Székesfehérvár, 2007. október 1. DORKA: 1870 g vagyok, Tokodi doktor szerint rendben lesz a buksim és pár napon belül kikerülhetek az inkubátorból. A végén még anyának lesz igaza és két héten belül tényleg otthon leszünk. Már nagyon kiváncsi vagyok , annyit meséltek róla. LILI: 2050 g vagyok,anya minden második etetésen szoptat, hogy ne fáradjak el nagyon estére. Ma koponya és pocak UH-n voltunk, ahova anya vitt át és a fél család elkisért. A friss levegõn rendesen beájultam. A doktor néni nagyon kedves volt és mindent rendben talált. Székesfehérvár, 2007.október 2. DORKA: Ma életemben elõször megszoptathatott az anyukám, mindketten nagyon élveztük.40 ml-t szopiztam, amitõl az egész osztály boldog volt. A mutatvány végére apa is odaért, így egy kicsit az õ kezében is lehettem. Holnaptól kapok egy kis fehérjepótlást, hogy jobban tudjak hízni, mert 1870 g maradtam tegnap óta. LILI: Változatlanul 2050 g vagyok, reggel 30 ml-t szopiztam, délután már csak 10-et sikerült. Anya szerint lusta vagyok! Hát lehet, hogy igaza van. Meg itt folyton sietni is kell, anya szerint otthon nyugisabb lesz. Már alig várom, hogy megtudjam, az milyen. Székesfehérvár, 2007. október 3. DORKA: 1910 g vagyok és kikerültem az inkubátorból kiságyba. Egyszer 20, egyszer pedig 30 ml-t szoptam és utána ügyesen ettem üvegbõl. Ma amíg anya Lilónál volt , apa dajkált és megpróbálkozott az etetéssel is,egész ügyes. Ma elvitték a szobatársamat , Eriket szemmûtétre pestre , remélem minden rendben lesz vele. LILI: 2090 g vagyok,ma kétszer szopiztam 10-10 ml-t, de anya szerint nem szívok rendesen, pedig igyekszem. Anya egy kicsit elõbb bejöhet hozzánk, szerinte nekem kell is ez az idõ, mert lassú vagyok. Délután gyorsabban ettem ,így maradt idõnk egy kis sétálgatásra és énekelgetésre is, bár én egyenlõre csak hallgattam. Székesfehérvár. 2007. október 5. DORKA: 1970 g vagyok és reggel 40 ml-t szopiztam, mindenki nagyon örült . Most csak apa látogathat , mert anya lázas.Kár,hogy most szopizni nem lehet , már egész jól belejöttem. LILI: 2185 g vagyok, de ma megint lusti voltam szopizni, 5 ml-t sikerült reggel. Délután meg már nem jöhetett be anya , mert megbetegedett. Remélem hamar meggyógyul, mert hiányzik, csak üvegen keresztül láthatjuk egymást. Székesfehérvár, 2007. október 8. DORKA: 2090 g vagyok és ma reggel csak 10 ml-t sikerült szopni,mert kicsit álmos voltam.Tegnap 50-et is sikerült ebédre cicibõl ennem. A Tokodi doktor bácsi azt mondta, hogy a hazamenetellel célozzuk meg a jövõ hét keddet :-) LILI: 2260 g vagyok,tegnap éjjel kaptam vért,mert kicsit vérszegény lettem. Reggel 25 ml-t szopiztam. Anya meggyógyult,így újra látogathat bennünket. Egész jó lett az étvágyam, üvegbõl már 60 ml anyatejcit megeszem és már a hangomat is hallatom,ha éhes a pocakom. ANYA: Délutánra Lilónak hasmenése lett.Visszavették az adagját 40 ml -re és infúziót is kap. Ezzel a jövõ keddi hazatérésünk kétségessé vált. Szegény kismadaram remélem nem sokat esik vissza és hamar rendbejön. Ezt már egyszerûen nem hiszem el!! Székesfehérvár, 2007. október 10. DORKA: 2120 g vagyok, reggel csak 30 ml-t tudtam szopizni, mert végig sírtam amíg anya Lilót etette és mire hozzám ért, kicsit elfáradtam. Utálom ezt a hülye karantént, mindig én vagyok miatta az utolsó, pedig tuti hogy sokkal éhesebb voltam, mint Liló. LILI: 2350 g vagyok és az este jól megijesztettem anyáékat,mert volt egy kis hõemelkedésem. Reggel megvizsgált a doktorbácsi és azt mondta, hogy nincs fertõzésre utaló jel és nem kell antibiotikum. A vizit jó sokáig tartott és mire anya bejöhetett , úgy megéheztem, hogy 75 ml-t szopiztam. Székesfehérvár, 2007.október 11. DORKA: 2140 g vagyok és ma egész nap lusti voltam, de azért próbálkoztunk a szopival, több-kevesebb sikerrel. Néha csak jó érzés anya közelében lenni, de hamar észreveszi,ha csalok és csak cumizok. LILI: 2355 g vagyok és úgy néz ki,hogy teljesen meggyógyultam. Tegnap óta nem kapok infúziót, ma a tût is kiveszik a buksimból. Anya szerint egész ügyesen szopizok,bár estére azért elfáradok és könnyebb üvegbõl enni. Anikónak és Márknak köszönjük a légzésfigyelõt,az angyalkáról mindig az eszünkbe fognak jutni. Székesfehérvár, 2007. október 14. DORKA: 2190 g vagyok és ma még nem ettem üvegbõl, olyan ügyesen szoptam. Persze reggel becsaptak, mert a 40 ml-re nem kaptam pótlást, így délre már kopogott a szemem az éhségtõl és 60 -at megettem cicibõl. Tegnap volt egykis véres székletem(csak,hogy minden napra jusson valami, amitõl anya infarktust kaphat), de remélem azért hazamehetünk kedden. Lili és Dorka LILI: 2425 g vagyok és reggel 70 ml-t szopiztam,mert már nagyon éhes voltam. Anya meg is jegyezte, hogy még soha nem hallott így üvölteni. Kicsit még náthás vagyok , de már nagyon utálom, hogy folyton leszívják az orrom , ezért úgy döntöttem , gyorsan meggyógyulok. Székesfehérvár, 2007. október 17. DORKA: 2260 g lettem, mire hazajöhettünk, szerintem nagyon rendesek voltunk anyához, mert a kezdeti megilletõdöttség után nagyon rendesen viselkedtünk. Éjjel is csak azért kellett felkelnie, hogy enni adjon nekünk és apának is csak egyszer kellett besegíteni, amikor egyszerre lettünk éhesek. LILI: 2505 g-mal hazaengedtek a kórházból. Elõször furcsa volt a sok újdonság, így az elsõ három órám bõgéssel telt itthon. A fürcsit sem szeretem, ezért akkor is volt egy kis sikoltozás, de azért jó itt lenni. Anya: Végre itthon! Nagyon jó! Köszönöm Mindenkinek, aki lehetõvé tette, hogy eljussunk idáig! Tényleg nagyon rendesek voltak a csajok, szépen aludtak az etetések között és 40 - 60 g között szoptak is, csak egyszer kellett üvegbõl pótolni. Nem bánnám , ha ilyenek maradnának :-) Székesfehérvár, 2007. október 18. DORKA: Súlyt nem tudok,mert anya úgy döntött , hetente csak egyszer mérlegel. A kajálást úgyis mérlegelni kell,nem idegeskedünk még a dekákon is. Itt volt a doktor néni,megvizsgált. Azt mondta, ügyes vagyok,csak a buksimat nem tartom még elég erõsen,ha felhúznak ülésbe, ezt gyakorolnunk kell anyával is . LILI: Éjszaka is minden etetéskor szopiztam,anya meg van velem elégedve. Doktor néni megvizsgált, közben bekakiltam,bepisiltem , de azt mondta, hogy legalább látja hogy a székletem is rendben van. A náthám sem vészes, továbbra is csepegtetni kell a nózimba és porszívózni az orrszívóval. ANYA: A második éjszakánk is jól telt , csajok rendesek , feleslegesen nem sírnak,csak ha gond van. Fürdés elõttre betervezett nekünk a gyerekorvos egy kis tornát, hogy erõsödjön a Dorci nyaka. Manókáim nem jól tûrték a zaklatást , a vizsgálat végére mindketten nagyon éhesek voltak, kánonban üvöltöttek. :-) Székesfehérvár, 2007. október 20. DORKA: 2310 g lettem és nagyon jól érzem magam. Minden érdekel , szeretek nézelõdni,mikor nem alszom. Ha éhes vagyok és nem kapok azonnal enni, nagyon határozottan tudok reklamálni. Ma jó nagyot sétáltunk a friss levegõn. LILI: 2600 g vagyok és anya szerint egy kicsit hisztis, pedig feleslegesen nem is szoktam kiabálni. Hasom már felemelem a fejem , sõt kézzel is ki tudom nyomni magam, bár a fekvõtámasz még nem tökéletes. Anya: Nagyon élvezem,hogy itthon vagyunk, a lányok tényleg rendesek, Attila sokat segít, szépen belejött a vasalásba. Elvittük sétálni a csajokat,jól esett a mozgás, és úgy érzem, az ikerkocsitól hamar vissza fogom nyerni a formámat :-) (Fõleg hegynek fel kellemes és hasznos) Tegnap volt egy kis hiszti,mert Lilónak szorulása lett(édeskömény tea csodákat tesz, Ati a megmondhatója, aki éppen pelenkázott) , kicsit tanácstalanok voltunk, de legalább ezen is túlestünk. Székesfehérvár, 2007. október 21. DORKA: Egyre többet vagyok fent, egy darabig elnézegetem a pillangómat,de atzán komolyabb szórakozásra vágyom.Most is éppen apa mellkasán nézelõdök. Anyáék délután elmentek pelust venni nekünk, addig a nagyi vigyázott ránk.Nem volt nehéz dolga,mert végig aludtunk. LILI: Szép napot! Mi ma is nagyot sétáltunk,elmentünk a Csillag család felé, ahol mindenki kijött,hogy megcsodáljon bennünket.Azt mondták nagyon szépek vagyunk, de ezt tudtuk eddig is.:-) ANYA: Voltak határozott elképzeléseim a lányok nevelésével kapcsolatban. Az egyik ilyen ,ami már megdõlni látszik,az az,hogy az ikreknek szoros napirend kell. Elhatároztam,hogy ragaszkodni fogok a 3 óránkénti etetéshez,nehogy azt vegyem észre,hogy egyszer csak egész nap szoptatok. Aztán: Dorka elõbb sír (jó 3/4 órával), hogy éhes 1. Hagyom sírni,hátha megnyugszik (kis naív) 2. Felmegyek megsimogatom a hátát,hátha .... 3. Felveszem,hátha (na ez kb. 2 percig használ, míg élénk mellkeresõ tevékenységet folytat és ha nem találja, tovább üvölt) 4.Mellre teszem (csak egy kicsit, hogy megnyugodjon - Bevállt) :-) Székesfehérvár, 2007.október 22. DORKA: Anya azt mondta, hogy jövõ hét végén már elkezdhetnek meglátogatni bennünket ,azok akik kiváncsiak ránk. Nagyon várom már ,hogy megismerhessem a barátokat és ismerõsöket. LILI: Nagyon sok szép dolgot kaptunk mostanában,az egyik nagyink varrt nekünk takarót,amiben sétálni járunk,helyes macik vannak rajta. A másik nagyinktól pedig játszós takarót kaptunk,amin a földön lehet hemperegni.(bár a hempergés még nem megy.) ANYA: Öltözködés: A lányok nem szeretnek öltözködni (egyenlõre). Az ötvenes kisruhák még nagyok ránk egy kicsit, de majd belenövünk. - egy kis rugdalódzó lábrészén lehetnek bármilyen sûrûn a patentok ,a babák akkor is ki tudják dugni a lábukat. - bármilyen szorosan illesztem a nyakához az elõkét a Lili le tudja enni magát és a ruháját,esetleg engem is. - ha ez nem történik meg a étkezés alatt a böfiztetésnél még mindig nagy rá az esély. - ebbõl kifolyólag két szoptatás között éjszakánként babaruhát mosok. Székesfehérvár, 2007. október 23. DORKA: Vikinek köszönjük a csodaszép falfestményt, ahogy egyre többet nézelõdünk, úgy fedezzük fel apa válláról. Nekem a mókusok a kedvenceim. LILI: Anya elhatározta, hogy elkezdi kitölteni a babanaplókat, amiket ajándékba kaptunk ( bár még nem tudja mikor lesz rá ideje) el is tett nekünk emlékbe párat azokból a lufikból, amikkel a nagyszüleink megleptek bennünket a hazatérésünk napján. ANYA: Pelus Egy ( hát még kettõ) 2,5 kg körüli gyerekre pelenkát találni nem könnyû feladat. A legtöbb newborn pelus nagy ránk (az összes), a hátunk közepéig ér . Ezen kívül vannak olyanok , amik lent is a térdünkig. A Bella Happy pelus olyan széles, hogy terpeszben fekszik a gyerek. Nekünk a Libero 2-4 kg jött be , kár hogy az egész várost be kell járni, hogy kapjon az ember. Székesfehérvár, 2007.oktober 25. DORKA 2460 g vagyok és anya szerint nagyon jó az étvágyam.Tegnap elmentünk sétálni ,mert már két napja nem tudtunk kimozdulni az idõ miatt. Szeretünk levegõzni , jókat alszunk közben .Ma sajnos megint esik,így akiságyban alszunk. LILI: 2710 g lettem. Holnap mozgalmas napunk lesz ,megyünk szemészetre és orthopediára, anya már készülõdik ,jó sok cuccunk lesz. Szegény nagyon fáradt,mert az éjjel nem sokat hagytuk aludni,valaki folyton éhes volt. ANYA: Kicsit félünk a holnapi naptól,mert egy etetés is lesz házon kívül. Régebben kettesben mentünk nyaralni ennyi cuccal,amennyi most egy fél napos kórházi kiránduláshoz kell. Na meg a sok beteg gyerek ,felnõtt sem hiányzik a csajoknak. Legalább az idõ lehetne szebb. November 23 koraszülött gondozás November 26 kardiológia. Október 31 védõoltás. November 27 Dévény Intézet( szeretném, ha szakember látná Dorkát) . És azt mondták , fél éves korukig ne vigyük õket közösségbe. Székesfehérvár, 2007. október 27. DORKA: Tegnap reggel anyáék összepakoltak bennünket és elmentünk a kórházba. Jó sokan voltak a szemészeten, sok ismerõs babával találkoztunk. Mondjuk mi jót aludtunk szinte egész végig, én hisztiztem kicsit , mikor megéheztem. Mostanában folyton éhes vagyok! LILI: Jó késön értünk haza tegnap, kilencre mentünk és fél kettõre értünk vissza, de szerintem jól bírtuk. A szemészeten volt egy kis sírás - rívás , de az orthopedia rendben volt. ANYA: Remélem nem szedtünk össze semmi fertõzést, rengetegen voltak, kontroll szemészeten november 5. , mert még éretlen a szemük. Orthopediára is kell mennünk hat hét múlva újra, mivel holnap kellene csak megszületniük , innen számolják a hat hetet, de nem találtak semmit egyenlõre. A szemészet szörnyû volt, nem lehet bemenni, elveszik a babát és az ajtó elõtt hallgatod, hogy üvölt. :-) Székesfehérvár, 2007 október 31. DORKA: Ma a védõben 2820 g -nak mértek és 48 cm - nek, megkaptam az elsõ két oltásomat is , aminek nem nagyon örültem, de azért hamar meg lehetett vígasztalni. Aztán hazasétáltunk és még aludtunk egy kicsit etetésig. Hétvégére sokan bejelentkeztek látogatni,már alig várjuk. LILI: 3080 g vagyok és szintén 48 cm. Fej - fej mellett haladunk Dorkával.:-) A szuri nekem sem jött be , ráadásul anya szerint én vagyok a hisztisebb, nem értem,miért mondja. Sikerült odapisilnem a vizsgálóasztalra és a doktornéninek friss székletmintát is produkáltam :-) ANYA: Aggódtam, hogy a lányok összeszednek valami betegséget a szemészetet... Erre ki nyalt be egy vacak vírusfertõzést és volt három napig lázas, hát persze, hogy én. A leggyengébb láncszem :-) Hiába, a krónikus alváshiány nem tesz jót az immunrendszernek. Az egész család boldog születésnapot kíván ez úton is, a Buza nagypapának, aki nehezményezte a papa megszólítást, de jobb ötlete nincs, tehát a fenti e-mail címre várjuk a tippeket! Ilyenkor már javában gutaütést szoktam kapni attól, hogy az áruházak már szeptemberben árulják a mikulást és októbertõl már a karácsonyi ajándékcsomagokat is meg lehet vásárolni - stresszelve ezzel a jónépet. Most szerencsére nem járok annyit boltba és múlt héten már én is megvásároltam a mikulásokat ( ki tudja mikor lesz legközelebb lehetõségem alapon ) Tegnap viszont komolyan megijedtem ( nem tudtam sírjak v. nevessek ) a Tesco és az Auchan karácsonyi játékkatalógusa átlapozása közben. Az interaktív újszülött kismalacon keresztül, a TV-hez csatlakoztatható játékkonzolon át ( 4 éves kortól!!!) a horrorjátékokig ( koponyamarokkó, kísértetkastély gyurma ) Ezért nagyon szépen megkérek minden kedves rokont, ismerõst, barátot, aki bármilyen alkalomból ajándékkal szeretné meglepni a kislányaimat, kreatív, fejlesztõ játékot ( Székesfehérváron a József utcában van egy nagyon klassz bolt) v. verses ill. mesekönyvet hozzon ( bár ebbõl is láttam pár olyan példányt, amit én nem adnék ki semmi pénzért. Lásd Kakikönyv ) Nagyon szépen köszönöm! A lányok nagyon szépen fejlõdnek, lassan mindketten elérik a három kg-t. Éppen ma két hónaposak. Székesfehérvár, 2007 november 3. DORKA: Az éjszaka rendesek voltunk , hagytuk anyát aludni egy kicsit, mert jól elfáradt tegnap, pedig nem is hozzá jöttek a látogatók. Sokan voltak nálunk, bár sajnos volt , akit átaludtunk. Majd legközelebb! LILI: Tegnap nem voltunk sétálni , mert nem száradt meg a bundazsákunk, a másik meg még nagyon nagy, de majd ma bepótoljuk. Anyáék reggel elmentek vásárolni, mi meg szegény nagyinak panaszkodtunk, hogy éhesek vagyunk, alig tíz perccel azután , hogy elmentek. Addig persze aludtunk, mint a bunda. ANYA: A lányok továbbra is tündérek, tegnap még egy kis csokis sütit is volt idõm sütni a vendégeknek, éjszaka pedig közel 7 órát aludtam, persze nem folyamatosan. Mindenkinek köszönjük a látogatást és az ajándékokat, pelust egy darabig nem kell vennünk.:-) LILI: Az éjszaka jó sokat ugráltattuk anyát , hogy nehogy unatkozzon.Kiváncsi vagyok a holnapi súlymérésre,ugyanis elég szûknek érzem az ötvenes ruháimat. Lehet,hogy fogyóznom kellene? Székesfehérvár, 2007 november 6. DORKA: Tegnap megint a szemészeten voltunk, jó sokan voltak,találkoztunk ismerõsökkel is.A doktornéni szerint szépen alakul a szemünk, már nem is kell tovább szedni az E vitamint. Azért két hét múlva még szeretne látni minket. Ma megint nem voltunk sétálni az esõ miatt , remélem holnap jobb idõ lesz. LILI: Anyu szerint ma nagyon nyügösek voltunk,hiába,nem szeretjük ezt a borongós idõt. Ma este pucér - súlymérés lesz, megint eltelt egy hét, majd holnap megírom, mekkorák vagyunk. Anya ma sokat fényképezett, szóval új képek is lesznek rólunk. ANYA: Úgy néz ki , a tegnapi szemészetet mindenki megúszta betegség nélkül , még én is:-) Ma délelõtt hosszú idõ eltelte után újra fõztem, hát két baba mellett nem egyszerû, volt egy - két izgalmas pillanat, aggódtam kicsit a húsért a sütõben szoptatás közben , de minden jól alakult. Székesfehérvár, 2007 november 7. DORKA: 3070 g vagyok és ha megnézed a fürcsis képeimet, ez már látszik is rajtam. Éjszaka nem nagyon hagytuk aludni anyát, felváltva voltunk fent. Hiába , mi ketten vagyunk, õ meg csak egyedül, de azért jól bírja a kiképzést. LILI: 3230 g vagyok, szépen gömbölyödök. Lassan szûkek lesznek rám az ötvenes rucik pocakban , pedig a hosszából még lenne 2 cm. Ma elmegyünk ebéd után a postára, anya feladja a Libero klubos jelentkezésünket. :-) Tegnap a nagypapától kaptunk klassz új bundazsákot, kipróbáljuk ANYA: Légzésfigyelõ: Jó hogy van, de tényleg. Kivéve, mikor a szívrohamot hozza rám , mert Liló kimászott az ágy szélére és nem érzékeli a párna. Az ember rohan fel a riasztásra, a gyerkõc meg édesdeden alszik a rács mellett. Persze már volt egy éles riasztásunk is, szintén Lilkónál. Belefeküdt a bukásába és nem kapott levegõt . Mire fölértem, már rendesen lélegzett , bár kicsit szürke volt a szája körül a bõr. Aztán légzésfigyelõ ide, légzésfigyelõ oda , ha túl nagy a csend, az a tuti, ha az ember belopózik a szobába és a gyerek hátára teszi a kezét, hogy érezze, hogy szuszog. Biztos, ami biztos! És amikor éjszaka éberen fekve hallgatom a pittyegést, hogy vajon elég egyenletesen lélegzik-e a gyerek .... Szóval jó ez a légzésfigyelõ.... Már csak a babakocsiba kellene valami megoldás ahelyett,hogy séta közben az õrült szülõk megállnak és anya vagy apa tapintással meggyõzõdik róla (bundazsdákban nem egyszerû feladat), hogy lélegzik-e a gyerkõc (persze ,hogy szuszog és most már ébren is van. :-) Székesfehérvár, 2007 november 12. DORKA: Tegnap nem tudtunk sétálni , mert esett a hó, amirõl még nem tudom, hogy micsoda,de eléggé megviselt. Séta helyett voltak látogatóink, Évának és Robinak köszönjük az ajándékot. Most süt a nap, talán ebéd után tudunk sétálni kicsit. ANYA: Hát be kell vallanom, nem vagyok túl fitt. A hóesés megviselte a lányok szervezetét, a két és fél óra alvás pedig az enyémet. Nagyon kis nyügösek vagyunk. Már nagyon várom a tavaszt , pedig még tél sem volt. Rossz,hogy nem tudunk mindennap a levegõre menni . Hiányzik a mozgás nekem is, nem beszélve arról, hogy rám is férne, ugyanis a szoptatás mellett iszonyú mennyiségû édességre vágyom. Ez még nem is lenne baj , de meg is eszem. Múlt héten el is határoztam , hogy elkezdek tornászni, de valahogy nem jut még rá idõm. :-) Székesfehérvár, 2007 november 14. DORKA: 3470 g vagyok és apa szerint kövér. Na jó , tényleg lett egy kis tokám, de hát kisbabáknál még belefér. Majd leadom, ha már többet mozgok. Lemegy a babauszitól, ahova elkezdünk majd járni, ha megkaptuk az oltásokat. LILI: 3600 g vagyok és kinõttem az 50 - es ruhákat. Reggel 54 - est vettem fel és végigér benne a lábam. Tegnap jót sétáltunk, remélem ma is el tudunk menni, bár reggel esett a hó. Már tegnap óta hármasban vagyunk itthon csajok, mindenki más dolgozik, igyekszünk jók lenni. ANYA: Túl vagyunk az elsõ segítség nélkül töltött napunkon, nem volt semmi gond, a lányok igazán rendesek voltak. Sétálni is el tudtunk menni, bár komoly munkát fektettem bele:-) Az ember ugye lecipeli a két hordozót az emeletrõl a nappaliba, bundazsákokat a kanapéra teríti, felöltözik. Az egyik kiscsajt felébreszti (kaja elõtt egy órával, hogy éhesen érjünk haza), feladja rá a kocsikabátot , lehozza a kagylófotelba, mert onnan nem tud leesni. Másik gyerekért vissza, kocsikabát fel , nappaliba le, kanapéra letesz. Elsõ baba fotelbõl át a kanapéra. Sapkák fel, bundazsákokba be, hordozókba becsatol. Anyu cipõ, kabát fel.Hordozók ajtó elé ki, ajtó bezár, két gyerekülés garázs elé lecipel. Garázs kinyit, babakocsi kivesz, üléseket rápattint, garázs becsuk. Ezen a ponton eszünkbe jut, hogy a gyerekszoba ablakot nem nyitottuk ki , de mivel a lányokat nem merjük az udvaron hagyni, visszacipelni nincs energiánk, elindulunk sétálni, ott egye meg a fene a szellõztetést. Mindenesetre a lányok jókat alszanak séta közben és jó étvággyal esznek utána, szóval megéri. Székesfehérvár, 2007 november 18. DORKA: Ma megint nem tudtunk sétálni, mert esett a hó, de holnap nagyot csavargunk, megyünk a szemészetre. ÉLetünkben elõször szoknyában, anya kapott pici harisnyát. Tegnap itt volt anya kolleganõje, jól megnéztem magamnak, hogy megismerjem, ha legközelebb jön. LILI: Tegnap sétánál egyedül akartam öltözni - legalábbis a sapit felvenni - de anya nem hagyta, pedig már nagylány vagyok. Éjszakánként már 45 órát alszunk két etetés között, hogy anya is tudjon pihenni. ANYA: Verusnak köszönjük a szép takarókat, kár, hogy annyira siettél. Gyönyörû a rózsa! Hihetetlen, de lehet 44-50-es méretû fehér harisnyát kapni :-). Ma fürdetésnél megmértük a lányok hosszát: Lili: 51 cm Dorka: 52 cm Székesfehérvár, 2007 november 19. DORKA: Ma ismét a szemészeten töltöttük a délelõttünket.Nem voltak olyan sokan, így viszonylag hamar végeztünk és még sétálni is el tudtunk menni a napsütésben.Igen jó volt az ikerfelhozatal, mi voltunk a harmadik ikerpár.A többiek mind vegyespáros voltak, csak a mi apukánk lesz elnyomás alatt. LILI: Ma jó napunk volt, mindenki megcsodálta, milyen csinosak vagyunk :-) (képek készültek) Ráadásul a szemünk is rendben van, így csak december 14-én látjuk újra a doktornénit. Egyébként nagyon rendesen viselkedtünk, anyának nem lehet egy szava sem. ANYA: Kemény két és fél óra alvás után (részemrõl) megrohamoztuk a szemészetet. Elõször sikerült idõben odaérni (két ekkora gyerekkel nem kis teljesítmény.), erre 20 percet csúszott a kezdés :-( , így fél órát vártunk a tömött kórházfolyosón a beteg emberek között. Lánykáim az éjszakai virgonckodás után gyakorlatilag átaludták a délelõttöt, így a vizsgálat alatt megszokott ordítás is elmaradt, fel sem rezzentek :-) Pénteken kardiológia túra. Székesfehérvár, 2007 november 20. DORKA: 3720 g vagyok, 56-os ruhákat hordok és a 2-4 kg pelusról áttértünk a 2-5 kg - ra. Anyu szerint hihetetlen ,hogy milyen tempóban növünk. Tegnap voltunk a doktornéninél , mert megijesztettem anyát egy kis köhögéssel, de nincs baj. LILI: 3900 g vagyok és tesóval együtt egyre többet vagyok ébren, anya fel is állította nekünk a játszószõnyeget, hogy tudjunk szórakozni. Ma itt volt anya középiskolás barátnõje, köszönjük az ajándékokat, a fiúknak pedig a rajzokat. ANYA: Tegnap délután hármasban felkerekedtünk és babakocsival ellátogattunk az orvosig. Egy ember volt csak elõttünk, féltem is hogy nem tudom levetkõztetni õket mire be kell menni, de megoldottuk. Míg a Dorkát vizsgálták, Lili nagyon rendesen viselkedett, jól elfoglalta magát , éppen kakilt :-) Szerintetek , ha az ember két egyforma hordozóban, két egyforma gyerekkel megy valahova, miért kérdi meg mindenki, hogy ikrek-e? Mik lehetnek még? Gondolják az egyik kölcsönben van? És a kedvencem, mai gyûjtés(séta): - Fiúk vagy Lányok? - Lányok. - Mind a kettõ? Neeem , az egyik lányok, a másik pedig fiú :-) Székesfehérvár, 2007 november 22. DORKA: Tudtátok ti, hogy mennyi fárasztó dolgot kell csinálnia egy ilyen pici gyereknek. Elõször is enni, aztán játszani és még sétálni is (ráadásul ez többletöltözködéssel is jár, fúj). Ezeknek a megterhelõ tevékenységeknek az eredményét láthatjátok a mai képeim között. LILI: Holnap elkisérem tesót a kardiológiára, megnézik a szívét. Ma jó nagyot sétáltunk, nagyon szép idõ volt. Tegnap este tíztõl fél négyig aludtunk fürdetés után, anyunak nem lehet egy szava sem. ANYA: Hát igen, szóhóz sem jutok a fáradtságtól, már nagyon kellett ez a kis alvás. A héten már fõztem is, nem egyszerû és anyu még mindig rengeteget segít, nem tudom, hogyan csinálja, aki egyedül van. De a lányok gyönyörûen fejlõdnek és ez minden melót megér. Székesfehérvár, 2007 november 26. DORKA: Gyorsan eltelt a hétvége és apának már megint dolgoznia kell. Pénteken voltunk a kardiológián, megvizsgált a doktor néni, minden rendben van velem, februárban kell csak újra mennem. Meglátogattuk a nõvérkéket is, aztán elmentünk a városba sétálni. LILI: Hétvégén itt volt a Debi és az Andi, hoztak nekünk helyes rágókát. Anya nagyon erõlteti ezt a játszószönyeg témát, de megmondon õszintén elég uncsi. És ha anya még a Mirr Murrt is olvassa, tuti bedobom a szunyát. ANYA: Már a második éjszaka aludtak a csajok a nyolcas fürdetés után hajnali négyig. Nem bánnám ezt a napirendet bár kitolhatnánk az ébredést hatig. Én kis telhetetlen! Holnap Pest-túra, Dévény Intézet, kicsit tartok tõle, hogyan fogják viselni a hosszú utat a nõcik. Jól megzavarjuk a napirendet. A télapós képek a karácsonyi képeslaphoz készültek, Anne Geddes után szabadon :-) Már csak ki kellene választani egyet... Székesfehérvár, 2007 november 29. DORKA: Kicsit elmaradtunk a híradással, mert jó mozgalmas hetünk volt, aminek eredményeként a következõ hetekben sem fogunk unatkozni. Kedden Pestre utaztunk a Dévény Anna Alapítványhoz, jó sokat ültünk az autóban, elég uncsi volt. Mikor odaértünk sokat kellett várni, és enni sem lehetett pedig már éhesek voltunk, aztán még meg is maceráltak bennünket. Mind a kettõnknek kell járni tornára, nekem azért mert az egyik oldalra jobban szeretem tartani a buksimat ( ha egyszer úgy kényelmes! ) és kifelé tartom a lábaimat. Lilinek pedig kicsit erõsíteni kell a hát és nyakizmait. Este pucér mérlegelés is volt: Lili 4080 g, én pedig 3930 g lettem. LILI: Szerdán a kórházba kellett mennünk koraszülött gondozásra, szokás szerint jó sokan voltak, de azért egész gyorsan haladtunk. Nem szeretem én az ilyen vizsgálódásokat, ennek hangot is adtam. Anya elmondta a Tokodi doktor bácsinak, hogy szerinte nem figyelek eléggé, így most mindkettõnknek kell menni koponya ultrahangra és fejlõdésneurológiára. Szerintem igenis figyelek arra, ami engem érdekel, a fényt például nagyon szeretem. A kórház után meglátogattunk Apa munkahelyét, jó sokan voltak és mindenki minket nézett, de azért jót aludtunk. Dorka nem is mondta, hogy kedden voltunk ám színházban is, meglátogattuk a Tóth Ági nénit. Ott is sokan megcsodáltak bennünket. ANYA: Hát tényleg nem unatkoztunk a héten. Lányok egész jól bírták a pesti utat, bár az éjszakai alváson sajnos látszott, hogy eltoltuk a napjukat. Egész szép napirendet alakítottunk már ki, az esti nyolcas fürdetés után már csak négy és öt között ébrednek valamikor enni, aztán 8, 12, 16 körül, így már csak ötször eszünk egy nap. Egyre többet vannak ébren napközben és akkor nincs mese, szórakoztatni kell õket. Dorka nagyon élénk, érdeklõdõ kislány, a játszószõnyegen is szépen elnézelõdik, ha történik körülötte valami, nem kell ölben tartani, lényeg, hogy ne unatkozzon. Lilus miatt komolyan aggódom, nehéz vele szemkontaktust létesíteni, nem érdeklik a játékok, sokat alszik. Nem figyel a hangomra, már arra is gondoltunk, hogy esetleg a fülével van baj. Dévény Anna véleménye szerint mindkét kislányt hordanunk kell tornára, amit nem is olyan könnyû megoldani, ugyanis Fehérváron nincs Dévény tornász, Móron pedig nem biztos, hogy tudnak minket vállalni, mert nagyon sok kisgyereket kezelnek. Tokodi doktor mindkét csajszinak rendelt koponyaultrahangot és fejlõdésneurológiára is mennünk kell, ami szintén elkeserítõ, hogy februárra kaptunk volna idõpontot a kórházba, így kénytelenek vagyunk magánrendelésre vinni, hogy minél elõbb lássa õket szakorvos. Kicsit elkeserítõ ez az egész rendszer. Szóval a havi programunk egyenlõre: december 5. Védõ ( ellenõrzés, oltás ) december 6. Neurológus december 7. Orthopedia kontroll december 11. Koponya UH december 14. Szemészet kontroll Tokodi doktor szerint nincs baj Lili hallásával, de ha a neurológus nem talál semmit, akkor azért elvégeznek majd egy vizsgálatot. Remélem nem találnak semmit! Tudom, hogy a gyereknevelés a folyamatos aggódásról szól, de úgy érzem nekünk így az elején kicsit sok jutott. Közben a héten eljutottunk Atival színházba is, ami amellett, hogy nagyon jól éreztem magam, részemrõl az enyhe idegbajról is szólt. A nagyszülõknek a nagynénivel kiegészülve megvolt az elsõ önálló fürdetésük, Ati szerint karácsonyra biztosan színházjegyet kapunk J. Szóval Fehér Adri és Jónás Andi maradandó élményt nyújtottak, de azt hiszem egy idõre beszüntetem a további programokat, ugyanis a szoptatástól éppen eléggé hullik a hajam, nem kell még fokozni is… Székesfehérvár, 2007 november 3. DORKA: Az éjszaka rendesek voltunk , hagytuk anyát aludni egy kicsit, mert jól elfáradt tegnap, pedig nem is hozzá jöttek a látogatók. Sokan voltak nálunk, bár sajnos volt , akit átaludtunk. Majd legközelebb! LILI: Tegnap nem voltunk sétálni , mert nem száradt meg a bundazsákunk, a másik meg még nagyon nagy, de majd ma bepótoljuk. Anyáék reggel elmentek vásárolni, mi meg szegény nagyinak panaszkodtunk, hogy éhesek vagyunk, alig tíz perccel azután , hogy elmentek. Addig persze aludtunk, mint a bunda. ANYA: A lányok továbbra is tündérek, tegnap még egy kis csokis sütit is volt idõm sütni a vendégeknek, éjszaka pedig közel 7 órát aludtam, persze nem folyamatosan. Mindenkinek köszönjük a látogatást és az ajándékokat, pelust egy darabig nem kell vennünk.:-) LILI: Az éjszaka jó sokat ugráltattuk anyát , hogy nehogy unatkozzon.Kiváncsi vagyok a holnapi súlymérésre,ugyanis elég szûknek érzem az ötvenes ruháimat. Lehet,hogy fogyóznom kellene? Székesfehérvár, 2007 november 6. DORKA: Tegnap megint a szemészeten voltunk, jó sokan voltak,találkoztunk ismerõsökkel is.A doktornéni szerint szépen alakul a szemünk, már nem is kell tovább szedni az E vitamint. Azért két hét múlva még szeretne látni minket. Ma megint nem voltunk sétálni az esõ miatt , remélem holnap jobb idõ lesz. LILI: Anyu szerint ma nagyon nyügösek voltunk,hiába,nem szeretjük ezt a borongós idõt. Ma este pucér - súlymérés lesz, megint eltelt egy hét, majd holnap megírom, mekkorák vagyunk. Anya ma sokat fényképezett, szóval új képek is lesznek rólunk. ANYA: Úgy néz ki , a tegnapi szemészetet mindenki megúszta betegség nélkül , még én is:-) Ma délelõtt hosszú idõ eltelte után újra fõztem, hát két baba mellett nem egyszerû, volt egy - két izgalmas pillanat, aggódtam kicsit a húsért a sütõben szoptatás közben , de minden jól alakult. Székesfehérvár, 2007 november 7. DORKA: 3070 g vagyok és ha megnézed a fürcsis képeimet, ez már látszik is rajtam. Éjszaka nem nagyon hagytuk aludni anyát, felváltva voltunk fent. Hiába , mi ketten vagyunk, õ meg csak egyedül, de azért jól bírja a kiképzést. LILI: 3230 g vagyok, szépen gömbölyödök. Lassan szûkek lesznek rám az ötvenes rucik pocakban , pedig a hosszából még lenne 2 cm. Ma elmegyünk ebéd után a postára, anya feladja a Libero klubos jelentkezésünket. :-) Tegnap a nagypapától kaptunk klassz új bundazsákot, kipróbáljuk ANYA: Légzésfigyelõ: Jó hogy van, de tényleg. Kivéve, mikor a szívrohamot hozza rám , mert Liló kimászott az ágy szélére és nem érzékeli a párna. Az ember rohan fel a riasztásra, a gyerkõc meg édesdeden alszik a rács mellett. Persze már volt egy éles riasztásunk is, szintén Lilkónál. Belefeküdt a bukásába és nem kapott levegõt . Mire fölértem, már rendesen lélegzett , bár kicsit szürke volt a szája körül a bõr. Aztán légzésfigyelõ ide, légzésfigyelõ oda , ha túl nagy a csend, az a tuti, ha az ember belopózik a szobába és a gyerek hátára teszi a kezét, hogy érezze, hogy szuszog. Biztos, ami biztos! És amikor éjszaka éberen fekve hallgatom a pittyegést, hogy vajon elég egyenletesen lélegzik-e a gyerek .... Szóval jó ez a légzésfigyelõ.... Már csak a babakocsiba kellene valami megoldás ahelyett,hogy séta közben az õrült szülõk megállnak és anya vagy apa tapintással meggyõzõdik róla (bundazsdákban nem egyszerû feladat), hogy lélegzik-e a gyerkõc (persze ,hogy szuszog és most már ébren is van. :-) Székesfehérvár, 2007 november 12. DORKA: Tegnap nem tudtunk sétálni , mert esett a hó, amirõl még nem tudom, hogy micsoda,de eléggé megviselt. Séta helyett voltak látogatóink, Évának és Robinak köszönjük az ajándékot. Most süt a nap, talán ebéd után tudunk sétálni kicsit. ANYA: Hát be kell vallanom, nem vagyok túl fitt. A hóesés megviselte a lányok szervezetét, a két és fél óra alvás pedig az enyémet. Nagyon kis nyügösek vagyunk. Már nagyon várom a tavaszt , pedig még tél sem volt. Rossz,hogy nem tudunk mindennap a levegõre menni . Hiányzik a mozgás nekem is, nem beszélve arról, hogy rám is férne, ugyanis a szoptatás mellett iszonyú mennyiségû édességre vágyom. Ez még nem is lenne baj , de meg is eszem. Múlt héten el is határoztam , hogy elkezdek tornászni, de valahogy nem jut még rá idõm. :-) Székesfehérvár, 2007 november 14. DORKA: 3470 g vagyok és apa szerint kövér. Na jó , tényleg lett egy kis tokám, de hát kisbabáknál még belefér. Majd leadom, ha már többet mozgok. Lemegy a babauszitól, ahova elkezdünk majd járni, ha megkaptuk az oltásokat. LILI: 3600 g vagyok és kinõttem az 50 - es ruhákat. Reggel 54 - est vettem fel és végigér benne a lábam. Tegnap jót sétáltunk, remélem ma is el tudunk menni, bár reggel esett a hó. Már tegnap óta hármasban vagyunk itthon csajok, mindenki más dolgozik, igyekszünk jók lenni. ANYA: Túl vagyunk az elsõ segítség nélkül töltött napunkon, nem volt semmi gond, a lányok igazán rendesek voltak. Sétálni is el tudtunk menni, bár komoly munkát fektettem bele:-) Az ember ugye lecipeli a két hordozót az emeletrõl a nappaliba, bundazsákokat a kanapéra teríti, felöltözik. Az egyik kiscsajt felébreszti (kaja elõtt egy órával, hogy éhesen érjünk haza), feladja rá a kocsikabátot , lehozza a kagylófotelba, mert onnan nem tud leesni. Másik gyerekért vissza, kocsikabát fel , nappaliba le, kanapéra letesz. Elsõ baba fotelbõl át a kanapéra. Sapkák fel, bundazsákokba be, hordozókba becsatol. Anyu cipõ, kabát fel.Hordozók ajtó elé ki, ajtó bezár, két gyerekülés garázs elé lecipel. Garázs kinyit, babakocsi kivesz, üléseket rápattint, garázs becsuk. Ezen a ponton eszünkbe jut, hogy a gyerekszoba ablakot nem nyitottuk ki , de mivel a lányokat nem merjük az udvaron hagyni, visszacipelni nincs energiánk, elindulunk sétálni, ott egye meg a fene a szellõztetést. Mindenesetre a lányok jókat alszanak séta közben és jó étvággyal esznek utána, szóval megéri. Székesfehérvár, 2007 november 18. DORKA: Ma megint nem tudtunk sétálni, mert esett a hó, de holnap nagyot csavargunk, megyünk a szemészetre. ÉLetünkben elõször szoknyában, anya kapott pici harisnyát. Tegnap itt volt anya kolleganõje, jól megnéztem magamnak, hogy megismerjem, ha legközelebb jön. LILI: Tegnap sétánál egyedül akartam öltözni - legalábbis a sapit felvenni - de anya nem hagyta, pedig már nagylány vagyok. Éjszakánként már 45 órát alszunk két etetés között, hogy anya is tudjon pihenni. ANYA: Verusnak köszönjük a szép takarókat, kár, hogy annyira siettél. Gyönyörû a rózsa! Hihetetlen, de lehet 44-50-es méretû fehér harisnyát kapni :-). Ma fürdetésnél megmértük a lányok hosszát: Lili: 51 cm Dorka: 52 cm Székesfehérvár, 2007 november 19. DORKA: Ma ismét a szemészeten töltöttük a délelõttünket.Nem voltak olyan sokan, így viszonylag hamar végeztünk és még sétálni is el tudtunk menni a napsütésben.Igen jó volt az ikerfelhozatal, mi voltunk a harmadik ikerpár.A többiek mind vegyespáros voltak, csak a mi apukánk lesz elnyomás alatt. LILI: Ma jó napunk volt, mindenki megcsodálta, milyen csinosak vagyunk :-) (képek készültek) Ráadásul a szemünk is rendben van, így csak december 14-én látjuk újra a doktornénit. Egyébként nagyon rendesen viselkedtünk, anyának nem lehet egy szava sem. ANYA: Kemény két és fél óra alvás után (részemrõl) megrohamoztuk a szemészetet. Elõször sikerült idõben odaérni (két ekkora gyerekkel nem kis teljesítmény.), erre 20 percet csúszott a kezdés :-( , így fél órát vártunk a tömött kórházfolyosón a beteg emberek között. Lánykáim az éjszakai virgonckodás után gyakorlatilag átaludták a délelõttöt, így a vizsgálat alatt megszokott ordítás is elmaradt, fel sem rezzentek :-) Pénteken kardiológia túra. Székesfehérvár, 2007 november 20. DORKA: 3720 g vagyok, 56-os ruhákat hordok és a 2-4 kg pelusról áttértünk a 2-5 kg - ra. Anyu szerint hihetetlen ,hogy milyen tempóban növünk. Tegnap voltunk a doktornéninél , mert megijesztettem anyát egy kis köhögéssel, de nincs baj. LILI: 3900 g vagyok és tesóval együtt egyre többet vagyok ébren, anya fel is állította nekünk a játszószõnyeget, hogy tudjunk szórakozni. Ma itt volt anya középiskolás barátnõje, köszönjük az ajándékokat, a fiúknak pedig a rajzokat. ANYA: Tegnap délután hármasban felkerekedtünk és babakocsival ellátogattunk az orvosig. Egy ember volt csak elõttünk, féltem is hogy nem tudom levetkõztetni õket mire be kell menni, de megoldottuk. Míg a Dorkát vizsgálták, Lili nagyon rendesen viselkedett, jól elfoglalta magát , éppen kakilt :-) Szerintetek , ha az ember két egyforma hordozóban, két egyforma gyerekkel megy valahova, miért kérdi meg mindenki, hogy ikrek-e? Mik lehetnek még? Gondolják az egyik kölcsönben van? És a kedvencem, mai gyûjtés(séta): - Fiúk vagy Lányok? - Lányok. - Mind a kettõ? Neeem , az egyik lányok, a másik pedig fiú :-) Székesfehérvár, 2007 november 22. DORKA: Tudtátok ti, hogy mennyi fárasztó dolgot kell csinálnia egy ilyen pici gyereknek. Elõször is enni, aztán játszani és még sétálni is (ráadásul ez többletöltözködéssel is jár, fúj). Ezeknek a megterhelõ tevékenységeknek az eredményét láthatjátok a mai képeim között. LILI: Holnap elkisérem tesót a kardiológiára, megnézik a szívét. Ma jó nagyot sétáltunk, nagyon szép idõ volt. Tegnap este tíztõl fél négyig aludtunk fürdetés után, anyunak nem lehet egy szava sem. ANYA: Hát igen, szóhóz sem jutok a fáradtságtól, már nagyon kellett ez a kis alvás. A héten már fõztem is, nem egyszerû és anyu még mindig rengeteget segít, nem tudom, hogyan csinálja, aki egyedül van. De a lányok gyönyörûen fejlõdnek és ez minden melót megér. Székesfehérvár, 2007 november 26. DORKA: Gyorsan eltelt a hétvége és apának már megint dolgoznia kell. Pénteken voltunk a kardiológián, megvizsgált a doktor néni, minden rendben van velem, februárban kell csak újra mennem. Meglátogattuk a nõvérkéket is, aztán elmentünk a városba sétálni. LILI: Hétvégén itt volt a Debi és az Andi, hoztak nekünk helyes rágókát. Anya nagyon erõlteti ezt a játszószönyeg témát, de megmondon õszintén elég uncsi. És ha anya még a Mirr Murrt is olvassa, tuti bedobom a szunyát. ANYA: Már a második éjszaka aludtak a csajok a nyolcas fürdetés után hajnali négyig. Nem bánnám ezt a napirendet bár kitolhatnánk az ébredést hatig. Én kis telhetetlen! Holnap Pest-túra, Dévény Intézet, kicsit tartok tõle, hogyan fogják viselni a hosszú utat a nõcik. Jól megzavarjuk a napirendet. A télapós képek a karácsonyi képeslaphoz készültek, Anne Geddes után szabadon :-) Már csak ki kellene választani egyet... Székesfehérvár, 2007 november 29. DORKA: Kicsit elmaradtunk a híradással, mert jó mozgalmas hetünk volt, aminek eredményeként a következõ hetekben sem fogunk unatkozni. Kedden Pestre utaztunk a Dévény Anna Alapítványhoz, jó sokat ültünk az autóban, elég uncsi volt. Mikor odaértünk sokat kellett várni, és enni sem lehetett pedig már éhesek voltunk, aztán még meg is maceráltak bennünket. Mind a kettõnknek kell járni tornára, nekem azért mert az egyik oldalra jobban szeretem tartani a buksimat ( ha egyszer úgy kényelmes! ) és kifelé tartom a lábaimat. Lilinek pedig kicsit erõsíteni kell a hát és nyakizmait. Este pucér mérlegelés is volt: Lili 4080 g, én pedig 3930 g lettem. LILI: Szerdán a kórházba kellett mennünk koraszülött gondozásra, szokás szerint jó sokan voltak, de azért egész gyorsan haladtunk. Nem szeretem én az ilyen vizsgálódásokat, ennek hangot is adtam. Anya elmondta a Tokodi doktor bácsinak, hogy szerinte nem figyelek eléggé, így most mindkettõnknek kell menni koponya ultrahangra és fejlõdésneurológiára. Szerintem igenis figyelek arra, ami engem érdekel, a fényt például nagyon szeretem. A kórház után meglátogattunk Apa munkahelyét, jó sokan voltak és mindenki minket nézett, de azért jót aludtunk. Dorka nem is mondta, hogy kedden voltunk ám színházban is, meglátogattuk a Tóth Ági nénit. Ott is sokan megcsodáltak bennünket. ANYA: Hát tényleg nem unatkoztunk a héten. Lányok egész jól bírták a pesti utat, bár az éjszakai alváson sajnos látszott, hogy eltoltuk a napjukat. Egész szép napirendet alakítottunk már ki, az esti nyolcas fürdetés után már csak négy és öt között ébrednek valamikor enni, aztán 8, 12, 16 körül, így már csak ötször eszünk egy nap. Egyre többet vannak ébren napközben és akkor nincs mese, szórakoztatni kell õket. Dorka nagyon élénk, érdeklõdõ kislány, a játszószõnyegen is szépen elnézelõdik, ha történik körülötte valami, nem kell ölben tartani, lényeg, hogy ne unatkozzon. Lilus miatt komolyan aggódom, nehéz vele szemkontaktust létesíteni, nem érdeklik a játékok, sokat alszik. Nem figyel a hangomra, már arra is gondoltunk, hogy esetleg a fülével van baj. Dévény Anna véleménye szerint mindkét kislányt hordanunk kell tornára, amit nem is olyan könnyû megoldani, ugyanis Fehérváron nincs Dévény tornász, Móron pedig nem biztos, hogy tudnak minket vállalni, mert nagyon sok kisgyereket kezelnek. Tokodi doktor mindkét csajszinak rendelt koponyaultrahangot és fejlõdésneurológiára is mennünk kell, ami szintén elkeserítõ, hogy februárra kaptunk volna idõpontot a kórházba, így kénytelenek vagyunk magánrendelésre vinni, hogy minél elõbb lássa õket szakorvos. Kicsit elkeserítõ ez az egész rendszer. Szóval a havi programunk egyenlõre: december 5. Védõ ( ellenõrzés, oltás ) december 6. Neurológus december 7. Orthopedia kontroll december 11. Koponya UH december 14. Szemészet kontroll Tokodi doktor szerint nincs baj Lili hallásával, de ha a neurológus nem talál semmit, akkor azért elvégeznek majd egy vizsgálatot. Remélem nem találnak semmit! Tudom, hogy a gyereknevelés a folyamatos aggódásról szól, de úgy érzem nekünk így az elején kicsit sok jutott. Közben a héten eljutottunk Atival színházba is, ami amellett, hogy nagyon jól éreztem magam, részemrõl az enyhe idegbajról is szólt. A nagyszülõknek a nagynénivel kiegészülve megvolt az elsõ önálló fürdetésük, Ati szerint karácsonyra biztosan színházjegyet kapunk J. Szóval Fehér Adri és Jónás Andi maradandó élményt nyújtottak, de azt hiszem egy idõre beszüntetem a további programokat, ugyanis a szoptatástól éppen eléggé hullik a hajam, nem kell még fokozni is… Székesfehérvár, 2007 november 3. DORKA: Az éjszaka rendesek voltunk , hagytuk anyát aludni egy kicsit, mert jól elfáradt tegnap, pedig nem is hozzá jöttek a látogatók. Sokan voltak nálunk, bár sajnos volt , akit átaludtunk. Majd legközelebb! LILI: Tegnap nem voltunk sétálni , mert nem száradt meg a bundazsákunk, a másik meg még nagyon nagy, de majd ma bepótoljuk. Anyáék reggel elmentek vásárolni, mi meg szegény nagyinak panaszkodtunk, hogy éhesek vagyunk, alig tíz perccel azután , hogy elmentek. Addig persze aludtunk, mint a bunda. ANYA: A lányok továbbra is tündérek, tegnap még egy kis csokis sütit is volt idõm sütni a vendégeknek, éjszaka pedig közel 7 órát aludtam, persze nem folyamatosan. Mindenkinek köszönjük a látogatást és az ajándékokat, pelust egy darabig nem kell vennünk.:-) LILI: Az éjszaka jó sokat ugráltattuk anyát , hogy nehogy unatkozzon.Kiváncsi vagyok a holnapi súlymérésre,ugyanis elég szûknek érzem az ötvenes ruháimat. Lehet,hogy fogyóznom kellene? Székesfehérvár, 2007 november 6. DORKA: Tegnap megint a szemészeten voltunk, jó sokan voltak,találkoztunk ismerõsökkel is.A doktornéni szerint szépen alakul a szemünk, már nem is kell tovább szedni az E vitamint. Azért két hét múlva még szeretne látni minket. Ma megint nem voltunk sétálni az esõ miatt , remélem holnap jobb idõ lesz. LILI: Anyu szerint ma nagyon nyügösek voltunk,hiába,nem szeretjük ezt a borongós idõt. Ma este pucér - súlymérés lesz, megint eltelt egy hét, majd holnap megírom, mekkorák vagyunk. Anya ma sokat fényképezett, szóval új képek is lesznek rólunk. ANYA: Úgy néz ki , a tegnapi szemészetet mindenki megúszta betegség nélkül , még én is:-) Ma délelõtt hosszú idõ eltelte után újra fõztem, hát két baba mellett nem egyszerû, volt egy - két izgalmas pillanat, aggódtam kicsit a húsért a sütõben szoptatás közben , de minden jól alakult. Székesfehérvár, 2007 november 7. DORKA: 3070 g vagyok és ha megnézed a fürcsis képeimet, ez már látszik is rajtam. Éjszaka nem nagyon hagytuk aludni anyát, felváltva voltunk fent. Hiába , mi ketten vagyunk, õ meg csak egyedül, de azért jól bírja a kiképzést. LILI: 3230 g vagyok, szépen gömbölyödök. Lassan szûkek lesznek rám az ötvenes rucik pocakban , pedig a hosszából még lenne 2 cm. Ma elmegyünk ebéd után a postára, anya feladja a Libero klubos jelentkezésünket. :-) Tegnap a nagypapától kaptunk klassz új bundazsákot, kipróbáljuk ANYA: Légzésfigyelõ: Jó hogy van, de tényleg. Kivéve, mikor a szívrohamot hozza rám , mert Liló kimászott az ágy szélére és nem érzékeli a párna. Az ember rohan fel a riasztásra, a gyerkõc meg édesdeden alszik a rács mellett. Persze már volt egy éles riasztásunk is, szintén Lilkónál. Belefeküdt a bukásába és nem kapott levegõt . Mire fölértem, már rendesen lélegzett , bár kicsit szürke volt a szája körül a bõr. Aztán légzésfigyelõ ide, légzésfigyelõ oda , ha túl nagy a csend, az a tuti, ha az ember belopózik a szobába és a gyerek hátára teszi a kezét, hogy érezze, hogy szuszog. Biztos, ami biztos! És amikor éjszaka éberen fekve hallgatom a pittyegést, hogy vajon elég egyenletesen lélegzik-e a gyerek .... Szóval jó ez a légzésfigyelõ.... Már csak a babakocsiba kellene valami megoldás ahelyett,hogy séta közben az õrült szülõk megállnak és anya vagy apa tapintással meggyõzõdik róla (bundazsdákban nem egyszerû feladat), hogy lélegzik-e a gyerkõc (persze ,hogy szuszog és most már ébren is van. :-) Székesfehérvár, 2007 november 12. DORKA: Tegnap nem tudtunk sétálni , mert esett a hó, amirõl még nem tudom, hogy micsoda,de eléggé megviselt. Séta helyett voltak látogatóink, Évának és Robinak köszönjük az ajándékot. Most süt a nap, talán ebéd után tudunk sétálni kicsit. ANYA: Hát be kell vallanom, nem vagyok túl fitt. A hóesés megviselte a lányok szervezetét, a két és fél óra alvás pedig az enyémet. Nagyon kis nyügösek vagyunk. Már nagyon várom a tavaszt , pedig még tél sem volt. Rossz,hogy nem tudunk mindennap a levegõre menni . Hiányzik a mozgás nekem is, nem beszélve arról, hogy rám is férne, ugyanis a szoptatás mellett iszonyú mennyiségû édességre vágyom. Ez még nem is lenne baj , de meg is eszem. Múlt héten el is határoztam , hogy elkezdek tornászni, de valahogy nem jut még rá idõm. :-) Székesfehérvár, 2007 november 14. DORKA: 3470 g vagyok és apa szerint kövér. Na jó , tényleg lett egy kis tokám, de hát kisbabáknál még belefér. Majd leadom, ha már többet mozgok. Lemegy a babauszitól, ahova elkezdünk majd járni, ha megkaptuk az oltásokat. LILI: 3600 g vagyok és kinõttem az 50 - es ruhákat. Reggel 54 - est vettem fel és végigér benne a lábam. Tegnap jót sétáltunk, remélem ma is el tudunk menni, bár reggel esett a hó. Már tegnap óta hármasban vagyunk itthon csajok, mindenki más dolgozik, igyekszünk jók lenni. ANYA: Túl vagyunk az elsõ segítség nélkül töltött napunkon, nem volt semmi gond, a lányok igazán rendesek voltak. Sétálni is el tudtunk menni, bár komoly munkát fektettem bele:-) Az ember ugye lecipeli a két hordozót az emeletrõl a nappaliba, bundazsákokat a kanapéra teríti, felöltözik. Az egyik kiscsajt felébreszti (kaja elõtt egy órával, hogy éhesen érjünk haza), feladja rá a kocsikabátot , lehozza a kagylófotelba, mert onnan nem tud leesni. Másik gyerekért vissza, kocsikabát fel , nappaliba le, kanapéra letesz. Elsõ baba fotelbõl át a kanapéra. Sapkák fel, bundazsákokba be, hordozókba becsatol. Anyu cipõ, kabát fel.Hordozók ajtó elé ki, ajtó bezár, két gyerekülés garázs elé lecipel. Garázs kinyit, babakocsi kivesz, üléseket rápattint, garázs becsuk. Ezen a ponton eszünkbe jut, hogy a gyerekszoba ablakot nem nyitottuk ki , de mivel a lányokat nem merjük az udvaron hagyni, visszacipelni nincs energiánk, elindulunk sétálni, ott egye meg a fene a szellõztetést. Mindenesetre a lányok jókat alszanak séta közben és jó étvággyal esznek utána, szóval megéri. Székesfehérvár, 2007 november 18. DORKA: Ma megint nem tudtunk sétálni, mert esett a hó, de holnap nagyot csavargunk, megyünk a szemészetre. ÉLetünkben elõször szoknyában, anya kapott pici harisnyát. Tegnap itt volt anya kolleganõje, jól megnéztem magamnak, hogy megismerjem, ha legközelebb jön. LILI: Tegnap sétánál egyedül akartam öltözni - legalábbis a sapit felvenni - de anya nem hagyta, pedig már nagylány vagyok. Éjszakánként már 45 órát alszunk két etetés között, hogy anya is tudjon pihenni. ANYA: Verusnak köszönjük a szép takarókat, kár, hogy annyira siettél. Gyönyörû a rózsa! Hihetetlen, de lehet 44-50-es méretû fehér harisnyát kapni :-). Ma fürdetésnél megmértük a lányok hosszát: Lili: 51 cm Dorka: 52 cm Székesfehérvár, 2007 november 19. DORKA: Ma ismét a szemészeten töltöttük a délelõttünket.Nem voltak olyan sokan, így viszonylag hamar végeztünk és még sétálni is el tudtunk menni a napsütésben.Igen jó volt az ikerfelhozatal, mi voltunk a harmadik ikerpár.A többiek mind vegyespáros voltak, csak a mi apukánk lesz elnyomás alatt. LILI: Ma jó napunk volt, mindenki megcsodálta, milyen csinosak vagyunk :-) (képek készültek) Ráadásul a szemünk is rendben van, így csak december 14-én látjuk újra a doktornénit. Egyébként nagyon rendesen viselkedtünk, anyának nem lehet egy szava sem. ANYA: Kemény két és fél óra alvás után (részemrõl) megrohamoztuk a szemészetet. Elõször sikerült idõben odaérni (két ekkora gyerekkel nem kis teljesítmény.), erre 20 percet csúszott a kezdés :-( , így fél órát vártunk a tömött kórházfolyosón a beteg emberek között. Lánykáim az éjszakai virgonckodás után gyakorlatilag átaludták a délelõttöt, így a vizsgálat alatt megszokott ordítás is elmaradt, fel sem rezzentek :-) Pénteken kardiológia túra. Székesfehérvár, 2007 november 20. DORKA: 3720 g vagyok, 56-os ruhákat hordok és a 2-4 kg pelusról áttértünk a 2-5 kg - ra. Anyu szerint hihetetlen ,hogy milyen tempóban növünk. Tegnap voltunk a doktornéninél , mert megijesztettem anyát egy kis köhögéssel, de nincs baj. LILI: 3900 g vagyok és tesóval együtt egyre többet vagyok ébren, anya fel is állította nekünk a játszószõnyeget, hogy tudjunk szórakozni. Ma itt volt anya középiskolás barátnõje, köszönjük az ajándékokat, a fiúknak pedig a rajzokat. ANYA: Tegnap délután hármasban felkerekedtünk és babakocsival ellátogattunk az orvosig. Egy ember volt csak elõttünk, féltem is hogy nem tudom levetkõztetni õket mire be kell menni, de megoldottuk. Míg a Dorkát vizsgálták, Lili nagyon rendesen viselkedett, jól elfoglalta magát , éppen kakilt :-) Szerintetek , ha az ember két egyforma hordozóban, két egyforma gyerekkel megy valahova, miért kérdi meg mindenki, hogy ikrek-e? Mik lehetnek még? Gondolják az egyik kölcsönben van? És a kedvencem, mai gyûjtés(séta): - Fiúk vagy Lányok? - Lányok. - Mind a kettõ? Neeem , az egyik lányok, a másik pedig fiú :-) Székesfehérvár, 2007 november 22. DORKA: Tudtátok ti, hogy mennyi fárasztó dolgot kell csinálnia egy ilyen pici gyereknek. Elõször is enni, aztán játszani és még sétálni is (ráadásul ez többletöltözködéssel is jár, fúj). Ezeknek a megterhelõ tevékenységeknek az eredményét láthatjátok a mai képeim között. LILI: Holnap elkisérem tesót a kardiológiára, megnézik a szívét. Ma jó nagyot sétáltunk, nagyon szép idõ volt. Tegnap este tíztõl fél négyig aludtunk fürdetés után, anyunak nem lehet egy szava sem. ANYA: Hát igen, szóhóz sem jutok a fáradtságtól, már nagyon kellett ez a kis alvás. A héten már fõztem is, nem egyszerû és anyu még mindig rengeteget segít, nem tudom, hogyan csinálja, aki egyedül van. De a lányok gyönyörûen fejlõdnek és ez minden melót megér. Székesfehérvár, 2007 november 26. DORKA: Gyorsan eltelt a hétvége és apának már megint dolgoznia kell. Pénteken voltunk a kardiológián, megvizsgált a doktor néni, minden rendben van velem, februárban kell csak újra mennem. Meglátogattuk a nõvérkéket is, aztán elmentünk a városba sétálni. LILI: Hétvégén itt volt a Debi és az Andi, hoztak nekünk helyes rágókát. Anya nagyon erõlteti ezt a játszószönyeg témát, de megmondon õszintén elég uncsi. És ha anya még a Mirr Murrt is olvassa, tuti bedobom a szunyát. ANYA: Már a második éjszaka aludtak a csajok a nyolcas fürdetés után hajnali négyig. Nem bánnám ezt a napirendet bár kitolhatnánk az ébredést hatig. Én kis telhetetlen! Holnap Pest-túra, Dévény Intézet, kicsit tartok tõle, hogyan fogják viselni a hosszú utat a nõcik. Jól megzavarjuk a napirendet. A télapós képek a karácsonyi képeslaphoz készültek, Anne Geddes után szabadon :-) Már csak ki kellene választani egyet... Székesfehérvár, 2007 november 29. DORKA: Kicsit elmaradtunk a híradással, mert jó mozgalmas hetünk volt, aminek eredményeként a következõ hetekben sem fogunk unatkozni. Kedden Pestre utaztunk a Dévény Anna Alapítványhoz, jó sokat ültünk az autóban, elég uncsi volt. Mikor odaértünk sokat kellett várni, és enni sem lehetett pedig már éhesek voltunk, aztán még meg is maceráltak bennünket. Mind a kettõnknek kell járni tornára, nekem azért mert az egyik oldalra jobban szeretem tartani a buksimat ( ha egyszer úgy kényelmes! ) és kifelé tartom a lábaimat. Lilinek pedig kicsit erõsíteni kell a hát és nyakizmait. Este pucér mérlegelés is volt: Lili 4080 g, én pedig 3930 g lettem. LILI: Szerdán a kórházba kellett mennünk koraszülött gondozásra, szokás szerint jó sokan voltak, de azért egész gyorsan haladtunk. Nem szeretem én az ilyen vizsgálódásokat, ennek hangot is adtam. Anya elmondta a Tokodi doktor bácsinak, hogy szerinte nem figyelek eléggé, így most mindkettõnknek kell menni koponya ultrahangra és fejlõdésneurológiára. Szerintem igenis figyelek arra, ami engem érdekel, a fényt például nagyon szeretem. A kórház után meglátogattunk Apa munkahelyét, jó sokan voltak és mindenki minket nézett, de azért jót aludtunk. Dorka nem is mondta, hogy kedden voltunk ám színházban is, meglátogattuk a Tóth Ági nénit. Ott is sokan megcsodáltak bennünket. ANYA: Hát tényleg nem unatkoztunk a héten. Lányok egész jól bírták a pesti utat, bár az éjszakai alváson sajnos látszott, hogy eltoltuk a napjukat. Egész szép napirendet alakítottunk már ki, az esti nyolcas fürdetés után már csak négy és öt között ébrednek valamikor enni, aztán 8, 12, 16 körül, így már csak ötször eszünk egy nap. Egyre többet vannak ébren napközben és akkor nincs mese, szórakoztatni kell õket. Dorka nagyon élénk, érdeklõdõ kislány, a játszószõnyegen is szépen elnézelõdik, ha történik körülötte valami, nem kell ölben tartani, lényeg, hogy ne unatkozzon. Lilus miatt komolyan aggódom, nehéz vele szemkontaktust létesíteni, nem érdeklik a játékok, sokat alszik. Nem figyel a hangomra, már arra is gondoltunk, hogy esetleg a fülével van baj. Dévény Anna véleménye szerint mindkét kislányt hordanunk kell tornára, amit nem is olyan könnyû megoldani, ugyanis Fehérváron nincs Dévény tornász, Móron pedig nem biztos, hogy tudnak minket vállalni, mert nagyon sok kisgyereket kezelnek. Tokodi doktor mindkét csajszinak rendelt koponyaultrahangot és fejlõdésneurológiára is mennünk kell, ami szintén elkeserítõ, hogy februárra kaptunk volna idõpontot a kórházba, így kénytelenek vagyunk magánrendelésre vinni, hogy minél elõbb lássa õket szakorvos. Kicsit elkeserítõ ez az egész rendszer. Szóval a havi programunk egyenlõre: december 5. Védõ ( ellenõrzés, oltás ) december 6. Neurológus december 7. Orthopedia kontroll december 11. Koponya UH december 14. Szemészet kontroll Tokodi doktor szerint nincs baj Lili hallásával, de ha a neurológus nem talál semmit, akkor azért elvégeznek majd egy vizsgálatot. Remélem nem találnak semmit! Tudom, hogy a gyereknevelés a folyamatos aggódásról szól, de úgy érzem nekünk így az elején kicsit sok jutott. Közben a héten eljutottunk Atival színházba is, ami amellett, hogy nagyon jól éreztem magam, részemrõl az enyhe idegbajról is szólt. A nagyszülõknek a nagynénivel kiegészülve megvolt az elsõ önálló fürdetésük, Ati szerint karácsonyra biztosan színházjegyet kapunk J. Szóval Fehér Adri és Jónás Andi maradandó élményt nyújtottak, de azt hiszem egy idõre beszüntetem a további programokat, ugyanis a szoptatástól éppen eléggé hullik a hajam, nem kell még fokozni is… 2008. 04. 30. Dorka Elvittük az anyagot, lesz ruhánk a bulira. Ma nem volt olyan meleg, de nem baj, mert így anya legalább nem kente be fényvédõvel az arcomat, azt utálom. Apa ma legénybúcsúba megy, így csajos esténk lesz, csatlakozik hozzánk a nagynénink is, de anya szerint azért nekünk még le kell feküdni idõben. Egyrészt mert kicsik vagyunk, másrészt különben extra nyûgösek leszünk a majálison. Ahova úgy néz ki, hogy mégiscsak el tudunk menni, mert készen lesz az autó. Ha mégsem, akkor Apának adnak céges autót, hogy mindenképpen ott lehessünk, hiába, nagyon népszerûek vagyunk ám. Ma 19:40 perckor pontosan 7000g-ot mutatott alattam a mérleg. Lili Ma fél órás délutáni alvás után úgy döntöttem, hogy nekem elég volt, majd csendben felszedtem magam alól a gumis lepedõmet, és gombóccá gyûrtem, aztán szóltam anyának, hogy jöhet értem fel. Nem volt túl boldog, egyrészt a lepedõ miatt (pedig sokat dolgoztam vele), másrészt, mert nem végzett a betervezett házimunkákkal. Pénteken lehet, hogy elkísérjük a nagynéninket és a keresztfiát a veszprémi állatkertbe. Ez idõjárás függõ, ill. attól is függ, hogy anya rá tudja-e beszélni Apát, aki szerint még kicsik vagyunk hozzá. 7250g vagyok, pont egy kocka Ráma van köztünk Dorcival. Anya Jól vagyok ám, köszi Mindenkinek a bíztatást! Ardelán Erzsinek külön puszi! Meggyógyították az autónkat, így mégis el tudunk menni „felvonulni”. Két történet: 1. Hétfõn beléptünk az orvosi rendelõbe, mire egy három-négy év körüli kislány odaszalad az anyukájához: Anya, nézd IKREKEK! 2. Ma hazafelé a sétából eljöttünk egy buszmegálló mellett, ahol három tizennégy éves forma srác várta a buszt. A csajok a sportrészben fektetve, egymással szemben, a lábuk összeért, és mert fújt a szél, le voltak takarva egy közös pléddel. Fiúk között élénk sutyorgás kezdõdött, majd megszületett a vélemény: Össze vannak nõve! 2008. 04. 29. Dorka Ma elmentünk anyával anyagot venni, mert 10-én esküvõre megyünk és anya ruhát varrat nekünk. Sajnos választani nem tudtunk, mert útközben elaludtunk, így anya döntött. Lili Vasárnapra bejelentkeztek apa rokonai, jó sokan leszünk, de legalább lassan megismerünk mindenkit. Ma délután forgolódás közben teljesen magamra tekertem a lepedõt, amin játszunk, közben megtaláltam a cumimat, betettem és elégedett álomba merültem. Anya Túl vagyunk a kontrollon, hála az égnek, mindkét csajszi tüdeje tiszta most már. Lili még egy kicsit köhög, de jövõ hétre rendben leszünk doktornõ szerint, mehetünk Dévényezni. Viszonylag simán megúsztuk. Elkezdtük vezetni Dorkának a panasznaplót, reméljük, nem kerül bele sok minden. Annyit tennék még hozzá a vasárnapi irományomhoz, hogy az orvosi ellátással maximálisan meg voltunk elégedve, mind az orvosok, mind a nõvérek szakmai szempontból kifogástalanul látták el a feladatukat. Azt is tudom, hogy nem vehetik magukra minden egyes kis betegük sorsát, mert azt nem lehet bírni. Csak az gondolkodtatott el, hogy hogyan lehet úgy gyógyítani, hogy magam sem bízom a gyógyulásban. Persze csodák is vannak… Készen van az adóbevallásom (hála Verának! Köszi!) és az elmúlt évekhez hasonlóan, most is kapok vissza egy kis pénzt. Háromnegyed gyerekülés ? Autónknak persze, hogy olyan alkatrésze romlott el, amit égen földön nem lehet kapni. 2008. 04. 27. Dorka Megjött a Mami az óvodai tanulmányi kirándulásról, kaptunk ajándékba új textil könyvet, nagyobbat, mert már mi is nagyok vagyunk. Szép! Nagyon sok érdekes dolgot láttunk a városban, a jó idõ miatt elõbújtak a kisbabások, rengeteg ikerpárral találkoztunk, különbözõ verdákban. Apa, a Hõs, vért is adott. Lili Tegnap elmentünk sétálni, meglátogattuk a Gedeon Robiékat, de nem voltak otthon. Így jár, aki nem jelentkezik be elõre. Jót sétáltunk, szép idõ volt. Ma megnéztük az autókat a városban. Három és fél órát sétáltunk, szuper idõ volt, anya kinézte nekünk a lufit, amit május elsején fogunk kapni. Katicás! Ja, és kijött alul egy fogam, így Apa már nem piszkálhat azzal, hogy fogatlan vagyok. Anya Elég sok minden kavarog bennem mostanában. Ahányszor benézünk a nõvérkékhez a kórházba, mindig elmondják, hogy mekkora csoda, hogy Dorka velünk lehet. Ez mindig felemás érzéseket keltett bennem. Pénteken, a „tüdõs” doktornõ is elmondta ugyanezt és tegnap, amikor nála jártunk a gépért, azt mondta, hogy mi tartottuk itt Dorkát! Mi és én még hozzáteszem, TI, akik olvastok minket, akik szurkoltatok, imádkoztatok érte! Nem is tudom megfogalmazni igazán, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban, emlékszem mikor Dorkának másodszor kilyukadt a tüdeje, és a szemem láttára omlott össze, akkor is a doktornõ volt ügyeletben, kiküldtek, kint ájuldoztam az ajtó elõtt elég sokáig, mire egyenesbe kerültek a dolgok. Jött ki a doktornõ és mikor reménykedve megkérdeztem, hogy mi van a lányommal, az volt az elsõ kérdése, hogy : Ugye tudja, hogy Õ egy nagyon beteg kisbaba?!?! Ez már akkor is elborzasztott, mégis mit kellett volna tennem, persze tudom (hiszen, akkor már két hete hallgattam, hogy lehet, hogy el fogjuk veszíteni), és akkor menjek haza és hagyjam meghalni??? Amikor a 12. héten vastagabb tarkóredõt mértek Dorkánál és a nõgyógyászom azt mondta, hogy nagy a baj, a nõvérke megkérdezte, hogy miért sírok, ott a másik. Az egy dolog, hogy szerintem az ilyen ember (?) ne menjen egészségügyi dolgozónak, de hogy lehet ilyet mondani, mikor nekem két gyermekem van és mindkettõ egyformán fontos!!! Rohantunk Pestre, az Istenhegyi útra, hátha ott mást mondanak. Bátorfi doktor szerint is nagyon beteg babáról van szó, javasolta a redukciót, ill. ott volt még a chorion-biopszia lehetõsége, keddig döntsük el, mit szeretnénk és jelentkezzünk a Szabolcs utcai kórházban (péntek volt). Nem kívánom senkinek, hogy négy nap alatt kelljen döntenie a régen várt gyermeke életérõl. Õrlõdtünk, közben kértem a babát, hogy gyógyuljon meg. Kedden az UH-on, Hajdú doktornõ már jobb állapotúnak látta a kicsit, õ volt az elsõ, aki ki merte jelenteni, hogy szerinte nincsen semmi baj. Szerettem is érte! Rövid genetikai tanácsadás (na, azt az embert se lássam soha többet) után elmehettünk egyet sétálni a mintavételig, aztán újabb két nap idegeskedés után kiderült, hogy nincs baj. Ezután szépen fejlõdött is Dorci egészen a 31. hétig. Egyébként a mai napig nem mondta meg senki, hogy volt-e a két dolognak köze egymáshoz. Aztán a három és fél hét rettegés, de valahogy fel sem merült bennem, hogy lehet olyan, hogy nem négyen jövünk haza. Egyszer fordult elõ, hogy ki kellett mennem az öltözõbe, mert úrrá lett rajtam a hisztéria az inkubátor mellett, ahogy néztem, hogy pumpálja a gép a levegõt a pici kis mellkasba, mindenfelé csövek lógnak a testébõl és az zakatolt bennem, hogy meg fog halni, meg fog halni. Ki kellett mennem, összeszedni magam, hogy nehogy megérezze rajtam Dorka. A mai napig szégyellem azt a pillanatnyi megingást. Szóval már akkor sem értettem, hogy mit várnak el tõlünk az orvosok, miért néznek ránk furcsán azért, mert hiszünk benne, hogy élni fog, mert nagyon akarjuk. Persze láttak õk már ott sok mindent, sajnos az ott töltött idõ alatt én is. Voltak babák, akiket csak úgy ott felejtettek, ill. akihez ritkán járt az anyukája, mert neki a védõnõje azt mondta, hogy elég két-három naponta… Azt hittem már helyükre kerültek bennem ezek a dolgok, de ezek szerint még sem, talán a betegség hozta elõ, nem tudom. 2008. 04. 26. Dorka Egész jól vagyok, tegnap már szépen ettem is. Ebédre répát, csirkehusival, finom volt. Ma megyünk a kórházba az inhalálóért, ha szép idõ lesz, sétálunk egyet a Halesz parkban is, azt mondta anya. Lili Mostanában azt a szokást vettem fel, hogy elalváshoz betakarom az arcomat, mindennel, ami épp a kezem ügyébe kerül, a fejem alatti pelussal, a nyálkendõmmel, a takarómmal. Anyát ez roppant mód idegesíti, mert folyton attól retteg, hogy mikor fojtom meg magam. Anya Elég horror éjszakánk volt, Lili kettõig kb. fél óránként ébresztett, aztán egy kis orrszívás és tápi után elaludt végre, akkor meg én keltem három húszkor az alábbi álomra: Valami koncertre készültünk egy Operaház szerû helyre, és amikor odaértünk vissza kellett mennem a kocsihoz valamiért. Attila nem várt meg, így egyedül kellett bemennem, akkor vettem észre, hogy büfi foltos melegítõ és kinyúlt szoptatós trikó van rajtam, mindenki más estélyiben (álmomban is szörnyû volt). Lefelé menet egy lépcsõn (?), pedig három nõ akarta elvenni a gyerekemet, ugyanis terhes voltam. Na, ez mit jelenthet?!?! Míg ezen gondolkodtam, megint felébredt Lilus, aztán ötkor már Dorka is fel szeretett volna kelni . Á, nem is vagyok fáradt! Drága, jó autónk délelõtt bemondta az unalmast, így gyalog mentünk a kórházba, szép idõ lévén a sétát is kipipáltuk. Doktornõ pont az ablakban állt, mikor bementünk a kórház udvarra, így elénk jött a folyosóra, nem kellett várni, már mehettünk is be. Megvizsgálta Dorkát, még mindig van egy kis váladék a tüdõ felett. Naplót kell vezetnünk a légúti megbetegedésekrõl, és ha szükségesnek ítéli, akkor megelõzõ kezelést fog kapni Dorka, hogy ne menjen minden rögtön a tüdejére. Remélem, erre nem lesz szükség, hiszen a közel nyolc hónap alatt ez volt az elsõ ilyen eset. Mivel van közgyógy igazolványa a postára sem kellett szaladgálni a csekkel, mert ingyen kapta az inhalálót. Hétfõn visszavisszük a rendelõbõl kölcsönkapottat. 2008. 04. 25. Dorka Két napig megint nem sétáltunk, mert anya nem mert minket kivinni a szeles idõben, nehogy még jobban megfázzunk. Talán ma már sétálhatunk. Anya minden nap egy kicsit többet tornázik velem, mert most sokat kihagytunk a betegség miatt. Lili Ma elkísérem Dorkát a tüdõorvos nénihez, lehet, hogy a mi doktor nénink engem is megvizsgál, de a tegnapi inhalálás után jobban lettem. Már nagyon várjuk a május elsejét, megyünk Apa cégével majálisozni, anya elmesélte, hogy lesznek lovak is, meg erdõ, és ha jók leszünk, délután kapunk lufit is. Anya Kicsit elõrébb hoztuk a fürdetést, mert a lányoknak késõi lett az idõpont, nagyon álmosak voltak már addigra. Lassan áttérünk a napi négyszeri étkezésre is, már nagyon a határon vagyunk, de még nem merem megkockáztatni, nehogy hajnali kelés legyen a vége. Kezd visszatérni Dorka étvágya, Liliét hála az égnek semmi nem zavarja meg. Remélem, jövõ héten már eljutunk tornára is, mert Dorkának nagyon kellene, de itthon sem akartam kínozni, amíg olyan beteg volt, lassan szoktatom vissza. Nagyon aggódom miatta, még mindig nem forog, Lili meg már lassan mászik, napról napra ügyesebb. Dorka mintha megtorpant volna, az oldalra fordulás óta nem produkál semmi újat. Ha a Dévény módszer szerint forgatom, kis segítséggel megcsinálja, nagyon kevés hiányzik neki hozzá, de az a kevés valahogy nem akar összejönni. Hason fekvésben egyre szebben tartja a kezét, egyre többet támaszkodik alkaron és néhányszor más sikerült felemelnie egyik kezét, úgy, hogy közben a másikon támaszkodik, de még nagyon bizonytalan. Kicsit kiakadtunk Attilával, 11-re odamentünk a rendelõben, vártunk egy fél órát, mert ugye sokan az allergia vizsgálatra jöttek, aztán bementünk, a doktornõ meg sem vizsgálta Dorkát, mondta, hogy holnap menjünk be a kórházi rendelésre, ott kapunk egy csekket, és ha azt befizetjük a postán, már vihetjük is az inhaláló gépet. Én ezen úgy megdöbbentem, hogy meg sem kérdeztem, hogy mennyi lesz. Azt hittem, azért meghallgatja a tüdejét v. valami…Ezt nyugodtan intézhettük volna telefonon is! Ráadásul háziorvosunk sem volt ott. Várakozás közben azért történt egy aranyos dolog. Lili Attila ölében ült, amikor belépett a váróba egy hasonló korú férfi, kicsi lányom meglátta, elvigyorodott és a karját nyújtva repkedett felé. Rendes volt, mert vette a lapot, integetett, mosolygott neki. Hozzáteszem, van ízlése a gyereknek… 2008. 04. 22. Dorka Lett még egy fogam, most felül és mellette már bújik is a következõ. Nem mondom, hogy jó érzés. Annyira már nem köhögök, orrszívást, inhalálást továbbra is utálom és ennek hangot is adok. Lili Egész jól kúszok már elõre, persze csak akkor, ha van valami értelme. Akármiért nem strapálom ám magam. Persze anya próbálkozik rendesen. Már az én orrom is folyik és köhögök is, anya nem unatkozik, mert elég nyûgös is vagyok. Anya Mi a rosszabb egy beteg gyereknél? Két beteg gyerek! Mai nap katasztrófa és még nincs vége. Lilinek is egyfolytában folyik az orra, köhög, nem tudnak aludni, rendesen enni, szépen felépített napirendünk romokban hever. Ha külön-külön sírnak még csak hagyján, de ha egyszerre ordítanak, azt sem tudom, kihez kapjak hírtelen. Most éppen elaludtak, ki tudja meddig tart a csend, gyorsan nekiállok a csendesebb házimunkáknak. Sétálni is el kellene menni, mert kell a friss levegõ és a szobát is át kellene szellõztetni. 2008. 04. 21. Anya Megjártuk a gyerekorvost, kb. ezer más emberrel együtt… Dorkának van némi váladék a tüdején, pénteken tüdõgyógyász is megnézi, de szerencsére nem kell a kórházba menni, mert jön valamiért a rendelõbe és doktor nénink elintézte, hogy lásson minket is. Azért lényegesen jobban van a kisasszony, kevesebbet köhög, elég sok váladékot tudok leszívni. Inhalálás segít, de utálja, apa fogja le, mert én úúúúúúúúúgy sajnálom. Sorban ülés közben kis tündérek voltak, Dorcinak pont addigra fogyott el a türelme, mire bementünk és az, hogy még azt is meg kell várnia, hogy Lilit is megvizsgálják, kicsit sok volt neki. Bemutattunk némi hisztit… Asszisztensnõ dajkálta, míg Lilit felöltöztettem, persze ölben már semmi baja nem volt a kis dögnek, kedélyes társalgásba fogott. Lili hála az égnek nem nagyon keveredett bele, csak orr cseppet kapott. Vettünk fényvédõ krémet a patikában, mert úgy néz ki, Lili nagyon érzékeny a napra, aranyárban van, mi lesz, ha nem csak az arcukat kell kenni?!? 2008. 04. 19. Dorka Még mindig beteg vagyok, sétálni sem megyünk, mert fúj a szél. Ma 15:34 perckor, amíg anya egy pillanatra hátat fordított, a bébi tornázó alatt orvul hasra fordultam. Azóta is furdalja a kíváncsiság, hogy hogyan csináltam. Szerintetek megmutassam neki? Lili Apa és anya örömére úgy döntöttem, hogy a hátramenetet felcserélem az elõrehaladással (döntésemben jelentõs szerepet játszott egy a közelemben hanyagul a földre tett fényképezõgép). Bár õseim szerint egyelõre elég egyedi a technikám. Most mondjátok meg, már az is baj, ha az embernek saját stílusa van?!? Csütörtökön kaptunk egy bébi tornázót, ma anyára könnyebb szívrohamot hoztam, mert ülésbe húzom magam rajta (még nem tökéletes). Azt mondja, félti a fejem a padlóval való találkozástól. Nem is értem, most akkor lehet rajta tornázni, vagy nem?!? Tegnap a nagypapa hozott nekünk szivacs puzzle-t játszószõnyegnek, ezen garázdálkodunk mostanában. Érdekes hangja van, ha a körmömmel kaparászom. Anya Meglepõen nyugalmasan telt az éjszaka. Kettõkor álmában köhögött a kisasszony, de nem volt szívem felkelteni, inhalálni, négykor orrot szívtunk és szopizott, háromnegyed hétig aludt, addigra a hatkor ébredõ Lili pont megreggelizett. Este beüzemeltük az elektromos párologtatónkat, fõztem egy nagy adag kamillát és ment egész éjszaka, de már délután a gyógyszeres inhalálás után megkönnyebbült egy kicsit Dorcika, talán idõben elkaptuk. Szegénykém nagyon csúnyán köhög. Hát ma már nem tudunk párologtatni, ugyanis véletlenül ráléptem a zsinórjára és felborult. Azóta õrült mód porszívózok, nehogy üvegszilánk maradjon valahol. Ilyen béna is csak én lehetek! Bébi tornázó jó befektetés volt, mindkét gyerek szereti, Dorkát talán még semmi nem kötötte le ennyi ideig. 2008.04. 18. Dorka Beteg vagyok! Lili Dorka beteg, anya egész nap kézben hurcolja, mert a doktor néni azt mondta, hogy nem jó neki most feküdni. Ez ugye nem igazságos, amit szóvá is tettem, ezért anya bepakolta tesót a hordozóba és engem vett az ölébe, úgy ültünk a Dorka mellé mondókázni. Ez meg neki nem tetszett! De hát nem lehet mindenkinek jó! Anya Sajnos nálunk lecsapott a RÉM! Úgy engedtek ki minket a kórházból, hogy mivel a gyereknek "roncs" a tüdeje, hajlamosabb lesz a felsõ légúti, hurutos betegségekre. Lehetnek asztmaszerû fulladásos rohamai stb. Annyira bíztam benne, hogy ezt már tényleg megússzuk, hát nem. Dorka tegnap kétszer hányt a köhögéstõl, egész éjjel kínlódott, egyszer azt hittem megfullad a karomban, mire felköhögött valami váladékot... Most jöttünk a dokitól, hörghurut, kaptunk inhaláló készüléket a gyógyszerhez, naponta ötször-hatszor kell sóoldattal, kétszer (ha nagyon fullad háromszor) a gyógyszerrel inhalálni. Ez elporlasztja a gyógyszert és közvetlenül a beteg területre jut, nem terheli a szívét, ami ugye a rossz tüdõ miatt egyébként is keményebben dolgozik. Hétfõn kell visszamenni, állapottól függõen szakorvosi konzíliumot fog kérni a doktornõ. Olyan jó lenne a tüdõgyuszit megúszni! Kezdek kicsit lepukkanni, két éjszaka nem alvás és idegeskedés után. Azt hittem éjszaka az ügyeleten kötünk ki, számolgattam az órákat a rendelés kezdetéig, még jó, hogy délelõttös volt a doktor nénink. Sok ez így egyszerre, a mozgáslemaradás, a szemészet, most meg ez is. Persze benne volt a pakliban, de szegény Dorkával történhetne most már valami jó is. Ha meghallja a porszívó hangját, már visít és az inhalátornak gyakorlatilag ugyanaz a hanghatása, szóval gondolhatjátok, mennyire élvezi. Egyébként a torka nem piros, így fertõzés nincs. Így napközben egész tûrhetõen van, az éjszakától jobban tartok… 2008. 04. 17. Dorka Elég náthás vagyok, de pont tegnap voltunk a védõben és doktor néni szerint a tüdõm tiszta, torkom rendben van, anyáék most ki fogják próbálni a homeopátiás szereket, hátha bejön. Tegnap 6700 g és 63 cm voltam a védõben, anya elõzõ este 6810 g-nak mért. Szóval mindenképpen fogytam egy kicsit, de doktor néni szerint fogzás miatt belefér. Lili 66 cm vagyok és 7230 g. Meg vannak velem elégedve. Tegnap orvul megböktek minket a rendelõben, mert a SOTE-n eszébe jutottunk a doktor bácsiknak és küldtek anyáéknak csecsemõkori tömegszûrésre vizsgálati bekérõt. Ezen a videón (http://videa.hu/play.php?v=vhRqa5bAw3bpbLNO) Dorkával beszélgetünk. Jól látszik, hogy nekem nagyobb a szám és nagyon oda kell ám figyelni, mit mond Dorka, mert kis csendes. Anya Gyerekorvosunk szerint is kicsit kancsal Dorka, szóval elõbbre kell kérnem idõpontot a másfél éves kontrollnál a szemészetre. Nem hiányzott! Lili igazi sajtkukac lett, már alig alszik, meg nem áll egész nap és be nem áll a szája. Nem fogunk unatkozni mellette, az biztos. És az én nagylányom úgy döntött, hogy nem kér többet anyából, abbahagyta a szopizást. Bevallom, szomorú vagyok! Doktornõvel megbeszéltük, hogy kapjon lefejt anyatejet a védettség miatt. Dorcika még mindig csak az oldaláig hajlandó elfordulni, aztán visszatér a biztonságos háton fekvésbe. Többet alszik, viszont sokkal akaratosabb, mint Lili. Õ sem lesz könnyû eset. Lili egyre többet szeretne ülni, állni. Kis ideig már egyedül is ül, de nem erõltetjük. Oldalfekvésbõl való ülésbehúzáskor mindkét kézzel szépen kitámaszt, kicsit tolja magát felfelé. Ha sikerül felülni, hangosan kacag. Élvezi, hogy más szemszögbõl látja a világot. Olyan jó lenne Dorkámról is ilyeneket írni már!!! Tegnap éjszaka és a mai délelõtt katasztrófa volt, éjszaka óránként kelni kellett Dorkához, hol enni, hol orrot porszívózni. Nem tud egyszerre sokat enni vagy a nátha v. a fogai miatt. Délelõtt õszibarackot ettünk, Dorka csak egy fél üveggel, Lili bevállalta a sajátja mellett a maradékot is. Mivel egyre jobban önállósodik, saját kanállal is „eszik”, amellett, hogy én etetem. Ez kábé úgy néz ki, hogy amit nagy nehezen belapátolok a szájába, mert közben jár keze-lába, énekel (dallamosan magyaráz) annak egy részét õ kikotorja a saját kanalával és ütemes mondókázás közben szétrázza, beterítve vele kb. két méter sugarú körben az etetõszék körül a szobát. Azt olvastam, hogy hagyni kell a gyereket maszatolni, mert így fejlõdik a tapintása, érzékelése és a szülõnek kell megteremteni ehhez a feltételeket. Azt hiszem, be kell szereznünk egy festéshez való takarófóliát. Mostanra sikeresen átöltöztünk és éppen alszanak, Lili várhatóan kb. fél órát. Rám meg vár egy hegynyi vasalnivaló… 2008. 04. 15. Dorka Itthon vagyunk megint, eddig nem voltunk, mert elutaztunk, jó messzire. Útközben meglátogattunk a Dudarék Nikijét, kaptunk ajándékot is, köszönjük. Nikit nem nagyon érdekeltük, inkább fényképalbumot nézegetett. Aztán még mentünk egy kicsit és már ott is voltunk Galyatetõn. Anya kicsomagolt bennünket, amíg apa felcipekedett, aztán ettünk, mert addigra kicsit nyûgösek lettünk. Lili Nagyon jó volt ám! Sétáltunk a szálloda parkjában, láttunk õzikét is, tudjátok, az öreg nénéjét. Van rengeteg játék is, anya azt mondta, majd ha nagyobbak leszünk, megint elmegyünk, hogy ki tudjuk próbálni. Sokat pancsoltunk, ettõl mindig jókat aludtunk, bár a kanalazás valamiért nem nagyon ment az idegen helyen. Anya Túléltük! Sõt! A lányok angyalok, komolyan, meg is lepõdtem. Elsõ éjszakát simán végigaludták, ma hajnalban kellett kelni Dorkához, mert a tegnap esti medencézés kicsit hosszúra sikerült és úgy elfáradt, hogy nem vacsorázott rendesen. A szálloda nagyon jó, fõleg a wellness, feljutottam kb. 13 percre egy futópadra és 10 percet szaunáztam is. Hála az égnek alig voltak más vendégek, így a gyerek medencét kizárólag mi használtunk és esténként a többi medencében sem volt senki. A hotel nem kifejezetten családbarátként hirdeti magát, de nagyon partnerek a „gyerekes dolgokban”. Ma például 10-kor el kellett volna hagyni a szobát, de mivel a csajok pont akkor esznek, mondták, hogy maradjunk nyugodtan. A wellness részleg nagyon szép, jól esett egy kicsit dagonyázni, csajokat jól kifárasztottunk a gyermekmedencében, majd aludtak a parton a hordozóban, amíg mi is kiszórakoztuk magunkat az élménymedencében. Hétfõn sétáltunk egy nagyot a parkban, bár hét kiló gyereket cipelni a kenguruban, kellemes élmény a hátamnak, de a babakocsinkat nem az erdei útra tervezték. Még jó, hogy vittük a fél házat, így mindenre fel voltunk készülve. Kár, hogy haza kellett jönni! Reggeli és vacsora alatt a csajok hordozóban „ültek” a széken és meglepõen rendesen viselkedtek. Lili ma este masszázs után, kinézte magának az olajos flakont és elkúszott érte. ELÕRE! És közben kétszer négykézlábra állt. De jó lenne, ha itthon is lehetõségünk lenne reggeli után és vacsora elõtt egy-egy órát „úszni”! 2008. 04. 13 11-kor elindultunk… Meiszter család 2008. 04. 11. Dorka Tegnap délután jártunk a kórházban, anya Simon doktor bácsit kereste, de nem találta meg. Meglátogattuk a nõvérkéket és összefutottunk a Deák doktorral (Gyuri doktor), aki már meg sem ismert minket, mert akkorát nõttünk. Mindenki azt mondta, hogy szépek vagyunk. Délelõtt telefonált a tornás Judit néni, hogy váratlanul el kellett utaznia, így nem mentünk tornára. Bevallom nem szomorkodtam… Lili Mától öt teljes nap apával! Szuper lesz… Anya Összepakoltam! Tetõcsomagtartó v. utánfutó (esetleg tetõcsomagtartó és utánfutó) kellene. Ha ezt mind belegyömöszöljük a kocsiba, kész csoda lesz. Pedig van ám, amirõl lemondtam. (nem sok) Közben persze ma rengeteg látogatónk lesz még és szomszéd nénitõl kaptam friss, garantáltan vegyszermentes salátát, tehát közben salátafõzeléket fõzök, mosok, Attila pedig felépítette az állványt és tetõt szerel… Vajon most tényleg eljutunk az indulásig? 2008. 04. 10. Anya Kilenc óra múlt, reggel óta zöldséget pucolok, már megy a pároló, takarítok közben és már másodszor megy a mosógép, vasárnapig nagyon sok a dolgom. Csajok mindjárt tízóraiznak, elõtte torna és vasalnom is kellene. Az a jó az amerikai konyhában, és a kerekes járókában, hogy a lakásnak arra a pontjára tolom a csajokat, ahol éppen dolgom van és házimunka közben remekül lehet mondókázni. Szerencsémre szeretnek a járókában, és amíg a látóterükben vagyok nincs is semmi gond, némi testvéri viszálykodást leszámítva. Tegnap kiderült, hogy nem is annyira szadik a gyakorlatok, Dorka itthon sírás nélkül, simán megcsinálja. Dorka is megindult hátrafelé, feltolja a kis fenekét az ég felé és ellöki magát a kezével. Mint egy kis hernyó hátramenetben. Itt volt ma a védõnõ, mivel nem ma számítottam rá, a csengetésre nem mentem ki, mert éppen állt a bál és gondoltam majd dob be a postás cetlit. Erre csörög a telefonom, hogy ha itthon vagyunk, engedjem be, mert itt áll a ház elõtt. Elkezdhetünk husit enni. Miután nem vártam, megtekinthette a kuplerájt. Szerintem úgy lenne igazságos, ha egy nap minimum 36 órából állna kisgyerekkel, vagy anyukák az elsõ két évben kibírnák alvás nélkül. Akkor talán naprakész lennék…vagy nem? 2008. 04. 09. Dorka 6830 g vagyok, lassan, de biztosan közelítek a hét kilóhoz. Mostanában nem eszem olyan jól, mert zavar a fogam, fõleg a kanalazásban, de az étvágyam sem az igazi. Lili 7130 g lettem, Dorka lehet, hogy lekõröz, mert mióta ilyen mozgékony lettem, nem hízok olyan ütemben, mint elõtte. Pedig ugyanannyit eszem, néha többet is. Doktor néni azt javasolta anyának, hogy nyugodtan adjon kétszer fõzeléket, mert két hete minden nap hajnali négykor keltettem (enni nem adott hatig), így most uzsonnára is fõzeléket kapunk. Úgy látszik bejött, mert ma is hatig aludtam. Anya Mai séta alkalmával kellemes élmény ért. Egy kedves idõs házaspár állított meg, hogy megnézzék a lányokat. A bácsi egybõl eltalálta, hogy hét hónaposak (volt már, aki megkérdezte, hogy két hónaposak ugye?) a néni pedig megjegyezte, hogy nem is látszik rajtam, hogy anyuka vagyok, mert olyan vagyok, mint egy kislány. Jó egészséget kívántak és mentek tovább, nekem meg lett egy jó napom! Persze Ati rögtön mondaná, hogy biztos rövidlátó volt v. hogy vannak kövér kislányok is… 2008. 04. 08. Dorka Ma aztán jó hosszú napunk volt, egy csomót utaztunk és mindenki minket macerált. Péntek óta nagyon rossz a kedvem, szóval ordítottam most is rendesen. Doktor néni szerint szép erõteljes sírásom van. Apának errõl más a véleménye… Lili Tegnapra lett két fogunk, Dorkának és nekem, csak annyi a probléma, hogy mindkettõ Dorkánál van, de legalább nem nekem fájt, amikor kibújtak. Gézengúznál megdicsértek, hogy nagyon ügyes kislány vagyok! Anya (a padlón) Tudtam én is, hogy nem teljesen úgy fejlõdik Dorka, ahogy kellene, de a neurológus szájából hallani azért elég lesújtó volt. Mikor kikerültünk a kórházból, azt gondoltam, hogy ha hordjuk õket korai fejlesztésre, tornázunk itthon, akkor szépen fel fognak zárkózni a kortársaikhoz. Most kicsit át kell állnom az új helyzetre. Persze nincsen (talán) olyan nagy baj, egyelõre tornáznunk kell tovább, három hónap múlva újabb kontroll. Vélemény: „tónusszabályozási zavar, nehezített, éretlen motoros fejlõdés. A visualis észlelés jelentõsen fejlõdött” Doktornõ szerint jobb oldala gyengébb (lehet a kamratágulat miatt) és a kifelé rotált váll- és medencetartás nehezíti a mozgás kivitelezést. Erõsítenünk kell a nyak és hasizmokat. Szóval úgy néz ki, hogy mégsem tudunk megválni a Gézengúztól… Ráadásul újabb szadi feladatokat kaptunk. A gyerekkel együtt bõgtem én is majdnem. Mert az egy dolog, hogy végignézem, hogy Dévényen „kínozzák” õket, de hogy én csináljam… Persze muszáj lesz, hiszen szüksége van rá, valahogy majd erõt veszek magamon. Csak hát egy anyának az lenne a dolga, hogy simogasson… Dorkának neurohydroterápiára is szüksége lenne, nekünk meg egy amcsi nagybácsira… 2008. 04. 07. Dorka Jó sokat sétáltunk hétvégén, vasárnap kétszer is, mert még fürcsi elõtt is szép idõ volt, és mivel otthon semmivel sem lehetett lekötni, apa kitalálta, hogy tologassanak egy kicsit a jó levegõn. Szombaton meglátogattuk mindkét dédinket, a papi éppen ebédelt, így mi is megéheztünk, pedig még nem volt kajaidõ. Még jó, hogy anya készült vészhelyzetre is. Lili Vasárnap elmentünk megnézni a kacsákat a vidámparki tóra, hát én inkább a szemhéjamat nézegettem belülrõl. Szép volt! Apa lefényképezte nekem a kacsákat, hogy itthon meg tudjam nézni… Anya Hétvége rémálom volt, Dorka rengeteget sírt! Ma délelõtt vettem észre, hogy alul két foga is jön egyszerre szegénykémnek, ezért volt a hiszti. Érdekes, hogy eddig mindig az volt az elsõ, nyügi esetén, hogy nyúltam a szájukba, de sosem volt ott semmi, most meg eszembe sem jutott megnézni. Attila vasárnap délután már inkább a kertben tevékenykedett, nem bírta az ordítást… Mai Dévény-t egész jól bírta mindkét nõci, csak a váll-kar résznél volt bömbi. Ági szerint Dorka is napokon belül át fog fordulni. Holnap Gézengúz neurológiai kontroll, már ha rendezõdik drága szép fõvárosunkban a közlekedési helyzet és eljutunk a Cseppek -házáig. Remélem, nem mondanak semmi rosszat, kicsit félek… Ma nagy bátran ismét céklát ebédeltettem a csajokkal, hát lesz dolga a Vanish-nek. Lilinek hála mindketten simán befértünk volna valami jó tunkolós horrorba statisztálni. Az hagyján, hogy a saját orrát leeszi, de hogy az enyémet is, azért az már túlzás. Viszont, hála a tornának ebéd után két órát aludtak egyfolytában. 2008. 04. 04. Dorka Ma gesztenyefõzeléket ettünk, nagyon finom. Móron viszont úgy ordítottam, hogy 20 perc után befejezõdött a kezelésem, viszont dühömben egész jól másztam. Kicsit köhögök és folyik az orrom. Lili Gesztenye nekem is ízlett, tornán egyébként nagyon ügyes voltam, alig sírtam és minden feladatot megcsináltam. Holnap apa repülni megy, ha jó idõ lesz, mi pedig meglátogatjuk a dédipapát. 2008. 04. 03. Dorka Tegnap voltunk viszonozni Csilláék látogatását, megnéztük Levikét és a kis Petit. Levi pont akkora méretileg, mint én, de korban csak feleakkora. Most akkor én vagyok kicsi, vagy õ nagy? Lili Megnéztem magamnak Petikét, de sajnos õt jobban érdekelte a számítógép, mint én. Na, ebbõl sem lesz szerelem. Mindegy, én meg elfoglaltam magam egy szép színes párnával. Anya Bár a védõnõ szerint a lányokat még nem zavarja, hogy ha egy hétig krumplin élnek, azért gondoltam csempészek némi változatosságot a „színtelen” kaják közé. Mert ugye a színesek (répa, sütõtök) között szünetet kell tartani, hogy ne fogja meg a kis bõrüket. Szóval a krumplit ki lehet váltani gesztenyével. Igen ám, de honnan veszel ilyenkor gesztenyét?!? Nyomozásba ke