Székesfehérvár, 2008.december 04.

ANYA:

Atinak reggel hétkor a fülére nott a telefon, ami azt jelenti, hogy itthon nem sok hasznát vesszük. Ami azt jelenti, hogy egyedül pakolok két minivel a sarkamban, akik viszont játszani szeretnének. Azt hiszem mind a ketten megbántuk már azt a napot, amikor kiválasztottuk ezt a dátumot. Mire elindulunk, kész idegroncsok leszünk ;-)
Ember most bement elintézni valamit, kíváncsi vagyok látjuk-e az indulási ido környékén, vagy majd csak este kerül elo. Már semmin sem lepodök meg…
Hazaért! Enyhe idegbajjal és gyomorideggel, de elindulunk. Esik az eso…
Székesfehérvár, 2008.december 03.

Hát a baba-mama klub ma megint kimarad az életünkbol. Mostanában egy hetet jól vagyunk egy (v. két) hetet meg betegek. Anya reméli, hogy nem így lesz tavaszig.
Most éppen mindkettonknek hasmenése van, lázunk már nincs, így egyel kevesebb gyógyszert kell szedni, kár pedig azt az epreset szerettem. Krumplit eszünk és répát és banánt, mert anya szerint ettol kevesebbet kell majd kakilnunk. Egész jó étvágyunk van egyébként.
Mivel ma betegek vagyunk, olyan dolgokat is csináltunk, amit máskor nem szoktunk, anya adott újságot olvasni tépkedni, zenéltünk dobozokon, fozocskéztünk bennük fakanállal.
Jó sokat aludtunk ma, egészen fél nyolcig reggel. Anya mondta is, hogy látszik, hogy nem vagyunk egészségesek, mert már nem is emlékszik rá, hogy mikor csináltunk ilyet utojára. Délelott is nagyot aludtunk, hátha meggyógyulunk gyorsan. Egyébként jó kedvünk van, játszunk, csak anya ne menjen el mellolem. Ja és félünk a Mekibol hozott játék vízilótól, pedig anya direkt azért evett Happy Meal menüt, hogy hozhasson játékot nekünk. De olyan fura hangja van.
Ma (szigorúan gyógyászati céllal) életünkben eloször kaptunk egy-egy kocka étcsokit. Nem nagy szám szerintem, nem tudom, az Apa miért van annyira oda érte.
ANYA:

Jaj, annyi mindent kellene csinálnom, pakolni, de Liló extra nyugös, egész nap rajtam lóg, ha felállok mellole, kapaszkodik a lábamba és húzatja magát. Mindegy majd éjjel pakolok, még úgyis van vasalnivalóm is. Beleültettem Dorkát is az ölembe, hogy feladjam rá a zokniját, erre kedves kistestvére elkezdte módszeresen verni a fejét a távirányítóval, majd miután rászóltam, hogy mégsem kellene megverni a Dorkát, én is kaptam párat. Lilike „kedves” kislány.
Délután még el kellett ugranunk a Müllerbe babakajáért az útra és a Kik-be is beugrottunk egy-egy váltókabátért a csajoknak. Ezt a Marikáék Mikulása hozta, nagyon szépek, csajok édesek benne. Persze ha már ott voltunk vettem pár body-t is, mert vanish ide vagy oda, nem minden foltot tudok kiszedni, foleg mióta az önálló evéssel próbálkoznak a nok.
Lili ma a szonyegen ülve lehúzta a zokniját, de túl nagy volt a lendület és hanyatt esett, persze sírt és én rögtön felkaptam. Erre Dorka fogja magát, leheveredik a hátára és elkezd nyüszögni, azt hittem megzabálom.
Nagyjából összepakoltam a lányok cuccát, mostam, vasaltam, összekészítettem a kaját nekik, remélem el is tudunk indulni, mert ahogy Ati munkahelyén is állnak a dolgok, lehet, hogy maradunk. Még jó, hogy már két hónapja lefoglaltuk a szállást és természetesen úgy, hogy a novemberi átadás utánra essen. Persze az a hülye átadás tolódott és most megy a morgás bent. Tudom, hogy ez fontos, de Attila tényleg nem tehet róla, hogy így alakult. Valahogy nehezen akar ez nekünk megint összejönni. Attól félek, ha elmegyünk egész végig azon fog idegeskedni, hogy mi van a munkahelyen, ha meg nem megyünk, akkor a kidobott pénz miatt lesz mérges. Nem egyszeru…
Székesfehérvár, 2008.december 02.

Az éjjel nagyon rosszul aludtam, kicsit megmozgattam anyát is, ugyanis párszor kiugrasztottam az ágyból. Volt, hogy elég volt egy kicsit megvigasztalni, de volt, hogy be is kellett kenni az ínyemet. Reggel hatkor pedig már fent is voltam. Viszont így nem bírtam ki tízóraiig alvás nélkül. Fél tizenegykor ébredtem, és ahogy anya kivett az ágyból, már kereste is a lázmérot, mert szerinte nagyon meleg voltam. 38,8-at mért popsiban, a tízórait sem kértem, pedig anya még tápit is csinált nekem, de abból is csak harminc mili csúszott le. Doktor néni meg délutános volt, így addig kaptam Panadolt.
Mikor odaértünk teljesen sötét volt a váróban, így megijedtünk, hogy nincs is rendelés, de kiderült, hogy van, csak olyan szerencsések vagyunk, hogy mi vagyunk az egyetlen látogatók. Hamar be is mentünk, kiderült, hogy hólyagos a torkom, azért nem akart lecsúszni a kajcsi. Azért kihasználtam ám a betegséget, mert uzsonnára fozelék volt, nem ettem meg, mert tudtam, hogy anya mindig tart itthon eldugva a kedvenc vaníliás pudingomból. Miután Lili megette a fozit, én be is vágtam két dobozzal belole. Nem is fájt annyira a torkom, érdekes ;-)
A pocakom sem az igazi, így kaptam smectat és normaflort is, plusz a gyógyszer, amit a doktor néni adott, és a lázcsillapító.
Nagyon kis hisztis voltam, folyton kilöködtem a Dorkát anya ölébol, meg vonyítottam, mint egy kiskutya, így anya nekem is megmérte a lázamat, mert kicsit melegnek is érzett. Nekem nem lehet a popsimban mérni a lázat, mert nem engedem, így a hónom alatt mért 37,7-et. Ebédet már én sem nagyon kértem.
Engem is megnézetett anya a Zsuzsa nénivel, nekem még nem csúnya a torkom, de nem kizárt, hogy lesz. A Mami anyát is átzavarta az o doktor nénijéhez, ha már ott voltunk, o is kapott gyógyszert, mert még mindig nem gyógyult meg.

ANYA:

Doktorno szerint elmehetünk Hévízre, hiszen a gyógyszereket ott is tudja szedni, orvos, patika mindenhol van, hát nem tudom, viszont ha nem megyünk, akkor ki kell fizetni az ingyen utat…
Gonosz anya este még lelépett Budapestre, Apával és jelentos lelkiismeret furdalással, de jó kezekben hagyva a törpöket. Nagyon kellett már ez az este és kb. két hete megvolt a „jegyünk” a Kaméleon c. film premier elotti vetítésére. Itthon minden rendben volt, így nem bántam meg, hogy elmentünk, film szuper, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg.
Székesfehérvár, 2008.december 01.

Köszönöm szépen, én nem kérek több fogat! Ez a ketto ugyanis már két hete no és még mindig csak egy kis széle van kint, és most már nagyon bosszant, viszket, fáj. Az ujjammal állandóan az ínyemet dörgölöm felül, hol az egyik, hol a másik oldalon. Anyától kaptam rágókát, de az nem ér be addig, mert a buta hátul no. És ez még csak a tizenegy-tizenkettedik lesz, ha egyszer elobújik.
Anya már kezd készülodni az utazásra, most és vasal, meg írja össze, hogy mit kell vinni. Most azért már egyszerubb lesz, mert nem kell nekünk sem annyi saját ennivalót pakolni, eszünk majd velük az étteremben, mint a nagyok.
Éjjel meg reggel esett az eso, de tízórai után elobújt a nap, ezért anya úgy döntött, megkockáztatunk egy sétát. Mire felöltöztünk, újra beborult, így csak a sarokig jutottunk el, mert akkor esni kezdett, így visszafordultunk. Közben azért találkoztunk a Mamival, aki hazafelé jött az oviból, így jó volt a séta, csak rövid. Tovább tartott öltözni és vetkozni. Azért jót játszottunk bent anyával, ittunk narancslevet, uzsonna után sütött nekünk palacsintát, hát az nagyon finom volt. Dorkának nem annyira jött be, de o elsore szinte semmit sem eszik meg, majd legközelebb.
Mindkettonknek jön a foga, ezért kicsit nyugösebbek vagyunk, és jó sokat kakilunk, anya nem gyoz pelust cserélni. Apa is szenved, mert neki meg a háta fáj. Tegnap ráültünk és jól megdögönyöztünk, Dorka meg is simogatta.
ANYA:

Vannak kultúrák, ahol szamártejben fürdenek a nok az áhított szépség megszerzése/megtartása érdekében, és vannak családok, ahol narancslében…
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/c-vitamin-kulsoleg-csalad-gyerek-pAn6Yg2kt8zF3Ajc
EMBER, EMBER ...
Ember, ember, december,
hideg morcos medve,
suru havat szitálva,
kiült a hegyekbe.
Székesfehérvár, 2008.december 12.

Még mindig nem gyógyultam meg, ma kellett visszamenni és megint kaptam antibiotikumot és másik köptetot is. Ráadásul beutalót a pulmonológiára. Így az oltást megint megúsztuk. Hétfon megint a doktor néninél kezdjük a napot. Elég sokat látjuk mostanában. Végül is egészen addig szeretem, míg nem akar a torkomba nézni, onnantól nem annyira vagyok lelkes. Pedig anyával gyakoroltuk itthon, hogyan kell nagyra nyitni a számat. Meg is mutattam a doktor néninek is, de amikor a spatulával közelített, gyorsan össze is szorítottam. Majd legközelebb.
Anya nagyon meg volt elégedve a viselkedésemmel a rendeloben, ugyanis kivételesen nem ordítottam, mert három lépésre eltávolodott tolem, szépen olvasgattam a könyvemet a babakocsiban egy hang nélkül, néha megnéztem mit beszél a doktor néni és kicsit mosolyogtam a Bea nénire. Lapítottam, nehogy eszükbe jusson, hogy mivel én nem vagyok beteg, tulajdonképpen meg is kaphatnám az oltást. Hazafelé kaptunk kiflit, itthon még tízóraiztunk és mehettünk aludni, mert már nagyon fáradtak voltunk, pedig nem is kellett sokat várni most.
Székesfehérvár, 2008.december 11.

ANYA:
A karácsonyi készülodés finisében vagyunk, legalábbis az ajándékok szempontjából. Olyan jó lenne, ha minden úgy jönne össze, ahogy terveztük. Szorítsatok!
Kezd karácsonyi hangulatom lenni, nagyon régen vártam már ennyire az ünnepet, szinte gyermeki lelkesedéssel. Lányoknak az lesz az elso igazi karácsonya, amit már élvezni fognak, ha érteni még nem is annyira. Szeretném, ha szép emlék lenne.
Ha minden úgy alakul, ahogy terveztük, akkor lesz idom kicsit kreatívkodni is, és többen saját készítésu ajándékhoz is hozzá fognak jutni tolünk. Persze, ehhez a lányoknak is partnernek kell majd lenniük.
Fa kérdésen még gondolkodunk, eddig mióta itt lakunk, mindig élo volt, de már nem nagyon fér több a kertbe, bár egyik ismerosünk úgy néz ki, átvállalja karácsony után, és akkor megint nem kellene miattunk egy fát kivágni. Karácsonyi menü tervezés alatt, olyat szeretnék, amibol a lányok is ehetnek, és nem kell egész nap a konyhában tölteni vele az idot, és még finom is. Nem is vagyok nagyigényu, igaz? Ötleteket szívesen fogadok…
Karácsonyi lapokat megszerkesztettem, már csak Ati „jóváhagyására” és nyomtatásra várnak. Aztán mehetnek a postára, remélem mindenki örülni fog nekik.
Dévény ma elmaradt sajnos megint, bár megkértem Ágit, hogy o jöjjön, nehogy megfertozzük Domit, de ok is betegek, talán jövo hétre mindenki jól lesz már. Nagyon várom már a holnapi kontrollt, mert Dorka még mindig csúnyán köhög, nem nagyon van jobban, de hála az égnek láza nincs, kedve, étvágya jó. Szerintem 15 hós oltás megint nem lesz a dologból, pedig már olyan kíváncsi vagyok a súlyokra, magasságokra.
Székesfehérvár, 2008.december 10.

Még mindig nagyon köhögök, inhalálunk is, nagyon nem szeretem, de ha kapok a kezembe egy tollat, amivel csapkodhatom a gép oldalát, nem üvöltök. Orrszívásnál viszont mindig, foleg, ha egyedül vagyunk itthon, mert akkor anya bebugyolál egy takaróba, hogy ne tudjak mozogni és azt nagyon-nagyon utálom. Hiába mondja anya, hogy utána sokkal jobb lesz. Étvágyam azért van ám rendesen, meg futok is egész nap, csak néha meg kell állnom köhögni egy kicsit.
Ha anya szívja a Dorka orrát, melléülök, és szolidaritásból vele üvöltök én is, esetleg csapkodom a fejét hozzá tenyérrel vagy valamilyen segédeszközzel. Anyának ez nem tetszik, de ilyenkor nem tud mit csinálni, mert nincs elég keze. Aztán ha vége a kínzásnak, akkor ketten kapaszkodunk rá bogve. Tegnap kis hoemelkedésem volt, de anya szerint ez lehet, hogy tényleg csak a sok fogamtól van, amik mind egyszerre gondolták azt, hogy elobújnak. Mivel pénteken amúgy is megyünk, és ma már nem vagyok lázas, ezért nem vitt át a doktor nénihez.
Nagyon-nagyon szeretjük a mandarint, egy csomót meg tudunk belole enni Dorkával egyszerre, de most anya óvatosan adagolja, hogy nehogy még jobban kicsípje a sebes fenekemet. Ami egyébként most szép piros színben pompázik a fertotleníto miatt. Piros még a sarkam, és a combom egy helyen, valamint a pelenkázó és anya pár ujja, mert folyton kalimpálok pelenkázás közben. Nehogy már egyszeru legyen neki ;-)
Székesfehérvár, 2008.december 09.

ANYA:

Megkezdodött a karácsonyi lap fotózása. Régen röhögtem ennyit, a fotózás a fürdoben zajlik, mert ott van a legmelegebb és mivel a lányokon nem sok minden van (nem kell rosszra gondolni), ott kell megoldani. Adott két zsizsik, egy anyuka, egy nagymami, akik felváltva terelgetik a gyerekeket ill. fényképeznek. A kádból, mert így van meg a megfelelo távolság. Azt hiszem még lesz egy-két kör, mert a kb. 40 képbol nem sok olyan van, amin mindkét gyerek rajta van, olyan meg, amin ide is néznek, egy sem készült…
Uzsonnára Lili belázasodott. Éljen!
Lehet, hogy mégsem kapunk pénteken oltást?
Székesfehérvár, 2008.december 08.

ANYA:

Doktor néni szerint elhagyhatjuk az antibiotikumot, mert Dorka torkát rendbe hozta, igaz most a tüdo felett vannak elnyújtott légzési hangok. Újra berodual, kaptunk orrcseppet, Lili fenekére ecsetelot és egy másik krémet. Pénteken kontroll, ha addigra rendbe jönnek, akkor a 15 hós oltást is megkapják. Attila hozott a gyógyszertárból baby luuf-ot is, mindent bevetünk.
Karácsonyi ajándékokkal egészen jól állunk, már csak a szüloknek szánt ajándékok vannak hátra, bár igazából csak a megvalósítás, mert az ötlet adott. Kicsit el vagyunk maradva a tervtol, remélem, még összejön. Illetve egymásnak nem vettünk még semmit, nem is tudom, mikor lesz rá idonk. Aztán már csak csomagolni kell. Készülnek a karácsonyi lapok is, Nok Lapjából nyert ötletemnek és Anyósom ügyes kezének hála, szerintem csodaszép lesz, ha a lányok is együttmuködnek és fél percig nyugton maradnak, míg gyorsan kattintok párat a géppel.
Még nem tudom pontosan, mikor merre megyünk, ill. ki jön hozzánk, egy biztos, 24-én nem megyünk sehová. Ehhez ragaszkodom idén!
Székesfehérvár, 2008.december 07.

ANYA:

Borzalmas éjszakánk volt, fél óránként keltem Dorkához, mert szegénykém mindig felébredt a saját köhögésére, fél egykor inhaláltunk, fél óránként szívtuk az orrát, háromkor már Lili is fent volt a nagy mászkálásra. Négykor kaptak enni és Dorka egy kis Panadolt, így öt körül elaludtunk, és fél nyolcig csend is volt. Utálom gyógyszerezni a gyerekeket, de szegénykém alig élt már a fáradtságtól és nem tudott pihenni. Nagyon nem szeretem ezt a tehetetlenség érzést, hogy nem tudok segíteni…
Így a mai Mikulásvonatot kihagytuk, nem kockáztattunk.
Napközben egész jól elvoltak a csajok, fél tizenegytol egyig aludtak is egy nagyot. Játszottunk sokat, a sajtos fuzos nagyon tetszik nekik, a baj csak az, hogy egy van belole. Majd karácsonyra megkapják az almásat és akkor fuzhet mindenki kedvére. Uzsonna körül már elég nagy volt a nyügi, de nem mutattak hajlandóságot az alvásra. Esti altatás katasztrófa volt. Lilinek fáj a feneke, mert elég csúnya a doktorno kevert kréme ellenére is. Dorkának szívtuk az orrát, kétszerre vacsoráztak meg, mert elsore nem fogyott el az adag. Lili még kilenckor is üvöltött, ha felálltam az ágya mellol. Semmi nem volt jó. Végül cumi és cica, éneklés, dünnyögés, pár perc hüppögés után elaludt. Ilyenkor mindig megijedek, hogy valami komoly baj van, hiszen máskor szó nélkül hajtják álomra a kis fejüket. Holnap reggel a doktor néninél kezdünk. Szeretném, ha meghallgatná Dorka tüdejét és megnézné Lili popóját.
Székesfehérvár, 2008.december 06.

Nem voltunk itthon két napig, napközben jó volt, este kicsit fura, hogy nem a saját ágyamban kellett aludni. Voltunk játszószobában, étteremben vacsoráztunk, megtanultunk rendesen lemászni a nagyágyról, úsztunk egy kicsit.
Elmentünk anya munkahelyére is, találkozni a Télapóval, nekem mondjuk a manók jobban tetszettek, a zöld ruhájukban, ráadásul ok énekeltek is. A Télapónak meg a gyerekeknek kellett énekelni. Kaptunk ajándékot, de az Apáé lesz, mert ugye mi nem ehetünk csokit, a Télapó mondjuk tudhatott valamit, mert kaptunk színes ceruzát is. Azt hiszem én kicsit megfáztam, mert megint kapar a torkom.
Reggel mikor felkeltünk találtunk ajándékot a kisciponkben, kaptunk Mikulásos telefont, melegítot és fa játékokat. Aztán jöttek a Másikmamáék és ok is hoztak ajándékot, kicsit játszottunk is, de megint siettek. Délután egyszer csak kopogtak és jött a Télapó. Dorka szerint nagyon hasonlított a Papira, de biztos o sem volt benne, mert nem nagyon mert közel menni. Én a magam részérol elbújtam Apa mögött és onnan mutogattam, hogy itt van a Mikulás. Azért az ajándékomért már elomerészkedtem, nehogy Dorci lenyúlja. Utána még elmentünk egy kicsit nézelodni a karácsonyi vásárba, de nem sokat mehettünk egyedül, mert minden koszt össze akartam szedni és annyi minden látnivaló volt, hogy közben elfelejtettünk haladni is. Este még jött az Eszti és a Roland és hoztak illatos dagibabákat.
Székesfehérvár, 2008.december 05.

ANYA:

Lili mivel itthon nem aludt, végigaludta az utat Hévízig. Dorka nézelodött, de mivel végig zuhogott az eso, nem sok mindent láthatott, ezért o is a szunya mellett döntött. Így békés utunk volt. A szálloda szép volt, a szobánk meglepoen nagy. Még a két babaágy mellett is boven maradt hely a csajoknak rosszalkodni. Emlékszem Galyateton lapjával közlekedtünk a kiságyak mellett. Lányok felfedezték a szobát, a beépített szekrényt, úszás helyett kipróbáltunk a gyerekszobát. Nyáron animátor is van, most szabadon garázdálkodhattunk. Vacsoránál nagyon rendesek voltak a lányok, ettek egy kis erolevest, pirított kenyérkockát, szépen elnézelodtek az etetoszékbol. Ismét bebizonyosodott, hogy érdemes hétköznapokat választani az utazásra, nem voltak sokan. Mivel nem volt fürdokád, együtt zuhanyoztam a csajokkal, a kezdeti meglepettség után élvezték. Az altatás kissé nehezen ment, Lili még kilenckor is fent volt, de aztán hétig pihentünk. Reggelire tojásrántottát kaptak a nocik, ez mindig nyero választás. Aztán lemerészkedtünk a wellness részlegbe is, kipróbáltunk a medencét, Lili eloször félénk volt, de aztán belejött, Dorka viszont igazi halacska volt, fröcskölt, „úszott”, kacagott. Hamar kikaptuk oket, ment volna még vissza. Összepakoltunk, tízóraiztunk, aztán elindultunk Pest felé a Mikuláshoz. Csajok már alig éltek, gyakorlatilag már a mélygarázsban elaludtak. Közben aztán úgy döntöttünk, megállunk itthon, kidobáljuk a cuccokat és megebédelünk, így nem kellett menet közben etetni.
Bevallom oszintén nagyon fárasztó volt ez a másfél nap. Csajok most vannak abban a korban, hogy egy percre nem állnak meg, folyton futni kell utánuk, és mivel Ati háta nem az igazi, rám hárult a futkosás nagy része. Persze a lányok nagyon élvezték és ezért boven megérte, de pihenésrol részünkrol nem lehet beszélni ;-). Azt hiszem egyébként a képek elmondanak mindent.
Mire odaértünk az ÉMI-hez, lányok elaludtak a kocsiban, így ültünk egy fél órát az autóban a szakadó esoben. Musor nagyon tetszett, bár a Télapó kissé soványka volt az én ízlésemhez. Manók nagyon tetszettek a lányoknak, mondjuk, aki zenélni tud, az náluk már csak nyero lehet. Vezér is ott volt, jó volt, Nagypapa-szerepben látni. Ami nem volt szimpatikus nekem, az az, hogy az o unokái külön ajándékot kaptak, nem csomagot, a kislányok pónit, a fiúk autót. A többi gyerek pedig ugye csomagot. Enyémeket persze ez még nem zavarta, de biztosan volt olyan nagyobb gyerek, aki már elképzelte magát egy rózsaszín pónival/meno autóval, aztán csalódott lehetett a csokikkal. Én nem így csináltam volna. Bár az is lehet, hogy butaság, de szerintem ráérnek késobb is megtanulni, hogy nem mindenki egyenlo…
Este nem csak a gyerekek, de mi is hullafáradtan zuhantunk ágyba.
Székesfehérvár, 2008.december 22.

ANYA:

Én már megkaptam a karácsonyi ajándékomat: Dorka végre meggyógyult!
Székesfehérvár, 2008.december 21.

ANYA:
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, válogatott étkek, vérpezsdítő és felfedezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, tesben és lélekben…”
Székesfehérvár, 2008.december 20.

ANYA:

Karácsonyi élelmiszer beszerzés, karácsonyfa kipipálva. Ajándékok becsomagolva, holnap altatás után mézeskalács sütés beütemezve. Keddre nagytakarítás alatti törpelhelyezés megszervezve - bár az hiszem ablakpucolás idén elmarad - ünnepi menü megtervezve. Lassan minden kialakul. Csajok előkarácsonyi ajándékként kaptak egy készlet zsírkrétát.
Székesfehérvár, 2008.december 19.

A Papi vitt el minket reggel a Zsuzsa nénihez, mert esett az eső, Apa meg Győrben volt. Hát nem vagyok jobban, megint szednem kell a spiropentet is, mert sípol a tüdőm egy kicsit, de nem vészes azért. Mondjuk szerintem tök jól vagyok már, éjszaka sem köhögtem már egyáltalán és rengeteget tudok enni.Január 13-án megyek a Szokó doktor nénihez, aki megnézi a tüdőmet.
Apának miután megjött Győrből, még Pestre is el kellett mennie, egy számlát elvinni, de nem ért oda, mire kellett volna, akkora volt a forgalom. Anya meg a céges karácsonyi vacsoráról marad le miattunk. Mostanában elég nehezen alszunk el, sokat kell énekelnie, mire elengedjük a szobánkból. Anya meg valahogy nem tudja elképzelni Apát, amint ül a szoba közepén - ahogy ő szokott - és dudorász nekünk. Hááát…
ANYA:

Nem szörtyög, nem köhög, orrát is alig kell szívni, azt hittem jobban van, ezért hidegzuhanyként ért, hogy visszaállunk a kétféle hörgőtágítóra hétfőig. Hétfő-kedden még lesz a doktornő, beszélünk majd telefonon, hogy mi a helyzet, és azt mondta, szívesen megnézi még őket az ünnep előtt. Azt hiszem én úgy leszek nyugodtabb. Ági felajánlotta, hogy hétfőn v. kedden még elmehetünk tornázni - Lilinek nagyon kellene, mert úgy veszem észre, sokkal feszesebb a sok kihagyás miatt - de nem tudom, hogy el merjünk-e így menni. Lehet, hogy csak Lilót visszük, ő már jól van, torka kicsit erezettebb még, de nem fog jobban belekeveredni.
Olyan jó lett volna elmenni a karácsonyi vacsorára, de mivel ilyen kis anyásak lettek, nem merem itthagyni őket. Persze lehet, hogy semmi gond nem lenne, de én akkor is csak idegeskednék, úgy meg semmi értelme az egésznek.
Ezekkel harcolunk a betegség ellen, jó kis adag. Dorka mindegyiket szedi, Lili csak egy részét…
Székesfehérvár, 2008.december 18.

Ma sem mentünk Dévényre, mert ugye még mindig nem gyógyultunk meg. Mi Lilivel ennek roppant mód örülünk - már a torna elmaradásának, nem a betegségnek - de anya szerint már nagyon kellene menni, mert régen voltunk és még szükségünk lenne rá. Ma délután készültünk a Városház-térre Álomlányokat hallgatni, de ahogy nagyon esett és nem mentünk. Vasárnap meg Diótörő és Egérkirály lesz az Aréna Plázában, ha mi nem is tudunk elmenni, menjetek helyettünk is. Biztosan szuper lesz, anyák minden évben látták, amíg játszották Fehérváron.
Apa üzeni, hogy mivel anya végre átszerkesztette, átméretezte a képeket, felkerültek a decemberi képeink a honlapra.
Anya elővette az asztalt és a székeket, kaptunk lapot és ceruzát és rajzolhattunk. Jó móka volt. Aztán egy idő után, meguntuk az ücsörgést és felálltunk a székben, megpróbáltunk felmászni az asztalra, anya ennek nem annyira örült. Mostanában szeretünk mindent kipróbálni és nem feltétlenül rendeltetésüknek megfelelően használni a dolgokat. Anya azt mondja, hogy kialakulhatna már bennünk egy kis egészséges veszélyérzet. Mi az?
ANYA:

Elkezdtük a rajzolgatást, minden héten el fogok tenni egy-egy példányt, hogy lássuk majd, hogyan fejlődött a csajok kézügyessége. Jó lesz majd később nézegetni.
Úgy néz ki, hogy jobban vannak a lányok, ma már hőemelkedés sincs Lilónál, Dorka nem szüttyög, csak reggel szívtam az orrát, éjszaka aludtunk. Alakul a dolog…
Már régóta szerettem volna írni a lányok viszonyáról a darabos kajával, de valahogy mindig elmaradt. Elég érdekesen alakul a kapcsolat. Ha a mi kajánkról van szó, bármilyen darabosat megesznek, elrágnak, követelnek. Viszont például a 15 hónaposoknak szánt bébiételből simán kiköpködik a húst és a nagyobb darab zöldségeket. Ki érti ezt?
Találtam egy nagyon dicsért mézes receptet, kipróbálom hétvégén. Szombaton még elmegyünk egy utolsó kör bevásárló túrára, de hála az égnek már csak élelmiszer kell, meg némi csomagoló anyag és a fa. Közben Eszti vigyáz a nőkre, mert Anyuék dolgoznak. Abban reménykedünk, hogy talán nem lesz olyan nagy tömeg a munkanap miatt, de lehet, hogy ez csak álom…
És a legfontosabb, Dorci tegnap óta mondja nekem, hogy ANYA. Ha valamit szeretne, mutat rám és mondja, hogy ányáá, olyan édes, meg kell zabálni…
Székesfehérvár, 2008.december 17.

ANYA:

Mai orvosi kör után Dorka elhagyhatja az egyik hörgőtágítót, többi gyógyszer marad és pénteken megyünk újra, aztán majd meglátjuk, addigra lesz időpont a pulmonológiára. Lili torka még piros, ez okozhatja a magasabb hőt, de lehet a fogaitól is. Nem volt olyan magas tegnap sem, 37,8. Kedve, étvágya jó. Dorka viszont egész éjjel köhögött megint, most a visszacsorgó váladéktól. Szegénykém kétszer szívtuk is, mert felébredt rá, egyébként nagyrészt alszik, csak én hallgatom a másik szobából, hogy kínlódik álmában. Nagyon dühös vagyok ilyenkor, dühít a tehetetlenség, hogy nem tudok segíteni rajta. Ágyat megemelni már nem érdemes, mert egész éjjel „megy” az ágyban. Hajnali kettőkor bekentem baby luuf-fal álmában, de ez sem sokat segített, de legalább úgy éreztem, teszek valamit érte.
Esti altatás úgy nézett ki eddig nálunk, hogy fürdés után kézben etettünk, dünnyögtünk nekik közben, aztán fogmosás, büfi és irány az ágy. Villany lekapcs, jó éjszakát lányok és elvonultunk. Ők meg csöndben voltak. Eddig. Három nappal ezelőtt ugyanis történt valami (erre még nem derült fény), és azóta Dorka abban a pillanatban üvölteni kezd, ha ellépek az ágy mellől, ehhez néha Lili is csatlakozik. Ezért a szoba sötétbe borítása után, újabban leülök középre, hogy mindenki jól lásson és előadom dalos repertoárom nagy részét, az utolsó számnál halkan kilopakodva és imádkozva, hogy ne kezdjék elölről. Az utolsó hangok a lépcső alján halnak el és általában odafent csend van eddigre…
Takarító szett megérkezett, karácsonyi lapok a postán, alakulunk…
Székesfehérvár, 2008.december 16.

Itt voltak ma reggel a Másikmamáék, jót játszottunk, megmutattuk, hogyan tudunk telefonálni. Megnéztük a varjakat az ablakból. Hoztak nekünk kiflit is, finom volt, bár nem sok fogyott, mert éppen akkor fejeztük be a reggeli kakaót, mikor ideértek. Jól el is fáradtunk a nagy játékban, így tízórai után szó nélkül mentünk aludni. Ez mostanában nem mindig van így, néha kifejezetten hangosan tiltakozunk ellene.
Anya megtanított, hogy ha találok egy morzsát a földön, akkor ki kell dobni a szemétbe, ez nekem már nagyon megy, szeretem is csinálni. Ezért gyakran keresgélek a földön, hátha összejön valami kidobnivaló dolog. Igaz egyelőre még szívesen pakolnék kifelé is a kukából, ha anya hagyná, de nem teszi…
ANYA:

Tegnap mikor összefutottunk Gabival a rendelőben, büszkén meséltem, hogy milyen jól esznek a lányok, hogy szeretik a főzeléket, minden uzsonnára az van. Volt tegnapig, illetve van ma is, csak éppen a kutyának sem kell, a lányok ugyanis tegnap óta vaníliás Nestlé pudingot hajlandóak csak uzsonnázni banánnal. Viszont sokat fejlődtem, mert már nem kapok sírógörcsöt ettől J. Lehet, hogy az anitbiotikumok is betettek az étvágyuknak, de nem hinném, mert ebédre mindent végigkóstoltak, amit mi ettünk. Fokhagymás leves, tejfölös krumpligombóc, töltött káposzta és a végén még pár falat rudit is ehettek, persze szigorúan csoki nélkül.
Székesfehérvár, 2008.december 15.

A változatosság kedvéért, ma a doktor néninél kezdtük a napot, de legalább kimozdulhattunk a négy fal közül. Elég sokan voltak, de azért gyorsan ment. Találkoztunk a Bíborkával is, akivel együtt voltunk a kórházban. Épp jókor jöttek, mert már kezdtünk unatkozni, és jött volna egy kis hiszti, de megmentették anyát ettől. Bent nagyon jól viselkedtünk, doktor néni szerint már javulok, de azért szerdán is látni szeretne.
Képzeljétek el, hogy már majdnem végig tudom a töröm, töröm a mákot, na nem elmondani, hanem elmutogatni. Ügyi vagyok? Megy még mindkettőnknek a Hej, Gyula, Gyula kezdetű remekmű pantomim része és most tanuljuk az Ez elment vadászni c. örökzöldet, bár az ujjaink sorrendje még nem tiszta…
Most már nem maradok le semmiről, mert nekem is kell szednem a gyógyszert. Még nem vagyok nagyon beteg, inkább megelőzésképen kapom csak, hogy ne is legyek.
Mostanában új szórakozásunk van tesóval, megtámadjuk a cipős szekrényt és jól kipakoljuk, aztán különböző méretű és színű cipedliket hurcolászva közlekedünk a lakásban. Anya nem annyira boldog ettől, nem tudom, hogy miért. Nagy sláger a porszívó is, felborítom és tekergetem a kerekét. Ja, és anya mondta, hogy feltétlenül említsem meg, hogy mostanában ha valami nem úgy történik, ahogy szeretném, akkor harapok…
ANYA:

Nagyon úgy fest, hogy lánykáim áttértek a napi egy alvásra, amit tízórai után ejtenek meg az esetek többségében, így viszont estére hulla fáradtak. Tegnap fürdés, vacsi, ágyba helyezés után Dorka éktelen üvöltéssel reagálta le szoba elhagyási kísérleteimet. Ennek eredményeként még egyszer megvacsorázott velünk is, kenyeret és sajtot fogyasztott igen jóízűen és jó kedvvel. Majd az orrát is kiszívtuk még egyszer hátha ez akadályozza abban, hogy álomra hajtsa kis fejecskéjét. Persze nem ez volt a baj, egyszerűen engem akart. Végül leültünk a hintaszékben, ahol azonnal elkezdett cuppogni és tátogni, nem kis meglepetésemre. Mellre tettem, így nyugodott csak meg, Ati hozott nekünk fél deci tápot és szinte rögtön elaludt, miután ágyat ért. Mióta kilenc hónaposan magától abbahagyta a cicizést, soha egyszer sem igényelte újra…
Iszonyat édesek most a nőcik, egész nap mennek, mit mennek, futnak. Fogócskázunk, kergetőznek egymással, kukucskálnak a lépcső két oldaláról, egyre több mindent meg tudnak mutatni a képeskönyvekben, jó pár mondókát láthatóan felismernek. Zenére ütemesen rázzák a popójukat, Lili már forog is. Beszéddel kicsit elakadtunk, pár szót mondanak, de inkább mutogatnak, ha valamit szeretnének. Viszont rengeteg mindent megértenek, szóbeli utasításra csomó mindent megcsinálnak. Egymással nagyon aranyosak - mikor éppen nem tépik egymást - hozzák a másik teáját is, ha a sajátjukért elmennek, bújnak, simogatnak, nagyokat kacagnak együtt. Ha Dorka megtalálja Lili a játék hevében elhagyott BüdösBújciCicáját, akkor odaviszi neki. A legédesebbek talán a babakocsiban, ahol ugye szemben ülnek egymással és cserélgetnek, van két kisautó, egy könyv, egy plüss bari a kosárban és megy az alkudozás, hogy ki mivel játsszon. Aztán persze van, hogy mindegyiknek ugyanaz kell és a csereként felajánlott dolog nem ér semmit, ilyenkor azt minden további nélkül egy elegáns mozdulattal kihajítják a babakocsiból. Kezd előbújni belőlük a nő, ugyanis folyton öltözködnek, nyakukba akasztanak pulcsit, nadrágot és sétálnak fel-alá, mint a kifutón. Dorka ma magára kanyarított egy garbót, majd közölte, hogy tá-tá és megindult az ajtó felé ;-).
Székesfehérvár, 2008.december 14.

Csak azért nem írtam, mert nem nagyon van mit. Lázmérés, orrszívás, inhalálás, ezek elég uncsi dolgok, a láz miatt még az udvarra sem dughatom ki az orromat, itt bent meg a szokásos dolgok mennek. Olvasunk, építünk, autózunk, anyát nyúzzuk. Hétvégén Apát is. Ja és a Mamiék is minden nap átjönnek kicsit játszani.
Elég rosszul viselem azt a megkülönböztetett figyelmet, amit Dorka kap. Szerintem. Mert anya azt mondja, szegény beteg Dorkával nem is tud foglalkozni, annyira lefoglalom. Szerinte. Anya tegnap már az én orromat is kiszívta, hogy ne érezzem úgy, hogy lemaradok valamiről, mert iszonyú hisztiket tudok levágni, földön hempergéssel, csapkodással, meg minden színészi kellékkel, ami ilyenkor szokásos. Ha anya véletlen messzebbre megy tőlem, akkor nyí-nyí hangokat hallatva teperek utána és kapaszkodom a nadrágjába.
ANYA:

Éjfél múlt három perccel a tegnap és ma határán egyensúlyozom, meg az álomén, túl egy nem alvós tegnap éjszakán. Dorka éjjelre belázasodott, rosszul volt, gyógyszerrel próbáltam csillapítani a lázát, hűtőfürdőbe nem mertem tenni a köhögés miatt. Hajnali négykor 38,4-es lázzal bevágott két deci tápot és aludtunk egy kicsit reggelig. Amikor is láztalanul, jó kedvvel ébredt, így el mertem menni beszerezni Ati ajándékát, meg még pár apróságot, de nem éreztem túl jól magam, bár otthon minden rendben ment - lányok legalább apáztak kicsit - hiányzott a család. Délutánra megint láz, de egy kúp levitte, viszont Lili extra nyűgös volt, aztán nagyot aludtak és játék, fürcsi, vacsora után fél kilenc óta szundiznak. Ati a képeslapokon dolgozott, én saját készítésű ajándékokat bütyköltem, lassan minden kialakul, jöhet a Karácsony. De jó is lesz! Remélem, addigra Dorka meggyógyul…
Rendes éjszakai alvás után, háromnegyed nyolckor vidáman ébredt mindenki, kivéve Ati, aki fél kilenckor mászott elő és morcosan közölte, hogy nagyon koraiak vagyunk. Pedig addigra mi túl voltunk a peluscserén, az éjszakai toalettünk lecserélésén a nappalira és a reggeli jelentős részén. Láza senkinek nincsen, talán ki is jutunk kicsit a levegőre. Dorka még mindig köhög…
Lilin megint kitört a féltékenység, nem érti meg, hogy miért nem kaphat ő is Dorka hörgőtágítójából. Inhaláláskor ő az első, aki kéri a maszkot, és ha Dorka orrát próbálom szívni, mászik az ölembe, hogy vele foglalkozzak. Szegény Dorka meg inkább elvonul játszani, nem szeret harcolni, simán hagyja, hogy Lili kitúrja az ölemből. A 12-18 hós képeskönyvünkből Lili szinte minden képet felismer már, szereti nézegetni, Dorka még mindig türelmetlenebb, leginkább a labdák érdeklik, de ha kedve van, ő is sok mindent meg tud már mutatni. Kis keze is sokat ügyesedett, úgy veszem észre talán már többet használja a kezét, mint a száját, de még így is sok mindent nyálasan vizsgál meg.
Pár hete megrendeltem a leporellókat karácsonyra a lányoknak, semmi visszajelzést nem kaptam, ráadásul a kiadó honlapja is eltűnt a netről. Épp kezdtem bosszankodni miatta, amikor Meliéktől levél érkezett, amelyben egy könyveket népszerűsítő játékra invitál minket Petike. Szívesen részt veszünk benne, már mi is kiválasztottuk azokat a gyerekeket, akikről tudjuk v. hisszük, hogy örülni fognak neki. Aztán csak várjuk a meglepetés könyveket.
Lassan minden megvan, kezdhetünk ajándékokat csomagolni, lányoknak a postán várunk még egy játék takarítókészletet, hogy Lilónak ne a nagy partvist kelljen hurcolnia. Azt hiszem, ezen kívül minden megvan már. Mézeskalácsot kell még sütiznem a házikókhoz, amiket megálmodtam…
„De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.”
Székesfehérvár, 2008.december 24.
Székesfehérvár, 2008.december 25.

ANYA:

22-én még elvittük a lányokat a városba a karácsonyi vásárba, három óra múlt, lassan sötétedett, de szép idő volt. Teljesen elvarázsolták őket a fények, faházak, emberek forgataga. Pár percig csak sikoltoztak és hangosan kacagtak. Mivel nagy volt a tömeg, nem garázdálkodhattak szabadon, egyik kezünket fogniuk kellett. Lili úgy húzott, alig bírtam követni. Babakocsit egyre kevesebb helyre viszünk, had gyalogoljanak, azért van a lábacskájuk. Egyre ügyesebben, egyre többet tudnak menni egyszerre, alig kellett őket cipelni. Megkóstolták a kürtős kalácsomat, Dorka csupa cukor arccal hangosan cuppogott. Visszafelé büszkén cipelték a celofánt, amiért tulajdonképpen mentünk. Általában Lilivel mentünk elől - Dorka lassabb, megfontoltabb, óvatosabb és folyton visszahúzta Apját az Országalma vizes kútjához - mindenki megnézte, leédesezte a jól beöltöztetett kis Manót, aztán teljes volt az olvadozás, mikor csatlakozott a csapat másik fele és kiderült, hogy kettő van belőle J.
23-án Tomi jött- a húgával, mert Márti megbetegedett- karácsonyozni. Mi már melegítettünk a csajokkal a bulira, jót roptunk a Fenyő Mikire. Lányok először meglepődtek, mert Katát régen látták, de aztán a végén egészen összemelegedtek. Az ajándékokat csak kicseréltük, nem bontogattuk, szokás szerint mindenki a saját fája alá teszi és ott bontja ki. Altatás után Atival nekiálltunk fát díszíteni, hogy reggelre az ajándékok ott várják a lányokat. Napközben nagyon esetleges már az alvásuk és nem akartunk kapkodni ill. meglepetést szerettünk volna szerezni nekik.
24-én meglepő módon nyolcig aludtunk családilag - mi Atival még bírtunk volna- majd gyors reggeli után levonultunk a nappaliba. Nem annyira érdekelte őket a fa, hamar megtámadták az ajándékokat. Lili egészen belejött a bontogatásba. A zenélő, forgó farm nagyon tetszett nekik és a Tomiéktól kapott képes enciklopédia is sikert aratott, valamint a Katától kapott csibe báb. Később felfedezésre került a karácsonyfa - megállapításra került, hogy szúrós, Lili összetört egy díszt - de a vártnál kevesebbet volt zaklatva.
Míg a lányok az új játékokkal játszottak, elkészült az ebéd, amit előző este amennyire lehetett előkészítettem, finom lett. Aztán Ati segítségével megalkottuk a sütiket is. Délután Anyuékhoz mentünk karácsonyozni, itt volt a Dédi és a Tesómék is. Itt is rengeteg szép dolgot kaptak a nőcik, csupa csajos dolgot, babát, fülbevalót, meleg cipedlit. Jól el is fáradtak, nem volt gond az altatás.
Ma Anyósoméknál ebédeltünk, ajándékoztunk. Mama ismét sok szép - maga varrta - ruhácskával ajándékozta meg a csajokat, persze kaptak játékot, könyvet is. A nagy jövés-menésben - fel kellett fedezni a lakást - teljesen elfáradtak, de Lili a hazafelé úton megejtett - kb. 5 perc - alvással teljesen ki is pihete magát.
Teljesen igaz, hogy nem érdemes sok drága játékot venni ekkora gyerkőcöknek, ugyanis délután igen jót játszottak a nők a kukából kilopott két üres pillepalackkal ;-). Fürcsi előtt még elvitték tesómék őket egy órácskára, így lett egy kis karácsonyunk kettesben. Élveztem, kb. 10 percig, aztán kezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mit csinálnak a lányok…éppen indultam volna értük, amikor megjöttek. Dorka úgy elfáradt, hogy elaludt az üvegen Ati ölében, régen csinált már ilyet.

Köszönjük a sok szép ajándékot! Valamint mindenkinek köszönjük a jókívánságokat, e-mailt, smst, vendégkönyvi beírást, képeslapot!
Székesfehérvár, 2008.december 28.

Pénteken a Marikáéknál voltunk, ott volt a Dédi mama és a Viki is. Meg a Mamiék és az Eszti meg a Roland. Kaptunk szép mellényt, amit a Marika kötött nekünk, piros és jó meleg. Kaptunk plüss hóemberkét és pingvint is, meg még pénzt is, hogy anya vegyen nekünk valamit. Vettünk szép piros ruhát, fehér blúzzal. Hazafelé nem aludtunk el a kocsiban, de itthon az ágyban sem. Bezzeg mikor elindultunk fél hatkor a fókashowra, rögtön beájultunk a gyerekülésben. Én arra sem ébredtem fel, hogy odaértünk, kiszálltunk és megvettük a jegyet. Mikor bementünk, akkor riadtam fel, mert túl hangosan kiabáltak a papagájok. Érdekes volt a bemutató, a papagájok bicajoztak, görkoriztak, autót vezettek, de legjobban az tetszett, mikor körberepültek a sátorban a fejünk felett. A fókák meg labdáztak, meg karikákat hoztak fel a víz alól. Aranyosak voltak. Okosak voltunk, csak az volt a baj, hogy nem szabadott felálni és a vége felé már elég nehezen ültünk egy helyben.
Szombaton elmentünk vásárolni ennivalót, mert Mamiék elutaznak és anyának kell főzni mostanában. Vettünk anyának nadrágot is, a boltban elég aktívak voltunk, Apa nem győzött utánunk szaladni, míg anya próbált. Benéztünk az összes próbafülkébe, sajnos nem mindegyikben anya volt. Választottunk magunknak némi fehérneműt és leakaszottunk pár láncot. Délután kimentünk az utcára sétálni egy kicsit, mert szépen sütött a nap. Sikerült a lejtőn orra esnem a betonon és kezemet sem raktam le, így lehorzsoltam a számat, vérzett is. Aztán jöttek a Mamiék, mert anyáék elmentek. Mamiékkal fürödtünk és feküdtünk le.
ANYA:

A Bábszínházban voltunk, na nem a Marcipán cicát nézünk, hanem a Két férfi, egy nő és egy férfi c. előadást. Jó volt nagyon, könnyesre röhögtem magam.
Ma egy órakor, amikor a legmelegebb volt -  -2,5 fok - bementünk a városba trombitát venni a törpöknek. Jót sétáltunk, mindenkit megmosolyogtattak a piros kabátos, apró, trombitát fújó kislányok. Egy kínai turistalány még le is fényképezte Lilót. Olyan szívesen vinnék ilyenkor én is fényképezőgépet, de már nem tudjuk hová tenni séta közben. Fel kellene vennem valakit, aki elkísér minket a szabadba és fényképez helyettünk, amíg mi a lányokat terelgetjük ;-).
És amiért kértem, hogy szorítsatok, sikerült. Köszi! Nagyszülők megkapták a honlap kissé kibővített változatát könyv formában, volt öröm. Nagyon sokat dolgoztunk rajta és a könyvkötő az utolsó pillanatban nem akarta elvállalni, de aztán megkönyörült rajtam és 22-én készen lett.
Székesfehérvár, 2008.december 30.

Ha a hó nem megy Dorkához, Dorka megy a hóhoz. Meg a Lili, meg anya, meg Apa. És a Tomi a Mártival, akik kitalálták ezt az egész kiruccanást. Eplényben voltunk a sípályán, mert ott csinálnak havat hóágyúval. Vittünk szánkót, az elején egy kicsit féltem, de amikor anya felült velem, rájöttem, hogy nem is rossz dolog és utána már Lilivel is mertem.
Tegnap voltak itt a Dudar Tomiék, de a Nikit nem hozták, majd mi is átmegyünk hozzá. Kaptunk szép könyveket, anya abból olvasott este mesét. Délelőtt meg voltunk vásárolni és kaptunk benti cipőt, meg még egy rajztáblát, mert folyton azon marakodtunk. Persze anya hamar rájött, hogy elég lett volna egy mágneses ceruza, mert így is egy táblára rajzolunk közösen. A boltban kipróbálhattunk egy-egy bicajt és hintalovacskát is, nem is akartunk leszállni.
A Bertalan Petikének köszönjük szépen az ajándékot, ma érkezett meg.
Nagyon jó volt szánkózni, szeretek, főleg, ha gyorsan megyünk. Sokan voltak, akik két hosszú lécen csúszkáltak, anya szerint az a sí. Talán majd jövőre kipróbálhatjuk, ha elég ügyesek leszünk. Szánkózás után bementünk a síházba, mert nagyon hideg volt, jól esett melegedni egy kicsit, meg ebédidő is lett. Még hódolót is találtam magamnak. Aztán jöttünk is haza, mert Apának menni kellett fallabdázni, anya meg főzött nekünk paprikás krumplit uzsonnára, finom volt. Dorka aludt egy kicsit én meg nem, ez mostanában gyakran van így. Jöttek még az Anikóék délután karácsonyozni.
Anya tegnap reggelire goffrit készített nekünk, de kiderült, hogy nem szeretjük, így kénytelenek voltak Apával megenni…mi sajtot ettünk sajttal. És tegnap este már nem tápot, hanem tejbegrízt ettünk vacsorára, nagyon ügyesen, pedig már fáradtak voltunk.
ANYA:

Tegnap majdnem meggyilkoltuk a Túlélőhalunkat. Történt ugyanis, hogy annyira megsajnáltuk szegényt a koszos akváriumban, hogy vettünk egy kicsi gömb lakóhelyet neki és egy laza mozdulattal az eddiginél jóval hidegebb vízbe pottyantottuk őkelmét. Mire szegény sokkot kapott és az oldalára, majd a hátára dőlt és eléggé életképtelennek látszott hosszú ideig. Végül a halfogó hálóval terelgettem körbe - mint a cápákat szokás - az üvegfal mentén. Ati pedig bekapcsolta neki a sólámpát melegedni. Ettől kicsit jobban lett, este már vacsorázott is. Azóta is jól van.
Párbeszéd (altatás utáni romeltakarítás, kárfelmérés közben):
Anya: Az új forma kirakónak már el is veszett egy darabja…
Apa: Nem veszett el, csak nincs meg…
Kicsivel később előkerült a konyhai tárolóról, a hagymák közül ;-)
Székesfehérvár, 2008.december 31.

Boldog Új Évet Kíván mindenkinek két 16 hónapos nagylány!
Legyetek velünk jövőre is!
2008. december hó