, meg teamintát, anya pedig egy szép kék bögrét.
Délután játszottunk, aludtunk egy kicsit és miután Apa hazaért a fallabdáról, nagyot hancúroztunk négyesben. Dorka is egyre többet megy, így már lehet fogócskázni anya körül és odaszaladni hozzá, ha Apa kerget, hogy megharapjon. Közben megérkezett a Tomi is, aki majd szombaton lesz velünk, míg anyáék buliznak. Nagyon barátságos voltam ma vele - anyáékat meg is leptem, főleg, hogy délelőtt nem voltam hajlandó elengedni anya kezét v. nadrágszárát - még az ölébe is beleültem, megkínáltam a teámból, megnézegettem a telefonját. Aztán fürdeni kellett menni. Mostanában nagy hacacárét rendezünk Dorkával, felállunk a kádban és elvetődünk a másik felé, majd a csobbanáson jót nevetünk. Dorka bele is esett egyszer a vízbe háttal, így ő ma is hajat mosott. Aztán vacsi, fogmosás - mostanában megint ellenállok, lenyalom a fogkrémet, aztán jól összeszorítom a számat - és irány az ágy. Mostanában két cicával alszom, nagyon jókat.
ANYA:

Abban a két hétben, amíg betegek voltunk, szépen megnőtt a létszám a klubban. Lilit ez igen érzékenyen érintette, legalább tíz percig el sem mozdult mellőlem. Aztán mikor odamerészkedett a játékos zsákhoz, hozzászólt a Gabi, így inkább visszaiszkolt hozzám. Majd amikor legközelebb eltotyogott a közelemből, akkor Zsombi kezdte el szeretgetni - iszonyat édes volt, ahogy bújt hozzá - ami megint csak menekülésre késztette az én „bátor” nagylányomat. Azért a kóstolóból kivette a részét, bár amíg elmentem az újabb adagért - Dorka hangos bíztatása közepette - végig nyekergett (eeee eee).
Délután Dorka iszonyatosan beindult, rengeteget totyogott, már nem csak hozzám jön, hanem ő is téblábol a szobában. Olyanok, mint két kis pingvin. Meg kell őket zabálni, de tényleg.
Egész délután kerestem a zöldséghámozó késemet, ugyanis eltűnt. Már felforgattam az egész lakást - lányok nagyon élvezték a kutakodást - mert láttam magam előtt, hogy valahogy a lányok nyúlták le és majd megszúrják magukat v. egymást. Sehol nem találtam. Már teljes kétségbeesésben voltam, mikor eszembe jutott, hogy tegnap délután körtét hámoztam egy hirdetési újságra a lányoknak és a kést a héja mellé tettem…
Hát persze, hogy a kukában volt ;-)
Székesfehérvár, 2008.november 11.

Ma is kakaó volt, csinálhatunk belőle rendszert nem bánom. Azután még megettük anya reggeli zsemléjének nagy részét is, nehogy elhízzon, aztán ne tetsszen Apának. Játszottunk egészen tízóraiig, mert nem voltunk álmosak. Kaja után feküdünk csak le, így átaludtuk a sétaidőt. Ebédre lecsó volt, nekem nem nagyon ízlett, ezért én paradicsomos tésztát ettem. Egyedül. Van videó is, nézzétek meg. Oké, tudom, még egy kicsit messze van a kulturált evéstől. Legalábbis anya szerint. Megnéztem volna, ő hogy csinálta ennyi idősen.
Ebéd után sétáltunk egyet, mert még mindig szépen sütött a napocska, kaptunk kiflit is és vettünk Apának csokis kekszet, mert tegnap reklamált, hogy mi az, hogy a boltban voltunk és nem vettünk. Aztán aludtunk egy kicsit uzsonnáig, hogy este ne legyünk fáradtak. Apa megjött a fociból és kimentünk még egy kicsit sétálni is. A lábunkkal. Én egyre kevésbé szeretek a babakocsiban ülni, anya el is van keseredve, mert ha egyedül van velünk, nem tud kivenni a kocsiból.
ANYA:

Lányok ma ebédnél kaptak kanalat a kezükbe. Még jó, hogy vettünk tegnap Domestos kendőt, nagy hasznát vettem a romeltakarításban. Fél órát tartott, de muszáj gyakorolni.
Kis segítség a karácsonyi ajándékozáshoz. Létrehoztam egy kosarat a Fakopáncsnál (www.fakopancs.hu , (bejelentkezés: jucicuki@citromail.hu
; juci1), amibe beletettem pár dolgot, amiből tud válogatni az, akinek esetleg nincsen ötlete. Ha valamit kiválasztotok, lszi töröljétek a kosárból. Ami még tuti bejön a csajoknak, az a Fisher-Price Peek a blocks kocka, és ha valaki találna a Chicco asztalunkhoz kiegészítő kockát, az lenne a tuti nyerő. Persze ezt csak segítségképpen szedtem össze, a lányok bárminek örülni fognak, és ha valakinek van saját ajándékötlete, lepje meg őket bátran.
Itt szeretnék mindenkit megkérni, hogy ne hozzon a lányoknak csokit mikulásra, ugyanis nem esznek ilyesmit. Inkább köles golyót, bulátát, Hipp Früchte-Freund szeletet kérünk helyette a csomagba. Köszönjük szépen!
Dorka ma könyékig a szájában, mire megkérdezem tőle: Jön a fogad? Erre néz az ajtó felé ;-)

Székesfehérvár, 2008.november 10.

Ma reggelire kakaót kaptunk, fincsi volt, meg is ittunk fejenként 250 ml-t. Aztán még anya zsemléjéből is kunyeráltunk. Mivel korán keltünk, hamar elfáradtunk és kivételesen aludtunk tízórai előtt is egyet. Egyre többször előfordul, hogy csak egyet alszunk napközben, bár a Lili jobban bírja, nekem még kicsit több pihenésre van szükségem.
Miután megjött Apa, uzsonnáztunk és elmentünk a DM-be vásárolni. Jó sok mindent vettünk, mi is kaptunk pár dolgot. Tejitalt, pudingot, úszópelust a hévízi utazáshoz. Aztán elsétáltunk a konditerembe, hogy anya bejelentkezzen a maradék bicajozós bérlete felhasználására. Jól körülnéztünk, Dorka még a szoliba is be akart menni. 
ANYA:

Kíváncsi leszek, hogyan fogjuk bírni a szombati napot. Négykor kezdődik a polgári esküvő a Hiemer-házban, utána indulunk a Gémeskút étterembe Sukoróra. Csajok szempontjából jó, hogy a vacsora már fél hattól elkezdődik, így ők is részt vehetnek egy kicsit mindenben. Hétkor mi elindulunk haza, hogy megfürdessük és letegyük a lányokat aludni, majd megérkezik Márti és Tomi, akik felügyelni fogják az álmukat, míg mi mulatunk még egy kicsit. Remélem nem lesz semmi gubanc. Lányok nem szoktak éjszak felébredni, így miután megbizonyosodtam felőle, hogy alszanak, (viszonylag) nyugodtan fogom itt hagyni őket.
Székesfehérvár, 2008.november 09.

Itt voltak a Másikmamáék, elhozták a ruhánkat. Nagyon tetszik, csak a hajpántot nem szeretem, mert az is van hozzá. Szerintem kényelmetlen. A sapkát sem szeretem, meg úgy általában, ha valami van a fejemen. Teljesen meggyógyultam, jövő héten már mehetünk baba-mama klubba és tornázni is. Utóbbit annyira nem várom.
Jó sokat játszott velünk Apa is, most hogy itthon volt. Nagyon sokféle boltban is voltunk és meglátogattuk a Lacikát is. Most valahogy nem tudtunk annyira együtt játszani, mint máskor.
Ma délután kimentünk az utcára sétálni, megnéztük a szomszéd kutyát, jókat sikítoztam neki. Aztán bementünk még táncra is, de nem voltak sokan és egy csomó idegen volt.
Szombaton tízre megyünk majd fodrászhoz, de a mienkből nem vágnak most. Aztán aludni kell egy nagyot, azt mondta anya, hogy jól bírjuk majd az esküvőn.
ANYA:

Egész hétvégén a boltokat jártuk, hogy a lányoknak cipőt találjunk. Nem egyszerű ilyen mini lábakra alkalmi cipőt beszerezni. Végül kis benti topán mellett döntöttünk, találtunk rózsaszínben, aranyosak lesznek. Vettünk kis kardigánt is a ruha fölé, nehogy megfázzanak a törpék. Ati mondta valamelyik nap, hogy milyen szép lesz, ha Liló a földre veti magát a rózsaszín organza ruhában és üvöltve veri a fejét a padlóba, mert valami nem tetszik neki. Háát, majd meglátjuk…
Ma tízóraira tojásrántottát ettek a csajok (az enyémet…), nagyon ízlett nekik. Mostanában folyton ennének. Reggelente arra ébredek, hogy kiabálnak, emmemmemmem.
Székesfehérvár, 2008.november 03.

Azt hiszem meggyógyultam, ugyanis már csak egyet alszunk egy nap. Végül is egész jól bírtuk estig. Anya ma kimerészkedett velünk, mert szépen sütött a nap, mire visszaértünk a sétából Apa is hazaért és így még az utcában is sétáltunk egy kicsit. Nem babakocsival, hanem a saját lábunkon. Találkoztunk kutyusokkal, nénikkel, bácsikkal, csak hamar sötétedett és be kellett menni.
Két nap után rájöttem, hogy a gyógyszer mégsem finom ám, így komoly erőfeszítéseket igényel anya részéről, hogy beadja nekem.

Befelé észrevettük a Mamiéknál a teraszon az almát. Anya hozott nekünk a fáról, megmosta és megehettük, mint a nagyok, így sokkal finomabb, mint szeletelve v. reszelve. Tegnap a Dorka elkunyizott reggelinél egy egész paradicsomot, azt is megharapdáltuk egy kicsit. Hiába, szeretjük a gömbölyű dolgokat.
Mai postával három családnak indult útra tőlünk meglepetés. Hihihi, várjátok a postást!
Jaj, és azért, mert mi is kaptunk, és azt már tudjuk, hogy kapni jó, de anya szerint ideje megtanulnunk, hogy adni még jobb.
Ma ebédre halacskát ettünk, finom volt, utána pedig kaptunk egy kicsit anya túrógombócából. Dorkának nem nagyon jött be, csak az édes tejfölt nyalogatta le róla, de nekem nagyon ízlett.

ANYA:


Nyakunkon a karácsony, és idén valahogy még semmit ötletem sincs, így aztán bújom a netet.
Találtam egy nagyon jópofa ajándékot gyerekeknek, mi ugyan még kicsik vagyunk hozzá, de azért ideteszem a linket, hátha valaki megörül neki.
http://www.mesemondo.lapok.hu/   Személyre szóló mesekönyv
Ma megrendeltem a Fakopáncstól a lányok ajándékának második részét, az elsőt megvettük a Metróban.
Még pár leporellót fogok rendelni (innen: http://stbkonyvek.interprog.hu/index.php), mert most nagyon rákaptak az olvasásra, képnézegetésre, hajtogatásra.

ANYA:

Lányok egyre több mindent megosztanak egymással, kevésbé veszem észre azt a kisbabás irigységet, dolgokhoz való ragaszkodást. Ha kérem, hogy adjanak oda valamit a másiknak, rendszerint megteszik, bár megesik, hogy inkább félrevonulnak vele a sarokba és néha aprócska közelharc is kialakul. Előfordul azonban, hogy egyikük elmegy az üvegéért - mióta kitettem a csőröst egy általuk is elérhető polca, többet isznak, csak mindig elfelejtik visszatenni - magától elhozza a másikét is és oda is adja neki. Ilyenkor annyira édesek.
Párszor szétszedtük a foglalkoztató asztalt, aminek anya nem annyira örül. Megnézegettük az akciós újságokat, majd módszeresen apró fecnikre tépkedtük őket. Rajzoltunk, tologattuk az autókat, rájuk is ültünk. Olvastunk, majd tologattuk a könyveket is. Lassan megtanulunk egymással is labdázni.
Székesfehérvár, 2008.november 21

Hát séta ma nem volt, mert esik az eső. Nem szeretjük, helyette viszont jókat játszottunk anyával. Elővettük megint a játékos dobozt is. Levelet írtunk a Télapónak - anya írta, mi csak diktáltuk - nehogy elfelejtsen minket. Bújócskáztunk, fogócskáztunk.
Székesfehérvár, 2008.november 20.

Ma elmentünk sétálni egy kicsit, de nem volt jó, mert sokat kellett öltözködni. Annyi ruhát adott ránk anya, hogy mozdulni alig tudtunk, én le is feküdtem sírni, a Lili meg leült és nem volt hajlandó mozdulni sem. Azért a babakocsiban már jó volt, bár jobb lett volna sétálni, de nem erőltettük nagyon a dolgot. Még a nap is kisütött, ahogy elindultunk.
Egyre többet megyek és anya szerint már nagyon ügyes vagyok, de azért még járni kell az Ágihoz tornázni. Bár ma nem mentünk, nehogy Domi elkapja anya betegségét.
Anyáék este lepasszoltak minket a Maminak és Papinak, elmentek nekünk kajcsit venni a Müllerbe, hoztak nekünk finom bio zöldséglevet is, ezt jól meg is kóstoltuk pohárból. Finom, bár szerintem nem fogunk gyakran ilyet kapni, mert szép piros és hát kicsit még maszatolunk.
Nem is baj, hogy nem mentünk szerdán baba-mama klubba, mert elmaradt a torna és anya biztosan mérges lett volna, hogy elbumlizik velünk olyan messzire, aztán meg lehet hazajönni.
Lőrinc anyukája küldött mondókákat a klubtagoknak, ideteszi anya a kedvencemet - azért szeretem, mert hasonlít a " fújja a szél az ágat" ra - most az időjárás miatt is aktuális.

Sim-sum fúj a szél,   (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél.    (
összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg,  (
karjainkat remegtetjük)
A levele lepereg.    (
ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)
Ej-haj semmi baj,    (
fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally.   (
karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)
Mostanában kevesebbet vagyunk kint a hideg és a sötét miatt, de bent is jókat lehet játszani. Hurcolni mindenféle dolgot a szoba egyik feléből a másikba. Szétszedni a zongorát és beleülni, ketten egy bicajt hajtani. Az esti fürdések szuperek, bár Apa mindig morog, hogy vizes lesz és túl sok vizet locsolunk a padlóra, de nem annyira szokott bennünket zavarni.
Nagyon szeretek mostanában rajzolni a mágneses táblára, csak néha összeveszünk rajta Dorkával, hogy ki is rajzoljon éppen.
Nagyon jól elvoltam a Papiékkal, de azért mégis csak hiányzott anya, mert miután megjött, nem lehetett levakarni sem róla. Segítettem kipakolni - mikor már csak olyan dolgok vannak a szatyorban, amivel nem tudok kárt tenni magamban v. Dorkában, esetleg a lakásban, akkor anya meg szokta engedni - és jól megkezdtem egy brokkolit celofánostól. Anya a celofánt kiköpette velem, de a brokkolimat nem adtam. Aztán végig sírtam, amíg anya Dorkát pelenkázta - hármasban voltunk este - mert azt akartam, hogy engem is vegyen fel. Nem is voltam hajlandó most egyedül enni, így én kerültem ölbe, szegény Dorka meg csak a plédre. Anya félt is, hogy elaludni sem fogok, de már fáradt voltam, így nem ellenkeztem.
Székesfehérvár,2008.November 19.

ANYA:

Tegnap estére belázasodtam, elég ramatyul voltam. Előtte jártam a háziorvosnál, be van lobbanva a torkom és felső légúti hurutom van. Esélyes, hogy a lányok is magukévá teszik…

Változások.

Mindkét lányom igen aktívan két lábon közlekedik.
Beléptünk a cipekedős korszakba. Folyton hoznak-visznek valamit. Akad, hogy egyszerre több dolgot is.
Fizikai aktivitásukkal egyenes arányban nő az étvágyuk. Van, hogy napjában többször is felhangzik a memmemm, annak ellenére, hogy - szerintem - még nincs kajaidő.
Dorka tegnap kimondta élete első mondatát. Apa tátá! (apa pápá, vagyis apa elment, még integetett is hozzá, nagyon édes volt)
Napközbeni alvásukat a teljes káosz jellemezi (még szerencse, hogy éjszakai pihenésünk egy-két extrém helyzettől eltekintve zavartalan ) van hogy egyszer alszanak, aztán van hogy kétszer, mert uzsonna után muszáj letenni őket egy órára, mert kezdődik a kétlépésenkéntföldhözvágommagamésultrahangonvisítok műsor, amit az idegeink valamiért elég rosszul tűrnek.
Székesfehérvár,2008.November 17.

ANYA:

Három napja köhögök, sajnos egyre jobban, valahogy el kellene jutnom orvoshoz, ami a két pici mellett nem is olyan egyszerű. Tegnap este nagyon rosszul voltam, olyan erős fejfájás tört rám - egyébként nem vagyok fejfájós - hogy azt hittem rókáék is ismét meglátogatnak. Nem tudom mit szedtem össze, de remélem, a csajok nem kapják el tőlem. Este tízkor kidőltem, kettőkor Dorka riadoztatott, hogy neki bizony fáj a foga, de egy kis ecseteléssel megúsztuk, aztán négykor újra sírva állt a kiságyban. Nem mertem megint kenni, így mivel este hagyott 80 ml tápot, megpróbálkoztunk egy kis meleg kajcsival, de olyan éber volt, hogy nem gondoltam, hogy még visszaalszunk. Aztán mégis, egészen hétig, amikor ismét éhesen ébredt. Nem tudom, hová lesz ebbe a kicsi gyerekbe ennyi étel. Mennyi idős kortól kell vigyázni, hogy mennyit eszik a gyerek? Igyekszünk nekik egészséges ételeket adni, étkezések között sem eszünk csokit, édességet max babakekszet, de inkább gyümölcsöt, kölest, bulátát. Ha rajta múlna, szerintem egész nap enne és akkor persze már Lili sem maradhat le, mert ha valaki, valamit csinál, azt rögtön neki is utánoznia kell. Létszükséglet ;-)
Tegnap a Tesco-ban bedobtunk egy százas a kisautóba, amelyikbe ketten is bele tudnak ülni -illetve ők még csak állni, mert ülve nem érik el a kormányt és a dudákat - teljesen el voltak varázsolva a lányok a másfél perc alatt. Tekergették a kormányt, tülköltek, vigyorogtak. Többen jól meg is nézték őket, tényleg édesek voltak. Nem azért mondom, mert az enyémek ;-)
Csajok ma délután is megajándékoztak egy bő egy órás sziesztával, így jelentős előrelépéseket tettem - persze szigorúan elméleti síkon - karácsonyi ajándék ügyben és kicsit ki is pihentem magam. Ez utóbbi érzés röpke tíz perc alatt tovaszállt, a lányok uzsonnája miatt. Gyümölcsdarabokat ettek tányérból majd tányér mellől. Kellene egy magasabb peremű tálca az etetőszékre, úgy egy fél méteres…
Késő délután még elvittük a csajokat plázázni, választhattak maguknak egy-egy csomag csúszásgátlós zoknit. Ha egy kicsit nem figyelek oda, Lili kosarába az alábbi dolgok kerültek volna: öt pár különböző méretű gyermekharisnya, egy sapka, egy textilkönyv és egy furcsa formájú kocsi cipő. Mindezt egyetlen állványról és pillanatok alatt ;-)


Pihentető fáradt szülőknek:
Gyermekdalok jogásznyelven

1) Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.

2) Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.

3) Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kiskorú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okot, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el.

4) Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.

Délután már csak kicsit aludtunk, inkább nagyokat játszottunk. Mostanában fogócskázni szoktunk. Elbújok a hűtő mögé, Dorka elindul utánam, aztán mikor előugrok, megfordul, és jól elszalad. Én meg utána, közben jókat nevetünk egymáson, főleg ha valaki elesik. Az nagyon vicces, bár anya szerint nem szép dolog kinevetni azt, aki a földön van.
Anya adott két filctollat és a bébi taxi hátulján lévő lyukakba kellett beledugni őket. Ez feladat volt a teszten, akkor nem ment, most már nagyon ügyesek vagyunk. Nekem csak márciusban kell majd menni a doktor nénihez megint, de Dorkának januárban, ezért anya gyakorolja velünk időnként, azokat a feladatokat, amik nem mentek. Pl. a toronyépítés kockából. Na, ez még most sem nagyon megy, ami azért érdekes, mert pl. három-négy chicco-s kockát egymásra építünk mindketten, de a sima kockával valamiért nem nagyon megy. Kettő esetleg, de a harmadiknál mindig összedől az egész.

Székesfehérvár, 2008.november 26.

Voltunk ma megint a klubban, jó sok kisgyerek volt, de most Lili sem volt olyan félős, csak az elején. Eszti is jött velünk, így anyának nem kellett kettőnket cipelni a hordozós játékoknál. Nagyon jók voltunk, tapsoltunk, táncoltunk, én jó sokat beszélgettem is. Aztán elmentünk még a Széna irodába, ahol anya befizette a szombati bábszínház árát és a koszorú alapanyagokét. Aztán mi bedobtuk a szunyát, anya szerint egy órát sétáltunk, aztán elmentünk Apa elé, mert jött ebédelni.
Közben kialakult a jövő heti programunk, jó sok lesz. Szerdán még elmegyünk a klubba, aztán másnap indulunk Hévízre, ahol jókat fogunk úszkálni. Már nagyon hiányzik a nagy víz, mert a kádban mégsem az igazi az úszás. Pénteken egyenesen Pestre megyünk, anya munkahelyére, ahol találkozunk a Mikulással. Vasárnap pedig vonatozni megyünk és ott is találkozunk a Télapóval. Nem is értem pontosan, hogy van ez a sok Télapós dolog, de majd megkérdezem anyát. Biztosan nagyon jók voltunk…

ANYA:

Teljesen meg vagyok elégedve a csajokkal, amíg ment az éneklés, verselés, teljesen jól elvoltak körülöttem, figyeltek, néha aktívan is részt vettek a feladatokban. Aztán a kötetlen játék alatt már csak villanásokat láttam, ahogy ide-oda futottam utánuk. Ez a rész lenne az, amikor az anyukák beszélgetnek kicsit, tapasztalatot cserélnek. Hát ez nekem kimarad, mert általában csak félmondatokat kapok el, míg futok egyik gyerektől a másikig. És ma ott volt a húgom is…
Székesfehérvár, 2008.november 25.

ANYA:

Túl vagyunk a védőnő látogatásán, kemény négy és fél perc volt. Alá kellett írni egy papírt, hogy megkaptuk a tájékoztatást a védőoltásról. Megbeszéltük, hogy nyugodtan eltolhatjuk egy héttel az oltást az utazás miatt, de 7-10 nap múlva jön majd csak állítólag a reakció. Én azért inkább biztosra megyek. Gyerekek pont elaludtak, pedig próbáltam húzni az időt, így nem is látta őket. Kérdezett pár dolgot velük kapcsolatban. Láthatóan meglepődött rajta, hogy mind a ketten járnak. Nem értem, hogy miért. Majd elkérte a gyógytornászunk számát…
Székesfehérvár, 2008.november 24.

Tegnap egy fél órával tovább hagytam anyáékat aludni, mint szombaton, meg is lettem dicsérve! Még reggel is esett egy kis hó, így tízórai előtt anya beöltöztetett minket és kimentünk az udvarra. Fura volt az érintése és hideg, azt hiszem, én ezt sem fogom túlzottan szeretni, ahogyan a homokot sem. Lilinek jobban bejött, tapicskolt is sokat, aztán kaptunk kesztyűt, mert hideg lett a kezünk. Elég fura érzés volt, még sosem volt rajtunk ilyesmi, de tényleg kellett, mert nagyon hideg volt és a szél is fújt. Kijöttek egy kicsit a Papiék is a Whiskyvel.
Délután vásárolni mentünk. Apáék nézelődni szerettek volna karácsonyra, de nem nagyon volt idejük mellettünk. Azt hiszem, legközelebb itthon is hagynak minket. Pedig nem voltunk ám rosszak, csak kíváncsiak és elevenek és mozgékonyak. Pont amilyenek szoktunk.

Ma jókat játszottunk anyával, kivételesen megettük a májat ebédre. Megtanultuk húzkodni a gurulós katicánkat. Alvás helyett leloptam a pelenkázóról egy teli csomag popsitörlőt és az összes kendőt kihúzkodtam a zacskóból. Lekapartam az orromon a sebet, amit tegnap karmoltam magamnak, így megint vérzett. Bevertem a fejem az asztal lapjába, pedig mondta anya, hogy ne másszak be alá. Dorkával összevesztünk a telefonon, aminek az lett a vége, hogy mind a ketten elestünk. Szétpakoltunk az összes játékunkat a szobában, nem sok hely maradt, ösvényeken közlekedünk. Nem sokat aludtunk napközben. Viszont olvastunk, mondókáztunk, táncoltunk a kedvenc zenéinkre. Uzsonnára sütőtököt ettünk. Vagyis hát én ettem, Dorka nem nagyon, de a külön neki kibontott cukkinis zöldséget sem ette meg, pedig finom volt. Most még játszunk, de anya azt mondta, hogy ő már fáradt. Nem értem, miért?
Estig még itt voltak a Másikmamáék, az Eszti, a Mami, és fürdés előtt befutott még a Papi is. Addigra már elég fáradtak voltunk, bár a kádban felélénkültünk. Nekem megint sikerült bele is kakilnom a vízbe.
ANYA:

Elég mozgalmasra sikeredett a hétvége, de jó volt. Meglátogattuk az összes bevásárlóközpontot, nagyjából körvonalazódtak az ajándékötletek. Lányok kaptak egy gumilabdát (egy volt otthon, de folyton összevesztek) és a bevásárlás alatt azzal szórakoztattak minket és egymást (valamint a többi kedves vásárlót) hogy ki tudja messzebbre hajítani a bevásárlókocsiból. Egyébként itthon kiderült, hogy változatlanul össze tudnak veszni, ugyanis a két labda nem egyforma, de legalább mindenkinek jut egy.
Vasárnap bepróbálkoztunk a kisautós bevásárlókocsival. Először természetesen csak egy volt éppen szabad. Elvittük, de nem bizonyult jó ötletnek, mert ketten nem férnek bele és rögtön állt a bál. Elszaladtam a pénztárak felé, hátha megy ki valaki ilyennel. Szerencsém is volt és egy futott kör után (mert ugye a pénztáraknál nem lehet kimenni), máris két autóban tologattunk két gyereket. Akik roppant boldogok voltak és büszkén tekergették a kormányt. Körülbelül 10 percig, amikor megunták és hátrafelé ültek bele, ki-be másztak, felálltak. Elég nehéz úgy nézelődni, hogy az ember fél szeme folyton a gyereken van, vajon mikor esik fejre a kocsiból. Ezután átmentünk a Jysk-be, (mert láttunk valamit az akciós újságban, ami végül ott nem pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltük), és nagy bátran szabadjára engedtük a lányokat. Na, ezt nem kellett volna. Első körben szereztek egy-egy hajlítható szárú textil virágot (kb. 20 centivel hosszabbat a magasságuknál, csak hogy megfelelőképpen akadályozza őket a járásban) és ezzel botladoztak nagy boldogan. Már éppen féltünk, hogy meg is kell venni, mikor lanyhulni látszott az érdeklődés. Ezt kihasználva Ati visszarobogott velük a helyükre, magamra hagyva a két szabadon engedett kiskorúval. Akik természetesen még véletlenül sem egyfelé indulnak el. Míg Dorkát összeszedtem Lili megrohamozott egy porcelán tökökkel zsúfolt állványt és máris a kezében tartott egy messziről közepes árfekvésűnek ítélt törékenységet. Nem szabad felkiálltással kísért vetődéssel a kérdéses darab meg lett mentve, közben kiderült róla, hogy közelről műanyag és hála az égnek Ati is visszaért. Ezután a lányok rá akartak még beszélni minket fejenként egy másfél méter magas, baromi ronda karácsonyi medvére, de bőszen ellenálltunk. Lili felpróbált egy kötött sapkát, olyan tízéves forma kislányra valót. Behatóan megvizsgáltak egy kiállított ágyat, bemásztak a legalsó polcra a fürdőszoba osztályon. 20 perccel a betérésünk után egy kádba való csúszásgátlóval, két nagyon elemében lévő leánygyermekkel és néhány ősz hajszállal távoztunk. Az autóig megbeszéltük, hogy velük együtt lehetetlenség lesz elintézni a karácsonyi bevásárlást. Azonban abban is biztos vagyok, hogy legközelebb sem fogjuk őket otthon hagyni, mert úgy élvezzük, hogy ŐK úgy élvezik ;-).
Szombaton megkísérlünk adventi koszorút készíteni a Széna klub keretein belül, amíg csemetéink elvileg a Gesztenye mese c. bábelőadást nézik. Azt hiszem meg fogom dönteni a rekordot gyorsasági koszorúkészítésben…
Holnapra bejelenkezett Védőke is, meg kell beszélnünk a 15 hós oltást. Ahogy beszéltünk, rájöttem, hogy nem is tudom beadatni a jövő héten a csajoknak, mert ugye szerdán van védő, csütörtökön meg indulunk Hévízre, igaz, hogy csak egy éjszaka, de nem szeretném, hogy pont ott lázasodjanak be, vagy ne érezzék jól magukat.
Székesfehérvár, 2008.november 22.

Ma 06:24-kor kiabáltam anyának, hogy memmemem, vagyis azonnal jöjjön, mert éhes vagyok. Nem volt túl boldog, de azért jött ám. Sőt még Apa is, hogy minél hamarabb készen legyen a rizstejcink. Aztán felvettük a Papit és elmentünk megmutattuk neki, hogy hol van a turi, ahova járunk. Jó sokan voltunk, amíg anya nézelődött, Apa és a Papi meg minket kergetett. Nagyon mozgékonyak vagyunk ám már! Aztán elmentünk a gyógyszertárba, ahol a Papi vett nekünk jó sok pelust és popsitörlőt, meg ilyesmiket. Ismernek ám már ott minket, anya csak odatelefonál, és meghozatják amit szeretnénk, és összekészítik, mire megyünk. Itt is jól körülnéztünk, bár anya nem szereti, ha összefogdossuk a vitrineket és üvegajtókat, pedig olyan jó móka.
Esett ma a hó! Megnéztük az ablakból, aztán ki is mentünk, de nem nagyon topoghattunk, mert még nincs bundás cipőnk. Nagyon hideg volt. Ma csak egyet aludtunk, estére jól el is fáradtunk. Uzsonnára kaptunk ma lekváros kenyeret. Először lenyaltam a lekvárt, aztán megettem a kenyeret. Anya mondta, hogy nem egészen így kell enni. Itt volt az Eszti és a Roland is, megmutattuk, milyen ügyesen tudunk táncolni. Nagyon meglepődtek, hogy mióta nem láttak bennünket, mennyit fejlődött a járásunk.
Anya kapott ma levelet a Széna egyesülettől és küldtek Mikuláscsomag-jegyet nekünk. Csak pont nem leszünk aznap itthon, amikor át lehetne venni a Télapótól. Majd megkérjük a Mamit. Karácsonyra is fogunk csomagot kapni és december 10-én bábelőadás lesz a baba-mama klubban, remélem addigra senki sem lesz már beteg és el tudunk menni.
Székesfehérvár, 2008.november 30.

ANYA:

Rettenetes napunk volt ma, Ati reggel elrohant dolgozni, mi pedig tízórai után Siófokra Anyuékkal. Úgy időzítettem, hogy alvásidőre essen az utazás, naivan úgy gondoltam, hogy szépen végigalusszák az utat. Sajnos a lányoknak más elképzeléseik voltak, így végignyüglődtük az autókázást. Nem tudom, hogy ebben a más autóülésnek (Apu is vett az ő autójukba), az időjárásnak, a fogzásnak vagy a csillagok állásának volt-e szerepe, de végső soron mindegy is. Amint kiszálltunk az autóból, kerek volt a világ, Megtekintették majd szétkapták a Dédi szobáját, székeken ültek, álltak, kifelé menet összeszalajtották az egész öregek otthonát. Szóval elemükben voltak. Aztán indultunk tovább Enyingre a másik Dédihez. Na, ez Lilinek már sok volt a jóból egy napra és határozottan közölte, hogy köszöni szépen, ő kiszáll a gyerekülésből és az ölemben folytatja tovább az utat. Gonosz anya ezt ugye nem engedte. Amit ezután rendezett Lilike, azt még sosem láttam tőle - remélem nem is fogom - ütötte a fejét, tépte a haját és a saját arcát karmolászta, alig tudtam lefogni. Abban a pillanatban, ahogy odaértünk és kivettem a székből, visszaváltozott a mosolygós Lilivé és a rokonokat persze a legszebb bájvigyorával azonnal levette a lábáról. Betermelt három hatalmas répát, egy jó adag csirkehusit a levesből és még a saját kajáját is. Hazafelé már az Enying vége tábla előtt szunyált. Itthon persze már nem voltak hajlandóak ágyba térni, így boldogan építettek, olvastak, fogócskáztak. Én meg úgy éreztem magam, mint aki lefutotta a maratont. Kétszer. Fél ötkor aztán egy nagy adag sajtos brokkoli és egy pohár narancslé után újra megpróbálkoztam egy kis altatással, de nem jött be, így a Mamma Mia filmzenére fergeteges csajbulit csaptunk. Mivel Ati későn jött, Apuékkal fürdettünk, aztán rám még várt két adag vasalnivaló.
Elfelejtettem írni, hogy szerdán a Manótán megtanultuk a Csiga-biga told ki szarvadat számomra eddig ismeretlen, de sokkal szimpatikusabb változatát.
Csiga-biga told ki szarvadat,
ha nem tolod meglátod,
nem leszek a barátod.
Ugye, hogy sokkal humánusabb?
A lányok ma 15 hónaposak.
Egy kis összefoglalás:

Javasolt ellenőrizni (15 hónapos korban):
·egyszerű utasítást gesztus nélkül megért
·akaratát hangadással, mutogatással kifejezi
·papát, mamát jelentéssel használja (apa anya megy nálunk)
·3-5 szót mond (van egy két érdekes, de fogjuk rá)
·játékot funkció szerint használ (pl. autót tologat, babát ringat)
·a közös játékot élvezi (pl. labda gurigatás)
·kanállal önállóan próbálkozik, vizespohárból önállóan iszik (vizespohárból még nem iszunk tökéletesen)
·2 tárgyat egymásra helyez
·önállóan jár, lépcsőn fel-le mászik
Kipipálva ;-)
Határozottak, okosak, érdeklődőek, igazi kis nők. Dorka rendes kislány módjára szerelmes az Apjába. A lenti kis összefoglaló alapján (is) teljesen büszke vagyok rájuk.

Gyermeked 15 hónapos és te már nagyon büszke vagy rá: szép is, ügyes is, de legfőképpen nagyon okos. Ez gyakran abból látszik a legjobban, ahogyan tudatosan és előre eltervezetten bosszant téged... 

Viselkedés
A második életévében a kisgyermeknek az a legfőbb igyekezete, hogy felkeltse a figyelmet: sokat beszél, sír, veszekszik, vagy olyasmit tesz, amiről valójában pontosan tudja, hogy nem szabad. Ha sikerül magára vonnia a figyelmet (márpedig sikerül), akkor nagyon elégedett a világgal.  Kedvenc szava mostanra a "nem" - és az időszak eltart még egy darabig, jobb, ha beletörődsz. Ez a csecsemőkor és a kisdedkor közötti átmenet, amikor a gyerek érvényre akarja juttatni önállóságát. Mindent azonnal meg akar csinálni és eszeveszetten ragaszkodik bizonyos meghatározott rendszerhez, szokásokhoz. Hangulata változó, az odaadó szeretet és a dühroham között ingadozik - akár félpercenként is. Légy türelmes - ha nem vagy türelmes, akkor is ugyanezt fogja csinálni, de akkor mindkettőtöknek rosszabb lesz.  Próbáld megérteni: annyira szeretne már nagy és ügyes lenni. És sajnos néhány dolog még nem megy neki - több mint bosszantó, nem? Dicsérgesd, az jót tesz. Hiszen fel tud már állni segítség nélkül, valószínűleg jár is már, jó széles terpeszben, kezét a magasba tartva - ez később úgy fog módosulni, hogy oldaltartásban egyensúlyozik majd, mint egy cirkuszi akrobata. Keze is ügyes, úgy veszi a tárgyakat a kezébe, ahogy kell: hüvelykujja és a többi ujj közé. Ha kérsz tőle valamit, odaadja (ha akarja). A labdát már el tudja gurítani. Rá tud tenni egy építőkockát a másikra, firkálni is elkezd a ceruzával. Amikor öltözteted-vetkőzteted, megpróbál "segíteni" - engedd neki. Különben honnan fogja megtanulni?!
Járás
Nem lehet pontosan meghatározni, melyik az a kor, amikor a kisgyereknek már tudnia kell járni. Kilenc- és tizenöt hónapos kora között teszi meg az első lépéseket. A kor tekintetében mutatkozó nagy eltérések mellett hasonlóságot is láthatunk, ugyanis mielőtt egyensúlyozva megtanul járni, minden babának ugyanazokon a meghatározható fejlődési fokozatokon kell keresztülmennie. Egyéni, hogy a baba mennyi ideig marad meg egy-egy szakaszban. Sose akard siettetni - nem érsz vele eredményt el. A legnagyobb segítség, amit nyújthatsz, ha bíztatod, bátorítod, megdicséred. A járás az egyik legnehezebb dolog, amit az életben meg kell tanulni (a fejben végzett köbgyökvonáson kívül) - légy rá büszke, hogy a te babád ilyen ügyes már most!
Biztonság
· A szobában úgy helyezd el a bútorokat, hogy körbe tudja billegni a baba. · A bútorok közti távolság lehetőleg akkora legyen, hogy át tudjon kapaszkodni egyikről a másikra. · Mindent kövessünk el annak érdekében, hogy a padló ne legyen csúszós - nem korcsolyázni tanul, hanem járni. · Ha nincs farkasordító hideg, ne adj rá cipőt: sokkal biztosabban áll és megy, ha talpacskájával is tud fogódzkodni. Ha hideg van, akkor adj rá csúszásgátló zoknit.
Evés
A baba - aki már nem is annyira baba - akkor lesz erős és egészséges, ha étrendjében fehérje, szénhidrát, zsírok, vitaminok és ásványi anyagok kellő mennyiségben szerepelnek. Sokféle formában készítsük el az ételeket, hogy változatos legyen az étrend.  Hogy mennyit eszik, nagyrészt attól függ, mennyit mozog: egyéves kor után kissé lelassul az észvesztő iram. Semmiképp ne adja a babának: darabos diót, mogyorót, pattogatott kukoricát, durva szemcsés kenyeret, amelyben teljes gabonaszemek vannak, nagyon apró nyers gyümölcs- és zöldségdarabokat, vastag héjú gyümölcsöt hámozatlanul, erősen fűszerezett ételeket, túl sós ennivalót és cukrozott italokat. Egészen biztosan lesz a rokonságban valaki, aki majd hosszan elbeszélget veled arról, mennyire vékony a gyereked és elkényezteted, azért nem eszik "rendesen". Nyugodtan nevess az egészen, de hallgasd végig: igen szórakoztató, amikor legendák kelnek szárnyra arról, hogy bezzeg az ő idejükben az ennyire nyeszlett gyerekeket hízókúrára fogták, hetekig nem engedték felkelni és jó zsíros ennivalóval tömték, míg szép kövér nem lett, mint Jancsi a vasorrú bábánál. Ha a sztori a párodról szól, bátran lehet hangosan is nevetni. Aztán csinálj tovább mindent úgy, ahogy eddig.
forrás:babazo.hu
Sok igazság vagyon benne ;-)
Milyenek is tizenöt hónaposan a csajok?
LiliCica a bandavezér (itthon), körülbelül három fiú veszett el benne. Mostanában semmit nem használ rendeltetésszerűen, mindenre felmászik, beleül, alábújik. Ő a csendesebb, bújósabb, törleszkedőbb, de ő az akaratosabb, hisztisebb is. Ő az anyásabb. Idegen helyen sokáig (az ölemből) csendben szemlélődik, mindent megfigyel, issza magába az információkat. Tudós lesz, vagy költő. Utcán, udvaron azonnal az élre áll, megállíthatatlan. Amint zárt helyre, emberek közé megyünk, kis keze rögtön keresi az enyémet, így érzi magát biztonságban. Ő a magasabb, nagyobb súlya ellenére is törékenyebb testalkatú. 
Dorka, a Kicsi. Aki elvileg a nagy és okos nővér - bár mivel percen belül voltak, tulajdonképpen egyidősek, csak ő bújt ki előbb - de alacsonyabb, kisebb súlyú, így ő az elnyomott. Minden rosszaságban benne van, lelkesen követi a hugit. Ő a beszédesebb, általában mindenhez van hozzáfűznivalója, szabadabb, önállóbb, úgy kell elkapni néha egy kis szeretgetésre. Nagy Apa fan. Nagyszülők közül is a Papi jön be inkább. Idegen helyen bátrabb, kis bátorítás után nekiindul és felfedez, ismerkedik. Idegen gyerekekkel barátságosabb.  
Székesfehérvár, 2008.november 29.

Hétkor mikor felébredtünk még itthon volt az Apa is, segített anyának elindítani a napunkat, aztán elrohant dolgozni. A reggeli tápi után anya még sütött nekünk (igazából magának) tojásrántottát. Hát az nagyon finom, mind a ketten imádjuk. Nem is igazság, hogy olyan kevés tojást lehet enni egy héten. Pótreggeli után felöltöztünk és elmentünk a Papival vásárolni. Kicsit rosszak voltunk a vége felé, de csak azért mert már elálmosodtunk. Találkoztunk a Nesquick nyuszival, messziről nagyon tetszett, de mikor közelebb mentünk bizony mindketten megijedtünk. Kaptunk a Pampers-es nénitől lufit, szép kéket. Mire a pénztárhoz értünk kicsit türelmetlenek lettünk, lerántottam a joghurtot, el is törött, így anyának vissza kellett szaladni egy másikért. Mire visszaért kidurrantottam az egyik lufit, Lili meg gyorsan a szájába tömte a gumiját. Azért anya megengedte, hogy beleüljünk a kisautóba. Van rajta két kormány, és ha anya beledob egy százast, akkor mozog és lehet vele dudálni is. Miután hazaértünk, tízóraiztunk és mehettünk aludni.
Majdnem két órát aludtunk, aztán kis játék után megebédeltünk. Utána olvastunk, játszottunk a lufival, összevesztünk rajta, majd anya felöltöztettet bennünket. Farmerszoknyát és piros blúzt kaptunk és anya is így öltözött. Hármasikrek lettünk ;-). Aztán elmentünk a baba-mama klubban, ahol már nagyon sok gyerek és felnőtt volt. Megnéztünk egy bábelőadás a Mamiékkal, amíg anya meg az Eszti elkészítették az adventi koszorúkat, a Mamiét is ők csinálták. Nagyon érdekes volt ám, volt benne nyuszi, meg süni és még télapó is. Jók voltunk nagyon, mindenki azt mondta, bár a végére kicsit elfáradtam. Mikor hazaértünk anya gyorsan adott is uzsonnát, aztán elmentünk aludni egyet. Közben Apa is hazaért, de nem sokat játszottunk, mert fájt a dereka.
ANYA:

Teljesen el vagyok ájulva a csajoktól. Nagyon szépen viselkedtek. Tesóval elmentünk elkészíteni a koszorúkat, pár perc után kinéztem a nagyterembe, hogy meglessem, mit szedtek szét csemetéim. Hát mindketten tátott szájjal figyelték a bábelőadást. Olyan kis okosak! Nagyon büszke vagyok rájuk.
Koszorúkészítés kicsit kalandos volt, mert több jegy lett eladva, mint amennyi koszorút hoztak és hát ment a harc erősen az alkatrészekért is, úgymint szalag, termések, díszítő mütyürök. Mire mi sorra kerültünk, már gyertyaszínekben sem volt túl nagy választék, így nekem például lila jutott, de mire készen lett a koszorúm, egészen megbarátkoztam vele. Lényeg, hogy a hangulat jó volt, lányok jól érezték magukat és még saját készítésű adventi koszorúm is lett. Holnap meg lehet gyújtani az első gyertyát.

Székesfehérvár, 2008.november 28.

Tegnap tornázni voltunk. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha itthon maradunk. Én voltam az első és meglepő módon egész jól tűrtem a dolgot, csak nagyon izgatott, hogy miről maradok le közben, mert Domi és Lili persze játszottak, amíg én szenvedtem. Aztán Lili jött és nem tudom mi volt vele, de nagyon-nagyon sírt, a végén lila fejjel visított már, mikor a kezét masszírozta az Ági. A lába már nem is feszes, csak a karjai, lehet, hogy az volt a baj, hogy a végére maradtak. Hazafelé elaludtunk az autóban, de mikor hazaértünk pont felébredtünk a telefoncsörgésre, így kaptunk ebédet és csak utána mentünk az ágyba. Régebben ilyenkor volt, hogy három órát is húztuk a lóbőrt, de most már nagyok vagyunk, beértük egy kis alvással. Hiába, annyi, de annyi dolgunk van. Olvasni kell, ott vannak a labdák, meg kell kergetni egymást, autózni, anyára mászni, táncolni, forma bedobózni. Nem lehet folyton aludni, mert még a végén lemaradunk valami fontosról.
Délután kimentünk Apával és anyával a járdára sétálni egy kicsit, megnéztük a szomszéd kutyát, köveket szedtünk, jól elfáradtunk.
Este a Lili felszakította a száját belül, mert anya tornyot épített nekem, amit sürgősen le akart rombolni, csak közben megcsúszott egy könyvön és pont a tornyot fejelte le. Sírt.
Ma nem volt semmi külön programunk, a tegnapi után nem is bánom. Sétáltunk egyet dél körül, mert nagyon szépen sütött a nap és a szél sem fújt, de azért nagyon hideg volt ám. Jobban szerettünk volna gyalog menni, de anya egyedül nem vállalja be a sétát az utcán. Játszótér meg nagyon messze van csak tőlünk. Voltunk boltban is, vettünk körtét, mert nagyon sokat megeszünk belőle. Hetek óta csak körtét és almát eszünk, bár most megkóstoltuk a narancsot is. Van a fagyasztóban szilva és barack, de anya azt mondta, amíg vannak friss gyümölcsök, inkább azt együk. Minden délután főz nekünk valami finom főzeléket is, tegnap kelbimbó volt, ha meg cukkini. Szeretjük a főzit, csak legyen benne husika vagy sajt, a legjobb, ha egy kis pörkölt van hozzá.
Apa most délután és egész hétvégén is dolgozni fog, nem sokat fogunk vele találkozni, csak este fürcsinél. Anya kitalált nekünk jó kis programokat, hogy ne unatkozzunk. Holnap bábszínházba megyünk, vasárnap pedig meglátogatjuk a Dédi papát Siófokon.
ANYA:

Séta közben beugrottunk a csajoknak egy kifliért a Plusba. Nagyon szeretek ide járni, nem csak azért, mert szeretik a lányokat, megismernek már bennünket, de kedvesek, gyorsak segítőkészek. Nem csak velünk, mindenkivel. Jövő pénteken Mikulás ünnepség lesz délután és ma megkérdezték, hogy ott leszünk-e. Mivel azonban az ÉMI-s Télapó előbb bejelentkezett és egyszerre két helyen ugye nem tudunk lenni, lemaradunk róla.
2008. november hó