Aktuális hírek
2012. január 20.
Reggel beugrottunk a boltba, vettem többek között egy vaníliás pudingport, Pannika kommentál: TORTA LECC!
Ebéd után készülődtünk hazafelé az oviból, öltözködnek a csajok, egyszer csak elénk perdül a Levike: Dorka, Dorka, szeretlek!
2012. január 19.
Délelőtt ügyeket intéztünk Pankával a városban, hazafelé elaludt, így az alvás ebéd előtt és kicsit korai lett, de legalább utána volt időnk még oviba indulásig olvasgatni, játszani.
Hozza a könyvét, ami általában Bogyó és Babóca (APG-t is így hívja) és szól.
ANYA CSÜCCSE! (helyezkedik az ölembe) MECSE LESZ! MECSE LESZEK! Annyira édes, és egyre többször hallgat végig egy-egy mesét, nem lapoz bele, nem unja meg.
Lili tegnap este sírt, hogy egymás mellé fektették őket és ő nem tudott elaludni: AZ ÚJ ÓVÓNÉNI (aki dadus) AZT MONDTA, HOGY AKI NEM ALSZIK, AZ EL LESZ KÖLTÖZTETVE ÉS NEM ALUDTAM, MI LESZ VELEM! Reggel is elég nehezen indult a nap, szerintem aggódott, hogy mi lesz alvásnál.
Teljesen rákaptunk a fa spatulából való alkotásra, gyűjtöttem nektek pár klassz ötletet.
<http://crafts.kaboose.com/craft-stick-door-hanger.html>
<http://www.makingfriends.com/kittymagnet.htm>
<http://www.elmers.com/parents/project/craft-stick-picture-frame>
<http://familycrafts.about.com/od/craftstechniques101/ig/Chapter-14--Pick-a-Product/Craft-Stick-Vase---Pencil-Hold.htm>
<http://www.craftbits.com/project/jumbo-craft-stick-angels>
<http://www.hadassah.org/site/c.9iKRJcNRIlI2F/b.6504699/k.89BD/Shavuot_Craft_Stick_Flowers.htm>
<http://frugalfun4boys.com/2011/07/20/activity-flop-craft-stick-pirate-rafts/>
<http://www.dreamlandmagic.net/crafts/wishing_well.html>
<http://blog.gummylump.com/2011/08/craft-stick-bracelets-kids-craft-105.html>
Tegnap vettem egy 100 db-os csomagot, 350 ft.
2012. január 18.
Panka egyre többet beszél, és egyre szebben. Ma azt mondta nekem, hogy: KÉREM BABÁT! mert nem érte el.
Valamelyik délután meg Anyu arra jött be, hogy mindketten porszívóztunk. Én rendesen, Panya meg a morzsaporszívót berregteti átszellemült arccal, többnyire a szőnyeg felett centikkel lóbálva. Anyu mondta neki, hogy gyere, adj egy puszit, mire ő hagyjálbékén hangsúllyal: PORSZOK! (mármint, hogy porszívózok)
Tegnap vacsoránál az etetőszékben vagánykodva lefejelte az étkezőasztalt, arccsontja koppant rendesen, van egy kis kék foltja. A szép benne, hogy ott ültem mellette és tartottam az oldalát fél kézzel, nehogy kiessen. Arra nem számítottam, hogy orra esik…
Reggel Lili annyit szöszmötölt, hogy lekéstük a buszt, így gyalog mentünk az oviba, szerencsére nem volt hideg, és mire odaértünk mindketten megéheztek, így kivételesen hajlandónak mutatkoztak megreggelizni az oviban.
Ildi fényképezett Sanyi bácsinál, megmutatom a szerda és péntek délutáni programunkat.
Mostanában a lányok megint rászoktak a gyümölcs evésre, eddig alig lehetett beléjük imádkozni, most kilószámra fogy, főleg a mandarin. Banánt továbbra sem eszi egyik sem. Almát mindhárman, körtét, Dorka és Panna.
2012. január 17.
Tegnap mikor mentem a csajokért ki volt írva, hogy bárányhimlő megbetegedés volt a csoportban. Éljen! Olyanunk még úgysem volt. Nagyok be vannak oltva, Panni még nem. Nekem sem volt még bárányhimlőm.
Lili tegnap aludt az oviban, Dodóval együtt, egymás mellé fekhettek, így jó volt nekik.
Reggel óta szakadt a hó kettőig, Pankával ebéd előtt már szánkóztunk is, azzal akartunk menni a csajokért is, de mire indultunk elolvadt. Tegnap délután kínunkban már készítettünk hóembert jégkrém pálcikákból, lehet ezzel hoztuk meg a havat, hetek óta nyaggatnak, mikor lehet már hóembert építeni. Így ma délutánra is csak a kézműves hóember marad.
Attila hozott haza munkát, aztán a lányok megkapták a terveket, miután végzett.
Fényképezőgépünk sajnos megbolondult, akkor készít csak képet, ha úgy gondolja, időnként magától nekiáll kattintgatni, így beutaltuk egy szanatóriumba szervizbe, remélem hamar visszakapjuk.
2012. január 16.
Megkezdődött egy újabb hét, nagyok oviban, szerencsére mindenki egészséges. Panya élvezi is az „egykeséget”, meg nem is, sokat keresi a lányokat, de szereti az egyeduralmat is. Hétvégén életében először fordult vele elő, hogy a lányok teljesen kizárták a játékból, felmentek a szobájukba és Panni nem mehetett velük. Szegénykém teljesen kétségbeesett, olyan keservesen sírt, nem értette, hogy mi történik. Alig tudtam megvigasztalni.
Dorcika az kérdezte tőlem szombaton: ANYA, HOGY LEHET, HOGY TE MINDENT TUDSZ?!!? Amikor mondtam neki, hogy nem tudok ám mindent, majdnem megsértődött és lelkesen bizonygatta, hogy dehogynem. Azon gondolkodtam, hogy mekkora kincs -és felelősség - ez, hogy ennyire bíznak bennem, hogy hisznek úgy, ahogy még soha senki nem hitt bennem. Én vagyok nekik a világ közepe, és ha bennem „rend” van, akkor velük sem lehet nagy baj. Annyira imádom őket. Dodót, aki egyfolytában beszél, kérdez, hozzáfűzni valója van mindenhez. Ha véletlenül két percig csendben van, akkor biztosra vehetjük, hogy elaludt. Kettejük közül, ő a simulékonyabb, elfogadóbb, engedékenyebb, érzékenyebb mások bánatára. Liló csendesebb, ő a megfigyelő a családban, de mindent hall, mindent lát, mikor azt gondolná az ember, hogy nincs is ott lélekben, akkor is raktároz. Ő az akaratosabb, de az érzékenyebb lelkű is, nagyobb érzelmi kilengései vannak, mint Dorkának. Nehezebben kezeli az indulatait, könnyen belelovalja magát a hisztibe és akkor jaj nekünk. Idegen környezetben nagyon rosszul érzi magát, nem szereti, ha idegenek megérintik, túl közel jönnek hozzá. Az oviban már egyáltalán nem alszik, mert túl sokan vannak és ő csak Dorkával szeret aludni. Beszélgettünk erről Márti nénivel múlt héten és megpróbálják kettejüket kicsit elszeparálni a többiektől, hátha segít neki a pihenésben, amire nagy szüksége lenne, mert a hét második felében érezhetően fáradt. Sanyi bácsinál lelkes, ügyes, hibáit próbálja javítani. Oviban szétszedték őket, mindketten fiú párt kaptak a tanulós játékhoz. (Tavalyi év végi műsoron még párban voltak)
Lili két hete elkezdte emlegetni a régi cicáját - eddig jóformán nem is beszélt róla - és előszeretettel lopkodja el Dorkáét, ebből nagy veszekedések vannak, amikor reggel kiderül, hogy megint azzal aludt. Kapott újat, de az nem jó, mert nem elég rongyos/büdös…
Dodónak hónapok óta nem tudok körmöt vágni, mert rendszeresen tövig rágja. Vasárnap este Lilinek sem találtam egyet sem, ami ollóért kiáltott volna. Mondtam, neki, hogy ne rágja ő is, mint Dorka, mert nagyon csúnya szokás. ANYA, ÉN NEM RÁGTAM! Akkor hová lettek? LEESTEK!
2012. január 13.
Gyerekek délelőtt a Bányatóhoz mentek az ovival. Ott ették meg a tízórai gyümölcsöt, kacsákat, hattyút etettek, fogócskáztak. Ebéd után mentünk értük Panyóval és Ildivel, hazafelé is sétáltunk, Dorka jól el is fáradt, mikor hazaértünk kaptak egy kis mesét, hadd pihenjenek. Sütöttünk muffint, amit elvittünk délután Sanyi bácsihoz.
Hazafelé Lili talált egy szem mogyorót, Dorka kérte a felét, Lili gyorsan bekapta, Dodó persze sírt. Mondtam Lilinek, hogy ez nem volt szép tőle, igazán odaadhatta volna a felét. Mire Lili: ANYA, DE A MOGYORÓ KICSI VOLT, A SZÁM MEG NAGY!
Panni és a velőscsont
2012.január 12.
Temetésen voltunk ma, Attilának meghalt a nagypapája, 90 éves volt.
Nyugodjék békében!
Pannit vittük magunkkal, mert nem tudtuk kire hagyni, a nagyokért Anyu ment az oviba. Sajnos a szertartáson nem tudtam ott lenni, mert Pannus hangoskodott így jobbnak láttam gyorsan menekülőre fogni a dolgot, az autóban vártuk meg a családot.
Fél hatra értünk haza, akkor hoztuk el a csajokat, aztán nagyon hamar vége lett a napnak, belegondolni is szörnyű, hogy ilyen lesz, ha már dolgozni is fogok, hét közben alig tudunk majd együtt tölteni minőségi időt. Ilyenkor annyira nem vágyom vissza!
Tegnap Sanyi bácsinál minden rendben volt. Beültünk az elején Pannival, aztán az első pálya után szépen szóltam a lányoknak, hogy akkor mi kimegyünk az öltözőbe és Lilinek sem volt egy hangja sem. Persze mindent pontosan megbeszéltünk előre, nála ez nagyon fontos, hogy mindent tudjon lépésről-lépésre, mikor mi fog történni és attól nem szabad eltérni, mert akkor balhé van. Mikor jöttek ki, mondta is, hogy ANYA, NEM SÍRTAM, MÁSKOR IS KIJÖHETSZ! Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy túl vagyunk a nehezén, beszokott Lilus is. Büszke vagyok rá, mert ugyanilyen kisgyerek voltam, nagyon nehezen barátkoztam meg új emberekkel, tartottam minden idegentől/ismeretlen helyzettől szóval tudom mennyire nehéz átlépni a saját korlátait. Persze próbálunk neki segíteni, hogy minél könnyebb legyen, de végső soron neki kell legyőznie önmagát.
Kaptak nagy A3-as rajztömböket, nagy rajzolások mennek.
2012. január 10.
Reggel hóesésre ébredtünk. Olyan boldogok voltak, még az ágyban a kakaózás alatt leosztották, hogy ki melyik részét gyúrja majd a hóembernek délután. Komoly feladatot kaptam, nekem kellett volna a fejét feltenni, mert ők azt már nem érik fel. Mire az oviba értünk már havas eső esett, Dorcika kétségbeesetten kérdezgette, hogy mikor fog olyan hó esni, ami meg is marad. Hazafelé Pannival már szakadó esőben jöttünk, a hónak nyoma sem maradt. Úgy sajnáltam a lányokat! Én igazán meglennék tavaszig ebben a 3-5 fokos fura télben, de az ő kedvükért igazán jöhetne egy kis igazi hideg, jó nagy hóval. Akkor megépíthetnék a vágyott hóembert, szánkózhatnának, hógolyózhatnának, mert az olyan jó!
Panni időközben húsz hónapos lett, mindjárt szülinapos. Beköszöntött a dackorszak, minden NEM és NEM JÓ! Volt már olyan, hogy álmában is azt hajtogatta, hogy NEM, NEM, NEM! A hisztikkel együtt megérkezett az önállóságra való törekvés is, egyre többször hallom, hogy EDÜL! A lányoknál az EGYE! jelentette az egyedült, Panni újított. Egyre többször igényli, hogy hagyjam egyedül öltözködni, etetni már régóta nem lehet. Harisnyát, nadrágot már ügyesen fel is vesz, még ha néha fordítva is, a felsőruházat nehezebb falat számára. Ha van időnk, hagyom kibontakozni, ha sietni kell, vannak harcaink. Egyre többet beszél, meglepően tisztán ahhoz képest, hogy eddig nagyon hallgatag volt. Látszik, hogy figyelt, raktározott, olyan, mint egy kis szivacs, beiszik mindent, aztán egyszer csak visszaadja a hallottakat. Imád kirakózni, most a lányok Bogyó és Babócás hullámkirakója a kedvenc, ebben vannak sikerélményei. Van pár fa formaillesztős táblája is, azzal is szívesen elbabrál. Természetre talán Lilihez hasonlít inkább, szívesen és hosszan elszöszmötöl egyedül is (persze vannak napok, amikor a lábamba kapaszkodva vontatódik lakás szerte), szeret mesét nézni. Hozza a távirányítót és közli, hogy MECSE! Ennek annyira nem örülök, mert a lányok ennyi idősen még nem néztek semmit, de hát ugye a nagyobb testvéreknek nem csak előnye, hanem hátránya is van. Amiben mindkét testvérétől különbözik, hogy szívesen rakodik, sokszor magától viszi a helyére a játékait, mielőtt másikat vesz elő, vagy kimegyünk az udvarra.
Étvágya jó, gyakorlatilag mindenevő. Aludni is jókat alszik, ha nem számítjuk az éjszakai egyszeri szopit. (vagy kétszerit ritka esetekben) Mostanában napközben beiktatunk némi tanulós játékot, színeket tanulunk a fa gyöngyökkel, vagy ötig számolunk velük, szókincset fejlesztünk könyvből, vagy képkártyákkal. Különböző mozgásos mondókákkal „tornázunk”, bukfencezünk, levezetésként pedig egyensúlyt fejlesztünk a hintában. Ez igen jó móka!
2012. január 6.
Bent maradhattam még tornán végig, így nem volt semmi gáz, jövő héten viszont már nem lesz, aki vigyázzon Pannira, így muszáj lesz Lilkónak összeszedni a bátorságát és bemenni egyedül (Dorkával és Lillával). Nagyon ügyesek voltak ma is, pedig kicsit többen voltunk a szokásosnál (ez az állandó létszám, csak általában sok a beteg/hiányzó) és van pár figyelemzavaros/túlmozgásos gyerek, akik zajonganak, rendetlenkednek. Elvittük a megrajzolt önarcképeket is, majd kapunk róla írásos értékelést.
Ma megünnepeltük Attila névnapját, mert egyik napon sem eszünk itthon hétvégén. Hagymalevest főztem és lasagne-t, desszertnek pedig fanta torta készült. Szegény elég fáradt volt, mert előző éjszaka is dolgozott. A csarnokban, amin dolgoznak, napközben munka folyik, este tíztől lehet csak dolgozni és első éjszaka mindenképpen le akart menni az emberekkel. Nagyon ideges voltam, nem sokat aludtam én sem, főleg miután fél négykor írt sms-t, hogy indul haza. Ötkor felhívtam (akkor kelt Panni), akkor már elég fáradt volt, végül háromnegyed hatra ért haza.
Nagyon jó volt még ez a hét, hogy az ünnepi rohanás után kicsit nyugodtabban együtt lehessünk a csajokkal. Nem volt semmi „kötelező” program, azt csináltuk, amit szerettünk volna, a mi tempónkban. Játszottunk az új játékokkal, sétálgattunk, torna volt csak a kötöttség.Sokat olvastuk az új könyveket, könyvtárban is jártunk. Anyuéktól az általam választott, Szegedi Katalin rajzaival illusztrált könyveket kapták a lányok karácsonyra.
Királyfi születik , aki arra kíváncsi, hol volt, mielőtt megszületett.
A mindentvarró tű Málikával és Cérnácska Szabócskával.
A kíváncsi Hold, akit labdának néztek.
A könyvtárból hoztuk és minden este olvassuk A kalapba zárt lány-t, lányok felét már kívülről tudják.
Azt is tudom már, hogy Dorka februári névnapjára milyen könyvet vegyek a Királylány születik mellé, ami szintén tervben van.
Szóval nagyon jó volt ez a pár nap együtt a csajokkal, ők is élvezték. Panni szempontjából viszont jó lesz az ovi, mert ha itthon vannak a nagyok, egyszerűen nem alszik nap közben, mert fél, hogy lemarad valamiről. Estére meg már alig él szegénykém.
Szerda délelőtt bent voltunk a belvárosban, négyesben, meglátogattuk Aput és vettünk névnapi ajándékot Attilának. Nem vittem babakocsit, Panna gyalogolt is becsülettel, viszont hazafelé rohanni kellett a buszra, ezért felvettem, ő meg elaludt a karomban, biztosan lesz egy kis izomlázam, mert hazáig cipeltem őnagyságát.
Az adventi naptárban volt festőszappan, mert nagyon szeretik a csajok, aztán kaptunk még karácsonyra is, így nagy rajzolások vannak a kádban. Istentelenül ki tudják kenni magukat és egymást, sőt néha mások is áldozatul esnek.
2012. január 9.
Első nap az oviban hosszú ideje. Nem volt semmi gond, örültek a régen látott kis barátoknak és viszont. Jókat játszottak, alvás persze nem volt. Hazafelé sétáltunk a napsütésben, még a szél is elült kicsit. Lilla is bejött kicsit bábozni. Lilivel jót játszottak, Dorka megint kivonta magát. Este viszonylag időben feküdtek le, furcsa még nekik a korai kelés a szünet után.
2012. január 8.
Szombaton délután moziban voltunk a barátainkkal, Attila kapta tőlük névnapjára a programot. A Sherlock Holmes 2. - Árnyjáték című filmet néztük meg. A kritikák nagyon lehúzták, de egyszer meg lehetett nézni szerintem. Este még átjöttek Mártiék egy palacsinta partyra, jó későn kerültek ágyba a csajok is. Vasárnap délelőtt pedig az én ajándék jegyeimet használtuk fel, a Volvo kupát néztük meg, jót szurkoltunk. Szép volt Fiúk!
Délután bicajoztunk/sétáltunk egy nagyot a lányokkal, jó volt nagyon.
2012. január 5.
Reggel mondtam Lilinek, hogy holnap is megyünk tornázni, nagyon örült neki! Aztán mondtam, hogy majd az elején bemegyek vele, aztán kiülök az előtérbe, persze rögtön sírva fakadt, hogy akkor ő nem megy többet.
2012. január 4.
Úgy mentünk a Sanyi bácsihoz, hogy mindenre fel voltam készülve (és mindennek az ellenkezőjére is), bár voltak pozitív jelek. Tegnap este már nem sírt, sőt megígérte, hogy ügyes lesz, bár kijelentette, hogy csak kétszer hajlandó eljönni. Tudtam, ha kétszer elmegy és rendesen csinálja, utána már nem lesz gond, mert élvezni fogja és lesz sikerélmény is. Persze előre alaposan átbeszéltük, hogy ott leszek bent végig (Sanyi bácsival előre egyeztettem, hogy problémás eset és megbeszéltük, hogy három alkalom alatt kell leépíteni a bent tartózkodásomat). Mentünk, átöltöztünk, szó nélkül bejött, végig csinált mindent, figyelmes volt és nagyon ügyes. Ha Sanyi bácsi mondott valamit, arra odafigyelt és a következő körre kijavította. A zsákban ugrálást mindketten megnyerték a saját hármasukban, meg lettünk dicsérve az erőnlétük miatt. Nagyon büszke voltam rájuk, különösen Lilire. Sanyi bácsi azt mondta, hogy nincs semmi gond vele.
Következő alkalomra kell rajzoltatnom mindkét csajjal, külön-külön egy-egy önarcképet és Sanyi bácsi kielemzi nekem. Kíváncsi leszek!
2012. január 3.
Lányok megint itthon, nem vittem el őket hétfőn mégsem az oviba, mert még kicsit náthásak voltak és Lili vasárnap délután bejelentette, hogy fáj az arca, így minden kétségem elszállt és maradt a doktornő. Nem kell antibiotikum, időben mentünk, kaptak kevert orrcseppet, a héten még itthon maradnak. Orvosnál egyébként horror volt, Lili teljesen bekattant, pedig előző nap és este is mondtam neki, hogy megyünk a doktor nénihez. Már reggel itthon mondta, hogy nem fáj semmije, aztán ott is közölte, hogy ő jól van, nem kell megvizsgálni. Többiek szépen felültek a vizsgálóasztalra, Panninak kellett kicsit segíteni a szájtátásnál, de ügyes volt ő is. Aztán megpróbáltam rábeszélni Lilit, hogy mutassa meg a hátát, torkát, hát régen láttam már ilyen hisztit tőle, amit bemutatott. Rúgott, ordított, visított. Ahhoz, hogy a torkába bele tudjon nézni a doktornő, hárman fogtuk le, Anyu, az asszisztens és én. Nem tudom megint mi történt vele, már egészen ügyes volt a múltkor. Egyszerűen nem bírja elviselni, hogy hozzáérjenek, ha ő nem akarja. Én meg totál tehetetlen vagyok ilyen helyzetekben, beszélni ilyenkor lehetetlen vele, mert se lát-se hall. Ha nem lett volna az arcüreggyulladás gyanú, akkor mondtam volna a doktornőnek, hogy hagyjuk inkább, bár valószínűleg ez sem a legjobb megoldás, így viszont maradt az erőfölény kihasználása, amitől a hideg ráz.
Előre rettegek a szerdai Sanyi bácsis kezdéstől, mert bár egy hete tréningezzük rá, minden beszélgetéskor sír, hogy ő nem megy, nem akar. Már látom magam előtt, ahogy vonszolom be magam után.
Közben én is kidőltem, kezdődött egy torokfájással karácsonykor, de olyannal, hogy nyelni nem tudtam, most pedig hátizom gyulladással küzdök, amiben az a szép, hogy a szoptatás miatt nem igazán lehet kezelni, mert ugye szteroidot kellene szednem, azt meg nem lehet, gyakorlatilag semmit, ami igazán hatásos lenne rá. Meg persze pihenni kellene, és nem szabadna emelni, de hát ez is elég esélytelen a három csajszi mellett. Azért igyekszem odafigyelni kicsit jobban magamra, mert már éreztem, hogy az angol és a karácsonyi készülődés miatti egy-két órai ágyba kerülések sokat kivettek belőlem. A testem most elég egyértelműen jelzi, hogy kimerültek a tartalékok.
Karácsonykor az ügyeletes doktornő udvariasan, de határozottan lecseszett a lábamról, hogy miért szoptatok még egy 19 hónapos gyereket, aki minden evő és már csak pszichés szükséglet nála a szopás. Kicsit beszélgettünk erről, de nem sikerült meggyőznünk egymást. Ma is mondta az orvos, hogy ha abbahagynám a szoptatást, tudna írni rendes gyógyszert, de Panninak még szüksége van rá, én meg nem fogom elvenni tőle.
